Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése - Vérbosszú (Farkas-vadász összecsapás)

Akkor kezdetét veszi a játék...

Helyszín: Öregerdő
Időpont:Éjjeli órák (11:00 pm körül)
Jelenlévők: Farkas falka

Egy társatokat elveszítette a falka,sokan nem tudják ki is volt ő valójában,hiszen csak nemrég kapta meg az "esélyt",hogy ő is közétek tartozzon.A Kölyköt megölték.Mint később a vezérek megtudták mindez a vadászok műve volt.
Hosszas tanakodás után végül a falka dominánsai úgy döntöttek falkagyűlést hívnak össze az öregerdőben,hogy ott elmondják a történteket,valamint azt,hogy ezek után mik is a terveik az üggyel kapcsolatban.Ami viszont már a kezdetekben biztosra vehető,hogy a dolog nem marad megtorlatlanul...
Tehát az éjjeli órákban szép lassan gyülekezik a falka.

Reagsor:Shira-Baltazar-Milan-Alister-Gastrol-Christer Grip- Asariel

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Fekete selyem méltón gyászolta az elveszett testvérüket. Jól tudták mi történt. A falka kémei mindenhol ott voltak. Nyugodtan ált a tisztás közepén, a Hold táncot járt a hátára omló tejfölszín hajára. Körülnézett. Az éjben farkasok feküdtek a tisztáson, máshol halandó alakban fojtott beszélgetését hozta a szél. Shira olyan volt mint egy szobor. Mozdulatlanul szemlélte a családját. Sokukat alig ismerte, másokkal szoros barátságba volt. Egy ezüstötös bundájú, hatalmas farkas simult a lábához. Shira halványan elmosolyodott, ahogy ujjai beletúrtak a puha bundába.
- Ne aggódj Noel…jó oka van a késlekedésre…~remélem~ tette hozzá gondolatban, de ezt Noel már nem hallhatta. Egyre többen néztek várakozóan Shirára. A nő feléjük lépett, lágy hangját hátára vette a szél, segítve hogy mindenkihez eljusson.
- Mindannyian tudjátok mi történt a napokban. Egyre több vadász lepi el a várost, ami egyre nagyobb fenyegetést jelent ránk nézve. Talán azt gondoljátok nincs értelme a harcnak…hisz csak egy kölyök volt…nem is ismertük igazán. De ha nem állunk ki egy társunkért, egy testvérünkért, vajon értünk kiáll majd valaki?- szavait néma csend követte. Shira a távolba révedt…~ Gastrol…igyekezz…Veled együtt kell harcba vinnem a falkát~ gondolta majd újra az egyre gyűlő jelenlévőkre nézett.
- Erős a falka, erős a kötelék, ami összefog minket. Ma elégtételt veszünk az elrabolt társunkért, hogy mindenki számára világossá váljon, hogy hatalmas hiba volt alábecsülni a közösségünket. – érezte hogy szavai magabiztosságot öntöttek a falka tagjaiba. Noel bátorítóan simult a lábához, gyengéden meglökve orrával. Shira a Holdra emelte a tekintetét, szőke fürtjeit felkapta a szél.
~ Segítsd meg a gyermekeidet.~ imádkozott némán.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Engedelmeskedett a Falka hívó szívának, s most ott ül a tisztáson a többiek társaságában, igaz, kicsit félrevonultan. Arca sápadt zaklatott, szemei alatt sötét karikák éktelenkednek. Napok óta az alvás számára csak néhány ájultan töltött órát jelentett, mikor már annyira agyonhajszolta magát, hogy teste erőszakkal vette el a jussát, a megérdemelt pihenést. De ez a pár óra is keservesen telt. MInduntalan felriadt mivel lidérces álmok kínozták. Illetve csak egy álom. Mindig ugyanaz. A Kölyök jelent meg neki. Ártatlan arccal, tiszta tekintettel meredt rá. Gyermeki őszinteségében olyan erejű számonkérés volt, amit Baltazar már nem bírt elviselni. Cserbenhagyta az ifjút, nem volt ott, mikor szükség volt rá, nem védte meg az ellenségtől. S a kölyök személyében magát a Falkát hagyta cserben, hisz az egyén és a közösség egy, s aki egyet cserben hagy, mindet cserben hagyja. Úgy érezte, nem szolgált rá arra, hogy méltó tagja legyen a Falkának. Ők megvédték, életében először otthont adtak neki és szilárd támaszt, amit ő rútul elárult. Falfehér arccal ül a tisztás szélén gondolataiba merülve. Fejét csak arra kapja fel, mikor egy magasrangú tag érkezik. Figyeli minden szavát, melyek először csak tovább növelik elkeseredettségét, ám ahogy halad mondanivalójával, egy új érzelem kel életre benne: a düh. Kegyetlen vérszomjas bosszúvágy. Pusztítani akart. Megbosszulni a Kölyök halálát, és minden farkasét, aki valaha más keze által halt meg. Kín akart okozni. Kínt a suhanc gyilkosának, az egész világnak. Fel akarta égetni, szét akarta tépni, hogy ne maradjon belőle semmi csak egy emlék.Kezei ökölbe szorulnak, szemében tettvágy és állatzias düh csillan. Bosszút kell állni. MOST!*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Halk lépteket lhetett hallani a gyülés előtti kis részeen.Nemsokára egy női alak jelent meg.Egy nagydarabkabát fedte a testét,és baloldali arcán eegy hatalmas seb,ami gyerekora óta ott éktelenkedett.De már annyira összetartoztak,ha eltünne Milan hiányolná.Hosszú,dús haj.Kíváncsi szemek csillantak meg a sötétben.Milan nemsokára a falkához ért,és meghúzva magát ült le egy távolabbi helyen.Végighallgatva a nőstényt meglepődött,és kissé elszomorodott.A csillagos ég alatt sokan kiabálták a megtorlás és a vérngzés szavait.Milan csendesen várta,hogy mi is lesz ebből.Ha eljön az ideje megszólall.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Alister, kissé késve ugyan, de végül megérkezik a virrasztásra, ami egyben tanácskozás is a továbbiakról. A tisztáson már szinte minden falkatag jelen van, sokuk a gyászt kifejezendő, fekete ruhába öltöztek. Lassan közelít a tömeghez, nem akarja megzavarni az alfanőstény szónoklatát, amivel egyrészt kifejezi az elhunyt iránti tiszteletét, és a részvétet. Másrészt emlékeztetti a falkatagokat a kötelességükre, vagyis a megtorlásra, a vadászok elleni vérbosszúra. Miután Shira befejezte a beszédet, a tömeg, alig észrevehetően, fölbolydult. A legtöbben még mindig az elhunytat siratták, de voltak jó páran, akik a szomorúságot félretéve, inkább a tettek mezejére kívántak lépni. Alister nem ismerhette személyesen a Kölyköt, a harapás nyomok a vállán még be sem gyógyultak teljesen. De, egy valamit biztosan tudott: a Falka minden egyes tagjáért ki kell állni, s nem szabad cserbenhagyni, még a leggyengébbet sem. Meglehet, hogy még nem ura teljes egészében új képességeinek, de a vérbosszúban mindenképp részt akart venni. Hisz, a harcok során tanulhat a legtöbbet.*

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*A tanácskozás már nagyban folyik. A nőstény vezér száját mer elhagyták a biztató szavak. A falka láthatóan bátrabb és a tettvágy bugyog bennük. A tettvágy a bosszúra. Amikor Gastrol már a gyülés színhelyétől csak pár méterre volt. Hirtelen csendnél is csendesebb érzést kezdett hordani a szél. Baltazar, aki talán a legközelebb ált a kölyökhöz, ült a legtávolabb az összegyültektől. Gas egy pillanatra megált és komoly arcal végig mérte a jelenlévőket. Ezután megindult a nemrég szónokló vezér felé. Miközben Bal mellett haladt el, bal kezével együttérzően megveregette a vállát, egy pillanatra a szemébe nézet, bólintott egyet és tovább ment célja felé. Lassan lépkedett, közben tekintetét a másik vezérre szegezte. Pár pillanat mulva már ott áltak egymás mellett. A két vezér. Gas tudta a falka tagjai már megkapták a buzdítást és ennek a hatását is látta már rajtuk. Viszont úgyérezte szükséges még, hogy szóljon pár szót. Talán nem is buzdítás képpen. CSak azért, hogy a farkasok érezzék, ez tényleg egy közösség, itt tényleg mindenki egy... és itt tényleg mindenki őszinte egymáshoz. Így a vezérek is a falkához. Mielőtt megszólalt kezeit kitárta köszöntés képpen, és rákezdett mondókájára.*
-Farkasok! Fiatalok és öregek... Gyász ül most szivünkön, hiszsokat veszítettünk... gyászolunk mert tudjuk megvan rá az okunk. *Kezeit leengedte, tekintetét maga elé szegezte és úgyt folytatta.*
-Ez az érzés, talán sosem fog elmúni. De módunk van rá, hogy a mi igazságérzetünk szerint cselekedjünk. Mindannyian ugyanazt érezzük... -Igazságot követelünk! *Mikor ezt kimondta fejét felemelte és tekintetét az őt hallgató falkára szegezte.*
-Most módunk van rá, hogy egyenlítsünk... módunk van rá, hogy megbosszuljunk...
-A bosszú hamarosan kezdetét veszi! És ellenségeink, a vadászok vérét veszi! *Az utolsó szavakat sokkal nagyobb hangal és elszántsággla mondta mint az előzőeket. Szónoklata befejeztével hátrébb lépett és kezével enyhén intett, jelezvén, hogy átadja a szót a másik vezérnek. Szerette volna ha ő mondja ki az utolsó szót, amire a falka hadba indul a vadászok ellen.*

II Ősi Lycon

Miután tudomására jutottak a nemrég történtek és az hogy a falka gyűlést tart azonnal indult a helyszínre.Már látta és hallotta a falkát és mindenekfelett hallotta a vezér buzdítását.Tudta ez nem Honover.Ez a farkas a régi vezető.
Léptein nem lassítva közeledett a falka gyűlésének heklyszínéül választott tisztáshoz.A két vezető az alfahím és alfanőstény mögött lépett ki a holdfényre.Megjelenését néhányan talán furcsának találták.De ő már csak ilyen marad.Ezúttal azonban nyoma sem volt tekintetében annak a nagyképű önteltségnek amivel először érkezett ide.Ezúttal csakis azért jött hogy segítsen a falkának amiben tud.Tudta a jelenlévők közt sokan már rég érzik a jelenlétét.A két vezérről biztosan tudta ezt.Shira mellett elhaladva szembeállt velük.Egy pillanatig a vezér szemébe nézett majd Shiráéba.Azután lesüti tekintetét és meghajol a két farkas előtt.
-Jöttem amint tudtam.Szeretném felajánlani szolgálataimat nektek.A falkának.
Majd immár felegyenesedve körbepillant és ismét vissza Shirára mélyen belemerülve annak tekintetébe.Elmosojodik halványan alig láthatóan és gondolatban még így szól a nőhöz.
~A családomnak...

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Valami az erdőbe csalta Asarielt. Nem volt maradása a barlangokban. Lelkében valami kavarogni kezdett, de nem tudta hogy mi. Léptei nem voltak sietősek, azonban annál inkább határozottak. A távolból ismerős hangokat hozott a szél, ami vezette a az erdő sűrűjében. Hirtelen láthatóvá vált a hold, simogatóan bársonyos fénye, mikor Asariel a tisztásra lépett. Sokan odafordultak, s Asariel köszöntötte valamennyit, és külön köszöntötte Shirát jelezvén tiszteletét adni neki. Valaki farkas képében feküdt, de többen emberi alakban vettek részt a gyűlésen. ~ Hát ide kellet jönnöm. ~ * gondolta. Ismerős arcokat keresett. Milan volt akit elsőnek megtalált. Ott ült vele szemben. Az utóbbi időben sokat voltak együtt, és soha nem fogja elfelejteni neki, hogy mennyit törődött vele mikor sebesülten feküdt megvívott harca után. Márt teljesen rendbe jött. Lelke megkönnyebbült, annak ellenére is hogy tudta üldözötté vált mindörökre. Milan észrevette és jelzett neki. Asariel szintúgy de nem ment oda hozzá. Valami elkezdődött, és inkább úgy gondolta nem vág át a kis csoport kellős közepén. Talált egy kis magányos fát nem közel a körhöz, és neki dőlt. Így szemmel tarthatta az egybegyűlteket. Shira elkezdte mondandóját. Asariel hallgatta és figyelt folyamatosan. Nézte a csoport reakcióit. Kezdettől fogva erős vibrálás volt felellhető. Mikor Shira befejezte világossá vált előtte minden. Észrevett egy farkast aki kissé messzebb ült a többieknél, és nem igazán adott hangot. Inkább úgy tűnt minta belülről rágná valami, és magában vívja meg a harcát. ~ Közel állhatott hozzá. ~ * Ez be is bizonyosodott Asariel számára mikor megérkezett Gastrol, és együtt érzően köszöntötte. Tudta hogy ő a falka alfahímje. Shira beszéde kissé felkavarta az állóvizet, de Asariel nem igazán tudott beleérezni. Talán nem fogta fel még igazán. Azonban mikor Gastrol beszélt tekintete a távolban ülő farkas és a vezér között ingázott. Közben tekintete megakadt azon a farkason akit harcolni látott Honover-el annakidején. Aztán ismét Gastrol szavai lopták el figyelmét. Hirtelen megmozdult benne valami. Szinte együtt érzett Baltazarral. Melegség öntötte el, és vére forrni kezdett az ereiben. Tudta milyen közeli hozzátartozót értelmetlenül elveszíteni úgy hogy az bosszúért kiált. Nem szól semmit. Nem volt hangos szava, de ha valaki belenézett volna a szemébe, láthatta volna benne azt az izzó tenni akarást. *

Helyszín:Öregerdő
Időpont:Éjféltájt (0:00-01:00 am)
Résztvevők:Farkas falka

Hamarosan mindenki összegyűlt,aki csak a flaka tagja volt,a hívószóra mindenki képviseltette magát,hiszen tudták,hogy a családról van szó,s ennél sosincs fontosabb.Nem kellett sokáig várni,a domináns hím és alfa nőstény is csakhamar megjelent,s bíztató szavakkal fordultak a falka tagjaihoz.Miután nyílvánosságra hozták e fájdalmas veszteséget,s hogy igazságot követelnek,minden tagban sajátos érzelmek kovácsolódtak fel.Halkan morajlott a tömeg,vegyes érzelmekkel küszködve,ki-ki fájdalommal,némi félelemmel,vagy bosszúra éhesen,de egyben mindenki egyet értett,hogy vállalja a küzdelmet elvesztett társukért.
Elérkezett az idő,hogy a vezérek kifejtsék tervüket a "bosszúval"kapcsolatban,melyet ők már alaposan átrágtak és megterveztek pontról pontra.Íme hát itt az idő,hogy ezt a falka tudomására hozzák,s ismertessék,kinek milyen szerep jutott a "haditervben".Így hát a kissé távolabb helyetfoglalók is már mocorogni kezdenek,mindenki tudta,érezte,hogy hamarosan itt az idő...

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Pillantása észrevétlen suhant végig a sokaságon. Megnyitva érzékeit, a megjelent farkasok érzéseit, gondolatait kutatta. Szeme megakadt Baltazaron, majd pillanatokig kizárva mindenkit, csak rá koncentrált. Érezte fájdalmát, és dühét. Lassan a férfi gondolataiba férkőzött, elkapva tekintetét.
~ Csak higgadtan leszel jó harcos. A düh a halál cinkosa…ne feledd~ küldte felé a gondolatot, majd újra a falka felé fordulva testéből nyugalom áradt, elérve minden tagot. Lassan szőtte őket körbe a biztonság érzete amit a vezér jelenléte adott. Shira érezte hogy Gastrol is a közelben jár. Ujjai végig futottak Noel bundáján, mire a farkas már-már emberien bólintott. Gastrol határozott volt, bíztatása ne ébresztett kétségeket. A testéből vibráló erő ostorként söpört végig a sokaságon, és ezt mindenkinek éreznie kelet. Shira szeme megakadt egy közeledő alakon. Alig érezhetően érintette meg Gastrol karját.
- Christer…- súgta, és egy pillanatig a múlt fájdalma költözött szívébe ~Honovere~ futott át agyán a szeretett férfi neve. Christer Grip immár a falka tagja volt, és ezt végre Ő is érezte. Néhány farkas felől érezte a felháborodást, ahogy Christer vérét ajánlotta. Shira méltóságteljesen nézett körül, majd jól láthatóan ölelésébe vonta a férfit.
- Örülök hogy hazatértél, már vártunk. – mondta Shira az egész falka számára jól hallhatóan, ellentmondást nem tűrő hanggal a kétkedők irányába fordítva tekintetét. Az egy csoportban ülő farkasok lesütötték tekintetüket. A kis közjáték után Shira újra a falkához fordult. Hangja nyugtatólag hatott a megjelentek között. Halk, de határozott szavai könnyedén szelték át az éjszaka csendjét.
- Habár sokan vagyunk, kémeink jelentése szerint többen, mint a vadászok, nem támadhatunk ész nélkül. Számos információra tettünk szert az elmúlt napokba. A vadászok vezetője, bizonyos Teresa Kleins, nem kezdő. Tudja jól, hogy támadni fogunk a sérelem miatt. Valószínűleg számítanak rá, hisz nem bolondok gyülekezete. Egy percig se becsüljétek alá a közösségüket, mert azzal a halálos ítéleteteket írjátok alá. – Hangjában tisztelet csengett a vadászok iránt, ami talán többeket meglepett. – Azt se feledjétek el, hogy Ők hazai pályán harcolnak! Ne legyetek meggondolatlanok, eszetekbe se jusson betörni a kollégiumba. Amíg Ők bent vannak erősek. Ki kell csalnunk őket. A kollégium alaprajza a Noelnek köszönhetőleg a kezünkben van. – ujjai ismét a szürke farkas bundájába túrtak. – A titkos felszínre vezető alagútjaik kijáratánál őrködő farkasok mindegyike fog kapni egy-egy példányt belőle. Veszélyes feladat lesz azok számára, akik eme posztra kerülnek a harc során. Mint mondtam, nem támadjuk meg őket esztelenül, rájuk rontva, hisz valószínűleg pont ezt várják tőlünk. Használjuk ki ami nekünk adatott….a tűz. A kollégium épületét módszeresen, több pontról indítva gyújtjuk fel. Nekünk a tűz a barátunk…Nekik kevésbé lesz az. A menekülés, és a hirtelen támadt fejetlenséget használjuk majd ki, hisz az életösztön úgyis kihajtja őket a hatalmas birtokra…és mi ott fogunk várni… türelmesen! – az utolsó szót szándékosan nyomta meg, miközben szeme Baltazarra szegeződött.
- A falka tagja 7 tűzoltó! - mondta Shira miközben egy kis csoport felé bólintott. – Természetesen ezen az éjjelen Ők lesznek szolgálatban, Ők fognak a helyszínre érkezni, hisz ha nem a vadászok, a halandók be fogják jelenteni a tűzesetet. Ebből adódóan a megkezdett oltás is csak álca lesz. A másik 6 társunk a rendőrség kötelékéből fog érkezni, lezárva az utcákat minden irányból. Nem akarok halandó áldozatokat, sem a tűz által, sem általunk. – Hangját kissé felemelte a nyomatékosítás kedvéért, majd lassan elindulva a falka között folytatta.
- Itt az idő, hogy terveitekkel, érveitekkel hozzászóljatok. Bizonyára sokan vagytok, akiknek van elképzelésük, esetleg információval szolgálhatnak bármiről, ami hasznukra válik. De egyet ne feledjetek. Mi egy család vagyunk, óvjuk és támogatjuk egymást. Ez a harcban is mutatkozzon meg, mert a vadászok nem puszta kézzel fognak támadni, hanem ezüsttel! Próbáljatok figyelni a társaitokra is…bár azt hiszem ezt nem kell kérnem, hisz mind ezért vagyunk itt. – mondta és Baltazar mellet megállva keze a vállára siklott, próbálván nyugalmat csempészni a férfi szívébe.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Érzi a többiek közelségét és részvétét, de nincs rá különösebb hatással. Az érkező vezér ereje előtt lesüti szemét, és kicsit összerezzen, mikor keze a vállához ér. De hiába fékezi meg egy pillanatra a másik ereje, a következőben már ismét ott lobog szemében a tűz. Ekkor tekintete talákozik az alfa nőstényével, s hallja a nő közlendőit. Shira intelme nem hat rá. Elkapja tekintetét, mikor érzi, hogy kitörni készül belőle az indulat.*
~Akkor vállalom a halált~
*Észreveszi, hogy már másodjára sütötte le tekintetét. Ez eddig nem volt szokása. nem tudja pontosan mitől viselkedik így most. talán a szégyentől, hogy hagyta elveszni a Kölyköt, vagy talán mert érzi, hogy dühével eltávolodik a Falkától. Még jobban mint korábban. Akit a kétségbeesett düh ural, az veszélyes mindenkire függetlenül attól, melyik oldalon harcol. talán ezzel maga is tisztában van, de jelen helyzetben nem bír ellene tenni. Tovább hallgatja Shira szavait.*
~Őr? Hát én nem fogok tétleül ücsörögni. Tegye csak meg más.~
*Úgy érezte, nem is kellene tűz ahhoz, hogy lángra lobbantsa azt a kollégiumot, elég ha csak hozzáér. Shira szavait a türelemről meg se hallja, ám mikor javaslatokat vár, felpattan, s indulatosan így szól.*
Minek várni, míg előjönnek? Én azt mondom, kapjuk el őket a saját fészkükben. Ki tudja, hány kijárata van annak az épületnek? A tervrajzokat meg lehet hamisítani, és a későbbi módosítások sincsenek rajta. Ha kifelejtünk egy kijáratot, már mögöttünk is vannak. Ne várjuk tétlenül míg körbevesznek. Kapjuk el őket most!
*Miközben beszél idulata csak fokozódik, s mire befejezi, azon kapja magát, hogy beszéd közben kieresztette karmait. Ott áll szinte szétveti a düh, és az, hogy itt állnak, ahelyett, hogy cselekednének, mikor Shira odalér hozzá, s keze vállára siklik. Mintha csak a víz és a tűz találkozna. érzi, hogy a lány jelenéte nyugtatólag hat rá, de ez édeskevés hogy lecsillapodjon a benne dúló vihar.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Távolról hallgatja a mondandókat,és szemeivel követi a tübbiek mozdulatait.Ő csak ül és gyászolja a kölyköt.Bár nemismeri,de tudja,hogy veszteség.Majd körbejártatva szemeit egy hímen akad meg.Ismeri.Talán őt egyedül a falkában.Larso.Egy kis megnyugvás tőltötte el szívét,hogy felébredt és jólvan.Rendesen felépűlt sebeiből.Majd nősténytfigyelte aki egy társukhozlép.Történések nyugtatások,de mindíg feléled a tűz.A család bosszútkiván.Ez biztos,hisz vibrál a levegő a düh,és a bosszútól.Talán emmiatt is van ennyire félelmetes hírük a farkasoknak.Pedig békések,de ha feldühítik őket akkor nijcsen pardon.A beszéd is eljutott hozzá.De ő csak egy árnyékos helyen húzta meg magát.Ő látott mindenkit,de őt kevesen.Kicsit még Shírát is gyászolta.Bár rhgen beszéltvele de méis ismerte,és úgy társ vagy halvány barátság volt közöttük.De most az ő bánata elenyésző,hisz a falka másmiatt kiált bosszt.Sajna Milant meglepte ez a nagy gyűlölet hullám a vadászok iránt.Nemkedvelte a vadászokat,de nem is gondólta,hog enyire gonoszak.Izzógyűlölethasad köztük.A terv tetszett,de nemtudta,hogy kiketfognak oda kijelőlni.Ő még ehhez túl gyenge lenne,vele simn elbánának,és ő csak hátráltatná a többieket,de ez nem rajta függ.hanem a vezéreken,hogy hova fogják küldeni.Bár érzelmeit erejtette,de félt.Nagyon félt.Egymagában ücsörgött és elélázott ezeken a szavakon.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Miközben az alfanőstény az egyik dühöngő farkast próbálja lecsillapítani, aki a gyász miatt teljesen kifordult magából, addig Alister átgondolta a „haditervet”.*
~Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen, minden részletre kiterjedő tervel állnak elő. Tényleg lenyűgöző. Bár, nem kis szervezőmunka és gondolom, nem kis pénz árán tudták csak mind ezt kivitelezni. Minden esetre, jó kapcsolataik vannak, és jól ki is tudják használni ezeket.~
*Közben, Shira –nak sikerült megnyugtatnia a forróvérű ifjút, aki szemmel láthatóan személyes viszonyban volt a Kölyökkel. Alister egy pillanatra lesütötte tekintetét, ekkor meglátta a nyakában himbálódzó ezüst keresztet. Eszébe jutottak az alfa szavai: „… a vadászok nem puszta kézzel fognak támadni, hanem ezüsttel!” *
~Ezüsttel? Vajon miért pont az ezüst? Hmm, ennek utána fogok járni. Kell, hogy legyen valamilyen racionális magyarázata az ezüstérzékenységnek.~

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

*Amikor Shira előadta a tervet a falkának, páran csak helyeslően bólogattak, páran elgondolkodtak a helyességén maguk elé meredve... de egy farkas ki talán a legközelebbi viszonyt tudhatta magáénak a kölyökkel, dühösen felálva szólalt meg. Az ő javaslatát csak a düh szőtte be, nem számított neki, hogy a győzelem e a végkifejlet, csak magát is meg akarta nyugtatni azzal, hogy mihamarabb bosszút tudjon állni. Mivel ezt SHira is tudta, csak nyugtatólag a vállára tette a kezét. Gas sem szólt egy szót sem... mivel nem lett volna értelme. A lázadó Balt tudta, hogy terve nem vezet jóra... belül érezte, hogy nem lenne, helyes. De most a düh elvakította így képtelen volt ezt tisztán látni.
Gas már tudott a tervről, mielőtt Shira elmondta volna a többi farkasnak, így nem volt hozzáfűznivalója. A tervet tökéletesnek tartotta a helyzethez képest.
Míg nézte a falka, és a farkasok reakcióját, arra a következtetésre jutott, hogy mindenképpen csak olyan személyeket nevezhetnek majd ki őrnek akik 100%osan egyetértenek a tervel. Így biztosak lehetnek abban, hogy nem jut eszükbe valami egyéni cselekedetet véghez vinni ami nem volt a terv része csak ők jónak látták ha megteszik.
Amikor Shira megemlítette az esütöt, a falka együttesen kicsit zajongani kezdett... talán erre nem számítottak, mégha tudták is, hogy valószínűleg ez fog történni. Nem számítottak rá mert nem akartak rá számítani. Viszont láthatóan ez azért nem fékezte őket a bosszúvágyban és a harcolni akarásban.
Már a levegőben lehetett érezni a készülődő háború mámorító illatát. Az izgalmat, az adrenalint. A magabiztosságot, vagy sok részről bizonytalanságot... Gas egy mély levegőt vett, egy pillanatra lesütötte szemét... ez volt a háború nefejezése előtti utolsó "pihenés" számára... innentől kezdve nincs megállás.*

II Ősi Lycon

Christer férrevonult a vezetőktől és körbekémlelt a farkasok sokaságán.
Gastrolt figyelte leginkább.Tudta hogy Honover és Shira mennyire tisztelik őt.És ő maga is meg akarta ismerni teljes valójában nem csak mint vezért.De ezt majd máskor.A tervben nem talált hibát ugyan de az ő fejében már motoszkált egy gondolat.Azután hirtelen szókérése jeléül előrelépett ki a holdfényre.Mindenki elhalgatott egy pillanatig majd Christer bólintott és hozzákezdett.
-A tervről szeretnék véleményt mondani.Nem találok kivetnivalót benne de amint érzékelem így minden vadászt van esélyünk elpusztítani...
Nem vezethet minket csak ez a cél.Bár tisztában vagyok vele hogy egy társunk lelkéért megyünk ma csatába,de ne az lebegjen a szemünk előtt hogy mindet megöljük.Úgy esélyünk sincs.Ezt be kell látnotok.
Majd a maga finom modorával elkezdett fel alá sétálni hátrakulcsolt kézzel és úgy fejtette ki bővebben mondanivalóját.
-Tudjátok mi lesz ha minden vadászt megölünk a városban?...idejön mégtöbb.És ha még őket is legyőznénk,hát jön még annál is több.Nem elpusztítani kell őket.Hanem megtörni.Vérét venni a vadászok leggtöbjének most a bosszúnk célja.De élniük is kell.Élniük úgy hogy tudják mi jár ha elveszik egy társunkat.Életben kell hagynunk egy maroknyi vadászt mégha ebben a pillanatban nem is így látjátok.Különben nem érünk el vele semmit.A vérbosszú semmit sem ér,ha utánna mi is követjük őt.
Majd visszavonult és csendesen még hozzátette de ez már szinte csak a vezetőknek szólt.
-Bárhogy is gondoljátok én kitartok mellettetek.
Adott nyomatékot hűségének szavaival azután elcsendesedett.Amint látta még mindíg akadnak ellenségesen rávillanó szemek a falkában de most senki sem foglalkozott vele honnan jött.Christer tudta hogy a falka hasznát veheti erejének és tapasztaltságának mégha nem is hangoztatta de éreztette mindenkivel mire képes.És most hogy a falka befogadta az életét is áldozná bármeikükért.Ezt biztosan tudta.Nem a józanész diktálta neki,hanem többszázév alatt felerősödött ösztönei.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel a fának dőlve hallgatta a tervet. Kicsit úgy érezte magát mint annak idején az eligazításon. A csapat néha hangot adott a véleményének, de különösebben nem törték meg hangulatot. Akaratlanul is kitört belőle a katona, azonban tudta hogy ez abszolút nem olyan. Nem emberek és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Más a mozgás, egyeseknél más a testfelépítés, az érzékelés. Mégis nem tudott elvonatkoztatni régi mivoltától. Hallgatta a tapasztalt farkasokat és nagymértékben egyet is értett velük. Kettős érzések áramlottak benne. Egy részről úgy érezte hozzá kell szólnia, másfelől, pedig mint annak idején, a katona addig nem szólt, míg el nem hangzott: „Van kérdés?”, és úgy érezte farkasként nincs annyi tapasztalata hogy értékelhető ötletekkel álljon elő. Amúgy nem is igen volt ötlete. Christer kezdett el beszélni. Asariel hallgatta, és volt némi igazság abban amit mondott. Asariel egyre inkább beleélte magát, és amikor Christer befejezte akaratlanul is megszólalt. *
- Én annakidején egy kisebb beszivárgó egység tagja voltam. – törte meg engedély nélkül azt a leheletnyi rövid csendet ami Christer beszéde után keletkezett. Jó páran odafordították a fejüket, keresvén ki lehet az aki szólt. – Szándékosan nem mondom hogy a parancsnoka, hiszen ez csak papíron létezett. Mindenkinek meg volt a dolga, és ismertük egymás gondolatait is. Nekem egyszerű dolgom volt. Kaptam a parancsot, mikor hová menjek, és mit csináljak, és én gondolkodás nélkül végrehajtottam. Nem kellet tervezgetni, kész menetrend alapján cselekedtünk. Pusztán improvizációs képességünket kellett bevetnünk néhanapján.
* Ekkor ellépett a fától és egy kicsit bentebb lépett a körbe. *
- Azonban némi tapasztalatra szert tettem. Ezért azt tudom mondani, hogy a terv jó. Most várat megyünk ostromolni, és tudvalevő pár száz katona is képes megvédeni egy erődöt ezrek ellenében. Ők nagyon valószínű hogy erre is építenek. Csak akkor van esélyünk ha tényleg kijönnek. A tűz szinte a legésszerűbb megoldás. A biztosítás is kidolgozott, azonban figyelni kell az apró részletekre is. Nem szabad minden utat elzárnunk, végzetes hiba sarokba szorítani az ellenséget, mert ha szervezettek maradnak, akkor a támadásunk lendülete megtörik rajtuk. A legjobb megoldás a moráljukat megtörni. Meg kell bontani a szervezettségüket. A másik dolog. Chritsternek igaza van. – közben tiszteletét jelezvén bólintott felé mikor a nevét kimondta – Ez egy pengeélen táncolás lesz. Igazságot követelünk. Ez jogos, de nem adhatunk okot újabb vérbosszúra. Azonban gyengének sem mutatkozhatunk, mert ugyan az a vége. A legjobb pillanatban kell kiszállnunk. A fegyverek, főleg a lőfegyverek.- gondolkozott el egy pillanatra. - Fejlett fegyverek ellen fogunk küzdeni, melyek gyorsabbak még a legidősebb farkasoknál is. Átalakult, vagy karmokat használó formában ilyeneket nem tudunk használni. Azonban lesznek a soraink között olyanok is aki erre még nem képesek. Ez azonban nem jelent egyből gyengeséget. Fel lehet őket fegyverezni, és viselhetnek golyóálló mellényt, ezzel is csökkentve a találat veszélyességét, és fedezhetnek a rejtett lövészek ellen akik kitudja hány titkos résen vehetnek minket célba addig is míg a tűz ki nem kényszeríti őket. Tudom hogy csak nagy általánosságokban beszéltem, de mondtam nem stratéga vagyok, hanem végrehajtó. Ha azt mondjátok legyek biztosíték fedezni a kijárati hátsó folyosókat hát leszek. Egy kis csapattal megteszem, de az igazat megvallva nem tudom hogy alkalmas vagyok-e rá. Katona voltam. Tudom mi az a vasakartat, és a fegyelem. Ebben nincs hiba, azonban most már nem vagyok ember. Megváltoztam. Nem tudom hogy hogyan fogok viselkedni mikor kitör belőlem a bestia. Ha ezek ellenére úgy döntötök alkalmas lehetek a feladatra elvállalom.
* Nem szólt többet. Köszönet képen fejet hatott, majd visszaindult a fához ahol eddig hallgatott. Nem nézett senkinek a szemébe annak ellenére hogy páran követték fejükkel az útját. Mikor ismét a helyére ért várta a következő reakciót, és morfondírozott azon, hogy megadta-e a kellő tiszteletet, vagy túlságosan is hideg volt. *

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

Shira érezte a Baltazarból kitörni készülő dühöt, ahogy végig simította a vállát. Megértően hallgatta szavait, majd hangja halkan szólt, inkább csak a férfinek, de a közelben lévők is halhatták.
- Azzal senkinek sem jobb, ha eszünket vesztve meghalunk a sortűzben. – majd hangja felhangosodott, és tovább lépve újra a falkához beszélt.
- A tervek frissek, és biztosak! Nincs több kijárat, vagy mellékfolyosó. De Baltazar igazat mond, mindenre fel kell készüli. Mint mondtam a háttér biztosítását a helyi szervekbe beépült társaink végzik, nem csak arra ügyelve hogy létezésünk homályban maradjon, hanem ezzel lehetőséget biztosítanak arra is, hogy könnyedén mozoghassunk feltűnés nélkül. Van még egy előnyünk velük szemben, ami nem elhanyagolható. A csatornahálózat. Az egész város alatt fut, úgy ismerjük, mint a tenyerünket. Sok feljárata van a kollégium környékén is. Nézzetek körül. Sokan vagyunk. Ha nem ész nélkül, egységben támadunk erősek és szétszedhetetlenek vagyunk. A támadást csak a falka fele fogja elkezdeni. Így is sokan vagyunk ahhoz, hogy ne legyen feltűnő a létszám. A vadászok csak becsléseket tudhatnak a falka nagyságáról, hisz Ti magatok sem tudtok pontos adatokat. De aznap mindenki ott lesz, ki a föld felett támadva az első perctől, ki a csatornákban várva a megfelelő pillanatot. Tudom ehhez nagy önuralom, és türelem kell, de szükséges. Fel kell készülnünk arra, hogy valahogy mégis mögénk kerülnek. De akkor két tűz közé esnek, ha a csatornákban lévő társaink előözönlenek. Ezzel megint magunk irányába fordíthatjuk a harcot. Ha mégsem kerülnének a hátunk mögé, akkor is sokkoló látvány az ahogy azt hiszik végre kezdünk fogyni, és hirtelen még többen leszünk. A harc nagy fegyvere a pszichológia, ezt talán Asariel tudja a legjobban. – nézett jelentőséglejesen a férfira, majd tovább lépkedve a falka között folytatta. Olykor ujjai bátorítást adva végig futottak egy- egy farkas bundáján, vagy megérintettek egy-egy vállat. Shira tudta, erre nagy szükség van.
- Christer, amit mondasz az úgy van. Megtoroljuk ami történt, de nem mészárosok vagyunk! Ezt jól jegyezzétek meg. Sosem volt nagyobb összetűzés a vadászokkal, mi békében megfértünk egymás mellett. Persze előfordul, hogy egy-egy társunk vadász keze által veszik el, és fordítva is. Ez az életünk törvénye, nem mi választottuk. De ez most más. Igen is tudniuk kell, hogy nem egy szerencsétlenül bolhászkodó csorda vagyunk, többé nem tehetne ilyet, mert megtoroljuk. De azzal, ha kiírtjuk az összeeset, magunkat is halálra ítéljük. A hivataluk még több vadászt fog a helyszínre küldeni, aminek a vámpírok sem fognak örülni. Nem kéne még egy ellenséget szerezni azzal, hogy a városba csődítjük az összes vadászt. A vámpírok már keményebb dió lenne, főként a vadászok oldalán. Jobb lenne Őket kihagyni a dologból. – Shira pillantása végigfutott a falkán. Jól tudta, pár nap múlva jóval kevesebben fognak itt állni, sokan odavesznek majd. Szíve mélyén esze ágában sem volt harcba vinni a falkát. De tudta nincs más választása. Lassan visszatért Gastrol mellé, pillantása a másikéba fúródott. Erőt merített a férfiból, majd halkan sóhajtva újra a többiek felé fordult.
- Asariel, számítottam Rád, ha nem szólalsz fel, kértem volna a segítséged. Én nem vagyok sem katona, sem stratéga. Csak egy farkas közületek, aki a lehető legésszerűbben, minél kevesebb veszteséggel próbál csatát nyerni, védve a sajátjait, amíg csak lehet. Az átváltozni nem képes társainkat megpróbáljuk minden lehetőséggel megvédeni a golyók ellen. Sajnálatosan ezt mi nem tehetjük meg, csak az átváltozás pillanatáig, de úgy gondolom, sokan már farkasként fogunk érkezni. Habár a golyók gyorsabbak még nálunk is, a vadászok már nem. Nem könnyű befogni egy olyan farkast, aki emberfeletti gyorsasággal mozog és ugrik. A vadászok akármily erősek is, mégiscsak halandók. Halálos sebet nehéz egy idős farkasra mérni, még távolból is, bár nem lehetetlen. Asariel, egy nem kis létszámú csapatot kapsz magad mellé, akikkel a kijáratokat figyelitek, és cselekszetek. Noel mindenben segít, és megbeszélitek a csatornákban lévő csapatok dolgát is. Noel is katona volt, sok mindenben egymás segítségére lehettek, Ő biztosítja majd a csatornákat. Habár mi nem támadunk fegyverekkel, de azoknak a társainknak, akik nem képesek a karmok növesztésére, azok egy nagyobb késsel védhetik magukat, de maradjanak az idősebb farkasok mögött. Kérek mindenkit, cselekedjetek megfontoltan, és csapatban. Csak így van esélyünk. – Szavai a levegőben keringtek még pár pillanatig. Mély lélegzetet vett, beszívva az éjszaka pillanatnyi nyugalmát. A falka hangos beszélgetésbe, tervezgetésbe kezdett. Shira Gastrol felé fordult.
~ Biztos jól cselekszünk? Ez az egyetlen megoldás?~ kérdezte, pedig jól tudta a választ. Nem tudta mit várt, talán bátorítást, talán bizonyságot, hogy nem feleslegesen vonul a falka a halál elé a vezetésükkel.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

*Belátja, hogy egyenlőre jobb ha tűrtőzteti magát, mert még a végén megbízhatatlannak ítélik, és megakadályozzák, hogy kiélhesse dühét, mondván veszélybe sodorja a többieket. Igaz, ő nem látja, ponotsan mivel tehené ezt. Az egyetlen dolog, amit vásárra visz szerinte, az saját bőre, azt pedig egy cseppet sem sajnálja. Nem sajnálta, mikor megszökött hazulról, és egyedül nekivágott a világnak, nem sajnálta, mikor az útszéli kis kocsmákban verekedésbe keveredett nagyszámú túlerővel szemben, s nem sajnálja most sem. A többiek? Bár lelkében ott él az a pillanat, mikor először érezte, hogy a Falka keblére öleli, ez távoli emléknek tűnik csupán, és elhomályosítja a vérbosszú vörös fátyla. Látszik rajta, hogy minden erejére szüksége van, hogy veszteg maradjon, s szemében továbbra is ott lángol a düh. Olyan ő mint a kitörni készülő vulkán. Egy robbanni készülő bomba. Akanóca lassan szikrázva elég, s az utolsó pillanatban beáll a csend, mielőtt elszabadul a pokol, és minden a lángok martalékává válik. Szinte meg sem hallja a további szavakat, csak leül, s lángoló lélekkel mered maga elé. Mikor Shira befejezte a beszédet, feltekint, s várja, hogy beosszák a megfeleő helyre. Erősen reméli, hogy nem a csatornában kell várnia. Bár ennyira valószínűleg belelátnak a lekébe, hogy lássák, nem tudna tétlenül várni, míg a többiek harcolnak.*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Talán a bánat,talán a gyűlölet a vadászok iránt,ami egy igazi jó tervet szült?Vajon sikerűl?Nemtudja Milan.Csak annyit tud,hogy a bosszú,az ütközet elkerűlhetelen.Sokan akarnak harcólni,és mégtöbben bosszútkiáltanak.Mintha valami démon lenne aki uszítja a vadászokat szörnyűségre.Milan figyelt.Figyelte a javaslatokat,més más ötletekre is igenycsak niytottvolt.Ő maga nemvolt se katona,se tervező.Ő egyszerűen egy ujjoncvolt.De átérezte a faka fájdalmát.Nemtudptt hozzászólni a dolgokhoz.Csendesen figyelt.Ez az összejövetel tisztán megmutatja a falka összetartását,és családdánövésének haéatmát.Mint egy család,aki véd.,befogad éls ha kell segít,vagy megbosszulja azt aki bántott.Biztonságotsugal,és új életet.Lassan bólintott a tervre,és kicsit ozgúlnikezdett.Izzanikezdettvére.Harc,ami bárhogy is végződjön,de a vadászok biztos nagykárokatfognak szenvedni,mert a falka szelleme erősebb mindennél.Igazat adott,és mégis félt,félt,hogy rosszulsűlhet ek a dolog.De aggodalmát az alfanőstény elvonta.Bár ahogy figyelte az ujnőstényt kicsit elszomorodott.Egyrégi emklék.Taán Shira elvesztlése okozta ezt a fájdalmat.Barátokvoltak,de a sötétség,és a halál elvette a barátság fonalát.Igaz,régen nembeszéltek,de már nem is beszélhettektöbbet.Evvel is a lelkt erősatette,hogy tudjon harcolni,és tudjon őlni.Megteszi ezt Shirának,mert tartozikvele ennyivel.Egyszer nég halandóként megvédte őt egy rossztól,most ezt visszadja avval,hogy kiáll a falkáért.Tisztelte a mostani vezetőnőstényt is.Majd visszatekintett a jelenbe.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Asaril szavai sok farkas szívébe bátorságot öntöttek, hisz egy volt katona nagy előnyt jelentett. Ám, Alister nem kívánt az első sorokban harcolni, lévén, hogy még nem képes semmién átváltozásra, s emberi alakban meg nem szívesen futott volna össze egy tapasztaltabb vadásszal.*
~Valakinek hátul is kell maradnia ~gondolta.~ Bár, a lehetőség, hogy a vadászok körbekerítenek, így is fennáll, de még mindig biztonságosabb. Hősködjön, aki akar.~
*Persze, tétlen sem akart lenni, hisz a farkasokat a családjának tekintette, és nem hagyhatta őket cserben.*
~Mindenki úgy segít, ahogy tud. ~kicsit előrébb merészkedett, kihúzta magát, majd felszólalt.*
-Ahogy ti is említettétek, sok farkas, beleértve engem is, nem képes aktívan részt venni a harcokban. De, ennek ellenére fölajánlom a szolgálataimat, mint orvos. És mint olyan, én felelnék a sérült, vagy harcképtelenné vált farkasok szakszerű ellátásáról. Az ehhez szükséges felszerelést nem lesz nehéz beszerezni a városi korházakból, észre sem fogják venni a hiányt. És, ha szükséges, a hátralévő időben, fölkészíthetnék egy kisebb csapatot, a fiatal farkasokból, akik segédkeznének a sebesültek ellátásában. Ööö… csak ennyit szerettem volna.
*Azzal ismét hátrébb húzódott, de még egyszer visszafordult.*
-Akkor, várom a jelentkezőket, akik a harcok előtt segítenek elhozni a felszerelést.

I Alfahím Tartózkodási hely: Topolya

~Helyesen cselekszünk Shira... ez szükséges számtalan okból... számtalanból.~ *Száját mosolyra húzva mondta Shirának, gondolati síkon Gastrol. Tudta, hogy ezt kell tenniük és hogy helyesen cselekednek. Elméjében számtalan helyes és emellett érvelő gondolat szaladgált. Ez miatt nem is vonta magát kérdőre a készülő háború miatt. Nemsokkal ezután Alistert pillantotta meg amint kilép a tömegből, hogy felszólajjon és megossza a gondolatait, terveit a falkával. Gas figyelmesen hallgatta végig. Amikor a szónokló fakas már körülbelül elmondta szándékát, Gas szája sokásosan mosolyra húzódott és fejében egy komédiás gondolat kezdett motoszkálni.*
~Hogy ez nekem nem jutott eszembe...~ *Miután a farkas befejezte mondandóját. Gas jólláthatóan, helyeslően bólintott az ötlet elfogadását jelezve. Nagy esélyt érzett a háború eltervezett kimenetelére. Tudta, hogy ebben a háborúban nyerni egyik fél sem fog. Viszont érezte, hogy ez a csata jót tesz majd a falkának és ezzel magasabb helyre lépnek a világ dobogóján. A vadászok sokáig uralták az egynesúlyt. Még a régebbi korokban. De most eljött az idő, hogy ez az uralom a farkasokat illesse meg. A falka tagjai talán semmiféle változást nem éreznek majd a háboró után... de egy érzést azért mindenféleképp a szívükben hordoznak majd még jobban mint eddig. Az összetartás érzését... ösztönét. Ezután mégjobban kiállnak majd egymásért. A falka csak így lehet a legerősebb a háromságból.*
*Gas miután elfogadta az ötletet Shira szemébe nézett.*
~Nos mit szólsz? Szerintem jó öltete tárt elénk az imént egyik ügyes farkasunk.~ *A gondolat közlése közben elmosolyodott saját szavain és várta a választ Shirától.*

Vendég

*Újra a porcelánbabák fagyos mosolya, újra az óriási baldachinos ágy... A vörös hajú kislány apró, cseresznyeszín ajkai vékony vonallá keskenyedtek, szemei összeszűkültek. Dühös volt és ijedt, ám most leginkább az elkeseredettség tombolt lelkében. Mindig is vágyott egy igazi családra, ám tényleg ezt akarta, egy ilyen családot? Úgy érezte, a természet eltaszítja magától, s az éjszaka örök fátylat von az ódon ház egyébként is árnyas zugaira. Szerette ezt a helyet, most mégis rossz érzése volt, valami nem stimmelt. Felült az ágyban, majd tekintete a jól ismert mécses felé siklott... most nem pislákolt benne az apró láng, amely eddig mindig sejtelmes félhomályba burkolta a szobát. A halványrózsaszín sejemhálóing suhogása, apró léptek zaja, ajtó csukódása. A kislány ijedten nézelődött körbe-körbe, a folyosók kihaltak voltak, a sötétség árnyékként kúszott utána, s úgy érezte, egyre közelebb kerül hozzá. A teraszt belepték a hervadt virágszirmok, és a száraz falevelek. Még a szél sem mozdult, ám a hűvös éjszakai levegőben ködként gomolygott a kislány lehelete... Hideg volt, nagyon hideg... Az öreg tölgyfához igyekezett a jól ismert ösvényen, remélte megtalálja ott, akit annyira keresett. Félt, egyre jobban rettegett, az út végtelen hosszúnak tűnt, hiába szaporázta meg lépteit. Az öreg tölgyfa még ott állt a helyén, ám ágait most nem borították az örökké zöld falevelek. Kérge megfeketedett, s az arany betűk kifakultak. A halál illata... A kislány odalépett a fához, s végigsimított megfeketedett törzsén. Hirtelen por és hamu szállt fel, majd hullott alá, s a fa lassan darabjaira hullott...

Jen nagy döndülésre ébredt. A vaskos pszichológia könyv a földön hevert, jegyzetei meggyűrődtek. Fáradt szemeivel felmérte a siralmas helyzetet, majd lassan rájött, hogy elaludt jegyzetelés közben. Ujjai még mindig fájtak a rengeteg írástól, arra meg már gondolni sem mert, mennyire ládszódik a könyv formája az arcán. A teremben már sötét volt, valószínűleg nem vették észre a leghátsóbb zugban szundikáló lányt. A könyvespolcok közötti térben ijesztő sötétség uralkodott, és Jen szemei hiába voltak oly élesek, mégsem látott be minden zugba. Lassan felállt, és összeszedte a papírjait, közben figyelve minden egyes zajt és neszt. Ezelőtt sosem félt a sötétben, ám a legutóbbi álma nem hagyta nyugodni. Ahogy elindult, tűsarkúinak koppanása éles zajként jutott el fülébe, mintha csak vissszhangzott volna, mintha csak nem lenne egyedül. Óvatosan a könyvtár ajtajához sietett, remélve, hogy a portás nem haragszik meg, hogy ilyen későn, kollégista nem lévén még az épületben tartózkodik. Lenyomta a nagy rézkilincset egyszer, kétszer, háromszor... az ajtó zárva volt.*
~ Mon Dieu! Hogy is lehettem ilyen bolond...~
*Csüggedten a falnak támaszkodott, és gondolkodni kezdett. Tekintete lassan végigsiklott a termen, egy lehetséges kiutat keresve, végül az egyik nyitva felejtett ablaknál állapodott meg.*
- Hát ez szép... én, hogy kimásszak?* méltatlankodott, ám rögtön össze is rezzent. Hiába suttogott, hangját mégis túl hangosnak érezte. Ijedten nézett körbe, úgy látta, mintha valami mozogna az egyik könyvespolc árnyékában. Erősen meresztgette szemeit, hátha észrevesz valamit a sötétség leple mögött, ám nem látott semmit. A fák búsan bólogató árnyai lassan mozogtak a falon, az abalkon át beszűrődő hold fényében. Jen az ablakhoz sétált, majd kinézett rajta. Kint az udvart látta, a kollégium kertjét a kecses Artemisz szoborral. Eddig még csak egyzser járt erre, az is tavaly volt. Úgy emlékezett, van arra egy hátsó kijárata az épületnek, ahol talán megúszhatja a portás szemrehányó kérdezősködéseit. Lassan kijjebb tárta az ablakot, majd felmászott a párkányra. A könyvtár a földszinten helyezkedett el, így könnyedén huppanva érkezett meg a parkba, közvetlenül a sövény mögé...*

II Ősi Lycon

Christer a háttérben állva halgatta figyelte a dolgok menetét.Magában már eldöntötte hogy igyekszik a tapasztalatlanabb farkasok közelében maradni.Óvni akarta a jövőt amit ők jelentettek.Példaértékű lesz ez a csata mindenki számára .Még ő maga is tanulhat belőle valamit bár ezt már kevésbé vallotta volna be bárkinek is.Mindenesetre semmit sem csinált csak figyelt és várt.Szinte biztos volt benne hogy a vadászoknak esélyük sincs a falka ellen.Ha nem lenne itt a vezér,Gastrol akkor talán.De látta a falka tagjainak tekintetét ahogy a vezérre pillantottak alkalmanként.Tisztelet és csodálat tökéletes egyveleg tükröződött szemükben.Gastrol erősebbé tette a falka tagjait ez nem vitás.A puszta jelenléte is nagyban megváltoztatja együttes erejüket hátmég tényleges tapasztalata és ereje.És iugazából már kezdte érteni hogy nem is az számít a család követ e téged...sokkal fontosabb hogy akarjon követni...és Gastrol ezt kiérdemelte.Ahogy a többieken végignézett egy kinézetre húsz év körüli fiatal tapasztalatlan és harcedzettlen farkas lépett oda hozzá.Valószínűleg a dominanciaharc idején ő még nem is volt farkas.Christer ennek igazán örült.
~Egy előítéletektől mentes elme...
Gondolta mosolyogva majd a fiatalember vállára tette kezét bíztatóan és így szólt.
-Ne félj.Az ellenséget legyőzheted...ha a félelmedet már legyőzted.Nincs mitől félni.Hidd el nekem ha ottmaradunk ha nem mindenképpen nyerünk valamit...
Gondolt keserűen fájdalmas emlékeire az évek sokassága alatt elszenvedett sérelmekre melyek emléke örökké él benne és nem halványodik soha...
~Mi mindenképpen nyerünk...
Visszhangzott fejében a gondolat szétterjedva a falkán és aki csak érezte ezt az érzést biztosan tudhatta hogy ez mindannyiukban felmerült már...

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel ismét a fánál állt. Felajánlotta szolgálatait. Most várta, miként reagál rá a falka. Tudta hogy ez a feladatkör nem a legnépszerűbb, és nem olyan, ami hírnevet hozhat az embernek, de talán az egyik legfontosabb. Végignézett a falkán. Sokak szemében ismerős érzéseket vélt felfedezni. Harcolt annakidején olyan területeken, ahol az emberek szemében nem tükröződött más csak elszántság. Tudta az ilyenektől kell a legjobban tartani. Kiszámíthatatlanok, és a végletekig elmennek. Ezekre vegyesen reagált ott a tisztáson. Tudta hogy ezek őket erősítik, de azt is tudta, hogy meggondolatlanságba is sodródhatják magukat. Sok ilyen szempárt látott. Tudta hogy ezek képtelenek lesznek fegyelmezetten viselkedni lent a csatornában. Őket nem szabad visszafogni. Akkor a legeredményesebbek, ha fent harcolhatnak a többiekkel. Titkon azért fürkészte azokat a szempárokat, akik alkalmasak lehetnek a feladatra. Shira elismerő szavai bátorságot öntöttek belé. Miután a felszólalók elhallgattak, ismét előre lépett és szólt a falkához.*
- Köszönöm a támogatást Shira. Jól esnek bátorító szavaid. Lassacskán kiforr minden, ami az akcióhoz kell. Remélem, lesznek közöttetek olyanok kik szívesen, csatlakoztok hozzánk. Fontos feladat a miénk. Nem látványos, azonban nélkülözhetetlen. Türelem és vasakarat kell hozzá. Számokba még nem szeretnék bocsátkozni, de jobb szeretném a csapatot olyan tagokból összeállítani, akik önként jelentkeznek, nem pedig kijelölték a feladatra. Megnyugtató hogy az „idősebb” farkasok között is van aki katona volt. – Noelt kereste szemével, aki Shira mellett állt, ám nem látta sehol. Fejében már taktikai mozzanatok kezdtek fellángolni, de nem akart a ló túloldalára esni. Mondandója kissé megakadt, mert remélte szemével megleli a farkast, és ha mást nem is tiszteletét kifejezheti. Azt sem tudta mikor és hol szolgált. Egyszer csak valaki megérintette a vállát. Noel volt az, de már nem farkas alakban. Mintha csak tudta volna, hogy őt keresi a férfi. Asariel megfordult és megkönnyebbült mosollyal üdvözölte Noelt, aki most már ott állt mellette. Tekintélyes farkas lehetett, a maga körében, mert észrevehetően több szem szegeződött Asarielre, és talán azok is figyelni kezdtek, akiknek esze ágában sem volt olyasmivel törődni, mint a hát védelem. *
- Folytasd – mondta Noel röviden Asarielnek, aki ismét visszafordult a falka felé és hirtelen előpattant ötleteiből eléjük tárt pár dolgot. *
- Szóval, nem bocsátkozom részletes beszámolóba, hiszen semmi sincs kidolgozva, és elég csak azoknak tudni a dolgokról, akikre majd tartozni fog, de ez majd egy eligazítás keretén belül úgy is elhangzik. Azonban nagyvonalakban elmondható hirtelen mi is jutott eszembe, hátha újabb ötleteket szül a fentiek fejében, és legalább tudomásotok lesz arról hogy mire készülünk, vagy mit várhattok tőlünk. Jól mondták itt az előttem szólók. Nem az a cél hogy népirtást vigyünk véghez. Meg kell őket törni morálisan. Tudniuk kell hogy nem tűrünk a továbbiakban efféle dolgot, és hogy tanuljanak meg ha nem is tisztelni, de legalább félni tőlünk. Ehhez a legjobb pillanatban kell kiszállnunk. Pszichológia az egész. Hogy melyik a legjobb pillanat? Azt nem lehet tudni. Az majd kialakul. Látni kell a szemükben a feladást. Nem igazán ismerem a környéket, de az lenne a legideálisabb, ha a hátvédcsapatot három részre tudnánk szedni. Ez persze erősen függ a fenti tereptől, de erre hamarosan választ kapunk, mihelyst a térképek nálunk lesznek. Két földalatti, és egy föld felettire. Ez lenne a legkisebb számú. Elmondom miért. Nem feltételezzük a vadászokról, hogy ostobák. Ha nyilvánvaló menekülési útvonalat biztosítunk nekik, akkor egyértelmű, hogy csapdára fognak gondolni, és mivel nem látszunk nem nehéz kitalálni vajon honnan bukkanunk majd elő, és egy kellően szervezett nagy számú csapattal áttörhetnek rajtunk. Ha viszont megfelelő fedezékben, az orvlövészek elől, de mégis kiszúrható helyen farkasokat találnak akkor csak egy kis hátvédszintű felszíni ellenállásra fognak számítani és talán ránk nem is fognak gondolni a nagy igyekezetben. A két földalatti csapat pedig a két helyről való támadás miatt kell. Ha nem is törnek meg akkor is még a másik csapathoz terelhetjük őket akik ha akkor jönnek elő gyűrűbe zárhatjuk a vadászokat hátul. Ha épp eszűek akkor be fogják látni hogy nincs értelme harcolniuk. Ha ezt elértük akkor megtörtük a morált. A többi már az elől harcolókon múlik. Mind a három csapatba kell idős és újonc farkas is. A fentiben is. Bármennyire is jól látunk a sötétben a fent történtekhez vakok leszünk. Ezért ők lesznek a szemünk, és tesznek folyamatos jelentést nekünk rádión. Mivel átváltozott alakban ilyen ketyeréket nem hordhatunk erre csak ők lesznek képesek. Idős farkasokat nem említem miért kellenek a csapatba azt hiszem ez elég egyértelmű. Még két fontos dolog. Egyik: A csatornázási művek dolgozói tartsák tisztán a csatornát. Ezalatt azt értem, hogy nézzék át jól a járatokat, nehogy mozgásérzékelőkkel legyen kitapétázva. Nem lenne jó ha idő előtt észlelnének minket, vagy telepített aknákba belefutna a hátvéd csapat. Ha kell menjen velük egy technikus. A másik: Mivel tűzzel támadunk, nem hagyhatjuk hogy működésbe lépjen a belső tűzoltó rendszer. El kell zárni az épületben a vizet. Ezt közvetlenül a tűz előtt kell megtenni, nehogy felkészülhessenek. Ezt mi elintézzük. Mi leszünk a hátvédek, de nekünk kell majd először odaérni. Pontos értesítésre fogunk várni hogy a fentiek mikor kezdték el a támadást, és mikor kezdődik az épület felgyújtása. Hirtelen ennyi. Várjuk tehát az önként jelentkezőket. – nézett közben Noelre, aki határozottan bólintott – a többit majd az eligazításon. Végeztem!
* Akaratlanul is kihúzta magát. Azonban hirtelen kapcsolt, hogy hol is van. Elragadtatta magát ez kétségtelen. Bal kezének tenyerébe temette arcát, és erősen mosolygott, majd fejét csóválva bocsánatkérően nézett a többiekre folyamatosan visszakomolyodva*
- Azaz akarom mondani köszönöm, hogy meghallgattatok. – Noelre nézett, aki szintén mosolyra húzta a száját és a fejét csóválta, de megveregette Asariel vállát és mind a ketten kíváncsian várták mit szólnak mind ehhez a többiek.

Vendég

*A lány guggolásban érkezett az udvarra, egy pillanatra megtámaszkodott kezeivel, majd rögtön fel is állt. Már éppen indult volna tovább, amikor hirtelen megszédült, és hányinger kerülgette, az ugrás alaposan felrázta a gyomrát.*
~ Mon Dieu! Mire abbahagynám, jön magától... jajj, csak most ne...~
*Jen néhány pillanatig még küzdött a hányingerrel, és végre mostanság először sikerült visszatartania. Az orvos határozottan megmondta neki, hogy akármennyire is rosszul érzi magát, meg kell próbálnia visszatartani ezt az ingert, ha még unokákat is szeretne. A bulemia súlyos betegség, és hiába javult az állapota, a szíve alatt hordott apró kis élet nem hagyta, hogy visszafogja magát. Kissé tántorgó léptekkel indult meg a kollégium hátsó bejárata felé, miközben eldöntötte, hogy még az este folyamán magába töm egy egész pizzát, egy flakon tejszínhabbal és savanyú uborkával.*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*A kollégium területén sétált ,és a küszöbön álló háborúra gondolt.A hold sápadt fénye bevilágitotta a park valamikori helyét.A mai napon teljesen megtisztitották a fáktól ,tujáktól ,és mindenfajta sövénytől a területet ,hogy a farkasoknak esélyük se legyen a lopakodásra.Csak néhány kisebb bokor árválkodott az épület falai tövében ,melyek elhanyagolhatóak voltak rejtőzködési szempontból...*
Lassan kiosztásra kerülnek a Vadászszövetség által küldött fegyverek ,és a beosztások is készen lesznek a holnapi napon.Felkészülten várják a támadást ,és jó néhány olyan ütőkártyájuk van ,amiről a farkasok nem is sejthetnek.Persze nekik is meg lesznek a saját módszereik...
*Gordon hirtelen mozgásra lett figyelmes ,az egyik fal menti bokorból.Katanáját lassan kihúzta tokjából ,és lassitva járásán ,kicsit meghajolva lopakodott a zaj forrása felé.Szivverése felgyorsult ,ereiben az adrenalin megtizszereződött ,érzékei kitágultak...
Egyre csak közeledett ,majd hirtelen megtorpant.*
~Egy vérfarkas~
*Óvatosan körbenézett ,hátha megérez egy másikat is.De nem kellett tartania ,mert ez teljesen egyedül volt.A kamerák ,folyamatosan páztázták a területet ,már régen riasztottak volna h valmi gondd lenne.*
~egy felderitő...~
*Az alak mozogni kezdett ,de akkor már Gordon is gyorsitott tempóján.Az árny ,a hátsó kapu felé közeledett ,és most már a risztók is megszólaltak.Gordon meghallotta a Headsetjén keresztül társai hangját ,akik monitoron keresztül kisérték figyelemmel az incidenst.
Tempója futásba gyorsult ,majd meglátta az előtte igyekvő embert...
-Jenny!
*Szólt a nőre ,akiben felismerte kedvesét.Azonnal beszólt a Headsetjén keresztül a Bázisszobának ,hogy felismerte a behatalót ,és aggodalomra egyenlőre semmi ok...*

Vendég

*Jen hirtelen ismerős hangra lett figyelmes, olyan hangra, amely a világon a legkedvesebb volt számára. Ám most mégis nagyon meglepődött, nem értette, mit kereshet itt kedvese éjnek idején. Lassan megfordult, majd örömmel nyugtázta, nem képzelődött.*
- Gordon...*suttogta alig hallhatóan, majd kedvese nyakába borult* - Mit keresel itt ilyenkor? Ne, mégse, ne mondj semmit!
*Megcsókolta, majd magához szorította a férfit. Most már biztos volt benne, hogy semmi keresnivalója ezen a helyen, ez a vadászok területe... Szó nélkül hagyta, hogy a férfi kivezesse a hátsó ajtón, ám még egy rövid ideig nem engedte el kezét*
- Siess haza, addig nem alszom, amíg haza nem értél, rendben?*mosolygott rá haloványan, majd még egyszer megcsókolta kedvesét. Ahogy elengedte Gordon meleg kezét, magához szorította jegyzeteit, és elindult a túloldali járda felé. Dudálás, fülsüketítő fékcsikorgás... Jenny a hang irányába fordult, a fényszórók a szemébe világítottak, sápadt ragyogásba vonva ijedt arcát. Lépni akart, ám tagja nem engedelmeskedtek... rettenetes szorítást érzett mellkasában, olyat, mint még soha életében. Szédülni kezdett, nem kapott levegőt, legszívesebben sikított volna, ám egy hang sem jött ki a torkán. Óriási döndüléssel csapódott a fehér Citroen szélvédőjének, majd átpördült felette, ahogy a kocsi még néhány métert tovább haladt. Teste ernyedten zuhant a földre, akár egy használt rongybaba, több csontja szilánkosra tört az ütközéstől, ám ő ebből már nem érzékelt semmit...*

V Vadász tanonc Tartózkodási hely: Ismeretlen

*Forró ajkaik elváltak ,majd kezeik is elhagyták egymást.Gordon némán állt az út szélén ,és figyelte kedvesét ,aki lassan elindult át az úttesten...
Lassan megfordult ,és a kapu felé vette az irányt ...
Hirtelen fékcsikorgás ,majd hatalmas csattanás hallatszott ,és mikor hátranézett ,látta szerelmét átpördülni a kocsi felett ,miután szétterült az aszfalton...
-NEEEEEE!!!!!!
*Orditotta teli torokkal ,miközben a kocsi hátuljához rohant ,az ő Jenny-éhez ,aki már nem mozdult többé...
Futtában letérdelt mellé ,és óvatosan kedvese feje alá tette kezét.Közben végignézett rajta ,és látta ,hogy lábai ,alhasi része ,csupa vér mindenütt.
Ujjai nem éreztek pulzust szerelme nyakán...
Próbált beszélni hozzá ,de alig jött ki szó a torkán...
-neeee ,ne-m hal-hatsz meg...Nem hagy-hatsz itt!Mind-en rend-be fog jönni ,nem lesz sem-mi baj....
*Hangja el -el csuklott ,miközben könnyei áztatták szemét ,melyek végigfolyva arcán ,kedvesére hullottak...Fájdalma orditva tört ki belőle ,mikor szivszaggatóan tudatosult benne mi is történt...
-Neeeeemmm!!!!!!
*közben az eső is el kezdett zuhogni ,beboritva a férfi ,és nő egybefonódott sziluettjét.Gordon zokogott ,fejét kedvese fejére hajtotta és szorosan magához ölelte kedvesét mégegyszer ,utoljára...*

I Vadászok vezetője Tartózkodási hely: Topolya

*Elhagyják a társalgót, közben Gordon további ötleteit ecseteli. Örömmel tölti el a férfi lelkesedése, reméli a többi vadászt is hamarosan elfogja majd a tettvágy, mellyel minden bizonnyal többre jutnak majd. Lassan megérkeznek a park végében levő teremhez.*
-Nem Jack, hanem Jacques… Nem tudom, mostanság min munkálkodik, de amint van időm meglátogatom és megérdeklődöm, tudna-e nekünk bármit segíteni.
Mondja, miközben átsétálnak a nagyobb méretű helységen. Kinyílik a hátsó szoba ajtaja, amiben a fegyvereket tárolják. Gordonra szemmel jól láthatóan igéző hatást gyakorol a rengeteg felhalmozott különféle harci eszköz. Tess arcán apró kis mosoly jelenik meg, ahogy a férfiről eszébe jut kislánya, mikor a játékboltban polctól-polcig szaladgált, és a bőség zavarában képtelen volt bármit is választani. Nagy sóhajának fájdalmas kilégzése közben újból elkomorodik. ~Vajon hogy van? Olyan régen láttam! Évek teltek el… Vajon megismerném még? Ilyen korban rengeteget változnak a gyerekek… És nem lehetek mellette! Istenem!~ Egy pillanatra felemeli tekintetét az ég felé, majd újra Gordonra pillant, ki még mindig igézetten nézegeti a ”játékszereket”. ~Vajon látni fogom még valaha?~ Ökölbe szorítja kezeit, legszívesebben a falba verné őket, keserűen gondol a harcra, aminek (mint a legtöbb harcnak) kétes a kimenetele. ~Az én vadászaim, és most mióta először itt vagyok, harcba kell vinnem őket!~ Összerezzen. ~Vajon hányan esnek el, hányan élik túl? Remélem Char sohasem fog ilyenbe keveredni! Óh, Istenem kérlek!~ Ahogy lezárta gondolatát, hirtelen kifut lábaiból az erő, egyetlen szerencséje, hogy még időben megkapaszkodik az ajtóban, így képes állva maradni. Gordon ebből persze semmit sem láthatott… Hirtelen érzések rohamozzák meg, a másodperc töredékei alatt jönnek és tűnnek el, villámképeket hagyva maguk után. ~Istenem!~ Összevonja szemöldökeit, ahogy a nem túl rózsás pillanatokat látja lelki szemei előtt.*
-Neh….
*Sóhajt fel hallhatatlanul az utolsó kép láttán, majd amilyen gyorsan jött a dolog, úgy el is tűnik a farkasvezér képe. Zavartan pillant körbe, de hamar önuralmat parancsol magára. Most először tapasztalt ilyet… Pontosan nem is tudja, mi lehetett ez. Aztán bevillan a múlt. ~Nathan! Hát persze!~ Eszébe jut, mikor a tűzoltó vadásznak volt vélhetőleg hasonló érzésben része. ~Egy megérzés!~ Szemei elkerekednek. ~Úr Isten! Nem lehet ez a vég!~ Próbálja összeszedni magát, ám szíve még most is torkában lüktet, és valahol mélyen érzi, a megérzés nem valótlan. ~Mit tegyek?! MIT???~ Kérdi magától szüntelen, Gordonról teljesen el is feledkezve. Automatikusan cselekszik, a valósághoz csak teste köti és a reflex, amivel -ahogy a férfi elhagyja a termet- visszazárja maguk után. ~Ez így nem lesz jó, nem helyén való! Gondolkozz!!! Szedd össze magad!~ Bazárja maguk mögött az edzőtermet, és megindulnak a kollégium felé. Az épület tetején már szerelik az óriási reflektorokat. ~Te jó ég!~ Újból elkerekednek szemei, majd a fákkal tarkított park zajaira lesz figyelmes. Fákat vágnak ki, több százéves tölgyeket, és más terebélyes lombú fás szárút. Látja, ahogy egy matuzsálemkorú, gyönyörű fa borul méltóságteljesen az idei fű zsenge karjaiba.*
-Elég! Álljanak le!
*Hagyja ott a férfit, és tart egyenesen a favágók felé. A fűrészek ricsaja abbamarad, ahogy elküldi őket mind egy szálig. ~Nem vághatják ki ezeket a fákat! Túl feltűnő lenne! És…~ Odafordul az épület teteje felé. ~A reflektorok is!~ Határozott lépésekkel elindul a kollégium felé, majd felkiált az tető felé.*
-Buster! Hagyd azokat a reflektorokat! Nem jó, túl feltűnő!
*~Jó ég, ez már több mint gyanús lenne! Pedig milyen jól hangzottak!~ Elindul a társalgó felé. A bejáratnál találkozik egy fiatal fiúval, körülbelül tizenhét lehet, ha nem kevesebb. ~Istenem, ilyen fiatalon! Hiszen még szinte gyerek!~ Felküldi a tetőre, hogy hívja le Busteréket a társalgóba, és szedje össze az összes vadászt, akit megtalál az épületben. ~Mindenkivel beszélnem kell!~
Újból elindul a társalgóba, a csoport többsége, még el sem hagyta a termet, inkább jócskán megdézsmáltak a sok finomságot, amit a konferenciára készítettek. Odalép az ásványvizes palackokhoz, és önt magának egy kis vizet. Teljesen felpezsdíti a tiszta folyadék, és közben legalább még egyszer átgondolhat mindent, ami az elmúlt pár percben történt. ~Látni akarom a lányom felnőni! Már így is sokáig voltam távol tőle!~ Műanyag porharát kidobja a legközelebbi szemetesbe, és elindul az ideiglenesen képzett „nézőtér” felé, amit a katonásan sorrendbe szedett székek sugalltak. Várt, hogy lassan összegyűljön a sereg, hogy megérkezzenek Busterék.*

*Nem kellett túl sokat várni, lassan beszállingózott mindenki. Egy pillanatig még összeszedte gondolatait, várva, hogy elcsendesedjen a moraj, a susmogás. Megnyalta ajkait, végül belekezdett.*
-Nem tudom, hallottatok-e már, vagy hisztek-e a vadászok megérzésében, ami legtöbbször végzetünk vetíti elő, mint egy figyelmeztetésképpen… *Mélyet sóhajt.* -Bár, most nem is ezen van a hangsúly… A pillanat arra késztetett, mérlegeljek…
*Újból megnyalja ajkait, látszik rajta, hogy nehezen beszél erről.*
-Talán vezetőtőknek hisztek engem, pedig én is csak egy vagyok közületek. Hibázhatok, és ha Isten úgy akarja, ezért meg is fogok bűnhődni. De most nem az ártatlanokat kell védenünk. Azt szeretném, ha egy emberként néznénk szembe azzal, ami most ránk vár. S hogy mi az, csak Isten mondhatja meg egyelőre. A farkasok, nemsokára támadna, nincs időnk nagyszabású, bonyolult tervekre, nem töprenghetünk, hogyan óvhatjuk meg a maszkabált frappánsabb terveink kivitelezéseivel…
*Tekintetével végigméri a tömeget, Gordont keresi, s ha megtalálja bocsánat kérően pillant felé.*
-A Reflektorok túl feltűnőek, épp úgy felkeltenék a kíváncsiságot, mint a kivágott parkunk. Nem engedhetjük, hogy ártatlanokban még gyanú is felmerülhessen! *Elindul a még mindig oldalt levő asztal felé, amin még az előbb ottfelejtette papírjait.* -Épp ezért, beszélnem kell a szövetséggel, hogy a telihold éjszakáján ürítse ki a környerő épületeket. Nem szívesen teszem, hiszen ez is gyanús lehet, de még mindig kevésbé, mint bármi, ami azon az éjszakán felmerülhet. *Odaér az asztalhoz, papírjai felett elsiklik keze, majd az aszal szélét érinti meg. Egy pillanatra megtámaszkodik rajta, újból elgondolkozik, rendezi a fejében kavargó érzéseket, majd ellöki magát az asztaltól, és visszasétál előbbi helyére.*
-Mint, ahogy már beszéltük az újoncokat fel kell szerelnünk puskákkal és pisztolyokkal, a lehető legtöbb ezüsttölténnyel. *Végigfürkészi az egybegyűlteket, tekintete megakad egy átlagos magasságú emberen, fekete haja csak pár centis, arcvonásai inkább emlékeztetnének egy fiatal fiúra, mint egy nőre.* -Gizelle, kérlek válassz magad mellé még néhány jó lövészt, és tanítsátok be az újoncokat, hogyan kell bánni a lőfegyverekkel! Gondod legyen rá, hogy mindenki képességeihez mérten kapjon hangtompítókkal ellátott fegyvert a csoportból, ugyanis ti lesztek a csapat védelme. Szeretném, ha minden első emeleti ablakból legalább egy ember szórná a farkasokat ezüsttel, nehogy túl közel merészkedjenek az épülethez… *Gizelle bólint, tekintetével rögtön kiválasztja azt a néhány tapasztaltabb lövészt, majd egy határozott fejbiccentéssel magához hívja őket.*
-A sebesültetek gyors ellátása még életeket menthet. Szerencsére van köztünk pár orvos, és ápoló… *Újból körbenéz a termen, majd kissé megszeppenve ácsorogva megpillantja Kertint.*
-Ketrin Hausme doktornő kérem, rendezzen be itt a társalgóban, egy rögtönzött korházat és legyen segítségére az összes egészségügyben járatos vadász! Legyen gondja elegendő kötszerre, fertőtlenítőre, fájdalomcsillapítóra. *Halványan elmosolyodik, biztatva a fiatal orvost. Majd tekintete elkomorodik, összeszedi erejét, és újból megszólal.*
-Mi, többiek pedig közelharcban mérettetünk meg a falkával. Nem lesz könnyű feladatunk, a park csekély világítására és kifejlődött felismerő érzékünkre kell támaszkodnunk, ne és persze fegyverünk erejére. Bárhol is törjenek be a vadak, igyekezzünk őket a kollégium felé csalni majd, hiszen ott várják majd őket az ezüsttel az újoncok. Azon az éjszakán a támadásig négyes csoportok fogják figyelni az utcák mozgásait, és a parkot, ha bármi gyanúsat látnak, jelezni fogják…
*Hangjában kisebb mélabú érezhető, tudja, nehéz napok előtt állnak, és talán sok barátját és ismerősét fogja elveszteni, ha nem csak sajátját…*

Helyszín:Öregerdő
Időpont:Hajnali órák
Szereplők:Farkas falka

A falka a nagytanács végéhez közeledett,s már hamarosan pirkadni fog,s ezt ők is nagyon jól tudták.A terv tehát megszületett,minden tagnak ki lett osztva a feladata,s hogy a végzetes éjszakán milyen posztot és pozíciót fog elfoglalni méltóan.Az erdő elcsendesedett,csak elfojtott szuszogások törték át a szinte már kézzel fogható földöntúli csendet.Tudták,érezték,hogy valami nagy dolog előtt állnak,mely minden bizonnyal gyökeresen meg fogja változtatni a soronkövetkező életüket,s azzal is tisztában voltak,hogy talán nem térnek vissza mindannyian,s az is lehet,hogy ők sem látnak majd újabb fényes teliholdat,mellyel újra együtt üvölthetnek majd,tudták,de vállalták ezt a kockázatot,s bátran szembenéztek mindennel.A falka tudta,hogy a következő éjjelen kell támadniuk,hiszen telihold lesz,mely számukra előnyt és erőt is jelenthet,ám most hamarosan pirkadni fog,ezért visszahúzódnak,hogy amint lemegy a nap,ők harcra készen állhassan a vadászokkal szemben.

Közben a másik helyszínen:Kollégium
Időpont:ugyanaz
Szereplők:a vadászok

A vadászok már ilyentájt összegyűltek,tudták,hogy nincs vesztegetnivaló idejük.A konferencia lezárult,harcolni fognak a farkasokkal szemben.A vadászok is,szintúgy mint a farkasok felosztották egymás között a feladatokat,ám ők már nem pihentek egy szemernyit sem.Készülődtek a közelgő összecsapásra,mely minden bizonnyal hamrosan eljő.A kollégium épületén belül elkezdték felállítani a támadóállásokat,a sebesültek ellátására a helységeket.Viszont volt még egy hatalmas feladatuk,hogy ezt a harcot titokban tartsák az egyszerű halandó szemek elől,mely igancsak hatalmas feladatnak bizonyult.Napvilágot látott a megoldás is:Tűzriadóval kiüríteni az épületet,valamint lezáratni a környéket egy ürüggyel,mely az egyszerű emberek számára is elfogadható,nem feltűnő,így leplezni tudják majd az épület körül és a benne zajló eseményeket,anékül,hogy bárkiben is felmerülne a gyanú legapróbb szikrája is.Tehát hamarosan el kell kezdeniük kiüríteni a környéket,addig,amíg erre még módjuk van.Ugyanis hamarosan kezdetét veszi életük talán legnehezebb és eddigi leghosszabb éjszakája.S talán előfordulhat,hogy nem mindannyian fogják túlélni.