Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Hosszú percnyi néma sétálás után a lány elé penderült és neki szegezte a kérdést amire nem válaszolt.Hogy mi is a neve.Sokakkal ismerkedik meg úgy egy idejehogy nem mutatkozik be,de ez esetben úgy érezte megteszi.*
-A nevem Vancha March.Semmi mást nem kell tudnia róllam.Most megbízhat bennem és feltételezhető,hogy lekközelebb sem fogok az életére törni amennyiben ön sem teszi velem.
-Lehet,hogy betegség,lehet,hogy nem,de erről általában csak később gondolkodnak el a farkasok.Persze ha elmndják nekik a feltételeket,kockázatokat és tudnivalókat akkor meggondolhatja.Feltéve,hogy a farkas hagy választási lehetőséget.Nem ismerem még a farkasokat,de teszek érte,hogy megismerjem őket.
~Már így is nagyon sokat megtudtam rólluk.Remélhetőleg idővel adódik alkalom,hogy még többet tanulhassak a fajról.Majd talán Cesar tud nekem mondani néhány dolgot.Hiába farkas attól még tudom,hogy nem fog megölni és ez még a hasznomra válhat.~
*Miután elárulta a nevét látszódott,hopgy a lány egy kicsit megnyugodott.Hihetetlen mennyit tesz ha valaki elmondja a nevét.Pedig a név nem árul el sokat.Most azt kezdte próbálgatni,hogy hallatszik és nem hallatszik a lépte.Úgy történt minden ahogy akarta.Ha vadászik akkor biztosan ösztönösen elhalnak a léptei a vámpírnak.Élési ösztönök.Mint minden fajnál az állatokat növényeket embereket és természetfeletti lényeket is beleszámítva.Csak mindegyiknél más és más.*

V Ifjú farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A válasz után kissé nyudodtabban vesz egy levegőt. Így legalább hogytudta a nevét utánna tud majd kérdezni hogy tud e valaki róla valamit. Nem szívesen mondott sokat a farkasokról, de úgy tűnt már beszélt ez a férfi valakivel ezekről a dolgokról. Úgy gondolta nem jó hogy ha sokat tudnak róluk az ellenségeik. Bár nem volt mit elárulnia, hiszen sok dolgot nem is tuott még ami használható lett volna a vámpír számára. De ki tudja mit fordít majd még hasznára.*
-Akkor örvendek. Remélem nem kerül majd sor köztünk konfliktusokra. Nem szokásom valakit ok nélkül megtámadni. Bár bevallom szokatlannak tartottam segítőkészségét. Arról hogy ki hogy lett az ami nem tudok mit mondani. Azt hiszem mindenkinek külön története van erre. Talán még balesete is történnek. Bár amit mond az alapján úgy néz ki hogy magukat valamiyen furcsa indok alapján választja ki vezetőjük. Sajnálatos módon nekem távoznom kell. Volt egy kis elintézni valóm az affér előtt. Örültem hogy találkoztunk.-
*Majd biccenett fejével és eltünt a síkátorok kanyargós labirintusában.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

-nem hiszem,hogy magát meg fogom támadni ok nélkül valaha is.Feltéve ha ön is így viszonyul a dologhoz velem szemben.
*Közben Milla elbúcsúzott és elindult valamerre a sötét éjszakába,de előtte Vancha még odaszólt neki.*
-Mostmár vigyázzon magára.Ma már egyszer kihúztam félig a pácból azal,hogy eltüntettem a hullát,de valószínű,hogy következőnek sem akar majd hozzáérni.Meg aztán az se biztos,hogy túléli.
*Mondta egy gonosz félmosollyal az arcán.Miután a nőt elnyelte a sikátor sötétje,leszegte a fejét és úgy indult tovább.*
~Szörnyű,hogy ilyen beszélgetésekből is mennyi információt lehet leszűrni.Főleg ha az illető figyel és érdekli a tudás.~
*Tulajdonképpen nem volt célja.Sok lehetőség állt fenn az aznapesti "programot" illetően.A külvárosban marad és később megy haza vagy a külvárosban kerülővel,vagy most elindul,esetleg szép lassan megy.Egy valami közös volt bennük.Mindegyikben ugyan az volt a fő cslekvés.A gondolkodás.Emberként sok dolgot csinált,mert tudta,hogy bármeik percben véget érhet,de így,hogy a világ összes ideje a rendelkezésére állt,nem volt miért rohannia.Szépen "elcsámcsoghatott" néhány dolgon és mindenből a nyers tudást szűrte ki.Ez az egy volt egyenlőre amit tehetett.Ez lett immáron a célja.Tudás szerzése és a lehető legtökéletesebb hasznosítása.Ezen gondolat is oly sokszor fut át az agyán egy pillanatra,de mindig egyre jobban megerősítve magát.*

Vendég

*Jenny Karolina-val a nyomában bevetette magát a sikátorok útvesztőjébe. Nem hagyhatta, hogy csak úgy kémkedjenek utánuk, őt ennél keményebb fából faragták. El akarta kapni, és jól megszorongatni azt a férfit, aki Karolina-t zaklatta, és üldözte. A sikátorban sötét volt, hiszen a közvilágítás már rég nem látta el feladatát, csak az egyik utcai lámpa pislákolt haloványan, de néhány méterrel távolabb már szinte vágni lehetett a sötétséget. Ahogy kiért az aprócska bevilágított részről, hirtelen rájött, hogy nem lát semmit. Karolina is csak elveszetten tapogatózott a sötétben, a falat, mint támpontot keresve, amikor lába valami puhába ütközött. Lehajolt, elkezdett keresgélni, és valami batyuszerűséget tapintott ki, hideg volt és nyirkos. A valami hosszában terült el a földön, és valami ragacsos anyag borította. A nő egy ideig bosszankodott, majd közelebb emelte arcához a tenyerét, hogy jobban lássa, mibe nyúlt bele. A színét így a sötétben nem igazán látta, de a bűzét szinte tapintani lehetett. Édeskés - kesernyés szag áradt belőle, és a földön fekvő valamiből is.*
- Mi van? Mi történt? *hallatszódott Jen hangja, de nem igazán lehetett betájolni, melyik irányból. Viszont még mielőtt Karolina válaszolhatott volna, mélyről jövő horkanás és hörgés hallatszott egyenesen a nő háta mögül. Még mielőtt megfordulhatott volna ütést érzett oldalról, valami belekapaszkodott a hajába, majd a lábába.*
- Karolina, hol vagy? Nem látlak! *Jenny kétségbeesett hangja egyre távolodott, majd vérfagyasztó sikoly vágta el... Aztán csak csönd, és csosszanó hangok a sötétben, majd valami eszméletlen erővel lökte Karolina-t a falnak, és a nőre teljes sötétség borult. Amikor újra magához tért, újra kint voltak az utcán a padon, minden látható sérülés nélkül.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina boszankodva rázta meg a fejét.Majd kezdett elvörösödni.Előkötatta a zseblámpáját,és fejére téve a sapkát elindúlt vissza.Jenny utánna,mert réműlten vette tudomásul,hogy karolina vissza meg.Nemsokára ugyanot voltak.Felnyitotta a zseblámpát,és a tenyerére nézve nem volt semmi rajta.Teljesen bementek addig,íhol a valamit tapogatták.A fény vörös pötyökre szegeződött.
-Látod ezt?-mutatott a vörös valamire.Megnézték.Karolina kezdett lehgadni,de tudta,hogy ha megtalálja Kent egy alapos fejmosásban részesíti.Ahogy mentek bejebb észbe kapott.
-Lehet,hogy valamiben belerughattunk,és az nem vette jó néven.Lehet,hogy egy kicsit haragszk ránk.-ahogy mondta egy halk nyöszörgést lehetett hallani.Megállt bennük a llegzet is.A nyöszörgés eleinte erősödött,mintha közeledett volna,de nemsokára elkezdett halkulni.Jennyi nyakába valami hideg csöppent.Lemerevedve kapott a nyakáéhoz.A ragacsot érezte.A tenyerére világított Karolina.Kékes vér.
-Fura.Valaki festett vért szórogat?-majd mozgást hallotak a sötétből.A kis fény forrás megvilágított pár szemetet,de nem adott biztonságos fény forrást.
-Hoppá..-mondta Karolina és elindúlt a mozgás felé.Ahogy mentek a rész egyre keskenyebb lett,és sötétebb.De a levegő is hűlni kezdett egyre jobban,és már oldalazva mentek,amikor Karolina eltűnt Jenny előtt.Az felsikítpott.Sötétlett.Csak állt és a tüdejébe áramló hideg mardosta a tüdejét.Ekkor a fény megjelent Karolínával egyetemben.
-Fene ez büdös.-panaszkodott,mert megbotlott valamiban.De ahogy körbetekintettek egy kis keskeny kijáratot vettek észre.Elkezdtek hladni ismét.Nemsokára egy kivilágított részbe értek.Egy kerek helység,ami a központ lehetett.A félhomyályos szegletekben jobb ha netudni mi van,de a vérpacák itt eléggé elszaporodtak.Nemsokára Karolina lekapcsolta a lámpáját,és ekkor a nyöszörgés újból halltszott,de mintha már jajgatás lenne.Majd fura hang,mintha valami húst tépnének.

Vendég

*Jen követte a vérszemet kapott lányt. Nem volt teljesen biztos abban, hogy mit látott az imént, de nagyon közel volt, és iszonytató bűz áradt belőle. A rohadó hús kesernyés illata még mindig ott volt az orrában, és sehogy sem tudta kiűzni belőle. Az undortól teljesen felkavarodott a gyomra, és lassan a hányinger kerülgette, úgy követte kissé botladozó léptekkel Karolina-t. Amikor valami nyirkos folyadék csöppent rá, rögtön a nyakához kapott. A nő odalépett hozzá, megfogta karját, és a zseblámpájával rávilágított a kezére. Valami furcsa, kékes-zöldes-barnás folyadék volt rajta, amely elképesztő bűzt áraszttott. Jen inkább nem is akarta tudni, hogy mi az, csak hamar le akarta mosni magáról. Amikor felnéztek nem láttak semmit, csak a sötétből előtűnő ereszcsatornákat. Karolina viszont megállíthatatlanul tört előre, pedig az utca egyre szűkebb lett. Az sikátor végül egy kerek kis térbe torkollott, ahová már besütött a hold fénye. Kis idő után Jen rájött, hogy egy félig összeomlott, bontásra ítélt ház világítóaknájába értek. Csak most érezte meg, mennyire hideg van, pedig szája már kékes-lilás színben játszott. Már majdnem megállapította volna, hogy zsákutca, de ekkor a zseblámpa fényében vérnyomokra lett figyelmes. Úgy látszott, Karolina ezt nem vette észre, mert lekapcsolta az elemlámpát, és visszafordult.*
- A fenébe, de büdös van itt...*bosszankodott, de hirtelen abbahagyta amikor nyöszörgő, jajgató hangokat hallott a közelben. Valami furcsa recsegős hang is keveredett bele, olyan, amiről az ember jobb is, ha nem tudja, mitől származik. Karolina viszont mindezek ellenére elindult visszafelé, a hang irányába, át az egyik ajtónak már éppen nem nevezhető üregen. A helység, ahová jutott valaha régen talán nappali lehetett, viszont most törött csempemaradványai között felütötte fejét a gaz, faláról ősidők óta lemállott a vakolat. A bűz egyre erősödött, amikor Karolina lába újra valami puhát ért. Felkapcsolta a zseblámpát, és az érzékelt tárgy felé világított. A földön egy emberinek már nem nevezhető, oszladozó test maradványai feküdtek, nagyrészt már csak darabokban. Arca, már ami megmaradt belőle, a halál torz maszkjába meredten, leesett állal bámult, szemek nélkül a semmibe. Jenny hirtelen elkapta tekintetét, kezét szája elé tartva. Nagyot nyelt, majd intett Karolina-nak, hogy menjenek tovább. A nyöszörgő hang a nappali egyik sötét sarkából jött, és ahogy közelebb értek, lassan elhallgatott. A sarokba lépve csak véres rongydarabokat láttak a zseblámpa fényében, teljes csönd honolt a helységben. Aztán valami hirtelen Jenny lábába kapaszkodott, és elkezdte húzni lefelé. A lány torkát önkéntelenül is vérfagyasztó sikoly hagyta el, hogy a mellette álló Karolina-nak csengeni kezdett a füle. Amikor lenéztek, Jen lábába egy véres alak kapaszkodott, arcából csak kis részletek villantak elő kócos haja takarásából. Tépett ruhájáról, véres, sebekkel borított testéről már nem lehetett megállapítani, hogy nő-e vagy férfi. Csak nyöszörgött, és síró, alig hallható hangjából valami segítségkérés félét lehetett kihámozni. A szoba túlsó szögletében viszont valami megmozdult, s a félelem szinte tapintható volt a sötétségben.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy a fura lebontott házban botladoztak egy igen régi holtestet láttak meg.Karolina elfintorodott,és érezte,hogy gyomra eyre jobban forog.Gyorsan mentek tovább.Nem akarta,hogy Jenny el ne ájúljon.Mert akkor nemtudta volna biztonságis helyre vinni.Ahogy mentek a romos nappaliba,Karolina és Jennyi szemeik kitágúltak.A fal,és a bútorok is tiszta várben úsztak.
~Jézuom.Mi,vagy i tehette ezt?Mert ember ijet nemtud csinálni.~Gondólta,de ekkor egy vérfagyasztó sikoly tőrte meg a feszűlt hangulatot.Hortelen lefagyott lába,és a szíve kalapálni kezdett.De összeszedve magát megforúlt,és egy vérbefagyott embert láttak meg,aki még élt,de eléggé meg volt tépázva,és a bal karjainak csak foszlányai voltak.Karolina megfogta az áldozat ép karját,amivel görcsösen tartotta Jennyi lábát.
-Nyugodjon meg.-sutogta,de az csak görcsösen nyöszörgött.Majd az arcát felemelve meglátták,hogy egy nő volt az,és bal lába is félig volt csak meg.Jenny elszédűlt a látványtól,és Karolina szerencsésen elkapta,és egy falhoz támasztotta.Ekkor a nőt elkezdte valami befeléhúzni a sötétbe.Karolina csak egy szőrös karmos kezet látott,és elkapta az áldozat karját,aki üvöltött.Hiába tartotta,őt is húzni kezdték a söttségbe.Úgyérezte,hogy minden ereje kez elszivárogni testéből,amikor Jennyi is észheztért,és segített neki.De a sötétség réme mégerősebben húzta őket befelé.
-Mi ez a hatalmas erő?Kié?-kérdezte Jennyitől,aki megfeszítve izmait próbálta kifelé húzni a npt,de ekkor az áldozat keze kicúszott a kezükből,és eltünt a sötétségben.Ők hanyatestek,és egy elhaló hangot hallotak,és recsenést.Majd cámcsogást.Erre össenéztek.
-Ez eszi az embert.Bármi is legyen,it nem maradhatunk.Mondta,és ekkor egy kéz esett le elébük.Karolina és Jenny felsikítottak,de tök egyszerre.A sötétből kát sárga szempár szegeződött rájuk,amiben halál csillant,és erős lihegéást hallhattak.A hideg levegő,már a tüdejüket mardosta,és a félelem kezdett nyomasztó lenni,de a bűz is iszonytató lett.Ekkor egy éles karmú kéz nyúltki a sőtétből,és a lányok felé nyúlt.Azok behunva a szemeiket,össze kapaszkodtak.Várták a véget,de az nem jött el.Másodpercek teltek el így.Jenny kinyitva szemét egy fura alakot látott meg előttük,aki egy hosszú pengés,de roszdás kardal megsebezte a vad kezét,és az felbődűlt fájdalmában.Megrázta Karolinát Jenni,hogy nézze az egészet.Kinyitva szemeit elcsodálkozott,és a következő pillanatban a férfi megfordúlt,és felkapva őket,Jannyit a bal válára,Karolinát meg a jobb válkára vette,és sebesen kifelé kezdett futni velük.

Vendég

*Csosszanó hangok, majd hörgő morajlás szakította meg a szoba csendjét. Jen viszolyogva nézte a lábába kapaszkodó emberi roncsot, sajnálta is, de egyelőre nem volt benne elég lelki erő, hogy lehajoljon, és segítsen neki. Visszatartotta lélegzetét, és erősen küzdött a hányinger ellen, szemével pedig a sötétséget fürkészte. A szerencsétlen nő ekkor elhallgatott, véreres szemei elkerekedtek, majd fájdalmasan felsikoltott, amikor valami elkezdte tépni, ráncigálni a homály felé. Karolina elkapta a karját, nem hagyta, hogy az a valami elragadja. Jen egy pillanatig meredten nézte az előtte lejátszódó jelenetet, majd végül ő is elkezdett fogást keresni a nőn, hogy visszahúzhassa. Már éppen sikerült volna visszarántaniuk, amikor Jenny keze valamilyen lucskos, szőrös dologhoz ért, és ekkor mintha megállt volna a szívverése. Az idő lelassult körülötte, a hangok és a képek elmosódtak, csak egy sárgásan világító szempár rajzolódott ki teljes élességgel a sötétben. Jen ijedten kapta el a kezét, mire Karolina elvesztette a nehezen megszerzett fölényt, a nő kicsúszott kezei közül, és elragadta a sötétség, ő pedig Jenny-t is magával sodorva a földre zuhant. Mindketten dermedten bámulták a sötétséget, ahol a nő valószínűleg most haláltusáját vívta. Néhány pillanat múlva egy véres kéz hanyatlott a földre, és ott feküdt tovább, mozdulatlanul. Jen egyre szaggatottabban vette a levegőt, és lassan elkezdett hátrálni, tekintetével próbálva jelezni a másiknak, hogy kövesse. A sötétség viszont nem hagyta őket kicsúszni karmai közül, s mancsszerű kezével feléjük csapott. Jenny csak arra emlékezett, hogy sikítanak, csukott szemmel, egymást védelmezően átölelve, majd a kardcsapásra, és az erőre, amely kitépte erről a helyről. Amikor újra magához tért anyja télikertjében feküdt a földön, a buja növényzet tarásában. Amikor felült, látta hogy Karolina a mennyezetet fürkészve ott fekszik a földön mellette.*
- Nézd...* mondta Jenny, felfelé tekintett, és lassan elmosolyodott. A télikert oszlopaira felfuttatott növények lassan hullatni kezdték leveleiket. A meleg levegőn törékeny pillangóként szállingóztak, vitorláztak le a zöldes-lilás levelek, lassan védelmező takaróval bevonva a két meglepetten pislogó lányt.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina lassan kezdett magáhoztérni.A finom megeleg,és a növények kellemes illata térítette éshez.Feltekintve kicsit eglepődött.A növények gyönyörü virágokkal,és levelekkel pompáztak.Körbetekintve Jenny már ébrenvolt.Felült és őrá tekingetett.Karolina kicsit még feküdt,édbecsukta a szemeit.
~Mi történhetett volna velünk?Meghalltunk volna mint az a szerencsétle nő?~gondolkodott el egy picit,de ekkor Jenny kicsit beszélt a növényekről.Karolinában két gondolat kavargott.Meg is kérdezte.
-Jenny holvagyunk?Meg hogy kerűltünk ide?-és kérdése mintha könnyeddé válta volna a levegőben.
~Az egész ojan [ly] mintha álmodtuk volna.Az a hely,meg a nő a hullával.De ki lehetett aki idehozott minket?~felűlt és fel akart állni de lábai nem engedelmeskedtek.Teljesen elazúltak,és izmai fáradságukban nem tudtak működni.Ezután csak ült,és nekidőlt a mögötte lévő állványnak.

Vendég

*A város kevésbé ismert útvesztői felé, a sikátorok felé indult, hogy megkeresse régi barátait. Ők is beszéltek már az övéhez hasonló történésekről, de akkor még nem hitt nekik. Ezen jól összevesztek, és azóta kerülték egymást. Most ideje, hogy bocsánatot kérjen, és megbszéljék az eseményeket.
Épp mikor belépett a sötét utcácskákba, valaki megállt mögötte a sikátor bejáratánál. Errefelé ritkán álltak meg az emberek nézelődni a kilátásban, így kicsit furcsának találta a dolgot. Ám amikor az illető határozott, fenyegető léptekkel megindult felé, kifejezetten inába szállt a bátorsága. Visszaemlékezett a ligetre, és arra a furcsa lényre. Igyekezett félreállni az idegen útjából, de az határozottan felé igyekezett.*
-Mit akar? Ki a fene maga? *kiáltotta*

Vendég

-Nyugi. *mondja az illető, míg a falhoz nyomva kotorászik O'men zsebeiben. Egy kicsit megkönnyebbül: Úgy néz ki, hogy csak a képzelőereje túl nagy. Az a lény is biztos csak egy sima farkas volt... Lehet, hogy az emberektől való idegenkedését elűzte az éhség, és úgy keveredett a városba, miközben élelmet keresett. Most már csak azt kéne kideríteni, hogy hogyan szabaduljon meg ettől a mocsok zsebtolvajtól*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Alister éppen a folyópartra igyekezett. Furcsa dolog, de út közben eltévedt, pedig már régóta ezen a környéken él. ~Na mindegy, talán erre rövidebb. Vagy, mégis csak arra… ?~ Amíg ezen töprengett az egyik közeli sikátor felől zajt hallott, és egy ismerős hangot. ~Williams!~ Tegnap találkoztak a Ligetben. Alister gondolataiba emlékképek villantak be. Arról mikor őt is megtámadta az a fura alak. Nem szerette volna, ah más is hasonló sorsra jut. Futásnak eredt, egyenesen be a szűk sikátorba. A félhomályba furcsa jelenetnek lehetett a szemtanúja. Williams -szel szemben egy magas, tagbaszakadt alak állt, szándéka egyértelmű volt. Alisternek nem jutott eszébe más, így hát ráordított.*
-Hé! *a férfi hátra fordult.* Ööö… izé…

Vendég

~Hát ez meg mit keres itt? *ötlik eszébe a gondolat, mikor észreveszi Alistert. Ám az alak abbahagyta a zsebeibem a matatást, és most csak Alisterre figyel. Ezt kihasználva megfogta az illető vállait, megperdítette, és a sikátor falához nyomta az arcát. Sajnos a tolvaj nem teljesen így képzelte el ezt a találkozást, és Williams karját megragadva kicsavarta azt, és a földre lökte őt*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Williams, kihasználva a lehetőséget, megpróbálta falhoz szorítani a férfit, de az erősebbnek bizonyult nála. A helyzet kezdett eldurvulni, nem mintha eddig leányálom lett volna. Will és a férfi dulakodni kezdtek a földön, Alisternek muszáj volt közbe lépnie, bár nem volt az erőszakos megoldások híve. Eszébe ötlött az a trükk, amit még az egyik kollégista lány mondott neki. Közelebb lépett a két férfihoz, Will támadója éppen fojtogatta. ~Hmm, hogy is volt… ~ Alister egy laza csukló mozdulattal, két ujjával nyomást mért a férfi tarkójára. ~Valahogy így.~ A támadó arca egy pillanatra eltorzult, a következő másod percben a férfi feje már Will mellkasán pihent, és édesdeden aludt.*
-Mire jó az akupunktúra?

Vendég

-Ha jól látom, többek között életmentésre *mondja Alisternek, miközben nagy nehezen ledobja magáról a nagydarab férfit. Föltápázkodik a földről, és a nyakát masszírozza, ahol a támadója ujjai rákulcsolódtak. Visszanézett az ájultan fekvő idegenre, és undorodva elfordult. Ki nem állhatta az ilyen élősdiket, akik még a szegényektől is lopnak.
-Kösz a segítséget *szól, majd kezet nyújt megmentőjének* -Asszem jövök neked eggyel. Amúgy jó estét kívánok. ~Hát most tényleg pont jókor jött a segítség~

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Csak haladt előre nem feltűnő tempóban a csomagtartóban a halott nővel. * ~ Átkozott hegyvidék. Se egy félreeső tó, se egy mocsár. Merre menjek merre menjek? ~ * Agya folyamatosan zakatolt. Szinte nem is figyelt az útra. Ipartelepek és tipikus külvárosi hangulat. Majd egy jelzőlámpa. Piros. Hirtelen nem is eszmélt. Csak akkor mikor kinézett jobbra a kocsiból. Abban a pillanatban lelassult számára az idő és szíve nagyot dobbant. Újra ott volt. Megint annál a sikátornál. * ~ Ide ~ * Gondolta röviden és körbenézett gyorsan. Senki nem volt az utcán. A sikátor nem volt teljesen végig szűk. Fölhajtott a járdára és ameddig csak tudott behajtott a kocsival. Lekapcsolta lámpákat, hogy senki ne lássa. Kiszállt és föntebb gyalogolt. Furcsán üres volt a sikátor. Sem kóbor állat sem pedig utcán alvók nem voltak ott.
Hirtelen megpillantott egy csatornafedelet. Odament és megérintette pontosan úgy mint akkor. Megint érezte azt a leírhatatlan érzést. Azt hitte megtalálta a megoldást és visszament a kocsihoz, majd kivette belőle a nőt és elvitte a csatornanyíláshoz.
- A patkányok majd elvégzik a munkát. * Azzal fölkapta a fedelet és belehajította a nőt. Az azonban termeténél fogva beleszorult. Asariel csak bámulta egy darabig, majd cselekedni kezdett. Úgy érezte kapkod. Nem volt már az a kimért katona. Próbálta beletuszkolni a nőt, majd megpróbálta kivenni, de egyik sem sikerült. Dühében rugdosni kezdte a testet.
- Büdös dagadt banya. Átkozott. * Majd hirtelen méregtől elöntve elkapta a nő lábait, és hirtelen lefelé kezdte nyomni. A csontok sorozatos töréseit tompán nyelte el az izomzat, de végül lezuhant a mélybe. Asariel hangosan nevetni kezdett.
- Ez az! Most ott vagy ahol lenned kell büdös banya! Ha-ha-ha! - * Azzal elindult a kocsija felé. Már azt is tudta, hogy szabadulhat meg tőle. Visszahajtott az pár saroknyit. Ismerte a környéket. Tudta hogy mire elhagyja az utcát az autó már nem lesz ott. Ellopják és máris viszik szétszedni. Így is cselekedett. Kiszállt az autóból, majd elindult vissza. Soha nem nézett vissza. Hirtelen eszébe jutott, hogy nem tette vissza a csatorna fedelet. ~ A szentségit! Hogy követhettem el ekkora hibát. ~ * Majd futva megérkezett a sikátorba. Közeledett a nyíláshoz. Meg akarta nézni rátalált-e már valaki. Egy óvatlan pillanatban azonban megbotlott, és ő is belezuhant a csatornába. Rá a nőre, majd onnan legurulva bevertre a fejét a csatorna falába. *

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Felszakadt a bőr ahogy beverte a fejét és igencsak sajgott a kemény ütéstől. Nem ájult el. Csak baromira fájt. Kevés világosság szűrődött le a nyíláson keresztül és megvilágította a nő arcát. Asariel belenézett a szemébe, és valami elpattant benne. Nem volt már szüksége a túlélésre, és nem volt miért elöntse lelkét a harag. Csak ő volt az az ember aki ott él benne legbelül. Akinek érzései, képesek örömet hozni, és képesek olyan fájdalmat éreztetni, amit nem képes semmiféle eszköz okozni a testnek. Mert az belül fáj. Túl az emberi test racionális mivoltán. Most ez az ember ült a csatorna aljában és nézte azt a szemet amelybe utolsó képként örökre beleégett a félelem, és a reménytelenség kétségbeesett érzése. A férfi, megjárt sok csatát, és látott számtalan olyan tettet, mely ékesen bizonyította, hogy az ember mire képes. Most azonban Nem tudott megmozdulni. Nem akart a nő szemébe nézni de képtelen volt elfordítania a fejét. Csak ült meredten, és az elméjét védő falak leomlottak. Minden emlék, mint valami montázs úgy pörgött vissza a fejében. Minden olyan részlet amelyet elzárt tudata, most felszínre került, és megvilágosodtak az eltűnt apró részletek is.
Látta amint megharapta a „kutya”, Látta ahogy szinte napok alatt beheged a seb. Érezte azokat az indokolatlan dühkitöréseket, amelyek csak valami pitiáner dologból fakadtak.
- Nem, nem akarooom!- * Kiáltotta hangosan, és becsukta a szemét majd két kezével befogta a füleit és térdre rogyva összegörnyedt a csatorna mocskában. A képek azonban nem szűntek meg. Most már nem állította meg senki. Mintha önmaga állt volna előtte erőszakosan emlékeztetve arra * ~ Nézd meg mi lett belőled! Nézd! ~ * Asariel Látta azokat a megmagyarázhatatlan dolgokat amikre soha nem volt és tudta, hogy ha meg is feszül akkor sem lenne képes. Azokat a dolgokat, amik akkor nem tűntek abnormálisnak. Látta hogy fél kézzel vágja be a taxist a kocsiba, ahogy minden komolyabb sérülés nélkül betöri a szélvédőt, és kikapja tokostól a rádiót. Ahogy leugrott a fa tetejéről gazella könnyedséggel a parkban, ahogy fél kézzel félredobta az ágyat, vagy kikapta helyéről a csatornafedelet…Azután látta a láthatatlant is. Azt amint megnőnek körmei borotvaéles fegyvert alkotva és minden nagyobb erőlködés nélkül eltörik a csont, és a körmök szelik a húst.
-Ez nem lehet. Ez nem én vagyok. - * Gondolatai ennél tovább nem haladtak. Nem tudta megérteni, csak érzékelni a dolgokat. Erősebb lett, és állatiasan vadabb. Már azt hitte vége, mikor eszébe jutott Riam. Szíve szinte kettéhasadt. Úgy érezte elevenen tépik ki a helyéről, méghozzá nem akárki. Saját maga. Ismét látta Riam szemében tükröződő félelmet, melyet most már értett. Nem a múltjától félt a lány hanem tőle. *
- Én üldöztem el. Miattam ment el. - * Teljesen megtört. Csak ült és bámult maga elé. Közben annak az embernek az arcát látta, akivel ismét boldog lehetett. Akit elüldözött. Megbántott, és erről még csak fogalma sem volt. Nem tudta mi történt vele. Nem is akarta. Nem volt képes a mozaik darabkákat összerakni a fejében. Fölállt. Nagyon fázott. Fölnézett a nyílásra. Az egyetlen amit látott az a sötét égbolt. Már nem akart visszamenni. Úgy érezte az a világ kivetette. Úgy érezte csak árt mindenkinek odakint. Fölmászott a létrán és magára zárta a csatorna fedelét. Sötét lett. Nem látszott semmi. Átkarolva magát vizesen elindult. Hogy merre ment nem tudta. Néha válla súrolta a csatorna falát, és csak halad előre. Semmi másra nem tudott gondolni csak Riamra. *
- Bocsáss meg! - * Többet nem szólt. Némán haladt előre, és csak a lány volt a fejében, meg a fájdalom a szívében. *

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

* Mikor este sétáltam visszafelé a bárba a könyvtárból, egy helyen rosszfelé fordultam és egy sikátorba tévedtem. Sikoltás hallottam az sikátor egy sötét részéről így odarohantam,de a kellő távorságot tartottam. Egy férfit láttam, amint épp egy nőt bántalmazott. De volt valami furcsa a férfiban, valami megmagyarázhatalan. A nő sikoltozott és én csak ott álltam tehetlenül. A férfi végül békén hagyta a nőt, de volt benne valami. Valami nem emberi. Nagyon megijedtem és elfutottam, szerencsésen vissza a bárba.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Ahogy belépett az első szűk utcába iszonyatos erővel tört rá a félelem. Az alacsonyan járó nap sugarait elnyelték a magas falak, beteges homályba vonva a veszélyes sikátorok katlanszáját. Riam meg-megbotlott az elszórt szemétben, egy-egy kiugró aszfalttörmelékben. Egész lénye bizonytalanságot árasztott. Úgy érezte az utca végleg kilökte magából, s mint nem kívánatos embert, szelíden, de annál erőteljesebben taszította. Néhány hónapja még ismerősként mozgott, azonban most olyan érzése volt, mintha a falak rá akarnának borulni, hogy eltemessék, s minden furcsa táncot járt. Megszédült, de szerencsére még épp' idejében belekapaszkodott egy tűzlétra rácsába.
-Úristen, mi van velem?! Borzalmasan érzem magam... - nyögte, s féltérdre ereszkedett. Szerencsére senki sem jött azon az utcán, így nyugodtan kifújhatta magát. Riam erőtlenül lerogyott egy szeméthalom mellé. Egy szörnyű visítás azonban fölállásra kényszerítette. Még épp' látta a csupasz farkat eltűnni egy hasadékban. Szíve erősen kalapált, fülében zúgott a vér. Aztán erőt vett magán, s kissé még bizonytalan léptekkel elindult a sikátor belseje felé. A Nap pontosan akkor bukott le a látóhatár szélén, mikor Riam alakját elnyelte az utca fekete méhe.*

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Az éjszaka teste ott vonaglott a sikátorok ködös, hideg levegőjében. A gyenge lámpák fénye megfulladt a nehéz, kocsmaszagú aurában. A fekete bőrkabátos lány azonban ismerősen mozgott ebben a fertőben. Egyedül baktatott, ki tudja, hogy hová, csak minél távolabb a Kertváros néma, halott éjjelétől. Riam feltekintett arra a vékony szelet sötét űrre, amit a sikátor kiszakított az ég tengeréből. A hold beteges fénye a város fölött lebegett, s a villódzó neonhirdetések ugyan távol tartották az ijesztő, más világból érkezett sugarakat a város népszerűbb kerületeiben, de itt, a lassú pusztulás éjszakájában, ezüstragyogással vonta be a mocskos falakat. A lány félve nézett föl az égi vándorra, sejtette, hogy nemsokára számtalan helyen hangzik majd fel az a rémisztő üvöltés, amit valamikor régen, kisgyermekként hallott az erdő mélyéből. Beleborzongott az emlékbe.*~Még most is a fülemben cseng az az iszonyatos félelem, fájdalom, s a gyilkos kéj borzalmas ordítása... Vajon egyszer Asariel is így fog üvölteni? Ha még él...~ *gondolta, s az utolsó félbehagyott gondolat gyötrelmes könnyeket csalt a szemébe. Az egész városban mást sem lehet hallani, csak azt, hogy a Kertvárosban fölrobbant egy ház. Egy kirakatban látta meg a helyszínt, s azonnal rájött, hogy a füstölgő romok Asariel lakásának maradványai. Állítólag találtak egy felismerhetetlenségig elszenesedett koponyát. Kegyetlenül kínozta, hogy semmit sem tudott a férfiről. Értelme sem volt keresni, hiszen egy ekkora városban, főleg ha a csatornahálózatot is beleszámítja, lehetetlen megtalálni. Egy apró sóhaj hagyta el ajkát, s vádlón nézett a holdra,
A hold kerek, sokatmondó mosolya dühítette a lányt. Úgy érezte, hogy ez az idegesítő gúny valamit mondani akar, csak emberi értelme képtelen volt felfogni a jelentését, s ezen az a szörnyű égi lámpás pompásan mulatott. A lánykétségbeesetten próbálta háborgó lelkét megnyugtatni. Fogalma sem volt, hogy mit érzett, de hold baljós mosolya halálos ómenként lebegett fölötte. Asariel elvesztése szörnyen fájt a lánynak, jóformán nem is volt eszénél azóta, hogy megtudta. Úti cél nélkül kóborolt a sikátorok útvesztőjében. Folyton ismeretlen arcokba ütközött, de észre sem vette, a halk szitkokat nem hallotta...*

Vendég

*A kislány sietős léptekkel haladt a szűk, macskaköves utcákon. Rendkívül bosszantotta az a tény, hogy az edzőterem ajtaja zárva volt, és minél többet rágta magát a dolgon, annál jobban zavarta. Bekanyarodott az egyik szűk sikátorba, haja csak úgy lobogott utána, szinte már szaladt. Sietett haza, úgy gondolta, ha mást nem is, de legalább lovagolni elmegy, ha már így keresztül húzták a számításait. Miközben ezen rágódott, nem is vette észre, hogy már rég túlhaladt azon a keresztutcán, amerre le kellett volna fordulnia. Néhány háztömbbel arrébb már nem is tudta, hogy hol van. Megállt, és elveszetten körülnézett, hátha talál egy utcatáblát, de aznap ebben sem volt szerencséje. Dühödten belerúgott az egyik szemeteskukába, amely nagy zajjal tántorodott arrébb, majd még nagyobb robajlással fel is dőlt. Persze a rúgásba jól bele is fájdult a lány lába, mire szokása ellenére szitkozódni kezdett, majd hirtelen oldaltáskájához kapott, hogy sai-villái vágásával álljon bosszút a szemetesen. Érezte, hogy nem lesz így jó, mostanság túl könnyen kapta fel a vizet, és túl gyakran tett kárt környezetében. Ráadásul amióta kiderült számára, hogy erősebb a korabélieknél, különösen bántotta ez a dolog. Nem volt gonosz, csak türelmetlen, nem akart másokat bántani. De ez a szemetes ma már a második tárgy volt, amely nagyon csúnyán kiszúrt vele, így úgy érezte, megérdemli a büntetést.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha az utcákat rótta egy kis élelem után.Ám ez az élelem nem olyan volt mint a többi.Ő vér után szomlyazott.Kereste a neki megfelelő áldozatot,de oly kihaltak voltak a sikátorok ahol általába vadászni szokott,hogy szinte csak a koldusoknak hagyta meg az életét.Ha viszont nagyon rossz passzba volt akkor őket ölte meg,de egyébként nem tett ilyet.Különösebb oka nem volt.Csak egyszerűen bennük nem tett kárt.Amint így járt kelt észrevett egy lányt.Alig lehetett tizennégy-tizenöt éves.Mégis látott benne valami különöset.Forgolódott.Valószínüleg azért,mert nem találta a helyes utat a város ezen sötét,kihalt és sokszor szörnyűségekkel teli részein.Azután,mivel elkeseredett volt,belerugott egy szemetes ládába.Az felborult,de az ő lába sem úszta meg.Végtagját fogva ugrált míg csillapodott a fájdalom.*
~Kislány,ez nem a te napod.~
*Mondta és gonosz mosoly jelent meg arcán.Kilépett a sötétségből és a némi holdfényben álldogáló lány felé lépdelt.Csak későn vette észre őt áldozata,mert léptei automatikusan elhalkultak.Úgy tervezte,hogy higgadt önuralommal odalépdel és egy erős kézsuhintással megüti a lányt ki ettől nagyot esik és megtudja,hogy nem egyszerű dolga van.Így egy kis izgalmat is belevihetett.Kis macskaegér játék,mely végén a macska valószínüleg jót eszik.Arca teljesen sima volt.Nem látszott rajta különösebb érzelem a halandókat mégis szorongás,félelem foghatta el ha szembe találkoztak az éhes éjszakai ragadozó arcával...*

Vendég

*A lány dühödten kapta elő táskájából a sai-villákat, ha máson nem is, de legalább ezen a szemetesen gyakorolhat. Márpedig lelke már csak úgy égett a vágytól, hogy valakin vagy valamin megtorolhassa azokat a sérelmeket, amelyek aznap őt érték. Szinte tokból vágott ki, amikor a sai-k a kezébe kerültek, pörgetett egyet rajtuk, de ekkor különös dologra lett figyelmes. Hátulról légáramlat csapta meg, majd valami úgy hátba taszította, hogy előre tántorodott, majdnem a szemetesek gyűrűjében landolva. Tett előre néhány szapora lépést, hogy felfogja a lendületet, majd végül sikerül megállnia néhány centire a kukáktól.*
~ Na ez meg mi a franc volt...~ *gondolta dühösen, belülről már majd felrobbant, csak úgy tombolt a dühtől. Tekintete megkeményedett, vonásai kisimultak, alabástromszín arca megmerevedett, akár csak egy sápadt porcelánbabáé. Kifújta a levegőt, melynek nyomán a halovány holdfényben fehér köd gomolygott fel, és oszlott szét a hideg levegőben. Kis fehér kezein kidagadtak az erek, ahogy a sai-k keresztvasára szorult. Összpontosított, hogy minden felesleges zajt elűzhessen füléből, és csak támadója halk neszeire koncentrált. A másik nagy fába vágta a fejszéjét, amikor kikezdett vele, nem lesz ám olyan könnyű préda, mint amire az olyan alávaló alakok, akik kislányokra támadnak rá, valaha is számíthatnának. Izmai megfeszültek, majd elképesztő gyorsasággal pördült meg, és jobb oldali sai-jával rögtön vágott is egy alsó harántot támadója vélt irányába. Remélte, hogy rögtön talál, és hamar elüldözheti a felesleges, kellemetlenkedő alakot.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*A lány előkapott két sai-villát és megpörgette őket.-Vancha egy pillanatra azt gondolta,hogy meghallotta őt,de azért folytatta lépteit.Mint kiderült csak a szemetesben akart kárt tenni.Amint megindult felé Vancha már ott is volt és sikeresen betalált az ütése.A lány esésének tompítása érdekébe lépett néhányat így nem esett el csak a háta kezdhetett el kicsit sajogni.*
*A még mindig háttal álló lány nem fordult meg.Csak állt.Vett egy nagy levegőt és kis párafelhő gomolygott fel előlle.Újjai még jobban megszorították a kis harci eszközt és villám gyorsan pördült meg.Megpróbálta megszúrni őt,de hátraugrott és a másik csak a levegőt szelte a pengével.*
~Ez közel volt.Ügyes kislány.Lehet,hogy nem is ember hanem mondjuk vadász.~
*Amikor e gondolatok átvillantak a fején akkor vegyes érzelmek kezdtek el kavarogni benne.Örült,hogy vadásszal találkozott,hosz még sosem táplálkozott az emberek azon csoportjából,de remélte,hogy nem nagyon erős,mert akkor viszont talán őt küldi a sírba.Az is jó érzéseket bolygatott benne,hogy izgalmas lesz a mai estélye,mert egy vadásszal harcolhat még ha veszít is.Még igazándiból nem harcolt vadásszal.Az egyetlen az Ketrin,de ő vele sosem volt élet-halál harc.Még ha egyikük se hal meg akkor is nagy tapasztalat számára hisz nem minden nap találkozik a vámpír vadásszal és adatik meg neki az,hogy tanulmányozhatja a harcmodorát éles küzdelemben.Még ha vérével olthatná is szomlyát.Kiváncsi volt,hogy mien változás az ha nem sima embert öl.Ezek a gondolatok egy pillanatnyi idő alatt lejátszótak a fejében,de el is űzte őket,tovább koncentrálva a küzdelemre.A hátraugrást követően megpróbálta elkapni a fiatal lány kezét és kicsavarni azt.Ha sikerül akkor meg tudja rugni,amit követően amaz elesik.*
~Lehet,hogy nem is vadász hanem csak valami fura családból származó nő.Ki tudja.Azért mindenképp élvezetes lesz ez az este számomra.Csak az a gond,hogy lehet,hogy számára is.~

Vendég

*Ahogy megpördült, a sai szinte hallhatóan hasította a levegőt. És itt volt a probléma, hogy csak a levegőt, és nem ruhadarabokat, vagy az ellenség testét. Amikor megfordult, láthatóvá vált számára támadója. Szőke, jóvágású fiatalember volt, fekete nadrágban és bőrdzsekiben, nem úgy nézett ki, mint egy rablógyilkos, vagy egy ferde hajlamú szatír. Viszont nem is úgy mint egy jóindulatú patinás úriember, főleg, amikor kezével elkapta Abra csuklóját valószínűleg olyan szándékkal, hogy kicsavarja a karját. A férfi rideg arcán egy pillanatra halovány mosoly villant, szeme magabiztosságot és lenézést tükrözött. Abra-t bár megdöbbentette a férfi gyorsasága és lélekjelenléte, mégis megpróbálta kihasználni az alkalmat, a másik sai megpördült, és előre lendült. A lány szinte biztos volt benne, hogy ilyen közelségben, és ebben a helyzetben tökéletesen hasba tudja szúrni a másikat. Bár még mindig nem értette, miért támadt rá a férfi, ezért nem akarta megölni. Úgy célzott, hogy a penge a férfi bordái közé fúródjon be, és ne érjen létfontosságú szervet, ám mégis ártalmatlanná tegye. Azt tervezte, a másik kezével fordít egyet a sain, és felvágja a fogva tartó kézen lévő ereket, így szabadulva satu-szerű szorításából. Viszont kezdett aggódni, egyszerűen nem fért a fejébe, hogy miért akarhatta őt leütni ez a férfi, lehetetlen, hogy egyszerű szexuális indokai lettek volna. Abra úgy hitte, a férfi minden ujjára találhatna egy barátnőt, még az ő korosztályából is, így más indokai kellett, hogy legyenek. Agyában fénysebességgel cikáztak a gondolatok, próbálta megérteni a másikat, a szándékait, az erejét és a stílusát. Egy újabb ötlet merült fel benne, és ekkor kezdett csak igazán aggódni...*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Elégedetten nyugtázta,hogy sikerült elkapnia a lány kezét.Rugni és kicsavarno azonban már nem volt ideje.Egy gyors szőrás következett,mely ellen csak egy út volt.A nagyobb fájdalom és a lehetséges vereség helyett a kisebb fájdalmat választotta.Ehhez azonban el kellett engednie a lány csuklóját.Azért nem használta a másik kezét mert az távol volt.Így oda tudta kapni az eddig fogségban tartott kézről leemelődő kézfejet és a sait elkapva arréblökte azt.Tudta,hogy be fog következni és oda sem nézett csak ökölbe szorította a kezét.Az ökölből apró vércseppek estek le,halandó számára szinte nem hallható hangon szétfröccsenve az aszfalton.Kinyíló tenyere véres volt és közepén egy vágás volt.Tudta,hogy el fog múlni néhány nap vagy egy-két hét múlva és nem is különösen zavartatta magát érte.A lendülettől és erőtől amivel ellökte a sait lehet,hogy az kiesik gazdája kezéből ha ügyeteln.Másik kezével akcióba lendült,kihasználva a pillanatnyi tétlenséget.Hason akarta ütni és egy fordulattal hátba vághatja ha sikerül az ütés.Ennél előbbre egyenlőre nem gondolkodott.Látta,hogy a lány ügyesen kezeli a kést és úgy gondolta jó ha meg tudja ütni anélkül,hogy ellenfele újabb támadása megakadályozná ebbe.Szerencsélyére ő volt a támadó fél, aki nem is akár miért rontott álldozatára ezért kevés volt az az idő egyenlőre amikor hagyja,hogy megelőzzék őt.Persze ez idővel lehet,hogy változik.A sikátorok hálózatának kereszteződésében álltak.Minden oldalról házak magasodtak föléjük és mind a négy út sötét,kihalt és csendes volt.Egy kisebb széláramlat végigfújt a szűk utcácskákon,de Vancha meg sem érezte.Vámpírvére és a helyzet miatt nem foglalkozott eme próságokkal.A hold egyre inkább előkerült és most valamivel több fényt adott harcolóknak.Ez csak a lánynak válhatott előnyére.*

Vendég

* Abra egyik döbbenetéből a másikba esett, amikor a férfi gondolkodás nélkül ráfogott a pengére, és pusztakézzel hárította a vágást. Ám azon még jobban meglepődött, hogy fájdalomnak nyoma sem volt a másik arcán. A férfi a lány pillanatnyi döbbenetét kihasználva elképesztő gyorsasággal és erővel vágta hasba a lányt, mire az fájdalomtól könnyes szemekkel a földre rogyott.*
~ Azt a rohadt vámpírfajzatát, ennek már a fele sem tréfa!~ *bosszankodott magában a lány, majd még mielőtt a férfi belérúghatott volna, arrébb gördült és közben nehezen megtartott sai-jaival megpróbálta felvágni a férfi lábán lévő inakat. Úgy tervezte, hogy amíg a másik összeszedi magát, feltápászkodik, és valami sürgős megoldás után néz, a vámpír likvidálására. Rettenetesen bosszantotta az a tény, hogy vadász létére nem hord magánál karót, de ez a kis incidens jó tanulópénz volt számára, és legközelebb nem jár erre felkészületlenül. Már ha lesz legközelebb. Erre a gondolatra szíve nagyot dobbant, és egyre nagyobb sebességre kapcsolt, hiszen felmerült benne a kérdés, mi van, ha nem éri meg a holnapot. A felhők eközben arrébb vonultak, és már nem takarták az ezüstös színű holdat, a sikátort halovány fény világította be, lerántva a sötétség leplét a két élet-halál harcot vívó alakról.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Ha nem néztek a kezére akkor csak az arca kisebb rándulásaiból lehetett rájönni,hogy nincs minden rendben.Ez akkor következett be amikor olyan mozdulatot tett ami ártott a sebnek vagy amikor a betaláló ütés erejét akarta fokozni akkor a sebes kezét ökölbe szorította és körmei a húsba vágodtak minden esetre elégedetten nyugtázta,hogy ütése betalált és a lány a fölfre rogyott.Egy rugást akart indítani,mellyel könnyedén a földre kényszeríthette volna a lányt.Ám ez a rugás lassúnak bizonyult és egy pördülettel visszaállt és legyőzte az esetleges egyensúlyvesztést.Szinte biztos volt benne,hogy vadásszal van dolga.A támadásaiból és támadásainak pontosságából megállapítható volt.Most a lába felé szúrt amit csak későn vett észre a férfi.A sai betalált és vékony pengéjével sebet ejtett Vancha lábán.Arcizmai összerándultak,de néhány rángást követően újra megpróbálta felvenni a fájdalommentes arckifejezést kisebb-nagyobb sikerrel.Soksztor megrogyott amikor ki akart egyenesedni.Szerencsére ez alatt a vadász azon gondolkodott,hogy mit tegyen.A férfinek sem járt nagyon máson az esze.Közben a lány feltápászkodott és megállt a lábán.Eközben Vancha hátrébb lépett,hogy legyen ideje védekezni és az ellentámadáshoz hozzáfogni ha arr kerülne a sor.Fejében megkörvonalazódott egy terv ami eléggé jól sikerülhet.Furcsa és a lába miatt valószínüleg kissé fájdalmas,de az ellenfél életkorát és méretét tekintve könnyen kivitelezhető.Állt és a lány csak azt láthatta,hogy igyekszik elterelni a figyelmét a fájdalomról.Könnyű volt lepleznie azt,hogy minden percbe arra koncentrál,hogy mien mozdulattal hajtsa végre a védekező támadást.*

Vendég

*A lánynak végül sikerült annyi erőt gyűjtenie, hogy feltápászkodjon. Biztos volt benne, hogyha terhes lett volna, ennél jobban nem is lehetett volna kivitelezni az abortuszt. Úgy érezte, sürgős petefészek műtétre lenne szüksége, de a veséjét is minimum le kéne cserélni. Nagyon nehezen tudott kiegyenesedni, minden egyes mozdulata rettenetesen fájt, de ennek ellenére boldogan vette tudomásul, hogy legutóbbi vágása végre talált. A vámpír hátratántorodott néhány lépést, bizonyára az egyensúlyát próbálva megőrizni. Ezt kihasználva a lány nagy levegőt vett, amitől akkora fájdalom hasított hasfalába, hogy azt hitte, menten elájul. Ennek ellenére, minden erejét összeszedve, elrugaszkodott eddigi helyéről, és kiegyenesedve a férfi felé lendült, sai-villáit páros szúrásra emelve, remélve, hogy eltalálja a férfi kulcscsontja feletti lágy részt. Tudta, hogy talán ez az egyetlen esélye az éledtben maradásra, nem is sejtette, meddig bírja még, nem tudott volna felfogni még egy ilyen támadást. Eszébe jutott Dzsami, hogy mennyire csalódott lenne, ha ez a vámpír legyőzné őt. Nem is tudott volna többé mestere szemébe nézni, nem tartotta volna magát teljes értékű vadásznak. Félt is a küzdelem végkimenetelétől, de valamilyen morbid, megfoghatatlan okból, élvezte is az egészet. Talán azért, mert érezte, vadászi pályafutásának egy fontos pontjához érkezett, végre szemtől szemben, utolsó vérig menő harcot folytathat az éjszaka egyik szörnyű teremtményével. Eljött az idő, hogy ne csak őérte tegyenek valamit mások, hanem ezt viszonozhassa is. Eljött a nagy pillanat.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha úgy érezte a lány támadása tökéletes ahhoz,hogy ki tudja védeni és megpecsételje a sorsát.A felé ugró vadászt elkapta,lábai összecsuklottak és elkezdett hátrafelé gurulni a hátán.Lábaival nagyot taszított a lányon és amaz a falnak repült.Lendületét kihasználva visszaáltt a lábára,mely egy pillanatra újra megrogyott a fájdalomtól.A lány ájultan esett össze.Vancha elérkezettnek látta a pillanatot ahhoz,hogy kiszívja vérét és ezzel különlegességének egy részét is magába olvassza.Felé sétált amikor futó lépteket hallott és egy lámpa fénye tűnt fel.Nem messze egy rendőr állt meg és már nyúlt is a jeladójához.Nem tudhatta miről van szó a harcba.Utolsó mozanatait láthatta,amint a lány elrugaszkodik és a férfi elkapva a falnak taszítja.Vancha morgolódva fordult oda és nézte amint övéhez nyúl a rendőr és a telefonféleség segítségével jelet próbál adni.A távközlő készülék túl oldalán ezeket lehetett hallani:*
-Jöjjenek ide a nyolcas körzet ötös kereszteződéséhez.Sürgősen erősítésre van szükésg.Mi a ......
*Éles reccsenés és egy nyögés hangja.Utánna a vonal megszakadt és tudták sürgősen menni kell.Ez alatt az történt,hogy Vancha odalépett a rendőrhöz amilyen gyorsan csak tudott,belenyúlt annak szájába és a felső és alsó állkapcsát szétfeszítve eltörte az utóbbit.Ezután a jeladó a földre esett,a férfi rátaposott és újra a renőrrel kezdett foglalkozni.Lehajolt hozzá és fogait a nyakába mélyesztette.Érezte ahogy a vér a szájába tódul és ő energiával töltődik fel.A tenyerén a seb vérzése eláll,majd a lába is begyógyul nagyjábol.Még pár nap és nem is fognak látszani.Miután befejezte az ivást felnézett és újra elkezdte érzékeli a hangokat amiket a bódult állapot miatt kicsit kizárt a fejéből.Sziréna zaját hallotta.Visszanézett a láynra.A sziréna erősödött.Úgy gondolta,hogy egy részt ki akarja élvezni a vadász vérét másrészt pedig szivesen győzné le tisztességesebb küzdelembe,mit,hogy odamegy és megöli.Ezért visszanézett a rendőrre.Nem nyújtott szép látványt./ezt isnkább nem részletezem/Megfogta és felkarolta a férfit.Elindult vele a sötét utcákon.Úgy,hogy nem tudják követni.Sérüléséhez és a rendőrhöz mérten eléggé nagy iramot diktálva hagyta el a hejszínt.Vért szerencsére nem hagyott így csak annyit kellett tenni,hogy keresett egy elhagyatott,poros tetejű csatornafedelet.Felemelte és beleeresztette a hullát.Visszahúzta rá és gyorsan továbbállt.Gyorsan haladt és igyekezett minél hamarabb elérni a kastélyt.*

//Mielőtt bárki felfigyelne arra,hogy VP-ztem mondom,hogy megbeszéltem Abrával,hogy lezárom,mert egy darabig nem tud feljönni.//