Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Belváros- Napfény motel

*Egy fekete sport BMW érkezik a parkolóba a sétáló utca közelébe. Halk kattanással nyílik az autó ajtaja és kiszáll belőle Luis. Napszemüvegét levéve tekintetét körbe futtatja a környéken.*
-Más mint Párizs!*mosolyodik el* egy kis porfészek*morogja maga elé majd becsapja a kocsija ajtaját, mely halk pittyegést hallat mikor lezárja az ajtókat*
-Nah nézzünk valami üzlet után*mosolyog majd megindul a sétáló utcán felmérni a vidéket*
*végig lépdel a sétáló utcán a kávézó felé tart. mozgásában benne rejlik az enyém a világ dinamizmus és itt én vagyok a csúcs ragadozó tartás*
*a La Plata kávézó felé tart*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Én meg éppen megfordítottam az életem sorrendjét. Nem születtem bele, úgy ahogy te, de aztán azok a bálok, estélyek lettek az életem. Szinte minden nap volt valami összejövetel, ahol elegánsan kellett megjelennem, mert mindenki engem nézett, engem is fényképezett. A paparrazik mindig azt lesték, hol találhatnak rólam egy-egy szaftos történetet, amit felhasználhatnak. Persze, mindig is vigyáztam a jó hírnevemre, mindig csak a munkámról tudtak írni. Illetve arról találtak ki pletykákat, hogy mi van köztem és Pierre között - húzza el a száját. - Természetesen, soha semmi nem volt köztünk, legfeljebb néha az apámnak tekintettem. Tényleg úgy szerettem, mintha ő lett volna az igazi apukám. Addig amíg Sébastien meg nem jelent a színen - legyint egyet, majd a kirakatokat kezdi el figyelni. - Mit szólnál ahhoz, hogy először csak úgy sétálunk az utcákon, és ha meglátunk valami érdekes boltot akkor bemegyünk?
*Aline nem szokott tervszerűen vásárolni semmit se. Ha kell valami, akkor mindig elmegy venni, de mindig mással tér haza. Ezért is van most bajban, amikor Automne azt kéri tőle, hogy ő irányítsa a bevásárló körútjukat. *
- Én is örülök, hogy találkoztunk. Legalább nem érzem nagyon egyedül magam... Tudod, igaz, hogy sokat járok társaságba, de mindig magányosnak érzem magam - mosolyog Automne-ra.
*Meglát egy Sabatini boltot. Elmosolyodik, majd Automne-hoz fordul.*
- Bemegyünk? A múltkor láttam egy-két érdekes dolgot...

*Koppanó tűsarkak az utcán - csendben aláhulló esőcseppek visszhangja ered nyomába a kecses, tűnékeny sziluett keltette zajnak. Halk nesz a vízbe érő fém nyomán, távolodó látomás az éjszakában. A műkő felsír, ahogy a vizes tűfém karcolja, s az éjszaka kerge pillangója leszegett fejjel ered kusza gondolatai nyomába. Újabb nap álmok nélkül?.. A fonal tűnékeny, mi a valóságon át vezet, s a fátyol egy darabja most Clarisse kezében van, a világ azonban sokkal prózaibb dolgok felé hívná. Komor pillantás a sötét égbolt felé, s mintha maguk a csillagok hullanának alá ezernyi könnyként a hófehér orcára. A szem körüli grafit egyetlen apró cseppben gyűlik össze, majd az ében tócsa meghízik, hogy a tiszta orcát baljós csíkként sértve fel hulljon alá. Az ég könnyeinek halála ezernyi hervadó vérpettyes liliom. Clarisse fejében elhatározás születik, mely nyomán mosoly kél a vérvirágos ajkakon és a döntést tett követi. A hosszú szoknyába bújtatott lábak gyors, zokogó táncukat a városi temető irányába járják tovább.. ~ Ihlet mindenekfelett?.. A halál múzsád s mestered lehet.~*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne lelkesen követi Aline-t. Imád vásárolni, és most, hogy beléptek az első butikba, eluralkodik rajta a vadászszenvedély.*
- Nézd ezt a felsőt!- emel maga elé egy hímzett fehér fűzőt, amit rögtön a belépésük pillanatában vett észre. - Tudom, azt mondtam, Rád bízom magam, de tudod, én mindig így vásárolok. Amibe beleszeretek, azt megveszem! Igazából úgyis mindenféle ruhára szükségem lesz, így gyakorlatilag bármit megvehetek! – nevet fel Automne. - Neked ez hogy tetszik? *Még mindig a fehér fűző van jobb kezében, maga elé tartja, de másik kezében már egy bézs színű, apró csipkeszegélyes miniszoknyát tart, és ha lenne még pár karja, feltehetőleg azokban is egy-egy ruhadarab lógna.*
- Aline! – pillant segélykérően a lányra – mégiscsak Neked kell segítened, ha rajtam múlna, felvásárolnék mindent! – felpillant, és egy pillanatra mozdulatlanná válik. Az utcát nézi a kirakaton keresztül. – Aline – hangja elhalkult, valószerűtlenül komoly lett. – Nézd azt a férfit! Magas, barna haj, fekete farmer, fehér alapon fekete csíkos ing. Olyan ismerős, mintha már láttam volna valahol. Talán Monacoból ismerem, nem tudom. Neked nem ismerős?
*Automne még mindig kezében tartja a ruhadarabokat, de teljesen megfeledkezett róluk. Figyelmét leköti az utcán sétáló sármos idegen. Nem tudja, honnan ismerheti, de tudja, hogy látta már valahol.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline nem bánja meg, hogy ebbe az üzletbe rángatta be a barátnőjét. Valóban most is nagyszerű ruhákat lehet látni. Úgy tűnik, Automne-nak is nagyon tetszenek, mert már szinte azonnal rohan az egyik polchoz, és felkap egy fehér fűzőt. Aline elneveti magát, mert az utolsó terveiben a fűzők játszottak nagy szerepet, vissza akarta hozni a 19. század divatját, ahol szebbnél szebb fűzőket hordtak a nők. Természetesen, nem volt szándékában olyan kíméletletlen fűzőket tervezni, amiben nem lehetett még levegőt sem kapni. Inkább adott a formára, az egészségre, mint a női alak szépségére.
Ő maga egy nadrágokkal teli sorhoz lép, és azokat nézegeti, de nem sokáig, mert Automne most egy szoknyát mutat neki, ami tökéletesen illik a fehér fűzőhöz. Aline csak bólogat, és mosolyog. Visszafordulna a nadrágokhoz, amik között sok szépet talál, könnyű, vékonyakat, nyárra valókat. A farmereket átugorja, inkább marad az elegéns stílusnál.
Automne megint szólítja. Azt hiszi, egy újabb ruhadarabot akar megmutatni neki, ezért ő is kivesz egy fehér alapon hímzett virágos nadrágot, hátha tetszik majd a lánynak, mert szerinte a fűzőhöz nagyon jól mutatna. Közben elgondolkodik, hogy már megint csak egy színű dolgokat néz, a színestől szinte már-már menekül.
Ahogy megfordul, meglepődik. Nem tűnt fel neki, hogy most halkabb, komolyabb a lány hangja, és valamit, vagy valakit figyel odakint.
- Mi a baj?
Ő is kinéz a kirakaton keresztül az utcára. Meglátja a férfit, aki közben már velük szemez egy pillanatra, de aztán tovább megy. Aline elkondolkozik, hogy találkozott-e már vele, de hiába tekergeti az agykerekeit, nem ugrik be, hogy látta-e volna már ezt a férfit.
Megrázza a fejét.
- Nem, nem láttam még...
De azért utána néz, ahogy elhalad a kirakat előtt a férfi, aki egy pillanatra még visszanéz rájuk, majd elmosolyodik, és felszívódik, legalábbis eltűnik a lányok szeme elől.
- Ki lehetett? - teszi fel Aline a költői kérdést.

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne fejében lázasan követik egymást a gondolatok. Megfeledkezik a külvilágról, a butikról, a ruhákról, a nadrág sem tűnik fel neki, amit Aline mutat. A férfit nézi. Emlékeiben kutat, tudja, hogy ismernie kellene valahonnan, de nem tudja honnan. A férfi is rájuk pillant, épp csak egy pillanattal tovább figyeli őket, mint kellene, de ez elég Automne számára, hogy gyanút fogjon. Visszanéz a férfire, látja a mosolyt a szája sarkában, mielőtt eltűnik. Távolról hallja Aline hangját, de nem tud válaszolni neki. És az emlékei közül hirtelen kibontakozik egy üzenet, amelyet a táskájában talált a repülőn. Egy közeli barátja tette a ruhái közé, még az éjszaka, amíg ő aludt. A felismerés olyan erővel tör rá, hogy majdnem kiejti a kezében tartott ruhadarabokat.*

„Vigyázz magadra kislány, valakinek nagyon belegázoltál az egojába! Üdv: Jason”

*Aline-ra pillant. A gyomrát mintha jeges kéz markolászná, aggódni kezd. Nem akarta bajba keverni a lányt, de lehet, hogy már késő. Nagyon reméli, hogy téved, de a megérzései ritkán hagyják cserben. Tisztában van vele, hogy a férfi látta, hogy együtt vannak. Nem szeret aggódni senkiért, talán azért van kevés barátja. Nem életbiztosítás vele barátkozni. Mosolyt erőltet arcára, és csak reménykedhet benne, hogy Aline egyenlőre mit sem vett észre az egészből. Később majd kideríti, mennyire avassa be a lányt.*
- Szép az a nadrág. Illik a fűzőhöz. Farmerek milyenek vannak? Tudod én szeretem a farmereket, praktikusak. És egy bőrdzsekire is szükségem van. – hadarja, szinte levegővétel nélkül, mintha az imént beállt csendet szeretné semmissé tenni – Jah, mellesleg fehérnemű hegyekre is szükség lenne, tehát ha itt felvásároltuk a fél butikot, utána valami olyan helyre menjünk. Mit szólsz?
*Automne lekapott egy halom ruhát a polcokról, többségében nadrágokat és egy-két szoknyát. A felsők között már jobban válogat, kizárólag nőies felsőket választ, ezekkel ellensúlyozva a nadrágok tömkelegét. Felemeli a ruhakupacot és elvonul próbálni.*
- Aztán őszinte véleményt várok ám! – kacsint vissza Aline felé.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline tűnődve néz a férfi után, majd egy vállrándítással elintézi. Ő még soha nem látta, lehet, hogy Automne ismerőse.*
- Biztos, csak azt nézte, milyen szépek is vagyunk!
*Nevetve Automne-ra tekint, de azonnal az arcára fagy a mosoly. Rossz előérzete van ,amit a lány viselkedése még jobban alátámaszt.*
- Jól vagy?
*Kérdezi Automne-ot, amire az egy kissé visszanyeri a színét. Lesápadt, hófehér lett az arca.*
- Úgy nézel ki, mint egy vámpír...
*Viccelődik Aline, hogy visszahozza a barátnőjét az életbe. Automne zavarban lehet, látni rajta, mert elkezd hadarni, és mindenféle ruhákat felemel, szinte nem is válogat.
Aline nem érti teljesen a lány viselkesének a változását, de nem szól semmit sem, inkább ő is közelebb megy a farmerekhez.
- Persze, ez csak természetes - mondja Automne-nak, amikor amaz bevonul a próbafülkébe egy halom ruhával. Aline megszokta már, hogy mindig is csak őszinte véleményt mond a ruhákról, még akkor is, ha ezzel megsértheti az illetőt. Amíg Automne-ra vár, vesz magának egy vékony kendőt. Csak azért, mert kendő mániás...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne belép a próbafülkébe és elhúzza a függönyt. Össze kell szednie a gondolatait.*
~ Aline látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Okos lány, azt hiszem, jobb lesz, ha este elmonom neki amit tudnia kell. Egyelőre csak a legszükségesebbeket. De addig is, vásárolgassunk, mintha mi sem történt volna. Amíg nyilvános helyen vagyunk, nem történhet baj. Aztán este meglátjuk, hogyan tovább. És én még attól féltem, unatkozni fogok.~
*közben magára rángat egy fekete, visszahajtott szárú farmert. Tetszik neki a nadrág, jól kiemeli magas, karcsú alakját. Felkap egy pici kis topot a kupac közepéről és felveszi hozzá. Ahogy megfordl a tükör előtt, kivillan egy heg az oldalán, végigfut a hasán, a top semmit sem takar el belőle.*
~ Ezt muszáj lesz eltüntetnem~ *végighúzza az ujját a tökéletes bőrén végigfutó fényes csíkon.* Élete első találkozása egy karddal. Akkor ismerte meg Jasont. A fiú megmentette az életét, és megtanította mindenre, amit a fegyverekről tud. *Megcsóválja a fejét és kibújik az apró ruhadarabból. Helyette magára kapja a fehér fűzőt, amit először nézett ki magának a butikban.* ~ Ez már jobb ~ *Kilép a próbafülkéből és forgolódni kezd Aline előtt. Automne felnevet és manökeneket utánozva végiglejt a butikon.*
- Na, milyen? Ez a felső egyszerűen imádnivaló! – lelkendezik – Szerinted milyen? És a nadrág? – szinte választ sem várva lép vissza a próbafülkébe, onnan néz vissza – hallgatlak – és már veszi is fel a következő ruhát. Még vagy egy tucat nadrágot, szoknyát és legalább ugyanennyi felsőt próbál fel, azzal a szándékkal, hogy amire Aline rábólint, azt megveszi, reményei szerint szinte mindet.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya - Belváros

*Sosem félt a sötétben azonban most valami furcsát érzett.*~Talán azért van ilyen furcsa érzésem, mert még új a hely.~ *Ezzel el is hessegette a gondolatot. Inkább a látványra koncentrált. Próbálta megjegyezni, hogy merre is indult, hiszen új volt még itt. Világosban alig látta a várost. Épp csak fuólag és nem szeretett volna éjszaka eltévedni. Ám nem sokat törte ezen a fejét. Megint eszébe jutott a múlt. Eltöprengett. Tisztán látta a képet amikor otthagyta a szülői házat.* Borús őszi nap volt. A szülei szokás szerint, megint veszekedtek. Persze megint mi volt a vita oka? Hát ő. Mindig is arra vágyott, hogy modell legyen. Nem látta előre a szakmá árnyoldalait,csak ami külső szemmel látszik: a fényt és csillogást. Az anyja támogatta, az apja az egészet kamaszkori hóbortnak tekintette. Egyszerűen lenézte az álmait. Ezért és alkoholhoz fűződő kapcsolata miatt is, Xera rémesen gyűlölte. E napon is részeg volt és mikor az anyja felhozta, hogy Xerának lehetősége lenne elhelyezkedni a modellszakmában, kifakadt. A lánynak ekkor telt be a pohár. Összeszedte a holmiját, már amit össze tudott, és elszökött otthonról. Ez 3éve történt. Azóta rengeteg mindenen ment kereszetül. A naiv kislányt kihasználták és átverték. Mígnem teljesen összeomlott és alkoholba és drogba fojtotta bánatát. Ez sem tartott sokáig. Egy ismerőse beutalta elvonóra. Xera neki köszönheti az életét. És mégis ott kellet hagynia. A városban amit gyűlöl és soha tobbé nem akar látni. Elmenekült abban a reményben,hogy itt új életet kezdhet.*Amíg ezen gondolkodott, lassan eljött a hajnal majd a reggel és a lány úgy döntött keres egy helyet ahol reggelizhet és leülhet.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

Falken,miután kilépett a kocsma ajtaján,megindult a vad sötétségben ,az elhagyatott házak felé,ahol még régebben az éjszakákat járta,figyelve a városka minden mozdulatát.Lassan,csöndesen sétált az épületek felé.Nem sokára meg is érkezett. Keresett egy olyan ablakot,amit még régebben a huligánok vagy betörtek,vagy egyszerűen nyitva maradt.
Fent,kb. a harmadik emeleten,egy betört ablak tátongott.A kálló téglák ó felmászóezközt jelentettek Falken számára.Meg is tette,ami tőle telt.Lassan felmászott a téglákon,egészen a betört ablakig,majd azon bemászva,bejutott az épületbe,ami mostmár biztonságot jelentett számára...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline elfordul a próbafülkéktől, de nem megy messzire, csak a legközelebbi akasztós részhez, ahol rövidnadrágok vannak. Innen bármikor visszafordulhat, ha Automne kijön, s meg tudja nézni, hogyan is állnak rajta a ruhák.
~De ki lehetett az a férfi?~
Töpreng, miközben végignézi a shortokat. Az arca komolyságot fejez ki, mintha csak a ruhákat vizsgálná, melyik állna neki a legjobban, pedig belül nem tudja kiverni a férfi tekintetét, s a végén a mosolyát. Ha Aline nem is, de a férfi pontosan tudja, hogy kicsoda a két lány - legalábbis az egyiküket biztosan ismeri. Erre Aline azonnal rájött... Ő nem látta még a férfit, de Automne nagy valószínűséggel igen. S megíjedt tőle. Aline felismerte a félelmet a szemében, sokat látta a sajátjában anno, amikor gyerek volt.
Ebben a pillanatban toppan elő Automne a fehér fűzőben. Aline hozzáfordul, és megállapítja, tökéletes választás.*
- Ezt meg kell venned!
*Majdnem mindegyik ruhára ezt mondja, amit Automne mutat neki. A lány meg hallgat rá, s egy halom ruhával megy a pénztárhoz.*
- Folytathatjuk? Van még egy pár jó üzlet...
*S ezzel Aline elrángatja Automne-ot egy csomó másik üzletbe, ahonnan természetesen nem térnek ki üres kézzel...*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

A vásárlókörút enyhén szólva is sikeresnek volt mondható, tekintettel a nap végén a mazda csomagtartójába pakolt táskák mennyiségére.
- Vissza a szállodába? - pillant Automne Aline-re mikor beülnek az autóba. - Megnézzük este a kaszinót? Na nem mintha nem költöttem volna ma el elég pénzt - nevet fel a lány, miközben elindulnak. Gondolatai közben ismét a délután felbukkant férfi körül járnak. Még nincs kész terve arra, hogyan mondja el a lánynak a történtek hátterében rejlő dolgokat. ~Majd fürdés közben kitalálom~
*Automne szórakozottan lehajtja a napellenzőt, hogy megnézze magát a kis tükörben, ám a mögöttük haladó fekete sportkocsi látványától hideg futkározik a hátán. Ösztönösen figyelni kezdi, bár nem tudja, mióta jön mögöttük. Egészen a szállodáig követi őket, majd mikor megállnak, eltűnik egy másik utcában.*

II Ősi Lycon

* Christer ajka szokásos, kissé fölényes félmosolyra húzódott a nő érzései által…~ Tartasz tőlem…jól teszed…~ gondolt bele önön tanítási módszereibe, miközben szemében valami furcsa fény villant.
- Én nem tennék felelőtlen kijelentéseket…Soha…el sem tudod képzelni, mit is jelent az a szó, hogy soha. Ahogy eltelik majd több száz év, kezded majd sejteni, de az még mindig semmi sem lesz a sohához képest. És hidd el, sokan képesek lesznek megfélemlíteni ezen idő alatt… - hangja tényszerű volt, mégis ott csengett benne az emberöltők tapasztalata.
- Valóban idő kell, míg tested és tudatod is egy farkashoz méltóvá érik. – Hangjában mélységes büszkeség és tisztelet vegyült saját fajtája iránt. – És igen…segítek, hogy fel legyél készülve…de előre figyelmeztetlek. A módszereimet kevesen találják …hm…gyengédnek – vigyorodott el, majd folytatta. – A tanítványom leszel, addig a pillanatig, míg nem csalódom. Ha mellényúltam, és mégsem azt nyújtod, amit elvárok, magadra hagylak. – közölte ridegen, amit a nő is tapasztalni fog majd a falkába, ahogy bárki megtudja, hogy Christer tanítványa…Christer is jól tudta ezt, de hidegen hagyta mindenféle híresztelés, ennek ellenére azért felkészítésképpen odavetett néhány mondatot, miközben kihúzta a slusszkulcsot.
- A falkára mindenben számíthatsz…azonban a hátad mögött sugdosók pletykatárgya leszel. Keveseket tanítok igazán, de akik részesei ennek, azokat vagy mélyen sajnálják, vagy bolondnak tartják. Attól függ vevő vagy-e a kritikáikra. Ha igen, sajnálni fognak, ha nem bolondnak hisznek majd, és idővel tartanak majd tőled, amely sajátos tiszteletet szül. Döntsd el melyikre vágysz… - majd a nő kérdésére, hogy mit kér cserébe, csak mély, simogató hangon felnevetett, amely egyszerre volt bíztató, és félelmetes is.
Ahogy a nő kiszállt a kocsiból, egy pillanatig elnézte formás lábait, majd halkat sóhajtva becsapta maga mögött az ajtót. A Passat diszkréten csipogva intett gazdájának. Christer pár lépéssel beérte a gyönyörű nőt, majd karját nyújtotta neki. Belépve egy nagyobb női ruhaáruházba Christer szeme körbefutott a zsúfolásig telt polcokon, ahol egy nő minden csodát meglelhetett, amire csak szüksége volt. A pénztárak mögött álló öltönyös férfihoz lépett. Kezét bemutatkozásra nyújtotta, neve egy pillanatig az eladó elméjébe csengett, majd ahogy a bankkártya a pultra csúszott, valószínűleg el is feledte.
- A kisasszonynak szüksége van pár dologra. Kérem mindenben álljanak rendelkezésére. – pillantása kérdést nem tűrően szegeződött a férfira, aki serényen, igazi hiénavigyorral bólogatott. Christer, Marissa felé fordult, ujjai a felkarjára siklottak, lágyan simítva a márványszín bőrt.
- Van néhány elintéznivalóm a városban…egy óra… - szeme körbefutott az üzlet nagyságán, majd elmosolyodott, ismervén a nőket… - inkább két óra múlva visszajövök érted. Legyen benne koktélruha, és talán egy estélyi is. Feltűnést kell keltenünk, különben ezek a barmok sosem találnak rád, ha most beviszlek a barlangokba. – egy leheletnyivel közelebb hajolt a nőhöz majd halkabban a fülébe súgta. – És olyan is ami szakadhat…szükség lesz rá. – Mosolygott, ujjai borzongatóan futottak le a nő kézfejéig, majd egy utolsó átható pillantás után, határozott léptekkel hagyta el a patinás áruházat. Régi jó barátjához indult. Belépve az üzletbe, a megszokott légkör fogadta. A hatvanas éveinek elején járó férfi széles mosollyal állt fel a pult mögül.
- Christer…öreg barátom…emberöltők óta nem láttalak. – hangjában csinált iróniával ölelte át melegen a farkast, amit Christer szívből viszonzott.
- Hogy megy a bolt? – nézett körül a férfi a falakat sűrűn borító kések, kardok, íjak sokasága között.
- Meglepően jól…manapság sokan járkálnak erre…jó pár furcsa alak is van közöttük. – mosolyodott el szelíd cinkossággal. – De mond Christer? Hiányzott az öreg barátod, vagy szükséged van néhány csinos darabra? – Christer melegen felnevetett, ujjai a férfi vállára kulcsolódtak.
- Mindkettő Eric…mindkettő. Néhány nehezebb tőr kéne, és jó pár könnyű dobótőr. Természetesen mind az ízlésem szerinti… - mondta egyértelműen, pedig tudta, Eric nem is mutatna mást.
- Áh… - mosolyodott el jelentőségteljesen az öreg – körülbelül 40 éve jártál itt hasonló rendeléssel.
- Jó a memóriád öreg… - Christer ajka farkas vigyorra húzódott, majd hosszan nézte vénülő barátjának meghajlott hátát. Eric a halandóság örök rabja volt…Christer milliószor ajánlotta fel neki az örök életet, de Eric rendszeresen elutasította. Tudta már késő mindenért…előre is mélységes fájdalom járta át szívét, ahogy a közelgő halálára gondolt. A férfi a pult alól tőrök, kések szépen megmunkált sorozatát vette elő. Christer értő szemekkel választott ki négy különböző méretű és súlyú tőrt, és mellé közel 20 darab könnyű fémből készült, borotvaéles dobótőrt. Hosszan elbeszélgettek, majd mielőtt kilépett volna az ajtón Eric még utána szólt.
- Remélem végre megtaláltad az igazi tanítványt, akit égen-földön keresel. – hangja őszinte volt, tudta ez sokat jelent Christernek. A farkas mosolyogva felé bólintott, majd visszatérve az áruházhoz, felvéve Marissat újra kocsiba ültek. Ahogy a nő elhelyezkedett, Christer az ölébe rakta a vastag bársonytokot, mely a fegyvereket rejtette óvón magába.
- Egy kis ajándék. –mosolygott számítóan a nőre, majd a motor hangtalanul indult, és siklott egyenesen a kertváros felé.*

A férfi beérte,majd karját nyújtva lágyan belékarolt és beléptek az áruházba,mely a szó szoros értelmében hatalmas volt.Noha volt ideje Juan mellett hozzászoknia a fényűzéshez,mégis középcsaládból való volt és újra és újra képes volt elámulni ezen fényűzéseken és azok kiszolgálóin.
Közben ahogy belépett elgondolkozott a férfi iménti szavain.
~Több száz évesnek lenni,te jó ég,még kimondani is érthetetlen,hát még átélni...ha valóban érdemes vagyok a farkaslétre...~gondolta egyszerűen,kishitű volt magával szemben,noha kifelé teljesen ást mutatott,sokakat meggyőzve ezzel,viszont tudta,hogy a férfit semmilyen szempontból sem verheti át,noha próbálkozni mindig lehet,és önmagát ismerve fog is,nem egyszer,nem kétszer...
-Szóval így is úgyis kibeszélnek majd,látom nincs valami jó híred,noha tisztelnak a hatalmadért...-jegyezte meg csendesen,csakhogy a férfi hallja szavait,közben csokoládébarna szemeiben csodálattal teli fény költözött vegyülve valami másssal,de hogy ez most a férfinek szólt e vagy az áruháznak,esetleg mindkettőnek,nos sosem lehet tudni mi jár egy vérbeli olasz nő fejében.
-Nem adok mások szavára,csak a sajátomra,és a belső hangra,mely figyelmeztet ha kell,és...megdobban ha kell...-fűzta hozzá halkabban mint az előbb.Közben Christer az öltönyös férfihez ment,ő megcsak cinikusan elhúzta ajkait,valahogy ismerős volt a jelenet,mintha a casinóban is történt volna valami hasonló azzal a pincérrel,nem tette szóvá,csak gondolt rá.Tudta Christer kihasználja erejét,és valószínűleg őt sem fogja kímélni,de ez nem is érdekelte,hiszen edződni és fejlődni nem puha selyem közt és élvezetekben lehet,ezt már megtanulta,méghozzá alaposan,de mérget vett volna rá,hogy a férfi még képes lesz neki újat mutatni...
A férfi megérintette a kezét,melytől a szokáshoz híven megremegett,ami minden bizonnyal a férfi figyelmét sem kerülte el,ezért csendben szidta magát,hogy a teste így reagál,de nem tudott mit tenni,ösztönös cselekedetként tőrt fel ez belőle.
Majd azzal Christer távozott,s ő belevetette magát a nagy vásárlásba,noha nem volt szándéka kiköltekezni.Nézett egy fekete koktélrzhát,egy mélykék másikruhát,és még néhánx nőiesebb darabot,ám közben felöltlött benne a távozó mondat,miszerint nézzen olyat is,ami szakadhat.Ezt nem tudta mire vélni,de jobb felkészülni,erre vett nadrágot,melegítőt,ami csak belefért,sportos de szakadjható darabokat.Hamarosan végzett is,s már ott ült,mire a férfi visszajött.
Megköszönte a segítséget,majd kiléptek az áruházból,s beszállt a kocsiba.
Felbőgött a motor,aztán váratlanul egy bársonydoboz landolt az ölében.
-Ez meg...,?-kérdezte,majd hosszú ujjai végigfutottak a dobozon,s a férfire nézett,hogy vajon tényleg kinyithatja e.
Felnyitotta a dobozt,s ahogy meglátta a tartalmát íriszei kikerekedtek.
-Szépek...használhatóak...és az enyémek...-mondta nemes egyszerűséggel,tudta hogy Christer kiszámíthatatlan,de hogy ennyire,viszont valóban tetszettek neki a tőrök,noha a konyhakésen kívűl más nem volt még a kezében,de minden bizonnyal ezen hamarosan változtatnak majd.Ahogy haladt a kocsi,nem szólt,tudta hová mennek,végre hazamegy....