Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Lassan lépkedett hazafelé.Fáradt és nyűgösnek érezte magát.Egy kiadós alvásra vágyott és egy meleg fürdőre.Persze vacsira is.Nemsokára bekanyarodott a sétáló utcába,és elgondolkodott.
~Jó lenne látni Vanchát.Annyira régen találkoztunk,és beszéltünk.Vajon mi lehet vele?Szeret e még?~ezek a kérdések nagyon agasztották őt.De igyekezett megnyugtatni magát,hogy semi baj nincsen,hisz sok a munkája Vanchának.Időközben beforddúlt a háza elé.KJinyitva az ajtót belépett.
*Másnap*
Másnap este lépett csak ki az itcára.
~Ismét szolgálat.~gondólta undorodva.Így indúlt neki az utca forgatagának,ami a naplementekor keletkezett.

II Ősi Lycon Tartózkodási hely: Topolya

Honover átgondolván a dolgokat újra és újra szüntelen ugyanaz járt a fejében.Nem szabad hogy elmeneküljön érzelmei elől.A falka nélkül nem képes fennmaradni.Elindult hát vissza elmenekült a városból ahol azt hitte békére lelhet.De belátta Shirának volt igaza.A falka ad otthont valamenyi farkas számára.Gyors léptei koppantak a beton járdalapokon.Gyorsan haladva hamarost kikeveretdett a kertváros forgalmasabb részéből és lemászott a csatornába gondosan ügyelve rá hogy ne vehessék észre...

Vendég

*Jen bizonytalan léptekkel vágott neki a haza vezető útnak. Kicsit bosszantotta a dolog, hogy nem ment ő is taxival, mint Gerda-ék. Ha nem piszmog annyit a fürdőszobában, akkor még ő is velük mehetett volna. Dehát a sok alkohol neki sem tett jót, kicsit összébb kellett szednie magát. Ilyen állapotban még lóra sem mert ülni, nehogy valami balesetet csináljon, és kárt tegyen az állatban. Így kénytelen volt gyalog nekivágni a zökkenőmentesnek nem éppen tűnő útnak, mert valahogy a taxitársaságot sem tudta elérni. A telefonban mindig csak a jól ismert mondatot hallotta: a hívott számon előfizető nem kapcsolható.*
~ Hogy a nyavalya esne beléjük...~*bosszankodott, és kabátját összébb húzta magán, hogy a maró hideg kevésbé érhesse. A kapu melletti lámpa fényében jól kivehetően látszódott meleg lehelete, érezte, hogy fogai vacogni kezdenek. A hideg éjszakai levegő hamar kijózanította, és amikor kiért a lámpa oltalmazó fényköréből, már nem is volt olyan bátor. Főleg, hogy nagyjából egy kilométernyi táv választotta el a külső kerületektől, hiszen szülei birtoka a városon kívül terült el. Iskoláslány korában gyakran tette meg ezt az utat, a várostól hazáig, de akkor általában világos volt, a szülei nem hagyták, hogy éjszaka egyedül mászkáljon. Ígyhát elég bizonytalanul botorkált az autóút mentén, vigyázva, nehogy véletlenül az árokban találja magát. Az utat szegélyező erdő egyre bizarrabbul festett a sötétség takarásában, félelmetesen élő volt ilyenkor éjszaka. Öt perc gyaloglás után egy autó fényszóróját látta közeledni, arrébb sétált az aszfaltról, hogy az nyugodtan elhúzhasson, de a kocsi ehelyett lassított, majd megállt mellette. Jen megpróbálta figyelmen kívül hagyni, de a kocsi ablakán kihajoló férfi a tarifájáról kezdett kérdezősködni, és egyértelműen biztosra vette, hogy a lány csak is prostituált lehet. Ezért nem is igazán lehetett kárhoztatni, hiszen éjszaka az országút mentén, nem túl gyakoriak a finom úrhölgyek. Amikor viszont a férfira még a teljes érdektelenség látszata sem hatott, Jen kezdett pánikba esni, ugyanis két tagbaszakadt alak szállt ki a kocsi hátsó üléséről. Gyorsan felmérte a terepet, és próbált visszaemlékezni a környék nappali képére, és a menekülési lehetőségekre. A két férfi egyre közelebb ért, és ekkor a lány az egyetlen lehetséges menekülési útvonal, az erdő mellett döntött. Hirtelen elhatározással irányt változtatott, és bevetette magát az élő sötétségbe.*

Vendég

*Jen elkeseredetten botorkált a szűz hó borította száraz gazban. Időnként meg-megbotlott a mélyen rejtőző gyökerekben, rövid szárú csízmája megtelt hóval, de egy pillanatra sem állt meg. Hátában ott érezte üldözőit, félt, hogy minden egyes pillanatban közelebb kerülnek hozzá. Elveszetten tapogatózott a sötétben, támpontot keresve, fáról fára haladva. Mellkasa egyre szaporábban hullámzott, tudta, hogy nemsokára teljesen kifullad. Már éppen úgy érezte, hogy sikerült leráznia a kellemetlenkedő alakokat, amikor valami megreccsent a lába alatt, és egyensúlyát vesztve egy csupasz bokrok, és hó borította mélyedésbe csúszott. Kezét véresre karcolták a bokrok ágai, ahogy esés közben kapaszkodót keresett, ám érkezése nem volt olyan fájdalmas, mint ahogy azt várta. A friss hó felfogta az esést, és a lány tompa puffanással ért földet. Egy rövid ideig csak feküdni tudott a döbbenettől, majd lassan feltápászkodott. Ahogy támasztékot keresett, sebe húzódni kezdett, amitől fájdalmasan felszisszent. Ez hangosabbra sikerült, mint szerette volna, ezért vérző kezét fogva, ijedten nézett körbe, hátha valaki meghallotta. Az erdőben teljes csend honolt, úgy tűnt, idáig már nem merték követni. Küszködve a hóval, a gyökerekbe kapaszkodva, kimászott a mélyedésből, majd szemeivel a sötétséget fürkészve körülnézett. Ám bárhogy is meresztgette szemeit, az orra hegyénél nem látott tovább, így emlékeire hagyatkozva, megpróbált visszafele elindulni. A hold fénye csak elszórtan világította be a fák közötti terepet, de ez éppen elég volt Jennek ahhoz, hogy ne kerüljön túl közeli kapcsolatba minden egyes fával. Már azt hitte, hogy sikerült kiérnie az országúthoz, de a következő fa mögött nem látott semmi mást, mint egy újabb mélyedést, amit nem sokkal ezelőtt még útnak vélt. Ez a tény rettenetesen elkeserítette, de ekkor eszébe jutott, hogy mobiltelefon is van a világon. Előkotorta táskájából, és gyorsan kioldotta a billentyűzárat, hogy minél hamarabb telefonálhasson, de az elé táruló látvány teljesen letaglózta. Nem volt térerő...*
~Mon Dieu! Mit gondoltál, mit mondasz majd? Anya, itt vagyok a nagy fa és a még nagyobb gödör között, gyere gyorsan értem? Uhh, na ne...~
*A telefon felvillanó fénye és a lány kezéből csordogáló vér szaga viszont, ha eddigi üldözői figyelmét nem is, de valami másét viszont felkeltette. Surranó hangok, sárgásan villanó tekintetek töltötték be elszórtan a lány körüli terepet. A morgásra a háta mögött már Jen sem tudott nem oda figyelni. Ereiben meghűlt a vér, szemei elkerekedtek, és hirtelen elfelejtett levegőt venni. Nem mert hátra nézni, fejében őrült gyorsasággal cikáztak a gondolatok. Tekintete megállapodott egy magasabbnak tűnő fa legalsó, egészen elérhetőnek tűnő ágán.*
~ Csak a fáig érjek el...~ *szemét egy pillanat erejéig behunyta, majd teljes erőből nekiiramodott, hogy felmászhasson a biztonságosnak tűnő fára. Már majdnem elérte az ágat, amikor valami a kabátjánál fogva hátra rántotta, mire egyensúlyát vesztve, elterült a földön. Erősen küszködve a hóval, és az őt lerántó erővel, megpróbált feltápászkodni, de ehelyett csak egy velőt rázó sikoly hagyta el a torkát, amikor éles fogak kaptak bele kabátja ujjába, és sértették fel selymes, fehér bőrét. Újabb sötét alak vetődött felé, és egyre többen gyülekeztek körülötte. Jen elkeseredetten küzdött, egy számára oly becses dologért, az életéért.*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*miután kijött Gordon a templomból, elindult ,hogy végre találkozhasson Jennyvel.Már ismerte az utat, szerelme házához, és ugy döntött nem taxival megy, hanem inkább kiadós sétára adja a fejét.Utközben a templom járt az eszében, és az ott átélt eseménysorozat.Egyesült a másvilággal, és ha még csak egy rövid ideig is, de érezte ,nem volt hiábavaló.Ujult erővel töltődött fel, amit a tulvilágról kapott szerettei által...Lelke megtisztult, testét pedig furcsa ,bizsergető, de energiával teli erő töltötte fel , mely az erein át, az egész lényét behálózta...*
-ez lesz az...
*lassan megérkezett Jenny házának macskaköves utcájába.Innen már csak pár perc választotta el, hogy találkozzon kedvesével...*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A külvárosba érve megkereste a leégett házat. Rendőrségi szalaggal el volt zárva a terület. Asariel kiszállt az autóból. Visszaemlékezett utolsó itt töltött borzalmas napjára. Összeszorult a gyomra, és undorodva gondolt magára vissza. Akkor ott nem látta magában az eleganciát. A büszkeséget. Hangulata komor lett. Úton útfélen beleakad olyan jelzőtáblákba amik világosan hirdetik igazi mivoltát. *
- Ronda egy ügy. * szólalt meg egy idegen férfi mellette. Asarielben megállt az ütő. *
- Hogy mondta? * kérdezett vissza időt nyerve.
- Először azt hitték baleset. - * Folytatta a férfi * - Aztán a tulajdonosnő is eltűnt. Ma is keresik. Ha engem kérdez szerintem biztosítási csalás az egész. Higgye el ha lecsitulnak a kedélyek egyszer csak megjelenik a vén banya és amilyen követelni fogja a biztosítótól a pénzt.
- Ismerte a tulajt? - * Kérdezte Asariel. Gondolta ha hirtelen eltűnik gyanús lehet.
- Mint a rossz pénzt. Ennél zsugoribb embert nem látott még a világ. Ismerte itt mindenki, de higgye el nem siratja senki. - * majd megveregette a férfi vállát, mintha tudta volna hogy köze van hozzá. *
- Eladó házat keresek - * váltott témát gyorsan Asariel. – Nem tud valamit öreg?
- Éppen tudok. Majdnem az út végén van egy eladó ház. Elköltöztek. Csak a fickó van még itt. Szerintem otthon találja. * Azzal elment. Asariel beszállt az autóba és elhajtott a címre. *

Vendég

*Egy kisebb utcából tűnik fel.Szemeivel idegesen fürkészi az utcákat.Farmernadrágot visel egy vörös térdig érő,bőrhatású kabáttal.Nyakát hosszú fekete sál védi a hidegtől.Hosszú,fekete haja rakoncátlanul lóg szemébe,így majdnem az egész arcát eltakarja*
~Kéne keresni valami albérletet~*gondolja magában és elhúzza száját*
~Hát igen!De valami meló sem ártana!~*Zsebre rakott kézzel sétál az utcákon*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Keserűen baktatott az útján. Szívének fájdalma leleplezte előtte igazi létének átoksújtotta mivoltát. Alkalmazkodnia kell hozzá ezt tudta jól, de azt is tudta most már hosszú életének minden napján szembesülni fog ezzel. Lelkének fájdalma beleívódott a szervezetébe. ~Muszáj, el kell fogadni, vagy különben felőröl ~. * De tudta hogy ehhez sok időnek kell eltelnie. Érzései tompává váltak. Nem fájt már neki annyira, és tudta lesznek még boldog napjai, de most akkor is képtelen volt szebb színben látni a világot. Könnyi régen fölszáradtak és akaratlanul próbált valami melegséget keresni lelkének. Útja a park előtt haladt el. Már látta az Öreg erdő vonulatát, de valamiért megtorpant és nem mozdult a lába. Csak bámult befelé a parkba, és Eszébe jutott az mikor Riammal sétáltak itt, és legyőzte bátortalanságát, majd megcsókolta. Akaratlanul is elmosolyodott. *
- Bárcsak láthatnám ismét szemének lilás fénnyel izzó csillogását. Csak egyszer még had merítsek belőle erőt. -

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Mivel a belváros elég messze van ,ezért ugy döntött ,hogy inkább taxival megy el a Discoig ,ahol kedvese dolgozott.*
-Itt Gordon Exuel, és egy taxit kérnék, a ...utcába, a ...számu ház elé.
*Mig várt az autora, addig sorra vette magában, hogy mi lehet Jennyvel.*
~valoszinű, hogy lemerült a mobilja, és bennt marasztották dolgozni.Bár akkor felhivott volna a discóból.Az is lehet, hogy a szülei házába ment...De akkor biztos tudnék róla.Szólt volna nekem erről~
*Közben megjött a taxi, és bár az volt a terve, hogy megkeresi Jennyt ,mégis ahogy végiggondolta a lehetőségeket ,fogalma sem volt ,hogy hol lehet.Az is eszébe jutott, hogy mivel dél körül járt az idő, fölösleges elmennnie a discohoz, mert minden bizonnyal zárva van.Viszont mivel már beszállt a taxiba, és a sofőr kérdőn nézett rá, egyetlen hely jutott az eszébe ,ahová mehetne...*
-Az egyetemi kollégiumhoz ,legyen szives...

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A kertváros néma sötétségbe burkolózott, bár a lány még hallotta, ahogy pár utcával arrébb az autóbusz befordult, aztán ez a zaj is elült. Ismerősek voltak az utcák, mégis száműzöttnek érezte magát. Az egyik ház ablakából még kiszűrődött némi fény, s Riam láthatta, ahogy a késői óra ellenére a szülők és a gyerekek önfeledten beszélgettek, és nevettek. Tudta, hogy ő már sohasem részesülhet a normális világ szépségeiből. Örökre az éjszaka rabja lesz már, innen csak egy menekülés létezik: a végső halál. Megállt a ház előtt, és figyelte őket, ahogy mit sem tudva a kint rejtőző veszedelmekről, boldogan játszanak. Ekkor a férfi szorosan átkarolta feleségét, és az asszony szemébe nézett. Riam szíve majdnem kettéhasadt... Abban a szempárban benne volt a világ minden tisztelete, becsülése... minden nagyszerű, emberi érzése. Valójában most döbbent rá a lány, hogy ő mennyire kiüresedett, mennyire megváltozott. Keserű könnyeket csalt a szemébe ez a felismerés. Már nem akarta látni a családot. Elfordult, és anélkül, hogy egyetlen egyszer is fölnézett volna, elindult eredeti úti célja felé. Szemeiből csak úgy patakzottak a könnyek, végig folytak arcán, majd egy hatalmas halálugrással levetették magukat az ismeretlen mélybe. Lelkében ugyanez játszódott le. Érezte, hogy őt már nem fogja visszafogadni ez a világ, neki máshol kell keresnie a békét.
Iszonyúan fájt ez neki, és tehetetlen kétségbeesésében lesújtott a mellette álló vaskerítésre. A fém megrázkódott, és mélyen fölbúgott. A lány ijedten elhátrált, majd futásnak eredt, fogalma sem volt, merre. Anélkül, hogy tudta volna, megállt a hatalmas, gótikus stílusú villa előtt. A vízköpők most gúnyosan meresztgették rá elnagyolt, gonoszul mosolygó szemeiket. Riam előhúzott egy zsebkendőt, hogy felszárítsa könnyeit, ám tapasztalnia kellett, hogy normális könnycseppek helyett vért törölt le arcáról. Szerencsére kabátján nem látszott meg, bár az sem igazán zavarta volna. A hópelyhek épp' akkor kezdtek szállingózni apró, alig látható pelyhekben. A lány néhány percig bámulta az egyre sűrűsödő hóesést, aztán egy sóhajjal belépett a kapun.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Vidáman indult el az utcai lámpák halovány fényében. Némán, lehajtott fejjel szedte lábait. Nem akarta látni a sok boldog embert maga körül.*~Oh, ha tudnák, hogy mik leselkednek rájuk az árnyékokban... Ha tudnák, hogy ők is csak áldozatok...~*gondolta, és belesajdult a szíve. Nem az emberek iránt érzett szánalma vezette erre, hanem a magától való félelem. Rettegett attól, amivé az a férfi tette... Adott és elvett..., de bár inkább csak meglopta volna. Örök kínokat kapott...*- Csak magamat hibáztathatom ezért!~*gondolta kétségbeesetten.
Végre az autószalonhoz ért, az üvegezett ajtó előtt egy pillanatra megállt, aztán egy sóhaj kíséretében belépett az épületbe, és az információs pulthoz sétált.* - Jó estét! Riam de LaVey vagyok, és mára ígérték nekem a Landrover dzsippet - *mondta nyugodtan, bár fejében valami egészen más járt. A szemüveges férfit, már nem embernek látta, hanem prédának. Szemfogai hirtelen megnyúltak, ám Riam emberi énje még időben leállította az őrjöngeni készülő valamit. Megpróbált az asztalon heverő brossúrákra koncentrálni, és nem a férfira.* - Igen, kisasszony, készen van. A munkatársam már várja az udvaron, hogy átadhassa a kulcsokat, illetve, hogy megkössék a szerződést - *válaszolta a férfi unott hangon, majd visszafordult a gépéhez. Riam csak egy mély sóhajjal nyugtázta, és elindult az udvarra.
Az udvaron sötét volt, csak az épületből kiömlő fény segítette a tájékozódást. Félt, hogy a kint várakozó "munkatársra" rá fog támadni. Képtelen volt uralkodni a belső fenevadon... Küszködött vele, ám úgy tűnt most az erősebb lesz.* - Kisasszony! Itt van a kocsi! - *kiáltott utána valaki. Riam remegve megfordult, és ekkor megkönnyebülten fölnézett az égre. A nő az épület mellett állt, méghozzá nagyon jól megvilágított részen, esélyt sem adva arra, hogy megtámadhassa.
Pillanatok alatt elintézték a formaságokat, és Riam boldogan nyugtázta, hogy jó üzletet csinált. Beült a kocsiba, és elhajtott.
Egy utcai bankautomatánál megállt, és elintézte a házzal kapcsolatos tranzakciót, aztán visszaült a kocsiba. A táskájában hozott néhány cd-t. Megnézte őket, végül Zakk Wylde mellett döntött. Élvezte a vezetést, és mivel úti célja nem nagyon volt, csak kocsikázott össze-vissza. Ám, mikor elkezdődött a Road Back Home című szám, majdnem elvesztette a kocsi fölött az uralmát. Ezt gitározta azon a napon... *-Hol vagy Asariel?-*kérdezte, s ekkor felötlött benne, hogy a ligetben talán talál egy kis nyugalmat. Azon a fán, ahol egykor együtt ültek... Beletaposott a gázba, és néhány perc alatt ott volt a ligetnél. Kiugrott a kocsiból, bezárta, és elindult a liget fái között, ahhoz az egyhez, mely számára nagyon kedves volt.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

[Riam de LaVey]

*Mikor kiértek a népes, jól megvilágított utcára, az erős fény szembetűnővé tette Riam rendellenes sápadtságát. Vékony kezét annyira áttesztő volt a bőr, hogy a kékes-zöld erek szinte átütöttek rajta. Ahogy hátrasimította a haját, a férfi éles szeme azonnal kiszúrta, hogy a lány keze sápadt maradt, a fagyos levegő ellenére nem vörösödött ki. Amíg nem érték el a forgalmas utcát, Riam nem fújt maga körül párafelhőt, mintha nem lélegezne, azonban amint emberek közé került gyorsan kapkodni kezdte a levegőt, de mindez művinek megjátszottnak tűnt. Félelemtől elsötétült arccal tekintett körbe. *- Itt áll a kocsim a sarkon. Vettem egy újat, miután a másikat sikeresen felrobbantottad vagy felrobbantották... - fordult Asarielhez, ám hangjában nem volt neheztelés, vagy cinizmus, csak mérhetetlen közöny. Sietve elindult az autó felé. Egy teljesen újnak tűnő Landrover dzsip volt, néhány ügyesen elrejtett extrával kibővítve, mint a vastag fekete üveg, amely nagyban megkönnyítette Riam számára a közlekedést. A lány szemvillanásnyi idő alatt beugrott a kocsibam, s türelmetlenül várta, hogy a férfi is bekászálódjon. A lány benyomott egy trash metal albumot, majd rálépett a gázra.*

[Asariel Larson]

A parkból kifelé menet Asariel elgondolkozott a dolgokon. Figyelte a lányt, és nem tetszett amit lát. Nem a lány szépségével volt a baj, hanem magával a lánnyal. Nem ugyanaz volt. Szótlan lett, kimért, és hideg. Ez a hidegség rosszul esett a férfinak. Nem beszéltek olyanok voltak mint két idegen. Hirtelen hatalmas szakadékot érzett kettőjük között, és nem tudta hogy hogyan hidalja át, már ha képes rá egyáltalán. Kiértek a fényre és végre tisztán láthatta a lányt. Holt sápadt volt. Szemei körül sötét csíkok jelentek meg, és nem sugárzott mint mikor annak idején egy cigarettát kért tőle. Aggodalmat érzett. *
-Minden rendben van? Riam megijesztesz. - * A lány azonban nem szólt semmit. Csak észrevehetően összevissza szedte a levegőt, és teljesen kitérő választ adott. Megmutatta az új autóját. Teljesen le volt sötétítve. Még Asariel szemére hányt egy gúnyos megjegyzést, amint az autója ottmaradt a házban. Asariel szeretett volna válaszolni mi történt ott valójában de tudta nincs itt még az ideje. Odaértek az autóhoz és mind a ketten beszálltak. Riam folyamatosan tekingetett az égbolt felé a férfi nem tudta mire vélni a dolgot. 1~ mibe keveredtél kedvesem ~ gondolta majd felzúgott a motor, és hangos zene mellett elindultak Riam otthona felé. *

Vendég

*Geru már-már unottnak tűnő léptekkel sétált a lámpák fényétől sárgás fényben megvilágított utcán. Alig néhány ember lézengett már ebben a kései órában. Miközben a körülötte sétáló embereket figyelte, egyszer csak egy ismerős arcra lett figyelmes. Dzsamila volt az a vadász. Régen nem találkoztak már, mégis mikor egymásra pillantottak, mintha csak öt perce váltak volna el. A lány már figyelhette egy ideje, hiszen pont felé tartott , mire Geru is felfigyelt jelenlétére.*- Dsamila, ezer éve nem láttalak már-* fogadta, nyájas hangon. A lány feldúltnak tűnt, és zavartnak. Mikor Geru elé ért felpillantott rá, és kurtán csak annyit kérdezet,*- A folyópartra tartok, velem tartasz? Már úgy is beszélni akartam veled.-* Geru meglepődött a lány közvetlenségén, de érezte, hogy valami baj lehet. Lassan bólintott, majd Dzsamila mellé lépve elindultak a folyópartra.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A Kertváros utcáin magas, fiatal férfi alakja tűnt fel. Lassú, kimért lépteinek halk kopogása visszhangzott az utcákon. A távolban kutyák ugattak, még távolabb gyermek zsivaj hallatszott. A lágy szellő néha bele-bele kapott a férfi hosszú, majdnem földig érő kabátjába. Gondolataiba mélyedt, nem figyelt a külvilág neszeire, tekintete befelé fordult, önmaga felé. Visszagondolt az Anelmával eltöltött éjszakára és arra a számára megmagyarázhatatlan, eleddig még soha nem tapasztalt érzelmi hullámra mely rátört. Bár maga az érzés nem volt ismeretlen számára, mégis úgy érezte, felnőtt ember nem élhet át hasonlót, csak gyermekek vagy primitív állatok. Közben már az utca végénél járt, egyre közelebb érkezett a távoli zajok forrásához. Egyszer csak arra eszmélt, hogy fejen találta egy focilabda. Oldalra pillantott, két kisfiú éppen játszott mikor az egyikük véletlenül elrúgta a labdát. Alister lehajolt érte, majd egy határozott mozdulattal visszahajította a fiúkhoz. Egy pillanatra mosolyra derült, fölelevenítette gyermekkori emlékeit, majd tovább ált.*

Vendég

*Vidám gyermekzsivaj törte meg az erdő oly beszédes csendjét. Jen felkapta a fejét a különös zajra, nem tudta összeegyeztetni környezetével, és a szél andalító énekével. Értetlen kifejezéssel arcán kémlelt körbe, majd miután senkit nem látott, felállt a kidőlt fatörzsről, ahol eddig üldögélt, és elindult a hang irányába. Léptei nem csaptak zajt, hangtalanul haladt a vékony erdei csapáson. Legnagyobb meglepetésére egy kis focipálya mellé ért, amely közvetlenül a külvárosi házak mellett helyezkedett el. Döbbenten nézte a játszadozó gyerekeket, mintha csak most látna focilabdát először. Az erdőben töltött rövidke idő is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy teljesen eltávolodjon a civilizációtól. Már éppen fordult volna vissza, hogy megint az erdőben keresse lelkének békéjét, amikor furcsa érzés kerítette hatalmába. A fák különös dologról kezdtek suttogni, ágaik zörögve, zúgva mozdultak egy irányba, mintha csak a szél cibálná őket. Jen a fák érdeklődésének irányába nézett, és egy férfit látott, aki éppen a labdát hozta vissza a játszadozó gyerekeknek. A lány egy pillanatra behunyta szemeit, és hallgatta a fák figyelmeztető suhogását. Amikor újra kinyitotta, a férfi éppen távozóban volt, távolodva az erdőtől. Jen kilépett a fák közül, majd észrevétlenül a férfihoz sietett. Könnyed, barna ruhája és szürke köpönyege tökéletesen rejtette, egybeolvadva a fák kérgével. A férfi karjára tette a kezét, és alig hallhatóan súgta neki, bársonyosan csilingelő hangján.*
- Várj, ne menj el... Gyere velem, kérlek, beszélnünk kell...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A szél föltámadt, meglengetve a közeli fák ágait. Alister éppen távozott volna, mikor érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Nem sokkal ez után bájos női hang csendült fel. Megfordult, és kérdőn nézett a nőre.*
-Ööö… ne haragudjon hölgyem, de ismerjük egymást?
*A gyerekek közben ismét önfeledt játékba kezdtek. Alistert mindig is lenyűgözte a gyermeki naivitás, úgy vélte ez az igazi ártatlanság. Mivel mindenki olyannak látja a világot amilyen a maga természete, így a gyermekek mindent és mindenkit jóravalónak tartanak.*

Vendég

*Jen a férfi zavart tekintetébe révedt, s smaragdzöld szemeivel megpróbálta fogva tartani azt, mint nem is olyan rég az őz lágy barna tekintetét. A szél belekapott hosszú vörös hajába, s egyre csak ugyanazt hajtogatva dúdolt fülébe. Jen emlékeiből egy ködös kép sejlett elő, tudta, hogy régen látta már a férfit, azt is, hogy ez a találkozó valahol a kávézóban esett meg hajdanán. Ám ez már annyira távol állt tőle, azóta teljesen más ember lett, a régi dolgok nem számítottak már. Fejében ott csengett a fák borongós éneke, és most már tudta, hogy egy testvére áll előtte. Ifjú és gyenge még, de a természet része, a Földanya gyermeke.*
- Talán találkoztunk már, talán ismersz is, dehát mit számít ez? Hiszen testvérek vagyunk...*mosolygott rá bíztatóan a lány, majd megfogta a férfi meleg, erős kezét. Magával akarta vinni, hogy osztozhasson vele a természet oltalmában, és Shira halála felett érzett gyászában. Tudta, hogy nem hagyhatja itt, az Anya gyermekeinek most szüksége van egymásra, a falka hívó szava ott zengett lelkében, nem hagyva neki megnyugvást.* - Gyere velem, és akkor mindent tudni fogsz majd...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Testvérem… *ismételte meg Alister egészen halkan.*
~Testvérem? Hisz nekem nincs is testvérem. Vajon miről beszél? Talán megtébolyult?~
*Aztán meglátta a nő ragyogó zöld szemeit, ereiben szinte meghűlt a vér. Egy darabig mozdulatlanul állt, maga sem érette, miért. Aztán egy homályos emlékkép villant be az agyába, s nem hagyta nyugodni. Agyában a gondolatok ezen kép köré csoportosultak, és örvényként kavarogtak körülötte. Aztán, mint akit villámcsapás ért, lélegzete elakadt, hallani vélte szívének lassú dobbanását. Egy pillanatra megállt az idő, Alister újraélte élte legszomorúbb perceit. Gondolatban visszautazott az időben, arra a napra, mikor az édesanyja szervezete végleg föladta, szervei leálltak s a halál elragadta. Alister azonosult 9éves önmagával, ott volt a kórteremben, és az anyja ágya mellett térdelt. Sírt, zokogott megállás nélkül, de az anyja még utolsó erejével megsimította fia kezét, és azt mondta.*
-Miért sírsz? Ne bánkódj, nem megyek el örökre. *Alister megnyugodott, fölnézett az anyjára.*
-Ne hagyj egyedül… *mondta Alister elcsukló hangon.*
-Ne mondj ilyeneket! Soha nem hagylak egyedül, majd a testvéreid vigyáznak rád… Majd egyszer… rád találnak, tudom… Alister…
*A háttérben folyamatosan pityegő EKG ritmusa megtört, majd egyenletes sípoló hanggal jelezte, hogy egy emberi lélek végleg távozott a rideg valóságból. Alister visszatért, újra önmaga volt. A lány megragadta a kezét és magával húzta.*

Vendég

*A férfi lépteinek zaja megzavarta az erdő csendes magányát, a dobbanó hangok, száraz gallyak reccsenése elárulta hollétét. Néhány sárgán villanó szempár követte lépteik nyomát, de a lány nem félt. Tudta, ők már egy család, s oltalmazzák őket az erdő komor vadászai. Alister zavartan nézett körbe, félte a sárga szempárok mögötti sötét jelenések hadát. A lány finoman megszorította a kezét, hogy bátorságot öntsön belé, de amikor érezte, hogy a férfi szíve továbbra is vadul ver, megállt, leült egy ferdén nőtt fa törzsére, és a férfit maga mellé intette.*
- Ne félj tőlük...*kezdte arcán kedves, nyugtató mosollyal* - A farkasok a barátaink, olyanok, mint mi vagyunk... Igen, olyanok mint te, vagy én, ők a családunk, hűséges oltalmazóink. Gondolom még nem tudod, ki vagy, látszik a szemeden, tested minden egyes rezdülésén. A testvérünk vagy, farkas, a mi vérünkből való... Ne hidd, hogy bolond vagyok, idővel megértesz majd, talán hamarabb is, mint hinnéd...
*Végigsimított a férfi értetlen arcán. Érezte melegségét, és azt, hogy teste kezdi átvenni környezete talán már maró hidegét. Jen nem fázott, nem érezte az idő változását, túl régóta volt kint a szabadban. A fák sűrűje felé nézett, pontosan az egyik farkas szemébe. Szabadon engedte lelkének egy darabját, és szólította a farkast, hogy jöjjön segítségére. Az állat lassan előlépett rejtekéből és odasomfordált a lányhoz, aki selymes bundájába fúrta kecses ujjait, majd Alister felé fordult.*
- Kövesd őt, és akkor majd a legtöbb kérdésedre választ kapsz, ő majd elvisz a falkához, ahová tartozol...*mondta a lány, majd felállt, és csókot lehelt Alister homlokára. Tudta, testvérei már várják, itt az ideje, hogy ellássa kötelességét. Az erdő felé nézett, majd egy utolsó mosolyt megengedve magának beleveszett az erdő sűrűjébe.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* Útközben Edea felé Milan Edeát kérdezte milyen nehéz is irányítni egy céget.*- Mindig a kezdet a nehéz. Én a férjemtől örököltem a céget, először nem fogadták el, hogy egy nő írányítja a céget. És a módszereim se tetszettek nekik. De vasmarokkal bármint el lehet érni. A kényszer nagy úr és mivel a csőd szélén hagyta itt a férjem a céget, ezért az idő sürgetett minket és hamar talpra álltunk. Voltak hullámvölgyek, de megoldottuk. A sok papírmunka pedig elsőre ijesztő lehet, de az ember hamar belejön. Csak jól kell tárgyalni.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Hallgatta a hölgyet,és elégondlkodott két orrfújás között.
~Húha,de nagyon nehéz lehetett a kezdett.Hisz minden kezdet nehéz.~kedte csodálni a cég vezetőjét,és figyelmesen hallgatta.
-Biztos,hogy már a cége egyre nagyobb hírnévre tesz szert.Majd mentek tovább.
-Mi a cég terméke?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nos cégünk, szinte minden ágban tevékenykedik. Gyógyszerészet, informatika, divat és még sorolhatnám. Nagyon sok ága van, nehéz lenne felsorolni. Miért érdekel?*Edea érdeklődve nézett Milánra.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Tudja szeretek kérdezősködni,és a cégétől veszem a kedvenc samponomat is.De azt hittem,hogy csak samponokat gyárt.De mostmár megtudtam,hogy mindennel foglalkozik.Köszönöm,hogy elmondta.-mondta boldogan,és örült,hogy a cég vezetőjével beszélhetett.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

* A beszélgetés közben befudultak egy sarkon, és az utca végén ott volt Edea háza.*- Látom nagyon érdekel. Társat keresek magamnak. Nem csatlakoznál?*Köztben oda is értek a házhoz. Edea elővette a lakás kulcsot, kinyitotta az ajtót és bevezette Milánt.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan bement a házba,és ott elámult a kérdésen,és a ház berendezésén.
-Ha szeretné asszonyom, leszek a segédje.Majd egy kis okítást kérek,mert nincsen nagy üzleti érzékem,de igyekezni fogok.-mondta segítőkészen.Bent a lakásban levetették kabátjukat is,.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

//Riam de LaVey//

*Szédületes tempóban hajtottak végig a kihalt utcákon. Riam még őrültebben, még gyorsabban vezetett, mint ahogy szokott. Egy iszonyatos sebességgel bevett kanyar után azonban lassítani kezdett, majd egy ismerős ház előtt fordult rá a kocsifelhajtóra. Az épület gótikus stílusban épült. A vízköpők méltóságteljesen, félelmetes, torz vigyorral arcukon, ültek az ablakpárkányokon és az ereszeken. A lakás fura módon beleolvadt környezetébe, habár impozáns, égbetörő homlokzata miatt különleges látványt nyújtott éjnek idején. A lány nagyon otthonosan mozgott - mintha már régóta itt lakna - , a kocsival pillanatok alatt beállt a garázsba. Megvárta, míg Asariel is kiszállt, majd elindult a lakórészbe vezető lépcsőn.*

// Asariel Larson//

* A férfi nem szól semmit csak ült a kocsiban némán és minden érzékszervével figyelte a lányt. Tudta , érezte hogy valami megváltozott, de nem tufdta hogy mi. Vagy hogy miért. Olyan volt a lány mintha valami elől folyton menekült volna. Kerülte a férfi pillantását, és látszott rajta hogy szándékosan megtartja ahárom lépés távolságot. *
~ Nem ez az a lány aki megcsókolt a parkban. Nem ő az aki visszahozta a szívembe a reményt. Mi tötént veled Riam? ~ * Riam szédületes tempóban haladt tovább. Asarielben kétségek ébredtek. Kellemetlenül érezte magát a lány társaságában. Úgy érezte hogy a lány neheztel rá. Tudta hogy az éetében egyetlen komoly változás volt mostanában de arról nem beszélhet. Egyre inkább érezte azt hogy Riam mégis tudja. Először szégyelte magát mivolta miatt. Pedig nem tett semmi rosszat. ~ Mit fogok mondani neki ha megállunk? mit is mondhatnék? ~ * Az útnak vége lett. Egy ismerős ház felé vették az útjukat. Asariel azomban nem foglalkozott a külvilággal. Fájt neki hogy idegennek érzi magát annak a társaságában akibe képes volt beleszeretni. Aki által ez a szó ismét értelmet nyert. Szótlanul várta hogyan tovább. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel lassan gondolkozva ment útján. Folyamatosan járt az agya az események még egyszer viszajátszódtak a fejében, de szinte tova is repültek. Szomorú volt. De most nem érezte hogy elvesztett valamit. Furcsálta is hiszen Attól kellett búcsúznia aki a mindendt jelentette a számára de legbelül tudta nem látja még ennek az útnak a végét, de kettőjük élete nem vált szét, hanem inkább most kezdődik. ~ Csak most kezdődik~ Gondolta és visszafordult egy pillanatra. Megszaporázta a lépteit. Szeretett volna már az övéi között lenni. Azomban hirtelen minden erő kiszaladt a lábából. És éles fájdalmat érzett a szívében. Nem tudta mire vélni, csak azt tudta hogy iszonyatos tempóban rohanta le a szomorúság, és nem Riam miatt. Megkapaszkodott a lámpaoszlopban és felállt. Rossz érzése volt. Elmélye eddig el volt foglalva az előtte álló problémával, de amint lezárta ezek a dolgok utat találtak a legbelső, talán nem is emberi ösztöneihez.
- Valami vbaj történt- Mondta hangosan, és elkezdett futni a falka felé. Nem tudta hogy honnan tudta, egyszerűen csak egy érzés volt, és cselekedett.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Amint az utolsó, halvány napsugár is eltűnt a Topolyát körülölelő csúcsok mögött, Riam kilépett az ajtón. Pontosan nem tudta, hogy hová akar menni, de valami az utcára vonzotta. A Kertváros nyugodt házszemei bámultak a céltalanul ballagó lányra. Érezte, hogy testvéreihez kéne eltalálnia valahogy, ugyanakkor rettegett a férfitől, aki ezt tette vele. Ökölbe szorította kezét, ám nyugalomra kellett intenie magát. Látta, hogy mire képes, és mivé változtatta a benne lakozó szörnyeteg. Nem kockáztathatott. Hogy valamivel elfoglalja magát, elővett egy szál cigit bőrkabátja zsebéből, és séta közben rágyújtott.
A csillagok fényesen, idegesítően remegtek fölötte, bár a kelő hold már lassan, erőszakosan zabálni kezdte halovány pöttyeiket.
Riam beállt a buszmegállóba, úgy döntött, hogy a belvárosban bevásárol. a hitelkártya ott lapult a zsebében. Miközben várta az autóbuszt, figyelte a körülötte járkáló embereket. Mérhetetlenül távolinak érezte őket magától, és sajnálta is a halandókat. *-Ha sejtenék...-*sóhajtotta szomorúan.*

Vendég

*Yana-ra az elmúlt néhány napban már kezdett rátelepedni a magány kegyetlen, nyomasztó szelleme. Ez eddig még soha nem fordult elő vele, ismeretlen érzés volt számára, bár azt is meg kell hagyni, ritkán költözködött. És előző nap, ahogy pakolta ki a nagy kartondobozokat, amiben élete kellékeit tárolta, teljesen kétségbeesett, erőtlenül rogyott le az ágyra, és teljesen magába fordulva bámulta a fehérre festett falat. Egyszerűen kezdte megérezni, hogy teljesen egyedül van, csak magára számíthat, mindent egyedül kell elintéznie. Ez addig nem volt probléma, amíg Tokióban lakott, ott legalább az anyanyelvén szólhatott az emberekhez, de innen még ez is hiányzott, úgy érezte magát, mintha egy másik bolygóra csöppent volna. Ennek ellenére továbbra sem szándékozott munkatársaival közelebbi kapcsolatot kialakítani, egyszerűen csak életében először most fordult vele elő, hogy barátokra volt szüksége. Usagi, is csak gyászos hangon nyávogott egész nap, nem lehetett vele normális, emberi módon kommunikálni, dehát ezt nem is lehet elvárni egy macskától. Mire magához tért merengéséből, addigra már be is sötétedett, és ő ott ült magányosan, egyetlen macska társaságában, a félkész szobában. Yana felállt, mély levegőt vett, aztán fogta fekete átmeneti kabátját, és a slusszkulccsal kezében otthagyta lakását. Beült frissen vásárolt Alfa Romeo-jába, és elindult, hogy valami szórakozóhely után nézzen a belvárosban. Útközben egy magányosan álldogáló fiatal lányt vett észre a buszmegállóban. Sajnálta a lányt, hiszen legalább annyira magányosnak tűnt, mint ő, ráadásul hideg is volt, és ilyenkor este elég ritkásan jártak az autóbuszok. Lassított, majd megállt a buszmegállóban, és letekerte az ablakot.*
- Jó estét! Ha gondolja, és arra tart, szívesen bevinném a városba...

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Meglepetten mérte végig a fiatal, csinos kínai(vagy japán) leányt. Elég ostobán hathatott, ahogy nézte őt. Aztán észbekapott, eldobta a cigijét, és beszállt a kocsiba.* - Köszi, épp' a városba tartok - *mondta, és egy kis szünet után megkérdezte:* - Új vagy még, igaz? - *Jóindulatúan mosolygott a lányra, habár eddig azt hitte, hogy erre soha többé nem lesz képes. Végignézett a kocsi műszerfalán.*~Hát nem akármilyen kocsi, de az illatából ítélve még nagyon friss...~*gondolta. Agyában felvillant egy kép, s ettől ismét rosszul érezte magát. Asarielt látta, ahogy eltűnik a szeme elől. Merengéséből azonban felrázta a lány válasza. Fölkapta a fejét, és megpróbált érdeklődő, és kedves arcot vágni, habár belül úgy érezte fojtogatja a bánat. Remélte, hogy újdonsült ismerőse ebből nem vett észre semmit.
Valami apró megjegyzést tett Topolya utcáira, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem figyelne, de lelkében ismét föltámadt valami, s az a valami vért kívánt... Ijedten meredt kezeire, végül behunyt szemmel azon erőlködött, hogy az a szörny nehogy kitörjön belőle.Iszonyatos koncentrációval sikerült legyűrnie a feltörekvő Fenevadat. *