Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

~ Győztem...~* könyvelte el magában a lány, amikor Max anélkül vette át oklevelét, hogy megnézte volna. Jenny úgy érezte, hogy már húzhatja is a következő képzeletbeli strigulát, mondván, ő is megvolt...*
~ Te agyatlan hülye liba! Most rögtön verd ki a fejedből az egészet Modmoiselle Harnsberger! Mon Dieu! Otthon Gordon vár rád, és te azt hiszed, hogy csak úgy bárkivel hentereghetsz?~ *dorgálta magát, miközben folyamatosan a férfi erős nyakát bámulta, bőrén halványan átütő ereket, szinte már látta a bennük lüktetve áramló vért... * ~ Na és most mi lesz? Elrángatod egy vad orgiára, és kiszívod a vérét, mint Abra képzeletbeli vámpírjai? Most azonnal aláírod azokat a nyamvadt papírokat, és hazahúzol Gordonhoz! Már biztosan vár rád...~
* Elbúcsúzott álmai férfijától, majd megkereste Jean- Luc-öt, hogy kitölthesse a szükséges papírokat. Egy ideig elidőzött a tekintete a férfi átszellemült arcán...*
~ Na, Jenny, elmész te a... Na húzás hazafelé!~
*Hagyta, hogy Jean - Luc körbe vezesse, majd távozott, amilyen gyorsan csak tudott. A munka ráér holnap, de azt nem akarta megvárni, hogy valami eszméletlenül nagy butaságot csináljon...*

Vendég

*A disco-ba lépve Jenny biccentett a biztonságiaknak, majd az egyik hátsó helységbe sietett átöltözni. Cynthiát éppen viharos gyorsaságú öltözködés közepette találta, gyors mozdulatokkal rángatta fel csízmáján a cipzárt, majd fölállt, és sálja után kezdett kotorászni.*
- Szia, máris mész? *kérdezte tőle Jenny, mire a nő jól láthatóan összerezzent, valószínűleg eddig még nem vette észre. Amikor felé fordult, arcán nagy mértékű feldúltság, és elkeseredettség látszott.*
- Igen, sietek... Jean - Luc van most a pultnál, már csak téged vártunk...
- Siettem, ahogy csak tudtam. Valami gond van?
*Cynthia lehajtotta a fejét, és rövid időre mély hallgatásba burkolózott. Jenny nem akarta megbántani, vagy kellemetlen kérdésekkel zaklatni. Levette a kabátját, és az egyik fogasra akasztotta. A munkaruha nem volt éppen az ő ízlése szerint való, de a célnak épp megfelelt. Cynthia nagyot sóhajtott, majd újra Jenny-re nézett.*
- Sajnálom, de erről nagyon nehéz beszélni...*egy pillanatra elcsuklott a hangja, majd aztán mégiscsak folytatta* - A húgomat nemrég találták meg, egy félreeső mellékutcában, egy szemetesbe gyömöszölve... Azt mondták, valaki kitörte a nyakát, de akkor nem értem, miért veszített annyi vért... A barátnői szerint már csak tíz percre volt otthontól, amikor elváltak... Csak tizenhat éves volt...*a lány eddig bírta sírás nélkül, és szívfacsaró zokogásban tört ki. Jenny odalépett hozzá, és átölelte, rettenetesen sajnálta a lányt, el akarta mondani, mennyire együtt érez vele, de a döbbenettől egy jó ideig nem jött ki hang a torkán. Aztán amikor valamennyire összeszedte magát, elkezdte csitítgatni Cynthiát.*
- Most pedig menj haza, és pihend ki magad, a munka miatt meg ne aggódj, én majd beugrom helyetted...*mondta nyugtató hangon a lánynak, mire az bátortalanul bólintott, elbúcsúzott, és kilépett az ajtón. Jenny mélyet sóhajtott, majd sietősen átöltözött. Kilépve az öltözőből teljesen más hangulat fogadta, az önfeledten táncoló tömeg mit sem sejtett az egészről, vidámak voltak és boldogok. Magabiztos mosolyt erőltetett arcára, és nekikezdett az aznapi munkának.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A kinti hideg kezdett elviselhetettlenné válni számára,és ezért atment a szórakozó negyedbe.Gyorsá tette lépteit,hiszfázott.Úgyérezte,hogy az örra mindjárt letörik.Ahogy beért az utca közepére egy Diszkót vett észre,és kicsit elgondolkodott.Majd belépett a fényekben úszó helységbe.Ott fülledt,és füst től bűzös volt a levegő.Kicsit megdöbbent a hangzavartól,és a bömbölő zenétől.Majd lassan ment a pult felé.A kidobósok figyelték,és bztos mentek a főnöknek szólni.Karolina kérdőn nézett körbe,mivel még nem volt itt.De legalább melegebb,és biztonságosabb volt,mint a hideg,sötét utca.Odaérve a pulthoz leűlt egy székre és a bentieket figyelte.Sokan táncoltak,és persze beszélgettek.A pincérek jobbra balra futkostak,hisz sok a rendelések száma.Sokféle ember is volt.A magas embereken kívül,alacsony,sovány és kövér is volt.De a zene bántóan erős volt az ajtóban.De a pultná hallkabbnak érzete.
~Vagy csak a fülem szokotthozzá?Nemtudom,de szerintem igen.Még ennyire hangosat nem hallotam.~majd a fényeket figyelte.Szemetgyönyö9rkötettőnek lehetett mondani,mert a sokfajta szín szépen izlésesen követte egymást.Majd a pultoshoz fordúlt,aki kicsit elfogúltan viselkedett.Egy női pultos volt,igen szép hosszú hajjal.Majd megszólította a csapost.
-Elnézést hölgyem!-kiabálta a zene miatt,de sapkája ismét az orrára csúszottle.Dühében levágta a pultra és folytatta.
-Tudna adni egy Kólát?4-kérdezte.

Vendég

*Jenny munkaidejéből már három óra is eltelt, mire a hangulat kezdett tetőfokára hágni. Ekkorra már teljesen bele is jött a pörgésbe, kezei a rendelések ostroma miatt úgy dolgoztak, mint a villám. Hajtás volt a javából, de a lány ezt egy cseppet sem bánta, csak most kezdte élvezni igazán, amit csinál. Rengeteg különleges és olykor furcsa ember is megfordult itt, nem unatkozott egy pillanatig sem. Viszont ami ekkor történt az tényleg teljesen meglepte. Egy rendőrnő lépett be a disco ajtaján, és egyenesen felé tartott.*
~ Mi van itt, ellenőrzés? Dehát miért? Minek?~
*A rendőr viszont feltartóztathatatlanul közeledett felé, Alexei pedig elindult, hogy szóljon Max-nek. Jenny tudta, hogy ha valami probléma van, a főnök majd úgyis elintézi. Legnagyobb meglepetésére viszont a rendőr leült az egyik bárszékre, és egy kólát rendelt. A lány első megdöbbenéséből a másikba esett, hirtelen nem is tudta, fiú-e vagy lány. Lassan felocsúdott, és gépies mozdulattal kivett a hűtőszekrényből egy üveg kólát, kinyitotta, majd egy pohárral együtt a nő elé tette.*
- Még valamit?*arcára elbűvölő mosolyt erőltetett, majd könyökével a pultra támaszkodott* - Ha szabad kérdeznem, minek köszönhetjük a látogatását? Vagy ez talán csak amolyan munka utáni kiruccanás?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina rátekintett a lányra és rámosolygott.
-Főnök kiheverése nagyfokon.-és kicsit sóhajtott.
-Nagy a mozgás,és a tömeg.Fura,hogy itt megy az élet,és izgalomvan,kint meg semmi.Max az idegesítő főnök.-tette hozzá kissé szomorkásan.
.megtudhatom,hogy ki itt a főnök?Tudod újj vagyok erre és nem ismerem a környéket.-mondta ,mivel a lány lezdett haragosan nézni rá.

Vendég

*Jenny összeráncolta a homlokát, mert a nő elkezdett mindenféle bolondságot összehordani. Gyanakodott rá, hogy nem teljesen igaz, amit a zsaru mondott.*
~ Hát nem éppen van az alkalomhoz öltözve...~
*Ezek után valószínűleg a rendőr észrevehette a lány rosszallását, ezért gyorsan új témába kezdett. Jenny sosem szerette a rendőröket, főleg azért, mert általában akkor találkozott velük, amikor a trafifax-szal is. Az is megfordult a fejében, hogy Cynthia miatt van itt, de minekután a főnök iránt mutatott nagyobb érdeklődést, és nem tért a tárgyra, elhessegette ezt az ötletet.*
- Hogy ki a főnök? Maximilian de'Arrmoise... Azt hittem, hogy ezt mindenki tudja. Főleg, hogy nemrég jelent meg egy cikk vele kapcsolatban a Topolyai Hírmondóban. Nem szokott újságot olvasni?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina figyelte a nő arcát,majd az újság.Kicsit ellgondolkodott,mivel a cikket,hogy kihagyta.De az a száma megvan a hetilapnak.Bár ő meg az olvasás két külön dolog,mivel sok unalmas témát közöl az újság.
-Sajnos azt a cikket kihagytam.-vakarta meg fejét,és kicsit kíváncsian meredt a lányra.-
-Egyébként Karolina a nevem.Kösz,hogy felhoztad a témát.És mióta Max a főnök?Mivel a cikket nem olvastam.-vallota be kicsit szégyenlősen.
~Nemvagyok jó rendőr.Hisz sokmindent elpuskáztam.Igaz a seregnél más volt a tészta.~gondólta magában,hisz régebben ihatta a finom borokat,amiket imádott.
ajd vissza a csaposra.
-Sajnálom,ha nagyon feldühítettelek.

Vendég

*A lány Karolina feltételezése hallatán, miszerint feldühítette őt, vidáman felkacagott. Kicsit bogarasnak tartotta szegény nőt, vagy talán inkább paranoiásnak, aki mindenben az ellenséget látja. Bár arra is gondolt, lehet, hogy csak önbizalom hiányban szenved, különben miért is ment volna rendőrnek. Ő semmi pénzért nem adta volna tomboló életmódját az egyenruháért, azt inkább meghagyta a férfiaknak.*
- Nem, egyáltalán nem haragszom, eddig sem voltam dühös... Ennyire morcosnak látszanék? Ne aggódjon, önnel semmi bajom nincs. Az én nevem Jenny. *kezet nyújtott a nőnek, de aztán észre vette, hogy néhány fiatal feléje integet* -Bocsásson meg, mindjárt visszajövök...
*Odasietett a vendégekhez, majd gyors, de mégis kecses mozdulatokkal kiszolgálta őket. Úgy érezte, annak ellenére, hogy aznap nem erre az esti programra számított, mégis úgy megy minden, mint a karikacsapás. Az egyetlen sötét folt aznap csak Cynthia ügye volt, s bár próbált nem gondolni rá, ennek ellenére újra és újra az eszébe jutott.*
~ Gyerünk, Jen, légy erős... Holnap majd felhívod Cynthiát, és minden rendben lesz...~*mélyet sóhajtott, és szomorú mosollyal arcán megcsóválta a fejét.*
- Hol is tartottunk? Ja, igen, Max...* mondta, amikor újra Karolina-hoz lépett* Szerintem amióta csak áll ez a hely, ő itt a főnök... Nekem szerencsére semmi problémám nincs vele, igazándiból nem is tudnék úgy rá gondolni, mint a felettesemre... Nagyon kedves ember, itt még senkinek nem volt rá panasza...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Elhiszem.Szivesen megismerném,hisz a rendőr állás nem jó nekem.Valami nyugis melót szeretnék végre.Lehet,még pultosnak jelentkezni?-érdeklődött.
~Bár ha jobban belegondól szereti,ha szabadon járkálhat a titokzatos utcákon,és sokmindent felfedezhet.De ha csak itt bent állna,és kiszólgálna,max csak egy kis élménye lehetne.~Katona évei alatt lett szabadszellemű.Jobban szeretett kint mászkálni,mint az ágyában feküdni.De erről is le kellene szoknia lassacskán.Majd sóhajtott.
~Ja meg az a hülye fotós.Még mindíg követ.De ha itt bent dolgoznék akkor nemtudna megtalálni,és nem lenne veszélyes az északa.~gondólkodott el.
-Örvendek Jenny.-mondta és kezetfogtak.A kiszolgáló kedves,és igen ügyes is volt a vendégekekkel.Őt is annak tekintheti.Nem tudta eldönteni,hogy egy kevésbé izgis állást akar-e biztosan.~Hátha ..~ekkor jutott eszébe Vancha,akivel ritkán találkozott.Mert csak az utcán szoktak összefutni ritkán.
~Mégsem leszek pultos.~gondolta,hisz akkor nem láthatná szerelmét.
A töprengését láthatta a lány is mert kíváncsi szemeket meresztett.
Karolina észre vette,és elmosolyodott ezen.
-Bocs,hogy elméláztam.-mondta és a kapott kólájába ivott.
-Gondolom van kérdésed.Csodálkoznék ha nem lenne.-mondta az előbbi elmélázásaira.Hisz most tényleg egyre többet zuhan gondolataiba.
Már kedett úgy mélázni,mint az öregek.
-Mennyi lesz a kóla?-kérdezte tárcáját elővéve.

Vendég

*Jenny-t teljesen ledöbbentette Karolina kérdése. Bárhogyan is erőlködött, de az egyenruhás nőt sehogy sem tudta elképzelni pultoslányként. Egyszerűen nem az ő stílusa, és akármilyen jó katona is volt, nem bírná a hajtást. Ebben az egyben biztos volt, főleg, ha a két munkakör teljesen eltérő jellegére gondolt. A másik tulajdonság, amit rendkívül hiányolt Karolina-nál, az a magabiztosság volt. Sehogy sem fért a fejébe, hogyan állhatta meg így a helyét a katonaságnál, hiszen ez volt ennek a foglalkozásnak a legnagyobb erőssége. Max-nél pedig ez a hiányosság nagy negatívumnak számított.*
~ Végül is, valamiért rendőr lett...~
*Nagyon sajnálta ezt a nőt, biztos volt benne, hogy előbb vagy utóbb, de biztosan úgy végzi, mint Cynthia húga, kitekert nyakkal, egy kukába gyömöszölve. Esetleg még golyófogóként sem volt elképzelhetetlen, amilyen a közbiztonság manapság a városban.*
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? Azért mixerként sem egyszerű az élet...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

-Eltudom képzelni.Bár a seregben más volt a helyzet.Ott mindgí volt egy pont amiből kiindúlhattunk,és amiből erőt,kitartást meríthettünk.Lehet,hogy igazadvan,és maradk még egy darabig rendőr.-felete,és hálásan tekintett a lányra.
-De tudod ez a város olyan fura számomra.Mintha inenn néhe eltűnne az a pont,amiből magabiztosságot tudnék nyerni.-mondta sóvárogva.
Tudta,hogy Vancha az a pont,és ha többet lehetne vele olyan lenne mintrégen a seregben.De most!Rá se lehet ismerni e téren.Ekkor belekortyolt colájába,és megkérdezte.
-Szereted az állatokat?met egyik ismerősömnek macskája ellett és kilenc kölyökből négy maradt.Kettőt megvettem.Kell egy cica?-kérdezte,mert általban a lányok szeretik a hízelkedő,doromboló kis cicákat.
~nem lenne jó ha megfojtanák őket egy tál vízben.~erre a gondolatra megrázkódott kicsit.Elkergetve magából ezt a gondolatot kérdőn tekintett a lányra,aki megint kiszolgált négy vendéget.A zene egyre hangosabbá vált számára.

Vendég

*Jen tudomásul vette Karolina döntését, vállat vont, majd rövid időre újra elsietett, hogy kiszolgálja a szomjazó fiatalokat. Nem értette, Max hol késlekedik ilyen soká, de bizonyára úgy döntött, nincs semmi félni valója a rendőrségtől. A lányban egy pillanatra sem merült fel az, hogy főnökének lehetnének rossz döntései is. Rövid időre hátra sietett a raktárba, hogy hozzon egy újabb üveg vodkát, ami nagyon kelendő volt az este folyamán. Úgy tűnt neki, mintha csak a drogosok nem innának, annyira jó volt a forgalom.*
- Hogy szeretem-e az állatokat? Igen, és szívemen is viselem a sorsukat annyira, hogy nem fogadnék be egyet sem. Az én életmódommal nem lennék jó gazdájuk... De ha attól félsz, hogy a sintér telepre kerülnek, akkor elviszem őket a szüleim birtokára, ha nincs más jelentkező. Ott már három macska is van, biztos lenne helye a többinek is...*válaszolta, amikor visszaért Karolina-hoz* -De miért nem hirdeted meg egy iskolában, a kislányok többsége rajong a kiscicákért... Bár az az igazság, láttam már olyan lányt, akinek csak addig kellett, amíg a fel nem nőtt. Aztán kidobta az utcára, mert szerinte már nem volt olyan aranyos... De nem akarlak már most elriasztani...
*Jenny-ben egy pillanatra felmerült az ötlet, hogy szól Abra-nak a cicákról, de aztán hamar elhessegette a gondolatot. A kislánynak, amennyit nap, mint nap kóborol a városban, nem sok ideje lenne az állatokkal foglalkozni. Bár nem teljesen értette, mi az, ami ennyire lefoglalja a lányt, de betudta annak a ténynek, hogy Abra egyszerűen fél haza menni.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit elgondolkodott ezen.Majd felelt rá.
-Tudod az iskolában is hírdettem,de nem kelet senkinek sem,mert mos azok a hülye pókok meg patkányok a nyerők.-mondta szomorúan.Majd az órájára tekintett.
-Jaj de elrepűlt az idő!Mennemkell vissza az utcára örködni.-avval felkapta a fejére a sisakját,ami megint a szemébe csúszott,és mire felnyomta rendesen,addigra már ismét mérges lett.
-Na tessék ...forint a koláért.-és avval elbúcsúzott a lánytól és a tömegen nehezen átverekedve magát elindúlt kifelé az utcákra,hogy folytassa az örjáratot,amíg a váltás meg nem jön.

Vendég

~ Pókok? Patkányok? Mivé lesz a világ? Mon Dieu!~
* Jenny méltatlankodva csóválta fejét, arcán elnéző mosoly jelent meg. Sosem értette azokat a kislányokat, akik attól akartak többnek látszani, hogy visszataszító lényeket tartanak, feketére festik a hajukat és acélbetétes bakancsot hordanak. Ezt a stílus leginkább a nőiesség halálaként értelmezte, dehát úgy gondolta, mindenkinek megvan a joga tönkretennie magát, nem szólhatott bele mások döntéseibe. Valamikor régen még ő is "nagykislány" akart lenni, de ő megelégedett a fekete szemceruzával, a pentagrammával, és azzal, hogy mindenki boszorkánynak tartotta, és kicsit talán féltek is tőle. Valóban tartottak néhány szeánszot barátnőivel, Sarah-val és Gerda-val, de nem jártak túl nagy sikerrel, hiszen hiányzott a negyedik, Észak. Régebben még gondolt rá, hogy beveszik Abra-t is, de hamar elvetette az ötletet, hiszen a kislányt túl ijedősnek tartotta az ilyen dolgokhoz, és bajba se akarta keverni. Aztán lassan leszokott erről a mániájáról is, és az elemeket sem próbálták megidézni többé, bár néha felcsengett fülében az oly sokszor ismételgetett mondat: "Üdv néked Nyugat fároszainak őrizője, a tűz és az érzékek ura..." Sajnálta is egy kicsit ennek az időszaknak az elmúlását, hiszen ekkoriban úgy érezte, egy lépéssel közelebb került a természetfelettihez, amit oly’ nagy megszállottsággal kutatott. Soha sem akart ő farkas, vámpír, vagy akármilyen nagyhatalmú lény lenni, őt a természet ereje édesgette magához, a mágia, a boszorkányság és a szellemek ereje. Ebben hitt a leginkább, és ezért is aggasztotta annyira az álmában látott élőhalott. Viszolygott már a gondolattól is, a kripták dohos levegőjétől, a halál csókjától és attól, hogy valaha is hasonló kárhozott lény legyen.
Karolina az órájára nézett, majd miután megállapította, hogy ha már elindult volna is késő lenne, kifizette az italát és távozott. Persze az élet ennek ellenére nem állt meg, tovább folytatódott a munka és a hajtás. Jenny egész este meg sem állt, egyik vendéget szolgálta ki a másik után, egészen zárásig. Miután leadta az aznapi bevételt, átöltözött, és távozott a helyről.*

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

Erőt vett magán, és belépett a discoba. Már tudta is hogy mit fog mondani. Csak elmondja, azt a pár szót, azt a keveset, ami mégis többet ér mint az élete, és minden jobb lesz. Legalábbis ennél rosszabb nem lehet, gondolta akkor. Csak Max-re gondolt, és ahogy haladt fel a lépcsőn szíve egyre csak gyorsabban vert, és mikor az iroda ajtaját meglátta akaratlanul is mosoly költözött az arcára. Nem bánta meg hogy visszajött, és tudta, ha beszélnek, végre egymás karjában kötnek ki. Szélesre tárta az ajtót, és beljebb is lépett volna, mikor egyszerre valaki megragadta a vállát. Dermedten fordult hátra, és csak annyit fogott fel hogy Jean Luc egy levelet nyom a kezébe. A következő pillanatban már egyedül volt a szobában, és az ajtót is bezárták mögötte. Nem mozdult, csak állt fagyottan és meredten nézte a levelet. Félelem fogta el, és valahogy úgyérezte addig jó, amíg nem tudja mit rejt a boríték. Leült az íróasztalhoz, és minthacsak a végítéletről szóló levelet nyitná fel, úgy bontotta ki. Drága Jinny-bébi..kezdőttek a sorok, és mindegy egyes szó megölt egy darabot benne. Maxre ráakadt a maffia, így tovább állt, visszajönni már nem fog. A boríték még magában rejtette a ház kulcsát a fontosabb iratokat, telefon számokat. Mint örökség. Ez volt az a pillanat, amikor mindennek vége szakadt. Ettől kezdve saját halálát kereste, egészen addig amig az rá nem lelt...nem sokkal később

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Az előző este nem aludt valami jól, csak hánykolódott az ágyában. Aztán korán reggel fölkelt, hogy átvigye a jegyzeteit az egyik évfolyam társának. Hosszú és fárasztó nap volt, egész nap a bonctermeket járni, s közben hallgatni a prof morbid vicceit. Alisterre ráfért már egy kis kikapcsolódás, s mivel a sztriptízbárban nem találta Anelmát, így inkább beugrott a diszkóba. Mikor a kora esti órákban odaért még elég nagy volt a pangás. Csak pár ember koptatta a táncparkettet. Alister belépett, a villódzó fények eleinte zavarták, de aztán hozzászokott. Keresett egy üresen álló asztalt és kényelembe helyezet magát.*

Vendég

*A sötétzöld Alfa Romeo sokáig keringett a szórakozónegyed utcáin, néhol lelassítva, hátha be tud állni egy szabad parkolóhelyre. Yana-t nagyon bosszantotta az a tény, hogy napközben alig parkolt itt néhány autó, viszont így sötétedés után jó, ha egy óra alatt talál egy üres parkolóhelyet. Leginkább a kicsi kocsik bosszantották, egyrészt azért, mert a nagyobb autók takarása miatt mindig úgy tűnt, nem áll ott senki, másrészt pedig mert így is képesek voltak gazdáik úgy leparkolni velük, hogy ferdén két helyet is elfoglaltak egyszerre. Végül, miután már negyedszerre kerülte meg azt a háztömböt, ahol a disco állt, talált egy mozgássérülteknek fenntartott helyet. Eleinte félt, mi lesz, ha arra jár a közterületes, de aztán úgy döntött, mégis ott fog leparkolni. Pláne, hogy most akart változtatni az életén, nem akart minden szabályt betartani úgy, ahogy eddig. Amikor kiszállt az autóból, arcát megcsapta a koraesti hűvös szellő. Mély levegőt vett, majd határozott léptekkel elindult a disco felé. Mikor belépett, a biztonsági őr különös fintorral arcán nézett rá, valószínűleg azért, mert nem sok fekete kosztümös ázsiai járt ide. Az tény, hogy nem volt valami megszokott jelenség, de ez Yana-t egy cseppet sem érdekelte. A végén úgyis mindenki a boncasztalon végzi majd... Leadta átmeneti kabátját a ruhatárba, majd belépett a tánctérre. Az első hiba az az volt, hogy levegőt vett, a másik pedig az, hogy nyitott szemmel járt. Majdnem megfulladt a cigifüst, a női parfümök és a férfi aftershawek illatának egyvelegétől, miközben érzékeit teljesen megzavarták a villódzó fények. Nagy nehezen eltántorgott a legközelebb eső nyugodtabb helyig, majd egy asztal mögé lehuppant a kanapéra. Szüksége volt rá, hogy feldolgozza ezt a sok hirtelen hatást és érzetet, amelyet ez a hely okozott. Mire egy kicsit rendezte gondolatai kusza összevisszaságát rájött, hogy nem egy üres asztal mellé ült le.*
- Jaj, bocsájtson meg kérem, remélem nem zavarja, hogy szó nélkül leültem ide...*mondta zavartan a mellette ülő férfinak, majd összébb húzta egyébként is keskeny szemeit, hogy jobban láthassa a másikat a füstös félhomályban* - Csak tudja egy kicsit még szokatlan számomra ez a hely...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Kezdte unni ezt a helyet, egyetlen ismerős arc sem tűnt föl, és a zene sem volt ép kedvére való. A nagy hangzavarban észre sem vette, hogy egy ázsiai nő ült mellé, s mikro ez föltűnt neki kicsit megrémült. A nő is zavarban volt.*
~Biztos még új a városban.~
-Semmi gond, üdvözlöm. *mondta fennhangon, hogy a ő is meghallja.*
~Furcsa, mit keres errefelé egy ázsiai? Talán japán, vagy kínai, de az is lehet, hogy mongol.~
-Mondja, ön milyen származású? *Közben egy új szám került a keverőpultra. A zene ritmusa fölpörgött, akárcsak a színes fények játéka.*

Vendég

*Yana-t kicsit meglepte a férfi reakciója, nem érette, hogy miért kétes származása. Ha más nem is, de ez egyértelműen látszott rajta. Épphogy csak sikerült elkerülnie, hogy a szokásos kelletlen fintor megjelenjen arcán. Hiába, a Japánban töltött idő megszilárdította benne a pókerarcot, nem kellett ezzel sokat szenvednie.*
- Japánból származom...*mondta arcán elnéző mosollyal, majd intett az egyik pultoslányak, és rendelt valami rövidet, hátha az segít a feloldódásban* - De az édesanyám francia, úgyhogy szerencsére egész könnyen feltalálom magam ebben az országban. Bár az effajta helyek még újak számomra...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Mikor a nő rendelését kihozták Alister is rendelt egy pohár italt, valami gyengébbet.*
-Az én családom Németországból származik, de a háborúk idején emigráltak. Jut eszembe’ még nem is mutatkoztam be. A nevem Alister, Alister Athemus, és az öné?
*Miközben a válaszra várt, körbetekintett. A hullámzó tömeget figyelte, érdekes látványt nyújtott, főleg a tarka színekkel. Teljesen úgy festett, mint Alister egyik szürreális álmában a tenger, amit emberi alakok alkottak. Ennek az „embertengeren” a habjain sétáltak, illetve nem is sétáltak, inkább lebegtek felettük azok a furcsa lények. Hatalmas, sötét árnyak, nem kimondottan emberformájuk volt, leginkább madarakra hasonlítottak, vagy bőregerekre. Ezek a lények aztán ki ragadtak egy-egy embert a hullámzó tömegből és fölfalták őket. Némelyiket vissza is öklendezték, de már más formában. Alister beleborzongott, úgy vélte minden álomnak jelentése van, de ennek nem tudta, mi lehet az.*

Vendég

*Yana magában jót mosolygott Alister válaszán. Cseberből vederbe.. Ő a férfi helyében, a világháború idején inkább Amerikába emigrált volna, dehát Yana helyzetében ez is elég meredeknek bizonyult. Nem biztos, hogy szívesen ott lett volna a Pearl Harbor-i kis közjáték után... Dehát eddig se gondolkodott sokat az effajta dolgokon, sosem érdekelte, a "mi lett volna ha". Úgy gondolta, kár a múlt eseményein rágódni, hiszen akkor nincs idő foglalkozni a jelennel. Amikor Alister bemutatkozott, határozottan szorította meg kezét, hozzászokva az üzleties bemutatkozásokhoz, ám ez egy kicsit el is keserítette. Nehéz lesz új életbe kezdenie, ha nem tudja levetkőzni régi szokásait. Bár el kellett ismernie, hogy a magas sarkúban vezetés nem a legjobb újítási forma, de valahol el kell kezdeni.*
- Az én nevem Yana Kyushu, de szólítson csak nyugodtan Yana-nak.. *válaszolta a tőle telő legkedvesebb mosollyal arcán, bár aztán rá kellett jönnie, otthon ez az úgynevezett "balekoknak szánt mosoly" volt, így hamar vissza is öltötte az egykedvűség álcáját. Eldöntötte magában, hogy ezt még gyakorolnia kell, de majd csak otthon a tükör előtt.*
- És megkérdezhetem, hogy mégis miért van itt? Nem úgy tűnik, mint aki felhőtlenül szórakozna, kérem, nyugodtan javítson ki, ha tévednék...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Szórakozni csak kell, nem igaz? *mosolyt erőltetett az arcára. Közben kihozták mindkettejük rendelését.*
-Egyébként részben igaza van. *belekortyolt az italba.* A legtöbb külföldi azt hiszi francia országban mindenki boldog és felszabadult. De szerintem ez koránt sincs így, ki tudja, talán átok ül ezen a városon. Mivel az orvosin tanulok, szinte minden a városban elhunyt személyt látok. És nekem elhiheti, nem végelgyengülésben hal meg a legtöbb ember.

Vendég

*Yana-t őszintén felvidította Alister megjegyzése a halottakkal kapcsolatban. Hát igen, ezt ő is nap mint nap tapasztalhatta, volt néhány különös kliens, akinél nem lehetett egyértelműen megállapítani a halál okát. Legalábbis a nagy vérveszteséget és a zúzódásokat leszámítva...viszont Yana tudta, hogy a halál a sérülések keletkezése előtt már beállt. Ez a tény nagyon zavarta, és sajnos nem is egy ilyen esettel találkozott mostanság, általában fiatal lányok, és középkorú férfiak személyében... Ekkor eszébe jutott, hogy aznap neki kellett volna gyakorlatot tartania néhány fiatal medikusnak, ám teljesen kiment a fejéből, annyira belefeledkezett Mrs. Conelly bonctani jegyzőkönyvének megírásába. Bár azért annyira nem aggódott, ismerték már annyira kollégái, hogy tudják, mennyire megszállott, ha a hivatásáról van szó. Egyébként is mindig nagyon zavarban volt a szemináriumok alkalmával, nem tudta, mit mondjon a hallgatóknak, hiszen számára minden annyira egyértelmű volt. Ráadásul az ájulós medikákat sem kedvelte igazán, néha kedve lett volna őket is felboncolni, ha már olyan békésen heverésznek gyakorlat közben a padlón.*
- Hmm, csak nem a városi kórházba jár gyakorlatra? Én ott dolgozom, és gyakorlatot is tartok, ha nagyon muszáj...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Igen ott tanulok, bár magát még soha sem láttam ott. A csoportomat egy öreg prof tanítja, kikészülök tőle. A legutóbb behoztak egy lefejezett hullát, a prof megkérdezte, hogy szerintünk miben halt meg. Mindenki csak állt, nem minden nap lát az ember fejetlen holttesteket. Erre azt mondja: „Segítek, nem a cigi ölte meg.”
~Jobb témát nem is találhattam volna. Na, mindegy.~
*Ismét a táncoló tömeget kezdte el figyelni, s közben próbálta fölidézni álmának többi részletét is. De mindhiába.*

Vendég

*Yana arcán megjelent az a féloldalas talányos mosoly, amely annyira jellemezte egyéniségét. Fejét nem fordította a férfi felé, csupán tekintete siklott oldalra, majd lassan bólintott.*
- Igen ismerős, Murdock professzor, ha nem tévedek. Ezt a viccet minden évfolyamnál elsüti, amennyiben jók az értesüléseim. Fárasztó egy ember, de hozzá lehet szokni. Én széles ívben elkerülöm, és akkor nem tud az ostoba vicceivel fárasztani. Olyan, mint egy pióca...*mondta, ám arca meg sem rezdült, semmilyen érzelem nem látszott rajta, még a mélységes mély undor sem, amit a lány eziránt az ember iránt érzett. Dehát minden kollégájával így volt, munkahelyét az örökös kutya-macska barátság jellemezte. Ám őt ez nem izgatta, amíg volt mivel foglalkoznia, és ez a város csak úgy "termelte" számára a holtakat. Így nem unatkozott soha egy pillanatig sem. Csak akkor volt rossz, amikor este, hosszas túlórázás után hazaért és csak a gyászosan nyávogó Usagi várta. Igen, a magány szörnyetege lassan már teljesen rátelepedett életére, eljött az ideje annak, hogy végre megszabaduljon tőle.*
- Azért jött ide, hogy csak üldögéljen és nézelődjön, vagy talán más terve is van ma estére? *kérdezte, majd felhajtotta a tequilláját. Úgy érezte, ez most nagyon ütött. Már a szakét is nehezen bírta, nemhogy ezt, de most bátorításra volt szüksége...*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Alistert kissé zavarta a lány hűvös arckifejezése.*
~Bizonyára keleti szokás. *gondolta. Sokat hallott a japánok zord természetéről, de nem gondolta volna, hogy ez ilyen mértékekig fokozható. Yana rideg viselkedése talán akkor tört meg, mikor az italt egy húzásra fölhörpintette. Látszott rajta, hogy nem igen bírja az erős nedűt.*
~Végül is az ő dolga, de remélem, az ital nem fog nagyon a fejbe szállni.~
-Nos, végtére is szórakozni jöttem ide *vonta meg a vállát. A hangfalak dübörögtek a háttérben, Alister ujjait az asztalon kopogtatva követte a ritmust.*
-Volna kedve táncolni?

Vendég

*Alister pontosan azt válaszolta, amire Yana számított. Ez egy kicsit több önbizalmat öntött belé, na meg persze az ital is dolgozni kezdett benne, így az álarc lassan kezdett lefoszlani róla. Annyit még sikerült elérnie, hogy azt az átkozottul önelégült arckifejezését cinkos mosollyá változtassa, majd pajkosan a férfira kacsintott.*
- Talán... Igen, de csak azért, mert ön kérdezi. *válaszolta most már kellemesen mély, nyugtató hangon, a fásultság mintha csak egyik percről a másikra elszállt volna belőle. Utoljára a diplomaosztó után volt táncolni, ez pedig már megvolt vagy két éve. Bizony, az idő gyorsan szalad, az ember észre sem veszi, és a fiatalságának lőttek. Dehát Yana erre már nem is alapozott igazán, nem vágyott már családra, gyerekekre, hiszen tudta, ezt már alaposan lekéste. De ezen az estén szórakozni akart, még akkor is, ha ezt talán leendő diákjával teszi. A disco-ra nem voltak érvényesek az egyetem szabályzatai, és amíg a dékán nem tud róla, addig nincs is probléma. Végülis, ha emiatt kirúgnák, a kórboncnoki állása továbbra is megmaradna, és nem kéne többet a földön heverő hallgatókban megbotlania... Felállt, ledobta blézerét a kanapéra, majd kézen fogta a férfit, és határozott léptekkel bevezette a táncparkettre...*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Alister kissé ódzkodott, attól, hogy egy egyetemi tanárral táncoljon. Ki tudja, talán egyszer még őt is tanítani fogja. Bár az orvosi nem túl szigorú ebben a tekintetben, főleg, ha nem kerülnek napvilágra ezek a dolgok. Emlékképek egész sora villan be az agyába, kezdve a lánnyal, aki belekóstolt a zacskós vérbe, egészen a nekrofil diákig. *
~Na, erre jobb nem is gondolni. Mondjuk nem kavart föl akkora port, csak a többi egyetemi hallgató beszélt róla még sokáig. A legfurcsább az egészben, hogy annyi ideig titokban maradt. Végül is a hullák csak hallgattak... *Közben Yana bevonszolta a férfit a táncparkettre.*

Vendég

*Érezte Alister-en, hogy egy kicsit visszatetsző neki ez az egész helyzet. Japánban már megszokta, hogy a férfiak pedofilok, és tekintetük örökösen az iskolás lányok felé téved, ám úgy gondolta, Franciaországra ez nem jellemző. Azt viszont el kellett ismernie, talán három - négy évvel is idősebb lehet a férfinál, ám őt ez cseppet sem zavarta. Nem volt belé szerelmes, nem akart vele élni, egyszerűen csak jól akart szórakozni, itt pedig nem számított a kor. Azért egy kicsit bosszantotta a tudat, hogy kora ennyire látszik rajta, nem szokta meg, hiszen munkahelyén volt már rá példa, hogy hallgatónak nézték. Végül elvetette ezt a gondolatot, nem akarta, hogy ez elrontsa a kedvét, hiszen ha ivott, rettenetesen szélsőséges hangulatváltozásokra volt képes. Elvegyült a táncoló emberek forgatagában, és hagyta, hogy érzései és ösztönei magával ragadják. Ma olyat engedett meg magának, amit még talán soha életében, sutba dobott mindenfajta formaságot, és most ő is csak egy volt a táncoló fiatalok közül. A magány szörnyetege nem férhetett most már hozzá, eggyé vált a lázongó, élettől lüktető éjszakával. Eljött az a kor, amikor már éjszaka sem volt senki magányos...*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Yana kicsit becsípett, de ez csak annak tűnhetett föl, aki már előzőleg látta, milyen visszafogott volt. Alistert ez egy cseppet sem zavarta, követte őt a táncoló tömegbe. Nem tudta, hogy az ép aktuális zene milyen stílushoz tartozik, ezért úgy döntött, hogy a „robotmozgásnál” marad, az illett a legtöbb zenéhez. Ez mosolyt csalt a körülötte tomboló fiatalok arcára, de ahogy észrevette nem ő volt az egyetlen, aki a régi stílusok híve volt. Egy pillanatra úgy látszott, még a DJ is fölfigyelt erre, mert egy idejemúlt Apollo szám kezdő sorait vélte fölfedezni a zenében. De ez valószínűleg csak érzékcsalódás volt. Közben Yana mozgását figyelte, nem tudta elképzelni, japánban hogyan táncolhatnak az emberek. Bár volt egy sejtése, miszerint ugyanúgy, mint a többi országban, maximum kicsit szolidabban. Kíváncsian várta… *