Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Az ajtó mögött a kiszóló ember egy kpasz kidobónak nézett ki.Vancha szinte már számított rá,hogy egy tarfejű izompacsirta fogja fogadni őket.Egy pillanatra megáll,amíg a biztonságiőr végigméri,majd követi a ballonkabátost.Idővel felfigyel rá,hogy lefelé haladnak,majd ismét egy embert lát maga előtt.Öltönyös,aktatáskával,mobillal.Vancha nem tudja miért van ott,de azt látja,hogy jóval elegánsabb,mint az aki ide kísérte.A ballonkabátos férfi megállítja őt és előrébb megy.
Az öltönyös megszólal és el is árulja a kísérő nevét ezzel.Vanchának esze ágába sincs arra gondolni,hogy nem kéne figyelmesen hallgatnia a beszélgetést.
A társalkodásból az is kiderül,hogy Franky egy örök vesztes típusú ember legalábbis ha ismeri is őt itt akkor is egy vesztes jut a neve hallatán mások eszébe.De Franky nagyon magabiztos volt.Amikor Vanchára esett a szó akkor a vámpír automatikusan előlépett.
Utánna az öltönyös telefonált egyet,majd kapott egy kis pénzt és be is engedte őket.*
-Nem fog kelleni koporsó nekem.Előbb kell neked hidd el.Ajánlom,hogy ne találkozzunk még egyszer.
*Mondja csak úgy megfélemlítés képpen,de tudja,hogy a pasi csak mosolyogni fog egyet rajta.Nem szereti ha zöldfölűnek nevezik hisz ő már harcolt olyanokkal amilyenekkel az ittlévők nem fognak harcolni.Vagy ha igen akkor nem biztos,hogy túlélik.
Ezután ismét kis séta és egy fényes terembe érkeznek.Vancha idővel megszokja a vakító fényt és körülnéz.
Jobbra egy ring van amiben valami pankrációféle megy vagy olyasmi és balra pedig egy nagyobb tömeg mögött látni lehet egy ketrecet.*
~Ketrecharc!Éljen.Ennél nagyobb szerencsém nem is lehetett volna ma este.~
*Gondolja Vancha és egy félelmetes vigyor jelenik meg az arcán amint elindulnak.*

Helyszín:Topolya,régi épület alagsora
Időpont:éjszakai órák(22.30-23.30)
Szereplő:Vancha March

Tekintetedet szinte rabul ejti a látvány,pedig mindenhol csak küzdő feleket látsz,ám ma éjszaka pont erre volt szükséged.Lassan haladtok a ketrec felé,elmentek egy kisebb ring mellet,ahol éppen most került a földre egy férfi,méghozzá vérző orral.Gong szó,a menetnek vége.
Majd Franky segítségével átverekeditek magatokat a tömegen.Egy férfi volt a ketrecben,mikrofonnal a kezében.
-hölgyeim és uraim,a mai este ugyancsak különleges lesz,hiszen eldől,hogy vajon a nagy Pusztító vajon meg tudja e tartani a bajnoki övet.Három ellenfele lesz ma este is,hamarosan megtehetik tétjeiket,s hamarosan megismerhetik a három jelöltet.A szabályok most is érvényesek,vagyis hogy nincsenek szabályok!addig megy a küzdelem,míg az ellenfél a földön nem marad,viszont egy kikötés,hogy fegyver nem használható,csakis a tiszta,nyers erő.Jó szórakozást a mai estére!-hallottad.
Franky közben pénztétet tett rád,s feléd fordult.
-Felkészültél?sok pénzt tettem rád,tehát nyerned kell megértetted?!Bízom benned fiú...-majd vállon veregetett,s oldalra tolt,ahol már várt két másik jelentkező.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Nemsokára a sátáni vigyort felváltotta egy viszonylag közömbös arc,de ott lappang egy kis ámulat is ami belül sokkal nagyobb,mint kinnt látszik.
Egy kisebb ringet is ejtett még a tömeg ahol vérző orrú férfi fekszik és nem csak az orra van betörve.Látszik,hogy nem direkt nem kel fel a földről és várja meg a gongszót.
Ha jobban körülnéz lát sok vállalkozó szellemű és már küzdő embert.Egy pillanatra ismét az a ragadozó mosoly.*
~Pont ere volt szükségem.~
*Gondolja, és tényleg.Pusztán azzal a céllal indult el ma este,hogy valakit meg fog verni és így kipróbálja erejét és ennél a ketrecharcnál jobb alkalom nincs.
Amikor meghallgatja a szabályokat ez még jobban tisztázódik benne.*
~Nincs menekvés,nincs visszafordulás.Ha ringbe lép valaki akkor két úton jöhet ki.A saját lábán vagy pedig jó esetbe mások segítségével útba a mentő fele.~
*Konstatája magában a szavakat.És az is kiderül,hogy a nagy "Pusztító" egyik ellenfele lesz.*
~Hm...akkor tényleg eléggé meggazdagodhatok ma este.Nem mint ha a pénz számítana.A táplálék számomra ingyen van,de azért rosszul nem jön.~
*Odajön hozzá a balonkabátos és elmondja,hogy fontos a győzelem.*
-Ne aggódj Franky, nem fogsz csalódni.
*Mondja bíztatásként,hogy ne izguljon annyira.Bár ez se számít sokat,de úgy érzi,hogy nem ártott ez a mondat.
Azután beáll a másik két esélyeshez és vár.*

Helyszín:Topolyai kávézó és bár
Időpont:Déli órák(11.00-12.00)
Szereplő:Strahd von Zarovich

A pultos lány figyelmesen hallgatja szavaid,közbe azért tesz vesz,jár a keze,mint egy vérbeli pultosnak.Látszik,hogy már hosszú ideje ezt csinálja,talán ez nem meglepő,talán csak annyi lehet a furcsa a dologban,hogy kissé fiatalosan néz ki ehhez a munkához,hogyha már oly régóta csinálja ezt.Mikor elmondod,hogy maradni óhajtasz,a szemeiben különös fény csillan,melyet nehéz lenne behatárolni.
-Tehát maradni fog,nagyszerű...-fűzi hozzá mintegy mellékesen.
-hogy mióta élek itt?Amióta csak megszülettem,sokakkal ellentétben én idevalósi vagyok,méghazzá tőgyökeres topolyai lakos.-s rád mosolyog.-a családom minden nemzedéke itt élt,s eddig nem volt okom arra,hogy én ne így tegyek.-s szemeiben újra a titokzatos kis fény csillant meg,de csak röpke pillanatra,melyet azután rögtön felváltott a pajkos tekintet.
-Ezzel már arra is választ kapott,mióta dolgozom itt...régóta...már lassan én is műemlék leszek itt,de nem unom,mindig történik valami.-fecseg tovább vidáman.Majd az órájára néz.
-Jön a váltás,a mai napom ennyi volt.-majd lettette a poharakat,s a pultos cuccokat,majd egy gyűrűt vett elő egy kis dobozból.Fekete volt,és nagyon is szokatlanul nézett ki egy mindennapi gyűrűhöz képest.

Helyszín:Topolya,régi épület alagsora
Időpont:Éjszakai órák(22.30-23.30)
Szereplő:Vancha March

Jobban megfigyeled a helyet:A ketrec fémből van,tetején drótok állnak ki,mintha valóban egy igazi vadállatnak készült volna.Majd a másik két jelentkezőt is megnézed magadnak.Az egyik egy háromajtós szekrényt is kitenne,torz képe van,s csak egy kék rövidnadrágot visel.A másik alak szikárabb valamivel,de ő sem nevezhető épp vékonyka legénynek,kopasz és bajuszos.Melletük igazi pálcikának tűnsz.
Hamarosan visszajött a "műsorvezető",kezében a vezeték nélküli kis mikorfona,majd megszólalt.
-Eddig volt idejük tétjeiket megtenni.Jól meggondolták kire fogadtak ma este?Akkor hát itt az ideje,kezdődjön a játék...-jentette be.
-Fogadják kitörő örömmel a nagy,a hatalmas,az aréna urát a Pusztítót...-kiálltotta,s kezével jelzett egy ajtó felé,majd levonult féloldalra.
Az ajtón keresztül egy kisportolt alak lépkedett be,köpeny volt rajta,és csuklya,fellépett az arénába,levette egy mozdulatta a köpenyt,fekete tüsi haja volt,kisportolt és izmos,nem volt agyongyúrva,mégis minden izma magfeszült mindenhol.Talán meglepő,ő lenne az aréna ura?!Kezdődjék hát az éjszaka...

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha nézelődni kezdett miután beállt a két másik "játékosho".
Felmérte a terepet és azon belül is a mai este "kalandjának" egyik legfontosabb kellékét.A ketrecet.Pontosan úgy nézett ki ahogy elképzelte.Magas vasrácsok amit igen nehéz lenne kitörni egy ember számára és egyenlőre még ő se lenne rá képes minden bizonnyal.
De ami azt illeti nem is akar kitörni onnan.*
~Jó erős lehet az a "Pusztító",de én meg gyorsabb vagyok szerintem.Van egy olyan érzésem,hogy igen sokat fogok kapni.De valyon Ő mennyire lepődik majd meg az én kitartásomon?~
*Gondolatmenetét egy félig-meddig költői kérdéssel zárta és tekintete egy másik igen fontos dologra siklott.Nem is dolog volt az hanem dolgok,pontosabban valakik.
A többi játékos.Az egyik igen kigyúrt nagydarab fickó volt,kék rövidnadrág rajta.Tisztára úgy nézett ki,mint egy boxoló csak ha ő behúzott volna valakinek akkor azt csak a ring széle tartotta volna meg. A másik nem túl kigyúrt,de eléggé izmos ember.Mindketten esélyesnek látszottak Vancha szemében,de ekkor a tekintete a belépő pasasra szegeződött.
Egy köpenyes csuklyás alak volt aki magára vonta mind a nézők mind pedig a vámpír figyelmét.Kisportoltnak látszott,de igazán csak akkor lehetett megszemlélni amikor ledobta magáról a köpenyt.
Fekete tüsi haj,dagadó,feszülő izmok.
Igazi Pusztítónak nézett ki ahogy a neve is állította.
Vancha izgatottan várta már,hogy hogyan is fog zajlani ez az este...*

Vendég

érdeklődve figyelem, hogyan tesz-vesz a pultnál, és hallgatom a csacsogását, mely nagyon is céltudatosnak hangzik az én sokat hallott füleimnek. magamban jót mosolygok, hisz biztosra veszem, akar tőlem valamit a lány. és úgy döntök belemegyek, mert bár nem akarom magamnak se beismerni, de felkeltette érdeklődésemet nekem is. szinte minden téren.
~kedves, különleges, és hihetetlenül ismeretlen. tetszik~
-kedves kisasszony, ha megengedi, egy darabon elkísérném, nem engedhetem meg, hogy egy magához hasonló drága gyöngyszem egyedül kószáljon esténként, hiába maga az idevalósi, és én az idegen-mondom, és felállok, majd egy cigire gyújtok rá.
-ha elfogadja személyemet kísérőjéül, boldoggá tenne. kint várom önt az utcán.-mondom, avval kis biccentés, kabátot magamra öltöm, és kisétálok az esti utcára. nyugodtan szívok a cigimből, és magamban találgatom, vajon mi az, ami ennyire fel tudta kelteni egy kivénhedt katona érdeklődését.
~mi lehet a titkod, pultoslány? mi lehet?~

Helyszín:Topolyai bár előtt,majd utcák
Időpont:13.00-14.00körül
Szereplő:Strahd von Zarovich

A pultos hölgy lassan összepakolt,majd az ajánlatod kicsit váratlanul érte,legalábbis ezt hitted te,ha az arcára pillantottál.Haloványan elmosolyodott,végül csak kedvesen biccentett feléd,jelezve,hogy rtendben,magadja magát a felkérésnek.Miután kimentél,a lány szemeiben valami vad fény gyúlt,volt benne valami ördögi,valami hátborzongató...
Majd hamarosan,már épp elszívtad a cigit,mire ő is kiért.Haja kiengedve és simára fésülve,és egy kellemes nyári ruha volt rajta,nem volt sminkelve,de nem is volt rá szüksége,hiszen egy angyali arc nézett vissza rád.-Akkor indulhatunk?-kérdezte vidáman,s a titokzatos gyűrű ott villogot az ujján.-Nem szeretnék tolakodó lenni,de nem lenne kedve velem vacsorázni?-kérdezte kedvesen,de kicsit félénken.

Vendég

mikor kilép a kávézóból, biccentek felé, és felajánlom bal karom.
-maga elbűvölően gyönyörű, kedves Betty-mondom mosolyogva, majd kicsit megköszörülöm torkomat, és elindulunk. mikor a vacsorafelhívást intézi hozzám, valóban meglepődök, és engedem, hogy ez arcomra is kivetüljön.
-örömmel lennék a partnere egy esti vacsora alkalmára, bár ez egy nagyfokú bizalomról árulkodik az ön esetében, hisz egy vadidegen férfit elhívni, nos, nem túl bátor?-kérdezem, ám nem lekezelően, fejére olvasva, hanem játékosan őszintén csupán.
-de tényleg örülök, nekem is kedvem lenne Önnel költeni a vacsorámat. Ön jobban ismeri a várost, mint én. hova menjünk, Betty?-kérdezem, majd rágyújtok még egy szál cigarettára, előtte természetesen megkínálva őt, hátha kér.

Helyszín:Topolya,régi épület alagsora
Időpont:Éjszakai órák(23.00)
Szereplő:Vancha March

Megláthattad a versenyzőket,s márcsak a sorodat kellet kivárnod.A konferancié hívta az első ellenfelét a pusztítónak,akit nem sokáig tartottak a ringben,egy jól irányzott ütés,s az orra eltört,ő fel is adta ennyivel.a második harcostársadat invitálták be,ő más sokkal tovább és szívósabban tartotta magát,de rengetetg ütést kapott,míg ő csak 2 enyhe ütést tudott bevinni a nagy Pusztítónak.Közben folyamatosan zajlott a konferálása a mérkőzésnek,s itt ahogy láthattad bármi megengedett volt,nem voltak szabályok.Végül előtted csapódik a ketrecnek a férfi,de már nem képes onnan felkelni.Hordágyon viszik ki.Majd téged mint a mai este utolsó jelöltjét hívnak a ketrecbe.Amint mész befelé"mentorod"még mond pár jó szót neked.
-Figyelj fiú,sok pénzt tettem rád,ne okoz csalódást,próbáld meg kiütni,eddig veretlen volt,de te vagy a nagy esélyes,hát ne hagyj cserben,csak a fejét üsd,hogy meg ne sántuljon...bár...akár a lábát is eltörheted...mindent bele...-s azzal vállon vereget,s izgatottan várja a fejleményeket.Immáron te is bent állsz a ketrec belsejében...

Helyszín:Topolyai utcák
Időpont:Dél körül(13.00-14.00)
Szereplő:strahd von zarovich

A bókon kicsit elpirul jó szokásához híven,de kedvesen mosolyog rád.Észreveszi zavarod,ám most ő nem jön zavarba.Beléd karol,s lassan sétáltok végig az utca forgatagán,s közben kellemesen társalogtok.
-Vadidegennek már nem nevezném,tudja már régóta dolgozom a kávézóban és már különbséget tudok tenni az emberek és jellemeik között,s maga határozottan sajátos személyiség,s semmiképp nem vadidegen.-fecseg tovább,de közben olykor olykor megbámul egy gey kirakatot.
-Rendben,ennek örülök,viszont nem holmi egyszerű éttermi vacsorára gondoltam,hanem valami különlegesre...Felírom a címet hová jöjjön,ne aggódjon,nem fog eltévedni,könnyen megtalálja majd a helyet...bízzon bennem.-mondta továbbra is kedvesen,majd egy cetlire felírta a címet,és átadta neked,mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.

Vendég

miközben egymásba karolva sétálgatunk, és hallgatom a fecsegését, amikor nem néz rám, egyfolytában a különös gyűrűjét bámulom, keresek rajta bármilyen olyan jelet, ami alapján be tudnám azonosítani akár az anyagát, akár a funkcióját, mert hiszem, ilyen gyűrűt nem csak úgy felvesz az ember.
aztán a cetlit átveszem, és megállva elolvasom a címet, aztán a zakóm belső zsebébe süllyesztve ráemelem hideg, fakószürke szemem.
-addig gondolom hazamegy. van kocsija, vagy fogjak önnek egy taxit, Betty? esetleg hazavitessem a kocsimmal? melyik lenne Önnek a kényelmesebb?
várom a válaszát, bár le merném fogadni, hogy a sétát választja.
~nem baj, este ott leszek, kíváncsi vagyok, mit akarhat tőlem~

Helyszín:Topolya utcái
Időpont:14.00körül
Szereplő:Strahd von Zarovich

Lassan sétálgattok tovább,teli az idő,közben Betty jelntéktelen dolgokról fecseg neked...tipikus női csevej.Makj végül befejezi,s elnézéstkérően mosolyog rád az untatott percekért.
-Valóban,először hazamegyek,aztán előkészítem a terepet a kellemes vacsorához...köszönöm,nincs szükségem,hogy elvigyen,egy taxi is bőven megfelel.-szabadkozik ártatlanul.Majd egy kósza tincset simit ki az arcából,s megvárja míg megérkezik a taxi.Beszáll,majd még a lehúzott ablakon át kiszól:
-De aztán ne okozzon csalódást,különben jár még maga a kávézóban...-mosolyog kedvesen-Akkor este várom...-s azzal a taxi el is indult.
A férfi már nem láthatta,de ördögi kifejezés költözött az ártatlannak tűnő hölgyemény szemébe.Vajon mit akarhat a férfitől...

Vendég

nézek még a taxi után pár percig, közben ujjaim között gyűrögetem a cetlit, amire a cím van felírva. aztán sarkon fordulok, és komótos tempóban hazafelé indulok. nem szállok taxiba, ilyenkor úgyis megdöglik a város forgataga, inkább keresztül vágok pár játszótéren és sétányon, mígnem megérkezem a kastélyomhoz.
otthon átöltözöm valami elegánsabb fekete öltönybe, elkészülök, borotválkozom, majd beszállok az újonnan vett Chrysler 300 C típusú kocsimba, és a megadott címre hajtok.
a közelben igyekszem leparkolni, sétapálcámat magammal víve az ajtóhoz/kapuhoz lépek, és becsöngetek, pont akkor, amikorra várt engem Betty.

Helyszín:Külvárosi lakás
Időpont:Esti órák(20.00-21.00)
szereplő:strahd von Zarovich

Betty kint vár az épület előtt,mely már valamivel kijebb esik a belvárostól.Elspőre talán szokatlan is kicsit,hogy ennyire kiköltözött volna,de nem rágódsz rajta sokáig.Csinos volt,szokatlanul csinos,haja hullámokban omlott vállára,enyhén sminkelt,de pont jól eltalálta,és a kisestélyi kiemelte tökéletes alakját.Mosolyogva várt rád,majd ahogy meglátott,integetni kezdett,hogy merre.
-jó estét,örülök,hogy mégis eljött...-mondta egy kedves mosoly kíséretében,majd az ajtó felé invitált.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha csak vár és vár a sorrakerülésére.Kérdés,hogy szerencse-e,hogy utolsóként engedik be.Ha ember lenne akkor valószínüleg az eddig látottaktól visszariadt volna,hisz a Pusztító úgy intézte el mind a kettőt,hogy az rettenetes.De mivel vámpír volt és bízott a saját erejében ezért csak örülhetett,hogy felmérhette az ellenfelét.Most,hogy látta milyen erős férfit kell legyőznie csak tovább nőtt benne az adrenalin.
Amikor a második ellenfél az orra előtt csapódott a ketrecnek már tudta,hogy ő jön.Levette a bőrdzsekit és a ketrec mellé dobta.Oda tette a tőröket is és mostmár csak a farmernadrág és a fekete izompóló volt rajta.
Kitárult előtte a ketrec ajtaja és ő nagy bőszen lépett be.Még meghallgatta a ballonkabátos fickó tanácsait,majd bement.
Mostantól kezdve mr csak a ketrec belseje volt számára és semmi több.
Szembenézett az ellenfelével aki még ma este alig kapott valamit.Gonosz mosoly jelent meg arcán amit a Pusztító a magabiztosság és a kicsiny nagyképűségnek tudhatott be,de ez csak annak az örömnek volt a mosolya ami eltöltötte Vanchát ha arra gondolt,hogy ma este ezzel a férfival azt tesz amit akar,mert itt ha nagyon erőseket üt akkor se lepleződik le.És ha ő kap nagyokat és túlvészeli őket akkor csak az ellenfél tudhatja,hogy ez nem lehet igaz.
A mosoly lehervadat az arcáról és csendben mondta,hogy még a Pusztító is alig hallhatta.*
-Gyere...

Vendég

mosolyra húzott száj, kézben a sétabot és egy csokor virág. nem vörösrózsa, az közönséges, hanem tulipán. narancssárga és vörös színűek.
mikor a házhoz érek, biccentek neki, átadom a virágokat.
-én is örülök, Betty kedves. de mi az, hogy mégis? hisz mondtam, hogy egy gyönyörű, kedves kisasszony meghívását nem utasíthatom vissza.

Helyszín:Régi épület alagsora,Topolya
Időpont:éjszakai órák(23.00 körül)
Szereplő:Vancha March

Végre a várva várt pillanat,bent voltál a ketrecben egyenesen szemben a Pusztítóval...aki láthatóan már nagyon várt rád,hogy a többiek sorsára jutatthasson,hiszen akkor továbbra is ő marad veretlen,az ezzel együtt járó pénzzel együtt.Csak a vigyort látta az arcodon,s ezzel egyetemben az ő arca viszont elkomorult,száját legörbítette,mint egy bika,aki épp támadni készül.Csak a szád mozgását látta,de nem hallott semmit.Majd hirtelen gúnyos vigyor jelent mag az arcán,és neki kezdett beható támadásának.Feléd lépett,majd körözni kezdett körülötted,aztán hirtelen megindult egyenesen a lábad felé,hogy ledöntsön,hiszen azért valamivel vastagabb volt nálad.
-Szétaprítalak...aztán még a drágalátos anyukád sem fog rád ismerni...-mondta dörmögő hangon ellenfeled.szalad feléd,aztán mikor már elérhető távolságban volt tőled,igyekezett megragadni a térded körül a lábadat,hogy kibillentve az egyensúlyodból a földre terítsen.

Helyszan:Külvárosi lakás
Időpont.esti órák(20.00-21.00)
Szereplő:strahd von Zarovich

Mosolyt csalt a férfi az arcára azzal,hogy virágot hozott neki.Átvette tőle,majd kedvesen megköszönte.-Nagyon kedves,és ezek...gyönyörűek,köszönöm.-mondta kedvesen Betty.A bókon ismét elpirult,mint a kávézóban,de szokása volt,könnyen zavarba jött.
Felkísérte,majd beentek a lakásba.Belülről is látszottak az antik vonásaz az épületnek,csak talán egyvalami lehetett szembeötlő,hogy nem volt túlságosan kivlágítva.inkább régies gyrtyák égtek a falon,harsány színvilágot kölcsönözve a belső térnek.De ez felfogható a kedves vacsora élménnyel párosuló jelenetnek is.Beljebb vezet,ahol egy hosszú asztal van megterytva,azon is háromágú gyertyák világítottak,és furcsamód nem ezüst,hanem valamilyen más,kissé szokatlan anyagból voltak az evőeszközök,de ez elsőre csak hosszas mustrálgatás után látható.
Aztán Betty egy pillantig eltűnt a virágokkal...majd újra visszajött.
-nos,remélem sikerült kellemes légkört teremtenem a vacsora hangulatához...-mondta titokzatos mosollyal a szája szegletében.-Akkor azt hiszem talán tálalnom kellene...-mondta,majd elfordult,de szemeiben ördögi csillanás villant meg,amit te már nem láthattál.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha elégedetten látta,hogy a Pusztító arca egyre jobban elkomorul,majd a férfi elkezdett körözni körülötte.A vámpír nem fordított neki hátat és végig a szemébe nézett.Egyszer csak gúnyos vigyorra húzódott a szája,majd megindult,de még tette egy megjegyzést,hogy megfélemlítse Vanchát.
Amikor a támadott látta,hogy a lábát szándékszik támadni, automatikusan védekezni kezdett.
Ugrott jobbra egy nagyot.Tulajdon képpen magas volt nem nagy.A lábait még maga alá húzta és így ha mindent jól csinál akkor a Pusztító csak a levegőt ragadja meg.Igyekezett mindezt az utolsó pillanatra halasztani amikor még sikerülhet,hogy az ellenfelének minél kevesebb ideje legyen megváltoztatni a mozdulatsorát.
Ha sikerül a kiugrása akkor egy-két gyors rugást is meg tud csinálni.Nagyjából a testre célozva, úgy,hogy ne essen nagyobb kár csak kis csipkelődés szerűség legyen.
Szerette volna látni,hogy a tömeg mit reagál egy-egy megmozdulására,majd,de erre nem volt még sok ideje, ám néha rápillantott a közönségre is...*

Vendég

mikor belépek a házba, alaposan körbenézek, de nem szemtelenül. amíg Betty a virágokkal ügyködik, meglesem a terített sztalt, és próbálok következtetéseket levonni a berendezési tárgyak alapján a lány életstílusával kapcsolatban.
~szép ház, takaros, rendesen karbantartva. tehát anyagilag nincs problémája. de vajon egy pincérnői fizetésből lehetne ilyen háza, ilyen bútorokkal? nem hiszem. ezt vagy örökölte, vagy máshonnan volt rá pénze. bár az ilyet nem illik megkérdezni, valahogy meg szeretném tudni~
gondolkodik, majd mikor Betty visszajön hozzá, a karját tartja felé, és bevezeti az ebédlőbe, közben válaszolva a lány kérdéseire.
-a légkör tökéletes egy fantasztikus vacsora elköltéséhez, ám az ön látványa még mindig arra készteti akaratom, hogy földbe gyökerezett lábbal csak bámuljam önt, kisasszony-mondom, majd aprót biccentek felé. nem célom haszontalan bókokkal órákig fárasztani, de ez még belefér.
-ahogy gondolja, számomra tökéletesen megfelel-majd megvárom, míg befejezi a tálalást, természetesen segítségemet felajánlom neki. aztán, mikor mindezzel végeztünk, és nekikezdünk, felteszem egyből azt a kérdést, ami a legjobban érdekel. nem szoktam kertelni.
-kedves Betty, bocsánat, ha kérdésemmel letámadom önt, de tudnom kell, mi az oka, hogy pár percnyi röpke ismeretség után egyből vacsorára hívott a lakására? tán fel akar áldozni egy vérszektának?-kérdezem, és hangom játékosan, viccesen cseng, mégis, szemeim komolysággal telve néznek a lány lélektükreibe. el se lehet dönteni, vajon komolyan kérdeztem, vagy csak oldani akartam a beszélgetést megelőző kínos perceket.