Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

V Ifjú farkas

*Nicholas szemöldöke ha lehet, még magasabbra kúszott, amikor meghallotta a lány szavait és figyelte gesztusait, amikkel beinvitálta. Nem volt az az ijedős fajta, de amikor az ajtó szélesebbre tárult, egy pillanatra eltűnődött, s nem igazán értette a lány szándékait...*

*Néhány másodpercig álldogált az ajtóban, majd amikor meggyőzte magát arról, hogy a lány merő önzetlenségből hívja be a lakásába, akkor egy határozott mozdulattal belépett. Nem volt ideje megfigyelni az előszoba bútorozottságát, hiszen amint beljebb került, szinte azonnal visszenézett a lányra, s elővéve a mélyen búgó baritonját, válaszolt neki:*

- Milyen kedves...

*Ajkai mosolyra görbültek és egy kicsit talán meg is hajolt, majd úgy folytatta...*

- Cseppet se aggódjon az öltözéke miatt Hölgyem...
- Kicsit sem élveztem, hogy egy ilyen csoda nyitott ajtót nekem...

*Nicholas egy pillanatra elhallgatott, s szemei hatalmasra kerekedtek, amikor viszonthallotta önnön másodk mondatát. Maga sem tudta miért adott hangot e gondolatnak, de mintha mi sem történt volna, újra mosolyt varázsolt arcára, és kedélyes hangulatot erőszakolva magára folytatta:*

- Amennyiben nem teher az Ön számára, s az idejéből is engedi, akkor természetesen elfogadom ajánlatát a városnézést illetően... S ha már így kérdezte: két cukorral és tejjel szeretem...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Rendben.-mondta Milan majd lerakva az asztalra a kínait eltünt a konyhában.
~Nemértem ezt az alakot,na mindeggy.~gondólta és gyorsan felrakta a kávét,és ameddig az lefőtt ő meg elsuhant átöltözni.Egy szoknyát vett fel,ami szép kékes színűvolt,és rajta egy fehér főnx-el,a blúza kissé válvilantósvolt,de ujja kicsit bővolt és hosszú.Haját valahogy rendbehozta,majd a konyhában termett és elkészítette a kávét,ahogy vendége kérte.Arcáról a kis kenőcsöt is lemosta,és a seb láthatóvá vált.Majd kiegyensújozva a kávét lerakta az asztalra,a férfi elé,majd leűlt avval szemben.
-Konkrétan hova is szeretne eljutni?-kérdezte és balábára helyezte a jobbat,és figyeltea férfi mozdulatait,de fojtatta a vacsoráját.

V Ifjú farkas

*A férfi figyelte a lány minden mozdulatát: ahogy megette a furcsa illatokat árasztó ételt; ahogy a doboztól egy gyors mozdulattal megszabadult; ahogy felállt és hirtelen mozdulataival felkészült a városnézésre. Ezt látva Nicholas is készülődni kezdett, s a lány követve, újra az utcán találták magukat...*

"Akkor balra kell menni..."

*Hangozott fel a lány félreérthetetlen "utasítása", s tekintete abba az irányba nézett. Nicholas néhány lépéssel mögötte volt, s egy pillanatra meg is állt, az utcán parkoló kobaltkék Mercedes-re pillantva. Gondolataiban felvetődött az a lehetőség, hogy kocsival tegyék meg az utat a ligetig, de úgy gondolta, ez a kis séta jót fog neki tenni...*

*A gondolattól megszabadulva gyorsan felzárkózott a lány mellé és várta, hogy elinduljon. Elméjébe most hasított bele a gondolat, mintha kérdezték volna a nevét, de ő nem válaszolt a feltett kérdésre. Krákogott egy aprócskát, mintha valami probléma lenne a hangjával, s a mélyen búgó bariton újra megszólalt:*

- Nicholas... Nicholas von Hardestadt... Örülök, hogy megismerhetem! S Kegyedet, hogy szólíthatom?

*Arcán bizalomgerjesző mosoly jelent meg, s bár számára még mindig furcsa volt a helyzet, hiszen igen ritkán találkozik ilyen önzetlen cselekedettel, mégis egyre inkább kedve szerint alakult a helyzet...*

V Ifjú farkas

*Nicholas várt arra, hogy a lány induljon el, de amikor látta, hogy egy kicsit habozik, ő kezdeményezett és a mutatott irány felé haladt. Léptei azonban nem vitték sokáig, hiszen egy bizsergető érzés zavarta meg, melyet a mellkasa környékén érzett. A férfi becsukta a szemét, nagyot sóhajott és elkezdett a zakója alatt matatni. Amikor keze újra kikerült az öltöny alól, az egy mobilkészüléket tartott, mely vadul villogva és zümmögve figyelmeztette egy telefonhívásra...*

*Nicholas röviden beszélt a vonal másik végén lévő személlyel, s a beszélgetés nagyrészt német nyelven folytatódott. Ha valaki értett németül, annak nem volt nehéz megértenie a beszélgetés tárgyát, de aki nem tudott, az is sejthette Nicholas vad hangszínén és heves gesztikulálásán, hogy a beszélgetés nem éppen a kedve szerint alakul...*

*Amikor végzett a telefonhívással, kikapcsolta a készüléket, és gyorsan zsebrevágta. A lány felé fordult, s komor arcára egy erőltetett mosolyt varázsolt. Tudta, hogy ő volt az, aki segítséget kért és kapott is, s most ő lesz az, aki búcsúzkodni fog. Legbelül furdalta a lelkiismeret, de az üzleti ügyek előbbre valóak voltak, mint Topolya megismerése...*

- Őszintén sajnálom... El kell mennem...

*Szemei fájdalommal teltek meg, s sajnálta, hogy kirángatta a lányt a lakásából, s most így faképnél hagyja. Gyors léptei a Mercedes felé vezették, s amíg a lány mellé ért, végig rá nézett. Amikor elhaladt mellette, lépteit még inkább felgyorsította, s már szinte szaladt a kocsihoz. Hirtelen mozdulattal nyitotta ki az autó ajtaját, de egy pillanatra megállt, s a lányra nézett...*

~ Sajnálom... ~

*Gondolta magában, de a gondolatnak nem adott hangot. Gyorsan beszállt a Mercedes-be, s szinte azonnal sebességbe tette a kocsit és elindult. Az ajtót csak akkor vágta be, amikor már méterekkel elhagyta a lányt és annak lakását. Még egyszer belenézett a visszapillantóba, s addig nézte Őt, amíg egy kanyarnál be nem fordult és el nem tűnt a topolyai éjszakában...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken út közben meggondolta magát,nem kell neki barátnő,de a környéken ismerkedni szeretne.Az is eszébe jutott,hogy nincs munkája,megélhetősége.
Egyszer csak eszébe jutott egy remek ötlet.
-Hiszen Karolina a rendőrfőkapitány!-gondolta magában.-Ott szerintem munkát fogok találni!
Azzal hazament,vett magára tiszta ruhát,elővett egy bicskát-amit mindig magánál hordott-és az iratait,amik szükségesek lehetnek az álláskeresésnél.Megfésülködött,ami nála ritka szokás volt,és elindult a rendőrfőkapitányságra...
___________________________________________
a sötétség az ember legjobb barátja,mindig segíti őt.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken nem találta meg a rendőrséget,és nem akarja Karolinát zavarni,ezért elhatározta hogy marad a régi "munkájánál".Őrzi a város nyugalmát.
Másnap este -körülbelül nyolc órakor-Falken a környéket vizsgálja át.Biztosra akarta venni,hogy teljesen tiszta a terep.Shurikenjeit magához vette,úgy indult el.Gondolta,hogy ez nagy kaland lesz,hiszen nem csak a felszínen,hanem a földalatti világban is körül néz.Elkezdett menni az utcában.Lépteit alig lehetett hallani.Mintha repült volna,de mégsem.Elment a bázis árnyékban lévő falához. Ha volt kiálló tégla,azok segítségével lassan elkezdett felfele mászni.Mikor felért,látta az egész környéket.Lemászott,és elindult átnézni a dolgokat alaposabban.
Egy-két óra múlva ezzel végzett is.
-Na most jön az alvilág!-mondta,és eltolta az egyik aknanyílást.Beugrott,maj bentről a helyére húzta a fedőt,és eltűnt a mély sötétségben...

___________________________________________
a sötétség az ember legjobb barátja,mindig segíti őt.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken leereszkedett a mély sötétségbe.Itt lassabban tudott haladni,hiszen a fényviszonyok,és a víz akadályozta.Hosszú ideig sétált,vagy úszott,amig fényt nem látott.Valahol messze egy kis fény pislákolt.Falken úgy döntött,hogy megnézi.Lassan,óvatosan ,szinte halhatatlan lépésekkel közeledett a parányi tűz felé.
Amikor odaért,látja,hogy egy szakadt ruhás, öreg, mocskos emberke kuporog ott.Ahol ült,száraz volt a hely.Falken nem akarta megzavarni,ezért halk árnyék ként megpróbált átsiklani.az árnyékban.
Miután kellő távolságba ért,újra tovább ballagot,céltalanul.
Még fél órát sétált odalent,aztán fément a felszínre.óvatosan csúsztatta le az aknafedelet,majd kimászott a lyukon.Visszacsúsztatta a fedelet,aztán körülnézett.
Gyárak,és raktárak.
-Ez biztosan az iparnegyed!-szólalt meg Falken halkan.
Nagy utat tett meg a föld alatt.Kicsit lerázta magáról a vizet,és elindult előre...

___________________________________________
a sötétség az ember legjobb barátja,mindig segíti őt.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Edea háza egyre csak közeledett, és a nő is egyre inkább félt attól, hogy vége ennek a napnak. Nem akart elvállni Noobtől, de tudta, hogy muszáj lesz. Akár akarta, akár nem, de vége volt. A kocsi lefékezett a ház előtt, utasai egymásra néztek. Edea nem bírta tovább, szótlanul kiszállt a kocsiból, kulcsát kevette a táskájából. Nem akart ránézni a férfira, úgy gondolta könnyebb lesz a holnap. Dirket nem nézett vissza. Már épp kinyitotta az ajtót, mikor megérezte a derekán Noob érintését.

Halandó

Átkarolta a derekát és egy utolsó csókot varázsolt a nő szájára, de sajnos csak rövid ideig tartott. Meggondolatlan volt, nem tudhatta kik látták meg, de mégse bírta türtőztetni magát. Bűnbánó arccal lépett el Edeától.
- Sajnálom… - szomorkodott – és szép álmokat…
Néhány másodpercig szomorúan figyelte a nőt, majd körbe nézett. Szerencsére nem látott senkit, aki érdeklődést mutatna rájuk, de ettől még nem tudott megnyugodni. Lesütötte fejét és a kocsi felé sétált, közben továbbra se tudta feledni óvatlan tettét.
~ Jaj, ne… csak most ne… ~

Halandó

* Az egyik nem túl forgalmas utcán egy fiatal leány sétál, talán ha húsz éves lehet. Az átlagnál valamivel alacsonyabb,átlagos alaktú, bőre enyén napbarnított, lapockájáig érő fehér haja kissé kócos, mint amilyen egy álmodozó frizurája szokott lenni, vagy egy szórakozott professzoré, szív alakú arca teli keleties vonásokkal, mandulavágású szemeit sűrű, hosszú szempillák keretezik, szemei barnák. Egy comközépig érő, egyszínű, díysztelen kék ruhát, illetve térdig érő fekete csizmát visel, hátán egy tömött feket hátizsák, kezében, egy hatalmas mappa, benne egy fatábla és egy halom rajzlap. Kíváncsian fürkészi a házakat, hátha talál egy kellemes kis eladó házikót. *

Halandó

*ekég sokáig barangolt a különböző utcákban, már el is fáradt a járkálásban. Hogy kicsit pihenjen, leül az út széléra a padkára. Aztán meglát valamit, ami új erővel tölti fel, azonnal felpattan, majd sietve indul tovább. Hogy mit látott? Egy tornyot, egy templom tornyát. *

Halandó

*Hátán hatalmas táska, és kezében is egy kicsit kopott koffer van. A nagy táska mellett, amit a hátán cipel, egy gitártok is van, a táskára kötve pedig egy rajzdosszié. Oldalán szintén táska, mely mélyzöld színben pompázik. Szőke haja felcopfozza, egy rakonctálan tincset mégis hátrébb kell tolnia karkötős karjával. Kicsit lejjebb húzza az orrán a kör alakú, sötétlila üvegből készült szemüveget, majd megáll egy kertes ház előtt. Nézi, nézi, vizslatja, majd egy pimasz vigyorral nyugtázza, hogy megfelelő helyen jár.*
~Kezdődik a party... Szia, Rose, rég láttalak. Olyan három éve? Úristen, de rég volt. Ajánlom neki, hogy tényleg itt legyen. ~
*Felsétál a verandára, majd megnyomja a csengőt. Éljen a kedvenc családja.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lába viszi

*Alighogy kiléptek a ház ajtaján, Rhoswen arcába a hegyek felől érkező hűvös, esti szellőcske csapott, bebújt szakadt farmerja résein, de nem bánta... A hold még alacsonyan függ az égen, de nemsokára teljes pompájában fog ragyogni... *
- Elit... *Vigyorogja a lány a másik felé.* - Mert nekünk mindig sok közünk volt az elithez.
*Jégkék szemei megvillannak egy pillanatra, ahogy lemennek a ház ajtajához vezető lépcsőn, majd ki a zöldre festett kertkapun. Rég volt olyan alkalom, amikor a Teli Korsóba ment, lévén hogy nem voltak barátai, mióta Hannah elment. A visszatérése olyan földöntúli nyugalommal töltötte el az egész lényét, hogy úgy érezte, soha többé nem kapja fel semmin a vizet. Persze ez majd addig fog működni, amíg a kocsmához nem érnek.*
- Remélem nincsenek túl sokan... Jó lenne, ha ki tudnánk ülni a teraszra.
*Mondja, miközben már túl járnak a második utcasarkon is.*
[Folyt. A Teli Korsóban]

*Baljós fasor, felé nyúló, megelevenedő árnyak, melyek kínoznák, mégis sohasem érnék el.. minden nyugtalan és valótlan a feszín alatt, s a csomagolást mégis oly nehéz lehántaniuk a halandó tekinteteknek. Könnyek indulnak ezernyi patakként útjukra, minden érzésnek utat engedve, melyek a jéghideg felszín alatt lakoznak. Kétségbeesés s vágy.. vágy az ismeretlen után, vágy a sohasincs boldogság után, vágy.. egyszerűen csak vágy. Soha nem ismert érzésekért sikoltó ösztönök, a csendes utcákon zokogásként csikorgó fém cipősarok. Clarisse szinte rohan, .. menekül álmai birodalma felé. Talán a temetőkertben várja hercege.. talán. Évek óta kijön ide éjjelente, ha megyugvásra vágyik, titkon egyre csak remélve, hogy egyszer kedvenc sírja fejfájánál egy szál fehér rózsaszál fogadja majd. Szomorú mosoly kél az ajkakon.. ~Miért pont ez a nap lenne más?. A valóság illúzió csupán.~ *

*Monoton léptek, a csizma koppanásának egyhangú zaja. Monoton, mégis boldogságot hozó éj a mai: ihletet és álmot is adott szerelmesének, két ritka kincset. Clarisse arcán tűnődő, melankólikus mosoly játszik, amint végigpörgeti magában legújabb sírversének sorait, majd álmainak emlékfoszlányait. Élő táj, mely az éjsötétben halottnak tűnik.. éjszaka, melybe a lány valósággal beleszeretett. Inspirál. Ihletet ad. Sugalmaz és éltet. Ha az ötlet megvan, a megvalósításhoz már cak műterem kell.. és mi lehetne nagyszerűbb hely, mint a végtelen víz látványa? Víz.. hullámzó érzelmek, élet - halál ura.. A nő bizarr megérzései bár azt súgják, talán mégsem kellene éjnek idején a városi kikötő felé vennie az irányt, de Clarisse úgy érzi, minden egyes lépése a tökéletesség, a nagy mű felé viszi, ezért nem haboz sietni.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Olyan lendülettel vágódott ki az ajtó hogy azonnal vissza is csukódott mikor Asariel kiviharzott rajta. Egyetlen ugrással hagyta maga mögött a bejárati ajtóhoz vezető lápcsőket, termett a kocsija mellett. Bepattant a az autójába és beletaposott a gázba. *
- A szentségit! – ordított a kocsiban. Minden tagja sajgott. Fizikailag érezte a fájdalmat, és azt a szunnyadó valamit, ami kitörni készül belőle olyan irtózatos erővel, mintha szét akarná robbantani a testét. Soha ehhez foghatót nem érzett. Nem tudta merre menjen. Nem is igazán tudott figyelni az útra. Szinte csoda hogy nem okozott balesetet. Az ösztönei vezették. ~ Vissza a falkához, vissza a falkához. ~ * Csak e járt a fejében. Kántálta magában mint valami védő varázsigét.