Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Karmel a sok napos pihenés után elment a város egyben éttermébe és kávézójába.Ügyesen leparkolt és már indult is be.Leült egy ablak mellé és már jött is a pincér.
-Mit parancsol uram?
-Egy kávét,kevés koffeinnal.
-Hozom uram.
~Látszik rajta hogy új pincér.Persze nem járok ide gyakran.Itt még nem ettem nagyon csak ittam egy kávét mindig.Már azt sem tudom,hogy a barátaim igazából mire kérnek fel-komoly arcal nézett körül az étteremben.Körül nézett és látta hogy nincs itt egy ismerős alak sem.De ez őt nem zavarta.De lehet hogy csak nem látja őket a sok embertől.Lassan megérkezett a kávája.
-A kávéja uram.És itt a számla is.
-Köszönöm.Itt van meg a maga borravalója.
*Karmel itta a kávéját és kifigyelt az ablakon.A gondolataiból nem tudja eltávolítani barátja arcát.Még mindig két hónapot kell várni amíg ki tud jönni.Csak rá tudott gondolni.Nem csak amiatt tudott rá gondolni mert sérült méghozzá komolyan.Hanem azért mert Karmel nem tudta igazán hogy tényleg három barátja van ebben a városban,vagy csak egy.Ő barát nékül nem teljesen tud élni.MIntha akkor csak félig élne.De még ez megváltozhat.Már elfogyott a kávéja de még nem fizetett.Hanem kért még egyet és várt.De még ő maga sem tudta hogy mire.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Ahogy Karmel várt a sorsra Megnézte az óráját.
~Már éjfél egy van.Ez a kávé megtette a hatását-Karmel megint csak körül nézett-már csak szinte randevúzók vannak itt.-amúgy rajtuk kívül csak Karmel és az alkalmazottak.LEgalábbis ő így gondolta.Úgy érezte,mintha neki más gon dolatai lennének mint a többi embernek.MIntha a többiek ugyanazok lennének.Az ő gondolataiban nagyon kevés ember szokott járni.Főleg ebben a városban.Kivéve amikor az otthonára gondol,Brazíliára.Pár nyelvet már ismert például Francia,Magyar.~Minek gondolok a nyelvekre amit ismerek.Hisz nekem itt csak egy kell.Ha jól tudom.Nincs miért itt lennem legfeljebb egy barátommal.De mégis,valami ide vonz.De nem tudom hogy mi.*Karmel fogta a kávés poharát oda ment a pulthoz persze nem nézett jobra vagy balra.Csak egyenesen nézett ezért nem is láthatott senkit a pultnál.Lerakta a számlát de ott maradt nehogy valaki elvegye.Aztán ő neki lesz rossz.~Hol van eddig ez a pincér?De haggyuk.Amatőrnek látszott biztos valami gondja van.-Karmel meghallotta hogy egy fiatal férfi megkéri egy lánynak a kezét.De vízcsorgást is hall,dühös léptekkel.Karmel magában nagyot nevetett.~A szerelem nyelve mi?De lehet hogy nem volt jó az iskolában nyelvtanból.Karmel nem figyelt hátra csak hallgatta az eseményeket.

Vendég

*Halkan kinyílik az egyik üvegajtója a Cafe La Plata & Restaurant-nak és Naith belép rajta. Pár lépést tesz beljebb a helyiségben, tekintetével végigpásztázza az éttermet. Elégedetten néz végig az elegáns berendezésen, a tölgyfa székeken és asztalokon, bőrfoteleken… már így első látásra megtetszik neki a hely, s érzi, még sűrűn vissza fog ide térni.
Ahogy körbepillantott, tán kissé csalódottan kellett megállapítania, hogy nincsenek most olyan sokan bent… bár valószínűleg nem is egy ilyen előkelő helyen találna olyan személyekre, akik ostobaságukkal jól elszórakoztatják. Nem tétlenkedik hát tovább, az egyik közel eső, üres asztalhoz indul. Odaérve leveszi magáról a köpenyt, s az egyik szék támlájára helyezi, így láthatóvá válik formás alakja és a nyakában lévő ékszer: vékony ezüstláncon egy ezüstpók, melynek feje, tora és potroha három apró obszidiánnal van kirakva, lábai pedig egy zöldes turmalinra fonódnak.
Miután leült, röpke várakozás és tanakodás után le is adja rendelését. Egy kiadós, kései ebédre van most szüksége. Előételnek kért egy adag caesarsalátát olívabogyóval, fetával, majd másodiknak egy kisebb adag narancsos kacsát és egy pohár könnyű vörösbort is, mely jól illik az ebédhez.
Szerencsére nincsenek oly sokan, így nem kell sokáig várnia, hogy meghozzák az előételt. Külön tányérba kapta a salátát, és a hozzá külön kért sajtot és olívabogyót. Éhesen hamar neki is kezd a falatozásnak. Először egy kevés salátát parmezánnal kostól meg. A szósz kitűnő lett, tökéletes ízharmóniát ad az összekevert dijoni mustár, kapribogyó, szardellapaszta a többi hozzávalóval. A falat lenyelése után egy kevés fetát vesz szájába egy szem olívabogyóba. Mennyi finomság… minden falatot alaposan kiélvez olykor egy korty vöröses nedűvel öblítve. Mire végez vele, már el is készül számára a második fogás. Érzi, ahogy a frissen elkészült, forró étel illatja terjeng a levegőben, ám előbb tart még pár perc pihenőt.*
~Talán jobban illett volna valami csemegebor az előételhez… meg kellett volna kérdezni~
*Állapítja meg magában, bár nem borszakértő így nem is tudhatja igazán.
Pár percnyi pihi után a narancsos kacsának kezd neki, mely ízlésesen petrezselyembe mártott naranccsal van díszítve és köretként sült hasábburgonya van tálalva. Nem kisebb lelkesedéssel és étvággyal eszi ezeket a falatokat sem, közben újabb pohár bort rendelve hozzá. Kényelmesen, komótosan fogyasztja el az ebédet az utolsó falatig. Az üres tányért és poharat nem sokkal később el is viszi az egyik felszolgáló. Bár már nem sok szabad hely maradt gyomrában, kér még egy pohár francia jegeskávét.*

I Alfanőstény Tartózkodási hely: Topolya

* Két nap is eltelt mire Arnold jelentkezett. Shira a megbeszélt helyen várta a férfit. A pincér épp a rendelést vette fel, mikor az ügyvéd is befutott az étterembe. Shira háttal ült, de már messziről érezte a feszültségének szagát. Sosem értette a férfi mért fél tőle, hisz nem tudta hogy a nő egyetlen érintésével el tudná törölni a föl színéről. Tudta hogy megjelenése és viselkedése tekintélyt parancsoló, de akkor is csak egy gazdag kislánynak tűnt lassan ötvenes éveit taposó férfi mellett. Arnold egy mély, már-már komikus meghajlással köszönt, majd helyet foglalat a nővel szemben. Shira nem kérdezet, csak várt hogy a férfi elkezdje. Arnold szokásosan gyöngyöző homlokát egy, a zsebéből bűvészi ügyességgel elővarázsolt zsebkendőbe törölt, majd ujjait tördelve nekilátott a beszámolónak. Ahogy közeledett a történet végkifejletéhez, Shira szeme már villámokat szórt, de még mindig nem mozdult meg. Majd mikor a férfi nagyokat nyelve befejezte Shira kissé előre dőlt a székben, hogy szavait lehetőleg csak Arnold hallja.
- Hol tanultál Te tárgyalástechnikát? Nálam csak a legjobbak dolgoznak…lejárattál Mr. Hardestadt előtt, azt hiszi hogy bolond vagyok, hogy egy bugrist küldök egyenesen a lakosztályába. Mi a fene van Veled…nem szoktál ekkora hibákat véteni. – mondta halkan, de szavaiból sütött a hidegség. A férfi már nyitotta a száját hogy védekezik, de Shira kezének egyetlen mozdulatával elhallgattatta.
- Tűnj a szeme elől…és addig ne jelentkezz, míg össze nem hoztál egy üzleti vacsorát Mr. Hardestadt…és lehetőleg ne törd rá az ajtót. Létezik telefon is a földön. És lehetőleg ne Őt hívd, hanem az ügyvédjét! Ne szerencsétlenkedj!- fejének egy mozdulatával jelezte hogy nincs több mondanivalója a férfinak. Az sűrű elnézéseket kérve felállt, és kiviharzott az étteremből.
~ Bolond…még elront a végén mindent~ sóhajtott Shira, majd fizetett, és kisétált az étteremből.*

IV Marcangoló Tartózkodási hely: Topolya

* Asariel tudta hogy szomorúságot csalt mmilan szívébe, és várta hogy az a bizonyos kínos hallgatás betöltse a körülöttük lévő teret. Nem volt kínos hallgatás. Milan elpirúlt, és inkább kapkodni kezdett. Elfogysztotta a deszertet, majd közölte hogy mennie kell. * ~ Értem én Milan. Ne haragudj. Tudom hogy ne erre a válaszra vártál. ~ * Asariel nem szólt semmit, csak együttérzően bólintott. Tudta hogy most bármit szólna az csak olaj lenne a tűzre. Milan megköszönte a vacsit, és gyorsan távozott.
- Szegény lány. Most jól belegázoltam a lelkébe.- Mondta a férfi de tudta hogy helyesen cselekedett. Abban is biztos volt, hogy nem vesztette el örökre a lányt, csak most egy kis idő kell neki, mígy feldolgozza magában. Akárhogy is van ők már egy család. Elővette ismét a ketyerét és elolvasta ismét az üzenetet. *
~ Hát már megint mi a francot akarnak. ~ * morgott magában és közben kifizette a számlát. Új munkát kapott. Haza kell mennie. Legalább is a lakásába. Mert tudta a haza már teljesen mást jelent a számára. Várja a falka, azomban most kint van dolga. Az elmúlt hetek eseményei erősebbé és tapasztaltabbá tették a férfit. Léte bármennyire is átok ezt tudta nagyon jól, azomban mégis jó érzés volt hogy ismét vannak gyökerei, hogy ebben a sorsban osztozhat valakivel. Nincs egyedül.
Elmsolyodott, majd komor lett az arca. Visszatért a valóságba. Eltette a műszert, majd felált, és elegánsan távozott. Beszállt az autóba és a kertváros felé vette az útját a lakása felé. Egy pár hétig most eltünik a világ elől. Dolga volt. Kötelezettsége ami a biztonságot jelentette a számára. Ez míg él a régi életéhez fogja láncolni, de talán egyszer ismét szabad lehet *

Vendég

leparkolt kocsijával egy üres helyen, berisztotta, majd lassú, méltóságteljes lépésekkel elindult az étterem felé. benyitott ajtaján, szemei gyorsan hozzászoktak a kinti verőfényes napsütés után a bent uralkodó kellemes ámde sokkal gyengébb világításhoz. keresett egy üres asztalt, helyet foglalt, majd várt valamelyik pincérre. látszott rajta, igazi úriember, ám el is várta, akként kezeljék. nem szenvedhette az álszent, és a naív embereket éppúgy, mint a talpnyalókat vagy gyávákat. talán ennek is köszönhető, hogy soha nem gondolt családalapításra, soha nem volt állandó kapcsolata. no nem mintha magányosan töltené éjjeleit, hisz ha szüksége van rá, bármikor talál magának partnert, hisz majdnem úgy nézett ki, mint huszonöt évesen. ám kevés ember van, aki el tudná viselni személyiségét hosszútávon. tudja ezt ő is, ám különösebben nem zavarja.
~akinek nem tetszem, ne törődjön velem~szólt a mottója ilyen téren.
végre kifáradt elé egy fiatal pincér, akinek gyorsan leadta a rendelését. három deciliter narancslé, négy szelet pirítós, enyhén vajazva, sonkával tojással, és egy szelet sütemény. megszokta a szegényes étrendet, ám ha tehette, szeretett enni. míg várt, szemeit körbehordozta mind az épület elrendezésén, belső munkáin, mind a bent lévő többi fogyasztón. egyiküket se ismerte, és egyikük iránt se érzett volna semmit, ha többet nem lettek volna. a katonaság kiöli az emberből a szánalmat, az emberséget. belőle is megtette. mikor végre megjelentek reggelijével, órájára pillantott, és elhatározta, ezért a rossz kiszolgálásért nincs borravaló. megette az amúgy finom pirítósokat, majd kérve a helyi újság friss számát, nekilátott olvasgatni, közben rágyújtva egy szivarkára.

Vendég

kiolvasta az újságot, szépen összehajtotta, majd intett a pincérnek, hogy hozhatja a számlát. egy fillér borravalót sem adott neki, és annak a ficsúrnak az elképedt arcát látni mindent megért neki.
~tanuljon illemet a kis görcs, utána megkérdezheti, hogy zavarhat-e~gondolta magában, majd feszes, katonás léptekkel távozott az étteremből.
beült kocsijába, és hazahajtott, hogy nekikezdhessen végre újonnan szerzett könyvei tanulmányozásának. lassan 17 éve kutatja, tanulmányozza és tanulja a magasmágia, és a sötét mágia titkait. bár még sok mindenben nem fejlődött, kezdtek kialakulni 'érdekes' képességei. valamiért nem szeretett ezekre úgy gondolni, mint természetes dolgokra. elvégre mindennek ára van. de ő még nem tudja, mibe kerül neki a kutatása, a képességei, a mágia iránt való fokozott figyelme és lehetősége, és maga a tény, hogy pár éve már képes kisebb mágiákat végrehajtani, amik a mai modern világban szimplán tűnhetnek bűvésztrükknek, esetleg megmagyarázhatatlan, modern szóval élve "paranormális" tevékenységeknek. egy a különbség. ő éjjelente hallja suhogni azt, ki mindig más hangján szólal, de mondandója mindig ugyanaz.
-eljövök a váltságdíjért, de ne aggódj, meg tudod fizetni.
ezeken gondolkodott, miközben a város egyre gyérülő forgalomában hazafelé hajtott. biztos feltűnő jelenség volt, amint egy éjkék, jaguár XK, benne egy öltönyös, termetes férfival száguld el az emberek orra előtt, de Strahd most nem erre koncentrált. ő már az előtte lévő jövőn gondolkodott. és a váltságdíj mibenlétén...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*A kávézó ajtaján először Alister, majd őt követve Selena lép be. Út közben kicsit megáztak, de még épp időben értek ide és elkerülték a felhőszakadást. Mikor Alister körbetekintett kissé elcsodálkozott, a legutolsó látogatása óta kávézóból étteremmé nőtte ki magát a Cafe La Plata. Beljebb mentek, majd kerestek egy üresen álló asztalt, ahol rögtön kényelembe is helyezték magukat.*
-Mit iszol? -kérdezte Alister Selena -hoz fordulva.
*A vendéglő most igencsak zsúfolt volt.*
~Talán a hírtelen jött eső elől mindenki ide menekült volna?~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*A kávézóhoz érve először Alister ment be, utána pedig Selena követte Őt be a csendes, hangulatos kis helységbe.* ~Cafe La Plata...~*mondta magában a még bejáratál megnézett nevét a kávézónak. Kicsit megázott, de ez nem zavarta Őt igazán, sőt. Álltak egy rövid ideig még az ajtóban, körülnéztek a kávézóban, hogy van-e hely. Kis nézelődés után megláttak egy helyet a majdnem teljesen teli kávézóban.* ~Áhh, milyen szerencse...~*Majd odamentek, és leültek, de előbb Selena kabátját ráterítette a szék támlájára, majd szépen ráhelyezte a táskáját is. Kihúzta a széket egy kis nyikorgással, páran rá is néztek a nyekergés miatt. S utána leült a székre, és beljebb húzta magát. Alister is leült, majd még egy kis nézelődés után Alister szólalt meg.
-Mit iszol? –kérdezte mély hangján a férfi, s Selena csak ezután fejezte be a hely megfigyelését.* ~Hmm… akkor tegeződünk, rendben.~
*-Ööö, nem is tudom… -eközben lekönyökölt az asztalra.
-Mondjuk… ööö… vörösbort. –nyögte ki mosolyogva a lány, majd kedves, lágy hangján úrja megszólalt.
-És Te mit iszol? –kérdezte Alistertől.* ~Vajon itt szabad dohányozni?~ *Nem várt válaszra, hátranyúlt a kabátja zsebéhez, és előhúzta ugyanazt a doboz cigarettát, amit az utcán is elővett, majd ismét rágyújtott egy szálra. Szépen, nőiesen beleszívott, majd ajkaitól elemelve a szálat kifújta a füstöt, de ügyelt arra, hogy ne a férfi arcába fújja. Majd a dobozt visszatette a táskába.* ~Tetszik ez a hely... Milyen hangulatos!~ *gondolta Selena.*

Halandó

Olaf belépve a kávéházba leült az egyik szegletbe, a pincérnek gyorsan intett: "Garson! Egy kévát legyen szíves, két cukorral."- mondta miközben az asztalon található újságot nézte.
~ Nahát a Topolyai Hírmondó mai száma ~ mondta miközben kinyitotta. Rögtön a sport oldalra nézett, hogy megnézze az F-1-es eredményeket.
~ Nahát Alonso nyert, Schummi pedig a második. Hmm.. nem rossz kis futam lehetett, kár, hogy lemaradtam róla. ~ gondolta magában, miközben tovább olvasva a politikai részhez ért, közben a pincér kihozta a kávéját, majd hatalmasakat kortyolt belőle, közben a tegnap estére gondolt: ~ Tegnap lelőttek, ma pedig kávézók ~ nagyot mosolygott a gondolaton, ám hirtelen óriásit fújt a kávéjából az asztalra, amint meglátta napi eseményeket Topolyán.
~ Holtest? A városban? Vámpírharapta? Na ez szép! ~ gondolta magában, ám ebben a percben megcsörrent a mobilja, az egyik kollegája volt a szerkesztőségből: "Olaf! Azonnal gyere be a Elisabeth őrjöng! Már eddig két riportert rugott ki, amiért falaztak neked. Ha nem jössz be azonnal te rád is ez a sors vár. Ráadásul így a Skeptical Journal sem tud egyesülni a Hírmondóval akkor. Siess!"
"Kiket rúgott ki az enyéim közül valók voltak?"
"Igen Tom és Robert voltak az áldozatok, így az amerikai kapcsolatok megszűnhetnek. Kérlek siess!"
"Rendben ott leszek!"- válaszolta Olaf, majd lerakva a mobilját dühögni kezdett magában.
~ Az a hülye elkölcstelen nő mit képzel magáról?! Mi jogon mer kirúgni tagokat a csoportomból. ~ gondolta magában miközben kifizette a kávét, olyanannyira sietett, hogy útközben fel is borított egy asztalt, a pincér utána ordított, ám őt ez nem érdekelte. Lefüttyentett egy taxit, majd beszállva elindult a szerkesztőség felé, mely ezúttal nem az a békés hely mint eddig.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Akkor, legyen vörösbor.
*Miután rendeltek Alisternek eszébe jutott, hogy szinte semmit sem tud a lányról, akit az imént megmentett.*
-Mond… gyakran szoktak elgázolni őrült autósok? Vagy ez volt az első eset?
*A háttérben tányércsörömpölés zaja keveredett halk duruzsolással, ami néha fokozódott a következő pillanatban pedig, alig hallható suttogássá halkult. Az ablakokon vízcseppek gördültek le, odakint tombolt a vihar, de a kávézóban ebből alig lehetett bármit is észlelni. Közben a pincér kihozta a rendelést, letett az asztalra két borospoharat, majd töltött. Alister beleszagolt a borba, belekortyolt és sokáig ízlelgette.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Selena ismét hosszasan nézelődött össze vissza az étteremben. Épp akkor is bámészkodott amikor Alister megszólalt: Akkor, legyen vörösbor. –mondta, majd Selena kicsit, de egyáltalán nem feltűnően megrázta a fejét, s újra úgymond „észhez” tért.
-Pontosan. –válaszolt mosolyogva. Majd az asztalhoz kijött egy igen fiatal pincér, eléggé fura, komoly, ízléstelen finnyás arccal felvette a rendelést, majd pár perc el telével el is ment.* ~Hülye bunkó...~ *Mond… gyakran szoktak elgázolni őrült autósok? Vagy ez volt az első eset? –kérdezett ismét a férfi. Selena kedvesen elmosolyodott, majd válaszolt Alisternek.
-Hát szerencsére még ez az első ilyen eset, hogy majdnem elgázolnak, viszont már volt olyan hogy majdnem kinyiffantam…-mondta kedvesen, jókedvűen Selena, majd folytatta.
-De elég sok őrült autós garázdálkodik erre felé. Igen őrültek… az utcába nagyjából mindenki mindig rohan. –felyezte be mondandóját Selena. Egyből a válasz után kijött a pincérfiú, aki az előbb a rendelést felvette. Leemelt a kezében tartott tálcáról két borospoharat, letette egyiket Selena, a másikat Alister elé. Majd töltött, és az üveget otthagyta az asztalon.* ~Szegény srác itt hagyta az üveget… vagy direkt hagyta itt?~ *A pincért elment, Selena felemelte a poharat, s megkóstolta a „tartalmát”.
-Hmmm, finom. –mondta mosolyogva a lány, s a poharat letette vissza az asztalra. Az eső cseppjei kopogtatták az étterem ablakait, elég zavaró hangot adva ki. Egyre többen voltak a vendégek, már alig volt hely a kicsinek nem mondható kávézóban, majd Selena újra megszólalt.
-Sok ártatlan lányt mentesz meg őrült autósofőrök elől? –kérdezte komoly, mégis kedves, vidám arccal a lány. Könyökét az asztalról levéve az ölébe rakta, és hátradőlt, majd beleszívott a cigarettába, amit még mindig a jobb kezében tartott.* ~Milyen kegyetlen egy idő... jújj de gyűlölöm az ilyen borús, esős időt... ehh...~

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Kiron benézett egy nap a Cafe la Plata-ba.Tudta hogy Karmel a legtöbbször itt szokott lenni.Jó alaposan nézett körül.De nem találta.~Pedig a legtöbbször itt van.Most megint kereshetek tovább.Persze nem annyira fontos.Csak jó lenne ha tudná hogy kint vagyok a korházból.Na de ha már itt vagyok mért ne innák egy kávét?*Kiron nem is várt gyorsan leült egy asztalhoz.Már jött is a pincér.
-Mit hozhatok uram?
-Egy kávét,2 cukorral.
-Hozom.
*Kiron mégegyszer körülnézett az étterem terében.Semmi ismerős, de nem is csodálkozott rajta.Közben megérkezett a kávé.
-Itt a kávéaj uram.
-Köszönöm.
Kiron lassan itta a kávét.~Hmm...Karmel igzat mondott télleg nagyon jó a kávéjuk.

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

-Hát... nem sűrűn mentek meg fiatal lányokat. De, engem már többször mentettek meg szorult helyzetekből. Emlékszem nem is olyan rég, talán még nincs negyed éve, mikor egyik este megtámadtak az utcán. Akkor egy marcona külsejű férfi mentett meg, de a támadót végül nem csukták le külföldi állampolgár volt. Csak haza toloncolták.
*Ismét belekortyolt az italába. A kávézóban csak úgy nyüzsögtek az emberek, egyre csak jöttek az új vendégek, pedig már így is teltház volt.*
-Mióta laksz itt, Topolya –ban?

V Ifjú farkas

*A kobaltkék Mercedes hatalmas csikorgással állt meg a kávézó előtt, s Nicholas sietve szállt ki belőle, hogy kisegítse Aralina-t, de a lány megelőzte, és nem engedte, hogy a férfi nyissa ki neki az ajtót. Nicholas-nak már csak arra volt ideje, hogy ő csukja be a lány után az ajtót, majd a kulcstartóján lévő gombbal aktiválta az autó biztonsági rendszerét. Aralina addigra már egy kicsit előresietett, s a pincérrel beszélgetett...*

~ Talán egy helyet rendez nekünk... ~

*Gondolkodott el Nicholas és igaza is volt, hiszen egy rövidke szóváltás után, a pincér elindult egy szabad asztal felé, és hellyel kínálta a lányt. Aralina Nicholas-ra nézett, s igéző szemeivel csalogatta asztalukhoz...*

*Nicholas most a legjobb formáját hozta, s egyátalán nem volt lekezelő sem a pincérekkel, sem a kávézó más alkalmazottjával. Figyelmét egyetlen személyre irányította, s az Aralina-val töltött délután feledtette vele az elmúlt hét fájdalmas eseményeit. Annak ellenére, hogy igen jól érezték magukat, Nicholas néha úgy vette észre, hogy Aralina titkol valamit, s csak játsza a felhőtlen boldogságot. Azonban a férfi nem engedte, hogy e rövid pillanatok befolyásolják napjuknak alakulását, s nem törődött ezen apró jelzésekkel...*

*A késői ebéd egészen a kora estébe nyúlott át, hiszen az ebéd mellett, hosszú és szinte minden területre kiterjedő beszélgetést folytattak, s ezt a folyamatot csak néha zavarták meg az egyre idegeskedőbb pincérek, akik már a kázévó falain túl akarták látni kettőjüket. Nicholas-t nem érdekelték az alkalmazottak megnyilvánulásai, de Aralina-ban hatás váltottak ki a szúrós tekintetek és az egyre hangosabb krákogások. Nicholas figyelte a lány minden reakcióját, s észrevette, hogy menni akar. Kérte a számlát, fizetett, s a Mercedes-hez vezette. Amikor mindketten beszálltak, a lányhoz fordult:*

- Ha akarod, elmehetünk a szállodába...
- Nem... Nem... Oda inkább ne!

*Szabadkozott Aralina, s hangjában furcsa félsz jelent meg, azonban pillanatok alatt megnyugtatta magát, s már visszafogottabb hangon folytatta...*

- Ha lehet, akkor valamilyen szabad helyen várnám meg Veled a naplementét...

*Aralina arcán újra mosoly jelent meg, s már nyoma sem volt az előbbi kitörésének. Nicholas bár nem értette az előbbi jelenetet, de látva, hogy a lány újra magára talált, nem is igazán törődött vele. Viszonozta Aralina mosolyát, s elővette a mélyen búgó baritont, mellyel lágyan körülölelte a lány egész lényét:*

- Akkor hova menjünk? Kedves...
- A Kertvárosba... A Vércsepp Ligetbe...
- Akkor mutatnod kell az utat...

*Nicholas a lányra mosolygott, s észre sem vette az aprócska furcsaságot, hogy újra egy nő segítségét kéri, hogy eljusson a Ligetbe. Elméjébe nem hasított hatalmas karcot ezen gondolat, s szinte azonnal el is felejtette, amikor észrevette, hogy reménytelenül beragadtak a délutáni csúcsforgalomba. Lassan, de biztosan a Liget felé közeledtek, s Nicholas engedelmes diákként követte Aralina útbaigazításait...*

//Folyt. a Vércsepp Ligetben//

Vendég

* Árnyék belépett az étterembe.Sajnos nem talált szabad asztalt, így odalépett az egyetlen asztalhoz, ahol csak egy férfi ült.*
-Elnézést, leülhetnék Ön mellé? Sajnos nincs már szabad asztal.

Vendég

* A férfi felpillant Árnyékra, s sajnálkozó hangon mondja*
- A feleségemet várom.
-Ó, elnézést.
*Megfordul a lány, s kimegy az étteremből.*
*Az egyik közeli büfében elfogyasztja az aznapi menüt.*
~Valami nyugodt helyet kellene találnom, ahol nem zavar senki... A temető.~
*Taxit fog, s kiviteti magát a temetőhöz.*
//Folyt. ott//

Vendég

*Árnyék megérkezve az étteremhez tépelődik, hogy bemenjen-e.*

*Belépve az ajtón magára vonja a vendégek figyelmét. Körbenézve hirtelen nem látja meg Áhimot.*

Vendég

*Áhim félve lép be az éterembe az elmúlt este után de reméli hogy a virággal valamiféle kárpótlást adhat a nőnek.
Belépve minden szem rá szegeződik *~jaj csak ne ismerjenek fel csak most ne~*Továbbhaladva megpillantja Árnyékot. Felsóhajtva arca mimikáját nézi a nőnek!
Épp hogy oda érne talán két lépés is lehette köztük mikor egy hisztis nő elé ugrik és elsikítja magát*
-Áhim White had kérje egy autó gramot-
*innentől felborul az éterem rendje*

Vendég

*A lány már azon gondolkodik, hogy átejtették-e, mikor meghallja egy nő sikolyát.*
-Áhim White had kérjek egy autogrammot.
* Gyorsan átlátja a helyzetet, s odasiet a férfihez.*
-Gyere velem. Bízz bennem. El kell mennünk innen.
*Belekarol a férfibe.*
-A hotelszobám megfelelne?De csak vacsira.

Vendég

*Áhi meg dermed a sikolyra és épp azon gondolkodik hogy bebújik az egyik asztal alá amikor Árnyék mellé ugrik és elrángatja onnan.
A szavait csak félig érti de elindul a bizalommal a nő után .
A nő a hotel szobájába invitálja persze leszögezi hogy csak vacsora semmi más.
Áhim mélyen bele néz a nő szemébe és egyetértően bólint rá!
Érzi valami megindult benne. Vagy csak túl zavart nem tudja

II Árnyvadász Tartózkodási hely: Topolya

A nő unottan szürcsölgette feketekávéját az étterem egyik félreeső asztalánál. A környéket kémlelte, és az asztaloknál üldögélő embereket. Rég járt már itt, sok minden megváltozott, ugyanúgy, ahogy ő maga is. Persze van ami maradt, vadász volt, akárcsak eddig, nem hiába figyelt most is egy férfit idestova már fél órája. Nem volt vámpír, vagy farkas, ám valami mégsem stimmelt benne. Biztos ami biztos, inkább nem veszítette szem elől, hanem türelmesen várt. Egyébként sem mehetett sehová, Abra már majd egy órája késik, és fogalma sem volt, hova mehetett az a széltoló lány. Úgy volt, hogy pontban este kilenckor itt találkoznak egy késői vacsora elköltésének céljából. Nemsokára tíz óra, és a lány még mindig sehol. Végül inkább letette a kávéscsészét az asztalra, és hátradőlve távlati céljainak átgondolásába merült. Másnap este találkoznia kéne megbízójával, aki majd élete egyik legnagyobb zsákmányának nyomára vezeti majd. Igazán szórakoztatta annak tudata, miszerint nem elég, hogy a Herceg nyomára juttatják, de még fizetnek is érte. Ezért megérte visszajönni, még akkor is, ha ez már nem az ő városa, és már ő sem Dzsamila Afati, hanem Madeline Giovanni...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*A magas, feltűnően csinos lány belép a kávézóba, és körbepillant hely után kutatva. Észrevesz egy szabad asztalt és mire a pincér odasiet hozzá, már hanyagul helyet is foglalt. Mindezt roppant magabiztosan, ám mindvégig elegánsan teszi. Az a fajta elegancia sugárzik belőle már az első pillanattól fogva, amivel az ember vagy születik, vagy nincs... tanulni nem lehet. Ő is nemesi származásának köszönheti. Rendel egy pohár vörösbort és étlapot kér. Már napok óta nem evett, és ez csak fél órája jutott eszébe, mikor leszállt a repülőgépről. A taxisnak csak annyit mondott, hogy egy étterembe vigye, és ide hozta. Tetszik neki a hely. Mikor a pincér leteszi elé a bort és a kinyitott étlapot, fáradtan rámosolyog és megköszöni. Végiglapozza az étlapot és végül egy salátát kér, kacsasültet és egy újabb pohár bort. Miután a pincér felvette a rendelést és elment az sztaltól, Automne körülnézett. Lassan végigjártatta a szemét a helységen. Nem igazán a berendezés érdekelte, inkább az emberek. Kíváncsiság ébredt benne, lassan, ahogy az éjszakai sötétség borítja be a tájat. Kezdett felébredni benne a kalandvágy és a nyugtalanság ami ideűzte. Eddig a fáradtság és az éhség erősebb volt, de most, annak tudatában, hogy rövidesen ehet és aznap éjjel már szállása is lesz, ismét eszébe jutottak a történetek, amiket hallott. Furcsa eseményekről, érdekes lényekről szóló pletykák keringtek Topolyáról. Ezért jött ide. Azt remélte, hogy itt megleli azt, akit - vagy amit, maga sem tudta - keres. Már épp elmerült volna múltja titkaiban, mikor a pincér odalépett hozzá és letette az asztalra a vacsoráját. Felnézett a fiúra, csak ekkor tűnt fel neki, hogy mennyire szép arca van. Belenézett a zöld szemekbe, rámosolygott, és mikor a srác hamisan visszamosolygott rá, már tudta, hogy jó helyen jár. Miután megette az ételt, kért még egy kávét és rágyújtott egy szál cigarettára. A füstbe mélázva már azon töprengett, vajon hol kellen kezdeni itteni életét. Mire végigégett a cigartte már kikérte a számlát. ~szállás után kell néznem, muszály kialudnom magam...~ gondolta épp abban a pillanatban, mikor a szépszemű pincére mellé ért.
- Ne haragudj, nem tudod, hol találhatnék magamnak szállást?
- Én mindenképpen a Bonaparte Hotelt javaslom, ha gondolod,hívhatok neked taxit.
*A fiú mosolya sokat ígérő volt, miközben felajánlotta a segítségét*
~Hm... helyes srác, tetszik a magabiztossága, ráadásul úgysincs még idegenvezetőm~
- Hálás lennék ha megtennéd.
*Dobott a fiú felé egy "10 pontos Automne-mosolyt", és lassan felállt a székről, miközben benyúlt szűk farmerja zsebébe és hanyagul pénzt tett a számlára. Jóval többet adott, mint amennyit kellett volna. Lazán, és mégis kecsesen indult a fiú után, mint a portyázó macska. A fiú hívott neki egy taxit, majd megfordult, és várakozva pillantott a lányra.
~Vajon ki lehet ez a csaj, nem úgy néz ki, mint egy átlagos túrista. Emlékezetes jelenség, azt meg kell hagyni. Vajon el merjem kérni a számát?~
*De mielőtt megszólalhatott volna, a lány búgó hangon megszólalt.*
- Kösz a segítséget... és ... lenne még valami. Nem vagyok erre kimondottan ismerős, szeretnéd megmutatni a látnivalókat?
*Mire befejezte a mondatot, már kaján vigyor ült a ki az arcára. Kérdőn pillantott fel a fiúra.*
- Nagyon szívese. Ha megadod a számod, felhívlak, amint itt végeztem. *Válaszolta a fiú, és úgy döntött, kideríti a lány titkait, mert már egyre jobban érdekli ez a szépszemű jelenés.*
- Automne vagyok, a szállodában megtalálsz. *Felelte a lány, rákacagott és kisietett az étteremből. Már várta a taxi. Beszállt, és már tudta, hogy hosszabb ideig marad. Valami miatt most biztosan érezte, hogy itt megtalálja amit keres.*

Vendég

Abra elmélyülten meredt maga elé, alig-alig figyelve az előtte húzódó utat, mintha csak nem is a volán mögött ülne. Úgy érezte, nem vallott szégyent, jól végezte dolgát. A vámpírnak már haló pora sem maradt, és nem került neki többe néhány percnél, egy kihegyezett széklábnál, és egy flakon benzinnél. Átállította a sebváltót, lassított, majd a mustársárga UAZ megállt a piros lámpánál. Most valahogy nem volt kedve egy autósüldözéshez, így betartotta a szabályokat, nehogy egy unatkozó rendőr túlzottan rátapadjon. Pedig legszívesebben beletaposott volna a gázba, és sietett volna a mesterével megbeszélt találkozóra. Tekintete ekkor akarva-akaratlanul is órájára siklott, és döbbenten állapította meg, hogy már háromnegyed tizenegy is elmúlt. Szíve nagyot dobbant, amikor rájött, elszórakozta az időt, és első felindulásból a gázba taposott. Óriási fékcsikorgással kísérve állt be az étterme parkolójába, majd becsapva maga mögött a kocsiajtót, a bejárathoz sietett. Az üvegajtón keresztül már látta is Dzsamila-t, ahogy ujjaival türelmetlenül dobol az egyik félreeső asztalon, miközben egyszer-egyszer felemeli kávéscsészéjét, és rövidet kortyolva italába, visszahelyezi a csészealjra.
- Bocsi, egy kicsit elnéztem az órát... - szabdkozott lihegve, mikor az asztalhoz ért majd egy gyors puszit nyomva 'pótanyukája arcára', leült a szemközti székre...

Halandó Tartózkodási hely: Belváros- Napfény motel

*besétál a kávézóba enyhe borzongás fut végig az érzékenyebb lelkületű bennt lévőkön, amikor rápillantanak Luisra kiből sugárzik az agreszivitás*
*pár pillanatra megtorpan az ajtóban majd a hátsó asztalok felé nézelődik mikor észre veszi a célpontját odasétál az asztalához.*
-Üdv*mondja halkan majd leül* Engem küldtek párizsból az ügy miatt*mondja gonosz farkas vigyorral*
-T-Tudom felismertem magát*nyöszörög a férfi* Azt mondták maga lesz a futár*mondja most már kicsit erőteljesebben az őszes hajú középkorú enyhén pocakos figura*
-Holnap ugyanitt hozza ide a tisztított árút rendben?*hajoil közelebb a férfihoz*
-Igen uram*mondja a férfi*
-Ne uramozz. Luis vagyok*mondja barátságosan* és tegezz nyugodtan de ez ne zavarjon meg ha nem lesz meg a cucc ugyan úgy kinyírlak mintha idegen lennél*mosolyodik el*
-R-Rendben Luis*mondja kicsit megrettenve a férfi*
-Holnap ugyanitt addig is ha valami probléma adódna a közeli Napfény motelben leszek rendben? Ugye megértettél nem szeretnélek kinyírni*mondja cseppet sem bizalom gerjesztő hangon*
-Igen*nyögi ki a figura*
*Luis mielőtt a pincér még kilépne hozzájuk feláll az asztaltól int a pincér felé cseppet sem bizalomgerjesztő mosollyal majd kisétál a kávézóból és a sétáló utcán átsétálva elfoglalja szobáját a napfény motelben.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Köszönöm, nekem is tetszik!
*Nevet fel a lány bókján, ahogy közelednek a kávézó felé.*
- Minden álmom egy ilyen autó volt. Sokáig gondolkoztam, hogy Renault-t vegyek, vagy egy kis BMW-t. De ez mellett döntöttem, ez azonosult a legjobban a személyiségemmel.
*Igazítja meg a haját, mert egy tincs kiszabadult, s belelógott a szemébe. A vezetésére azt lehet mondani, hogy jól vezet. Nem száguldozik, de nem is csigatempóban közlekedik. Mindenre odafigyel, de azért tud vakmerő is lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Nem markolja szorosan a kormányt, de mégis biztonságosan tartja az autót az úton. Bekapcsolta a rádiót, keres egy csatornát, ahol chansonokat adnak, majd Automne felé fordul.*
- Nem zavar a zene? Vagy keressek egy másik csatornát? Én imádom ezeket a régies chansonokat, ezeken nőttem fel. Edith Piaf a kedvenc, ahogy énekli La vie en rose-t. Imádom...
*Ha nem tetszik Automne-nak átkapcsolja, és keres egy olyan csatornát, ami mindkettejüknek megfelel.
Lassan megérkeznek a kávézóhoz. A legelső szabad parkolóba megállítja az autót.*
- Megérkeztünk...
*Szállnak ki az autóból, és elindulnak a kávézó felé. Kint a teraszon van egy pár üres asztal.*
- Mit szólsz, ha kint ülünk le? Olyan kellemes idő van... És nem esik!

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

- Zavar? Egy de Jouissance lányt? *Automne színpadias mozdulatokkal, gőgöt mímelve játsza a felháborodott arisztokratát, majd kitör belőle a nevetés. Megrázza a fejét, egy-két apró hajtincs arcába csúszik. – Dehogy zavar, én is szívesen hallgatok ilyen zenét. – Jól vezetsz. Nekem is kellene vennem egy autót, csak még nem tudom, milyen legyen. Meg hát, nem ártana tudni, mennyire harapósak errefelé a rendőrök. – fejét nekidönti a fejtámlának – tudod, mióta elvették a jogsim, nem mindig tudom kidumálni magam, és már sikerült begyűjtenem úgy két év eltiltást is.
*Megérkeznek a kávézó elé, mikor kiszállnak a kocsiból, elégedetten veszik észre a teraszon lévő szabad helyet. Automne élvezi a napsütést, elnyúlik a székben, mint egy napozó macska, nem zavarja a megjelenő pincér meglepett pillantása, sem a kíváncsi férfiszemek. Előhúz egy sötét napszemüveget és felteszi. Rendel egy kávét és egy croissant. Miután leadták a rendelést, a pincér még egyszer végignézi őket, mindkét lányon végigfuttatja a pillantását, majd távozik az asztaltól.*
- Látványosság lettünk – kuncog Automne a férfiak kíváncsi pillantásain – Már olyan, de olyan éhes voltam, azt hittem kilyukad a gyomrom… Te nem? Tegnap azt mondtad, egyedül vagy itt. Egy ilyen csinos és okos nő, hogyhogy egyedül van? Ne haragudj, én nem akarok túl kíváncsi lenni, csak meglepő…

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline hangosan felkacag Automne arisztokratikus fejtartásán. Ő soha életében nem volt arisztokrata, de az élet nem egy beképzelt arisztokratával hozta már össze. És Automne sehogy sem hasonlított egyikhez sem.*
- Örülök, hogy szereted ezeket a számokat. A mai fiatalok ha meghallják őket már menekülnek a helyiségből. Nem értem miért?
*Most ő rázza meg a fejét, és közben csak nevet és nevet. Még akkor is nevet, amikor komolyabb témákra terelődik a beszélgetés.*
- Elvették a jogsit? Mit csináltál? Nem hiszem el, hogy annyira rosszul vezetnél! Két év eltíltás?
*Nevet fel, de közben bűnbánó arccal néz a barátnőjére.*
- Bocsáss meg, de ha egyszer elkezdem a nevetést, nehéz megállítani! Nem téged nevetlek ki, komolyan...
*Mire kiszállnak az autóból, Aline már összeszedi magát, és csak kellemesen mosolyog a járókelők felé. Amikor beleegyezik Aline a kinti asztalba, odasétál a magassarkú cipőjében, ami még jobban kihangsúlyozza keskeny derekát, szép csípőjét.
Helyet foglal Automne-mal szemben, de ő nem nyúlik el a székben, inkább az asztalra könyököl, de éppen úgy, hogy az még az illem határát se súrolja. Egy jegeskávét kér, hozzá vajas croissant-t. A pincér pillantására csak visszamosolyog, és elfordul tőle, jelezve, nem szükséges már a jelenléte. Majd ő is elkezd kuncogni, de Automne kérdésére elkomorodik, mégsem tűnik el a szokásos mosoly az arcáról.*
- Most vagyok túl egy fájdalmas szakításon. Életemben először két évvel ezelőtt szerelmes lettem egy csinos modellbe. Először csak kerülgettük egymást nem is tudnám megmondani, hány hónapig, amikor egy rövid, de annál szenvedélyesebb viszonyunk lett. De a drágalátos Pierre már megint közbe szólt. Engem ellepett egy csomó munkával, Sébastient pedig nem szerződtette tovább, sőt még el is küldte New Yorkba dolgozni. Ez volt az ok, amit én akkor tudtam. Aztán kiderült, hogy Sébastien nem is volt az, akinek én hittem. Ő se volt jobb egyik férfinál sem! - legyint egyet. - És neked van most valakid?

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Mikor Aline mesélni kezd, Automne felül a székben, tarása épp annyira egyenes és feszes, amennyire az még természetesnek és könnyednek tűnik. Előveszi cigarettáját és rágyújt, közben figyelmesen hallgatja a lányt.*
- Ó… ez elég szomorú történet… Pierre… ő a főnököd? Nem lehet egyszerű életed neked sem, ha a munkád ennyire befolyásolja az életedet… Ez a baj a szép férfiakkal, hogy mindig van valahol egy „de”… *Automne elmélázva fújja a füstöt a levegőbe, mikor megérkezik a pincér, és leteszi eléjük a kávét és a croissant.* - Nekem sincs most senkim… vagyis… - akadozik a hangja, kiül az arcára a tépelődés, mondja - ne mondja, végül felpillant Aline-re és mesélni kezd – tudod, meséltem már éjjel, hogy honnan is jöttem… Igazából nem vagyok az a szerelmes típus, nem is tudom, hogy valamelyik srác, akit megkaptam kellett- e többre, mint a játék, ami csupán arról szól, hogy akarom és megkapom… Egészen másfél évvel ezelőttig… Egyik munkahelyemen, egy monacoi bárban, ahol pultos voltam, összetalálkoztam egy férfival... ma már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg létezett, lehet hogy őrültnek fogsz tartani, de … - hangja ismét akadozni kezd – a hangja, tudod olyan volt, mintha simogatna vele, mintha nem is hang lenne, hanem egy kézzelfogható valami, ami… nem tudom, hogy mondjam, de tényleg ilyen volt… meg a nevetése is… mintha ezer apró vízcsepp csiklandozott volna, mikor nevetett… és – bár nem mondok ilyet férfiakra – ő valóban szívfájdítóan szép volt. A modora egy 1500-as évekbeli nemesé és a ruháit is aszerint válogatta… Majdnem tökéletes volt… A szeme olyan kék, mint az éjszakai égbolt, és még a karján lévő kereszt alakú égési sérülés is tökéletesnek hatott rajta… tudom, elég ömlengősen beszélek róla – néz bocsánatkérően Aline-ra – de persze nem véletlenül mondtam, hogy minden tökéletes külsejű férfinél van egy „de”… az én bánatos szemű éjszakai lovagomnál is volt…- ismét Aline-ra néz, megijedt saját szóáradatától, nem akarja untatni a lányt, de ha bíztatást kap, elmeséli a „de” okát is. Jólesik neki, hogy végre van kivel beszélgetnie.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Pierre nem egyszerűen a főnököm, hanem a zsarnokom. Az egész mostani életemet neki köszönhetem, és ezt százszorosan követeli vissza. De ha erős lettem volna, akkor szerintem jobban is harcolhattam volna Sébastien szerelméért, de nem voltam.
*Egy vállrándítás, és ezzel elintézetnek tekinti az ügyet. Beleharap a croissantjába, és úgy hallgatja Automne meséjét. Amikor kimondja a "de"-t, akkor csak helyeslően bólogatni tud, egyetért vele, ő is hasonlóan látja a dolgokat.*
- Én se mondanám magam szerelmes típusnak. Sébastien volt az egyetlen, aki be tudott lopózni a szívembe.
*Majd amikor Automne a majdnem tökéleteshez ér, leteszi a croissant-t, és pislogás nélkül hallgatja a történetet, annyira érdekli, mi történt a két szereplő között, illetve mi is volt az a "de".
Automne viszont éppen a legizgalmasabb résznél hagyja abba a mesélést.*
- Ne hagyj kétségek között! Meséld el, hogy mi volt az a "de". Kérlek...