Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Karolina megírta nagynehezen a jelentést és Émit megvárta.A jelentés nem volt hosszú,de dióhéjban mindent tartalmazott.Befejezve a munkájukat egy kicsit beszélgettek még.
-te hallotad,hogy meghalt egy ember?-kérdezte félénken.
-Micsoda?Pedig lekerítették a helyszínt.Még kocsik is voltak.-hökkent meg Kar.
-Az lehet,de a maffia nagyon eszes.Túljárhatnak az eszeden,és főbe is lőjhetnek.-mondta mondta.
-Nemtudom.ez íg ynemlesz jó.Lehet,hogy elkaptunk két nagyfehjet,de a gyökeret nem írtottuk ki.Nem is lehet teljesen kiírtani szerintem.-sóhajtott búsan.
-de viszont ritkíthatjuk őket.-felete Émi valahogy próbálta a másikt felélénkíteni.
-Azthiszem mennem kell.Egy kis egyedűlétre vágyom.-mondta és elkenődve nézett ki.Mintha átérezné a veszteséget.
Majd felállva kilépett az irodájából.Arca ekkor kisimúlrűt a ráncktól,és ment egyenesen a hátsó kijáratig,ahol kisuranhatott.
/kint az utcán/
Ahogy kiért a sötét és hideges utcára kicsit megnyugodott.Sok ember tartózkodott az épületben.Az akció sikeresen fejeződöttbe,de nemnagyon érdekelte a halottal.Ha jólemlékszett mindenre a korházban vann kt barátja is,akik már jovban vannak,a gojót kivettáék belőllük,de ez nemnagyon zavarta,inkább ment tovább,és egy kis magányt,és csendet jeresett.Itt minden hangzott a riporterek krdétől,és kiabálásaiból.

Halandó

"Rendben uraim! Egyszerre csak egy kérdezzen. Ott maga az a kék kabátos igen..." - mutatott rá Edwin Markes az egyik irkászra, s eközben Olaf is előre furakodott.
"Milyennek értékeli a rendőrség az akció sikeréségét?"- hangzott fel a kérdés.
"Alapjában véve primának, sikerült csapást mérnünk a maffiózokra, egy jó ideig nem fogják mutatni a képüket, az már szent bizony. Következő kérdés! Igen ön ott az a hosszú fekete hajú igen" - Olaf valósággal megkönnyebült, hogy ő következik.
"Milyen volt az akció megtervezetsége, mert egyes értesüléseim szerint az akció jó néhány részletét a helyszínen beszélték meg az illetékes kommandósok, ami elemi hiba, ha jól sejtem..."
"Uram, kérem ne akadjon fel ennyire a részleteken, az akció sikerült, az összes maffiózót elkaptuk, mit akar még? Következő..."- mondta volna Markes, ám ekkor Olaf a szavába vágott:
"Rendben uram. Akkor mi a helyzet a felderítéssel? Mert ha jól tudom a maffiózok számát elnézték, akik erősítést kaptak, ezenkívül a fegyvereikkel sem voltak tisztában..."
"A felderítés remek volt, tudtuk a találka helyét, idejét, beépített emberünk is volt."- válaszolta vissza egyre indulatosabban a sajtószóvívő
"Aha... most már értem. Akkor hol volt Delacroix ezredes, az akció idején?"
Ööö... Hát izé..-erre a kérdésre nem számított, Edwin Markes, arcán néhány izzadságcsepp jelent meg - "Ő momentán nem volt szolgálatban.
Otthonról figyelte az eseményeket."
"Akkor beszélhetnénk az akció vezetőjével? Gondolom egy ilyen fontos sajtótájékoztatón, csak itt van..."
"Karolina Mendez? Ő momentán jól megérdemelt szabadságát tölti egy ilyen brilliáns akció után..."- mondta eközben az előre elkészített vizet magához vette, belekortyolt, s az egyik kezében görcsösen tartotta, rendkívűl feszültnek látszott.
"Persze, persze... Brilliáns akció?! 3 sebesült és egy halott után ezt nem nevezném brilliáns akciónak. Tényleg, ha már a civilekről esik szó, a rendőrség, miért nem vette a fáradtságot, hogy legalább egy részvéttáviratot küldjön az elhúnyt hozzátartozojának? Hogy lehet ennyire érzéketlen a rendőrség? Ön most mit mondanna az ártatlan áldozat hozzátartózójának, ha itt állna önnel szemben, de kérem ne a szokásos sablonos szöveggel álljon elő..."
Ebben pillanatban Edwin Markes feje elkezdett vörösödni, szeme mereven előre tekintett, látszott rajta, hogy keresi a szavakat, de nem találja. Ekkor hirtelen kezéből kicsúszott az üvegpohár, amely a földön darabokra tört, ezt észrevéve arca valósággal görcsbe rándult, s nem emberi hangokra emlékeztetők szűrődtek ki száján: "A sajtó tájékoztatónak vége." - s ezzel hirtelen megfordult és a villogó vakuk közepette villámgyorsan távozott a teremből. Olaf tudta jól magában, a rendőrség hatalmasat bukott, a hatalmas bukás, pedig egyenlő a címlappal. Ő is sarkon fordult, taxit hívott a mobilján, majd a rendőrség épülete előtt abba beszállva elindult a Topolyai Szerkesztőség épülete felé.

Halandó

A taxi gyorsan száguldott a szekesztőség felé, közben Olaf gépelte a dolgokat.
~ Ez az kész. Olyat kapnak a fánkzabálók, hogy megemlegettik! ~ gondolta magában, miközben egy gonosz mosolyt eresztett meg az arcán. A kocsi, amint megállt Olf kiszállt belőle, s valósággal rohant a főnöki iroda felé. Benyitott, Elisabeth, már az asztalnál ült, s az újságírókra jellemző italt itta, a kávét, amint viszont meglátta Olafot, elégedetten mosolygott:
"Megvan?"
"Persze! Itt van"- s, ezzel átadott egy floppyt, majd kérdően tekintett a nőre - "Kell még esetleg valami?"
"Már csak egy riport hiányzik. Sajnos, Delacroix ezredes, "ő potrohósága" nem elérhető, viszont, így Karolina Mendezzel kell majd interjút csinálnod."- közölte Elisabeth.
"Hát rendben. Remélhetőleg nem fog darabokra tépni, a cikk miatt..."- mondta viccesen Olaf.
"Hmm... én a helyedben nem venném olyan viccesen. Vigyázz vele! Egykoron zsoldos volt a drága. Ráadásul elég ritkán lehet látni. Kissé furcsa nemde?"
"Húú... tisztára, mintha a sötét középkorban lennék. Ne rémigess ilyen dajkamesékkel. Megcsinálom az interjút és kész. Holnapra az is itt lesz neked. "- válaszolta Olaf.
"Ahogy érzed Olaf.... De ha történne valami, én előre szóltam."- mondta, majd egy mosolyt eresztett meg az arcán.
"Nem fog semmi történi. Akkor a holnapi viszontlátásra"- válaszolta Olaf, megnyomva az utolsó szón a hangsúlyt, majd kimenve az épületből, visszaszállt a taxiba, s elindult hazafelé.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*A taxi megáll a topolyai újság szerkesztősége előtt. Olaf kifizeti a díjat, majd Nofrittal együtt kiszáll az autóból.
Nofrit felnéz az épülete, végigméri, és csodálkozva állapítja meg, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek várta.Ez egy egyszerű téglaépület, kicsi, szokványos ablakokkal, s csak egy felírat jelzi, milyen célt is szolgál valójában.Nofrit valami nagy épületre számított, hatalmas üvegablakokkal, nagy cégtáblával, nyüzsgő emberekkel, meg-megálló autókkal. Helyette egy épület, kivilágított ablakokkal, és a kapuban egy portás.
Olaf mintha egy picit transzba esett volna, átkarolja Nofrit vállát, és a bejárathoz tessékeli. A kapuban odaköszön a portásnak, már igen jól ismerhetik egymást, mert a portás csak vigyorogva bólint egyet a jövetelükre, és mintha mi sem történt volna, folytatja az uborkás szendvicsének a fogyasztását.
Belépve, mintha egy másik világba csöppennének: szaladgáló újságírók, kifutófiúk, villámsebbesen gépelő titkárnők, zümmögő számítógépek. Akárhágy óra lehet, itt soha nincs megállás. Valaki biztosan van bent a szerkesztőségben, és véresen komolyra veszi a határidejét. Valószínűleg azért, mert vagy rövid időt kapott a munka elvégzéséhez, vagy kicsúszott az időből.
A helyiség vége felé vannak az igazgatói irodák, s ott kapott helyett a főszerkesztő is. Az irodáját csak egy hatalmas üvegfal választja el a többiektől, amin fehér reluxa található. A főnök bármikor megnézheti az alattvalóit, de fordítva csak engedéllyel tehetik meg. És ez az engedély a főszerkesztő kezében van.
Most a reluxa fel van húzva, nyugodtan belátni az irodába. Nem helyeztek el benne sok bútort, egy ébenfa íróasztalt, forgó fekete székkel, és a másik sarokba egy kényelmes picike ülőgarnítúrát, néhány széket, és könyvespolcot.
A főszerkesztőnő most is a helyén ül, de nem befelé fordul az újságírók felé, hanem hátra, kinéz a mögötte lévő ablakon, a kezében egy csésze gőzölgő fekete kávé. Szép nő, elegáns, határozott, és aki tisztában van a hatalmával. Nyugodt természet, mert elvárja, hogy a határidőn belül mindenkinek kész kell lennie.
Olaf kinyitja az ajtót, és előre engedi Nofritot. Elisabeth a hang irányába fordul, és amikor meglátja a kedvenc íróját mosolyra húzza a száját. Csak Olaf üdvözlése után fordul Nofrit felé.*
- Örülök, hogy megismerhettem! Már hallottam Ön felől.
- Viszont örülök.
*Ráz kezet vele Nofrit. Kicsit ideges, mert még nem volt ilyen helyen, és úgy igazából ez lesz az első munkája, ha megkapja.*

Halandó

Belépve a szobába, Olaf észrevette Nofrit idegeségét, kicsit meghúzta a ruháját, majd halkan odasúgta neki: "Nyugi... Segíteni fogok. De arra számíts, hogy el kell beszélgetned, majd vele."- majd hirtelen Elisabeth felé fordul: "Szia! Hát elhoztam, azt akit ígértem. A megfigyeléssel kapcsolatban, csak annyit tudok mondanni, hogy nem történt semmi. Minden csöndes és nyugodt volt."
Elisabeth kicsit megszívta a száját, látszott rajta, hogy nem ezt az eredményt szerette volna hallani: "Tényleg nem történt semmi?"- kérdezte kissé idegesen.
"Nem sajnos nem. Még a legelemibb mozgás sem volt. De hadd mutassam be neked Lil Grandot. Ő az aki szeretne a kritikai részhez csatlakozni. Nagyon tehetséges a lány. Elég jó a megfigyelő képessége"- mondta, miközben Lilre nézett.
Elisabeth végigmérte Lilt, majd Olafhoz fordult: "Kérlek hagy magunkra négyszem közt egy rövid időre. El szeretnék vele beszélgetni egy kicsit."
Olaf Lilre nézett, majd halkan odasúgta: "Sok szerencsét!", majd ezzel kiment a folyosóra.
Utána Lilre nézett, majd hangja kissé megkönnyebült: "Olaf jó újságíró, de még bele kell szoknia az itteni életbe. Csupán néhány kérdésem lenne, miért szeretnél újságíró lenni és mit vársz ettől a szakmától? Biztosan ez szeretnél lenni? És mi célod ezzel a szakmával, ha ne talán tán megkapod ezt az állást?" - kérdezte, miközben hátradőlt a székében.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit elpirul a bókok hallatán, amikkel Olaf bemutatja Elisabethnek. Még hogy ő tehetséges! Na, meg jó megfigyelő! Még ha igaz is, akkor is ezt más szájából hallani valami mesés érzés a lánynak.
Valójában most kezd csak el izgulni, amikor a főszerkesztőnő megkéri Olafot, hogy hagyja magukra. *
- Valóban, Olaf rendkívül jó újságíró - bólogat Elisabeth megállapítására. - Szerintem, már kezd beleszokni az itteni életmenetbe, csak mindig többet vár, mint amit kaphat. Most is a temetőben, rögtön paranormális jelenségeket akart megfigyelni. Pedig olyan sok szép érdekes dolog van a világon. Tudom, a rossz a hír az újságíróknak jó!
*Majd megvárja, hogy a nő feltegye neki a kötelező kérdéseket.*
- Eddig nem gondoltam, hogy újságíró legyek, Olaf ajánlotta fel, mert tudja, szeretek írni, és megfigyelni az eseményeket, embereket. A kritikusi állás azért is tetszik, mert nem annyira kötött, és végre elmondhatom a véleményemet is.
*Összekulcsolja a kezét maga előtt. Ideges, de egyre jobban kezd megnyugodni, a nő jóságot, megértést sugároz magából, ami a lánynak nagyon jót tett.
- Úgy látom, nagyon is megfelelsz erre a munkára. - rázza meg a kezét Elisabeth. - Isten hozott a csapatban!
*Nofrit meghatódik, hogy ilyen gyorsan megkapta az állást, ez könnyebb volt, mint képzelte. Szinte indiánszökkenéssel hagyja el az irodát, és rögtön Olafhoz ugrik, aki az ajtó előtt várt rá.*
- Képzeld, megkaptam!

Halandó

"Örülök neki"- mondja Olaf, miközben a nő a nyakába borul - "Mondtam neked, hogy sikerülni fog. Holnap kezdesz. Addigra el is rendezek neked egy irodát. És holnap bemutatlak a főnöködnek Grey Andrewnak, a főkritikusnak. Tényleg van estére valami programod? Máskülönben elmehetnénk meginni egy kávét, vagy megnézni egy operát esetleg a discoba is elugorhattunk..."- kérdezte Olaf, miközben szemüvegét megigazgatta.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Olaf őszintén együtt örül Nofrittal, ami a lányt meghatja. Nem is hitte volna még pár órával sem, hogy ennyire fog örülni egy munkának. De most, amikor látja, milyen jó társaságba is kerül, repes a boldogságtól. És ezt még meg is oszthatja valakivel, nem is remélhette volna. *
- Ó, nagyon köszönöm! * Olaf olyan rendes vele, még be is mutatja, nem hagyja magára. Nofrit ezt már tényleg remélni sem merte. Viszont a férfi ajánlatát most elutasítja, mert már így is későre jár.*
- Ne haragudj, de most inkább hazamennék, és lepihennék egy picit - szabadkozik. - Tudod, holnap kezdem a munkát, és nem akarok kómás állapotban beesni. Azt szeretném, hogy teljes energiával tudjak belelendülni a munkába.
* Már kivirul, és kihúzza magát, nehogy elkezdjen gyerekmódjára visongani, mint régen, amikor még megtehette.*
- Tudod, mit? Majd holnap a munka után megünnepeljük, jó??
* Karol bele a férfiba, és sétálnak kifelé.*

Halandó

Kifejezetten örül Nofrit boldogságának, s annak is, hogy holnap megünnepelhetik a sikert: "Rendben. Akkor holnap, elugrunk kicsit ünnepelni."
"Hazakísérhetlek téged?" - Lil belegyezően bólint, aminek hatására Olaf taxit hív, beszállnak az autóba. Majd Lilhez fordul: "Hol is laksz?"

Halandó

A taxi visszagurult a szerkesztőség épülete felé, amely már csendes volt. Néhány takarító mozgása törte meg a mindent ellepő üreséget. Olaf beült az irodájába, előszedett a fiókból egy üveg whyskit, s miközben ezt kortyolgatta, előszedte Szilvia arcképét: "Milyen rég is volt... "- súgta maga elé. Ekkor hirtelen kis zajra lett figyelmes, az ajtó alatt egy aprócska borítékot csúsztattak be. Olaf az ajtóhoz rohant, kinyitotta, ám mikor szétnézett nem volt sehol senki.
~ Különös ~ gondolta magában, majd felnyitotta a levelet. Két apró cikk volt benne és egy személyes hangú levélel. Az egyik cikk egy gyárrobanásról számol be, melyben két különös megégett holtestet találtak. A másik az üggyel foglalkozó újságíró Carter Augene eltűnéséről számol be. Mindkét cikk 1986-ban keletkezett. A levelet is elővette, majd halkan magában olvasni kezdte: "Tisztelt Olaf Silberthron! Nemrégiben olvastam írásait és bevallom szeretném önt arra megkérni, hogy kezdjen egy újfajta nyomozásba, mely fény deríthetne Augene eltűnésére. Habár az aktát, már lezárták, de én ennek ellenére nem nyugszom bele az elvesztésébe. Nem hiszem, hogy meghalt volna, kérem segítsen nekem, Magában van az utolsó reményem! Tisztelettel Julia".
~ Milyen különös kérés ~ gondolta miközben az újabb cikkét töltötte fel a net-újságra.

Vendég

** Topolya Szépművészeti Múzeum**

~ Eljött az idő, Meriamon...~
*A nő hangja fásult és színtelen volt. Arcát fehérre festette a hold ezüstös fénye, ahogy kint ült a nagy folyó partján, az óriási gránitlépcsőkön. Hirtelen megrezdült a nádas, és íbiszek egész raja rebbent fel, és repült tova, békésebb pihenőhelyet keresve. A hajnal már közel volt, és a nő tudta, nem késlekedhet. Lassan felállt, mozdulatai kimértek, mégis kecsesek voltak, fehér ruháján átütött karcsú alakja, dús, fekete vendéghajában megcsillantak az arany szálak.*
~Igen, Úrnőm...~ *hajolt meg a szolgálólány, majd a fiatal nő után sietett. Lépteik halkan visszhangoztak az óriási hálóteremben, ahogy lassan az ágyhoz sétáltak.*
~ Hiányozni fog...~*mondta halkan Nofertari, hangja egy pillantra elcsuklott, szemében mélységes mély szomorúság és reménytelenség tükröződött. Még utoljára körbenézett a számára oly kedves helységen, a színes falfestményeken, a karcsú oszlopokon, az aranyozott ébenfa bútorokon, s végül tekintete az ágyon állapodott meg. Az egyik fekhelyet már nem használja többé senki, üres marad a világ végezetéig, és nemsokára az övé is. Telt ajkai elkeskenyedtek, szemét behunyta, majd mély levegőt vett, bár erre nem sok szüksége volt. Ahogy lefeküdt, szinte rögtön érezte, ahogy tagjai lassan elnehezülnek, és ólmos fáradtság lesz úrrá rajta. A fejtartó támla hidegen fogta körbe taróját, a gránitplafon képei lassan összemosódtak szemei előtt, ám ő még tudata utolsó morzsáival is kapaszkodott ebbe a rideg világba, amit valószínűleg nem lát soha többé. Végül újra behunyta hennával festett szemeit, arca kitisztult, és lelkét átadta a tudtalanság nyugalmának. Követi hitvesét a Nyugat birodalmába... Még hallotta a Nílus csendes morajlását, aztán minden elsötétült. Meriamon keskeny keze végigsimított úrnője jéghideg, szoborszerű arcán, majd beborította a gyönyörűen hímzett halotti lepellel. Eljött az ideje, hogy fehér ruhát öltsön, a Nagy Királyi Hitves követte fáraóját, eljött a gyász ideje...*

*A fény egyre erősödött, és a fájdalom már szinte elviselhetetlenné duzzadt. Nofertari úgy érezte, mintha kitépnék testéből, ő mégis ellenállt. Úgy tűnt, mintha ez a küzdelem az örökkévalóságig tartana, ám hirtelen mégis abbamaradt. Az elemlámpa fénye tovább siklott, nem zavarta többé látását. Minden egyes mozdulat rettenetesen fájt, pedig ő már rég nem érzett fájdalmat, rég nem érzett semmit...A foszladozó anyag, mely testét körbefogta, hangatalanul vállt porrá, ahogy megmozdult. Keze valamiféle léthatatlan akadályba ütközött, amely nem engedte tovább, nem engedte, hogy mozogjon. Óriási üvegcsörömpölés, a riasztó hangos vijjogása, sietős léptek zaja. Nofertari lassan felült fektéből, és az őt meredten bámuló alak irányába nézett. Száját szólásra nyitotta, ám nem jött ki hang a torkán. Szemeivel a férfi tekinetét kereste, és annál fogva megragadta. Nem volt menekvés, néhány perc, s az ismeretlen már halott volt, nem számított, hogy őrző, vagy rabó, vére most már Nofertarit éltette. Az első tántorgó lépések neszét elnyomta a riasztó zaja, ahogy lassan egy közeli "üvegszekrényhez" csoszogott.*
- Meriamon...
*Hangja színtelen volt, mintha hangszálait por lepte volna be. Időtől megbarnult kezét az üvegre fektette, majd minden erejét összeszedve egy nagyot sújtott rá. Újra itt volt, újra ébren... hiba történt, óriási hiba... valaki felébresztette, ám ez a valaki már csak egy üres emberi roncs, teste eltorzulva, kicsavarodva feküdt a hideg márványpadlón. Kintről szirénák zaja szűrődött be, számára annyira túlvilági és megfoghatatlan zajok, ám tudta, nem maradhat itt...*

Halandó

Olaf a számítógéphez nyúlt, Gyorsan felkereste valamennyi 1986-os újságcikket, ám minden ezzel foglalkozó hírben hírben csak két női név volt: Augene Eliz és Lisbeth Marson.
~ Sehol egy Julia ~ gondolta magában Olaf, ám ekkor eszébe jutott egy ötlet. Gyorsan felkereste a halálázosi adatokat Topolyán, kiderült, hogy Lisbeth Marson 1999-ben meghalt. Így már csupán egyetlen egy név maradt: Augene Eliz. Olaf gyorsan utánajárt, egy lepukkant bérházban él Topolya Belvárosában a Redout utcában.
~ Itt az ideje utánanézni a dolgoknak ~ gondolta magában, taxit hívott, majd beszállva elindult a Redout utcába.

IV Vadász Tartózkodási hely: Topolya

**Kórház**

Mint amikor a fuldokló közelit a fiz fényes felszine felé, és már tudja , hogy megmenekült. Mint amikor már látják az alagút végén a fényt.. mint amikor valaki a klinikai halálból lép vissza az életbe, úgy tértem magamhoz. A gyógyszerek, amikkel már kitudja, mióta tömtek.. hát, hogy is mondjam, hirtelen elillant a hatásuk. Eddig mintha szőnyegbe süppedve néztem volna a világot. A szedativok vagy épp antidepresszánsok általá képzett felszin alatt ott úszkált a tudatom, végig gondolkodtam, végig cselekedni akartam.. nem, nem akartam, nem volt akaratom. Tudtam, hogy valamit tennem kell. És most ez a tudat Isten segedelmével akarattá változhatott, ahogy a gyűlöletem a felszin alatt idő közben kötelességtudattá érett. Már csak szeretetet éreztem, mint az árulók iránt, mind a sátánfattyak iránt. Tudtam, hogy az ő érdekük, hogy eltünjenek a föld szinéről. 'Atyám, bocsád meg vétkeiket, hisz nem tudják, mit tesznek' futott át agyamon a gondolat. Tudtam, hogy a Bibliából van, bár ezek a lélektelen bábok, akik ápolókként tetszelegnek itt még a Könyvek Könyvét is sajnálták tőlem. De már nem számit. Idegösszeomlással kerültem be. Utána rám húzták a mániás depressziót is. Soha, soha egyetlen szót sem mondtam arról az igazságról, ami mindvégig éltetett. Igazából semmit sem mondtam, mert tudtam, megadatott nekem a tudás, és bár sokáig keresztnek éreztem, most már megbizonyosodtam rúla, hogy ez az, ami a csőcselék fölé emel. Ez az, ami nem kevesebbé tett, mint Isten ezközévé, és ez az, ami miatt érdemes élnem. Szerencsére mindig túlságosan telelőttek ahhoz, hogy az agresszió legkisebb jelét is mutassam. Megálltam, pedig nem egyszer vertek eszméletlenné a zuhanyzóban, nem egyszer voltam célpontja ostoba és durva tréfáiknak. De rájuk sem haragszom. Egy rossz társadalom gyermekei, mely szálait a Sötétség huzogatja. De ennek vége. Nincs más teendőm, mint felkelnem, és bejelentenem, hogy képes vagyok magamról gondoskodni, és már indulhatok is. Tudom, hogy igy lesz. Ez az Úr akarata.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A frissen épült irodaház, a Lobna Corps. új központja*

Egy fekete limuzin gördült a hatalmas irodaház elé, ami csak a Lobna Corps tulajdona volt. A sofőr kiszállt a kocsiból és a kocsi másik oldalára sietett. Ajtót nyitott és kilépett belőle a nagy főnök. Egy gyönyörűszép szőke hajó, kék szemű nő volt. Maga Edea Lobna. Feltekintett a több mint 35 emeletes épületre. A szél egy pillanatra felerősödött és belekapott a nő hajába. Élvezte azt az egy pillanatot, amikor a szél fújt egy erőset. Melege volt, de ezt nem akarta kimutatni.~Ha azt akarom, hogy ne nézzenek gyengének azok a cápák, nem szabad még egy csöppnyire sem gyengének mutatkoznom. És egyébként is...~elmosolyodott~....a szépsgért meg kel szenvednem. Amíg van mit néznie rajtam a vezetőség hím tagjainak, vagyis az egész vezetőségnek, addig nincs mitől félnem. De ha egy is feleszmél...Nem, nem. Ne fessük az ördögöt a falra. Inkább megnézem, a mainap mit akarnak a nyakamba varrni.~Azzal elindult az épület felé. Minden egyes lépése egy hangos koppanás volt, de ebben a magassarkú volt a ludas. ~Hm, a lépcsők kellően magasak. Tetszik ez az új épület~
Sugárzó mosollyal lépett be, a hatalmas irodaházba. Miközben a lifthez sétált, minden alkalmazott köszönt neki. Edea csak bólíntott mindegyiknek, nem mosolygott már. A portásnak még mosolyogva köszönt, de a személyzet többi tagja, már csak a fagyos üzletasszonyt látta. Újból eszébe jutott a vezetőség. Ettől lett fagyos és rideg. Az volt az elve, hogy ha megmutatja a gyenge oldalát, akkor rászállnak és addig nem eresztik el, amíg át nem adja a céget.~Abból pedig nem esznek~ Miközben a liftben állt, ezen járt az esze, de amint kiszállt a titkárnőjáre pillantott. Nem a megszokott mosolygós nő fogadta, hanem egy férfi állt ott és a titkárnőt faggadta. Edea nyugodtan és kimérten odasétált a férfihoz és megszólította:
- Engem keresne, netalán?

Halandó

*A frissen épült irodaház, a Lobna Corps. új központja*

Egy 20-as évei közepén járó férfi beszélgetett Edea Lobna titkárnőjével. Próbált sürgősen időpontot kérni, de a titkárnő csak le akarta rázni mondván, hogy Edeanak sok elintéznivalója van és nincs rá ideje. De Noob Saibot nem adta fel ilyen könnyen, vitatkozni próbált, de akkor megjött a vezérigazgató asszony és megszólította őket.
- Nincs semmi különös asszonyom, csak ez az alak próbálna önnel beszélni… - reagált hamarabb a titkárnő, mert ő állt szemben Mrs. Lobnaval - …. de mindjárt kidobatom a biztonságiakkal, mert nem akar lenyugodni.
A nő hangjára Noob is megfordult.
- Kérem Mrs. Lobna, hallgasson meg, fontos információim vannak az ön számára.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nyugalom Mary, beszélek én a férfival.
- De.. - kedte a titkárnő
- Semmi, de vagy a fizetésed látja meg a kárát, világos? - kérdezte hűvösen Edea. A titkárnő hallgatott. - Helyes - majd halovány mosollyal a férfihez fordult. Igyekezett visszafogni izgatottságát. Kíváncsi volt, milyen hírekkel jött, ha képes volt ilyen korán bejönni és ennyire rámenős lenni.~Vajon azokról a primtív férfiakról a veztőségben hozott valami 'jó' hírt? Vagy ha nem akkor miről? Mellesleg egész jó képű~Óvatosan végig mérte a férfit, úgy hogy az ne vegye észre. Fiatalnak tűnt, de látszott rajta, hogy kora ellenére, meg fogja érni a pénzét, ha jól helyezkedik el.~Vagy már nálunk dolgozik?~Az üzletasszony a kezét nyújtotta és bemutatkott:
- Edea Lobna vagyok. Önben kit tisztelhetek meg? És elnézést a kérdésért, de nálunk dolgozik? Sajnos nem ismerem az össze alkalmazottam személyesen.

Halandó

Mikor a férfi Edeara pillantott rögtön eszébe jutott régi barátnője. Ugyanolyan kecses volt a járása, és lágy hangzású a beszéde. Noob kicsit meg is borzongott ettől, de szerencséjére nem tűnt fel senkinek.
~ De most nem ezért vagyok itt! ~ próbálta megnyugtatni magát és valamelyest sikerült is.

- Üdvözlöm hölgyem! – válaszolta a férfi és tisztelettudóan a kézét nyújtotta és kezet csókolt Edeanak, majd folytatta a beszélgetést – Noob Saibot a becsületes nevem és igen az ön cégénél dolgozom. Eddig még nem volt alkalmunk megismerkedni, de most úgy éreztem találkoznunk kell. Kicsit kényes információkhoz jutottam, nem tudtam kiben bízhatok, így a vezérigazgató asszonyhoz jöttem. De talán nem itt kellene megbeszélni a dolgot, mert úgy látom túl sok a kíváncsi szempár. – és a fejét a titkárnő felé fordította, aki kicsit nyugtalan lett ettől.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Edea rámosolygott Noobra és utána a titkárnőre. Lágy hangon a férfihez szólt.
- Igaza van. Folytassuk a beszélgetést az irdoában. Ott nyugottan tudunk beszélni bármitől. - azzal az irodája ajatjához lépett. Kezében eddig szinte észre vétlenül szorongatta a fekete aktatáskáját. Azt kinyototta és egy pillanat alatt elővarázsolta belőle egy kulcscsomót. Abból egy pillant alatt kiválsztotta a megfelelő kulcsot és kinyitotta az ajtót. Beinvitálta Noob-ot és az asztalához lépett. Lerakta rá a táskáját és leült a székére.
Az irodában nem volt sok berendezési tárgy: a hatalmas ablak, ami előtt Edea íróasztala volt, biztosított nap közben a fényt. Egy nagyobb fajta üveges szerkény tele könyvekkel, ami a fal mellett állt.

/folytatom, de azonnali kiparancsolást kaptam/

Vendég

**Topolya Szépművészeti Múzeum alagsora**

*A hamu lágyan csorgott alá a nő kecses ujjai között, majd végül a földön állapodott meg.*
- Porból lettünk, s porrá leszünk... A te vallásod, s ím igazolást nyert...*hangja lágyan csengett, arcán pedig önelégült mosoly jelent meg. Rövid ideig még nézte a szürkés port, mely nemrég még egy hús-vér vámpír volt, majd a mellette álló nő felé fordult.*
- Itt az ideje, Meriamon, hogy utánanézzünk drága Hercegünknek. Csalódtam benne, hisz még mindig nem tette tiszteletét nálam.
*Felállt ültéből, s az egyiptomi stílusú fésülködőasztalhoz sétált. Végigsimított az alacsony támlájú széken, majd leült, s a tükörbe nézett. Bőre végre visszanyerte régi bronzos színét, a néhai vámpír vére újult erővel töltötte el. Meriamon mögé léptett, majd az arany fésűvel fésülni kezdte úrnője haját.*
- Egy év, egy hónap, és egy nap... pontosan ennyi ideje vagyunk itt, Meriamon... Óriási türelemmel áldottak meg az istenek, te is tudod, ám mégis kezdek a végéhez érni. Nemsokára látogatást teszek nála, ám előtte egy kis beszédem van új barátunkkal...
*A lány feltűzte úrnője gyönyörű haját, majd feltette az új vendéghajat. Az összhatás tökéletes volt, mintha csak el sem telt volna az a több ezer év, melyet Nofertari 'torporban' töltött. Kopogtattak, majd az ajtó kitárult, és három férfi lépett be rajta.*
- Áhh, már épp itt volt az ideje...*mondta Nofertari, majd lassan felállt, és egy kis 'telefonasztalhoz' sétált.* - Remélem megfelelőnek tartja a kiszolgálást, Monsieur...
*A közrefogott férfi kiköpött, ám nem szólt egy szót sem, mindenre elszántnak látszott. Nofertari odalépett a fiatal vadászhoz, majd egy tekercset nyújtott át neki, mely eddig a dohányzóasztalon nyugodott.*
- Vidd el ezt a levelet Úrnődnek, s add át, hogy üdvözlöm...*mosolygott, majd türelmesen várt, amíg a férfi kitépte kezéből a tekercset. Futólag még végigsimított a vadász erős kezén, ám érintése nyomán rút fekélyek jelentek meg az addig sima bőrfelületen.*
- Azt hiszem jobb lesz, ha sietsz, hiszen úgy látom, nincs túl sok időd hátra...
*A férfi ijedt tekintettel nézett sebes kezére, majd a nőre. Hirtelen megfordult, és kisietett a nyitott ajtón. A két férfi meredten nézett eddigi foglyuk után, akinek bőrén már megjelentek a fekete halál első jelei.*
- Ugyan, kedveseim, szükség van az ösztönzésre...

VI Újszülött vámpír Tartózkodási hely: ismeretlen

*A kellemes félhomályban ,egy tervrajz utolsó simitásait végezte.A másik szobából hangok szűrődtek be ,de nem törődött velük.El kellett készülnie a munkával ,és nem akarta megvárattatni atyját.*
~remélem mindig ennyire pontos lesz a felderités~
*az elmult hónapokban feltérképezték a város ,számukra fontos épületeit ,és most az Egyetemi Kollégium volt soron...*
~na ,ez kész.A vadászok központja ,már nem tartogat meglepetést...~
*Kinyilt a szomszéd szoba ajtaja ,és Mordon jelent meg ,amint egy mappát tartott a kezében.Ügyet sem vetve a két ajtóban ácsorgó vámpirra ,odasétált atyjához ,és a mappát átnyujtotta neki...*
-elkészült.
*mondta csendben*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A rendőrség épülete előtt egy kocsi állt meg, és a két egyenruhás rendőr mellett megjelenik egy vörös hajú, rettenetesen ijedt lány a kinyitott ajtóban. Zöld szemeivel végigfut a rideg épületen, majd egy mély sóhajjal nyugtázza, hogy ekkora bajba csak ő tud kerülni.
Két kísérője tapintatosan, ám meglehetősen határozottan a kapu felé tereli Draide-t, és belépnek. Impozáns, majdnem gigászi aula terül el előttük. A lány ugyan nincs bilincsbe verve, de a rendőrök figyelő szeme örökké rá szegeződik.
A terem végében beszállnak a liftbe. Draide szíve a torkában dobog, és most aztán végképp' nem tudja, hogy mit kéne tennie, mondania. Idegen országban, idegen nyelvterületen borzalmasan nehéz lesz megértetnie a hatósággal, hogy azt a férfit, bizonyos Mordon Wersel, vagy Wendselt nem is ismeri. Elérik a második emeletet, és egy géphang közli velük, melyik részleget találják ott. Az egyik rendőr karon fogja a lányt, és egy irodába viszi, ahol már várnak rájuk. Egy szigorú arcú, pufók, éles tekintetű rendőr hellyel kínálja Draide-t.
*-Üljön le, kisasszony! -*hangja pattogós, paracsoláshoz szokott. Az egyik munkatársához fordul, és morog neki pár szót. Eközben Draide egyre idegesebb lesz. Úgy érzi, mintha gyomra helyén egy mákszem lenne az félelemtől.*-Nos, kisasszony, ön ír állampolgár. Mondja csak, milyen céllal érkezett az országba?-*mondja ismét a lányhoz intézve szavait.
Hosszú órákat töltenek a lány gyötrésével, aztán már jócskán este 8 után engedik el. Megkönnyebülve, ám annál fáradtabban lép ki a rendőrség hatalmas épületéből.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

/itt a folytatás és elnézést/

Végül egy egyszerű, nagyobb fajta váza a sarokban, valmai egzotikus növénnyel. Az íróasztal előtt két fekete, bőrkanapé állt, ezek egyike mutatott Edea.
- Kérem, Noob, foglaljon helyet. - azzal a nő előre dőlt és kezeit az asztalon egymásba fonta. Arca változott, komolyan nézett és szíve mélyén reméltem, hogy valami olyan hírt hozott a férfi, amivel megkeserítheti a tanács életét. - Kérem mondja el, mi volt olyan fontos, hogy megkeresett e korai órán.

Halandó

- Hmmm….szép iroda….jó ízlésre vall. – szólalt meg Noob Saibot és körbefordította a fejét. Jó alaposan körbenézett, teljesen meg akart bizonyosodni, hogy senki nincs a helyiségben rajtuk kívül, de nem talált semmi erre utaló jelet. Immár nyugodtan ült le a bőrkanapéra.
- Köszönöm hölgyem… - válaszolta udvariasan - ….. egy kicsit kényes dolog miatt jöttem. Tegnap este kaptam meg a legújabb gyárártási tervekre vonatkozó előjelzéseket…..és azt kell, hogy mondjam…..őőő….a cég nem a legjobb üzletpolitikát folytatja. Ezzel az ütemmel a cég egy fél éven belől túlterjeszkedhet és akkor komoly visszaesésre, valamint leépítésekre kell számítani.

Megköszörülte a torkát, kicsit nehezen vágott bele a kényesebb részben.
- Már az előző hónapban is voltak kétségeim ezzel kapcsolatban, jeleztem is az észrevételeimet Mr. Arnoltal az igazgatótanács helyettesével. De türelemre intett, azt monda utána jár a dolognak. Egy hónapja azonban nem történt előrelépés ezzel kapcsolatban.

Kicsit oldalra pillantott, a virágot nézte néhány másodpercig, majd folytatta:
- Ezek a tények, de lenne egy személyes véleményem is. – mondta és kérdően nézett a nőre.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nos ezzel tisztában vagyok, de sajnos az igazgatótanácsban kissé nagy a felfordulás, alig bírom kordában tartani a beosztottjaimat. Épp a mai nap akartam velük tárgyalni erről, de csak a délután folyamán. Mindenesetre köszönöm, hogy szólt, mert teljesen kiment a fejemből. - azzal egy halovány mosolyt eresztett a férfire, de hamar le is törölte a képről.~Nem szabad gyengének mutatkoznom. Akármilyen jó képű~

- Ezek a tények, de lenne egy személyes véleményem is. – szólt Noob. Edea érdeklődő arccal bámult rá és kedvesen megszólalt:
- Nos, mi lenne az?

Halandó

- Ez aligha lehet véletlen egybeesés. Ha jól sejtem az igazgatótanácsból páran arra törekednek, hogy a cég megbukjon és utána fillérekért megvegyék az egyes alvállalatokat. Vagy lehetséges, hogy egy másik konkurens cég keze is benne van a dologban. De ezek csak a saját feltételezéseim és tudom, hogy most az állásommal játszok. – válaszolta Noob, az elején elég határozott volt, de az utolsó szavakat szinte félve mondta ki.

- De akár, hogy is legyen az ülésen, kérem ne fogadja el ezt a gyártási tervezetet. Egyébként lenne még néhány ötletem, mivel lehetne optimalizálni a vállalat működését, de ez most a legkevésbé fontos. – fejezte be a mondanivalóját ezzel, majd az igazgatóasszonyra nézett választ várva.
És csak ekkor pillantotta meg igazán azokat a gyönyörűséges szemeket. Pár másodpercig csak bámulni tudta, mintha nem is az irodában lenne, mintha nem is főnökét nézte volna. De utána gyorsan kapcsolt, lesütötte szemét és a földet bámulta, persze néha-néha felnézett.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Bizony, hogy az állásával játszik, de örülök, hogy mert nekem szólni erről. Manapság kevés az ilyen bátor és kreatív gondolkodású ember a cégnél. - válaszolta Edea, miután Noob befejezte a mondandóját. Egy pillanatra találkozott a pillantásuk, de a nő fagyosan állta a férfi tekintetét. Elégszer is megtanulta, milyen veszélyeket rejthett egy-egy kósza pillanat. Ez az egész csak egy pár pillanatig tartott, mégis egy örökké valóságnak látszott. Bár a tekintet fagyos volt, de a férfinak nem tudott ellenállni. Mindenesetre a látszatott fenntartotta. A pillanat befejztével Edea megszólalt:
- A tanácsát megfogadom. És magam mellé veszem, mint tanácsos. Nos, mit szól hozzá?

Halandó

Kicsit zavarban érezte magát ettől Noob Saibot, szelíden válaszolt a nő kérdésére:
- Az ajánlat tényleg ígéretesen hangzik, de én nem azért mondtam el ezt, hogy jobb pozícióba kerüljek. Őszintén szólva kicsit rosszul is érzem magam az egész miatt…..olyan mintha elárultam volna a főnökeimet. De ha nem teszem meg akkor valószínűleg ők árulják el önt.

Pár pillanatig megint nem találta a szavakat, de végül újra megszólalt:
- Majd benyújtok egy javaslatot a cég fejlesztésével kapcsolatban és ha jónak találja, akkor elfogadom az állásajánlatot…..addig viszont nem.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Biztos, hogy nem akarja most az állást? Nem árulja el a főnökeit, mert ÉN vagyok a főnöke. A többi ne érdekelje, a végén úgyis én döntök mindenről. De végülis ön tudja - kicsit szomorú volt, hogy nem fogadta el most, de ha nem, akkor nem. Persze a hangján nem volt érezhető a szomorúság és kifejezéstelen volt az arca. Felállt a székből és az ablakhoz állt, Noobnak háttal. A nap már fel kelt és a fénye egyenesen Edea irodájára világított. A nő eltakarta a napfény egy részét, így csak Noob keveset láthatott, ha ránézett a nőre.
- Tényleg sajnálom, hogy nem fogadta el az ajánlatot, maga nagyon tehetségesnek tűnik - a mondat talán együttérző volt, de a hangneme nem. Fagyos volt, akár a leghidegebb tél.

Halandó

- Ha ragaszkodik hozzá hölgyem, akkor elvállalom. – mondta kicsit óvatosan, majd kérdően tekintett a nőre. – Megtiszteltetés lenne számomra önnel dolgozni, csak nem akartam, hogy kivételezzenek velem.

Választ várva figyelte a nőt, közben újra régi barátnője jutott az eszébe.
~ Ő is mindig ezt csinálta, ha rossz kedve volt, félre húzódott és hozzá sem lehetett szólni. Valószínűleg ezért ment szét a kapcsolatunk is. ~
Egy pillanatra fellobbant benne a vágy, úgy érezte, hogy talán a közös munka miatt akár még történhet is valami közöttük.
~ Lehet, hogy ő jobb lenne….jobb lesz. ~ de hamar elhessegette ezeket a gondolatokat.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Örülök neki - szólt még mindig háttal állva Noobnak. A hangja még mindig fagyos volt. Tovább bámulta a várost. Az ő fejében kavarogtak a gondolatok, főleg Noob Sabiot körül. Az első pillanatban érzett valamit a férfiban, ami vonzóvá tette. Nem értette mi volt az, de nagyon megfogta és ezért akarta maga mellé venni. Minden egyes percet vele akart tölteni,de nem értette miért. Most először nem volt ura az érzéseinek. Végül olyat tett amit eddig soha.
Megfodult és a vezetékes telefonhoz lépett, ami az íróasztalán állt. Megnyomott rajta egy gombot és beszélni kezdett. Közben meredten bámulta az íróasztal lapját.
- Mary, kérem mondja le a mai összes programomat és tárgyalásomat, a vezérkarnak mondja meg, hogy a tanácskozást elnapolom. Nemleges választ nem fogadok el, tegye meg azonnal. - a férfira nézett. Az arcán nem látszott semmi, de a szemében volt valami huncutság. - Kérem töltse velem a mai napot.