Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

Nathan ránéz Musára, megcsóválja a fejét, majd megkérdezi:
-Te nagyon jól összebarátkoztál a könyvtárossal!-neveti el magát.
-Témák?Legyen mondjuk vámpírok, vérfarkasok, kísértetek, szellemek, különleges halandók különleges képességekkel.Mondcsak, ezeket a könyveket nem lehetne kikölcsönözni szerinted?-

-Szerintem igen... majd megkérdezem *Mondja, majd felvesz egy könyvet az asztalról, belenéz.*
-Ez érdekes... szerinted miért rakta ide Topolya történelmét? Szerintem ezt a végén nézzük meg.
*Mondja és lerakja az asztal másik végére. Felvesz egy másikat.*
-Ez azt írja, hogy a legismertebb természetfeletti lények Erdélyből eredeztethetők. *Mondja, majd elmélyed a könyv tanulmányozásában.*

Vendég

~Érdekes tényleg.Topolya történelme?Ez kezd egyre furább lenni.~
Ránéz a barátjára:
-Találtál valami érdekeset abban a könyvben?És Erdély ?Én azt hittem hogy az csak mese.Mondjuk azt se hittem el régebben hogy létezhetnek olyanok mint ők meg mi.-mosolyodik el.

-Nem túl használható... csak mendemondákat ír... de írja azt is, hogy modern írók máshogy képzelik el őket. És sokan vannak olyanok is, akik azt állítják, ők is azok, vagy hogy látták őket. Meg persze azt, hogy nem szabd hinni azoknak, azt modják hogy láttak... *Teszi hozzá fintorogva, és egy közeli asztalra dobja a könyvet.*
-Talán ez. *Mondja és felvesz egy másikat.*

Vendég

Hirtelen egy éles csipogás szakítja szét a könyvtár nyugodt, csendes légkörét.Nathan bocsánatkérően néz Musa-ra:
-Asszem megint tűzeset / Very Happy

/-majd miközben felkapja magára a téli kabátját,folytatja, ezúttal már kicsit több sietséggel a hangjában:
-Nagyon megköszönném, ha kivennéd nekem a Topolya történelme című könyvet és valamikor behoznád hozzám a koliba.-mondja,azzal kifut a könyvtárból.

*Csendben összepakolja a könyveket. A "Topolya történelme"-t a kezébe veszi, és elindul a könyvtáros felé. Kiveszi a könyvet, felveszi a kalapját és átsétál a kollégiumba.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milla ismét a könyvtárban ébredt. Felemelte fejét a könyvkupacból, -ami ezuttal párnául szolgált- és körülnézett. Pár ember hangját hallotta, már amennyire egy könyvtárban lehet. Ilyenkor hálás volt hogy megtalálta ezt az eldugott kis zugot a könyvek között. Körülötte polcok tornyosultak, még az íróasztalt is ő hozatta ide.*
~Már megint egy itt töltött nap. Talán jobban járnák ha ideköltöznék.~
*Pedig egy szép kis japán stílusú házban lakott a kertvárosban. Imádta a keleti dolgokat.*
~Ó istenem mennyi lehet az idő? Remélem nem aludtam el, bár ma nem kell dolgoznom, azért nem szeretném átaludni az egész napot.~
*Felállt összeszedte a cuccát és a kijáratfelé vette az irányt.*
~Azt hiszem úszok eggyet, aztán edzek. De előbb mindenképpen ennem kell valamit.~
*Sajgó gyomrára tette kezét, és odaköszönt a könyvtárosnak mielőtt kilépett volna az utcára.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

A könyvtár hatalmasabb volt mint gondolta.
~Húha.Itt biztos sok könyvet fogok találni a vámpírokról.
Útközben eldöntötte,hogy a vámpírokról fog keresni könyveket.Odament a recepciós nőhöz.
-Elnézést,hol találok olyan könnyveket amelyek vámpírokról szolnak?
-Hátul van a 108-as soron.
-Köszönöm.
Azzal elindult hátrafelé.Amikor odaért,különféle vámpíros könyveket talált.
Ilyenek voltak.hogy:A vámpírok eredete,A vámpírok táplálkozása,Dracula,Vámpírok a történelemben és egyéb érdekes könyvek.Vancha a Minden amit a vámpírokról tudni érdemes című könyvet vette ki.
~Már régóta érdekelnek a vámpírok.Ebből a könyvből legalább választ kapok néhány kérdésemre.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Vancha benyitott az üres könyvtárba.Csak a recepciós volt ott.
-Tessék visszahoztam a könyvet.-mondta.
-Köszönöm.Szerencséje van majdnem elkésett vele.
-Viszlát.-Jó éjszakát.

Vendég

*Belépve az épületbe, a hatalmas belő tér ámulatba ejti. Életében nem járt eddig itt, már épp itt volt az ideje. Ledöbbenve fordul körbe, közben kizippzározza kabátját.*
-Jó napot! Segíthetek valamiben kisasszony?
*Kérdi a pult mögül a mindig kedves, ám kissé bogaras Billy Williams*
-Óh... Jó napot! Szeretnék beiratkozni, lehetséges lenne?
*Mosolyog a huszas éveinek végén járó könyvtárosra, amikor odaért a pulthoz. Leveszi kabátját, és karjára teríti.*
-Persze! Mindjárt adok egy ívet... Kérem ezt töltse ki!
*Átnyújt a lánynak egy füzet nagyságú lapot, amin csak a szokásos adatokat kérdezik. Azzal Aki azonnal nekilát annak kitöltéséhez.*

Vendég

-Tessék, kész is van!
*Nyújtja vissza a papirost a könyvtárosnak szelíd mosollyal. A mozdulat következtében derékig érő, barna haja lágyan meglibben, s előragyog hibátlan arcbőre. Billy sóhajt és nyel egy nagyot, majd ismételni kezdi a papíron írtakat...*
-Acquiel Lander? Milyen különleges név...
-Köszönöm... Édes anyám menthetetlen romantikus lélek, ő adta nekem.
*Válaszol csengő hangján, közben a könyvtáros minden mozdualtát követi tekintetével. Billy még sürög, forog egy keveset, pötyög valamennyit a zámítógépen, majd tompa nesz formájában elndul a nyomtató.*
-Mindjárt kész, az olvasójegy, ötszáz lesz...
*Acquiel szó nélkül zsebébe nyúl pénztárcájáért, majd kifizeti a csekély összeget.*
-Parancsoljon, kellemes nézelődést!
-Köszönöm Billy!
*Azzal elveszi az olvasójegyet, cuccait lepakolja a ruhatárban, és sétátját a könyvtár belsőbb polc-labirintusaiban folytatja*

Vendég

*Hosszas séta után, Aki ujból feltünik a könyvtár előcsarnokában, kezében pár kisebb mérető, de igen terjedelmes könyvvel. Odalép a kölcsönnzőpulthoz, és mézédesen szol újból Billyhez*
-Ezek lesznek, az elsők!
-Akkor lássuk csak, kérem az olvasójegyet is!
*Acquiel odanyujtja a kis kártyát, Billy pedig a leolvaso segitségével bejegyzi a nyilvántartásba a dolgokat. Kicsit ugyan furcsálja, a "Balett történelme" című könyvet a két ponyva regény mellé, noh de látott ő már több furcsaságot is eddig...*
-Parancsolj! Jó olvasást!
*Visszaadja a könyveket és az olvasójegyet*
-Köszönöm! Viszlát!
*Azzal a ruhatár felé siet, hogy ujból megára vegye kabátját, és végre hazamehessen. Jól bebugyolőálja megát, a könyveket pedig válltáskájába suvasztja. Halk lépésekkel lépdel az ajtó felé, még egyszer elmélázva a nagy belsőtéren*

*Belép. A könyvtároshoz siet, és köszönti:*
-Szia Billy, rég láttalak!
-Biztos ebben, uram?
-Ja, tényleg. Tudod, én vagyok az az illető, aki úgy egy ideje meg kérdezte, mi történt a világban az elmúlt két évben.
-Maga nem az a Pap nevű ember.
-És miért ne lennék az?
-Ő kopasz volt.
-És nem növeszthettem meg a hajam azóta?
-Igazis, erre nem gondoltam.
-Tessék itt egy kép rólam, mikor még kopasz voltam.
*Mondja az atya és átnyújt egy képet magáról.*
-Hmm, tényleg te vagy az. És mondd, mi történt veled azóta?
*Kérdezi, mire Remus felpattan a könyvtáros előtti asztalra, és elkezdenek beszélgetni az elmúlt időben.*

*Négy-öt órával később úgy gondolja, visszamegy a Templomba.*
~Igaz, ott van az a sok idióta, de hiába, gyóntatni csak ott lehet...~
*Gondolja, mikor felveszi a kalapját, int Billy-nek, és kilép a fagyos téli éjszakába. Az ajtóban kicsit megrázza magát és felpattan a motorjára, és meg sem áll házáig.*

I Vadászok vezetője Tartózkodási hely: Topolya

*Kedden reggel, a megszokottal ellentétben nem nyitott ki a könyvtár. Az öreg fakapu mellé, egy hirdetőtábla került ki, amin ez állt:*

"Tisztelt olvasóink!
A már rég esedékes felújítás végre elkezdődött, addig is a könyvtár, a munkálatok idejére bezárja kapuit.
Megértésüket köszönjük, és reméljük, a felújított épületet és a kibővített könyvtárat (konferencia terem, privát olvasótermek, fiókok, stb) minél hamarabb átadhatjuk, az önök legnagyobb örömére!

Köszönettel, a Városi Könyvtár igazgatósága"

*Napközben az épületet elözönlik a különböző munkások, fehér és kék egyenmunkaruhákban. Néhány kezében létra, másikéban ecsetek, néha-néha különböző állványok darabjai, és egy-két fapalló is az épületbe kerül. Nem lazsálhatnak, hiszen akárki is halad el az épület mellet, hangos kopácsolást, kiabálást, és egyéb munkára utaló zajokat hallhat... Ám ahogy leszáll az est, lejár a munkaidő az épület teljesen kiürül. Nem őrzik biztonságiak, sem egyéb szerv., tökéletes helyszín egy-két ügyesebb lénynek, aki könnyedén bemászhat a nyitva hagyott ablakon. Hiszen ki gondolná, hogy egy több méter magasan levő ablakon bárki képes is bemászni, és ha valaki létrát próbálna használni, hát az elég feltünű még este is... Amúgy is, igazán nincs ott már az épületen magán kívül komolyabb érték, hiszen a könyveket és a levéltárat szép lassan átpakolták az egyetem épületébe...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- Istenverte idióta! * Káromkodott Asariel mikor megállt a könyvtár előtt, és látta, hogy be van zárva, átépítik.* ~ egyszer kitekrem még a nykát. Nem tudta volna mondani hogy nem üzemel? ~ *Gondolta ,de leginkább el volt keseredve, hiszen megint csak zsákutcába szaladt. Dühösen becsapta a kocsiajtót és visszaindult a kocsma felé.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Magában szitkozódott, amiért ennyire elszaladt az idő. Még rengeteg tennivalója van. Ekkor azonban megtorpant, és majdnem elkezdett nevetni önmagán. ~ Ó, te bolond! Hiszen végre van miért rohannod! ~ gondolta vidáman, és lendületesen elindult a szépen felújított könyvtár épület felé. A kapuban megállt egy pillanatra, hogy összeszedje kissé zilált gondolatait. Nem kívánt sokat időzni itt; tudta, mit keres. Amióta meglátta Asariel oldalán a szörnyű sebet, nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy nem csak egy egyszerű kutyaharapás, hanem annál százszorta rosszabb. Semmiben sem volt biztos, és tudta, hogyha igaza van, az végzetes lehet számára.
A könyvtárban honoló csendben szinte hallani vélte szívverését. Némán biccentett a könyvtárosnak, és elindult a polcok között.* "Ezoterika, Mágia, Vallás, Történelem..." - Ah! - sóhajtott, és elkezdett válogatni a könyvek között. "Topolya történelme a kezdetektől napjainkig" című vaskos művet levette a polcról, belelapozott aztán elégedetten hónaalá csúsztatta. Aztán a "Mágia" címkézésű polcok között tűnt el, s nemsokára egy vérfarkasokról, és vámpírokról szóló könyvet tartott kezében. ~Azt hiszem egyelőre ennyi lesz~ gondolta. A kölcsönzőpulthoz ment, s közben azon törte a fejét, hogy saját nevét használja-e a kölcsönzésnél. Végül úgy döntött, hogy ebből még baja nem eshet. - Szia! Érdeklődnék, hogy érvényes-e még a kölcsönző kártyám? - kérdezte mosolyogva az ott ülő férfitól. - Hmm, mi is a neved? - kérdezett vissza. - Riam de LaVey. - válaszolta. - Igen, még két hónapig okés - mondta a férfi, és elvette a lánytól a könyveket, hogy a kölcsönzést beiktassa. A lány megköszönte, és elhagyta a könyvtárat.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Alister elsétált a színház mellet miközben megcsodálta az új épület szépségét. A fölújított épületről ugyan már lebontották a ponyvát, ami eltakarta a kíváncsi tekintetek elől az új épületet, de itt-ott még lehetett látni az állványzat elemeit.
~Kíváncsi leszek, milyen előadásokat tartanak majd.~
*A könyvtárban így este felé csak néhány szorgalmas diák olvasott, kutatott vagy csak egyszerűen nem akadt jobb dolga. Alister inkább az előbbi csoporthoz tartozott, a könyv, amit még tegnap vásárolt nem vitte közelebb a megoldáshoz. Még ő sem tudta, hogy pontosan mit keres, elindult a könyvektől roskadozó polcok labirintusában…

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A könyvtáros fölrázta az időközben elszenderült Alistert, aki egy bőrkötésű antik könyv fölött görnyedezett. *
-Uram, a könyvtár lassan bezár, kérem, távozzon! *szólított fel a könyvtáros. Alister fölállt és kinyújtózott. A könyvtáros fölvette az asztalról a könyvet és már indult is volna, hogy visszategye a helyére, de ekkor Alister meglátta a régiség borítóján szereplő címet. ~Szentháromság tanai VI. kötet: Misztikus lények anatómiája.~
-Elnézést. *kiáltott utána, majd oda sietett és kivette a kezéből a vaskos kötetet.* Ezt elvihetném? *A könyvtáros összeráncolta a homlokát.*
-Nos… Igen, de ahhoz hogy ezt a könyvet elvigye temérdek papírt kéne kitöltenie. Meg aztán…
-Rendben, hol vannak azok a papírok?
Hosszas papírmunka után Alister a könyvel a hóna alatt távozott a könyvtárból.*

A belvárosban sétálva a könyvtár mellett egy másik épületen akad meg az arrajárók szeme.Kicsivel hátrébb helyezkedik el a könyvtár épületétől,s valamivel magasabbra is nyújtózik a teteje.Egy hatalmas,ódon,talán rusztikusnak tűnő épülettömb fogadja a kíváncsi tekinteteket.az újonnan felújított könyvtár mellett réginek tűnhet,ámbár ezen is végeztek újításokat,így tűnik fel a nézelődőknek,hiszen előtte csak egy őskori,romos épület maradványai voltak láthatóak,amivel senki sem igazán törődött.A falak felújítva,kőcsipke díszités fut rajtuk végig,és helyenként kisebb-nagyobb párkányzatok emelkednek ki belőle.A bejárat egy két szárnyas ajtó,Mely fölött fokozatosan befelé mélyülő félkörívek futnak(bélletes kapu hatású),s az ajtó két oldalán két kidolgozott álarcos szobor áll,s innen már sejthető,hogy mi is lehet ez az épület.A színház több emeletes,s kívül az ablakok mentén sajátos mintázatok,faragások,és a falba"beépített"kis szobrok fokozzák a rusztikus hatást.Belépve csak tovább fokozódik a hangulat,ugyanis egy csarnokszerű,tág,világos terembe érkeznek meg a belépők.A csarnokot helyenként vastag,tömött oszlopok tartják,melyek színe megegyezik a padlózatot borító márványéval.A nagy csarnokból két folyosó vezet el,az egyik fölé díszes betűkkel ez van írva:"Nagyszínpad",míg a másik fölött ez olvasható:ˇJátékszín".A játékszín egy viszonylag kicsi,félkör alakú színpad,s úgy nagyjából 50-60 férőhelyes,itt általában a filozófiai darabokat vagy monodrámákat szokták tartani,de akár versek felolvasó estjét is.A nagyszínpad ellenben sokkalta nagyobb,középen egy forgószínpad,viszonylag nagy térrel,a színpad előtt egy kis "pincerésszel",ennek a teteje zárható,ez a zenekari árok,s kétoldalt bordó bársonyfüggönyök,melyek takarják a színpadot a közönség elől.Középen kényelmes,puha székekből álló széksorok vannak,20-25 sor,melyekben olyan 20-30 szék található.Szemben vannak a páholyok,itt elhúzható függönyrészek vannak,ha valakinek hasonló privát kérése lenne,a páholyfülkék egymástól elkülönitettek.Két oldalt vannak az erkélyek,s még innen is kivállóan rálátni a színpadi eseményekre.Természetesen mindkét színpadhoz vezető folyosón vannak ruhatárak,ahová betehetőek a kabátok és más értékek.Ugyancsak ezeken a folyosókon vannak az illemhelyek,és persze külön-külön egy-egy büfé,minden igényre felszerelkezve.Ez az,amit a vendégek láthatnak,ellenben a színfalak mögött pár kacskaringós folyosón végighaladva megtalálhatóak a színészek számára az öltözők,a sminkszoba,a színházi ruhatár,aminden egyéb raktárhelyiség.Innen nézve az épület hasonlatos egy útvesztőhöz,így csak az ittdolgozók járhatnak erre,illetve akik ismerik a helyet,ugyanis könnyű eltévedni a folyosók közt.Persze ott van az alagsor,a pincerész is.A színháznak van egy hátulsó része,mely le van zárva,és ide egy-két emberen kívül másoknak tilos bemenni.Általában az épület nem színpadi részén csak a dolgozók tartózkodhatnak,de olykor kísérettel visznek be kivülállókat is,hogy körbevezessék a kulisszák mögött őket,de csak egy bizonyos részen.A színház nagytermében gyakran rendeznek fogadásokat,díjkiosztókat,ünnepségeket,gálaesteket,tehát olykor nemcsak színházi darabok tekinthetőek meg.A színház a könyvtárral együtt alkotja Topolya Kultúrházát,ellenben külön-külön futnak működésileg,de mégis szoros kapcsolat fűzi őket egymáshoz.A színházról csak annyit lehet tudni,hogy a könyvtárral együtt kezdét meg a felújítását,ellenben arról,hogy ki vette meg,nem tudni semmit.Különféle szóbeszédek lengik körbe mind a jelenlegi tulaj személyét,mind a színház korábbi történetét.Az ittdolgozók közül is csak kevesen ismerik a valódi,rémísztő és egyben gyönyörű históriát,mégis különféle változatok járnak szájról szájra.

//Off-hír:A könyvtár Tes kérése még egyenlőre zárva van,további információért Teresa Kleistet keressétek,az ő további rendelkezéséig zárva van a könyvtár.//

A színházról szép lassan elkezdték lebontani a munkások az állványokat,ámbár még néhány helyen fenthagyták,hogy még kisebb-nagyobb utómunkálatokat illetve finomításokat végezzenek az épületen.
Kívülrőlnagyon mutatósra sikeredett az épület,még rusztikus hangulata ellenére is megynerő külsőt kapott.
Ha valaki épp arra sétált,megfigyelhetett az ajón egy hírdetést,melyre a következők voltak írva:
"Megújult Topolya egyetlen Színháza,mely hamarosan megnyitja kapuit.
A Színház Része lett egy nagyobb egységnek,A Topolyai Kultúrháznak,s a testvérépülete a Topolyai Könyvtár,sokak örömére.Lassan kezdenek összeállni a műsorok,melyeket a kedves nagyérdemű majd megtekinthet.
A nyitásra már nem kell sokat várni,hamarosan olvasható lesz a Nyitóünnepély időpontja,melyre szívesen várjuk majd az érdeklődőket.
Minden Önökért van,az Önök szórakoztatására!
Tisztelette a Színház igazgatója"

S a hírdetés alatt egy másik papír is olvaható:
"Színházi darabokhoz keresünk színészeket,énekeseket,táncosokat,háttérszereplőket!Képzettség csak bizonyos mértékben számít,szereplőválogatások lesznek,melyek időpontjai a nyitóünnepség után tekinthetőek majd meg!

Vendég

Hamarosan a könyvtár termében találtak magukat.
"Alapjában véve Billy rendes és segítőkész ember, de néhány információt ő sem hajlandó átadni. Ilyen például Apocalipsy szerveréhez történő hozáférés. Ott majd kikeresem kit gyanúsítanak Lycon-szindrómával, vagyis vérfarkasságal, ti addig tereljétek el a figyelmét és ha azt mondom "Ok" vagy "megvan", akkor hagyjátok abba a szórakozást és gyertek vissza". -mondta Genovej.
"Megértettük"- mondta Razor, majd a könyvekhez kezdtek menni.
"Te Mortimer játszottál már valaha macskásat labdával?"- kérdezte Razor.
"Persze"- felelte Mortimer.
"Na ugyanezt fogjuk játszani itt is, csak itt egy vaskos könyvel."- mondta Razor.
"Jó ötlet"- helyeselt Mortimer és ezzel lekapott egy vastag Dante-kötetet és elkezdték egymásnak dobálni. Erre Billy korát meghazutólan felpattant helyéről és igyekezett megszerezni a könyvet, ám a két "játékos" pont úgy dobta, hogy nem tudja azt elérni és eközben a könyvtár hátsó része felé távolodtak. Ekkor Steve a gép elé pantatt és hamarosan az Apocalipsy szerverén találta magát, ugyanis Billy szokta azt frissíteni, így nem sokáig tartott az adatok letöltése és kinyomtatása. A munka végeztével kilépett és törölte az eddig leszedett infókat, majd beleszólt az adó-vevőbe, hogy megvanak a kívánt cuccok, ekkor odadobták Bilynek a könyvet, majd olajra léptek. A könyvtár bejáratánál találkozott ismét a kis csapat és egyik közeli utcába siettek, ahol Steve átadta a kívánt adatokat és Razor, pedig a pénzt neki.
"Sajnos csak képeket és egy nevet találtam csak itt is. az hogy hol laknak, az nektek kell kideríteni."- mondta Galovej.
"Azért ez is több a semminél. Jó munkát végeztél."- mondta lihegve Razor.

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A lány szinte beviharzott a könyvtárba, s gyorsan a kölcsönző pulthoz rohant. - Szia! - köszönt a könyvtárosnak, s máris pakolta le az asztalra a visszahozott könyveket. - Ne haragudj, de sietnem kell. Szóval még egy könyv van nálam: "Szekták az éj sötétjében" című. Azt még meghosszabbítanám. - hadarta, s közben kifelé tekintgetett. A könyvtár előterében olvasott szalagcím okozta idegességét; arról volt szó, hogy Topolyán megsokszorozzák a rendőri felügyeletet. Ez sem neki, sem Asarielnek nem jelentett sok jót.
A könyvtáros visszaadta az olvasójegyét, s a lány búcsúzás nélkül kirohant az épületből.*

Vendég

*A könyvtárba lépve Jenny és Gordon biccentett a könyvtárosoknak, majd a lány rögtön tovább is ráncigálta a férfit a kölcsönző részleg egy félreeső zugába. Célirányosan odalépett az egyik polchoz, és leemelt róla hatkötetnyi, jó méretes könyvet. Ezek a műremekek elég elhanyagolt állapotban voltak, gerincükről félig meddig már lekopott a cím, lapjaik leginkább egy-egy félig megemésztett salátára hasonlítottak. Gordon segítségével odacipelte a könyveket az egyik olvasótermi asztalhoz, lerakta őket, majd mindketten helyet foglaltak. Jenny kinyitotta az egyik könyvet, majd a férfi elé tolta.*
- Csak nézz bele, ne nevess ki, láthatod, nem csak én olvasok ilyesmiket...* A könyv címe valóban elég meredek volt: "Szentháromság tanai VI. kötet: Misztikus lények anatómiája" , és a katalógus cédulán két általuk is ismert név volt. Abra és Alister.* - Bocsáss meg, de nem tudtam megállni, és utánanéztem az álmom jelentésének. Sokáig szenvedtem, mire erre a könyvre bukkantam, ráadásul az általam keresett adat a legutolsó kötetben volt... Nem könnyű ezt a könyvsorozatot megtalálni, úgy is néz ki, mintha csak véletlenül került volna ide... Az írónak nagyon élénk fantáziája lehetett, hogy hatkötetnyit meg tudott írni erről a paranormális maszlagról, viszont ezt igazán igényes formában tette. Szóval ebben az utolsó kötetben bukkantam rá egy jelentős tényezőre…*átlapozott néhány oldalt, majd a vámpírok fizikai tulajdonságairól szóló résznél az egyik rövidebb bekezdésre mutatott* - Nem részletezi igazán, de nekem ennyi éppen elég… A lényeg, hogy ha egy vámpír végső halált hal, nagy valószínűséggel porrá válik… Ez az egyik aminek köze lehet az álmomhoz, és nem tagadom, még mindig nagy mértékben nyugtalanít.
* Ezek után előhalászott egy másik kötetet, felcsapta a tartalomjegyzéknél, mutatóujját kecses mozdulattal végigfuttatta a sorokon, majd a vadászokról szóló fejezethez lapozott.*
- És ugye emlékszel a gyilkosra, akiről beszéltem… Ha úgy vesszük, hogy az áldozat egy vámpír volt, és számításba vesszük az első kötet tartalmát, ami a három faj történetét vázolja fel nagy vonalakban, na meg a hatodik kötetben leírt fizikai tulajdonságokat, akkor abból egyértelműen kiderül, az illető csakis vadász lehetett. Persze ezt bárkire elmondhatnánk, de én ezelőtt sosem találkoztam ezzel a könyvvel, így ez a mondjuk így, „látomás” nem lehetett a velem megtörtént eseményeket feldolgozó álom… Na és persze nem nézek túl sok horrort sem. Az álmom, és ezek a leírások nagyon is egybevágóak, márpedig ez már nem lehet véletlen. Mit gondolsz most erről, így, hogy már sokkal többet tudunk? Jobban utána kéne járni ezeknek a dolgoknak, ha ez a könyv létezik akkor biztosan van másik is… Az biztos, hogy már sokkal nyitottabb szemmel járok az utcán. Ráadásul rendszeresen olvasok újságot, túl sok a rejtélyes eltűnés, pedig ez nem Los Angeles, elvileg a városban jó a közbiztonság. Na meg sokszor olyan emberek tűnnek el, akikről nehéz elképzelni, hogy meglépnének, vagy meggyilkolnák őket. Nincs rá elég indok. Például én nem tudnék elképzelni egy nyolcvan éves öreg nénit, aki állítólag csak a postára ment, úgy hogy fogja a kis nyugdíját, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül kiruccan Hawaii-ra… Érted mire gondolok?

I Vadászok vezetője Tartózkodási hely: Topolya

A könyvtár
A színházhoz hasonlatos épület, hiszen egy időben építették mindkettőt. Igaz a felújítás következtében ez a kissé előrébb álló épület modernebbnek fest. Ám ez csak látszat. A lépcsősoron felhaladva, beelépve a kapun, hirtelen olyan ézrése támad azembernek, mintha visszafordult volna az idő. Az épület eddigi modernnek mondható, minimal berendezését elveszette, helyébe a fal díszeihez, festményeihez illő antik bútorzat került. Az előtérben jobbról a ruhatár található, ahol két idős néni (Ilma és Gracee) váltogatja egymást, és helyezi el a fogasokon a táskákat és kabátokat céduláért cserébe. Balra egy érett színű (majdnem fekete), lakkozott pult látható, ami mögött "Bogras" Billy Williams vagy új segédje a pápaszemes, piszkafa (ahogy a kisiskolások nevezik) Gizelle David végzi könyvtárosi teendőit. A bejárattal szemben egy tekintélyes méretű, kőből faragott lépcsősoron keresztül lehet az épület szellemébe hatolni, emeletenként csoportosítva a kategoriákat és lehetőségeket.
Az első szinten jobbra található a szépirodalmi, törtnelmi könyvgyüjtemény, ha úgy tetszik a "humán" terület. Balra a lépcső melett az égetett siena szín ajtó mögött pedig egy nagyobb (50 fős) előadóterem látható, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelve, mint egy ellenétként az ódivatú hangulatra.
A másodikon szintén balra, három kisebb "tíz asztalos" olvasóterem található, mellette a levéltár-raktár, jobbra pedig a reál tudományok iránt érdeklődők találnak szellemi táplálékot.
Az átalakítások következtében, kisebb helyhiány lépett fel (még úgy is, hogy az egyetem és a kollégium az állomány egy jelentősebb részét átvállalta*), hiszen eddig egy épülettel (a színházéval) többe helyezhették el a könyveket. Így szükség szerűen az eddgi kis polcok helyett, szinte a teljes belmagasságot (majdnem négy métert) elfoglaló, lakkozott meggyfapolcokat helyeztek a falakhoz, és kialakítottak egy szűk galériát, ami valahogy még intimebb zugokat teremtett a helységekben. Igaz, kissé szűkösre sikerültek a sorok, három átlag alkatú ember épp eltud menni egymás melett a polcok között. Ám összességében a könyvtár frissült arculattal (függetlenedve az egyetemtől), és megnyerőbb légkörrel nyitja meg újból kapuit a mai napon...

//*A kollégiumba került az összes olyan könyv, amiben esetleg vámpír, farkas, vagy vadász titokat említenek, az összes ilyen könyv, ami nem szórakozató jellegű eltűnt a polcokról (egytől-egyig). De továbbra is maradtak például a klasszikus horror, fanasy könyvek, amiknek szinte semmi köze a valósághoz.//

A könyvtár nyitvatartása:
hétköznaponként 10:00-22:00
szombatonként 10:00-18:00
vasárnaponként 10:00-16:00
ünnepnapokon, munkaszüneti napokon zárva

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Gordon probált meglepettséget szinlelni, és csodálkozni, mintha most hallana ezekről először.Majd eszébe jutott valami...*
~ezek a könyvek meg ,hogy kerülhettek ide?Nem szabadna itt lenniük.El kell vinnem a kollégiumba, még mielőtt többen olvassák.~
-szoval ezek a könyvek...hmmm, Alister, és Abra?
~Abra miért nem vitte már el ezekt innnen?~
-Jenny, szerintem vegyük ki az összes könyvet, és majd átböngészem alaposabban...
-tényleg érdekes dolgokat tartalmaz....Vámpirok, ehh...
-különös, különös...
*majd odament Jennyhez, aki egy széken ült, és buzgón lapozgatott...letérdelt elé, és megfogta a kezét...*
-nézd, drágám.Szerintem az eltünésekhez nem sok köze van ezeknek a históriáknak, és ahogy te is mondtad, elég fantáziadus ember irta ezeket a paranormális maszlagokat...
-de a te kedvedért átnézem ,és megprobálom megérteni ezt az embert, hogy miért kellett neki ilyen zagyvaságogkat össszeirkálni...
*Gordon inkább engedett egy kicsit, hogy szerelme megnyugodhasson, és lássa ,tényleg érdekli az ami felzaklatta őt...*
-na, akkor kiveszem ezeket, és átolvasom...
-hátha találok benne valami érdekeset...
*azzal fölállt, majd utána Jenny is, aki lerakta a könyvet a kezéből, és Gordon vállára hajtotta a fejét, miközben szorosan magához huzta...*

Vendég

*Jenny arcán alig palástolt csüggedtséggel halgatta végig Gordon mondandóját. Nehezen, de végül tudomásul vette, hogy a férfi a legkisebb mértékben sem hisz a természetfelettiben. Sajnálta is a dolgot, de részben örült is neki. Sajnálta, mert őt, amióta csak az eszét tudta, rabul ejtették ezek a varázslatos és megdöbbentő dolgok. Jó volt azt képzelni, hogy lehetősége van egy másik, izgalmasabb és szebb életre, amely nem olyan szürke és reménytelen, mint a mostani. Egy olyan életről álmodott, ahol nem nyomta vállát az évek súlya, és a halál fojtogató lehelete sem érhette el. Ezek az illúziók tartották benne a lelket, és segítették tovább az élet ködös útvesztőin. És örült is neki, mert legalább úgy érezhette, van az életében egy szilárd pont, amire mindig támaszkodhat, és kirángatja az őrjítő bizonytalanságból. De Gordon legalább volt olyan kedves és megértő, hogy megpróbált a bolondságaihoz alkalmazkodni. Felállt, és átölelte a férfit, fejét pedig a vállára hajtotta. Jó volt érezni a másik szívverését, lassan átállni a ritmusára, és megfeledkezni a körülöttük lévő világról. Szemét behunyta, egyre lassabban vette a levegőt, csak a lüktetést érezte, a világ megszűnt körülötte. Most nem számított az az ostoba könyv, a vámpírok, vadászok, az egész természetfölötti, még félelmei sem. Hiszen az idő megállt, s a halálnak még a gondolata is olyan távolinak tűnt, mint tavasztól a lombhullás. Néha eljutott hozzá néhány hang a külvilágból, a lapok súrlódása, a könyvek tompa puffanása az asztalon, halk suttogás. Az egész csak nyugtató, lágy morajként volt hallható számára.*
- Nahát, fiatalok, ezt nem itt kéne...
*Jenny-nek szinte fájt ez a hang, ahogy kiszakította, kitépte nyugalmából. Lassan kinyitotta a szemét, elengedte Gordont, majd hátrébb lépett. Egy öreg néni méltatlankodott a szomszéd asztalnál, bár szavai nemsokára érthetetlen morgásba csaptak át.*
- Hát akkor nincs más hátra, vegyük ki ezt a vackot, a többit pedig majd meglátjuk. *mondta Jenny, majd megfogta a férfi kezét, és a kölcsönző pulthoz vezette. Egy piszkafa külsejű nő adta ki a könyveket, miközben azon bosszankodott, hogy ez a mai fiatalság nem tiszteli eléggé a felnőtteket. Jenny pókerarccal hallgatta végig, az őt egy gereblyére emlékeztető nő siránkozásait, majd halvány mosollyal arcán megköszönte a könyveket, és távoztak az épületből.*

A színház immáron megnyitja kapuit.Az épületről minden állványt és korlátot eltávolítottak,s a mai nappal magnyitólag fogadja vendégeit.
A kapuk előtt három fekete öltönyös,nyakkendős úr fogadja a belépni kívánókat.Ők a kinti biztonsági őrök,és mellettük egy fess fiatal hölgy,aki a jegyeket intézi.
Ha itt minden rendben ment,akkor a belépő a csarnokba jut,színpompás világítással,kellemes zenével van eltöltve a terem,s a fény a márványról csillámfényt ver vissza,mely egyfajta kristályragyogásra emlékeztet.
Oldalt egy emelvényen játszik a zenekar,ugyancsak kiöltözött nők és férfiak.Kellemes dallamokkal szórakoztatják a bentieket.
A kabátokat a megnyitott ruhatárban lehet elhelyezni,s közben pincérek járnak kelnek,italt felszolgálva minden vendégnek,s a csarnok közepén egy hatalmas bár-büfé egyben.Természetesen asztalok is vannak elhelyezve székekkel a nagycsarnokban.
Majd a szóvívő feláll egy kisebb porondra,s a zene is elhallgat,bejelentés következik:
-Tisztelet Vendégek és egybegyűltek!A Színház nevében köszönjük,hogy ma este ellátogattak ide a megnyitóra.Az önök kényelméért játszik ma nekünk a Színház Zenekara.-elhallgat kezével feléjük int,taps.
-Mindemellett ingyen étellel-itallal kívánunk az önök kegyeiben járni.
A későbbiek folyamán betekintést nyerhetnek a színpadokra,egy kis körútra visszük önöket a színfalak mögé,valamint a Játékszínben megtekinthetnek majd egy röpke táncrészletet néhány táncosunk részvételével.Nagyon hálásak vagyunk,hogy önök ma este a mi kis színházunk falait választották,és szívből remélem,hogy ezt az elkövetkezendő estékre is elmondhatjuk majd.Kellemes szórakozást kívánok mindannyiuknak.-s a világosszürke öltönyös középkorú férfi ezzel befejezte a megnyitó szövegét,majd egy jelképes piros masnit elvágott,jelezve,hogy megnyitott Topolya Színháza.
Közben újra felcsendültek a kellemes dallamok a zenekar jóvoltából.

Mivel újra leszállt az éj,eljött az ő ideje is.Táplálkoznia nem kell,hiszen már korábban túlesett rajta,annyi táplálékot magához vett,amennyi elég,és mégsem ölt meg senkit,és a jelenlétére sem utalt semmi különös.Nagynehezen sikerült elérnie,hogy ne törjön ki féktelenül a fenevad belőle.
Csendesen koppantak a fekete csizmák a talajon,szinte alig voltak hallhatóak.Kint járt újra Topolya utcáin,és most határozott úticélja volt,méghozzá a színház.
Mikor odaért,a hátsó ajtóhoz ment,volt kulcsa hozzá,nem akart különösebb feltűnést kelteni,hiszen nem is lett volna miért.Kattant a zár,és belépett,ám nem zárta vissza,hiszen ennek nagyon is fontos oka volt,várt valakit.
Végighaladt a sötét folyosók útvesztőjén,tudta merre menjen,hiszen nagyon is jól ismerte a helységet.Egy kis lépcsőn felfordult,felment,és újra kinyitott egy ajtót.Belépett,és felkattintotta a lámpát,mely halványan szórta körbe fénnyel a kis öltözőt.Az öltözőben volt egy nagy tükör egy régies stílusú asztallal,amin sminkkészletek és ékszerek voltak.Oldalt egy-két színházi ruha felakasztva,ablak nem volt,viszont volt egy nagyobb festmény a falon,mely egy természeti képet ábrázolt vízeséssel,egy kisebb rétfélével,fákkal,gyönyörű égbolttal,egyszóvel mint egy kisebb kánaán.Szerette ezt a képet,hiszen ezen viszont láthatta a napfényt,és ahogy bevilágítja a kis helyet.
Volt egy kisebb gardróbszekrény,egy kisebb asztal,és egy viszonylag nagy helyet foglaló kanapé.A kanapén egy királykék színű selyem lepedő volt.Körülnézett,és halványan elmosolyodott,sokmindent rejtett még ez a kis öltöző,de erről elég volt neki tudnia.
Levette a hosszú fekete kabátot,és letette a székre.Kinyitotta szekrényt,és kivett egykülönös fekete ruhát.Átöltözött.A ruha takart is meg nem is.Térdig érő tüllszerű szoknya,melyet itt-ott felvágtak kissé,ez felfelé végigfut alakján,mintha csak rászabták volna-ami nem is volt hazugság-hasát egy nagyon vékony csíkban látni engdte,felűl pedig mellkasi tájon vízszintesen csíkozva volt bevágva,karjára padig könyökig ért az anyag,ez középen volt szétvágva,s az egész ruhán csillámok fokozták a hatást.Nyakában viszont meghagyta a fekete kis sálat,melyen egy fekete rózsa díszelgett,erre sajátos oka volt,mégpedig a kiléte.
Hosszú fekete haját kiengedte,s az a vállára omlott.majd elővett egy újabb kiegészítőt,méghozzá egy ezüst színű maszkot.A tükör elé ült,és felvette a maszkot.Az ezüst színű maszknak sajátos arckifejezése volt,ám fekete szemei méginkább kihangsúlyozták ezt.Márványarcot adott neki a maszk,talán pont ez is volt vele a célja,s hogy ne ismerjék fel.És csizmáit levéve helyére egy lapostalpú fekete balettcipő szerű cipőt vett fel,s kicsit alacsonyabbnak tűnt a csizmák után.
Majd így felöltözve maga mögött hagyta az öltözőt,és elindult a hátsó folyosókon a játékszín felé.

Átlépett egy ajtón,és hátulról belépett a Játékszínbe.Minden sötét volt,sehol egy lélek sem járkált,ugyanis még egyenlőre nincs előadás,és a munkások se dolgoznak most.Ezt nagyon jól tudta,ezért jött most,hiszen nem számíthat meglepetésre.
A székek üresen és letakarva álltak,sötét volt,ám tudta hol keresse a kapcsolókat,és halvány neonfényt csinált,így csak alakjának körvonala és az ezüst maszk volt kivehető.Majd pillanatok múlva halk zene is felcsendült.Kellemes lágy ritmusa volt,hallható volt,ám mégsem szólt hangosan,esetleg azoknak akik különös hallása volt,mint neki,vagy néhány más különleges személynek,azok már messziről meghallhatták a zenét,melynek hívogató hangja volt.
FElment a halványan megvilágított színpadra,és a zenére különös táncbe kezdett.A ruha,amit felvett követte minden mozdulatát a testének.
Táncolt,ami meglepő volt nála,hiszen mindenki csak a rideg oldalát ismerte,most mégis itt van,és táncol,méghozzá lágy zenére lágy mozdulatokkal,talán pont ezért is választotta ezt a helyet és időpontot,hogy senki ne tudjon erről semmit.
Fordult a színpadon,majd a földre félfekvő állásban,felemelte a fejét,melyen ott virított az ezüst maszk,mely a neon-halvány világításban kissé talán félelmetesen,ám misztikusan és varázslatosan hatott,mintha csak egy viaszbaba kelt volna életre,és most táncolna.
Minden mozdulata arra emlékeztetett,mikor a kislányoknak a mamájuk ad egy zenedobozkát,melyet kinyitva egy szőke balettkirálynő táncol,vagyis inkább azon csak körbe körbe forog,ám most ő is hasonló hatást keltett,csak éppen ő nem szőke volt,hanem fekete hajú és nem volt sem balettos,sem hercegnő,hanem ő vámpír volt,elátkozott,ahogy a halandók hívták.A tánc lágyan zajlott,bár olykor-olykor felpörgött kissé,mintha csak néha a düh,a gyűlölet jönne ki belőle a közönség iránt,aki nem is volt.Önmagában is szokatlan tánc volt,ellenben megbabonázó,de tudta jól,hogy nem láthatja senki.Csak táncolt,agyát kikapcsolta,bár érzékei azért éberek maradtak,ám üres gondolatokkal táncolt,mégha az érzések gondolatok ezrei is kavargtak a fejében,mégis ezeket most kizárva mozgott légiesen,mintha nem is a földön járna.Talán ebben a röpke időben így is volt.