Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Rendőrkocsik száguldoztak a robanás heléyszinére,meg a bandaháborúhoz is.De míg oda nem érnek Kar egyedül volt nyolc ember ellen.Azolnál volt két fegyver és a többi kés és bot.Kar meghökkent mikor az egyik késes nekifutott és megakarta késelnei,de elhajlott előlle szerencsésen,és egy rugást mért annak a hátára mivel a sung tobább vitta a férfit,és a rugással a falnak ment neki.De egy botosd is nekijött,de annel a kezéből kilőtte a botot amire megijedt és lerántotta jezét.Az egyik fegyveres meg célzott,de ahogy lőtt Kar egy famögérejtőzött,így nemtudták eltalállni.Majd ő is célzott és a fegyver repűlt a főldre.De a másik meg mint az eszetlen lőtte a golyókat.kt társát eltalálta,de nem haálosan szerencsére.
-Bunkó zsaru!Húzz inenn!-kiabálta.A többiek meg röhögtek ezen.Nemsokárs sziréázásokat leehetett hallani,és nemsokra körbelettek kerítve.Kar intett pár rendőrnek,hogy ineenn az ő dolguk,neki most mennie kell.Avval ahogy lefegyverezték a bandát ő el is tűnt.Ekkor egy robanás rázta meg a város azon részét.Meglepetten vette ezt és odafelétartókocsit megálított,és beűlt Bill mellé.
-Léci vigyél oda.-mondta és az beletaposott a gázba.Nemsokára már meglérkeztek oda.Kar kezében fegyverével ment a főnökéhez aki nagyban vakarta a fejét.
-Főnök jelentkjezem munkára.-mondta és a főnök rátzekintettt.
-Remek kérem a tévéseket,és riportereket tartsa távol az esettől,utálom amikor szaglásznak.-morogta és elment a helszíntől kicsit távolabb.Kar bólintott és négy társával mentek,hogy felkutassák a szaglászokat.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy mindenkit elkergettek én is csak az utca másik végéig mentem egy taxiért.*Közben megint bekapcsoltam a mobilomat és máris csengett:
-Haló?
-Helló.
-Már megint te keresel?
-Persze kimás tudná a mobilod számát?
-Na mindegy.
-Hallod késöbb érkezem meg és repülővel.
-Hallom és oké.Viszlát
-Viszlát.
~Ez nem tud engem egy percre békén hagyni?
-Taxi!
-Már megint maga?Na sztálljon be.Hova lesz?
-Az autó szerelőhöz.
*Közben megláttam egy rendőrt Karolina Mendez-t.
~Olvastam róla egy újságban jobb lenne ha megkérdezem mi volt a legutóbbi akciója?
-Taxis álljon meg!...

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar ekkor egy hívást kapott.
-Tessék!...
-Micsoda..most?-kérdezte majd elrakta a telcsijét és megfordúla eltűnt egy sötét utcában,Ha valaki utánna is akart menni már nemlátták meg,mert egy motoros várta és elivtte.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy a nő elfutott azt mondtam:
-A francba!Ezt elhibáztam.Ez a Karolina cseles.
-Uram meddig várjak?-szól a taxis.
-Megyek.Mennyen tovább az uticél felé.

Vendég

*Steve éppen egyik tárgyalásáról tért vissza,amit elveszített.Nagyon leírták ezért az ügyért hiszen azt gondolták simán megnyeri.Ezzel a hibával elvesztette állását,így hát más munka után kellet néznie.Fiatalabb korában valamennyire tudott basszusgitározni így hát másnap bement az egyik úzletbe és vett egyet még egy erősítővel!!!Újra megpróbálta a fogásokat és naon teccet neki!!Most már csak egy zenekar kellet keresnie amiben tud jáccani!!*

Vendég

*Kurda szomorúan ballag haza mert a héten már a második beteg halt meg a kezében.Azt mondták neki,hogyha:még egy ilyen történik akkor kirúgják onnan.amint sétált furcsa érzése támadt úgy érezte ezer szem tapad rá,pedig az utca olyan kihalt volt mint még soha.Elkezdett futni hazafelé.Otthon dobogó szívvel bedobta magát az ágyba és a gondoltai egyből csak az alváson jártak.*

VI Újszülött vámpír

*A taxis a sétáló utca legvégén rakta ki. Valahogy sejtette, hogy ez csak a gyalogosoknak van fenntartva. Kifizette az út árát, majd kiszállt a kocsiból. Bár nem volt 40 fok, mégsem fázott a szoknyában, és a nem éppen bélelt kabátkában. Amúgy sem tervezett nagyon hosszú sétát, hiszen a disco volt a célállomás. Közben legalább felfedezhet pár boltot, vagy akár vásárolhat is. Még nincs túl késő, és sok bolt áll még nyitva..
Pár percig csak állt egyhelyben, gyönyörködve a látványban. Fények mindenfelé, padok, fák, sétáló emberek, s talán a távolban egy szökőkút alakja is kirajzolódik, bár ebben nem volt biztos.. Még azt sem tudta, merre induljon el, ezt valahogy elfelejtette megkérdezni pontosabban. Persze, oké, hogy előre, és utána? Halkan, éppen csak duruzsolva hallotta a zenét, s ha szerencséje van, ez majd elvezeti a discohoz.*
~Hát akkor, indulás…~
*Arcán egy mosoly születik meg, miközben elindul a főutcán. Kirakatok ezrei kacsintanak vissza rá; ékszerek, ruhák, könyvek, cipők… Egy-kettő előtt meg is áll hosszabb időre, jobban szemügyre véve a kirakatok tartalmát.
Ahogy egyre beljebb jutott a sötétben, az utca egyre inkább megváltozott. Mintha eddig csak a jó arcát mutatta volna, becsalva a lányt, s most már csak a sötét, neonfényekkel megvilágított arcával mosolyog rá.*
~Hát ez vagy te, valójában…~
*Gondolta a lány, ahogy egyre beljebb haladt a sűrűjébe. Tetszett neki a város megváltozott arca, egyszerűen vonzotta a rossz, a félelmetes, a titokzatosság. Megigézve bámulta a fényeket, az embereket és kisebb csoportjaikat, akik szintén a szórakozóhelyek felé igyekeztek. Itt aztán minden volt, mi szem-szájnak ingere. Bárok, kocsmák, tán még egyéb szolgáltatást nyújtó helyek is…*
~Megérkeztünk…~
*Torpant meg hirtelen, hisz majdnem tovaszaladt a discon, ahova eredetileg indult…*
~Bulira fel!~
*Kiáltott egyet gondolatban, majd beállt a sorba, aminek a végén várja a zene, a tánc, a férfiak, és a szórakozás csupa nagy betűvel.. S persze az italok sem szorulhatnak ma este háttérbe…*

Vendég

Kilépett a munkahelyeként szolgáló őrző/védő cég ajtaján. Belsőzsebében egy vaskos boríték lapult, melyben a "tisztességes embernek" járó fizetése volt. A cég igazából egy helyi bűnszövetkezet fedőcége volt: ezen keresztül szereztek hamis fegyvertartási engedélyeket. Jóleső érzéssel megtapogatta a borítékot, majd elindult az utcán. Közben cigarettát vett elő, amire egy ezüst öngyújtóval rá is gyújtott. Közben a kirakatokat nézegetve elindult az utca vége felé, aohnnan néhány sikátoron áthaladva gyorsabban hazajuthat.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit hazafelé sétál. Most sem a legrövidebb úton halad, inkább kerül, csak hogy minél több helyet ismerjen meg, minél több emberrel találkozon. Nem mindig figyelte az embereket, néha csak az épületekben gyönyörködött, vagy a kirakatokat bámulta. Most inkább a járókelőkre kocentrált. Néhány vagány húzott el mellette, odadudálva neki, az egyikük ki is füttyült az ablakon. A lány általában beint ilyenkor a bunkónak, de most csak feléjük mosolygott. Szép idő volt, jól telt a napja az egyetemen. Most jött rá, valóban szereti a francia nyelvet, és nem csak kötelességből tanulja, mint otthon. Egyre kevesebbet jutnak eszébe az otthoniak, sokkal jobban foglalkoztatja az itteni most kezdődő élete. Még nem szerzett barátokat, néhány csoportársával jóban lett, de mé barátokna knem mondhatná egyiket se. Nem is vágyott rá, most a függetlensége volt a legfontosabb.
Ahogy egy cég épülete előtt halad el, egy férfibe botlik. Éppen most lépett ki a cég ajtaján. Gondterheltnek tűnt, mellette magabiztosnak és nem törődömnek. Cigarettára gyújtott egy ezüst öngyújtóval. Nofrit felfigyel a mozdulatra, amitől megborzong. Érdekessé tette a férfit, ahogy a kezével könnyedén meggyújtotta a cigijét. Kevesen tudják ennyire ösztönösen. Aztán a kirakatokat kezdte nézegetni, mintha semmi sem érdekelné, és ráérne. De valamit lehetett rajta érezni, amitől Nofrit rájött, valami történt az előbb vele.
Úgy dönt a lány, hogy most megszólítja. Gyorsan keres egy jó indokot, amivel megszólíthatná. Eszébe jut a könyvtár, ahol még nem volt. Odalép mellé, és megkérdezi tőle:
- Elnézést Uram, meg tudná mondani nekem merre találhatom a könyvtárat?
Majd zavartan a haját kezdi igazgatni, mintha elveszett gyermek lenne...
- Tudja, most jöttem csak a városba, és nem ismerem túl jól. Az egyetemre meg el kell olvasni néhány klasszikus művet, ami nekem még hiányzik a polcomról. Ezért gondoltam, elmegyek a könyvtárba. De sajnos, nem tudom, merre is található. Tudna segíteni?
Kérőn néz a férfira.*

VI Újszülött farkas

*Egy magas,hullámos,lassan vállig érő hajú férfi lépked a szórakozó helyekhez elvezető utakon.
Olyan ruha van rajta amit akkor visel általában amikor nem dolgozik.
Ez esetben fekete farmer,melyhez kék farmer dzseki társul és alatta az általában egyszínű pólok amelyekből igen választékos kollekciója van.Most piros volt rajta ami mellesleg a kedvenc színe volt.
Amikor dolgozott akkor valamivel elegánsabban öltözött,de mégsem úgy,hogy a páciensei azt hidjék,hogy valami nagyon komoly helyen vannak.
Az utcák kihaltak voltak amikor ment be,de amint közelebb ért a striptízbár és a disco felé vezető utakhoz már több embert látott.Áltlában férfiak voltak,de akadtak elegáns öltözetű párok is akik valószínűleg egy elegánsabb kaszinóból jöhettek vagy éppen arra tartottak.
David általában a világosabb területeken járt.Nem azért,mert félt volna éjszaka,hisz volt mivel megvédenie magát.
Bár nem olyan munkálya volt amit bárki is kinézne belőlle ha ilyen öltözet van rajta,de nem minden az aminek látszik.
Megáll egy kis utca mellett és benéz.Elgondolkodik picit,majd úgy dönt,hogy jó lesz ha arra megy.Így átvág a sikátoron és ezzel csakugyan lerövidíti az utat a elízium disco felé.
Eldöntötte ugyanis,hogy szabadságának utolsó napján iszik egy kicsit a és a discoba tölti az estét, mert utánna nem sok ideje lesz az efféle időtöltésekre.Nem akart becsajozni csak a szórakózóhely kellemes forgatagában eltölteni az időt az zenét hallgatva.
Esténként inkább alszik,mint sem,hogy ide jönne.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A férfi zavart tekintettel néz Nofritra. Az ezüst öngyújtóját a zsebébe csúsztatta, s most ott kezdi el babrálni. Nem szokott hozzá, hogy csak így az utcán leállítsák, igaz, nem is gyakran szokott sétálni. Inkább autóval közlekedik, mint gyalog.
Végigméri a lányt. Elég vadócnak tűnik a szemében, ahogy kislányosan mosolyog rá, és a haját piszkálja.*
- A könyvtár? *kérdezi, és gondterhelten összébb húzza a szemöldökeit. Most nem tudja eldönteni, melyikük is van jobban zavarba. Már itt lakik évek óta a városban, de még soha nem volt a könyvtárban. Főleg nem gyalog. Ha a közelébe kellett mennie, akkor szólt a sofőrjének, és az elvitte, ő maga nem is nézte az utat. Addig általában az irataival foglalatoskodott, vagy éppen az aktuális barátnőjével foglalatoskodott. *
- Hát... izé...*néz körül a férfi, mint aki nem is tudja, merre van.*
- Szerintem, a leggyorsabb, ha arra megy, s majd a végén jobbra kanyarodik... *mutat az egyik irányba, s közben azon imádkozik, hogy a helyes irányt is mutassa Nofritnak.* - Majd végül megint jobbra, és egy hatalmas épületet fog meglátni. Na, az lesz az...*Felcsillanó szemmel pillant a lányra.
Nofrit megköszöni az útbaigazítást, de a beszélgetést nem tudja folytatni, mert a férfi egy bólintással tovább halad. Vissza se néz a lányra. Nofrit értetlenül nézi az egyre jobban távolodó férfit. Végül von egyet a vállán, majd tovább halad ő is az utcán.*

*Az utca egy sötétebb részéből két szempár figyeli a járókelőket. Fekete iriszei elnyelni készülik a világot. A Halál egyik gyermeke készül megosztani sorsát egy halandóval. nem véletlenszerűen választja ki áldozatát, és nem véletlenül éppen itt bukkant fel. Egy lányt keres. Valaki a kamarillából megszegte valaki a legfontosabb szabályt: a maszkabált. Felfedte magát egy halandónak. Azóta a vámpír megfizetett tettéért;elnyelte az örök feledés. Anon azért van itt, hogy elvarrja a szálakat. vagy követi a vámprt, vagy átveszi annak helyét. A lányttól teszi függővé. Ahogy pásztázza az elhaladókat, egyszerre csak megakad tekintete az egyiken.*
~Ő lesz az.~
*Gondolja magában, mikor a vöröshajú lány elhalad előtte. Ideje munkához látni. lelke követi a lányt, mintha csak egy kósza szellő szegődne a nyomába. Bekúszik bőre alá, megsimogatja hideg ujjaival. Kitárja a lány elméjét, hogy biztos legyen abban, jó célpontot választott, és hogy információt szerezzen. má csak egy dolog hiányzik, és indulhat. Lehunyja semét. lelkének ereje körbeveszi a rég halott testet, s illúzió függönyét libbenti elé. A gyengék szemének bőre sápadt ugyan, de korántsem márványszín, tekintete pedig szertelen, tompa, szinte emneri. Ha beszédre nyitná száját, szemfogai nem villannak elő. megindul a lány után. tekintete néha elkalandozik, de figyelme csak egy ponton csügg. Mozgása nyugodt, észrevétlen. Nincs benne semmi királyi, semmi felsőbbrendűség. Bár magas, mégis szite elesettnek tűnik a város dzsungelében....első pillantásra. Odaér a lányhoz, és megszólítja. hangja halk, érzelemmentes.*
Ne haragudj. A könyvtárat keresem. Tudnál segíteni?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit tovább sétál az utcán. Figyeli az embereket, az autókat. Egyszer csak megborzong, mintha váratlan szellő simogatná meg, kúszna a lelke mélyéig. Félrefordítja a fejét, ahonnan érezte a láthatatlan érintést, de az érzés ahogy jött, el is múlt. Elhesegeti a gondolatot úgy, mint egy kellemetlen legyet szokott maga körül. Visszafordul maga elé, s lassú léptekkel halad arra, amerre a könyvtárat mondták neki.
Egy férfi szólítja meg, a könyvtárat keresi. Nofrit akaratlanul is felnevet, ő is éppen azt kereste, amikor előbb szóba elegyedett az üzletemberrel. Megpróbálja visszafogni nevetését, s a férfira tekint. Fel kell néznie, mert majd' egy fejjel magasabb nála. Nofrit nevetése egy illendő mosolyba csökken, ahogy a férfira tekint. Az elesett külső mögött valami megfoghatatlan erőt érez, hidegséget. Gyorsan elhesegeti a gondolatait, biztosan csak a fehér bőre teszi őt fagyossá, nem pedig a lénye, amit a külső takar. Nofrit megpróbálja összeszedni magát, összeilleszteni a gondolatait, félre állítani az érzéseit. Mindig is kedves volt az emberekhez, miért éppen most lenne más?*
- Éppen odatartok, ha van kedve kísérjen el.*válaszolja, s mintha beleegyezést vélne felfedezni a férfi mozdulataiban, lassan visszafordul az utra, s elindul.*

*Mintha nem sejtené minek szól a nevetés, kedvesen mosolyt jelenít meg arcán, enyhén felvonja szemöldökét, hangtalanul kérdezve a nevetés okát, majd mikor meghallja, hogy a lány is a könyvtárba tart, így szól még mindig mosolyogva.*
A sors nagy úr. megtisztelnél vele, ha elkísérhetnélek.
*Azzal elindulnak az utcán a könyvtár felé.*
Tudod csak átutazóban vagyok. Lekéstem a gépem csatlakozását, és a következő csak holnapután megy, úgyhogy ittrahadtam egy darabig. gondoltam felfedezem magamnak a várost. Éppen anyagot gyűjtök egy készülő könyvemhez,merthogy író vagyok. Megjelent már néhány regényem, de most készülök az igazi áttörésre. tudod, ami meghozza a várt sikert. Tudod hogy van ez. Jaj de illetlen vagyok, letegezlek itt, közben meg még a nevem se tudod.
*Ezt mind félelmetes gyorsasággal hadarta el. Mikor mondandója végére ért, egy pillanatra megtorpant,szembefordult a lánnyal, s enyhe fejbiccentéssel bemutatkozott.*
A nevem Jean. Jean Noir.
*Azzal folytatják útjukat. Tovább beszél, de továbbra sem hagyja abba a tegeződést.*
És mondd csak, Te idevalósi vagy? Voltál már a könyvtárban? Remélem jó hely. Egy várost az jellemez legjobban, mennyit adnak a kultúrális életre. Voltam már olyan könyvtárak ban...na hallod, ugyanannyi erővel hívhatták volna raktárnak is. Kész rémálom volt.
*Miközben beszél, nem néz a lány szemébe. iIde oda cikázik a pillantása az utca különböző tartzékai közt. hangja egyre harsányabb lesz. Igyekszik elaltatni a lány figyelmét, és bárminemű esetleg felmerülő gyanakvását.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Amint Nofrit meghallja a férfi nevetését, kezd megnyugodni, s már-már teljesen sikerült eloszlatni a rossz érzéseit, mintha nem is lettek volna.
Az igenlő válaszát, miszerint elkíséri a könyvtárba, csak egy fejbólintással fogadja, s elindulnak.
A férfi elkezdi mesélni, hogy mit is keres itt. Nofritnak össze kell szednie minden képességét, hogy megértse, mert a férfi hadar. Ő pedig nincs még annyi ideje itt Franciaországban, hogy hozzá szokjon a franciák gyorsaságához. De pár mondata után sikerül felvennie a ritmust, és már teljes odaadással hallgatja. *
- Ó, ön ír?*kiált fel a lány, és öröm csillan a szemében. Mindig is író szeretett volna lenni egyszer...
A férfi továbbra is csak csacsog, mintha zavarban lenne valamitől, de ez a lánynak nem igazán jut el a tudatáig. Inkább élvezi a beszélgetést, mindig is szeretett hasonló gondolkodású emberekkel találkozni.*
-Örvendek. * Nyújtja a üdvözlés képet a kezét, amikor Jean bemutatkozik neki.* - Lili Grad vagyok, de kérlek, szólíts Nofritnak. Mindenki így hív, nem is szeretem a nevem. Nem illik hozzám, soha nem voltam rózsaszín kisbaba.
*Von vállat az állításán. Nem zavarja, hogy a férfi tegezi, sőt most már természetesnek veszi, hogy visszonozza is.*
- Milyen furcsa, én is most először megyek itt könyvtárba. Nem olyan régen érkeztem én sem a városba. S először azt hittem, csak egy állomás lesz a francia kirándulásomban, de helyette beíratkoztam az egyetemre. És itt vagyok... Én is imádom a könyvtárakat, imádom a könyveket bújni. Ó, igen vannak rémes könyvtárak, ahová az ember kelletlenül lép be...
*Nofrit teljesen a férfi hatása alá kerül. Úgy érzi, mintha már rég óta ismernék egymást, s most, mint két régi jó ismerős találkoztak, és úgy mennek együtt kivenni egy-egy olvasmányt. *
- Milyen könyveket írsz? Ne haragudj, de még nem hallottam a neved...
* Elpirulva néz rá.*

*Viszonozza a kézfogást: Keze hideg ugyan, de gondoskodik róla, hogy a lány ne érezze a halál szorításának.*
Örülök, hogy megismerhetlek. Hát igen, mondtam már, a sors nagy úr. ma még csak itt téblábol az ember egy jelentéktelen kis városkában, holnap meg övé a világ. Lili...szép név. Kár hogy nem használod. Én azt mondom, mindenki azzá teszi a nevét, amivé akarja. nem a neved tesz azzá ami vagy, hanem fordítva. És hogyhogy ittmaradtál? Ennyire megfogott a hely szelleme? vagy netán találtál itt valamit, ami új célokat ad? Egyáltalán hogyan keveredtél ide? Topolya nem az a tipikus egyetemi város...
Hogy miket írok? Az én művészetem forrása az élet. Az kiapadhatatlan, és soem elég belőle. Nagy csodálója vagyok a különböző apró pillanatoknak, amiket más észre sem vesz. A műveimben ezekre igyekszem rádöbbenteni az embereket.
*A lány utolsó mondatára elneveti magát.*
Hát látod ezen nem lepődök meg. Kevesen ismerik a nevem. A ilág tele van meg nem értett művészekkel. De tudod mit? nem zavar. Én már akkor is boldog vagyok, ha egy ember olvassa a művemet. Nem az elismerés a lényeg, hanem hogy a mű hasson az emberekre.
*Közben megérkeznek a könyvtárba, és belépnek az ajtón.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Tetszik a Lili? *néz rá csodálkozva Nofrit, és elgondolkodik a férfi szavain.* - Valóban mi alakítjuk a nevünket, de nem biztos, hogy mindig azt választjuk, amit a szüleinktől kapunk. Én választottam a Nofritot, miért, mert ezzé váltam. Nem sajnálom, hogy más nevet használok, mert már nem vagyok az, aki voltam.
*Nofrit figyelmesen tekint a férfire, de amikor az megkérdezi tőle, hogy miért maradt itt, elfordul, s a gondolataiba mélyed. Miért is? Ő maga sem tudja pontosan. Valami történt Párizsban, ami ide űzte, és itt marasztalta. Talán a félelem attól a félelmetes szempártól?Talán egy találkozás reménye? Talán a kíváncsiság? Tényleg nem tudta melyik is volt benne az erősebb, ami itt marasztalta.*
- Nem tudom, csak Párizsban hallottam a városról, és ezért úgy döntöttem, ellátogatok ide. És valami miatt maradtam, megtetszett az egyetem légköre, sokkal másabb, mint az én hazámban, és még a Sorbonne-étól is másabb.
*Elpirul a nevetésétől, tudja, egy írónak nem igazán szabad megmondani, hogy nem ismeri egyetlen egy művét sem. De örömmel hallja, hogy nem bántódott meg, és optimistán áll hozzá az íráshoz. Lassan megérkeznek a könyvtárhoz, és belépnek az ajtón.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy Karmel vezetett, mindenhol nézte az utcákat a biztonság kedvéért.Aztán a vissza pillantótükörből látta hogy Nofrit eléggé unatkozott.De nem vezethetett gyorsabban mert Kar még a végén a fejét veszi.Nem tudta mit tegyen hogy izgalmasabb legyen az éjszaka.Mert ahogy mondta magában:Kar a fejét venné ha gyorsan megy.
~Kár hogy Kar nem bírja a gyorsaságot.Különben ez a kocsi átváltozna versenyautóvá.Annyit tudok hogy mindkettőt felkéne vidítani.Próba szerencse kérdezzük meg.Akkoris ha elutasítja.
-Nofrit,akarsz te vezetni?-kérdezte nagy óvatosságal és várta a választ.Remélte hogy ezzel fel fogja vidítani.~na nézzük akar-e vagy nem?

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofritot Karmel kérdése valóban felébreszti. Először nem is hallja meg a kérdést, de szép lassan eljut a tudatáig. ~Vezetni? De jó is lenne!~ Csodálkozik rajta, hogy Karmel éppen most kérdezi meg tőle, amikor otthon az ő kis Annie-ével, a kis fehér autócskájával robogott fel a hegyekre. Szivesen vezetnek, de nem lehet.*
- Kösz, Karmel, de nem! Nincs nemzetközi jogosítványom, az enyém meg még csak otthonra szól, nincs meg a két éves, ezért külföldön nem használhatom. Inkább most csak élvezem az utazást.
*És valóban élvezi is, mert így a hátsó ülésen a gondolataiba, az emlékeibe mélyedhet. Viszont Karolina felkeltette az érdeklődését, ahogy kiszólt az ablakon. Egy gyönyörű fekete-ezüst színű motort látott, ami legalább egy mázsa is lehet.*
-Kar, nem is mondtad még eddig, hogy szeretsz motorozni! Neked is van motorod, vagy éppenséggel éppen a tiéddel találkoztunk?
*Megszemélyesíti a motort, olyan ösztönösen megy ez neki, minden kedves tárgyat élőnek tekint. Karolina motorjával is ez a helyzet, ha van neki, mert mivel Karolina kedves neki, így a motorja is az. ~Főleg, ha ilyen gyönyörű.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar megálította Kamrmelt.
-Bocs,de van egy kis gondom a motorral.Mejnejetk a külvárosi kis helyhet,a reptértől nemmessze van egy hosszú út,egy elhagyatott felszállópálya.Ott lehet gyorsúlni,és rendőrök nemnagyon ellenőrzik azt a helyet.Esténként senkisincs ott.Menjetek oda,mindjrt megyek.-avval kiszált,és etltűnt a sarkon.
~Remélmem gyorsan megcsinálják a kerekeket,mert elvinném őket egy körre,persze egyenként.Megmutatom,hogy mijen a gyorsaság.Persze ésszel.Nem lenne jó,ha összetörném magamat,és őket.~gondólta,majd amikor a kocsi elhajtott ő elsietett a motoráért.Ahogy odáért már a gumit fújták felfelé.A szép éjfekete motor csépen megcsillant a kis lámpa fényben.Imádta a motorját,eléggé modern,és erős vázú is volt.
~Hát hajrá~gondólta,és kifizetve felűlt rá.Felvette sisakját,és megköszönve elhajtotott barátai felé.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit megvárja, amíg Karolina kiszáll,és akkor előredőlve megérinti Karmel vállát. Jobb ötlete támadt, és ismeri már a barátnőjét, hogy mi is a célja. De neki nincs kedve vezetni. Se motort, se autót. Most nincs ahhoz hangulata, és amúgy sem szeretne a hatósságokkal összetűzésbe kerülni, még akkor sem, ha a barátnője éppen rendőr.*
- Karmel, tudod mit. Menjünk, s sétáljunk egyet a ligetben. Olyan szép az idő, igaz, egy picit hideg van, de olyan gyönyörűek a csillagok. Mit szólsz? Én meg addig felhívom Kart, hogy a ligetben találkozunk.
*Nofrit visszadől a hátsóülésre, és a táskájából megkeresi a mobilját, amibe már elmentette Karolina számát. Egy fekete-ezüst nokia készüléke van, összecsukhatós. Valami miatt rajong az összecsukhatós telefonokért, ez meg már a reklámban megtetszett neki. Két kézzel nyitja szét, és megkeresi Kart a telefonkönyvből. Megcsörgeti. Alig csörög ki párszor a lány felveszi.*
- Szia Kar, Nofrit vagyok. Karmellel inkább úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a ligetben. Van kedved hozzá? Akkor találkozzunk ott, rendben? Szia!
*Összehajtja a telefont, és visszacsúsztatja a táskájába. Közben Karmel elindult a liget felé.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar éppen egy kereszteződésnél lasított,mikor megcsörrent a mobílja.Gyorsan bellt egy parkolós helyre,és felvette.
-Tessék.Á szia.Persze.Akkor odamegyek.Pár perc,és ottvagyok.~mondta,és letette a telcsijét.Kezeiben tartotta még a sisakot.Mintha valami lenne vele.Az órájára tekintett.Még éjfél sem múlt el.Ennek megörűlt,de tudta,hogy gy is húzós lesz mindíg kimagyaráznia magát,hisz elkellmenie a hajnali fények előtt.De vajon hogyfogja ezt kimagyárzni a többieknél?Foghalmasem volt.Arcán komor gondolatok árnyai.Majd felrakva a sisakot elindúlt,de lasabban,mert az előtte lévő sofőr nemtudott rendesen gázt adni.
~Fenébe.~gondólta a nagyfüsthalomra,amit a férfi ráengedett.Majd lekanyarodott egy másik útra,ami a ligethez vezet.Itt a házak mint virágokkal voltak diszítve,néhánynál a kert igzi műremeknek számított.Lassan kezdte elérni a ligetet,de még így is valami visszatartotta attól,hogy megérkezzen,ez a parkolás volt.Rengeteg kocsi lehetett ott,mert a tvolban az út kétoldalán is parkóltak.

Vendég

*A belvárosi forgalomban egy tűzpiros Ducati 749-es robog végig kerülgetve a tötymörgő autósokat.Az egyik piros lámpánál megáll ,majd mikor az zöldre vált ,felkapja a motor elejét ,és egykerekezve ,mély duruzsoló hanggal süvit végig a szórakozónegyed utcáin.
Pontosan akart megérkezni a tárgyalásra ,mert egy üzletember sohasem késhet.És ő üzletember.Egy intéző ,aki bármit el tud intézni ,bárkinek ,feltéve ,hogy szükséges pénz rendelkezésre áll.
Kapcsolatai alapján ,melyek születésétől fogva adottak voltak ,mindig a legmegbizhatóbb informácio forrásokra tudott támaszkodni.Topolya legtehetősebb családjainak egyikéből származott ,nem kellett nélkülöznie soha ,semmiben.Ennek ellenére ő saját lábra akart állni ,és magának akarta megteremteni azt ,amire vágyott...*

V Ifjú farkas

*A kobaltkék Mercedes-szel pillanatok alatt fel lehetett gyorsulni 100 km/h-ra, de Nicholas most nem sietett. Nem ismerte Topolya utcáit, ezért óvatosan használta a gázt.*

*A csábító hangok a Kertváros felé terelgették, bár ő ekkor még azt sem tudta, hogy a városnak van egy ilyen része. Szinte ösztönösen megérezte, hogy merre kell mennie, s amint észrevette, hogy milyen új "képességere" tett szert, az autó gázpedálját is eréjesebben kezdte használni.*

*Észre sem vette, de Pierre állított a Mercedes központi konzolját található rádión...*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Alig van pár ember az utcán ebben a késői órában. Főleg turisták járják körbe a város kedvelt szórakozóhelyeit, vagy csak még gyönyörködnek a város éjszakai fényeiben. Néha egy-egy taxi süvít el a járdaszegély mellett, vagy egy nagyobb személyautó.
Nofrit magához szorítja a bromériát. Nem siet, kiélvezi az esti városi életet. Még korán van, még nem kell sietnie, hogy elbújjon a nap sugarai elől. Néhány kirakathoz közelebb megy, néhol meg is áll, ahol valami érdekeset lát, egy szép ruhát, vagy egy szép könyvborítót. Ilyenkor már a boltok többsége zárva tart, csak néhányban zárnak most. Valószínűleg ezeknek a tulajdonosai rájöttek arra, hogy sok vevő fordulna még meg ilyen későn.
Egy kölyökkutya sétál a fal mellett, a farkát maga alá húzva. Nyakában egy közepesen vastag piros nyakörv. Utána pár méterrel egy magányos férfi, valószínűleg a kutya gazdája, ugyanolyan piros pórázt szorongatva. Nem idegesíti, hogy a kutya egy kicsit előbb halad, mint ő, s nincs olyan messze tőle, hogy ha valami probléma adódna ne tudná megfogni. Sejteni lehet, hogy az eb szófogadó és illedelmes, nem szalad össze-vissza a járdán, nem lép le az úttestre, nem megy oda senkihez. Csak a házak mellett sétál, és figyeli a többi járókelőt.
Nofrit egy virágbolt mellett halad el. Éppen most zárnak be a boltban, a kint elhelyezett virágok, csokrokat most hordják be éjszakára. Érdekes nevet adtak a boltnak: „Békesség virágai”. Találóbb nevet nem is kaphatott volna, legalábbis a lány szerint, aki a legjobb pillanatban halad el a bolt előtt. Békében van most mindennel, s mindenkivel; még a sorsával is. Megáll az ajtó előtt, és figyeli a kirakatból a virágokat. Strelitiák, orchideák, flamingók és rododendron csokrok várják, hogy megvegyék őket. Különleges kiegészítőkkel tették hangulatossá a boltot, egy ékszerdobozhoz hasonlít.
Nofrit a bromériájára pillant, majd vissza a kirakatra. Figyeli az eladót, látszik rajta, szereti a munkáját, mintha a virágok a barátai, szerettei lennének.*
- Szerintem itt jobb sorsod lesz, mintha én magammal vinnélek. Ha most elfelejtettelek, máskor is megtehetem.
*Mondja a virágnak. Egy könnyű leheletnyi csókot ad a virágnak. Most már nem lesz rá szüksége, nem lesz többé egyedül. Megvárja, míg az eladó kijön az utolsó csokrokért, majd odalép a meglepett nőhöz.*
- Kérem, fogadja el ezt a bromériát, én már nem tudok gondoskodni róla.
*Adja át a cserepet, majd egy röpke búcsúpillantással elköszön a virágtól, és tovább megy. A virágboltosnak nincs ideje válaszolni a lánynak, az már el is tűnik. Még utána néz a távolodó lány után, majd le a virágra. Megvonja a vállát, és csendben beviszi a boltba Virágot.*

V Ifjú farkas

*Nicholas céltalanul bolyongott kocsijával a Szórakozónegyed szűk utcáin, s bár közben több hely felkeltette érdeklődését, nem igazán nyerte el egyik sem a tetszését. Az első hosszabb pihenőjét a Szriptízbár előtt töltötte: egy egész cigarettát szívott el a szórakozóhely közelnél parkolva. Nem vágyott a lecsúszott hobók és a kéjes vigyorral az arcukon kurjongató kukkolók társaságára, s igazán akkor ment el a kedve az egésztől, amikor egy idősebb férfit dobtak ki az utcára, aki emlékként gyomra tartalmát hagyta a bár bejárata előtt...*

*Nicholas hatalmas kerékcsikorgatás mellett indult el, s tovább kereste a megfelelő helyet, ahol elfeledheti álmatlanságát. Gondolataiban nevetett, s nem értette, hogy miként jutott egyátalában eszébe, hogy bemegy abba a bárba. Amint autójával továbbhaladt, vakító fényekre és hangos zenére lett figyelmes. Próbált abba az irányba kormányozni, ahol ezek forrását gondolta, és érzékei nem hagyták cserbe, megérkezett az Elízium Disco parkolójába...*

*A hely valamivel kultúráltabban, sőt klasszisokkal jobban nézett ki, mint az előbbi bár, és a ritmusos zene hívásának Nicholas engedelmeskedve, kiszállt kocsijából és elindult a bejárat fel. Nem volt sor a bejáratnál, hiszen hétköznap kevesen választják a szórakozás ezen formáját, így azonnal a két marcona ajtónálló előtt találta magát. Észrevette a kis piktogrammot, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy fegyvert nem lehet bevinni...*

- Nyugalom fiúk, nincs nálam semmi...

*Miközben szavait kimondta felemelte kezét, és lassan körbefordult. A két ajtónálló összenézett, és nem értették, hogy mit akar tőlük a férfi. Amikor újra feléjük fordult, a két, szekrény nagyságú ember kissé félreállt, és beengedte Nicholas-t...*

IV Vadász

*Egy öreg chopper hangos hurutos harákolása válik ki az utcazajból, ahogy megérkezik a városba. A járgányon látszik, hogy megért már egyet s mást;a bőrülés kopott, épphogy csak le nem szakadt még a huzat, a benzintankról helyenként lepattogott a festék. Hát igen, látszik, hogy gazdája nem kímélte. Apropó...nos, ha a motorra azt mondtuk,hogy csapzott, és öreg, akkor a motorosra egyenesen azt kell mondani, hogy megviselt, és elnyűtt. Negyvenes éveiben járó férfi. Lábán bőrcsizma, amit korából ítélve akár egy mamutról is lenyúzhattak volna. A farmerben talán még aranyat ásott egyik korábbi gazdája, a fehér póló láttán pedig elgondolkodik az ember, hogy miért tartja valaki az út porát, és a motorjához szükséges tartalék olajat magán. Bár ez a bőrdzseki miatt nem látszik, nagyon izmos alkat, s ami talán még fontosabb, kemény, mint a koporsószög. A nap fénye megcsillan fekete napszemüvegén, ahogy az utcákat rója. Haja talán csak azért látott nemrég vizet, mert elkata egy zivatar idefelé jövet. Arcán borosta, mellyel motorjának gumiját is ki tudná bökni. De szerencsére ilyen műveletekre van más. Farmerét tenyérnyi vastag derékszíjj tartja rajta, melyben egy 20 centis vadászkés tokja, abban pedig az említett fegyver pihen. Szívéhez legközelebb azonban mégis az ő kis sivatagi sasa van, melyet finomabb úri körökben akár flintának is néznének. Szerencsére ő sosem fordult meg ilyen körökben. A motorja csomagtartójában a nomád élet kellékei taláhatók;hálózsák, egy kulacs víz, egy üveg tequila, és néhány kihegyezett fakaró. Nos igen, bár kinézete talán nem ezt sugallná, hősünk méágis a jó oldalon áll. A szent Ügy nevében járja az országutakat. Ő a teremtő borostás lezűlött kis őrangyala.*

*A neonfények nappalában egy emberi szemnek láthatatlan alak áll. Nincsenek rá hatással a cifra villogó reklámok és egyéb táblák. Ha kánytelen lenne valami miatt figyelembe venni őket, akkor undorítanák, így viszont, hogy jótékonyan elsiklik felettük figyelme, nem zavarja jelenlétük. Nem ok nélkül van itt. Követett valakit már egy ideje, s úgy döntöt ma este jön el a megfelelő pillanat, mikor belép a halandó életébe. Ezzel a lépéssel egyrészt véget vet neki, másrészt ad neki egy második lehetőséget. Fekete íriszei összeszűkülnek, mikor látja célpontját kilépni a Casinóból. Egyenlőre nem tesz semmit, csak figyel, és észrevétlenül a halandó nyomában marad.*

II Ősi Lycon

* Minden zajlott a maga megtervezett útján…úgy történt, ahogy Christer remélte, és gyorsabban, mint gondolta. Fél óra sem telt el, Ő megjelent az ajtóba.
~ Sétálj…ne taxival menj…sétálj…~ sugallta a gondolatot a nő fejébe, aki pár pillanatnyi tétovázás után gyalog indult útnak a színes neonok alatt. Christer elégedetten állt fel a tetőn, leporolta makulátlan ruházatát, majd felvéve a zakót a nő nyomába eredt a tetőkön keresztül. Az egyik keresztutcánál földre ugrott. Szokatlanul szapora szívveréssel hallgatta a nő közeledő lépteit, majd mint akit az árnyék szült, kilépett a sötétség adta biztonságból.
- Ily későn egyedül ebben a veszélyekkel teli városban…igazán balgaság egy ilyen nőtől mint Ön! – hangja újra nyugtató rezgést vett fel, mégis minden halandónak kiélezte az idegszálait. Karját nyújtotta a nő felé, miközben izmai kissé megfeszültek a várt érintéstől. Nyugalmat parancsolt magára…nem tudta mi lelte…sosem érzett még ilyen izgalmat vadászat előtt, pedig már néhány emberöltő óta művelte eme „nemes” foglalkozást. Fejében a már rég eltűnt mestere hangja visszhangzott.
~ Ne kössön érzelem az áldozatokhoz…Ők csak prédák, semmi egyéb. ~ Ismételgette magában Christer a szavakat, de arca rezzenéstelen maradt.
- Fiatal még az éjszaka…megmutatom Kegyednek a város igazi szépségét…- mondta halkan még mindig a karját tartva, miközben sötét szemei a nő szemét fürkészték. Nem volt kétség. Eddigi élete legínyencebb fogását látta maga előtt.*

II Ősi Lycon

* Minden zajlott a maga megtervezett útján…úgy történt, ahogy Christer remélte, és gyorsabban, mint gondolta. Fél óra sem telt el, Ő megjelent az ajtóba.
~ Sétálj…ne taxival menj…sétálj…~ sugallta a gondolatot a nő fejébe, aki pár pillanatnyi tétovázás után gyalog indult útnak a színes neonok alatt. Christer elégedetten állt fel a tetőn, leporolta makulátlan ruházatát, majd felvéve a zakót a nő nyomába eredt a tetőkön keresztül. Az egyik keresztutcánál földre ugrott. Szokatlanul szapora szívveréssel hallgatta a nő közeledő lépteit, majd mint akit az árnyék szült, kilépett a sötétség adta biztonságból.
- Ily későn egyedül ebben a veszélyekkel teli városban…igazán balgaság egy ilyen nőtől mint Ön! – hangja újra nyugtató rezgést vett fel, mégis minden halandónak kiélezte az idegszálait. Karját nyújtotta a nő felé, miközben izmai kissé megfeszültek a várt érintéstől. Nyugalmat parancsolt magára…nem tudta mi lelte…sosem érzett még ilyen izgalmat vadászat előtt, pedig már néhány emberöltő óta művelte eme „nemes” foglalkozást. Fejében a már rég eltűnt mestere hangja visszhangzott.
~ Ne kössön érzelem az áldozatokhoz…Ők csak prédák, semmi egyéb. ~ Ismételgette magában Christer a szavakat, de arca rezzenéstelen maradt.
- Fiatal még az éjszaka…megmutatom Kegyednek a város igazi szépségét…- mondta halkan még mindig a karját tartva, miközben sötét szemei a nő szemét fürkészték. Nem volt kétség. Eddigi élete legínyencebb fogását látta maga előtt.*