Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Szia kar! - int a barátnőja felé Nofrit.
*Sajnálja, hogy Karolinának mennie kell. Rá néz ő is az órájára, és látja, hogy majd' az egész éjszakát átbeszélgette a barátaival. Nem is vette észre, hogy ennyire elhaladt feletük az idő. Jól érezte magát velük, úgy érzi, igaz barátokra lelt. Persze, nem bízik még meg bennük teljes mérékben, annyira biztosan nem, hogy megossza velük a gondolatait, az elmúlt eseményeket. Még nagyon ingovány talajon áll a barátságuk, még nem akarja ilyen dolgokkal traktálni őket. Ez csak az ő feladata, neki kell megoldania, rájönnie a dolgok értelmére. Nem szereti, ha játszanak vele, főleg nem úgy, hogy neki egy szót sem szólnak, na és , nem is kellemes érzés! Sőt! ~Kegyetlen!~ Nofrit megrázza a fejét, hogy a rossz gondolatok elmúljanak, s ne kelljen magyarázkodnia, mert azt nem szeret. Utál magyarázkodni, ha állít valamit, akkor azt fogadják el úgy. Nem vétkes semmiben sem!
Valószínűleg észrevehető most rajta ez a nyomasztó állapot, de a fáradtságára fogja.*
- Ne haragudj, Olaf! De kezdek elaludni! *Rámosolyog a férfire, és feláll az asztaltól, összeszedve a cókmókját.*
- Ne haragudj, de most én is megyek, tényleg elalszom, holnap meg zh-t írok. Ja, azt már ma...*Nevetve ránéz az órájára.* - Köszönök mindent, holnap meg majd kereslek a munkával kapcsolatban! Puszi!
*Nofrit int egyet Olafnak búcsúzólag, és kimegy a kávézóból, a már világos utcára.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Milan mint ahogy azt szokta udvariasan visszapasszolta a labdát Asarielnek. A férfi egy mosollyal nyugtázta, és elkezdett gondolkodni. Beszálltak a kocsiba, és elindultak. Asariel betett egy CD-t. Milan kissé gondterheltnek tűnt. Csak bámult kifelé az ablakon. Ahogy haladtak befelé a belvárosba Asariel fejében kezdett kirajzolódni az útvonal. Először arra gondolt hogy haza megy, és főz valamit, legalább megnézi a gépét van-e újabb munka, de le tett róla. Valahogy nem volt kedve a konyhában ügyködni. * ~ Akkor irány a belváros. Hmm igen az jó lesz. Régen jártam már ott. ~ * gondolta mikor bevillant annak az étteremnek a neve amiben először kajált mikor ide jött ebben a városban. Akkor még csak egy kávézó volt, de azóta kibővítették. Riammal evett ott először. Amikor megálltak előtte bementek és egy asztalnál foglaltak helyet. Alig hogy leültek már ott is volt a pincér. *
- Egy sört Gössert kérek. A hölgynek pedig kérnénk egy Rioja Tempranillo-t a 2003-as évjáratból. Egyelőre ennyi. Régen jártam már itt. Rendesen megváltoztak itt a dolgok
- Remek választás. Máris hozom - * azzal odanyújtotta az étlapokat – Igen kibővítettük a kávézót. – azzal elment.
* Asariel csak mosolygott. Egyáltalán nem erre értette a megjegyzést. Amikor legutóbb itt járt Riammal. Mind a ketten szakadtak voltak. Akkor nem pattogott az asztaluknál senki. * ~ Bizony megváltoztak a dolgok. ~ * Majd Milanra nézett aki bújta az étlapot. Az étterem igen csak változatos konyhával rendelkezett. Volt választék bőven. Asariel bele sem nézett az étlapba. Már az elején tudta mit fog rendelni. *
- A kocsiban végig szótlan voltál. Ez nem rád vall. Mintha nem is itt lettél volna. Minden rendben van?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan figyelte az útvonaalat,és elgondolkodott.Majd belépve a kibővített helységbe elcsodálkozott.Nemnagyon volt hozzászokva az ijesfajta helyekhez.Ő mindíg egy kissé szegényes helyen evett,de ott igazán finoman is főztek.Majd leűltek az asztalhoz,és lezébe véve az étlapot elkezdett keresgélni.Az árakt látva kicsit megszédűlt,és riadtan nézett a férfira.Mintha félelem csillanna szemeiben,de a kérdésre válaszólt.
-Csak hiányzik a hazám,és az othonaom.Régen voltam optthon,és kissé honvágyam támadt.Hiányzik anyu,és a másiodunoka bátyám.-ahogy ez elmondta elmosolyodott,és hlkan kérdezte.
-Te mit fogsz enni?-körbetekintve kicsit a bentieket szemlélte.De ő egyből mondta,hogy mit is kér.
-Azthiszem megkostólom a Cigánypecsenyét.Sokat dicsértékaz utcán hallotam.-majd a közeledő pinérre tekintett.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

- Az tényleg nem rossz. Remélem remek szakácsuk van és az ételt is bőven mérik. - nevetett fel. Milan is mosolyra húzta a száját. - Igen ez érthető. Mármint hogy honvágyad van. Nekem már nincsenek gyökereim. Nem húz a szívem két irányba. Nehéz kérdés ez a mi esetünkben. Emlékszem egyszer hagytam el Topolyát mióta itt vagyok, és amint kiléptem a repülőtérre máris vágytam vissza. Akkor még nem sejtettem, amit most már tudok. A falka hívó szava olyan mint a hideg víz az égett bőrre. Amint kilépsz a barlangból máris egyedül érzed magad. Ez a falkaszellem. Mint egy ösztön, ami tudat nélkül cselekszik. – beszélgetésük halk volt. Nem hagyta el a boksz falait. Asariel ügyelt erre. – Azonban voltak akik már elmentek tőlünk. Nem tudni hová. Talán más városokba. Talán más falkához nem tudom. Ez bizonyítéka annak, hogy le lehet győzni ezt az érzést. Igaz gondolom koránt sem ilyen egyszerű. Mégis azt tudom neked mondani miért nem látogatsz haza. Miért ne tehetnéd meg. Ide bármikor visszajöhetsz. Tekintsd úgy mint egy vakációt.
* Asariel talán még nem beszélt ilyen sokat egyhuzamban, de elkapta a lendület. Próbálta beleélni magát. Nem tudta átérezni a lány érzéseit, de legalább megpróbálta. Milan meglepődve hallgatta a férfit. Talán nem erre számított. Talán Asariel bogarat ültetett a fülébe, ki tudja. Ekkor odaért a pincér az italokkal.*
-Sikerült választani?
- Igen. A hölgynek hozzon egy cigánypecsenyét a hozzá illő körettel, valamint savanyúságot, nekem pedig egy pácolt bárány pecsenyét hercegnő burgonyával, és a húst locsolják meg rendesen. Ja igen és cipót is kérek hozzá.
* A pincér felírta a rendelést, majd töltött egy pohár bort Milannak és távozott. Asariel szájában már a nyál csordogált. Bele is kortyolt a sörébe. *

Halandó

Olaf is felállt az asztaltól, intett Lilnek: "Akkor holnap találkozunk"- mondta majd kilépett az ajtón röviddel utána. Hirtelen megcsörrent a telefonja, a kijelzőn Elisabeth száma jelent meg: "Olaf lenne itt egy kis feladat számodra. Te ha jól tudom az ún. szkeptikus írókhoz tartozzol. A feladat az lenne, hogy felderítsd a Végállomás Temetőben zajló különös dolgokat. Elvállalnád?"
"Természetesen. Végre egy nekem való feladat."- örült meg, majd taxit hívott és elindult a temető felé.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan kicsit elgondolkodott,hisz finok ételeket rendeltek.Belekortyolt borába és mosolygott.
-Már alig várom,hogy megkostólhassam az ételt.-látszott szemeiben,hogy tényleg éhes.Megnyalta száját egy picit majd a férfifeléfordúlt.
-Tudod elég ritkán járok étermekbe,és a legritkábban van egy ijen jó társoságom,mint a teéd.-mondta,és nemsokára kihoztát a salátákat,meg az evőeszközöket.A levegőben mennyei finom illatok kezdtek terjengeni.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A pincér kezdett feltálalni, és nemsokára jöttek is az ételek. Ínycsiklandozó illatuk- és a látványuknál talán csak az ízük volt lebilincselőbb. Asariel úgy kezdett bele mint aki egy hete nem evet. Ami közel is állt az igazsághoz. Az első két-három nagyobb falat után visszafogta a tempót. Milan csak mosolygott ezen. Egy darabig csak élvezték az ételek nyújtotta kényeztetést. Nem szóltak egy szót sem. Asarielben viszont mióta felébredt motoszkált egy kérdés. *
- Azon az estén – törte meg a csendet evés közben – nagyon kiborultál Adamtól. Kiszálltál a kocsiból és elnyelt az éjszaka. – Milan kissé lelassult, és az arca komor lett, majd a férfire nézett. – Akkor mégis, hogyan találtál rám? Meddig feküdtem ott?
* Ahogy feltette a kérdést szinte elöntötte a forróság. Bevillantak neki a végkifejlet képei. A bénító fájdalom, az üvegtető berobbanása, Adam hamvainak szaga amit még mindig ott érzett az orrában. Milan nem válaszolt rögtön. Kissé elgondolkozni látszott. Asariel azonban várta a kérdésére a választ. *

VI Újszülött vámpír

*Az épület egyszerűen lenyűgöző látványt nyújt a lánynak. Bár most nem szemléli meg tüzetesebben, ahhoz még túl korán van; ráadásul gyomra korgása is arra készteti, hogy inkább befáradjon..
Bent nyugalom árad szét, lenyugtatva ezzel a rohanó Leat is. Szinte majdhogynem a legközelebbi asztalhoz sétál, de egy köszönést sem ejt meg. Bár illene, de mivel úgy sem ismer senkit, teljesen felesleges. Korán reggel amúgy sincs kommunikatív hangulatban, és éppen eléggé ki is van száradva.*
~Na, hol egy pincér?~
*Néz körbe türelmetlenkedve, pedig a pincér ott áll mellette pár centire. Kissé bocsánatkérően veszi át az étlapot, de távozni nem ebgedi a fiatal srácot.*
-Egy erős kávét kérnék.. És valami süteményt. Önre bízom..
*Most képtelen gondolkodni, így egy mosollyal ajkain nyújtja vissza a pincérnek az étel és itallapot. Bár a férfi kissé furcsán néz rá, Lea nem zavartatja magát, és inkább az asztal lapját kezdi el bámulni. Ujjaival is dobolni kezd, mintha türelmetlenkedne, pedig teljesen ráér. Munkája nincs, titkos randevúja sem; ma a kávénak ígérte magát..
S már arra esznmél fel, hogy a finom illat teljesen rabul ejti. A süteményt is megcsodálja, közben pedig fizet is. Nem kevés borravalót is adva a férfinek egy köszönöm mellé...*
~Hmmm, isteni illata van~
*Közelebb húzza a csészéjét, beerakja a cukrot és a tejet is, majd kevergetni kezdi... El lesz ezzel egy darabig, az már bizonyos...*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan szemeben a csodálat villant meg az ételek láttán,és elmosolyodfva kostólták meg a finomillatotzárasztó ínycsiklandozó ételeket.Ahogy figyelte a mohó férfit kicsit elmosolyodott,majd evett tovább.De egy kérdés hangzott el.Keze megállt a levegőben,és szemeivel a férfiratekintett.Mintha ettől tartitt volna,de nembánta,persze számíthatottvolna rá,de mégsem gondolkodott el ezen.
-Hát amikor elrohantam,akkor a lelkem haragosvolt,és keserű.Visszatértem az öregerdőhöz.-sutogta,kissé vissza is emlékezett,majd szemei lassan félig lecsukódtak,majd látszott,hogy gondolkodott.Ahogy eszébejutott pár dolog visszatekintett a férfira.
-Tudod az erdőben történtvalami,ami valamire ráébresztett,majd elakartam mondani,de te nemvoltál sehol.Féltem,hogy valami őrűltségetcsinálsz.Utánnadmentem.Sokan látták a kocsidat,és a szagát is felismertem.A szag elvezetett ahhoz a régi épülethez.-ivott egy kortyot,majd fojtatta.
-Ahogy megláttam Adam kocsiját tudtam,hogy bajvan,és két testőre rám is támadt,mikor robbanás.Szóval amikor bementem,te féltholtan hevertél a főldön.Hazavittelek.Ennyi.
*Látszott,hogy valami titok még lapúlt benne,de aztnemfogja elárúlni.
-Egy hétig aludtál.Addig sikeresen begyogyúltak a sebeid,bár voltak nehé északáid,is.Lázálmodban kiabáltál.-feejezte be Milan a beszámolót,és Larson szemeibenézett.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Hallgatta a lányt. Próbált néha a szemébe nézni, de nem tudta megállni hogy ne egyen közben. Kicsit komor lett körülöttük a hangulat. Mind a ketten emlékeik hatása alatt voltak. Érezhető volt hogy a lány nem mondott el mindent, de az is hogy ezt nem is akarja elmondani. Asariel nem is forszírozta a dolgot. Neki is meg voltak a maga titkai, mint mindenkinek. Tudta hogy vannak olyan jó viszonyban hogy ha szükségesnek érzi, akkor úgy is el fogja mondani. Talán nem itt és nem most.
~ Testőrök. Hmm. Tudtam hogy nem lehet megbízni abban a kígyóban, de azt hiszem ez már nem számít ~ Kissé elmosolyodott és evett még egy falatot. Tudta hogy ha nincs ott Milan akkor a testőrök elintézték volna míg tehetetlen. Ennek ellenére azt szerette volna mondani a lánynak, hogy „ hogy is gondolhatta hogy ilyen veszélynek teszi ki magát” azonban nem mondta. Akaratlanul is az álma jutott az eszébe. *
- Beszéltem álmomban? Miket mondtam? – kérdezte és felrémlett benne a testtelen lét, és a tükör. Halott kedvese, valamint Riam arca is.
* Majd nem nézett a lányra. Vágott egy újabb szeletet és kényelmes tempóban enni kezdte, mintha félne attól milyen választ fog kapni. Közben várta a lány válaszát. *

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Valamiféle Riamról beszéltél,aztán valmi Johnról,meg Besről.Meg támadás.-felete kissé mosolyogva,mert nemnagyon tudta,hogy mit is álmodhatott a férfi,de biztos,hoghy nem htköznapi dologról.
Ahogy ettek kicsit Milan csuklott egy falat utánn.Majd mégegyet.Szemeiben valami kis zavar jelent,de leküzdötte egy kis ivással,majd kérdezte.
-Biztos,hogy jobban vagy?

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* A férfi most már abbahagyta az evést. Szorító érzés fogta el. Azonban furcsamód nem volt fájdalommal teli. Bess volt az akivel utoljára beszélt, mielőtt elkezdődtek a borzalmak. Egy kávézóban ültek amikor mint mindig Bess elszólta magát. Tőle tudta meg hogy a felesége Monika gyermeküket várja. Azonban mire hazaért rémálommá vált az élete. Kicsit könnyes lett a szeme, de felrémlett egykori kedvesének az arca amint elbúcsúzott tőle az álmában, valamint öccse aki szintén békére lelt. *
- Most már jó helyen vannak. – szólalt meg Asariel. – Már nem bánthatja őket senki. Adam halálával végre megbékélhettek, és várnak rám odaát. – ekkor kicsit komorabb lett – Már ha van számomra odaát. – keserűen elmosolyodott, és folytatta az evést. Nem sok volt már a tányérján. Az utolsó falatokat is megette. Elégedetten dőlt hátra. *
- Riam de LaVey. Róla már meséltem. Ő az ki megtanított újra élni, és most már egész világok választanak el tőle. Hiányzik. Vajon mi lehet vele? Kegyetlen az élet, de ahogy a mondás tartja. Ami nem öl meg az megerősít.
- Igen azt hiszem rendbejöttem teljesen. Furcsa is nekem ez az egész, de azt hiszem hozzá tudok szokni. – és kacsintott egyet a lányra.
* Mosolygott. Milan még nem fejezte be a vacsit, ezért töltött magának egy kis sört, és komótosan kortyolgatni kezdte amíg a lány evett. Közben fürkészte hogy miként reagál az imént hallottakra. *

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milani halgatta a férfit,közben eszegetett.Ahogy a fájdalmas emlékek feltőrtek a férfiban megsajnálta.Tudta,hogy a múltat nemlehet megváltzoztani,de magukkal lehet cipelni,vagy elfelejteni,ami nem megy könnyen.
-Adam egy féreg volt.Nemkétséges,de nekünk nem az a létünk,hogy emlékezzünk,hanem,hogy a jövőt változtassukmeg,és a kényes egyensújokattartsuk fent.-majd befejezte az étkezést,és borábaivott.
-Emlékeke,vanak amikre visszaakaremlékezni az ember,de nemindegyikre.Ez így van rendjén.-ahogy feldolgozta a hallotakat,kicsit megijedt,de elszállt belőlle egyből.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Egy korty sör, és elfogyott az is. A beszélgetés átváltott hétköznapi témákra. Milan befejezte a vacsit, és elégedetten kortyolgatta a bort. Nem is telt bele sok idő és a pincér megjelent. Összeszedte a tányérokat, és távozott. Asariel meg akart szólalni egyszer csak megcsörrent a kommunikátor. Ismerős hang volt ez mindkettőjüknek. Akkor is így jelzett, mikor Adamról érkeztek hírek Asariel számára. Asariel akaratlanul is verejtékezni kezdett. *
~ Te jó ég mit akarnak már megint. Alex mondta hogy nincs 3-as protokol. Adammal vége lett annak is. Akkor ez munka lesz, vagy futás. ~
- Kérlek bocsáss meg! – Szólt Milanhoz, és levetett kabátjából előkotorta a műszert. Alig bírta kinyitni. Végül felpattant, és megjelentek szeme előtt a sorok. Mivel nyilvános csatorna semmit nem mondtak a hétköznapi ember számára, de Asariel tudta mit jelent. ~ 2-es prioritású. Jól van ez munka lesz. Haza kell ugranom. ~ * Ahogy olvasta természetesen nem örült neki, mert szívesen eltépte volna ezt a köteléket a sereg és közte, de nem lehetett. Azonban mégis mosoly ült az arcára, mert ez egyben azt is jelentette, hogy Adam nyomai eltűntek a süllyesztőben, és inkognitója sértetlen. Intett a pincérnek hogy fizetnek. Az jelzett is hogy ha végzett akkor megy. *
- Sajnálom Milan, de híreket kaptam tudod honnan. Muszáj hazamennem. Ez azonban nem jelenti azt hogy rohannom is kell. Ha szeretnél egy desszertet, vagy egy kávét, vagy valamit azonnal rendelem.
- Szerencsére csak munka. – mondta a lánynak aki kissé ijedt szemekkel nézett a férfire – Nos szeretnél még valamit?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan megijedt a csipogásra.Éppen valanin tanakodott,de nmtudta elfdönteni,hogy megkérdezze Larsontól.Ahogy figyelte a férfi arcát az olvasás közben ijednek kezdett látszani,hisz lehet,hogy nagybaj va valahol.De Larson megnyugtatta őt.Ez nagymegnyugvás jelentett számára.Majd a kérdés.
-Kérnék egy fagyikejhet.Amióta ittélek egyszerkostóltam meg,de az igen régen volt.Nem eszle velem?-kérdezte,majd nagylevegő,és próbálta megfogalmazni rendesen.
-Van egy fiú,aki nagyontetsziknekem,de nemerem elmondani neki.Ijenkor mit kell tenem?-kérdezte kíváncsian.
-Túlságosan félénkvagyok,és nemhinném,hogy jólfogadná.

VI Újszülött vámpír

*A kávét jó hosszan kortyolgatta el, elgondolkodva az életén. Majd jöttek a rosszabbnál rosszabb képzelődések, amiket inkább elhessegetett magától. A bent ülő emberekkel nem is foglalkozott, inkább a csészében örvénylő feketeségbe tekintett. Közben elfogyasztotta a rendelt süteményt is, ami sokban javította éhségérzetét.*
~És most? Minden napom olyan egyforma.. Talán elolvasok egy könyvet.~
*Von vállat gondolataira, majd kiissza utolsó korty kávéját is. De hogy megmozduljon, még nagyon távolinak tűnik számára. Újra menjen haza, és görnyedjen egy könyv fölé, csak hogy hamarabb elteljen a napja? Valahogy ehhez sincs túl sok kedve. Bár, ha a négy falat lecserélné valami parkra, változna a helyzet.
Kezét megemelte, tekintetével az ismerős pincérfiút keresve, aki hamarosan már az asztalánál is állt.*
-Bocsi! Meg tudnád mondani, van-e a közelben valami park?
-Igen, kisasszony, a Vércsepp Liget! Nem olyan nagy, de azért park…
*Egy pillanatra elgondolkodott a válaszon, majd újra megszólalt, számba véve a lehetőségeket.*
-Hívna nekem egy taxit?
-Hogyne, kisasszony!
*Válaszolta a férfi, aztán sarkon fordult, s visszaindult a dolgára. Lea pedig az asztalon való dobolással üti el az időt, míg a taxija megérkezik. 10 percnél tovább nem is kell várnia, már hallja a dudálást, s ahogyan találkozik tekintete a pincérrel, az is bólint neki, hogy ez bizony az Ő járműve.*
~Fogok venni egy autót, mostmár.~
*Állapdik meg magával, ahogyan halk köszönéssel lép ki a Kávézóból, majd „vetődik be” a taxiba. Kiadja a címet, s a kocsi már útnak is indul a Vércsepp Liget felé…*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Milan már nem volt ijedt. A pincér már közeledett is ahogy ígérte. A lány elégedetten tette le a poharat, és közölte hogy egy fagylaltkelyhet szeretne enni. Asariel szeme felcsillant a jó ötlet hallatán. ~ idejét sem tudom mikor ettem utoljára ~ *
- Ez remek ötlet díjazom. – közben oda is ért a pincér – Szeretnénk két fagylaltkelyhet.
- Milyen legyen?
- Nem is tudom – nézett Milanra de az jelezte hogy bármit is hoznak elégedett lesz vele – szeretném ezt a önökre bízni, de ne legyen egyforma. Lepjenek meg.
- Köszönjük a bizalmat. Ígérem nem fognak csalódni.
* Asariel bólintott és a pincér távozott. Milanhoz fordult. Látta rajta hogy nem találja a helyét. Keresi a szavakat, végül is csak kibökte. Asariel kissé hallgatag lett. ~ szóval ez az ~ mosolyodott el magában. Ilyenekben nem igazán volt megfelelő partner. Nem értett a szívügyekhez. *
- Nem tudom mi erre a jó válasz. Azonban ha pusztán csak logikusan gondolkozol, akkor azt kell hogy mondjam, légy őszinte. Bármi legyen is a válasz mindig jobb a biztosat tudni, mint hogy életed végéig az a gondolat fog keringeni a fejedben „mi lett volna ha akkor másképp cselekszem” . Asariel mosolygott egyet, de ez inkább olyan kínos mosoly volt. Tudta nem jó ilyenkor tanácsokat osztogatni, mert nem biztos annak van gaza aki adja. Azonban most mégis ezt tette. Meg is érkezett a pincér. Éppen jókor, Mert kezdett az furcsa csend ülni köréjük. A kelyhek nagyon gusztán néztek ki. Szinte sajnálta az ember megkezdeni. *
- Akkor fogyjon el mind. – mondta Milannak, és mind a ketten elkezdtek enni. Arcukra enyhe mosoly ült, mikor az első falatokat megették. Elégedettek voltak az ízzel. *

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Én félek bevallani annak a férfinek az érzelmeimet,mert ő mást szeret,de aki szerti eltünt,és messze elkerüli pt.Mintha máslett volna.Megváltozott volna.Én meg egy kis félénk lányka vagyok.-ahogy elmodta elpirúlt.Kicsit félt is.Majd a jégkérmretekintve elmosolyodtt,és belekezdett.Megkostólva finom citromot érzett.
-Ez mennyei.-mondta vidáman,és Larsonra mosolyodott.
-Köszönöm.

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel elmosolyodott a lány szavain. Tudta mit akar mondani Milan. Belekanalazott a fagyiba, majd kissé komolyra vette a figurát. *
- Nem vagy te félénk lányka. Azonban az a férfi sem vak. Sajnos a férfi nem adhatja meg neked azt amire vágysz. Hiába lett közte és a mási nő között hatalmas szakadék, nem fogja feladni. De el sem akarja veszíteni, új barátját, akinek az életét köszönheti.
* Mosoly húzódott az arcára jelezvén Milannak, hogy tudta róla van szó, és hogy nem bántotta meg a válasszal. Furcsa csend vette őket körül. Milan is mosolygott, de látszott, hogy nem volt örömteli mosoly. Asariel tudta ezt, de ő csak őszinte volt. Kicsit kínos csendben ették tovább a fagyit. *

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Milan elpirúlt,hogy Larson rájött,és nagyon elszégyelte magát.
-Sajnálom Larsion,hogy ennyire tapintatlan vagyok,és,hogy mindíg beleavatkozok a dolgaidba.-sutogta,majd megette a fagyit,és felállva mondta.
-Most mennemkell.Van egy kis dolgom a városban.Remélem nemharagszol.-de valahogy nemtudott felállni.Szomorúlett,és ekkor valami bevilant az agyába.Az a nő aki egyszer meglátta rajzolásközben.Kicsit sóhajtott.Majd felállva eltünt az ajtón kívül,és lépteit a ligetfelévette,mert egyedűl akart lenni.
~Honann jött rá?Mikor?Pedig teljesen...~majd szomorúan sóhajtott.Mosoly jelent meg arcán,hisz Larson őszonte,egyenes volt,és nemringatta el tévhitekben.Majd eltűnt a liget kapujában.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit Karolina társaságában lép be a kávézó ajtaján. Mosolyogva szétnéz. Szereti ezt a helyet, olyan békés. Egy kicsit félt, amikor elindult, mennyire is látszik, hogy más lett, de aztán rájött, hogy végül is ő sem vette észre Karolinán. Végignéz az embereken, de egy kérdő pillantást sem vesz észre, ami őt figyelné, így nyugodtan végighalad a helyiségen, és a kedvenc sarkában, a kedvenc asztalához leül.
Megvárja, amíg Karolina is helyet foglal mellette, csak aztán int a pincérnek, hogy kéri az étlapot. Most egy új pincér szolgálja ki őket. Sete-sután odabotorkál hozzájuk, az arcán a legbugyutább vigyor, amitől kitűnő felszolgálónak érzi magát. Az udvariaskodása már-már túlzó és nyomasztó. Nofrit szereti az udvarias embereket, el is várja, de ez már nagyon nyomulónak érzi. A szemét egy kicsit összehúzza, úgy figyeli a fiatal fiú cselekedeteit. Először megkapják az étlapot; mosolyogva, meghajolva adja át, elsőnek Karolinának, aztán Nofritnak. *
- Mit parancsolnak inni a hölgyek? – szinte csöpög a nyáltól. – Egy kis bort?
*Nofrit jó ötletnek tartja, tudja, hogy Karolina szereti, most ő is megkívánta. Rápillant a barátnőjére, és nem lát ellenvetést.*
- Az jó lesz, egy-egy pohárka vörösbort. Na, benne vagy a hagymalevesben?
*Fordul Karolina felé. De nem várja meg a válaszát, visszanéz a pincérre.*
- Még eldöntjük, mit is fogyasztunk. Köszönöm!
*Ezzel szabadjára engedte a fiút, és visszafordult a barátnőjéhez.*
- Én nagyon szeretem, itt Franciaországban különösen finoman csinálják. Na, kóstoljuk meg…

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina benyitott,és beengedte Norfitot.Leűlve a lány kedvenc asztalához tanakodva beszélgettek egy kicsit,majd egy pincér jött ide.Felvette az italrendelést.Ahogy elment Norfitnak súgta Kar a következőket.
-Te Norfit.Ez a srác hülyének néz minket,vagy nemteljesen 100 az elméje.-sutogta,mert hiába volt széparcú,meg mionden,de álltalában azoknak az agya mindíg kicsi,és sérűlt volt szerinte.De nemmindíg volt ez a baj.Sokszor a szépfiúk nagyotképzeétek magukról,és mindíg nagymenőtjátszottak.Ezeket utálta.Majd a hagymelevesre tértek rá.
-Hát...rendben kostóljuk meg.Egy próbát megérhet.-mondta,és várták a pincért,aki nemesszi asztalnálűlő nőnél próbált szerencsét.
Cnikusnak látta az egészet,főleg,hogy a csaj pasija nemrégment el Wc-re.
-Cinikus mi?-kérdezte halkan bökve a szerencsétlenkedő pincérre.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit csak mosolyog azon, amit Karolina mond a pincérről. Az arca titokzatosan figyeli a pincér ügyetlenségét. Egy kósza ötlet kering a fejében. ~Hagy legyen ügyetlenül ostoba. Ha rajtam múlik, nem lesz az sokáig.~ Titokzatos mosoly suhan át az arcán. Majd jókedvűen visszafordul Karolinához.*
- Ó, szerintem ízleni fog – Karolina nem is sejtheti, hogy ezt most kétértelműnek szánja, a srácra és a levesre egyaránt gondol. – Én imádom ezt a levest! Egy kis zsömle alakú kenyérben hozzák, a tetején meg olvasztott sajt. Valami fenséges, ahogy a sajt szét olvad a szádban! Hmm…. Elég csak rágondolnom, és már érzem is az ízét. Kapsz még hozzá egy szelet pirítóst is. Bár a kenyér belseje beleázik a levesbe, ha megvárod, és úgy szeretem a legjobban.
*Rámosolyog Karolinára, és észreveszi, hogy jön vissza a pincérfiú. Megköszöni a bort, és a bajusza alatt mosolyog, hogy egy csepp bort félreönt a kancsóból, miközben kiönti a lányoknak. ~Tényleg nagyon kezdő. De sebaj! Majd segítünk rajta, hogy ne legyen az sokáig.~ Nem veszi le róla a tekintetét, követi, amíg vissza nem ér a pulthoz, és el nem tűnik a látóteréből.*
- Cinikus? Inkább csak kétbalkezes! És szánalmas.
* Villan egyet a szeme, ahogy Karolinára néz. Most nem a fiú volt cinikus, hanem ő maga. Ez új tulajdonsága, csak most vette észre magában.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina kicsit figyelte a bentieket,majd Nirfit jelentésére bólintott.Ő egy hapkot nézett,Norfitra,majd a szemei csilogásából megértette,hogy mire is gondol.De ahogy meghalgatta a leves összetételét csorgot a nyála,aligbírta lenyelni.
-Huh.Tényleg finomlehet.-mondta és belekortyolt a borba.
~Kezdek éheslenni.Nem csak a levesre,ez már a vérre megy.~gondólta,és halkan megkordúlt a hasikája.Elvörösödött ezért.Mindíg a gyomra jelezte előre,hogy éheslesz.
-Bocsika.-mondta halkan,szégyelve magátt.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Semmi baj!
*Nevet fel, ahogy meghalja Karolina gyomrának korgását. Az ő hasa is mindig korog, főleg olyankor, amikor legszívesebben eltűnne a környezete előtt, de a gyomra mindig figyelmezteti a többieket a jelenlétére. Természetes folyamat, nem tehet róla, mégis szégyelli olyankor magát. Emlékszik, egyszer egy francia előadáson ült, péntek reggel, még szinte hajnalok hajnalán. A tanár belemerülve magyarázta az anyagot, éppen a francia nyelvészet világába vezette be a hallgatóságot. Néma csendben figyelték a magyarázatát, mert a következő hónapban már szigorlatoztak belőle, amikor egyszer csak megkorgott a gyomra. De nem halkan, mint általában, hanem hangosan, szinte az egész előadóteremben az visszhangzott, és nem csak egyszer, hanem több percen keresztül. A tanár már annyira megunta, hogy félbeszakította az előadását, és Nofrithoz fordult: „Csak 10 percet bírjon még ki, aztán mehet, és ehet!” Erre az egész évfolyam hangos hahotában tört ki, a lány meg csak irul-pirult.
Az akkori kínos helyzet kellemes emlékké változott a lány tudatában, és most mosolyogva az emlékezéstől, belekortyol a vörösborba. ~Száraz.~ hümmög egyet, ahogy a súlyos bor a nyelvéhez ér, szinte ráragadva a szájpadlásához. Szereti, egy kicsit a vérhez hasonlít. Nem az íze, azt nem lehet összekeverni a másikkal, de a színe,az állaga, az igen.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina megízlete a vörös nedűt és hátradőlt a széken,és kicsit megmozgatta a poharat,erre a vörösbor elkezdett körbe körbe futni a pohárba.Látszott,hogy gondolkodott.Majd ojan halkan érdezte,hogy aliglehetett hallani.
-Nofit.Gondolkodtál már azon,hogy honann is ered a mi fajuk?Ki nemzette az első hercegeket?a érdét csak Norfiz gallhatta meg.Kar nagyon kíváncsi volt ezekre a kérdésekre.Valami miatt ez nagyon foglalkoztatta.
Majd megjött a finom leves.Illata már jelezte,hogy ínycsiklandozó lesz az íze is.Karolina eleinte kérdőn tekintett a finiom levesre,majd Norfitra.Látszott,hogy még sohasem evett ijet.Majd belekostólt.
-Ez nagyonfinom.-mondta amint a falat lment a torkán.Jólesett neki.
~Norfit tudja,hogy mitől döglik a légy.~ezen elmosolyodott.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Meglepte a kérdés, de nincs ideje válaszolni, mert a pincérfiú hozza is a leveseket. Mosolyog, nézi Nofritot. A lány hosszan állja a tekintetét, csak akkor veszi le róla, amikor ügyetlen kézzel próbálja letenni a leveseket, és csak figyeli a lányt. Tudja, hogyha meg akarja még enni a levesét, és nem az asztalon szeretné viszont látni, hagynia kell, hagy tegye a dolgát, ne hozza zavarba. Inkább Karolinára figyel, hogyan fogadja a levest. Most is őt szolgálja ki előbb, aminek Nofrit nagyon örül, mert így jobban a gondolataiba mélyedhet, és megfigyelheti, milyen hatással is van a srácra. Tetszik az, amit lát.
Végre elmegy, és válaszolhat Karolina kérdésére.*
- Ha jól tudom, Káin leányától származunk, bár az az igazság, hogy csak annyit tudok, amennyit a halandók találgathatnak. Előbb szeretnék tisztában lenni saját magammal, csak aztán belemélyülni a történelmünkbe. Hercegek? Erről szerintem a mi hercegünket kéne megkérdezned, úgy hiszem, többet tudna mondani, mint én.
*Elmosolyodik, ahogy Karolina felsóhajt a leves finomságától. Ő is előre dől egy kicsikét, felveszi a kanalat a tányérról, és belemeríti a levesbe. ~Isteni illata van~ Reméli, tényleg olyan finom, mint amilyennek előtte állította. Nem akarja becsapni a barátnőjét. Az első kanál után elismerően hümmög, valóban ízletesen főznek itt, de még túl forró, és ő csak langyosan szereti. Vár még vele, addig visszadől a székbe, és felveszi a borospoharát, és a vörös nedűt kortyolgatja.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*karolina bólintott,majd elkezte eeszegetni a levesét.Ízlettneki,és az ízek is jókvoltak.De gondolatai másholjártak.
~Talán tényleg volt Kainak gyermeke?De hisz sokmindenhol aztírják,hogy a vámpírok nemtudnak nemzeni természetes úton.Lehet,hogy ő másvolt?És milett az elsőnezedékkel?Milettvelük?Furcsa ez az egész.De ha Kain egy tanácsot tartottfent,ami máig is létezik?~gondolkodtt el ezen a képtelenségnek tűnő gondolaton.
Ahogy Noirfit ra tekintett látta,hog a pincért nagyon nézi.És valahogy a gondolatai ismét elszálltak messzire.
~Ezekvagyunk mi?Titkok,és mondá?Talán erre utéltetett mindenki aki ojan mint mi?Vagytalán van megoldás?Milett Kain vértestvérével?Mert tényleg,a régi biblia amit egyiptomban találtunk tavaj.Említett sokmindent.Nemtudom.Talán utánna kellene néznem.~gondólta,és elmerengett komolyabban ezen kapcsolatban.Akarta hinni,hogy létezi k Kian,és ha létezik,találkozni szeretne vele,megtudni mindent a létről,amit pők élnek,a régmúltról.Sokmindent hallkani a mondákban rólla.Különleges képeségeket,és ojat is,hogy tényleg üres volt a lelke,de egy másikban,meg azt,,hogy ő az egyetlen akinek vanak érzelmei még.De él?Vagy nem?Ezek távoli,de komoly gondolatok.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit már csak a pincért nézi. ~Elérkezett az idő.~ Rápillant Karolinára, de nem szól semmit. Már nem mosolyog, csak villan egyet a szeme. Reméli, megérti a barátnője, de most el kell mennie. Nem szól hozzá, csak sejtelmesen ránéz. Szó nélkül feláll, és odasétál a pulthoz. A pultban most egyedül a pincérfiú van. Éppen a poharakat törölgeti, belemerül a feladatába, biztosan nem akar egyet sem összetörni, nehogy levonják a béréből. Nem hiszi, hogy túl sok borravalót kaphatott, hiszen látszott rajta, nem ide való.
Nofrit felveszi a legbájosabb mosolyát, és leül az egyik bárszékre. Senki nincs a közelében, a többi vendég sem vette észre, hogy odasétált a férfihoz. Csak figyeli a fiút. Nyúlánk típus, kissé esetlen. Szőke haja, mint egy szénakazal, valószínűleg a vizes kezével összetúrhatta, mert csomókban lógnak le a homlokára a göndör fürtök. Végre észreveszi a lányt, és szégyenlősen rámosolyog. Még eltörli a kezében lévő üvegpoharat, a többihez rakja, de nem is figyel oda, mit tesz. Miután végzett a pohárral, odasétál a lányhoz.*
- Mivel szolgálhatok még?
*Nofrit jól tudja, itt az idő, most nem ronthatja el, most vagy soha. Rámosolyog a legártatlanabb mosolyával, és szégyenlőssé veszi a figurát. Játszik, csak most veszi észre, belecsöppent egy játékba, ahol nem kicsi a tét. *
- Hát, nem tudom… - néz ártatlanul a férfira, de a szemében huncutság látszódik, amit a férfi észre is vesz. – Mikor végzel?
*Látszik, hogy meglepi a férfit a kérdés, de gyorsabban túl lép rajta, mint a lány hinné. Rápillant a vízálló karórájára, és megajándékozza a lányt egy csábosnak hitt vigyorral.*
- Már végeztem.
~Ez könnyebben ment, mint gondoltam. Csak el ne kiabáljam!~
- Nincs kedved sétálni egyet, olyan szép idő van. Kimehetnénk a kikötőbe…
*Vágyakozóan néz ki az ablakon, és a holdat figyeli, ahogy besüt a helyiségbe. A férfi ledobja a kötényét, és elindul kifelé a pult mögül.*
- Mehetünk! *Nyújtja a karját Nofritnak. A lány nem fogadja el, egy kicsit távolabb sétál ki, nehogy feltűnő legyen, hogy vele látták utoljára. Ahogy körül néz a helyiségben, látja, hogy Karolinán kívül senki sem vette észre a távozásukat. A másik pincér még bent volt a konyhán, ő sem, a vendégek közül egy sem figyelt fel.
Szép lassan, észrevétlenül kisétálnak a kávézóból.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina bólintott,és a melette lévő pálráatekintett aminek a főldjén volt az eddigi levese amit megkellet volna ennie.Majd amikor imindenki kiment a kávézoból kiöntötte a levest és a bort figyelte.azt is kiöntötte.A lvest még mindíg utálta,de most valami másra koncetrált.Tárcsázott.
-Te Tom moncdacs meg van még a doki telcsije?Tudod aki itt dolgozott négy évig a korházban.
-Persze.De miért?
-Ne kérdezd,csak keresd ki a telcsijét.-ahogy így beszélgettek az este fele már eltelt.Éjfélt ütött az óra.Majd felállt és a púlthoz űlt.Az ajtót elfeelejtette becsukni a pincér.
~Amatőr egy srác~gondólta és nézegette a benti teret,majd várta,hogy Norfit vissza térjen.De valahogy nem is azt várta.Inkább percek múlva felállt,és kiment az ajtón.Kint az utcán elnyelte a sötét.