Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Vendég

*Alister táncstílusa őszintén megmosolyogtatta a lányt. Végre elkönyvelhette magában, nem csak ő rendelkezik divatjamúlt szokásokkal. Ebben az esetben viszont nem egyezett a stílusuk, a gogo dance kicsit közelebb állt Yana táncához, most igazán beleillett a környezetébe, áttombolta az éjszakát. Hosszú idő után végre újra őszinte mosoly csillant arcán, nevetett, és ha még rövid ideig is, de boldog volt. Egyszer talán már hallotta is a rádióban azt a Kelly Clarkson számot, ami most dobgépekkel erősen felturbózott változatban betöltötte az egész teret. Rájött, hogy ez a szám végre tetszik neki, felszabadulttá teszi. Végre búcsút mondhatott Mike Oldfield őrületének, és ezzel talán felfrissítheti életét és unalmas hétköznapjait. Igen, vágyott arra a cseppnyi fiatalságra, ami még megadatott neki. Gyűlölte a világot és a sorsot, hogy elrabolta idejét, fiatalságát és az életét. Ám ez az éjszaka csak az övé volt és élvezni akarta minden egyes percét. Együtt ugrált és énekelt a tömeggel, és mosolygott, végre mosolygott...*

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Yana boldognak tűnt. A tanulás sok évet fölemészt az ember életéből. Alister ezt jól tudta, meglehet neki ez nem tűnt fel, vagy csak nem akart tudomást venni róla. Az egyetemi évei viszonylag vidáman teltek el, részben, mert jó képességei voltak, részben, azért mert szerette az orvostudományt. De sok olyan, Yanához hasonló, embert ismert, akinek a vizsgákra való fölkészülés és temérdek tananyag megtanulása minden idejét elvette. Még olyan is akadt, ki beleőrült, egész egyszerűen nem bírta idegekkel és kikészült. Volt, aki a nyugtatókban látta a megoldást, esetleg a drogokban, amit legtöbbször az egyetemről szereztek be. Ezek radikális esetek, a diákság nagyobb része azért bírja magpróbáltatásokat. Yanára pillantva fölmerült benne a kérdés.*
~Az ember mindenáron küzd, hogy elérje a célját, bármi legyen is az. De milyen áron?~
*A zene elhalkult, Alister teljesen kifáradt. Visszaindulta ahhoz az asztalhoz, aminél az imént ültek. Leheveredett a kanapéra és ujjaival kifésülte, tánc közben összekuszálódott tincseit.*

Vendég

*Yana könnyed mozdulatokkal huppant le a kanapéra, úgy érezte, fizikailag teljesen kimerült, lelke mégis arra ösztökélte, ne hagyja abba a táncot, táncoljon halálig. Ilyen izgatott már régen nem volt, iskolás lány korát juttatta eszébe, amikor még minden új volt számára. Olyan érzés volt ez, mint a vágyakozás az első csók után, lelkes és energiával teli. Mégis félt, aggódott amiatt, hogy ez az érzés végképp elragadja, és nem sokkal később már nem is fog magára ismerni. Próbálta összeszedni magát, elővenni a szokásos maszkot, amely lelke sebezhetőségét takarta. Miután leült, hátradőlt a kanapén, élvezve puhaságát, kényelmét. Kissé oldalra billentett fejjel, és a szokásos féloldalas mosollyal arcán nézte a még mindig tomboló tömeget. Szíve heves dobogása lassan alább hagyott, nyugodtabban vette a levegőt. Tekintete újra oldalra siklott, látta a férfin a kimerültség első jeleit, ahogy alig észrevehetően pihegett mellette, levegőért kapkodva. Halántékán egy apró izzadságcsepp szaladt végig, a nyakán kidagadó érben csak úgy lüktetett a vér. Kisöpörte homlokából kusza hajtincseit, majd egy pillanatra behunyta szemeit. Yana mély levegőt vett, hiszen ez a látvány olyan érzéseket és vágyakat ébresztett benne, amelyeket nem volt szabad hagynia előtörni. Rendelt egy újabb pohár tequillát, hogy feledtesse magával ezeket a kusza érzéseket, amelyek most már teljesen megzavarták, és felébresztették benne női énjét. Próbált az előtte tornyosuló feladatokra koncentrálni, hogy másnap kit kell még átsegíteni a boncasztal rejtelmein, de hamar rá kellett jönnie, ebben az állapotában képtelen volt a halottakra gondolni. Mindez annyira távolinak és elképzelhetetlennek tűnt, nem volt képes másra koncentrálni, csak a férfi nyakára, ajkaira, érintésére. Rettenetesen dühös volt magára, hiszen egy leendő tanítványáról volt szó, nem engedhette meg magának az effajta gyengeségeket.*
- És diploma után itt kíván maradni a városban, vagy talán elmegy máshova szerencsét próbálni? *kérdezte rekedtes hangon, próbálván elterelni gondolatait olyan dolgokról, amelyeket nem tartott elfogadhatónak, illetve helyesnek.* - Most negyedéves, ha jól tudom? Ők járnak hozzánk gyakorlatra...

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Fölült a kanapén, majd kinyújtózott és a lányra szegezte tekintetét. Látta Yana szemeiben, hogy nem közömbös iránta, de mid a ketten jól tudták, hogy nem lehet köztük semmi. Alisternek ott Anelma, és különben sem kezdhetett volna ki egy egyetemi tanárral. Az etikátlan lett volna, Yanával szemben is. Egy ilyen tanár-diák viszonynak több hátulütője is lehet. Nem is beszélve arról, hogy ha kitudódik, akkor mindkettejüket elküldhetik az egyetemről.*
-Valóban negyedéves vagyok, de még nem tudom, hogy hol tudnék az egyetem utána elhelyezkedni. Még az is megeshet, hogy külföldön próbálok szerencsét.

Vendég

*A zaj dübörgő áradatként vette körbe a két beszélgető alakot, ám Yana most mégis tökéletesen hallotta Alister szavait. Minden egyes hang újabb tüskeként vágott szívébe, ám ő csak nézte a férfit, mint József Attila a vasúti menetrendet.*
~ Gyilkos...~*gondolta, ám ez arcán egy cseppet sem látszott. Mosolya takarta a benne dúló fájdalmat, amit nem értett, honnan származik. Mély levegőt vett, és megfogadta, többet nem gondol erre a férfira. Ma látta először és utoljára. Nem is mert abba a lehetőségbe belegondolni, mi lesz, ha órát kell tartania neki. Gondolatai kusza összevisszaságában megpróbálta megértetni magával, hogy ez most csak az alkohol hatása, semmi több, hiszen nem is ismeri ezt az embert. Próbálta megérteni... próbálta...*
~ Ehh, ez lehetetlen...~
- Kívánom, hogy szerencsével járjon, Amerikában szívesen fogadják diplomásainkat. *halkan felnevetett, majd behunyt szemekkel megrázta a fejét* - Nem, pontosítok, szívesen fogadnak minden diplomást, hiszen ahol már a pénz megvan, oda már csak az észt kell begyűjteni. Meg kell, hogy valljam, jól csinálják, igazán jól... Azt hiszem későre jár, ideje, hogy menjek, holnap is van egy nap.
*Felállt, majd nemrégiben levetett blézeréért nyúlt. Ahogy előre hajolt, a világ egy pillanatra elhomályosult szemei előtt, de végül sikerült összeszednie magát.*~ Uram-atyám...~ *Eszébe jutott a sötétzöld Alfa Romeo, amivel ideérkezett, és rá kellett jönnie, ilyen állapotban nem vezethet.*
- Lenne egy utolsó kérésem önhöz...*fordult újra Alister-hez, reménykedve abban, hogy ennek a férfinek a személyében segítségre talál* - Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy képes lennék most volán mögé ülni. Megkérhetném önt erre az óriási szívességre?

VI Újszülött farkas Tartózkodási hely: Topolya

*Nem volt könnyű ugyan, de ha az ember nagyon odafigyelt, akár érzéseket is le tudott olvasni a nő arcáról. Ezt eléggé megnehezítette, hogy Yana mindvégig mosolygós grimasz mögé rejtette valódi érzelmeit, mintha csak álarcot viselt volna. Alister jó megfigyelő volt, gyakran ki tudta fürkészni mások gondolatait pusztán a gesztusaikból. De Yana még számára is rejtély volt. Minden arckifejezése, minden egyes apró mozdulata tökéletes összhangban volt, egy árulkodó jel sem utalt a lelki állapotára. Talán csak a szemei. A szem a lélek tükre, ahogy a mondás is tartja, s most az egyetlen, ami segíthet megfejteni ezt a rejtélyt, ezt a rébuszt… ezt a keleti nőt. Alister Yana tekintetét fürkészte, remélve, hogy sikerül elkapnia azt a pillanatot, amikor a szemei elárulják a nő oly féltve őrzött titkait, mindhiába. Talán a japán neveltetés szigora teszi? Igen, az állít leküzdhetetlen akadályt a férfi elé. Meglehet, tudja, mivel lehetne áttörni ezeket a falakat, de nem teszi meg. Nem teheti meg, nem játszhat mások érzelmeivel csak azért, hogy a titkait földerítse.*
-Persze, örömmel.
*Alister leinti a pincért, hogy kifizesse a számlát, majd elindulnak a diszkó parkolója felé. Mikor beszálltak az Alfa Romeo-ba, Alister beindítja az autót, és Yana felé fordul.*
-Akkor merre is menjünk?

//József Atilla mag a vasúti menetrend Rolling Eyes

//

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit belép a diszkóba. Most már érzi, megtalálja a helyét, akárhol is van. Nem kell őt félteni, nem egy elveszett gyermek. Amióta elindult a raktár épületből, talált magának egy kis garzon lakást a belvárosban, azzal a hírdetéssel, hogy mindenhez közel. Bár relatív a közelség, neki épp megfelel. Megnézte az egyetem épületét is, ami tetszésére vált. Úgy döntött, mégsem hagyja abba a tanulmányait , itt folytatja a francia nyelv tanulmányozását. Ennél jobb hely nem is lehetne, kint Franciaországban tanulni a francia nyelvet. Mindig is ez volt az álma. És itt igazi irodalom órán is részt vehet, nem úgy, mint otthon, ahol a civilizáció és a nyelvtan volt előtérben. Munkát nem talált, de végül felhívta az otthoniakat, akikkel megállapodott egy fix összegbe, amit a számlájára fognak utalni. Legalábbis addig, amíg ösztöndíjat nem kap. Aztán azonnal megvonják tőle a havi támogatást. Nofrit ezt nem is bánta, most úgyis mindennel szakítani akart, mot valami lázadó szellem fogta el. Nem értette, soha nem lázadt az otthoni élet ellen, bár mindig is provokatínak nevezték.
Most az első estéjét nem akarta otthon egyedül tölteni, inkább belevetette magát az éjszakába. Ennek meg a legmegfelelőbb hely a diszkó. Mindig is szeretett táncolni, bulizni, és a diszkóban még az sem zavaró, hogy egyedül van az ember.
A táncparkett közepére megy, és elkezd mozogni a zene ritmusára. Senki nem veszi észre, hogy egyedül van.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit megunja a táncot. Nagyon kemény műfajra vált a DJ, amit ő nem szeret. Inkább a bárpulthoz slasszézik, és a tömeg között keres magának egy rést, hogy a pultostól kérhessen egy frissítőt. Két izomagyú között van egy kis hely, ahová be is férne, ha nem könyökölnének szétterülve a bárpultra. Végigméri a lehetőségeket, de nem talál jobbat ennél. Vagy közéjük áll, és kér magának egy pohárka italt, vagy tömegen keresztül kell utat törnie magának. Valahogy jobbnak látta a két fickóval történő összecsapást, mint a heringes összezsúfolást.
Odasétál melléjük, és egyszerre érinti meg a két fickó vállát, akik ugyanabban a pillanatban fordulnak hátra.
- Jé! - kiált fel az egyikük. - Mit szeretnél csinibaba? - kérdezi a másik. Nofrit hozzá szokott már az eféle megjegyzésekhez, most sem zavartatja magát, tudja, hogy veszélytelen ez a két behemót. Könnyedén le tudja rázni őket, hiszem részegek, mint a gödény.
- Sziasztok Fiúkák! - mosolyog rájuk. - Odaengednétek a pulthoz?
- Csak nem megszomlyaztál? - kérdi a tőle jobbra álló izomagy.
- Ó, igen, kimelegedtem a tánctól. - kacéran, de mégis visszafogodtan megérinti a mellkasát. - És szeretnék inni egy Cosmopolitan koktélt.
~Hátha meghív egyikük. ~ gondolja, miközben kiejti a koktél nevét. De a két férfi, ha annak lehet őket nevezni, mert az eltorzult testük már csak hústömegeknek tűnnek, nem veszi a lapot, és inkább csak kajánul felnevetnek, és félrehúzódnak, hogy a lány odaférhessen a pulthoz, de mégis hozzájuk kelljen érni.
Nofrit megborzong, amikor a meztelen válla hozzáér a mellette állókhoz. Kikéri az italt, kifizeti, és siet el onnan. Ahogy épp lépne el, az egyikük, a kérdező palyzánul a fenekére csap. Nofrit visszanéz, és a szemében a bosszú fénye gyúl, de nem tesz semmit. Inkább az italját fogva egy kényelmes kanapéhoz sétál, amibe aztán szinte belezuhan.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

- Hé kislány, jösz táncolni?
*Hallja Nofrit a feje fölül. Nem volt olyan erős a cosmo, hogy a fejébe szálljon, de a mostani zene elkábította. Soha nem értette, mit szeretnek a dümdüm zenében a fiatalok. Már gimnazista korára rájött, hogy ez nem az ő világa, bár szeretett táncolni, bulizni. De inkább azokra, amiknk volt ritmusuk, szövegük. Felemeli a fejét, és egy véköny, magas srácot pillantott meg. ~Hú, jó pasi lenne...~ gondolja, miközben végigmunstrálja a szemével. Észreveszi pasi tetovált nyakát, üveges tekintetét, és úgy dönt, ezzel most nem kezd ki. Szereti az egy éjszakás kalandokat, de ezekben is csak egy kikötéssel vesz részt: a pasinak színjózannak kell lennie, vagy legalábbis tudja kontrolálni a cselekedeteit. Ez a manus, itt mellette nem tartozott abba a csoportba.
- Bocsi, szépfiú, de most a táncról le kell mondanod! - sajnálatot tettet. A srác csak megvonja a vállát, és egy gőgös, lemondó tekintettel tovább megy. Nofrit felsóhajt. Ez túl egyszerű volt.
Kezdi unni az estét, már hajnal felé járhat az idő. Úgy dönt, inkább hazamegy, s kialussza magát, mielőtt másnap bemenne délelőtt az egyetemre. Fel kellene vennie az óráit, bekapcsolódnia a tananyagba, kíváncsi az évfolyamára, a tanáraira. Reméli, reggel korán fel tud majd ébredni, hogy tényleg elvégezhesse azokat a dolgokat, amiket másnapra tervezett.
Fláll, a poharát a közeli asztalra helyezi, kiveszi a kabátját a ruhatárból, ahol most nem kell sorban állnia, meg is lepődik, ez az első hely, ahol simán a ruhatárhoz juthatott. És fogva a kék dzsekijét, kisétál a diszkóból, s egyenesen hazamegy.

VI Újszülött vámpír

*Mint egy örökkévalóság, olyan hosszúnak tűnik a sorban állás. S a két ajtónálló sem a legszívmelengetőbb látvány ám, főleg ahogy kopasz fejüket a lány felé fordítva mogorván bámulnak rá. Lea azért nem mutatja ki, hogy megborzongott egy pillanatra, inkább egy kedves mosolyt villant a férfi felé, s tovább várja, hogy haladhasson. Már csak páran vannak előtte, de az egyik srác dugi piát akart bevinni… Az tuti, hogy már nem megy be, legalábbis a főbejáraton nem…*
~Fizess érte bent, ha már ide jöttél… Csajoknak is jobban imponál ám…~
*Jegyzi meg egy ironikus hangnemben, de persze csak gondolatban. Hiszen a mosolyt fent kell tartani, mogorva emberre még az ajtónállók is furcsán néznek, és azt hiszik, rosszban sántikál..
Végre az ajtó, már legalább látja, meg a két nehézfiút is. Inkább nem szólal meg, csak egy nemet int fejével, és készségesen megmutatja táskája tartalmát, és hogy nincs benne csak a szokásos női holmik egy része. S az ajtó kinyílik, őt pedig szíven csapja a hatalmas robajjal őrjöngő zene. Mosolya kiszélesedik, ahogy belép a terembe, és azonnal ki is húzódik a falhoz. Először terepszemle van, csak aztán lehet bármit is tervezni…
A tánctéren lézengenek páran, de nagy részük csaj, arra ugyebár nem fanyalodik.. A bárpultnál már többen vannak, de ez nem csoda. Üres asztal a táncparkett szélén nem igazán lelhető fel, de nem is ülni jött ide..*
~Hmm… Először igyunk valamit..~
*Gondolja, miközben kabátja lesiklik vállairól, s most már látható a fekete, hosszú ujjú felső, ami vállait nem takarja. Ehhez társul a miniszoknya és a hosszúszárú csizma, aztán ezzel kifújt az öltözéke.
Könnyed léptekkel indul meg a bárpulthoz, s kisebb „harc” árán helyet is sikerül szereznie.*
-Egy tequilát..
*Mondja hangosan a pultos lánynak, aki feltehetőleg már megtanult szájról olvasni. Egy ilyen helyen biztos alapkövetelmény is.*
~Semmi különös, vagy figyelemreméltó. Részegek nem érdekelnek, a többi pedig még a sorban áll.. El leszek itt egy darabig, azt hiszem…~
*Von vállat gondolataira, s a pultos is elé teszi a kért italt. Bár kisebb időbe telik, míg rájön, mennyit is kell fizetnie, de amint rájött, már ki is csengeti az árat…
Sót szerez magának, majd a kezére borít belőle egy keveset. Aztán citrom a sózott mancsba, a pohár a másikba. Fél pillanat az egész, s már se tequila, se citrom nincs már a kezében. Szalvétába megtörli a kezét, majd hátát a bárpultnak veti, és onnan szemlélődik tovább. Csak leszólítja valaki, vagy eseleg kinéz magának valakit, akivel érdemes lenne ismerkednie… Addig pedig csak gondolatban vadászik…*

VI Újszülött vámpír

*Hangos zene, táncoló lányok, s néhány lézengő férfiú, kicsípve. Az ital kiváló, a választék már kevésbé, node miért válogat az ember lánya.*
~Hmm… Hello, szépfiú…~
*A tömegből hirtelen tűnik fel egy férfi. Magas, vörösesbarna haj, és mélybarna szemek.. Ennél többet nem is kívánhatna hirtelen, a többi pedig magától elválik.*
~Nem tudom milyen voltam 20 éven keresztül, de most már gátlástalan vagyok…~
*Jegyzi meg magában, miközben elsunnyog vissza, a bejárat felé. Kabátját és táskáját is leadja, majd visszasiet a táncparkett szélére.. Kisebb aggódás fogja el, mikor nem leli a kiszemeltet, de ahogy beljebb sétál a táncolók között, feltűnik a pasi. Magányosan áll a parkett mellett, biztosan ő is a kínálatot nézi…
Leanak sem kell sok, meggyorsítja lépteit, s még pár táncost is meg kell löknie, hogy odaérhessen a kiszemelthez. S nem is kell sok, még mielőtt megszólíthatná, találkozik tekintetük..*
-Táncolunk?
*Kérdezi Lea kedvesen, egy csábos mosoly kíséretében, mire a srác nem válaszol; kezét a lány derekára csúsztatja, és beljebb invitálja a parkettra. Egyikük sem akar beszélgetni, a zene amúgy sem tenné lehetővé; az ütem viszont felgyorsul kissé, megőrjítve Leat.
Egy lépéssel a fiú előtt táncol, mondhatni „illegeti” magát.. Csípője lágyan reng a zene ütemére, s ugye a szoknya sem takar sokat. Közben kezei hol teste mellett, hol testén simítanak végig, ezzel is ingerelve a srácot, akit mélybarna szemének csillogása árul el. A lánynak sem kell több, lassan közelít a srác felé, apró lépésekkel, míg végül testük össze nem simul, ahogyan Lea egyre izgatóbb táncot kezd lejteni.. A szemkontaktust végig megtartja a sráccal, s mivel az sem nyuszi, az ő keze is Lea testén simít végig, mindig máshol…
Mire a lány is felbátorodna, hogy kissé folytassa a húzást, a zene üteme megváltozik; lassú szám követi a gyorsat, amire már nem éppen indul be.*
-Meghívhatlak egy italra?
*Lassúbb zene előnye, hogy hallhatja a srác hangját, ami egészen falkaparónak hat. Kellemes mély és határozott, s egy ilyen hang kérésére ő képtelen nemet mondani…*
-Persze…
*Egyezik bele, s mire észbe kapna, a srác az egyik hátsó asztalhoz vezeti, a derekánál fogva. Persze ő sem ellenkezik, miért tenné? Követi a srácot, majd leül a kiválasztott asztalhoz, de a srác azonnal faképnél is hagyja…*
~Tudhattam volna…~
*Csap egyet a levegőbe, s már épp indulna is, hogy megkeresse, mikor két koktél tűnik fel hirtelen, s persze a jóképű ifjú is.*
-Azt hittem, magamra hagytál…
-Téged? Bolond lennék…
*Feleli a fiú egy kellemes mosollyal, miközben leteszi a színezett italt Lea elé.. S mivel a zene sem annyira hangos, kellemes beszélgetésbe kezdenek, mindenféléről, aztán majd az ital és az idő eldönti, mi lesz az est további részében…*

VI Újszülött farkas

*Az ajtó esetleges nyikorgását elnyomja a bennt szóló zene.
Pörgős,ritmusos szám megy amire igen sokan táncolnak a parketten.Akik bátrabbak és bevállalósabbak azok középen vannak és néha olyanokat csinálnak,hogy helyet adva nekik egyedi kis produkciót hoznak össze.Vannak azonban akik csak szélen vannak.
Vagy a férfi tanítja a lányt vagy fordítva és idővvel talán valamivel beljebb araszolnak.
David a parkettet kikerülve megy a pulthoz.
Ott vannak még szabad bárszékek amiken helyet foglalhat magának.Onnan jól lehet látni mindent.
Nemsokára odaballag hozzá a pultos.*
-Hello öregem.Mit szeretnél?*Mondja alkoholtól és cigitől rekedt hangján.*
-Egy sört kérek.*Hangzik a felelet.*
-Rendben.Azonnal hozom.
*David addig újra hátatfordít a pultnak.Csak akkor néz vissza amikor hallja a korsó koppanását az asztalon.*
-Hozzak még valamit?*Kérdezi kicsit modortalanul.*
-Egy doboz cigarettát kérek még.
*A férfi ismét elballag és valamivel gyorsabban tér vissza a dobozzal.Miután letette és a kinyújtott kezébe is belekerült a pénz elballag és várja,hogy még valakihez odamehessen.
David kibontja a dobozt és rágyújt egy szálra.A füst amit kifúj elvegyül azzal a füsttel amit időnként befújnak a hangulat fokozása érdekében.
Nem ül senkisem a közelében ám a pultosnő akit a másik pultos korábban megelőzött arrafelé lépked.A férfi hátrafordul,de látja,hogy amaz már el is megy amint látja,hogy a vendég aki felé tartott már ki van szolgálva.
David pusztán három korsó sört ivott azon az estén.Utánna felállt és az asztalon hagyott némi borravalót amit ez nesetben a hölgy ért el hamarabb.
Az ajtó újra kitárul,mint szinte minden estén oly sokszor,majd újra kizárta a többnyire csendes sötétséget amit csak az utcai lámpák világítottak meg és ezzel együtt a kilépőt is kizárták akár jó akár rossz emlékekkel.*

VI Újszülött vámpír

*Az este hamar elmúlt, s mire feleszmélt, már pirkadni kezdett. Legalábbis a mosdó egyetlen ablakában, ahogy kinézett, ezt látta. A nap első sugarai már kúszni kezdtek a betonon, egyre jobban ölelve és hálózva be a terepet.*
~Indulnom kellene…~
*Állapította meg egy vállvonás kíséretében. Sok koktélt ivott meg a srác társaságában, s egészen jól elbeszélgettek. Nem is hitte volna, hogy ez lehetséges. Megtudta a srác nevét, kifaggatta a városról, arról, hogy mit tanul és mihez akar kezdeni.. Aztán percekkel ezelőtt a fiú búcsút mondott, s távozott…*
~Talán legközelebb…~
*Közelebb hajolt a mosdótál feletti tükörhöz, kiigazította a sminkjét, majd a haját is átvariálta kissé, aztán visszapakolt a táskájába.
Könnyed, légies léptekkel sétált ki a mellékhelyiségből. A bejáratnál – legalábbis úgy rémlett neki – hogy látott pár telefont, így arra vette az irányt. Mivel mobiltelefonja nem volt, kénytelen volt ezt használni… Turkált egy keveset a táskájában, majd a talált aprót a telefonon kijelölt résbe dobta. Tárcsázott; szerencséjére emlékezett a taxi számára.*
-Haló! Leary Cedath vagyok! A discohoz kérnék egy taxit..
*Alig hallott valamit a kagylóban a zene miatt, de remélte, hogy a diszpécser vette a kérést, s ki fog küldeni egy taxit neki. A kagyló a helyén végezte, ő pedig a ruhatárnál visszaszerezte kabátját is.
Kifelé menet egy kedves mosollyal búcsúzott el a két ajtónállótól, majd kisétált a disco elé. Világos volt már, s a fény is bántotta a szemét; ami a füstnek a számlájára íródott. Előkeverte cigarettáját is, amit még bent vett, és az öngyújtót, amit a sráctól kapott. Szájába vett egy szálat, majd meggyújtotta, és az első slukkot mélyen tüdőzte le, majd akár csak a fáradt gőzt egy nehéz nap után, úgy fújta az ég felé. Nem igazán ízlett neki a dohány, de egy doboz nem árt meg, gondolta még bent.. De már sejtette, hogy otthon a kukába dobja a cigarettát, az egész megmaradt dobozt.
Még félig sem szívta el cigarettáját, mikor a taxi lefékezett előtte. A sofőr kiszólt, a neve után érdeklődve, de mire végigmondta a mondatát, Lea már a hátsó ülésen ült. Bemondta a címet, aztán mit sem törődve a sofőrrel, kifelé bámult az ablakon. Fáradt volt, nem is fogta fel a kint zajló eseményeket.. Járkáló emberek, akik biztosan a munkába siettek; iskoláskorú kölykök nevetgéltek az utcán.
Hátradőlt, mély sóhajok törtek fel tüdejéből, s a cigaretta miatt még köhögő ingere is támadt… De nem foglalkozott vele, tudta hogy vagy még egy óra, mire hazaérkezik. De minimum 45 perc lesz, amit átaludhat.*
-Ébresszen fel, ha odaértünk.. És ne akarjon átverni…
*Közölte a taxissal, majd megtámasztotta fejét, és lehunyta szemeit. Nem aludt el mélyen, érzékelte a rádióból szűrődő hangokat is, de különösebben nem foglalkozott vele.. Otthon akart már lenni, és az ágyában aludni… Jó sokat…*

Vendég

*Az Elizium Disco előtt mély ,morgó hangra figyeltek fel a biztonsági őrök.Egy tűzpiros Ducati közeledett ,és állt meg a disco bejárati ajtajához egészen közel.A fenevad ,melyről 27 éves fiatal lovagja száll le ,egyedi volt a városban...
Gazdája levette fejéről ,a motorhoz illő tűzpiros bukóját, majd a bejárat felé közeledve biccentett az őröknek ,akik félreálltak utjából ,és beengedték az ellenőrző kapun.*
~Percre pontosan...~
*Néz az órájára ,majd az egyik bordó függönyhöz lép ,ami előtt egy nagydarab kidobó vigyázta a teret.Mikor az meglátta Gordit ,biccentett ,félrehúzta a lepelt ,majd kinyitotta a mögötte található ajtót...*

V Ifjú farkas

*Nicholas hatalmas lendülettel tárta szét a disco bejáratánál lévő kétszárnyú ajtót. Egy pillanatra megállt, s mélyet szippantott, az akkor már szájában égő cigarettából, majd kezébe vette azt, és csípője mellé engedte. A füstöt orrán keresztül fújta ki, s ha felcsendült volna Ennio Morricone "A jó, a rossz és a csúf" filmhez írt betétdala, akkor a férfi belépője valóban egy westernfilmet idézett volna, amint a főhős belép egy kocsmába...*

*Nicholas körbenézett a discoban, és ahogy gondolta, senki ismerőst nem fedezett fel. De hogyan is találkozhatott volna bárkivel is, ha a Topolyán élő embereknek nem adott esélyt, hogy megismerjék őt. Amikor észrevette a bárpultot, lassú léptekkel elindult annak irányába, átvágva a tánctéren...*

*A disco nem volt üres, de látszott az emberek mennyiségén, hogy a holnap munkanap lesz... Nicholas próbált a lehető legkevesebb emberhez hozzáérni miközben átvágott a tánctéren, de egy magáról megfeledkező fiatal mégis meglökte. A fiú ránézett Nicholas-ra, aki szúros tekintetével azonnal letörte a fiú arcáról vidámság minden jelét. Talán mondott valamit a férfinak, de a hangos zene miatt nem lehetett érteni egyetlen szavát sem. A rövid intermezzo ellenére Nicholas gyorsan odaért a bárpulthoz, és sört rendelt. Úgy tervezte sokáig marad, s nem akart már a buli elején töménnyel indítani. Cigarettáját elnyomta, leült egy bárszékre és a tánctér felé fordult, miközben sörét iszogatva nézte a táncolókat...*

V Ifjú farkas

*Nicholas-nak nagy erőt kellett vennie magán, hogy a bajor sörökhöz szokott garatán lecsússzon a francia sörkülönlegesség. A sör szeretete már-már tradíció volt nála, amely hagyománynak nem annyiszor tudott áldozni, mint amennyire szeretett volna...*

*Nicholas gondolataiba az Oktoberfest tört utat magának, s amint a bajor sör ünnepére gondolt, érezte a sült csülök, a perec és a savanyú káposzta ízét, melyet egy jó korsó bajor sör társaságában szokott fogyasztani. Annak ellenére, hogy Nicholas nem szerette nagy tömegekben maga körül az embereket, az Oktoberfest más volt, hiszen szinte csak akkor viselte el, hogy egy többezer férőhelyes sátorban énekeljenek körülötte a hatalmas embertömegek...*

*Valaki nagyot esett a táncparketten, és ez billentette ki a férfit gondolatmenetéből, s emlékeztette arra, hogy ő most egy discoban ül, és élete legrosszabb sörét tartja kezében...

~ Bière de Cave Maître ~

*Ezt a nevet olvasta le Nicholas a sörröl, amikor a címkéjére nézett, s gondolataiban jól elraktározta, nehogy még egyszer nem kér a "Pincemester söréből". Megfordult a bárszéken, és a csapos felé fordult:*

- Hé, nincs itt valami finom német sör... Vagy legalább valami más márka, aminek nincs felmosóvíz íze?

*Nicholas hangját tisztán lehetett hallani a hangos zene ellenére, miközben kezével a pultos felé fordította az üveget. A pultos megnézte, majd a férfi szemébe nézett, és egy erőtlen mosollyal próbált válaszolni Nicholas felvetésére. Vett egy mély levegőt, és egy szuszra legalább tizenkét féle sörmárkát sorolt fel, melyek legtöbbjéről Nicholas azt sem tudta, hogy léteznek...*

~ Biztos ugyanilyen helyi különlegességek... ~

*Nicholas a felsorolában meghallotta egy világmárka nevét is, s miután letette a kezében tartott üveget a pultra, abból kért egyet. A pultos készségesen kicserélte a sört - hiszen ez volt a munkája - és többi vendége felé fordult, akik már várták, hogy lenyúgözze őket bármixeri tudásával. Nicholas visszafordult a táncparkett felé, és tekintetét a táncolókra irányította...*

V Ifjú farkas

*A világmárka, amit Nicholas a francia sörkülönlegesség után ivott, sokkal inkább volt kedvére, s a cigaretta, amit mellette szívott, remekül harmonizált vele. Egy pillanatra el is felejtette, hogy hol van, és átadta magát a zene ritmusos dübörgésének. Lábával és fejével egyszerre mozdult az ütemekre, s már-már feloldódni látszott...*

*De Nicholas nem az a fajta volt, aki egy kis sör és a ritmusos zene hatására feloldódik. Amikor észrevette magán az önfeledt szórakozás első jeleit, gátat szabott magának, és egy hatalmas krákogással megfékezte magát. Ránézett a kezében tartott üvegre, és mivel csak pár korty volt még benne, gyorsan benyakalta.*

*Szeme sarkából mintha mozgás érzékelt volna a bejárat irányából, de csalatkoznia kellett, senki sem hagyta el vagy érkezett meg a discoba. Nagyot sóhajtott, és ránézett órájára... A percek, amit várakozással töltött szinte napoknak tűntek, s elege lett a tétlenségből. Megfordult bárszékén, elnyomta a cigarettá, kifizette a söröket - borravaló nélkül - és elindult a kijárat felé. Gyors lépte sebesen vitték az ajtók felé, s mielőtt kilépett volna még visszanézett a táncparkettre. Megállt egy pillanatra, és el kellett magát nevetnie...*

*Nem a táncolók tudásán mosolygott, habár azon is tudott volna, hanem önmagát nevette ki. Maga sem tudta miért ült autóba ezen az álmatlan éjszakán, nem tudta miért jött be a discoba, s nem tudta miért várt annyit... Talán valamilyen érdekes emberrel szeretett volna találkozni, akivel megoszthat néhány gondolatot, egy italt vagy egymást...*

~ Az ember a hibáiból tanul... ~

*Gondolta magában, amikor becsapta maga mögött a disco ajtaját, és a két marcona ajtónállóval találta magát szemben. Azok ránéztek, s eszükbe jutott Nicholas kicsiny mutatványa, amikor bement, s jobbnak látták, ha nem szólnak a férfihez, nehogy megint produkálja magát...*

*Nicholas észre sem vette a két "gorillát" és anélkül, hogy rájuk nézett volna célirányosan kocsija felé indult. Lépései - a discoból áradó zene ellenére - furcsamód visszhangoztak a parkolót körülölelő falakról, s minél közelebb ért kocsijához, annál hangosabbak lettek. De Nicholas-t ez nem érdekelte, csak be akart szállni autójába és a lakosztálya nyugalma után epekedett. Amikor beült a Mercedes-be, néhány másodpercig járatta a motort, majd egy dinamikus mozdulattal kifarolt a parkolóból és a Szórakozónegyed utcáit használva elindult a szálloda felé...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Az igazat megvallva Larának elég unalmas élete volt. Nem volt soha komoly kapcsolata, semmi izgalmas nem történt vele. Eddig egy kis faluban élt a szüleivel, most azonban ideköltözött Topolyaba, azt remélve, hogy megváltozik az élete, akár egy férfi, akár egy izgalmas kaland álltal.

Megkapta az állást, amire jelentkezett. ~Most mit csináljak? Barátaim itt nincsenek, senkivel sem ünnepelhetem meg a jó hírt. Viszont otthon sem akarok maradni..~ Végül úgy döntött, elmegy egy discoba, hátha szerez barátokat és bulizik egy jót.

Belépet a discoba, odament a pulthoz és rendelt magának egy italt. Miután ezt elfogyasztotta, rágyújtott, majd elkezdett táncolni. Épp a kedvenc zenéjét játszották.

~Nagyon jó ez a hely, de már elég fáradt vagyok...Azt hiszem még táncolok egy kicsit aztán hazamegyek~

*Még körülbelül negyed órán keresztül táncolt, azután kiment a mosdóba, majd kilépett a discobol.

Odakint esett az eső. Fölnyitotta az ernyőjét és elindult a belvárosi lakásába.

VI Újszülött farkas

* A diszkó ajtaján két eléggé pityókás 20 év körüli fiatal lépett be. Látszólagosan pörögnek mindenen, amit látnak, és azon is amit nem. Ahogy törnek át a tömegen, hol köszönnek valakinek, hol nevetve odébblöknek valakit. Első útjuk a pulthoz vezetett, hiszen lekell valamivel öblíteni a hosszú út fáradalmait.
- Hú, milyen jó este! Ordított Niko, valósággal ráesve a pultra.
- Én kérek egy üveg sört. Kiáltott a pultos csajnak, majd társára nézett.
- Te kérsz valamit Baby? szólt a már mellette megjelent Leonardinához, aki szintén eléggé teli volt kalanddal. Wink

*

Halandó

*Nikoval lép be a diszkóba. Kezdetben kicsit megszédíti ez a sok sürgés-forgás, ami hirtelen rájuk zúdult, főleg, hogy egy kis alkohol is került már a szervezetükbe, de amint hozzászokott a füle és a szeme is zsivajhoz, illetve a bentlevő fényekhez már igazán jól érzi magát. Ugyan nem ismeri azokat az embereket, akikre ráköszönnek, sem azokat, akiket kicsit arréb taszajtanak, de ez most egy cseppet sem számít, hiszen amazok sincsenek teljesen józan állapotban és a lényeg, hogy jól érezzék magukat. Miután eljutottak a pultig, Nikoval egyetemben ő is szinte ráesik. Hiszen a lábán is alig bír állni és ha a férfi nincs mellette talán idáig sem jutott volna el, de hát mire vannak a jóbarátok nemde?*
- Igen, szerintem is fantasztikus. Én is egy kis sört.*mondja dallamos hangján a fiúnak, bár igazság szerint tekintetét és gondolatait nem az ital köti le, hanem a nyüzsgés. Már a gondolatai szinte elvesznek a többi ember ringó tömegében, aztán nagy nehezen a fiú felé irányítja a tekintetét és rámosolyog bár, hogy miért azt maga sem tudja, csak úgy jólesik neki.*

VI Újszülött farkas

* - Oké, két sört. Nekem egyet, meg a szép hölgynek itt mellettem! Ordított, majd rákacsintott a mellette áldogáló lányra. Míg a pultos kibontott, és az asztalra tett két sört, ő megfordult, és a tömeget kezdte szemlélni. De hírtelen valami nagyon finom, és erős szagot kezdett érezni. Sőtt, már annyira érezte, hogy megfájdult tőle a feje.
- Á! Mi ez? Sznif...sznif...Kezdett szimatolni, majd ahogy a lányra nézett, már nem érzett semmit.
- Jó az illatod! Ordított a lánynak, majd kicsit furcsállóan a dolgot, hátranyúlt a söréért. Szájához emelte azt, majd jónagy adagot nyelt a világosbarna, hideg nedüből.
~ Igen, tudom már. A farkassá válás első szakasza. Esett le a fiúnak a szomorú tény.
~ Hisz engem megharapott egy vérfarkas, így talán idővel én is olyanná válok, mint az a lány. Gondolta a fiú aggódó arckifejezéssel, majd ismét kortyolt egyet söréből. *

Halandó

*Miközben Niko rendel ő csak nézelődik. Hol a fiúra, hol a pult felé, hol pedig a táncoló sokaságra.*
~ Jó hely, kár, hogy eddig még nem jártam errefelé.*gondolja magában mosolyogva, miközben szeme az izgatottságtól és az alkoholtól csillog, majd a fiú hangjára lesz figyelmes, bár még így is, hogy mellette van, csak nehezen fejti meg, hogy mit ordít neki Niko. Ez arcára is kiül. Szemöldökét összébb húzza és közelebb húzódik partnere felé, majd fülel.*
- Köszi! Nem hittem, hogy fogod érezni, hiszen épp csak egy picit tettem magamra.*mondja szelíden mosolyogva, bár valójában örül, hogy nem volt hasztalan az a néhány csepp illatosító, amit magára fújt.*

VI Újszülött farkas

*
- Én sem tudom, de nagyon érződik. Mondta megvakarva kobakját.
~ Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan alakulok át. Mivan ha megvadulok? Vagy lemészárolok mindenkit? Nem, erre még gondolnom sem szabad. Nem történhet meg. Pont Leoni előtt. Lehet, akkor már többé szóba sem állna velem. Vagy még rosszabb, bántanám. Rémült el a fiú saját gondolataitól, majd annyira elgondolkozott, hogy a sört kilöttyintette .
- Oh, hogy az a... Szidkozódott, de gyorsan lenyelte szavai, hisz csak egy lánnyal van. Majd csak rámosolygott Leonira.
- Elcsöppent. Kacsintott kicsit zavartan, majd gyengéden átkarolta a lányt.
- Milyen a buli? Kérdezte tőle. *

Halandó

*Továbbra is szerényen mosolyog, hiszen erre igazán nem tud mit mondani. Végülis egy parfümnek pont az a dolga, hogy érződjön, tehát ha ebből a szempontból nézzük, akkor még jó is. Mosolyogva tekintget továbbra is körbe és örömmel nyugtázza, hogy végre jól érzi magát.*
~ Milyen rég is volt már ilyen.*gondolkozik el. Örül, hogy eljött Nikoval és végre vmi kimozdítja a 7köznap unalmából. Majd szeme sarkából mozgást lát, így mindkét szemét a fiúra emeli.*
- Minden rendben van?*kérdi, bár utánna látja, hogy csak a sör lötykölődött ki, bár, hogy miért...na de ezzel nem is törődik többet, miután Nikon úgy tűnik, hogy csak egy kis apróbb baleset volt, majd kezét a fiú kezére teszi, ami épp a vállán pihen, aztán felé fordul. Még őt is meglepi, milyen közel van hozzá és kicsit zavarba is jön, hogy csak pár centiről néz a fiú arcába, de azért felel.*
- Jóóó!*feleli és szemében újult erővel lobban fel a lángocska, ami azt jelzi, hogy jól érzi magát. Smile

*
- Neked, hogy tetszik?*kérdi és nem hozza fel, hogy vmi furcsa a fiún. Mintha a szemében félelmet látna, de hogy mitől? Vagy csak képzeleg. Hát igen az alkohol furcsa dolgokra képes.*

VI Újszülött farkas

* A fiú meglepődik kicsit, mikor a lány kezére teszi a sajátját. Jó persze az sem kis bátorság, hogy átkarolta, de ez a kis szimpátia jól esik neki.
- Nem rosz. Mondta, majd megint ivott egy kortyot.
- Volt már jobb is. Nevetett, majd csak most vette észre, hogy a lány milyen közel is van hozzá. Szinte pár centitől van az ajkuk. Ha valaki most látná őket, akkor egyből rámondaná, hogy járnak. Zavartan vette tekintetét ismét italára, majd hosszasan sóhajtott.
~ Bárcsak így lenne. Gondolta, majd megitta utolsó csepp sörét is.
- Nézd már, én már megittam a sörömet, te meg csak hozzá sem nyúltál a tiédhez. Baj van? Kérdezte, majd letette az üveget az asztalra. *

Halandó

*A meglepőtöddséget nem veszi észre Nikon. Főleg, hogy tekintetét most már megint a táncolókra függesztette és úgy hallgatja a fiú mondanivalóját.*
~ Kár, hogy nekem nincs elég bátorságom mások elött táncolni.*gondolja mosolyogva.*
- Volt már jobb is? Ezt úgy mondod, mintha minden héten bulizni járnál!*mondja kacéran mosolyogva, miközben a fiú felé fordítja az arcát. Így most ő is megszemlélheti Niko ajkait, amik hívogatóan közel vannak a lányéhoz. Aztán a fiú zavartan eltekint, így Leona is ezt teszi.*
- Nincsa baj, ebből az a tanulság, hogy míg én nem voltam most szomjas, addig Te annál inkább.*mondja egy kis nyelvnyújtás kíséretében, majd pohara után nyúl és jól meghúzza. Amit utánna megis bán, mert a hirtelen alkohol szint növekedéstől megfájdul a feje és megszédül, így kénytelen a fiúnak dőlni.*
- Bocsi, asszem túl vagány akartam lenni.*mosolyog Nikora, miközben épp felnéz rá, annak mellkasáról.*

VI Újszülött farkas

* A fiú a tömeget leste. Szinte csak félfüllel figyelt a lányra. De hihetetlen módon jól kivette annak szavait.
- Öhm... nem, csak volt már jobb buliban is részem. Tudod munkabulik, haverokkal meg hasonlók. Nevetett a lányra, majd kicsit megrökönyödve figyeli, ahogy az meghúz egy jónagy adagot söréből.
~ Jó ivó a kiscsaj. Gondolta magában, majd elmosolyodott, mikor az kicsit megingott, és nekidőlt mellkasának.
- Semmi baj. Mondta, majd átkarolva megveregedte a lány hátát.
- Ha nem esik jól, ne idd meg, nehogy rosszul legyél. Mondta , majd ismét a tömegre nézett.
- Nem akarsz táncolni? Kérdezte, majd kicsit biztatólag megsimogatta a lány hátát. *

Halandó

- Jaa értem már.*mondja, bár több dolgot nem igazán tud hozzáfűzni. Az átkarolás viszont igazán jól esik neki. Biztonságban érzi magát a fiú karjában.*
- Nyugi, nem leszek rosszul. ~ Remélem.*fűzi hozzá magában.*
- Hát nem is tudom.*feleli bizonytalanul, bár az imént megivott sör, na meg amik elötte lecsusszantak a torkán, rendesen közrejátszanak abban, hogy levesse gátlásait és kivonuljon a tömegbe lejteni.*
- Hmm..na jó menjünk. Elvégre nem mindennap jár az ember ilyen helyen.*mosolyog Nikora, majd feláll és várja, hogy társa is kövesse.*

VI Újszülött farkas

* A fiú hatalmas mosollyal fogadta a helyeslő választ, majd követte a lányt.
A tömeg már eléggé be volt zsongva, így alig bírtak menni. De a fiú a kicsit a lány elé állt, hogy helyet csináljon maguknak.
- Az a hely jó lesz. Ordított Leonardinának, egy látszólag tágasabb helyre mutatva. Ahogy odaérnek szembefordult a lánnyal, majd megfogta annak kezét.
- Táncra fel. Mosolygott, majd elengedte Leoni karját, és vad táncba kezdett. Nem abba a sületlen, idétlen táncba, amit mások csináltak ott. Azért Niko tudta mi a határ. Kemény, disko-s zene ment, így nem igazán lehetett lassúzni. Wink

*

Halandó

*Követ a fiút, aki nem rég elébe került, hogy vágja maguknak az utat, ami lássuk be kell is, mert láthatólag nem csak ők vették észre, hogy ez egy igazán jó hely, így mások is ide jöttek szórakozni.*
- Mit mondasz? Nem hallok semmit!*kiáltja vissza a fiúnak, akinek csak a hangfoszlányait hallja, de amikor követi tekintetével Niko kezének vonalát, már kezdi kapizsgálni, hogy mit szeretett volna mondani neki, így némán bólint egyet, bár inkább csak önmagának, hiszen a fiú most nem őt nézi. Ujjait a fiúé köré fonja, majd követi őt afelé a hely felé, amelyikre az imént mutatott. Mikor odaérnek Niko felé fordul és bólint a mondandójára, amit most, hogy felé fordulva mond, kicsit jobban megért, főleg, hogy Niko utánna vad táncba kezd. Így ő sem késlekedik és nem sokkal később már ő is a zene ritmusára mozog. Szinte testében érzi a ritmusokat, mintha csak a tengerben lenne, amelynek minden hulláma hat a testére, így érzékeli Leoni a zenét, mert bár imád táncolni, nem szeret közönség elött, de most vmiért nem bánja. A zene minden apró rezdülését lereagálja, bár csak inkább reflex szerűen. Nem figyeli a többieket. Behunyja a szemét és átadja magát az őrjítő ritmusoknak, néha-néha felpillantva Nikora, aki láthatóan ugyanazt teszi mint ő.*