Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

Gondoltam néha ilyen is kell... Smile

Ja, és mielőtt elfelejteném, szívesen veszem az építő jellegű kritikákat, mind a versemmel, mind ezzel az egyperces novellával kapcsolatban. Very Happy

A Hold halvány sugara gyermekien gömbölyded, mégis férfiasan markáns vonalaira sütött. Vékony ujjait végighúzta a selymes, puha bőrön. Isteni illata volt... Nem használt semmilyen parfümöt, de húsának emberi gőze szinte elkábította. Meztelen teste még forró volt a gyönyör utolsó hullámaitól, a csend azonban fojtogatóan ölelte körbe őket. A libbenő árnyékok, a Hold beteges fénye, az asztalon álló gyertya táncoló lángja, de még ölelésük is gépiesnek, mesterkéltnek tűnt az éjszaka sötétjében.
A lány önkéntelenül megnyalta ajkát, s a fémes íz teljesen kijózanította. Eloszlott a szemét elhomályosító, sűrű köd. A test, mely mellette feküdt, már csak egy test volt, amely a hideg éjszakában szinte kilökte magából mérgező kipárolgásait. A falak rég nem visszhangozták az utolsó, apró sóhajt, mely a lassan szederjessé váló ajkat elhagyta. A lány ridegnek, mindentudónak érezte a sápadt fényben tündöklő éjszakát. Lehunyta szemét, s testének jelzéseire figyelt; arra vágyott, hogy átélhesse mindazt, mit már a századok elmostak benne. Semmi..., valóban halott. Sem gyönyör, sem fájdalom, sem borzadás nem hasította át a halál burkát, csak az a belső, érzéketlen űr, amely évszázadok óta emészti. Félt megtörni a csend áthatolhatatlan fátylát; szerinte felért volna egy kegyeletsértéssel. Ahogy ott feküdt a halott Khelan mellett, melegség járta át fagyott lelkét. Arra gondolt, hogy most közelebb van hozzá, mint valaha. Ugyanolyan hideg és néma, mint ő maga. Az éj azonban vállára tette kriptaszagú kezét, s suttogva, mormolva zúgta a szél lágy hangján, hogy az élet szebb, mint a Hold beteg sugarában magányosan létezni az örökkévalóságban. A lány kirekesztettnek érezte magát; olyannak, aki láthatta ugyan az Éden szépségeit, de része - jóformán - semmi sem lehetett benne.
Az ablakhoz sétált, s onnan nézte a csillagok szikrázó fényét az égbolt félelmetes mélységében. - Csodaszép pokol! - súgta az éjszakának, s az éjben válaszolt a szél sejtelmes vonyítása a város fölött. A jéghideg levegő végigsimította meztelen bőrét, mégsem érezte, nem is érezhette. Bensője fájó tűzben égett, de könny nem futott le arcán, csak két vérvörös csepp gördült végig orcáján, s állán, hogy ott megpihenjen a halálba térők tétova higgadtságával, hogy majdan levesse magát a mélybe. A lány nem bírt a fojtogató csönddel; fölülkerekedett rajta az, és vad lelkét térdre kényszeríttette. Hallani akarta a megnyugtató légzést, érezni akarta a biztonságos meleget, de a háta libabőrös lett a halál jeges fuvallatától.
Ajkát újra s újra megnyalta, hogy ismét ízlelhesse a mámorító húst, azonban csak a vér kárhozott íze olvadt szét nyelvén. Ajkait, száját, torkát, mindenét perzselte az ocsmány fala emléke. Visszafordult az ágyhoz - hátha álmodott - , mert látni akarta, húsát ízlelni, de a test hideg s merev némaságba burkolózott. Ujjai végigszántották a hosszú, barna hajat, de a szemek továbbra is ridegen, tompa tükörfénnyel meredtek a semmibe. A kézfejen az élettől duzzadó, lüktető, kék erek most haloványak, sápadtak, s teljesen mozdulatlanok voltak.
A lány felöltözött, s egy utolsó pillantással bocsánatot kért a halott testtől, kóborló lélektől, pedig ő is tudta, hogy éjszakáról, éjszakára újabb s újabb kivérzett tetemektől búcsúzik fájón...

Vendég

A válasz

A feltaláló idegesen várakozott a találmány hivatali iroda ajtaja előtt. Tudta jól élete legfontosabb eseménye ez, de fontosnak tartotta, hogy feltárja tudását az emberiség előtt. Végül megjött a várva várt hang:
"Szabad!"- mondta a női hang és ő belépett.
"Gregor vagyok. És felszeretném tárni önnek a korszak alkotó felfedezésemet. Bemutatnám önnek a jövő energiaforrását. A tirodális- tekercset. Ez sokkal több energiát termel, mint egy normál atomerőmű és hatékonyabb."- mondta Gregor.
"És mégis milyen kockázati tényezőkkel jár ez az új energiaforrás? Egyáltalán mennyibe kerül?"- kérdezte a hivatalnok nő.
"Ugyannyi kockázati tényezővel jár, mint egy normál atomerőmű, és a felépítése mindössze 10%-kal kerül többe. Viszont egy normál izótóp energiájának 100 %-kat tudja hasznosítani és hő elvezetése is gyorsabb így az időtartam is lecsökken. Kérem nézze meg a terveket" - mondta miközben átadta a vastag dossziét.
"Hmm... A tervek merészek és újak, de nem kockáztathatunk. A mai világunkban a biztonság a fontos.. - mondta a hivatalnok nő.
"De hisz nem jár semmilyen plusz kockázati tényezővel. Ugyanolyan rizikó faktora van, mint egy mai korszerű atomerőműnek, de annál sokkal jobb"- mondta a feltaláló egyre idegesebben.
"Nem érdekel. Nem kockáztathatunk"....- mondta hivatalnok nő.
"De hisz ez az emberiség energia gondjait megoldhatná. Nem beszélve, hogy környzetbarátabb, hisz jobban felhasználja az izótópokat. - mondta a férfi
"NEM ÉRDEKEL! ÉN ÖN FÖLÖTT ÁLLOK A HIEARCHIÁBAN! ITT AZ ÉN SZAVAM A DÖNTŐ! ITT ÉN VAGYOK AZ ÚR!"- kiáltotta a nő, miközben az iratokra a pecsétjével az "érvénytelen, nem elfogadható" feliratot vágta rá- "És most távozzon! Azonnal!"- és ezzel az ajtó felé mutatott.
A férfi hosszas morgások közepette kivonult, ám még az ajtóban megfordult és megkérdezte: "Önnök azt hirdettik, hogy a gondolkodás minden ember joga és szépsége. És hogy az általunk leírt gondolatok és ötletek hasznosak"- mondta elkeseredetten a férfi.
"Való igaz! Azt gondol amit akar, viszont azt írja le, azt találja ki amit mi mondunk!"- mondta a nő.
"De azért csak valamire jó az ötletem?"- kérdezte meg utoljára a férfi.
"Igen!"- felelte röhögve a hivatalnok nő- Jelentesse meg egy újságban a novellás rovatban, tán ha van ott olyan hülye ember, aki önt komolyan veszi. De az iratok még jók Wc-papírnak vagy tüzelőanyagnak is." - mondta röhögve a nő és ezzel becsapta az ajtót a férfi, az pedig dühösen ballagott le és találmánya papírjait a kukába dobta.
Ekkor jelent meg a szemetes kocsi és a rajta álló munkás észrevette az irathalmazt, magához és elküldte a testvérének Amerikába, aki hamarosan a kormánynak eladva dúsgazdag ember lett, s őt is felemelte a porból. Később egyik nyilatkozatában a következőket mondta: "Néha egy kis szerencse csodákat művel. Egy kis türelem még többet. A tolerancia és a megértés pedig a legtöbbet!".