Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Vadász

~Újabb vérszívó. Mi ez itt? Valami denevérbarlang? Átkozott bőregerei. Még sörözni se hagyják az embert.~
*Így füstölög magában, s közben legurítja italának utolsó kortyait is. továbbra sem mutat semmi gyanúsat, még csak a három vérszívó felé se kell néznie, hogy tudja, merre vannak. A csibéjének - így becézi a Sivatagi Sast - már nagyon repülhetnékje van, de úgy dönt, nem tanácsos zárt helyen tűzharcba bonyolódni. Ez a hely túl feltűnő.*
~De mégis, mekkora dilettánsok lehetnek az itteni vadászok, ha egyáltalán itt vannak olyanok, hogy csak így hagyják lófrálni ezeket a kriptaszökevényeket? Na, majd én megmutatom mi a rend.~
*De nem most. Ezzel a helyzettel nem nagyon tud mit kezdeni. Három vámpír egy nyilvános mulatóban...Most nekik eshetne, nyerhetne is, de azzal sérülne a maszkabál. Azt is lehetne persze, hogy elmegy, és majd megkeresi őket később. Egyenlőre ez látszik a legkecsegtetőbb ajánlatnak. különben is. Jobb lenne, ha először felkeresné a vadászokat. Így is fog tenni. Elnyomja a cigijét, mivel már fizetett, egy szó nélkül távozik. Távozás közben nem néz a vámpírokra. Minek? nincs rá szüksége. felesleges épp őket megkeresni, a jelek szerint vannak elegen a városban. Odakint komótosan felül a Drágaságára, beindítja a motort, ami hangosan burmmogva kedveskedik gazdájának, majd a kerekek lassan gördülni kezdenek, s hősünk már indul is a vadászok támaszpontja felé.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Karolina nem szól semmit amikor Vancha megérkezik.Ez kicsit feltűnik a vámpírnak,de nem teszi szóvá és az arcán sem látszik,hogy erre felfigyelt volna.Bár ő is tudja,hogy beszélniük kellene,de még nem volt rá idő.*
-Örülök neki.Minden valamire való vámpír élete számít.
Igazán nincs mit.Ha már egyszer Karolina megmentett akkor nem kellene elveszni hagyni...akkor aztán igazán nem lenne miértje annak amit Anon ránk bízott.
*Mondja Nofritnak felelve.A végén kicsit lehalkítja a szavát,hogy ne hallja meg senki.Mert ha véletlenül lenne egy vadász a közelbe akkor az igazán meglephetné őket ha megtudná,hogy meg vannak bízva valamivel.*
~Csak hogy fogjunk hozzá ehhez?~
*Tette fel magában a kérdést amit szóvá is tett megint úgy,hogy ne hallhassák meg idegen fülek.*
-Nektek van már ötletetek arra,hogy hogyan találjunk egy vadászt akit még le is tudunk győzni hárman?
*Kérdezte és ismét szívott egyet a cigiből.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar figyelte a férfit aki távozott,majd Vanchára tekintett.Norfit csendes lett,míg Vancha kérdést tett fel nekik.Ezen elgondolkozott,majd felelt.
-Elösször is,ha küzdeni akarunk egyel,biztos,hogy nem itt kellen,hanem a ligetbe vagy a sikátroban,és valahol sötétebb helyeken lehetnek.Nemnagyon ismerem a vadászokat.-sutogta.Majd kicsit Vancha szemeibe tekintett.A férfi ürességet és egy szobrot láthatott,érzelmek,és tud nélkül,pedig tudatánál volt,csak szemeiben a kék ériszeben az ürességet mutatta.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofrit felkapja a fejét a sikátor szó hallatán, amit Karolina mondott. Minden ott kezdődött, az a hely számára már átkozottnak számít. Ha nem ott hagyja az áldozatát, hanem bedobja talán a csatornába, akkor nem lennének itt, ilyen helyzetben. De itt vannak, és ilyen helyzetben!*
- Hát, az az igazság, hogy fogalmam sincs, ki vadász, és ki nem.
*Húzza fel a vállát egy kissé, mintha nem is érdekelné, pedig csak a megoldáson kezd el gondolkozni. Nem ismeri fel a vadászokat, bárki lehet az, még itt a kocsmában is, a szomszéd asztalnál ülő szöszi, vagy az a barna bőrű srác, aki éppen a tálcán lévő italokat próbálja egyensúlyban tartani, nehogy a mellette haladó lányra boruljon az a pár korsó sör. De az a férfi is lehet, aki itt ült a pultnál, amikor jöttek. Bárki! És ő képtelen megmondani, ki is lehet az.*
- Vadászok, az a dolguk, hogy megtaláljanak minket, vadásszanak ránk.
*Gondolkodik hangosan. Csak a szó jelentését veszi, hiszen még nem vetette bele magát a vadászok életébe, életcéljukba, viselkedési módjukba. Kellett volna már, de most próbált csak a felépülésére gondolni.*
- Mi lenne, ha hagynánk, hogy vadásszanak ránk, és aztán mi csapnánk le a vadászunkra?
*Teszi fel a kérdést, de miután kimondta, már szívná is vissza, de már nem lehet. Olyan ostobán hangzott, meg hogyan hagyják, ha azt sem tudják, ki vadász. A maszkabált sem akarja már még egyszer megsérteni. Gyorsan megpróbál visszakozni.*
- Vegyétek úgy, mintha nem is mondtam volna semmit! Viszont tényleg ki kéne valamit találnunk...

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Figyelmesen hallgatja a lányok szavait.Karolina helkyet próbál határozni ami tényleg fontos hisz nem ölhetnek meg egy vadászt pontosabban nem harcolhatnak egy vadásszal nyílt helyen.
Nofrit viszakozni kezd egyik mondata után pedig nem feltétlenül rossza mit mondott.*
-Hátmén már találkoztam és harcoltam is vadászokkal többször is.Bár éles helyzet nem volt sokszor,de az esély mindig megvolt,hogy megöl.Tehát valamennyire ismerem őket,de felismerni még nem tudom sajnos.
Nem az a dolguk,hogy vadásszanak ránk hanem,hogy levadásszák a fajunk vagy a farkasok fajának egyes tagjait ha azok nem a szükségleteikhez mérten ölnek embert,vagy akkor ha sokan vagyunk.Bár ez utóbbit csak feltételezem,de abban biztos vagyok,hogy nem ölnek minket halomra csak azért,mert vámpírok vagyunk.
Nem volt rossz amit mondtál Nofrit.Csak nem tudom még,hogy hogyan tudnánk felkelteni az érdeklődését valamelyik vadásznak.Egyszerű lene azt mondani,hogy kezdjük el halomra gyilkolni az embereket és hátha felfigyelnek ránk,de akkor lehet,hogy többen jönnek,hosz mi se vagyunk egyedül.Amúgy meg nem vagyok olyan elvetemült,hogy ilyen ötletbe belemenjek és ezt feltételezem rólatok is.
Tehát minden esetre megfontolandó ez az ötlet csak jól kell kitervelni a módját.
*Mondta és a szál újra felparázslott.Már nem volt sok belőle hátra.*

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Mérlegelte a helyzetet és felálva kicsit nyújtózott és körbetekintett,miontha ihletet keresne.
-Várjuk meg míg ő taklál ránk.nem kell sok idő.Három kívánkozó önjelőltet nemindíg lehet elhalasztani.Csalikleszünk és vadászok is egyszerre.-sutogta oda nekik.Majd Vanchához lépett és vállárak rakva kezét,mint Norfiznal mondta halkanhogy csak ők hallhassák.
-Itt a tatika,és az ész fog diadalmaskodni.nem az erőszak.Ha ésszel harcolunk akkor legyőzhetetlenk vagyunk.Vancha szemeibetekintett valami miatt,de aztán megint a falatkezdte nézegetni.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Nofritnak elkalandozik a gondolata. A cigaretta füstjét figyeli. Régen mennyire harapott azért, ha valaki a közelében dohányzott. Mindig rosszul volt a füsttől, hiszen az az ő szervezetét is pusztította. Most már nem érdekli. A környezetvédelemnek úgysem látja sok értelmét, hiszen egy fecske nem csinál nyarat. Ha ő ténylegesen harcolna érte, akkor sem lenne semmire sem elég az, amit ő tesz. Hiszen mindig többen vannak azok, akik minél előbb tönkre akarják vágni a Földet. Hát csak tessék! Ő úgyis itt lesz az utolsó pillanatig, ha nem ront el semmi mást a jövőben. Igaz, a közelmúlt eseményei megint csak óvva intik, ha legközelebb egy ballépést követ el, akkor neki vége. Összeborzong a tudatra, hogy hibázott, s hibázhat.
Karolina odalép melléjük, és vállon ragadja őket, ezzel erőt sugározva Nofritba. Igen, együtt megoldják ezt a kis feladatot, ügyesek lesznek, és győzni fognak! ~Csak hinni kell benne! Ha hiszünk, akkor sokkal erősebbek vagyunk, és mellénk szegülhet a szerencse is!~
Vanchának igaza van, nem elvetemültek, csak mindenre készek, hogy elvigyenek Anonnak egy vadász fejét. Igen, mindenre készek, de nem őrültek, ami azt jelenti, hogy minden apró kis lépésre, dologra oda kell figyelniük.*
- Kar, mire gondolsz pontosan?
*Kérdez rá a barátnője mondatára.*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Karolina felállt valamiért.Nyújtózott és látszott rajta,hogy gondolkodik.Aztán meg is szólalt.Utánna a vállukra tette a kezét és úgy beszélt.Meglehetősen komolyan beszélt.Legalábbis ilyen módon komolyan beszélni még nem hallotta.
Nofritnak láthatóan felkeltette az érdeklődését Karolina beszéde és rá is kérdezett,hogy konkrétan mire gondol.
Vanchának is eszébe jutott gyorsan valami amivel ha "szerencséjük" van akkor előbb is elvégezhetik a dolgukat.*
-Figyeljetek!Mi lenne ha ezt a beszélgetést kinnt folytatnánk a sikátorok között ahol nincs ennyi ember.És ha "szerencsénk" van akkor egy arra járó vadász megérzi a jelenlétünk és felkeltjük az érdeklődését.És akkor ha ránk támad esélyünk lehet legyőzni őt.
*Mondta és elnyomta a csikket.*
~Ha ki is megyünk próbálkozni akkor is nagyon ébernek kell lennünk.Ha egy vadász lesz oly erős,hogy megérez minket akkor is nehéz lesz.Ketrin is tud megérezni,de őt le tudjuk győzni.Viszont biztos vannak erősebb vadászok is a városban.~
*Vancha körbenéz egy pillanatra,de aztán visszairányítja figyelmét.*ˇ~Ha meg tudnám érezni őket legalább találhatnánk méltó ellenfeleket.Mert az se jó ha egy újoncot,azért nekem is van még önbecsülésem.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar Vancha ötletét végighallgatta és bólint.
-Rendben.OItt részletezem az ötletemet.-mondta és megvárta míg barátia fel nej álltak,és ha qkarják mehetnek.
~Vadász,és vadjai.De most kilesz a vadász,és ki a vad?~gondolkozott e ezen a kérédsen,mert ez nem lesz mondeggy most.Jobbnak kell leniük mint az akit elakarnak kapni,de az is lehet,hogy utoljára vannak együtt.Ez kicsit félelemmel tőltötte meg szívét,ami már kihűlt egy kis láng,taán mégis maradt benne,de tudta,hogy a herceg dühös rájuk,és megveti az érzelmeket.Pedig az nagy kincs.Emberként nemtudta felfogni,higy mekkora kincsi is az érzelem,de mindnre csak akkor jönnrá,hogyha azt elveszti,és csak akkor tudja meg,hogy mennyit is ér valójában.Ez most így van.Hinyzott a nap,az emberi lét,ami rövid,de szép ahhozképest,hogy mivé lett,de ez a lét könyebb számára,hisz ittvan Vancha akit szeret,és hűlesz ozzá örök létében,és Norfit akit kedvel,nővéreként kezel.Ők kette tartották benne a lelket,és az erőt,hogy minden estén feltudjon ébredni,és tegye a dolgát,Sokatjelent számára,hogy van valaki mögötte,és tud kikre támaszkodni.Hálás nekik.De itt most a csoportmunka,és az összehangolt támadás segíthet,és persze a tatktikák amiket majd javasólnak neki,vagy kitalálnak közösen.Hisz egységben az erő,tartja za egyik mondás.Közben szemeivel kitekintett az egyik ablakon.Fiatal volt az est,és mégis mintha az emberek ezt nemvették volna tudomásul.Sok fiatal járkált az utcán,mintha felkínálnák magukat egy apró tévedésre,ami az életükbe kerűlhetne.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Amikor Karolina helyeslően reagált az ötletére felállt ő is és várta Nofritot.Ha ő is feláll,jelezvén,hogy benne van a dologban,akkor elindulhatnak kifelé a sötét éjszakába.
Vancha sokszor vélt felfedezni barátnője arcán mély gondolkodásra utaló apró vonásokat.Kicsit furcsábban tekintett Karolinára,mint azelőtt,hisz alapvetően egy nyitottabb egyén volt.
Bár igaz,hogy a önmagán is tapasztalhatna változásokat rendesen.Azóta sokkal másabb lett.Azelőtt se volt hibátlan élete és nem bánja túlságosan,hogy vámpírrá lett,mert így van valami az életében ami kiemelkedőbbé teszi és a halandó problémákkal se kell sokat foglalkoznia.Igaz, a jellemében esett változás nem tetszene azoknak akiket ismert halandóként,de most,hogy emberi ragadozóból "igazi" ragadozóváv vált, ez már kifejlődött benne és nincs ellenére.Ha nem lenne benne ez akkor eléggé nehezen tudna boldogulni az ilyen problémákkal,mint ami most áll fenn.
És így már vissza is kanyarodtunk a jelen gondjaihoz.
Most valahol Nofrit és Karolina között állt,félig-meddig az ajtó felá fordulva és várja,hogy elinduljanak kifelé a hűvös és sötét éjszakába hol remélhetőleg még ma este lezárul az ügyük és egy vadász fejével együtt térnek vissza Anonhoz.*

//folyt. köv. sikátorok és utcák//

VI Újszülött farkas

* Egy megfáradt, fiatal, 20 év körüli férfi lép be a kocsma ajtaján. Látszik rajta, kissé ideges. Lépése tudatos, útja a pult felé vezet. Szinte rádől arra, majd megrázza a fejét. Kissé kirázta a hideg, meg mondjuk az idegesség is nagyban rájátszik a férfi jelenlegi állapotára.
- Dobjon ide egy korsó sört. Szólt a csaposnak ellentmondást nem tűrve. Közben alig hallhatóan morgott.
- Nem hiszem el. Buzgó mócsing, hogy lehet valaki ilyen... Szidkozódott, mikor a csapos szinte figyelemfelkeltés céljából lecsapta elé a sört. A férfi akinek mellékesen a neve Nikolay, kicsit fel is ocsúdott a magánbeszélgetéséből. Lehetséges, hogy kicsit hangosabb volt a kelleténél.
- Köszönöm. Mondta, majd odadta a pénzt. Szinte egy húzóra megitta az egészet.
~ Ilyen rosz meló. A főnök meg teljesen kikészít. Komolyan, mint egy vámpír, csak szívja a vérem egész nap. " Csináld ezt, csináld azt, nem jó, levonom a béredből" Komolyan kiakaszt. Néha legszivesebben fognék egy piszolyt és agyonlőném. Biztosan nem hiányozna a világnak.
Elmélkedett magában, majd levette magáról öltönyét, és a pultra tette. Ingének újjait könyökéig felhúzta, majd arcát elbújtatta tenyerei között. Szemeit megtörölte, majd a már üres korsót a csaposnak nyújtotta.
- Mégegyet, ha lehetne. Feledni akarok. Mondta felsóhajtva, majd kinézett az ablakon. Sokat nem látott, mivel eléggé sötét van, bár a kinti lámpák azért egy kis fényt varázsoltak az utakra, de mindez Niko vérbenforgó szemei elől rejtve maradt. *

VI Újszülött farkas

* Miután megkapta második sörét, kissé megnyugodott. Már mélyen elgondolkodva tekintett maga elé. A holnapi napon gondolkodott. Hogy fog kibírni mégegy undorító napot, egy annál is undorítóbb ember mellett, mint a főnöke.
~ Majd csak túlélem. Állapodott meg ebben, majd mostmár csak kortyolgatott a sörből. Ízlelte, kóstolta, kiélvezte minden percét a világosbarna, hideg nedünek. Olcsó öröm, bár egy egyszerű hétköznapi ember számára valóságos kincs. Kezeit, nyakát megroppantgatta, majd nyujtózott egyet, egy hatalmas ásítással egybefűzve. Már kezd álmosodni. Mondjuk nemhiába, hisz reggel 5 óra óta rajzolja a különböző, és egyre bonyolúltabb tervrajzokat. Nem arról van szó, hogy nem boldogulna velük, hisz az isten hatalmas rajztehetséggel áldotta meg a Lengyel származású ifjút, dehát azért 14 órán keresztül azt csinálni, kicsit kimerítő dolog.
Miközben ezen morfondírozott, csalódva vette észre, hogy a korsó ismét kongott az ürességtől. Tekintetével a csapost kereste. Kevés sikerrel, hisz a csaposnak se híre se hamva.
- Elnézést. Kiáltott egy hatalmasat a raktár felé. Semmi...
- Kérem, hahó. Ordított mostmár hangosabban, és feszültebben.
Ekkor a csapos kicsit gondterhelten ugyan, de megjelent.
- Kérhetnék még. Mondta, üres poharát mutogatva Niko. A férfi látszólag ideges volt. Miközben engedte ki a piát, jól láthatólag reszketett a keze. Végülis csak az asztalra tudta tenni a korsót, bár egy-két csepp így is mellé ment.
- Elnézést, minden rendben? Kérdezte a fiú kicsit aggódott arccal megfogva a csapos reszkető kezét.
- Igen, persze. Mondta, majd gyorsan visszasietett a raktárba.
- Hm... Ezek a mai emberek nem normálisak. Gondolta magában, majd nem törődve a dologgal, tovább iszogatta sörét. *

VI Újszülött farkas

* Niko korsója ismét üres lett, amit utána már jobbnak látott üresnek is hagyni. Letette a pultra, majd zsebébe nyúlt. Inkább nem szólt a kocsmárosnak.
~ így is elég dolga lehet. Gondolta magában gúnyosan, majd egy kis pénzt dobott ki zsebéből fizetésképpen. Vállára akasztotta öltönyét, majd kisétált a kocsmából. Az ajtóból illedelmes ifjú lévén, még hátrakiálltott a csaposnak.
- További jó napot. Nekem már megvolt. Nevetett magán szánalommal teli arckifejezéssel, majd kilépett a sötét utcára. Gondosan szétnézett, mintha félne valamitől, bár az is lehet, hogy ez nála megszokás. Az utca üresebb volt, mint a kocsma ahol eddig iszogatott. Dehát ki lépne ki hajnalok hajnalán az utca félelmetes, és sötét járdáira.
~ hm...én. Rázta meg a fejét, majd elindult a sikátor felé...*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken maga mögött hagyva a rendőröket,-akik még mindig utána keresgéltek a temető sötétjében-és elindult a kocsma felé,ahol az volt a terve,hogy egyet iszik,aztán elmegy onnan,és keres magának egy ideiglenes lakást,addig,amíg tart a körözés.Körülbelül harminc km/h-val haladt a kocsma felé,azzal a járőrkocsival,amit ellopott a rendőröktől.
Ezzel a sebességgel,kb. két perc kellett az út végéig.
Miközben vezetett,,Falken felnézett az égre,ami akkor tiszta volt,és a csillagok csak úgy ragyogtak a Hold sötétkék mezejének színében.
Megérkezett a kocsma elé,de nem itt tette le a kocsit,-nem akarta itt hagyni,mert ha a rendőrök véletlenül erre járnak,meglátják a kocsit,és elkapják-majd elment jó messzire,az auzót lerakta egy mélygarázsba,majd gyalog visszatért a kocsmához,és bement.
Megnyílt az ajtó,és belépett rajta Falken,hátán a zsákkal,amelyben a dolgait hozta magával.
Odament a pulthoz,csettintett egyet,és elkiálltotta magát:
-Pincér,egy pohár whiskyt!
-Máris!-mondta a pincér,majd odacsúsztatta a poharat Falken elé.
Ő elővett a zsebéből egy kis bépzt,és odaadta a pincérnek.
-De Uram! Ez több!
-Rájöttem egy ütődött!-rivallt rá Falken.
-Köszönöm!-mondta a pincér,azzal ment volna,hogy felvegye a következő embertől a rendelést,de Falken odakiabált neki,de úgy hogy tekintetét nem fordította az ember felé.
-Az nem borravaló volt te!
-Akkor mi?-nézett a pincér elámuló arcal Falken felé fordulva.
-Az a két üveget kérem!-mondta ,és rámutatott a polcon lévő két utolsó üveg whiskyre.
-Oh!Elnézést!-mentegetőzött a pincér.
-Nem baj ,csak sies már!
-A pincér odaadta falkennek a két üveget,mire ő megindult az ajtó felé.Kinyitotta azt,és kilépett rajta,be,az éjszaka sötét birodalmába,reménykedve abban,hogy még hajnalig talál egy jó,elhagyott lakást,ami jól megfelel ideiglenes szálláshelynek...

Folyt. köv. sétáló utcák.

Halandó

*Hangosan beszélgetve lépnek be a már ismerős helyre, nagyjából ugyanolyan kinézettel, mint régen. Semmi nem változott: Rose utálja a rajzot, mint mindig, Hannah odavan érte, mint mindig. Egymás szavába vágva mesélnek viccesebbnél viccesebb történeteket az elmúlt három évből, amikor nem voltak jelen egymás élete mellett. Hannah körbenéz, és egy kicsit elveszettnek érzi magát, megfogja Rose karját, majd halkan megjegyzi.*
-Na, innen te vezetsz, már nem nagyon emlékszem, mit, hogyan.
*Vigyorordik el.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lába viszi

*Belépve Rhoswen is kissé feszélyezve érzi magát, persze ez kívülről nem látszik rajta: bizalmatlanul tekintget a benn ülőkre, majd a kezét szorongató Hannah-ra, persze rá már sokkal vidámabban.*
- Én se sokszor voltam itt, mióta.... *Elharapja a mondat végét, majd határozottnak tűnő léptekkel a terasz felé indul, maga mögött vezetgetve barátnőjét. Kilépnek a "szabadba", Rhos pedig célbavesz egy sarokasztalt, pontosan a terasz korlátja mellett. Kihúzza az egyik széket, és kényelmesen elhelyezkedik rajta, majd könyökeivel az asztalra támaszkodik. De rögtön meg is bánja: lenyúzott könyöke abban a pillanatban, ahogy az asztallal érintkezik megfájdul, a lány szisszenve egyet jobb kezét hátrakapja.*
- Na, majd ha lesz kedvem felállni, hozok valamit... *Mondja vigyorogva Hannahnak, miközben a füle mögé simítja a haját.*

Halandó

*Nagyot csattanva ül le az egyik székre a sarok asztal mellett, majd Rose beszólására egy hatalmas vigyor volt a válasza.*
-Még most is lusta dög vagy?! Na szééép, mondhatom.
*Elkezd nevetni, majd leveszi szemüvegét, mert szeretné rendbetenni a haját. Elővillannak sötétkék szemei, miközben ő kiveszi a hajgumit a szőkeségből. Kicsit simítgatja, borzolgatja a haját, majd egy finomat káromkodva ugyanúgy összefogja, és visszateszi a szemüveget is.*
-Lassan fényérzékeny leszek, de tényleg. A számítógép fényétől is kiakadok, még ahhoz is szemüveget veszek fel. Nos, mióta nem jártál itt?
*Kicsit körbenéz, de nem vesz észre túl sok változást. Csak szimplán idegenkedett a helytől.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lába viszi

- Te beszélsz, minden lustadögök királynője! *Mondja nevetve, miközben megtámasztja az állát az ép kezével. Elnézegeti barátnője szemüvegtelen arcát, és csendesen megszólal:*
- Ezer éve nem láttalak szemüveg nélkül... *A komolyabb hangnem után ismét vigyor szalad szét az arcán.* - Nem csodálom, hogy szegény szemed hozzá van szokva a sötéthez...
*Hátradől megint a széken, jellemző, hogy nem sokáig bírja ugyanabban a pózban. Lábait keresztbefűzi az asztal alatt.*
- Mióta elköltöztetek, talán ha voltam itt ötször... Ami ugye nem sok a három év alatt, főleg ahhoz képest, mennyit lógtunk itt...
*Mosolyog kicsit nosztalgiázva, majd megélénkülve felpattan, és szó nélkül a pulthoz sétál. Így is tudja, mit kérne barátnője. Rendel két áfonyás shake-et, és felemelve őket visszasétál az asztalhoz. Odateszi Hannah elé a halványlilás-kékes italt, majd helyet foglal, és beleszürcsöl a szívószállal.*
- Istenem... *Mondja hunyorogva.* - Ezer éve nem ittam már ilyet...

Halandó

-Oooh, hát még én, csorog a nyálam ahogy ránézek. Írországban minden zöld. Utálom a zöldet lassan. A fák, az utak, az autók, az italok, az ételek, a házak, a kerítések, pfujj. Ez viszont fincsiiii....
*Élvezettel szürcsölt bele az italba, a szütymőt megforgatta a szájában, elvégre jéghideg volt, majd lenyelte.*
-Ühhm, isteni.
*Tovább szürcsölte az üdítőt, majd szemüvegét letolta az orrán, és felpillantott Rose-ra.*
-Visszatérve a lustaságra, szerintem ebben még mindig én vezetek.
*Mondta mintha valami hatalmas titkot árult volna el. Hangja halk volt, és mély, mintha valami detektív filmben lettek volna, és egy titkos gyűlést tartottak volna. Rose elkerekedett szemei láttán kitört belőle a nevetés.*
-Jól van naaaa, nem bírtam ki.

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lába viszi

- Én szeretem a zöldet, de ez jobb. *Mondja pillanatok alatt lenyelve az egész italt, amitől persze fejgörcsöt kap, de nála ez sem tart fél percnél tovább. Kis kínlódás után végre ki tudja nyitni a szemeit.*
- Lustaságban verhetetlen vagy. Csodálom hogy arra nem voltál lusta, hogy felülj a repülőre...*Szól aztán, sértődött, kislányos arckifejezést tettetve, de ő is elneveti magát. Leszedi a pohár szélén fityegő halványpiros koktélcseresznyét, majd rágicsálni kezdi. Valahogy sosem szerette az ízét, de azért is, minden egyes alkalommal megette. Mikor a felével már végzett, felpillant Hannahra.*
- Tényleg örülök, hogy itt vagy... El sem tudom mondani mennyire. *Mondja szelíden mosolyogva, amitől egy olyan, aki nem ismeri, rögtön a falnak menne... Hát igen, Rhoswen nagyon régen nem mosolygott őszintén.*

Halandó

*Nagyot mosolyog a lányra.*
-Igen, én is örülök, hogy itt vagyok. Jót tesz a színváltozás.
*Ismét nevetésbe kezd, de hamar elhallgat.*
-Na, én már rengeteg dolgot elmeséltem. De mi van itt? Mi történt ezalatt a három év alatt? A suli, az osztály? Te?
*Leszedi a koktélcseresznyét a pohárról, és leteszi Rose elé.*
-Nesze, én is utálom, csakazértsem eszem meg.
*Nagyot vigyorog majd eszébe jut valami.*
-Szereted a gofrit? Az az egy dolog, amit ha megcsinálok, nagyon jól sül el. Majd ha hazamentünk, csinálhatnánk, anyukádat is meglephetnénk vele.
*Hannah ugyan régen is ritkán látta a mindig elfoglalt asszonyt, de azért szerette. És ha azt is megengedi, hogy a barátnőjével lakjon, még jobban fogja.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lába viszi

- Köszike. *Mondja félig nevetve, félig fintorogva a koktélcseresznyére, ami azért egy villámgyors mozdulattal a szájában landol.*
- Hát... Az osztály ugyanolyan lökött, mint volt... De mit vársz, művészeti iskola! Megvan még az összes gót, meg az a pár cicamica... A lökött öreg matektanár még öregebb és még lököttebb lett... Én meg csak tengtem-lengtem, márha ez a szó így létezik. *Elneveti magát.* - Sokkal többet lógtam, mióta elmentél. De nélküled már a lógás sem volt olyan jó. Több sötét helyet láttam, és az egyedül nem volt olyan vicces. *Mondja megborzongva, de kapva az alkalmon gyorsan el is terelei a témát.*
- Imádom a gofrit! Meg anya is biztos örülne neki. *Kiált fel, majd az órára pillant.* - De akkor menjünk, ha kész akarunk lenni vele, mire hazaér...
*Feltápászkodik a helyéről, de megvárja, amíg Hannah is feláll, csak azután indul vissza a kocsma belsejébe.*