Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*Elmosolyodik a hölgy válaszán és meglepettségén.*
-Köszönöm. *Mondja azzal mosolyogva helyet foglal. Pár percig csak üldögél és nézi az eget. Kis idő elteltével viszont megszólal.*
-Szeretem a csillagokat, innen olyan egyszerűek és szépek, sosem magányosak. Ön hogy van ezzel? *Fordul, továbbra is mosolyogva a hölgy felé, ki még mindig meglepetten figyeli őt. Ez Gas száját mégnagyobb mosolyra húzza. Vár egy kicst de mivel a hölgy nem válaszol neki azonnal, felnevet és vissza fordul a csillagok felé.*
~Tökéletes lélek, ő farkasnak született. Úgylátszik a sosrs mégse kegyetlen, csak nem elfogult. Veszítettem sokat, de most majd kapok talán ha a teóriám igaz.~
*Még mindig jókat mosolyog magában, és várja a hölgy válaszát a csillagokat böngészve.*

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*A férfi elmosolyodott azon ahogy a hölgy feltalálta magát a szituációban. Miután bemutatkozott neki, Gastrol nem tett így, nem árulta el a nevét, helyette egy nmagyon meglepő dolgot mondott a hölgy számára.*
-Keira. Hidd el.. néha úgy van, hogy ami messzinek tűnik könnyen eléred, ami közelinek, talán sosem. *Egyből tegeződésbe kezdett. Mi tagadás furán viselkedett mikor egy kiszemelt embert akart a fajtájához csábítani. Nem azért viselkedett így mert az ösztönei ezt diktálták, vagy mert nem tudott uralkodni magán... pont ellenkezőleg. Azért csinált így mert tudta ez milyen reakciót fog kiváltani a lányból. Miután a szavak elhagyták a száját, mosolyogva Keirára nézett és újra megszólaltt. *
-Nem gondolkodtál még azon, hogy a világ ilyen unalmas lenne? hOgy ennyi az egész? Nem hitetlenkedtél sosem e téren?
*Elég váratlanul érhette ez a fajta reakció a lányt, hogy Gas meghallotta a vágyait, ráadásul nem is mutatkozott be, mintha sietne, mintha egyből a lényegre akarna térni. Mi tagadás a farkasok meggyengültek az utóbbi időben, ezért tényleg.. siet Gas összerázni a falkát. Újra talpra állítani... Ebben a szituációban így kellett, hogy cselekedjen. Még mindig a lányra nézett mosolyogva, tudta ezt nem egyszerűen fogja lereagálni a lány, de mindenre felkészült. Elég tapasztalata volt már az ilyen helyzetek megoldásához.*

Vendég

* először jár a ligetben, de csalatkoznia kell. ~ A liget hű a nevéhez. Hátborzongató az egész. Nem csodálkoznék, ha az itteni eltűnéseknek a vámpírok, vagy a farkasok lennének az okai. Azt hiszem ha felveszem a kapcsolatot az itteni vadásztársadalommal, ez ideális vadászterület lesz.~ A professzor leül egy csendes kieső részen egy padra. Figyel Tudni akar minden erről a helyről. A liget térképét szinte beleégeti agyába. ~ Azt hiszem ideje, hogy valami élővel is találkozzak ebben a halott városban! Nem vagyok még oly öreg ahhoz, hogy szétnézzek a szórakozónegyedben!~*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A sötét égen a csillagok fényében egy árny suhant el a fák köött.A liget csendjét,csak halk léptek csapták fel,de a léptek inkább futásiramához hasonlítottak a legjobban.Nemsokára egy tisztásra ért ki az árny,és egy kínai lány lakja jelent meg.Hosszú fekete kabárja lobogott utánna,de mint kiért a magas fűben megállt,és feltekintett a nagy kerek holdra,és sóhajtott egyett.Leűlt a fűbe,és meditálni kezdett.Törökülésben ,becsukot szemekkel koncetrált,és a szél feltámadt.Belekapott hajába,és mint a zászlót meglebegtette.

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Topolya

*A Liget bejáratánál lévő kapu ugyan olyan, mint mindig. Nem úgy mint Emma és a lelkivilága. A nő megbámulja a díszes-míves bejárót és elgondokozik, mi minden történt itt vele. Itt találkozott Alisterrel, akibe később Anelma szerelmes lett. Itt jutott eszébe, hogy mi lenne, ha léteznének más lények. És léteznek. Itt ölte meg élete első... De nem. Erre most nem akar gondolni. Csak a régi keserű gondolatokat akarja, amik oly nehézzé tették gyermek korát. Tekintetét levette a kapuról és elidult a Ligetbe. Sétálás közben tovább kavarogtak gondolatai. Mikor kicsi volt sokat szenvedett. Voltak boldog pillanatai is, de kevesebb, mint a rosszak. Mióta Emma csak az eszét tudja a szülei veszekedtek. Apja mindig részeges volt, anyja meg beteges. A nővére mindig befogta a lány szemét amikor a sötét szobából bámulták szüleik veszekedéseit. Másnap általában apjuk elment, munkába és akkor bekapcsolták a magnót és táncoltak anyjuknak. Annak mindig is örült. Nagyban készültek a versenyekre, anyjuk volt a koerográfus.* -A csoda testvérpár-*mondogatták. De a kupákat el kellett rejteni, mert apjuk utálta a táncot. És idővel már használta őket is fenyítő eszközként. Mikor ezt alkalmazta Emmán az apja, az szászor jobban fájt neki mintha mással ütötték volna meg. Nővére mindig kiállt érte, de a vége felé ő is segítségre szorult. Ekkor jött a barátja, Green, aki mindig segített neki. És tiszta szívből szerették egymást. Green Emma számára olyan volt mintha a nagybátyja lett volna. Mindig összekócolta a haját és kedves volt vele. De egy nap anyjukat elütötte az autó. Emma és a nővére teljesen összeomlottak, Green ekkor is segített nekik. Az apjuk nem jött el a temetésre. ~Talán még jobb is volt úgy. Úgy is részegesen jött volna~. Ekkor a családfő új asszonyt talált magának. Emma nőver a hír hallatán azonnal összepakolt és Greenhez költözött. ~Megértem miért ment el. Én is csak azért maradtam, mert még hozzájuk voltam kötve. Bíztam abban, hogy aput meg tudom téríteni. De tévedtem.~ A nő aki Emma mostohaanyja lett, folyton kínozta. Vele takírtatta ki a lakást, direkt mindig szemetelt, minden hibáját rá kente, aminek ugyan csak verés lett a vége, férjét folyton megcsalta(amit jól titkolt és egyszer megfenyegette Emmát, hogy ha elmondja neki annak nagyon rossz vége lesz) és még ki tudja mi mindent gonszságot művelt. Egynap Emma megunta, hogy mindenért ő a hibás és elkapta apja kezét amikor fel akarta pofozni.
- Elég legyen apu! Miért mindig én vagyok a hibás?
- Mert te mocskolsz össze mindent.-*ordította a férfi és kikapta kezét lánya kezéből és lekevert neki egyet a másik kezével.
- Még hogy én?*-ordította vissza miközben a kezével a piros arcát tapogatta.*-Ez a boszorkány tehet mindenről. Ő csinálja a piszkot!
- Kérlek ne higgyj neki-*felelte a Emma mostoha anyja és odabújt férjéhez, álszenten.*- Tudod, hogy mindig rosszat akar nekem.
- Igen, mert te is mindig rossazt csinálsz, hogy enyhén fejezzem ki magamat.-*majd apjához fordult*- Mindig megcsal és te még csak azt se veszed észre, hogy elszökik éjszaka, annyira részeg vagy!
*Emma mostohaanyja erre nagyon feldühödött és képen törölte ugyan ott a lányt, mint ahol apja.*
-Te kis lotyó! Miket hazudodsz össze-vissza?
- Én?? Te hazudozol mindig. Feltakarítok utánad és direkt szétszórsz mindent.
-Ja persze.*de többet nem tudott mondani, mert Emma annyira feldühödött, hogy olyat amit még életében soha. Behúzott egy nagyot a nőnek.*
-Ennyi, kész, vége! Elmegyek elegem van belőletek.*Azzal összepakolt és elindult. Így került Topolyába.
*Emma ennél az emléknél mosolygott egyet. Nagyon jól esett neki az ütés és nem is bánta meg. Mrá csak egyetle gondolat maradt a fejében*~Vajon hol lehet a nővérem?~

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A ligetben már visszafogta a tempót. Nem akart feltűnést kelteni. Emberek vették körül. Sokszor sétált azelőtt köztük, de akkor más volt. Képtelen volt elvonatkoztatni attól a gondolattól, hogy már nem tartozik közéjük. Kuszán kavargó gondolatai visszatértek, és az előtte álló feladatra koncentrált. Annyira elmélyült bennük, hogy neki is ment néhány embernek. Kissé idegesen rágyújtott egy cigire, próbálta megfejteni az előtte álló problémát. *
~ Csak megnézed mi az üzenet, és már jössz is vissza. Mindent a maga idejében barátom. Nem kell még megváltani a világot. Biztos új bizonyítékokat találtak, melyek akár tisztázhatják a neved, és ha így van akkor beinthetsz a seregnek is, és visszatérhetsz oda ahova már tartozol. ~ * Beszélt magában és ezek a gondolatok valahogy lenyugtatták egy kissé. Amikor kiért a ligetből leintett egy taxit és hazavitette magát a Kertvárosba. *

Vendég

Munka közben az ismeretlen idegen töbször villant fel fejében.Valami furcsa érzés,hogy nem előszőr találkozott vele,de nem tudta honnan ismeri.Ez a mondat többször fordult meg fejében:"Ezt a férfit meg kell keresnem!".
Az idő múlt és egyre kevesebbszer jutott eszébe az ismeretlen idegen.Inkább a munkájára koncentrált mert az volt bőven.

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Elhagyta a Kollégium épületét ,és immár energiától feltöltődve vágott neki az éjszakának.Egyfajta járőrözésbe kezdett ,mely a városban ébredező fattyak ellen volt hivatott védeni a halandó polgárokat.
Lasssan ,megfontoltan lépdelt a ligetben ,érzékei kiteljesedve páztázták a környéket.Szeme ,már rég hozzászokott a sötéthez ,és az a néhány utcalámpa sem zavarta ,mely magányosan világitotta be az éjszakát.Nem az úton ment ,hanem bent a fák között.Nem akart feltünést kelteni abban a néhány emberben ,aki a kis kavicsos járdán sétált.Nem vették észre ,mert fekete ruhája beleolvadt a környezetébe ,és lépteit elnyelte a nyirkos füveny...*

Vendég

*Miközben járta a sötét erdőt,a fák között egy alakott pillantott meg,az egyik fának a tövében.Egy lányt.Emma közeleb ment hozzá,hogy megbizonyosodjon benne,hogy él-e egyáltalán.A biztonság kedvéért egy bottal bökdöste meg,mire a lány, felsikított rémületében.Emma most látta,hogy a lány ruhája őssze-vissza van szakadva,arca holt sápadt.
Mmiután mindketten megnyugodtak Emma beszélgetésbe kérdezősködni kezdtek.
A beszélgetés során kiderült,hogy a lány neve:Gerda,és ő is topolyai lakos.A lány elmesélte,hogy azért nem megy haza mert a szüleit megölte egy vámpírcsapat és nem mer egyedül hazamenni.Megfogadta,hogy bosszút áll a szülein,de még túl fiatal és segítség kell neki...*

Vendég

*Miközben járta a sötét erdőt,a fák között egy alakott pillantott meg,az egyik fának a tövében.Egy lányt.Emma közeleb ment hozzá,hogy megbizonyosodjon benne,hogy él-e egyáltalán.A biztonság kedvéért egy bottal bökdöste meg,mire a lány, felsikított rémületében.Emma most látta,hogy a lány ruhája őssze-vissza van szakadva,arca holt sápadt.
Mmiután mindketten megnyugodtak Emma beszélgetésbe kérdezősködni kezdtek.
A beszélgetés során kiderült,hogy a lány neve:Gerda,és ő is topolyai lakos.A lány elmesélte,hogy azért nem megy haza mert a szüleit megölte egy vámpírcsapat és nem mer egyedül hazamenni.Megfogadta,hogy bosszút áll a szülein,de még túl fiatal és segítség kell neki...*

*A liget egyik padján egy sötét alak ücsörög. Fekete ruháját szinte elnyeli az éjszaka. Hófehér bőre Holdként világít a sötétben. Fekete íriszei a végtelenben vándorlonak. Gondolkodik. Sokminden történt vele az elmúlt napokban. Visszatért a halálból. Most felmerül a kérdés: Hogyan tovább? Egy dologban biztos. Még eygszer nem veszíti el Őt.*
~A végzet egymásnak rendelt minket. Akár akarod, akár nem.~
*Na igen, ez mind szép és jó, de ez még nyitva hagy egy sor fontos kérdést. Az nyilvánvaló, hogy korábbi életét nem folytathatja. nem mehet vissza úgy abba a lepukkant házba, intha mi sem történt volna. És különben is...Miért tenné? Most erősebbnek érzi magát, mint valaha. És tudja, ez nem illúzió. Egy pillanatra fellágol benne a bscvágy. Most megmutathatná nekik...De ez csak pillanatnyi fellángolás. Ugyan mit érne el azzal? talán ő lenne a herceg...Na és? Mit számít mások megbecsülése? A halál árnyékában úgyis egyedül marad az ember.*
~beh...miket beszélek. Úgy gondolkodom, mint azok a kriptaszökevéányek. Ha ez így megy tovább, a Halálnak nem is kell tennie semmit, magam megyek elé. Nem leszek egyedül. Nem és nem! Ő mindig velem lesz.~
*Elkerekednek e szemei, ahogy rádöbben az igazságra.*
~ A Halál markában egyedül ő volt az, aki megmenettt a semmivé válástól. Az, hogy magamba zártam egy részét, erőt adott, hogy szembeszegüljek a Halállal. Mi lenne akkor, ha a Kamarilla fejeként egy egész közösséggel tennék hasonlóképpen? A Halál sosem érne el.~
*Most már érti. Kicsit farkasízű gondolatok, de attól még igazak. Érti, mit jelent neki a lány. És tudja, mit kell tennie. felpattan a padról, és elindul a kastély felé.*
~ideje hazatérni.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Bagjok repkedtek a fákközött,vagy az égen.A szép ezüstösfényben úszó ligetben egy női hang szállt el.Karolina éppen telefonált,mikor megérkezett egy tisztásra.Körbetekintett,majd lerakta a telcsit.
~Rendben.Itt valószínűleg nemfog letiporni egy szatírsem,és nemlesz bendeháborúsem,sem robantgatás.~gondólta majd szemeit a szép csillagos égreemelte és a csilagokközött a féligtündöklőholat figylze.Állt és halgatta a bagjokat,és a szél hangját.A kellemes kis ilatokat is megérezte amit a szél szálított szárnyán.A tavaszi virágok,és a fú illata.A bokáigérő fűben állt és elm,erengett a dolgokon.
~Fura.Sokan eltüntek,de valahogy furcsálom,mert vannak akik visszajöttek.~ekkor egy női alak suhant el a fák között.odatekintett de nemnagyon tudta kivenni.Majd amikor az kijött a fáközül kicsit látta.Az etüntek egyike.Sápadt és igenfürge volt.Alig láztta meg,mert megint eltűnt a fák között.Pontosan ojansápadt volt mint Vancha.Fúrcsálta,majd párat lépett affelé az erdőségfelé ahol látta ,de semmineszt nem hallott füleivbel.
~Mi volt ez?Mifolyik itt?Nemértem.Mit tegyek most?Relytéjek és megoldatlan ügyek.Feleletnélküli kérdések.~töprengett majd is mét az egetkémlelte feleletre várva.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy a ligetben sétálok egyszercsak észre vettem Karolina felügyelőt és egy sápatt nőt.A nő nagyon furcsa volt.
~A taxis össze kuszálta a dolgokat.Lehet hogy ez egy vérfarkas?Vagy ismertebb nevén egy farkas ember?*Én csak figyeltem ahogy lépked az ismeretlen nő.~Alig tudom megállni hogy oda mennyek ez hátborzongató.
De még arról is olvastam hogy eltünnek az emberek nem mintha nagyon sokan élnének ebben a városban.De ha túl sokat fogok kotnyeleskedni akkor még a végén a fejemet veszik(eszik).
*Sok kérdést feltéve magamnak hazaindultam.És reménykedtem hogy egyszer megtudom az igazságot

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A nő figyelte Kart aki őt.
-Mindenhol kerestünk Kiki.Holvóltál?Kellenékl az egyik küldetéshez.Lil holvan?-kérdezte izgatottan.
-Nyugodj meg.Ittvan ő is,de már nem él.Hidd el ez volt megrendeltetve neki.-majd halék lépteket hallotak.egy férfi állt egy padról.Kiki kicsit bicentett majd a másik iráyba tekintett ahol egy másik állt.Kar id odatekintett és egy riportert látott meg.
-Mitakarsz vele tenni most?-kérdezte ijedten kar,mert Kiki tekintete nagyon sugározta,hogy kezd beindúlni.
-Eljátszadozok vel majd nemtudom.-elakart indúlni,de Kar elkapta a kezét és erősen vissza rántotta.
-Nem!Feletesedvagyok,neeleddmtalán már kiment a fejedből,hogy nemszabad őlni?-kérdezte sziszegve.

*A fák ágai közt halkan suhan a szél. Egy fekete szempár csillan, amint a fekete íriszek mögül a mindent elnyeni kívánó sötétség elszabadulni készül.*
~Ideje gyarapodni.~
*Gondolja magában, ahogy hangtalanul lépked a liget fái közt. Egy vámíprt küldött korábban, hogy kövesse a lányt, s értesítse, ha eljön a megfelelő alkalom. Most jött el. A felderítő már nincs sehol. Nincs már rá szüség itt. Most már csak ketten maradtak a környéken. A Hold lomhán kúszik az égen, s tudja, nemsokára bábáskodni fog az Éj újabb gyermekének születésekor. A ényt hátulról közelíti meg mintha csak egy árnyék készülne az ifjú rendőr nyomába szegődni. de ez az árnyék végzetes sötétségből táplálkozik, és arra készül, hogy a most még üde és élettel teli halandót saját sötétségével vonja be. nem késlekedik sokat. Emberi szem számára érzékelhetelen gyorsasággal a lány mögött terem, s két kézzel megragadja. Egyik keze a fejét kapja el, s szabaddá teszi a nyakát, máik kezével pedig átkarolja akár az óriáskígyó áldozatát. Ölelése erős, s ellehetetleníti áldozata bármilyen menekülési reakcióját, nem hagyva kiutat. A lány hófehér nyakára pillant. Látja, amint az élet még pezseg a halandóban. Milyen kár hogy ez mindjárt végetér. Elővillannak tűhegyes fogai, halálos ponossággal csap le. A vér mámorító íze tölti be érzékeit, ahogy lassan arra kényszeríti a lány testét, hogy hagyja itt a fény világát.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kiki kitépte a kézétz kar kezébeől,minda valaki erre utasítaná,és eltünt.Mintha ottsem lett volna.Kar nemértette,de ekkor egy kéz ragadta meg hátulról,és oj erősen ragadta meg,hogy mozdúlni sem bírt,pedig próbálkozott.Majd két szúrást érzett nyakánál és mintha valami jéghideg szobor tartotta volna.Érezte a férfi kezeit,hogy jéghidegek,éss érezte,hogy z élet kezd kizivárognivbellle.Valami meleg csurgott le a nyakán.Majd a frfi kezére csöppent.Egyrejobban kezdett gyengűlni,és lábai is elhagyták erőlétüket.Látása egyrejobban halványodott,elmosódtak a képek,és assan kezdett sötétülni.
-Engedjen el!Eresszen!-kiabálta,de saját hangjátsem hallotta már.Majd teljesen elhagyta az élet is.Sötétség borúlt jkéts szemeire.Elhagyhatta az élet is.Ráborúlt az őt tartó férfira és nemmozdúlt.Talán,ha valami más is fog tőrténni akkor nemfogmeghalni,még lelke viaskodott,hogy túlélje,de a karok nem engedték.Csend és üresség volt a ligetben.Csak ők voltak.Nem menekűlhetett el a sötétségelőll.Már neemvolt a fény szolgája,hanem a sötétségé.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Én csak futottam mert hallottam hogy valami követ de nem tudtam hogy mi egyszerűen nem láttam semi levél mozgást meg semit sem.
~A francba is mi ez?Tudom hogy valami követ de nem tudom hogy mi ez nem igaz...

*Érezte, amint az élet és frissesség szétterjed testében. A lánytól lopott tavasz volt ez, de őt ez már régen nem hatotta meg. Beletörődött, hogy neki ez a sorsa. Ő segíti át az embereket a túlvilágra, s ezért a sötét révészségért öröklétet kap. teljesen átadja magát a pillanatnak. Érzi a lány minden egyes kétségbeesett próálkozását a menekülésre, s érzi egyre sorozats kudarcát. egy idő után már nem is a karja az, ami gátat szab a halandó szabadságának, hanem akarata. A lány megtört lelkének mindent elsöprő rohama miatt. A vége felé már csak azért kell tartani, hogy a lány ne omoljon a földre. hallja, amint Karolina szívverése egyre gyorsul a vérveszteség és az izgalom hatására. egy idő után azonban érzi, hogy a lelke mellett a lány teste is megadni készül magát. Mint amikor egy levél ősszel lehullani készül. Az utolsó pillanat, mikor búcsút vesz a nyár bőségétől, és átadja magát az ősz elmúlsának. De Anon nem hagyhatja, hogy ez megtörténjen. nem azért van itt. Az utolsó pillanatban egy nohó sóhajjal ajkai elválnak a lány nyakától, s karjainak szorítása is enyhül. Lágyan, mintha csak egy drága babával bánna, fekteti le a lányt a földre. Miután ezzel végzett, kicsit felegyenesedik, s végiméri művét. Egy falfehér, törékeny alakot lát, nyakán a kárhozat bíbor pecsétjével. Ahogy ott fekszik, az ember nem hinné el róla, hogy ebben a testben valaha élet lakott. De ideje munkjához látni, különben a halál végleg elragadja a lányt. Anon fogai ismét elővillannak, ám ezúttal saját csuklóját célozza meg. A fehér szemfogak fehasítják a fehér bőrt. ismét vér ízét érzi, ám ezúttal a sajátját. A lány fölé hajol, egyik kezével kicsit megemeli fejét, s ajkaihoz illeszti vérző csuklóját. tudja, az életet adja most neki. Eztán vér lesz a véréből. Az első cseppek maguktól folynak le karolina torkán, s már ennyi is elég ahhoz, hogy a lány - bár nagyon gyengén - de mégis magához térjen. Ez a pár csepp még nem elég. Inni kell még, ám azt már megteheti önszántából is.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina zuhat a sötétségben,de ekkor valaki jegfogta.Megállt.Mintha segítne,hogy ne ragdja el a haláll csotos,szorítókeze.Ahogy a vír leszlaldt torkán egyszercsal felfelékezdettrepűlni,majd nagyfény és elkeuzte nyitogatniszemeit,de minden homályosvolt volt számára,de ahogy a vér ízét érezte a torkán rezte,hogy ereje nő,nő és nő,Majd már itta az életetadó vért.Csílapította az éségét is.Majd a látása is élesednikezdettm,de ahogy a férfit meglátta befejezte,és parancsot adott magába,hogy elég.Majd lenyelte az utolsó kortyot,és figyelt.Hallása és látása élesebblett.Majd Anon mozgásátfigyelte,és látta a sebet a csuklón.Majd ismét a szemekbetekintett.Már ő is teljesen sápadtlett,mint Vancha.Értette,hogy mi volt a férfi titki és Kiki titka.Meg azokét akik eltűntek.
Próbált beszélni,de nemjött hang a torkán ki.Mintha valami elapasztotta volna.Valaki aztakarta,hogy halgasson.Majd nagyot szuszantott a levegőbe.Nemdobogott szíve,nem élt,de mégis.Feléfoghatatlan volt számára.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy nagy fáradtan a kocsimhoz érek azon veszem észre magam hogy cserben hagytam Karolinát.
~Te jó ég ott tudtam hagyni.Ez nem igaz.És most?Semmi.Semmi jel hogy üldöznek minden csendes.Nincs bátorságom hogy vissza mennyek?Na mi van ennyi volt?Ott hagytad őt?MI mást tehettem volna?Te jó ég ő egy nő.De egy kemény nő.Az lehet de ilyen furcsa lényeket még ő sem élhet túl.És ha igen?Na mindegy azthiszem igazad van vissza kell mennnem!
*És a fáradt lábaimmal ujra elkezdtem futni de megint elkapott az érzés hogy üdöznek.
~Nem félek,nem félek NEM FÉLEEEEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!És elmúlt,elmúlt az érzés és futhattam tovább Karolináig.

*Csendben figyeli, amint az új jövevény belép a kárhozottak világába. eszébe jutnak a pillanatok, amikor ő élte meg ugyanezt. Mintha azóta is azt a pillanatot élné meg folyamatosan. Minden változik, minden elsuhan mellette, de ő megmaradt abban a percben. És sosem jön el a következő. Elemeli a kezét a lány ajkaitól, s mire felegyenesedik, a seb már be is gyógyult. Ez is fajának sajátossága, de olyan fiatal korban,mint a lány vagy bármelyik topolyai vámpír, egy kicsit tovább tart. Ahogy ott áll és várja, hogy új gyermeke szülessen, egyszercsak megüti a fülét valami. Halandó közeledik. Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy legalább lesz első vacsorája a lánynak, de aztán inkább ez ellen dönt. Jobb, ha a szomja vezeti majd rá a lányt a vadászatra. Ha etetnék, annak csak az lenne a következménye, hogy sosem lenne elég erős, hogy megvédje magát. Ezért aztán, mielőtt a halandó, akit balsorsa vezérelt ide, megláthatná őket, felkapja a lányt, s eltűnik vele szem elől. Gyorsan elhagyják a Ligetet, s a kastély felé veszik az irányt. menet közben így szól a lányhoz.*
Egy kusza életet hagytál ma magad mögött. Ideje hazatérni.
*Közben elérik a Kastély kapuját, ami hangos nyikordulással fogadja urát, és legújabb lakóját.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

-Elkéstem.Most mi lesz?Ő volt az egyetlen barátom ebben az átkozott városban!
(közben világosodik)
-Meg kell találnom de lehet hogy rútul megbánom.
*Újból elindultam az autómig tűnődve.
~Ebbe a ligetbe máskor is el kell jönnöm.Itt lesz mindenre a válasz!Itt kell lennie.Ez az eset nagyon is különös.Elég volt beállok rendőrnek.

}Másnap{

Na irány az új munka hely.

-Tessék itt állok az új főnököm elött.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

/másnap este/
A liget csendes,nyugodt és a fákon pár madár virasztott.A fűvet a szél hajlongatta kicsit.A fűben egy mobil csörgött.Halk suhans a fűben.Majd egy porcelánszínű kéz nyúlt érte.Gomb nyomása halltszott,és egy hang.
-Karolina tessék.
-............
-Jólvagyok.Csak elhagytam a mobilomat.Ennyi.Semmi.Nemtörtént semmi.-sutgta majd letette a telefont.Szemei körbeterelődtek a fákon.Nemsokáre Kiki is megjelent egy rendrrel is.Az eltűnt női társ.Kar egy halvány mosoly reresztett.
-Megtaláltatok?Fura.Honann tudtátok?
-A telefonodat sohasem hagyod el,mint a fegyveredet.Tudtuk,hogy visszatérsz miatta.-majd a rendőrnő kérdőntekintett Karra.
-Jólvan,te meg menjél vissza,és estiműszakba leszel ezentűl.Ha így megfelel.-mondta,majd elmentk tőlle.Megint egyedűlmaradt,de nembánta.
~Sokminden megoldódhat.Új élet ús lap amivel indíthatok.~gondólta.

Vendég

Otthon ülök a házban és nézem a Tv-t Shocked

,megcsörren a telefon,utánna a csengö is,az ajtó elött egy ismeretlen hapsi,elkezdte ütni az ajtot mert nem nyitottam ki az ajtót,aztán látom hogy elmegy.Késöbb ujra próbálkozik,de már barátait is hozta nem tom mit tegyek......elhatároztam,hogy a hátsó ablakon kimászok és el megyek hazulrol,észre vettek engem és üldözőbe vettek a motorjaikkal szerencsére egy leppukant furgont találtam,itt szerencsére nem vettek észre.mivel este volt ezért itt töltötem az éjszakát...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A csillagos eget felhők kezdték ostromólni,evvel titokzatios homályt erezsve a világra.A ligetfelé egy motorsuhant.Rajta egy alak,de a sötétben alakja elmosódott.Nemsokára lefékezett a fűben,és már egy tisztaruhában Kar vette le sisakját.Fekete hisszúkabátotviselt,ami a főldet majdnem érintette.Bőrnadrágja és bíbor válvilantós blúza volt.Csak abban különbözött a blúza a másiktól,hogy igen feketés bíborvólt,és a hasat nem takarta.A csizma maradt,oldalakon kéát csat,ami fénylett ha a fény rávetül.Sápadt bőr,szőke haj.Szép hosszú,és elengedve a szélben.Nefogta össze semmisem.A lombokat enyhe szél táncóltatta meg.A felhők már a hóldat is elhomályosították.Éhség.Kar nagyon éhezett,táplálékra volt szüksége.Szerencsére volt egy férfi aki eddig követte.Amióta kiment az épületből követte.Most is ottvolt,de a kapunkívül leselkedett.Majd elindúlt oda,ahol elkapták őt.A fűben lépteit nemlehetett hallani.Lassú,de könyedléptek.Majd megérkezve összekulcsólta két karjétt mellkasa előtt és figyellt.Talán most eljátszotta,hogy nemfigyel,vagy áldzat.A sebek a nyakon már a multévoltak.Egynapja.Nemsokára lépteke jhallott.Szerencsére hallása is jobblett.Ahogy a férfi közeéedett felé halotta,hogy egy kést vett elő.Ahogy a penge surlódott a tokjával.M?ajd a penge lesújtott,de ő elfordúlt és a támadója karját elkapta.A frfo barna szemei ijedten meredtek a kék,fénytlen szemekbe,amiben már a vágy csilogott.Egy belsőhang irányította most őt.A porcelán arcba belehullott pár szőke hajtincs,és a rezzenéstelen arcot titokzatossátette.Majd egy másik mozdulattal az áldozatanyakát megfogta és megszorította.A kést addig kikanyarította a férfikezéből és egyközeli fába dobta.Majd elengedve áldozatát az lehuppant a főldre,de mire felált már Kar egy pofont adottneki,és az megtántorodva balrafordította fejét.Nemsokára a nő megfogta a fejét,és kezeit hátraszorítva sutogtaneki.
-Hol vannak a többiek?Tudom,hogy Topolyában vagytok.
-Nem...nembeszélek...-és ekkor a nő elkomorodtt,és amikor a hóld fénye ismét kivilágított a férfi egy fának csapódott,ami kétméterre volt tőllük.Ahogy kar odaérkezett lefogta áldozatát és a kést kihúzva a fából megvágta a férfi nyakát és a kisercenővértkezdte inni.A msik próbáltmozogni,de a félelem lebénította,A hangja is elekadt.Ehyre sápadtabb lett,ahogy a véáre távozott testéből.Karolina érezte a sós nedüt,hogy élettel tőlti el testt,és energiát is ad neki.Mintha szuperizálódna.Ahogy a váér fogyatjkozott a férfi is úgy gyengűlt.Majd nemsokára elsöétedett a világ és összerogyottvólna,ha Karolina nemfogtavólna a fához.Az utolsó csepet is kiszívta,majd elengedte.A kés pengéjét letörőlte a tetem zsebébe dogta.Körbetekintett,hogy hova is dugja.Nem messze egy bokor volt.Oda el is rejtette nagynehezen.Azután lenyalta véáres ujjait,és eltöprengett.
~Fura,hogy a vér amit ittam viszadjanaz erőmet.De mostmár sokáig kibirom.Talán.De kiképzéseket kell kérnem a gercegtől,ha az a rangja.~gondólta és a csillagos egetnézte.Már nem úgy hogy régen álmodozó kis halandóként.Nem mostmár északa teremtményeként.Sokan átoknak tartják e létete,de még Karolina nagyon fiatal e szempontból,és sokmindent kell tanúlnia az öregektől.

Vendég

nem gondolhattam hogy a furgonban már lakik valaki,balszerencsém volt mert a tulajdonos elkergetet és nem pihentem ki magam.szerencsére barátommal találkoztam aki haza kisért,mikor otthon voltunk a barátomtól elköszöntem és mentem lefeküdni.......másnap reggel elsö dolgom az volt,hogy körbejárjam a ligetet hátha találok valami fontos tárgyat vagy információt a tegnapi motoros hapsikról.

*A Liget így esténként mindig békével és nyugalommal töltötte el az egyszeri látogatót. Janus a Folyóparti vadászat után véletlenül tévedt a liget bejáratához, s újabb zsákmány reményében ide is betért. A friss vér, amit még a parton szívott magába fölgyorsította mozgását, s ezzel párhuzamosan a reflexeit is. Ilyenkor a külvilág szinte lassított felvételnek tűnt számra. Föltekintett a Hold ezüstösen csillogó fényére és visszaemlékezett a múltjára, arra, hogy honnan is indult. Elcsodálkozott, hogy röpke 6 évtized alatt, amíg aludt, mennyire megváltozott a világ, a táj, az emberek… Gondolat menete megszakadt, érzékeny orrát megcsapta a vérszag.*
~Talán valaki itt vadászik. Végül is alkalma hely, egy eldugott kis liget, nem sokan járhatnak errefelé napszállta után.~
*Megpróbálta követni a szagot, egészen a ligeterdő mélyébe. Megtorpant, mikor a távolban megpillantott egy fiatal, karcsú lányt, aki minden bizonnyal épp most ejtette el élete első áldozatát. Lassan közeledett felé, nem akarta megijeszteni.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Réi ismerősézt visszalökte a vízbe,hogy ne vegyék észre és karjait ismét összefonta.Úgy állt és ekkor fura szagot érzett meg.Még halványan,de kezdett egy kép összeálni benne.Szeme sarkából nézetthátra majd meg is forsúlt.Körbetekintett,de nemlátott semmit,senki.
~Lehet,hogy valaki észlelte a hullákat?Fircsa lenne.Pedig az enyémet elrejtettem jól.~majd elindúlt a okorfelé,ahoa a teste dugta.Semmifurcsa nemvolt rajta,de elenőrizte.Mindene megvolt.
~Remélem nembukanak rá.~flegyenesedve megint fura érzés tőrt rá.Majd balratekintve egy férfit látott meg.Közelebbmenthozzá,de ügyelt a távolságra.Nemtiudta,hogy ki is igazból,csak annyit,hogy elösször ő vette észre és lehet,hogy látta a hulla rejtekét is.Most izgúlhatott,hogy ki is valójában.Vadász,vagy barát.
Szemeiben kíváncsiság csillant.Állva várta az eseményeket.

*A lány némán közelített Janus –hoz, aki nem tudta, hogy a mitől félhet. Amikor meglátta a hullát a bokorban rájött, hogy kissé izgul, de ez érthető is. Először még kételkedett, abban, hogy a lány maga is az éjszaka gyermekeihez tartozik, erről csak akkor bizonyosodott meg teljesen, mikor látta a szája szélén legördülő apró vércseppet. Közelebb lépett hozzá, kabátzsebéből elővett egy kendőt, majd megtörölte vele a lány arcát.*
-Üdvözletem *mondta és illendően meghajolt* Látom, kegyednek sikeres estéje volt *fejével a holttest irányába biccentett.* Még új vagyok a városban, felteszem, ön ismeri a Herceget, és el is tudna vezetni hozzá. Nem akarok a tudta nélkül itt téblábolni, remélem, megérti.
~Még egészen fiatal lehet. Hmm, vajon a Herceg személyesen ölelte magához? Valószínű, hisz minek is hígítanák a vérvonalat?~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A szél feltámadt egy pilanatraés a két alak kabátjába karólt.Karolina engedte,hogy letörűljék a vércsöppet,és felelt a kérdésekre.
-Halványan emlékszem a hercegre.-egy bicentéssel üdvözplte a vámpírt.Hangjában kis tiszteletett lehetett hallani.
-Ha akarja elkisérhetem oda.Csak szóljon,hogy mikor indúljunk.Nekem mindeggy.-felete,és kicsit hátrébb lépett.-tekintete kicsit csodálkozóvolt,írtónagyszerecséje volt.Vértestvérrel találkozott össze,nem vadáésszal vagy farkassal.Majd a hóldat ismét felhők ostromólták meg,sötétség ereszkedett az ezüstszínre.Karolina elindúlt ki a ligetből.Vezette az idegent a kastélyfelé.Az útra emlékezett.Ekkor megszólalt telefonja.
-Tessék.
-............
-Nem a bandatagokat bíróságelé,a többit a főnök intézi el.-és lerakta.Nem ért rá ezekre.
Majd néha hátratekintett,hogy a férfi követi e őt.Nemakarta,hogy lemaradkon.Bár érezte,hogy sokkalta idősebbnálla,de valahogy egyrangúnak tartotta.Nemnagyon olt tisztába a rangokkaljáró hatalommal,de majdbeletanúl.De mindenki iránt tiszteletet tanusított.