Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne bólint, miközben újabb cigarettára gyújt. Kecses ujjai között tartja a cigarettát, és mesél tovább.
- Mondta, hogy csak este találkoztunk. Éjjel Napok óta minden éjjel megjelent a bárban és engem figyelt, ahogy dolgozom. Beszélgettünk, mintha nem egy hangos szórakozóhelyen lettünk volna, hanem valami elegáns bálon, épp ahogy gyerekkoromban tanultam… Mindig tudta, mikor mit tegyen, mondjon, egyszerűen el sem akartam hinni. Viszont reggelre, mire zártunk, úgy tűnt el, ahogy jött. Egy hónap telt így el, mikor napokra eltűnt. Már el is felejtettem, más problémám akadt. Összevesztem a főnökkel és felmondtam, így azt hittem, tényleg nem látom többé. De másnap éjjel megjelent a kikötőben, mikor a jachtomhoz tartottam. Tökéletesebb volt, mint valaha… a következő pár éjszakát együtt töltöttük, drága éttermekbe jártunk, casinokba, és én beleszerettem. Egyik éjjel beszélgetni kezdtünk, és megkérdeztem, hogy szerezte a sérülést a karján. Tudod, tényleg szabályos kereszt alakja volt, akkora, mint a kézfejem… és ekkor elmondta, amit már amúgy is tudtam, csak nem mertem elhinni… Vámpír… A sérülést még fiatalon szerezte, az inkvizíció „szép emléke”. Elmúlt ötszáz éves… - Automne ekkor felhúzta a lábát a széken, fázósan átkarolta térdeit, és úgy folytatta – hát innen volt a tökéletes modor, a ruhák, a hangja… ha nem látom, magam sem hiszem el… Még fél évet töltöttem vele, aztán el kellett válnunk. Azóta is hallom, ahogy búcsú gyanánt még a fülembe suttogja :”Je te bois des yeux, ma chardonneret” Talán itt is őt keresem. Nem vagyok normális, ugye? - Néz bánatos mosollyal Aline-re. *Ahogy kinyújtja karját a kávéért, egy pillanatra jól láthatóvá válik a karján két apró heg, két kis pont, szép szabályosan egymástól pár centiméterre…*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Visszafojtott lélegzettel hallgatja Automne történetét. Minden lány ilyen férfiról álmodozik, még ő is, pedig tényleg keveset gondolt az igaz szerelemre. Természetesnek tartja, hogy beleszeretett a lány, ő maga is megborzong, ahogy hallgatja a leírását. Aztán majd' leesik a székről, amikor felfogja, hogy minek is nevezte a lány a férfit.*
- Vámpír? Na ne!
*Inkább a kezét a szája elé kapja, hadd folytathassa a lány a történetet. Majd a végén tényleg, őszintén, szívből felnevet, s hátra dől a székében.*
- Egy vámpír? Mint Drakula? Hiszen nem is léteznek vámpírok, csak azért lettek kitalálva, hogy a gyerekeket íjesztgessük!
*Aztán komolyan néz a lányra, aki megmutatja neki karján lévő két apró heget. Aline előre hajol, megfogja a csuklóját, hogy még jobban szemügyre vehesse a hegeket, majd felnéz Automne-ra, megint vissza a karra. Egy pillanat múlva Aline elengedi a csuklóját, de nem dől vissza hátra, csak Automne szemébe néz, de megint elkezd nevetni.*
- És félév múlva miért kellett szakítanotok? Hívta a vér szaga? Bocsáss meg... Nem akartalak megsérteni!

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne elnyújtózik, még egy pillanatig komoly marad, majd felkacag.*
- Történetnek jó volt, nem? Addig igaz, hogy volt egy ilyen pasi... a tökéletes nagy ő. De persze épp olyan ember volt, mint te vagy én. Csak néha ezt játszottuk, hogy ő vámpír, és vagyok a halandó szolgája... tudom, hogy gyerekes, de jó játék volt... *Automne rákacsint a lányra, és továbbkuncog* - a heg a karomon egy régi sérülés, az öccsémmel fogócskáztunk, és nekiszaladtam egy régi kerítésnek, akkor szereztem. Ne haragudj, de olyan figyelmesen hallgattál, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek... ugye nem baj? - néz bocsánatkérően Aline felé. - Amúgy családi okok miatt kellett elmennie fél év után... biztos hiányolta a felesége és a kisfia... *Automne egy pillanatig elkomorodik, majd ismét felkacag. Szomorúsága végképp elszáll, ismét a cserfes, nemtörődöm lány ül az asztalnál, és ártatlan szemekkel néz Aline-re, várva annak reakcióját.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline kétkedve hallgatja Automne magyarázatát, maj ő is hangosan felkacagott. *
~Méghogy vámpírok!~
- Te aztán jól átvertél! Tényleg kezdtem azt hinni, hogy a pasi egy vámpír volt... Igaz, eddig még meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg létezhetnek-e vámpírok, de a meséd után. Nagyon jó történet volt!
*Nevet fel, ahogy arra gondol, hogy bevett egy ilyen képtelen történetet.
Ránéz megint a csuklóra, amit már Automne úgy tart, hogy ne lehessen látni a sebet.*
- Azt hittem elsőre, hogy egy kis vadászgörény harapása. Annak vannak olyan fogai, mint ha vámpír lenne. Az egyik tervezőnek volt egy kis nősténye, és neki a csuklóján volt mindig ilyen harapás nyom, két kicsike kis pötty. Soha nem múlt el neki, mert a görénye újból és újból megharapta, amikor játszottak. Arra gondoltam, amikor megláttam, de annyira komolyan adtad be a vámpíros sztorit a pasiról, hogy kezdtem elhinni... Felesége, gyermeke volt? - húzza fel a szemöldökét rosszallóan, de a tekintetéből kiolvasható, hogy nem Automne-ot vonná felelősségre, hanem a hazug férfiakat. - Ezek a férfiak meg sem érdemlik, hogy szomorkodjunk miattuk! És tényleg, volt már állatod?

*Tétován lépett a kávézóba, s talán ottragadt volna az ajtóban mint a tanácstalanság szobra, ha egy újabb érkezőt nem zavart volna meg a bejutásban.
Egy sóhaj kiséretében telepedett le a legközelebbi asztalhoz.
Vörös haja mint mindig, szerteszét állt.
Fekete, itt-ott ezüst szálakkal átszőtt nadrágja, fekete felsője és rózsaszin táskája egyes helyeken talán lázadást is szitott volna, de nem érdekelte.
Rendelt egy kávét sok tejjel, cukorral és egy krémes-habos süteményt...
Amig várt, előkotorta a cigarettáját és az öngyújtót.
Mohón szippantott a cigibe és álmodozva nézte a füstöt..
-Kösz..-*vetette oda a pincérnek aki elétette a rendelését. Úgy tűnt csak a teste van itt, a lelke valahol messze kóborol..*

*Egy utolsó szippantás, s elnyomja a cigarettát.
Belekortyol a hűlőben lévő kávéba, majd nekilát a süteménynek.
Kész kalóriabomba, de ma amúgy sem evett sokat. Nem jutott rá ideje. Valószinűleg ezért nem is hizik el....Meg azért sem, mert folyton balhés társaságba keveredik, ahol néha előfordul a bizonyos helyekről futólépésben távozás...
Ez az egész néha oly gyerekesnek tűnik. Valami mást kéne csinálnia, de jelen esetben az éji pillangó munkakörre van a legnagyobb esélye.
Gyorsan befalta a süteményt, a kávé még várat magára.
Phaedra lekönyököl, állát két tenyerébe támasztja és gondolkodik.
Változásokra vágyik..De nem holmi apróra, hanem igazi, 100%-osra.
Mondhatnánk, új életet akar kezdeni.
Nem lehetetlen, de tudja, vissza kéne mennie befejezni az egyetemet, ehhez pedig nemigen fűlik a foga.
Eleve csodálkozott, hogy jutott el odáig...
Nem, az egyetem kizárva. Máshol kell keresgélnie...*

*Nem jutott sokra, legfeljebb odáig, hogy az új élethez pénz kell. Márpedig nincs az ismerősei közt senki aki adna neki...Van rá nyomós okuk és Phaedra valahol igazat adott nekik.
Gyorsan megitta a kávéját fizetett, majd sietősen felpattant a helyéről.
Kezdte hatalmába keriteni a kilátástalanság és ez megint csak a rossz útra terelte volna...
Talán túlságosan is sietve hagyta el a helyet, s lépett ki az utcára. Nem lakott messze, de ezt a rövid utat is futva tette meg.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

Automne, mikor kiejtette a száján a vámpír szót, már meg is bánta. Tudta, Asher most megszidná, ha hallotta volna, hogy elárulta titkukat. Megkönnyebbült, mikor Aline is jobban hajlott a "nős pasi sztorira". *Elnyomja cigarettáját, a reggelivel már végeztek.
- Kérsz még valamit?- kérdi a lánytól, miközben int a pincérnek, ha igen a válasz, még rendelnek valamit, ha nemmel felel, kéri a számlát. - Vadászgörény? Aranyos kis állat, nekem sajnos nincs, bár néha gondoltam rá, hogy veszek egyet, de sajnos jelenleg nincs rá mód. Viszont kutyám van. Gyerekkoromban a kastélyban sok kutyánk volt, a nagymamám nagyon szerette őket. Magyar agarak. Az elsőt, azt hiszem, egy magyar gróftól kapta. Csodálatos állatok. 50 magyar agarunk van kelenleg is. Ha a kastályban járok, mindig sok időt töltök velü. És van egy lmalamutom, most ő is ott van, mielőtt ideutaztam elvittem oda, mert nem volt más, aki vigyázott volna rá.- lelkesen mesél, szemein látszik az őszinte rajongás - neked van valamilyen háziállatod?

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

- Nem, köszönöm, nem kérek mást! Úgy jól laktam ettő a croissant-tól - mutat az üres tányérjára, amiben alig van egy-két morzsa.
Közben kijön a pincér, Automne kéri a számlát, a garçon csak egy bólintással és egy rövid "d'accord'-dal jelzi, egy pillanat, és hozza. Mielőtt elmegy, még összeszedi az üres tányérokat a lányok elől. Megint végigtekint a lányok karcsú alakjain, és miután elhagyta az asztalt, füttyülni kezdett.
Aline jót nevet a férfin. Huncuttul Automne-ra kaccsint.
- Gondolom, a munkád téged is megtanított, hogyan szereld le ezeket a ficsúrokat...
Mutat a pincér felé. Majd a kedvenc témájára visszatérve válaszol a lány kérdésére.
- Nem, nekem nincs állatom, pedig rettentően szeretnék egyet. Tudod, gyermekként nem lehetett, mert apám gyűlölte az állatokat. Akkoriban csak az állatkertben láthattam állatot, vagy az utcán a kutyasétáltatókkal. Egyszer egy kóbor kutya hozzám csapódott, de nem tarthattam meg. Akkor kisírtam a lelkem a kutyusért, de el kellett hagynom. Ha apám meglátja, még azt is kinéztem volna belőle, hogy agyon veri a kutyát is, de még engem is.
Közben visszajön a pincér a számlával. Aline előveszi a pénztárcáját.
- Meghívtalak!
Szól oda Automne-nak, és kifizeti a pincért.
- Merci beaucoup. Tout était délicieux...

Halandó Tartózkodási hely: Belváros- Napfény motel

*kisétál a napfénymotelból első útja a kávézóba vezet ahol azzal a kis pitiáner bankárral. besétál a kávézóba az oly jellemző enyém a világ stílusban majd leül egy hátsó asztalhoz. Lerakja lábához a magával hozott táskát majd vár.*
*időközben kijön hozzá a pincér akitől rendel egy kávét és egy kólát. Mire kiérkezik a kért ital addigra nem is kell tovább várni meg érkezik a riadt tekintetű zavart és ijedt kis bankár oda lépdel a zasztalhoz leteszi maga mellé a táskát és már rúgná is át Luisnak*
-Ne siess te barom*mordul rá Luis az asztaltól alig hallhatóan úgy hogy csak a bankár hallja* Üdv Pierre régi barátom*köszönti majd a kezét nyújtja felé a bankár remegve fogadja el a kínált kezet és közben alig hallhatóan dadog valamit. Luis miutzán körbe pillant és látja hogy nem figyelik őket az asztal alatt átrúgja a sport táskát, majd int a bankárnak hogy kövesse a példáját lassan szinte észrevehetetlenül cserél gazdát a két táska. Luis lenéz kinyitja a táskát majd elégedetten dől hátra*
-Ügyes vagy Pierre*mosolyodik el* Helyes nem kell legalább összevéreznem a kezem a főnökök elégedettek lesznek veled.*nem túl bizalom gerjesztő mosoly talán a cápa vigyoroghat így a "pontyra"* Itt az újabb adag a könyvelési adatokat az aljába rakd majd legközelebb ne a tetejére*mondja majd int* Nah most húzzá*biccent az ajtó felé*
-O-Oké*dadog a bankár majd felpattan és elinal mint a nyúl mielőtt odaérhetne a pincér. Természetesen a másik sporttáskát is vitte magával úgy szorítva mintha az élete lenne benne meg a családjáé. Ki tudja talán e feltevés nem is áll olyan messze a valóságtól...*

*Magas, nyúlánk női sziluett tűnik fel az ajtóban, megtörve a kávézó viszonylagos éjközépi nyugalmát. Tűsarkú bőrcsizma koppan határozottan, márvány bőr villan a sötétben.. kipp-kopp.. még pár határozott lépés és az éjfekete hosszú, testhezálló szoknyát és fekete fűzőt viselő nőalak kibontakozik a sötétből. Clarisse valószínűtlenül kontrasztos képet alkot a sötéttel: vakító fehér, napot sosem látott bőr, melyet a szemek alatt fekete kontur, az orcákon pedig elefántcsont pirosító tesz még drámaibbá. A nő határozott, mégis valamiképp fagyott szépség, egy modern hókirálynő ében hajzuhataggal, mely most szabadon omlik vállaira, mintegy keretet adva a ruha alól kivillanó kerek, feszes kebleknek és a gyönyörű, mosolytalan arcnak. Egy méltóságteljes, mégis visszafogott biccentés a bentlévőknek, majd a szénszín kontúrtól a félhomályban talán fekete gödröknek tetsző szemek megálnak egyetlen, tűnő pillanatra Luis-n. Egy futó pilantás csak, és a nő már sétál az egyik asztalhoz, hogy a nála lévő naplónak szentelje minden idejét. Fekete, szaténnal borított könyv kerül elő a nőnél lévő szütyőből, rajta ezüstszín kelta kereszttel és a feliratal: "Álmok könyve". Clarisse kinyítja, majd gyorsan leír bele pár szót, s mikor becsukja, szemmel láthatóan megkönnyebbülés vesz erőt rajta. A mogyorószín szemek körülnéznek, kecses, hosszú fekete körmökben végződő ujjak pedig a pincért hívják az astalhoz:*
- Egy Bloody Maryt kérnék .. *szólal meg komor, mégis valamilyen belső fénytől égő hangja, majd miután leadta rendelését, újból az előtte lévő kis könyvek szenteli figyelmét.*

Halandó Tartózkodási hely: Belváros- Napfény motel

*az ajtó nyitás halk zajára fordul meg és pillant az ajtó felé poár pillanatig mereven nézi az alakot aki mintha gondolkodna a belépésen. Magában legyint ~áh csak egy kis fruska~ mosolyodik el ahogy eszébe jutnak a párizsi éjszakák a barátaival, de az emlékkel együtt szomorú gondolatok kúsznak a fejébe. Barátai többségét megölték lelőtték míg a kisebb részét bebörtönözték a rendőrök talán ezért is került el ő ide messze párizstól. Felpillantva merengéséből látja meg a márványszépséget.*
-Az anyját *hagyja el a száját, fütty szó hasít bele a csendbe amikor is a nő leül az egyik asztalhoz* Uhh babám*mondja félhangosan*
*elszürcsölgeti kávéját majd kezébe fogva a colát átsétál a másik asztalhoz léptein továbbra is látszik az én vagyok alfahím testtartás*
-Hello cicus*mondja mosolyogva* Leülhetek*kérdezi de választ sem várva huppan le a nővel szemközti székre* Luis vagyok*mondja vigyorogva csak úgy süt belőle a túláradó önbizalom*
-Hogyhogy egyedül mászkál egy ilyen borús estén egy ilyen dögös maca mint te szépségem?*kérdezi hatalmas vigyorral* Nem félsz hogy valami történik veled este miközben haza fele mész?*kérdezi még mindig mosolyogva mely lassan kezd idegesítő lenni*
*pincér megrökönyödve nézi a primitivitás megjelenését egy ilyen vendéglátóhelyen, de Luis magáért beszélő méretei és önbizalomról tanuskodó mozdulatai meggyőzik, hogy nem kéne akadékoskodni*

*A füttyszó hallatán bíborra rúszozott ajkait kissé lebiggyeszti - valahogy sohasem tetszettek szüntlenül elvágyódó lelkének az ilyen és efféle promitív gesztusok. Talán ha Luis is "halálvirág" lenne, talán ha Clarisse érezné a belőle áradó vámíprromatikát, ha érezné, hogy a férfi osztozhat vele a világ fájdalmán, többre méltatná egy pillantásná, így azonban bármi más érdekfeszítőbbnek tűnik számára a férfi társaságánál. Helyet foglal, rendel... és már épp elmerülne saját kuza álmainak megfejtésében, amikor.. ~Koporsóra hulló esküvői virágcsokor, véreső.. majd.. Ehh, mi a fenét képzel magáról ez a barom?.. ~villannak dühösen a szemek, de csak egy pillanatra. Amikor Clarisse felnéz, arckifejezése és tekintete egyaránt hűvös, egy gyors, mosolytalan pillantással méri vgig tetőtől talpig "asztaltársát". *
- Ezek szerint nem volt szüksége az engedélyemre.. *nyugtázza egy futó, cinikus mosollyal, majd mintha nem hallotta volna a bemutatkozás, újból könyve fölé mélyed. A férfi szvai, ez a végletekig egyszerű "udvarlás" rettenetesen iegesíti, egyszersmint a férfi méretei, felépései hatására érzi, amint szíve köré hálót sző a jeges rémület. ~Miért pont engem nézett ki?.. ~gondolja előrevetítve a nem túlkecsegtető jövő felvillanó képeit és szabadlást keresve a számára kínos helyzetből. Karjait kissé előrenyújtja az asztalon, mintha csak elhelyezkedne kényelmesebben.. az egész ezonban arra szolgál, hogy Luis szemügyre vehesse a nő alkarját ékesítő szabályos vágásnyomokat. Hét rovátka, egymástól egyenlő távolságban - egy-egy a hét minden napjára. Az első - a hétfőt jelző - friss, bár látszik, hogy egy régebbi heg felett fakasztottak új vért. Felpillant a férfi szemeie, fagyos mosollyal:*
- Ha nem bánja, továb olvasnék.. *mondja, majd szintén nem kérve engedélyt, belemerül saját álmainak világába.*

Halandó Tartózkodási hely: Belváros- Napfény motel

-Hát nem kellett engedély úgy sem utasítottál volna vissza*mosolyodik el*
*mikor a nő kinyújtja felé a kezét nem veszi észre a hegeket csak kinyújtott géz gesztusát fogja fel. Lágyan ráfog a nő kezére és leszorítja az asztalra ~ ez könnyen ment télleg ennyire elbűvölő vagyok~ gondolja magában majd kifelé is megenged egy önelégült mosolyt*
-Tudok egy jobb elfoglaltságot is mint az olvasás*kacsint a nőre*
*lágyan simít végig a nő kezén, arcán az idegesítő mosoly mely szinte egy cápa pofájává változtatja arcát*
-Ne félj tőlem kislány nem vagyok én vadállat*mondja cseppet sem bizalomgerjesztően*
*eszébejutnak a párizsi éjszakák a balhék az utolsó este amikor el kellett jönni ott is volt egy ilyen sápadt kiscsaj mely fel keltette érdeklődését de olyan erő volt a nőbe biztos valami drog volt benne, hogy megropogtatta Luis kezét mikor ő magához rántotta*
-Nah mit szólsz ne olvasgass csináljunk valami kellemesebbet*mondja telivigyorral*

*Mikor Luis ráfog a kinyújtott kézre, Clarisse dühösen néz fel és villanó szemmekkel rántja ki kezét a férfi karjai közül. A mogyorószín szemek haragtól izzanak, egyszerre dühíti és egyszerre fárasztja a férfi bárdolatlansága.. aztán a tekintet a pillanat törtrésze alatt megnyugszik és újból a halott felszín látszik:*
- Izgalmasabb dolog?.. Ugyan mi lehet a halál tanulmányozásánál izgalmasabb?.. * néz fel most a férfira, de annak arckiejezése láttán talán már meg is bánja kimondtt szavait:*
- Úgy értem.. anélkül hogy megsérteném, kérem hagyjon magamra.. *pillnat most segítségkérőn körbe a teremben. A pincér eltűnt.. és senki nem kapja el tekintetét, csak magára számíthat. Összecsukja kis könyvét, mely mindennél értékesebb számára, hisz 8 év álmait tartalmazza a megfejtettek magyarázataival együtt, majd felállni készül, reményei szerint maga mögött hagyva az éjszakát és a furcsa, érzékeit vegytiszta félelemmel megtöltő férfit. *

Halandó Tartózkodási hely: Belváros- Napfény motel

-Ohh*halk sóhaj*
-Hát sokkal izgalmasabb dolgok is vannak a halálnál*mondja mosolyogva* Hidd el nekem én már sok halált láttam*szolid mosoly*
-Áhh nem sértesz meg ha majd magamra hagysz*mondja nyugodt hangon* de ha gondolod megmutathatom neked milyen izgalmasabb dolgok vannak*halk nevetés*
-Ohh máris megyünk*áll fel és indul el a nő után mikor a pult előtt elhaladnak lerak egy papír pénzt minden megállás nélkül majd kilép az ajtón a nő után*
*mikor látja hogy a nő készülne elmenni utána nyúl és a karjánál fogva rántja vissza de nem túl durván*
-Nah hova olyan sietősen*kérdezi miközben kezét a lány derekára csúsztatja és teljesen közel rántja magához* Haza vihetlek szépségem*kérdezi kedvesen* Vagy inkább nálam alszol ma cicus*kérdezi vigyorogva, közben próbálna csókot lopni*

*Az adrenalin hajtotta meglepően gyors mozdualttal áll fel,s bár emszokta, ezútta nem tolja be magas után a széket. Kétségbeesetten próbálna a pulthoz lépni, de Luis útját állja.. Az eddig rezzenéstelen arcra most kiül a düh, mely talán mégjobban megszépíti ezt a látszólag halott érzelmeket tükröző orcát. A bíborszín, ajakpirszinggel ékesített szájak durcás ívet vesznek fel és Clarisse szinte sziszegi szavait Luis felé:*
- Izgalom?.. Izgalom?.. *ejti ki felhúzott ajkakkal a szavakat, szinte köpve a férfi felé. Büszkeségei, a szemfogaira koronaként húzott vámpír-szerű tépőfogak talán elrettentik a férfit céljától.*
- Ugyan miféle izgalmat adhatnál nekem .. ?.. Megütnél?.. Megkínoznál?.. *emelkednek fel a vékonyra forázott, szénszín szemöldökök és a nő vészesen közel kerül a férfihoz, érezve annak szorítását. A csók elől elhúzódik, orrát aprócska fintorba húzva. Segítség? .. Clarisse tisztán látja, hogy senki oltalmára nem számíthat, de azért egy próbát megér a dolog:*
- Hagyjon békén.. menjen innen, hagyjon!.. Ne nevezzen cicusnak .. *folytatja most hangosabban, immár magázva a férfit.. A fenyegetés nem használt, talán a segítségkérés elég jelzés lesz Luisnak, hog másnál próbálkozzo.. vagy méginkább felbőszíti a férfit. A nő arcán halovány, tűnődő mosoly jelenik meg, inkább az elvágyódás és pilalantnyi elréveds jeleként.. egy kósza ötlet nyomán. ~Vajon a saját nekrológom ki fogja megírni?.. ~ *

Halandó Tartózkodási hely: Belváros- Napfény motel

*először elhúl benne a vér meglátva a szemfogakat de végül ez is csak még jobban felkelti a kiváncsiságát*
-Nőt nem szoktam megütni vagy megkínozni vagy megölni csak ha fizetnek érte*gonosz ördögi vigyor mely eltorzítja arcát* De ha ezt szeretnéd neked ezt is megteszem drága*mosolyodik el*
*mikor a lány elkezd kiabálni kiengedi karjaiból majd hátrál egy lépést*
-Jól van na kislány nem kell üvölteni én csak jót akartam neked is meg nekem is*halovány mosoly*
*megérzi másik kezében tartott sporttáska súlyát és rádöbben neki sietnie kellene hiszen lehet már várják a hotelben*
-Nah ha nem hát nem jössz velem szórakozni cicám*mondja vigyorogva ismét visszanyerve önbizalmát* de ha nem akkor legközelebb nem kellene játszadozni mert lehet egyszer nem egy olyan úri embert fogsz ki mint én aki képes uralkodni magán hanem valakit lehet nem fog érdekelni a hirtelen meggondolásod*mondja halkan halovány mosollyal majd elindul a parkoló felé ahogy lelép a lépcsőn fellibben a dzseki és láthatóvá válik a nem túl kedves kinézetű browning pisztoly*
-Nos szivi hazavihetlek?*kérdezi vigyorogva*
*már nyitja is ki az ajtót és ül be a kocsiba vár egy kicsit a nő reakciójára ha igen akkor előbb a nőt haza dobja és csak utána megy vissza a motelbe hanem hát egyenesen a motelbe hajt. A pillanatnyi várakozás közben hátra dobja a sport táskát a hátsó ülésre*

*Megnyugszik, mikor látja a férfi ijedt reakcióját, de fél pillanattal később már megint a kétségbeess lesz úrrá rajta. Ugyan hozzászokott, hogy goromba alakokat kelljen levakarnia magáról, de Luis mindegyiken túltesz. Öntelt, elbizakodott, buta és veszélyes - tökéletes példája annak, mikor a hozzá nem értés hatalommal és vakbuzgalommal párosul. A felvillanó pisztoly láttán cseppett sem lepődik meg, valami ilyesmit nézett ki ebből a fickóból. *
- Már nagylány vagyok, de köszönöm az előzékenységét, kedves úriember.. *teszi most csípőre egyik kezét, és megvárja, míg a férfi beszáll autójába*
- Nos köszönöm a beszélgetst és örültem a megismerkedésnek .. *mondja szokásos, eufemizáló stílusát hazsnálva* - .. azonban attól tartok kénytelen vagyok még maradni egy kicsit. Önnek további jó éjt, viszlát.. *villantja ki egy mosoly közben fogait ujjaival könnyed pápát intve, majd megkönnyebbülten fordít hátat a férfinek. A tűsarkak határozott egymásutánja monoton koppanást lejt a kihalt kávézóban, s Clarisse visszaül asztalához, ezúttal egy helyi napilapot elővéve és az apróhirdetések rovatnál kinyitva. Italát végre kihozták.. így beekortyl a Bloody Marybe, remélve, a Luis-val való beszélgetés emléke nemsokára csak rossz emléképpé halványul majd.*

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne-ot láthatóan szórakoztatja a pincér viselkedése. Egy leheletnyit rá is játszik a "cicababa szerepre". Mikor a fiú feléjük indul, felegyenesedik, és játékosan tekerget egy hajtincset ujjai körül, majd, ahogy melléjük ér, hátradől a széken, gerincét enyhe ívben feszítve hátra, és végigméri az asztal mellett álló férfit. Viszonozza a méricskélő pillantást, bár arckifejezése inkább mutat némi felsőbbrendű lenézést, mint tetszést.*
- Köszönöm, ebben az esetben ebédre én hívlak meg, remélem elfogadod. - köszöni meg a meghívást Aline-nak. - Azért ez már kicsit túlzás - int fejével a fütyörésző pincér felé - de határozottan szórakoztat, mikor az ilyen...hm... ficsúrok törik magukat értem, persze hiába. - felkacag, régi emlékek jutnak eszébe az iménti jelenetről. - akkor vásárlás? - kérdi a lánytól, miközben felemelkedik a székről - Meg tudlak érteni, hohy szeretnél valamilyen háziállatot tartani, én el sem tudnám képzelni az életem Coquet nélkül! Te milyen állatot szeretnél? - faggatja tovább Aline-t, hiszen ő is szívesen beszélget ilyesmiről.

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline felkacag Automne viselkedésén, ahogy a pincérrel flörtöl.*
- Te aztán tudsz a férfiakkal bánni! Nekem ez soha nem ment, én voltam a hűvös sznob vénkisasszony. Persze, valami volt ebben a szerepben, mert azért a társaságaimban rengeteg férfi megfordult körülöttem, de mindig visszakoztak az utolsó pillanatban. Vagy én utasítottam el őket?
*Töpreng félhangosan, s rákacsint Automne-ra. A végén kitör belőle a nevetés.*
- Köszönöm, elfogadom az ebéd meghívásod, de előtte egy kis vásárlás! - áll fel az asztaltól. - Van valami, amit szeretnél venni, vagy csak úgy sétálgatnál, és nézelődnél, mert akkor itt a belvárosi utcákban szétnézhetünk, találtam egy-két érdekes butikot.
*A helyére tolja a széket, majd egy "au revoir"-ral elköszön az ott maradtaktól, és visszafordul Automne felé.*
- Szerintem menjünk gyalog, itt jól ellesz a kicsikém. - pillant a mazdára, ami mellett elhaladtak. - Ó, nem is tudom, milyen állatot tudnék elképzelni magamnak. Talán egy két méteres leguánt, amit vihetek sétáltatni, vagy egy édes, bájos kiscicát... Olyan kellene, akit vihetnék mindenhová magammal, mert nem tudnám, kire bízni...

Halandó Tartózkodási hely: Topolya

*Aline felkacag Automne viselkedésén, ahogy a pincérrel flörtöl.*
- Te aztán tudsz a férfiakkal bánni! Nekem ez soha nem ment, én voltam a hűvös sznob vénkisasszony. Persze, valami volt ebben a szerepben, mert azért a társaságaimban rengeteg férfi megfordult körülöttem, de mindig visszakoztak az utolsó pillanatban. Vagy én utasítottam el őket?
*Töpreng félhangosan, s rákacsint Automne-ra. A végén kitör belőle a nevetés.*
- Köszönöm, elfogadom az ebéd meghívásod, de előtte egy kis vásárlás! - áll fel az asztaltól. - Van valami, amit szeretnél venni, vagy csak úgy sétálgatnál, és nézelődnél, mert akkor itt a belvárosi utcákban szétnézhetünk, találtam egy-két érdekes butikot.
*A helyére tolja a széket, majd egy "au revoir"-ral elköszön az ott maradtaktól, és visszafordul Automne felé.*
- Szerintem menjünk gyalog, itt jól ellesz a kicsikém. - pillant a mazdára, ami mellett elhaladtak. - Ó, nem is tudom, milyen állatot tudnék elképzelni magamnak. Talán egy két méteres leguánt, amit vihetek sétáltatni, vagy egy édes, bájos kiscicát... Olyan kellene, akit vihetnék mindenhová magammal, mert nem tudnám, kire bízni...

Halandó Tartózkodási hely: Amerre a lelke hajtja...

*Automne is dob egy au-revoir-t, és elindulnak.*
- Rád bízom a kalauzolást, igazából semmi konkrét dolog nincs, amit vennem kell, pontosabban minden… - nevet fel Automne – tudod, elég sietősen távoztam Monacoból, így alig hoztam magammal egy-két ruhát. Amúgy sem szeretek cipekedni, így gondoltam itt ruházkodok fel. Így egyszerűbb, és kényelmesebb is. Bár van egy –két ruha, amit igazán sajnáltam otthagyni. Többek közt az estélyi ruháim. Bár a foglalkozásom miatt nem vagyok a család büszkesége, de azért mindig megjelentem a családi összejöveteleken. Imádom az estélyeket, bálokat, olyankor azért szeretek Automne de Jouissance lenni, a jólnevelt, előkelő hölgy, aki úriemberekkel táncol, cseverészik, akik persze hozzám hasonlóan csupán egy éjszakára válnak azzá. Néha jó belecsöppenni abba a világba, amiben felnőttem. Gyerekként persze nem láttam ilyen sötéten ezt az életet. Azt hittem, az a tökéletes mesevilág, és elhittem a meséket a hercegről meg az ő fehér lováról. Aztán ha fel nem is nőttem, de öregebb lettem, és kezdett megváltozni a véleményem. Bár, gondolom, ezzel mindenki így van… - *a szóáradatot némi hallgatás követi, Automne közben figyeli az utcát, érdeklődve néz körül, hiszen sosem járt még erre. Az embereket figyeli, sokan közülük talán turisták. Arcán kisgyermekes, "nemtetszik" grimasz jelenik meg. Talán túl átlagosnak találja az elé táruló látványt. Aline- ra pillant* – Klassz, hogy összefutottam veled. Annyira új és … más ez a világ. Igazán hálás vagyok, hogy rám áldozod az idődet! És amúgy konkrétan mivel is kezdjük a vásárlást? Te jobban tudod, mire van szükségem itt…

*Az éj eltelt, majd eljött a hajnal is, szerencsére az érkezésekor történt incidenst leszámítva eseménytelenül. Halovány, fájó mosoly az azstalon lévő üres koktélos poharakra tekintve, majd összehajtogatja az imént olvasott újságot és újból az eddig táskájában helyet foglaló kis könyvnek szenteli figyelmét. Fekete bársonyborítás, rajta ezüst kelta kereszt, és a felirat: "Álmoskönyv". A nő számára álmai többek volak puszta valóságfoszlányoknál, illúzióknál .. valahogy úgy képzelte, hogy az ébrenlét és az alvás között rátörő víziók tükrözik azt a képet, melyet mások valóságként értelmeznek. Az álom a fátyol, az pedig, hogy képesek vagyunk-e átlátni rajta, csak attól függ, mennyire kutatjuk szorgalmasan jmibenlétüket. Clarisse álma nem a puszta látás volt, de szeretett volna átépni ezen a fátylon, megtapasztalni, megérezni, vajon milyen lehet a túloldalon felvillanó foszlányként létezni, a bizonyosság azonban csak a halál által lett volna lehetséges... Nem volt sem önsorsrontó, sem öngyilkos hajlamokkal megáldva, egyszerűen csak gyermekkora óta vonzódott az elmúláshoz, mint minden miszétriumok királynőjé, mindennél jobban vágyta ismerni, legyőzni, megcsúfolni, uralni a halált.. Esze ágában sem lett volna itthagyni ezt a világot, de nem utasíthatott el egy élményt, mely a megértéshez vezet, mindennapjait így egyfajta furcsa elvágyódás, az elmúlásba való töretlen szerelem hatotta át. Élete egy éber álom, ő a foszlány, a fátyol, bármi, aminek képzelheti magát fantáziája és tulajdon elméje könnyed játéka által: a különc külső, a neogót dekadenciában megnyilvánuló hallgatag befelé fordulás mind csak álca, nehogy megzavarják keserédes álmait a halálról. Csak a megismerésre érdemes ér annyit, hogy Clarisse felébredjen miatta - egy halott lelkű herceg, aki ódákat zeng az elmúlásról és viktoriánus ruhában érkezik első randevújukra a városi temetőkertbe fehér rózsát hozva hódlatajeléül, .. titkon mindig remélte, megtörténhet vele mindez. Álmok.. talán túl sokat élt a valóságtól távol, talán túl sok filmet nézett, de a nő úgy érezte, hogy érdemes egy halott hercegnek tartogatnia tisztességét,magát, valakinek, aki megérti, aki nem nézi őrültnek, aki álmai megértse által lelkéhez ér.
~Fagyott rózsa hull egy koprsóra - míg dobják, él. Mire hangos koppanással landol a kemény lakkozott fán, már színe fehérből feketébe vált s eltünnek a harmatcseppek a szirmokról. A hószín csipke vértől vöröslik, a fekete virágnyelveket is bíbor patakok pettyezik, s mintha a koporsót körülölelő föld szívná magába a vitaet. Újabb foszlány.. gyász, varjak serege, .. álszent dögkeselyűk, .. női sziluett fehérben a sírnál, s fátyol, mely most feketére vált. Elszáradt lilom, elvesztegetett, boldogtalan virág.. ~
Felébred, s mint rendesen, az ébredés ezúttal is fáj. Mitha egy újszülött, kit kíméletlenül elszakítottak az anyaméhtől vené első lélegzetét .. szúr, éget, kínoz, ahogy bezárul egyvilághoz vezető kapu .. s neki itt kell élnie, a valóság hamis oldalán. Komor mosoly az ajkakon, majd a sápadt hószín virág feláll, s ilendő borravalót hagyva a pincérnek, amiért az nem háborgatta feleslegesen magányát, kisétál az éjszakába. Liliom, melyet le kell szakítsanak, kiszáradt hegyi patak, vize elapadt. *

Halandó Tartózkodási hely: Topolya - Belváros

*Megállt a kávézó előtt. Cafe La Plata & Restaurant olvasta a feiraton.* ~Ezaz. Ez kel most nekem~*gondolta. Átvágott az régiesen elgáns étterem szadadtéri részén és az üvegajtóhoz lépett. Benyitott az üvegáajtón és a helyiségbe lépett.* A nő nem volt túl feltűnő jelenség. Hosszú barna haját virágos csat fogta össze a tarkóján,csak néhány kósza tincs lógott arca elé. Nagy szemei zavart tükröztek. Fekete hosszúujjú felsője szabadon hagyta hosszú nyakát és formás vállait. Hosszú lábaira világoskék farmer, formás csípőjére sötétbarna öv simult. Lábán sportcipőt viselt kezében egy kabát és egy táska lógott.*Amikor belépett orrát megcsapta a hely átható kávéillata. Gyors pillantással végigmérte a helyiséget és leült a legközelebbi üres asztalhoz. Elfárasztotta az éjszakai séta, jól esett a kényelmes bőrfotelben való ücsörgés. Maga elé vette az étlapot és lassan végigtanulmányozta. Amikor a pincér odalépett már tudta mit rendel. Kávét kért és egy csokis sütemény. Amíg várakozott végig gondolta az éjszakát. Azt amit a városból látott és amin gondolkodott. Úgy érezte most sikerülnie kell lezárni a múltat és ettől egész jó kedve lett. Amikor a pincér kihozta a süteményt és az italt kedvesen mosolyogva megköszönte és hozzálátott. Hirtelen egy gondolat futott át az agyán.* ~Most még van pénzem, de később mihez kezdek? Munkát kell keresnem~*Lassan befejezte az evést és kifizette a számlát. Még ücsörgött egy kicsit jobban megszemlélve a kávézót. Eszébe jutott a cigaretta amit a zsebében rejtegetett. Egy egész nepja nem gyújtptt rá de most elővette. Lassan végigmérte és úgy döntöt rágyújt. Elővette az öngyújtóját és meggyújtotta a cigarettát.*

Halandó Tartózkodási hely: Topolya - Belváros

*A cigitől még jobban megnyugodott. A csikket elnyomta a hamutálban, majd magához vette a táskáját és kabátját. Felállt a kényelmes bőrfotelból és elindult az ajtó felé. Kilépett az utcára és elindult.*