Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

PROLÓGUS

A legendák, melyeknek se szeri, se száma, sokszor igazat szólnak, sokszor azonban nem többek, mint egyszerű mesék, melyek a jóravaló emberek fantáziájának szüleményei.
Azonban nem csak az emberek, de bizony, a vámpírok, a farkasok, sőt a vadászok is vágynak oly dolgokra, melyek elérhetetlenek számukra. Így aztán nem csoda, ha köztük is élnek mindenféle legendák, melyeknek talán van némi igazság-alapjuk is.

Ilyen legenda a Nosferatu köpenyéről szóló mese is, mely manapság már szinte a feledés homályába merült. Jó kétszáz éve nem bukkant már fel, s gondos kezek intézkedtek róla, hogy ne maradjon nyoma sehol, még a mesék közt sem, egyetlen könyvtárban sem.

Vannak azonban köztünk oly lények, kik még maguk emlékezhetnek oly legendákra, melyet a fiatalabban már meseként sem hallottak. Ezek a lények (Mestervámpírok, Matuzsálemek, Öreg Vámpírok vagy Alfák, Lyconok, Ősi lyconok) még saját bőrükön tapasztalhatták néhány legenda feléledését, és bizony, azt is, hogy némelyik csak humbug.

Évről évre napvilágra kerül egy-egy újabb régi mese, rá utaló szálak, apró információmorzsák... melyek vagy felkeltik az érintettek figyelmét, vagy nem. Ki tudja, mi lesz a következő legenda, mely felbolygatja az élet lassú folyását? Tán senki nem gondol rá... és egyszer csak ott lesz, az ölében.

Szerte az insternetes hírportálokon is egyre több helyen jlenik meg a hír - s annak taglalása, a Perez-fle gyűjteménnyel kapcsolatban.
Nagyon hamar kiderül, hogy a vonat, mellyel San Sebastianból szállítják az értékes gyűjteményt, speciális kialakítású: a hat vagonból álló szerelvény egyben helyt is ad a kiállításnak, s minden helyen, hogy megnyitja kaput, magukban a vagonokban lehet megtekinteni a kiállított darabokat.
De nem ez a fő témája a találgatásoknak: sokkal inkább a háttér izgatja a politikai elemzőket, miért is történik mindez?
Egyesek a terrorizmus alábbhagyását remélik az eseméntől, mások igen rosszmájúan azt fejtegetik, vajon miféle ármány van a dologban? Egyes igen elvakult elképzelések szerint Perez fel szeretné robbantani az Európa Parlamentet, s így próbálja meg becsempészni a terrorakcióhoz szükséges fegyvereket, s anyagokat Brüsszelbe.
Mindkeközben napvilágot látnak a hírek magáról a szerelvényről is, mely épp a mai nap for elindulni Spanyolországból, s estére már Lyonba ér:
Erős katonai védelem alatt áll, s csak a középső két vagon az, mi a tárlatnak helyt ad. Az első két vagonban civil személyek utaznak, Alejandro del Perez is a vonattal tart állítólag, míg a hátsó vagonokban fegyveres őkök utaznak.
Lyon felbuzdult: holnaptól több százan jelezték a vasúttársaság felé, hogy szereték megtekinteni a kiállítást.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín: Topolya Utcái/Sikátorai,majd egy internetkávézó
Időpont: Éjszaka,éjfél előtt

*Vancha zsebre tett kézzel rója Topolya utcáit.Tulajdon képpen céltalanul baktat a városban.
Igen meleg az éjszaka.Ezt Vancha is érzi.Kellemes érzést kelt benne amikor jön egy-egy szellő,de nem tud mit tenni a meleg ellen.
Éppen sikátorokon megy keresztül amikor egy fuvallat,az aznapi újság egy eldobott példányát sodorja a lábának.
Felveszi a földről és rápillant a címlapra ahol egy érdekes cikket lát :

Résztvevő(k): Vancha March
Helyszín: Internetkávézó
Időpont: Éjszaka, éjfél előtt

A férfi a kávézóban unottan engedte át neked az egyik gépet, aztán jó szokásához híven bele-belelesett abba, mit is csinálsz. A mai kimondottan unalmas estének ígérkezett számára, hát többször is elindította saját gépén a kémprogramit, s párszor alaosan meg is lepődött. Arra számított, hogy társkeresőoldalak jól ismert színösszeállítását fogja látni, és beleleshet a "kedves ügyfél" e-mail postafiókjába, ehelyett egy műértőt talált. Csendesen megcsóválta fejét, s visszatért saját jól bejáratott pornóoldalához, majd egy szerepjáték-oldalra kattintott, s nekiállt reagot írni.
Vancha előtt mindeközben egyre sorjáznak az információk. Leginkább persze nem a gyűjtó Perezról szólnak, az, hogy az ETA egyik vezéralakja, sokkal inkább központi alakká teszik. Mármár lemondasz róla, hogy valami hasznos információhoz is juss vele kapcsolatban, mikor úgy a google által adott találati oldalak közt a hatodik környékén megleled, amit kerestél: egy lista azokról a tárgyakról, melyeket "állítólag" Perez birtokol. Azonban ez alista legalább 15 éves - és persze nincs frissítve. Arról nem is beszélve, hogy egyedül a tárgyak nevei szerepelnek rajta, s hogy melyiknek milyen tulajdonságot jegyeznek - az rejtve marad előtted.
Jó hosszú a lista, úgy a második oldal közepén, ha nem szadsz át rajta, egy téged is érdeklő névre akadsz: Nosferatu köpenye.
Nem kell sokat keresned aztán, hogy megtudd, mit is tulajdonítanak neki, hamar a tudás birtokában vagy... de persze, lövésed nincs róla, hogy vajon ezt a tárgyat is kiállítják-e a mozgó kiállításon.

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Kanapé

[Vonaton, valahol Lyon felé…]

*Korábbi időkre jellemző durva zakatolás és rázás már a múlt ködébe vész, legalábbis a halandók számára. A modern európai vasutak nem engedhetik meg az efféle „luxust”. Senki sem utazna már vasúton, ha le kellene mondania a kényelemről. Sőt, vannak oly igényes vendégek, akik többet is várnak el egyszerű kényelemnél… Az első két vagon híven árulkodik erről.
A vagonok függönye behúzva, odabent csak sejtelmes félhomály… Perez úr kedvence a kiállítással tart, míg a gyűjtőnek épp „dolga akadt…” az arany kalicka azonban ezek szerint kijár.*

*Az egyik szerelvényen utazik, jobban mondva egy leterített vörös szőnyegen ül törökülésben, szemei csukva, fején régimódi fülhallgató. Kedvenc zenéit hallgatja épp, az elborult albumáról szól Harvester of Sorrow…
Ölében pedig laptopja pihen. Szokás szerint épp netelt, olykor ide-oda kapcsolgatva a kamerák közt. Talán vészes könnyelműség, csak ez a szám mindig olyan furcsa, lehunyt szemmel jobban élvezhető…*
-Semmi… Semmi, és megint semmi…
*Halkan, szinte sóhajtja, sem mint mondja a szavakat. Talán mégis nyugodtan telik az út, s felesleges volt minden aggodalma. Ám az előérzetei ritkán hagyják cserben… ezért sem lottózik sosem. Hiába érvelt, hiába kérlelt, szinte könyörgött a férfinek… Ám ő, ha a fejébe vett valamit sosem engedett még senkinek. ~Talán ez lesz a veszte előbb utóbb… ~
Túl kockázatos az út, s egy szervezet ritkán felejt, s akkor sem túl gyorsan teszi azt…*
-Legalább nincs a szerelvényen… *Maga sem hiszi ezeket a szavakat, s igen méltatlanul azon kapja magát, hogy féltékeny. Pedig lehet oka sincs rá, más miatt van távol… Ám oly métely ez amely rejtőzik s lopva közelít, s csak rág, rág, rág. Kövér démon ez, halandó szív mételye.*

Résztvevő(k): Lia
Helyszín: Vonat, Lyoni pályaudvar
Időpont: Pár percel éjfél után

A vonat úgy siklik az éjszakában, mint kilőtt nyílvessző: oldalán az ezüstszín borítás apró hullámain sivít a szél. A borítás azonban hangzáró is egyben, bent a fülkékben csend honol... azaz honolna. A hátsó vagonok egyikében parancsszó harsan, s nyolc bakancsos boka csapódik össze, hogy a következő pillanatban fegyverzár zaja hallatszódjék.
Nemsokára befutt a szerelvény Lyonba, s kezdetét veszi a katonák számára a munka, a szolgálat, melyre kirendelték őket. A fejükre símaszk kerül, kezükre finom bőrből készült fekete kesztyű, kezükben az MP5-ösök mattfeketében játszanak, csövükre hangtompító szorul...

Az állomás sem olyan, mint máskor. Az egyik legszélső vágányt szánják a vonat számára: három teljes napig fog ott állni, addig kell kiszolgálnia a kiváncsi szemek pillantását. Vasutas, és városi alkalmazottak sereglenek a trikolor szalaggal elkerített térségben, s mikor messziről a mozdony füttyét hozza a szél, az elsötétített ablakú nagydarab Mercedesekből kiszáll a városi vezetőség. Illőmód fogadják majd a szerelvényt...
...a protokoll azonban hamar lezajlik: két katona, két különböző uniformis tisztjei jelentenek a polgármesternek, majd mikor a városi előljárók megtekintették a biztonságosan befékezett kocsikban a tárlatot, ismét visszazárják őket... a nagyközönség majd reggel vetheti rá pillantását.
A peron lassan elnéptelenedik, csak két alak marad ott, várakozó álláspontban. Egyikük mindig a peron bejárata felé pislog, másikuk az első vagonokat pásztázza figyelmesen. Türelmesen várnak. Tudják, nem hiába.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

Helyszín: szerkesztőség
Időpont:éjfél előtt

*Késő estére jár, de a topolyai szerkesztőség ablakaiból még mindig fény szűrődik ki. Egy újságírónak nincs megszabva a munkaideje, mindig napra késznek kell lenniük, és ha ez azzal jár, hogy éjszaka is dolgoznak, akkor éjszaka is bent vannak a szerkesztőségben. Bármikor jöhet egy hírt, amit azonnal meg kell írni, hogy másnap reggel már a lapokban legyen a szenzáció.
Nofritot soha nem vonzotta ez az korlátlanság, azonnaliság. Ő szereti az idejét beosztani, mindent a megfelelő időben végrehajtani. Ő csak az írás szeretete miatt válalta el még anno Elizabeth idejében a kritikusi állást.
Amióta Olaf lett a főszerkesztő, nem igazán volt bent az irodában, nem mintha előtte gyakrabban láthatták volna idebent. Hol e-mailen, hol személyesen, de mindig is ilyen késői órán hozta be a heti kritikát. Mindig talált bent valakit, aki ilyenkor is ügyelt, vagy éppen a nagy sztorin dolgozott, hogy nem volt senkinek sem meglepő a lány késői látogatása.
Most is, ahogy sétál az asztala felé, amit egy másik lánnyal oszt meg, több ismerős arccal találkozik, akiknek csak egy jóestét, sziát köszön, és halad tovább.
Végre elérkezik az asztalához, amit igazából nem szokott használni, csak arra, hogy rajta hagyja az elkészült írását. Most is, mint oly' gyakran hatalmas felfordulás van az asztalon, amit a másik lány hagyott hátra. Az asztalra még egy kis cetlit sem lehetne lerakni, annyi üres hely sincs rajta. Nofrit ilyenkor mindig felsóhajt, hogyan lehet ilyen körülmények között dolgozni, legalább annyi szabad helyet hagyna, hogy egy laptopot, vagy egy füzetet le lehessen tenni. De most azt sem lehet!
Ilyenkor Nofrit nem itt hagyja a kritikáját, hanem egyenesen beviszi az üvegfal mögé, ahol a főszerkesztő irodája húzódik meg. Viszont most nincs kedve besétálni a sötét irodába, inkább egy kis rendet rak az asztalon. Úgysem szokott találkozni a lánnyal, akivel osztozkodnia kell, így nem fél a másnap reggeli haragjától, hogy nem úgy találja majd az asztalát, ahogyan hagyta. Az írását ráhelyezi a másik publicisztikájára, majd éppen ellépne az asztaltól, amikor rápillant az asztalra dobott újságra. Egy érdekes cikknél volt kinyitva, mely Perezről szólt. Nofrit érdeklődve felveszi az újságot, és elolvassa a cikket. Természetesen, hallott már Perezről és a magángyűjteményéről.Most először felébred benne az igazi újságírói ösztön. Gondolkodás nélkül a telefonhoz nyúl, és a TGV irodáját hívja, hogy megtudakolja, mivel szállítják a gyűjtemént, illetve pontosan mikor fog Topolyába érkezni...*

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín:Internetkávézó,majd a rendőrfőkapitányság.
Időpont:Éjfél előtt jött el a kávézóból,de már éjfél után volt amikor megérkezett a rendőrségre.

*Vancha nem is számított arra,hogy rövid lesz a kutatása és csodák csodájára nem is lett az.
Sokáig keresgélt.Számtalan oldalon keresztül haladt és végül a google-ben valahol megtalálta a kiállítás darabjait is.Ám azon is sokáig kellett legeltetnie a szemeit mire végre egy érdekes tárgyra akadt.
"Nosferatu Köpenye".Ez állt ott,de nem tartozott hozzá semmilyen monda.De innentől már ez kötötte le Vancha figyelmét és nem sok idő elteltével,meg is találta amit keresett.
Amikor elolvasta,hogy állítólag mire képes már csak egy bökkenő volt hátra.A lista tizenöt éves volt és kérdéses,hogy még mindig megvan-e Pereznek a köpeny.
Vancha úgy döntött ezt ki kell derítenie és már ki is gondolta hogyan.Mivel Karolina a rendőrfőkapitány, ezért lehet valami információja a dologról.
A férfi felállt és kinyomta a böngésző összes ablakát ami meg volt nyitva.
Odalépett a "recepcióshoz" és fizetett,majd távozott egy "További jó éjszakát" mondat után.
Útját egyből a főkapitányság felé vette.
Amikor megérkezett,szó nélkül bement,leült és csak várt és várt tovább.*

Vendég

Helyszín:saját kastély, könyvtár
Időpont:éjjel 0.17

Strahd leült könyvei közé, és nekilátott a szokásos, ilyenkor esedékes tennivalójának. újságot olvasott. lehetőleg minden nap elolvassa a helyi napilapot, és rendelni is szokott a környék jelentősebb mediumaiból jópárat.
most éppen az Elszászi Harsona volt a kezében. mindig átolvasta a gazdasági, politikai és kultúrális rovatokat. a többi szenny nem érdekelte.
ma valami érdekesen akadt meg a figyelme.
~hm. Alejandro del Perez. kiállítás? érdekes. hallottam már róla egysmást, talán érdemes lenne megnézni. van valahol egy régebbi nyomtatványom, ahol fel vannak sorolva, mik is alkotják a kiállítás témáját.~
nekiállt megkeresni, ami nem is volt annyira nehéz, lévén, hogy igen rendezett életet él. mikor megtalálta, visszaült karosszékébe, és alaposan átfutotta a listát, vajon talál-e olyan valamit, ami felkeltheti érdeklődését.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

Időpont: éjfél után pár percel.

*Karolina nagyban serénykedett az íróasztala mögött. tele volt papírmunkában amikor egy bajtársa toppat be az irodájába.

-Kar keres valaki nagyon makacs. - hadarta idegesen. Látszott rólla , hogy nemnagyon bírt a férfival és idegesítette valahogy mint mostanában Karolina fura ridegsége.
- Hogy néz ki az az ismerős? - kérdezte kíváncsian egy aktát becsukva hirtelen.
- Szőke haj sápadt arc mint neked.
- Köszönöm máris megyek nyugodtan menj dolgodra majd elintézem az ügyeimet egymagam is. - mondta egy mosolyal majd kihúzva fiókját beletette az aktakupacot és nagynaehezen becsukva azt elővette a kulcs csomóját és kilépve az ajtón egyből be is csukta. A zárban halkan kattant a kulcs fordulata. Ahogy elvette onann a kezét elindúlt , hogy felkeresse Vanchát. Útközben sok gondolat cikázott fejében. Fekete kabátja most is hullámzott utánna kissé.
~Vajon mit szeretne Vancha? Nemszokott felkeresni engem a munkahelyemen. Majd megtudom csak érjek oda. Néha Nemtudom a gondolkodását sem követni nejm , hogy a tartózkodási helyeit.~gondólta magában. Cipőjének halk kopanása hallatszott csak akkor eszmélt fel igazából amikor kiért ahhoz a helyhez ahol az emberek várakozni szoktak, vagy éppen a család tagot keresik egy olyan helységbe ahol a rendőrök családtagjaikat fogadhatták. Egyből szemeivel körbetekintett és meglátta nemsokára az ott ölő férfit. Egy kelemes mosoly jelent arcán amiben a csodálkozás is benne volt. Elindúlt Vancha felé.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín:Rendőrfőkapitányság
Időpont::Éjfél után pár perccel

*Vanchához nem sokkal érkezése után odajött egy fiatal nő és kérdezte miért jött.*
-Karolina Mendezt keresem.*Érkezett a válasz.*
-Úgy vélem nem tudja fogadni önt.Nagyon sok a dolga.
-Nem érdekel.Mondja meg neki,hogy jöjjön.
-De....
-Menjen!
*Mondta Vancha.Nem tudta miért makacskodott ennyire.
Visszaül a székre és várt.Lehunyta a szemeit,karjait összefonta,lehajtotta a fejét és úgy ült ott.
Egyszer csak érezni kezdte amint Karolina közeledik.Kinyíltak a szemei és amikor oda ért elé,felállt.
Viszonozta a mosolyt és amikor Karolina közelebb ért, megcsókolta,s csak utánna kezdett bele a mondanivalójába.*
-Hello Kar.
Azért kerestelek fel itt,mert szükségem lenne valamire és úgy érzem te vagy az egyik legalkalmasabb számomra,hogy ezt megadd.
Arról van szó,hogy lesz most nem sokára egy kiállítás.Alejandro del Perez gyűjteményéből.Ezzel kapcsoltaba szeretnék kérni egy névsort a szervezőkről.Remélem jó helyen keresek.Elég ha egy papírra kinyomtatod nekem a neveket.Remélem megvannak a nevek.
*Mondta, és remélte,hogy barátnője nem fog túl sokat kérdezősködni.Tulajdon képpen még ő maga se tudja,hogy mihhez fog kezdeni vele,de hogy lesz valami ebből, az biztos.*

Résztvevő(k): Nofrit
Helyszín: Szerkesztőség
Időpont: Éjfél előtt

A telefon, várakozásoddal ellentétben hosszú ideig nem felel, pontosabban foglaltat jelez. Nem is tudud, hány ember hívja a Vasúttársaság tudakozóját - mindenki arra számít, hogy láthatja Perezt, a félt alakot, sötét terroristát. Még éjfélre érve is égnek a vonalak.
Persze, próbálkozásaidat azért siker koronázza, egy fáradt, kissé rekedt hang veszi fel a telefont.
-Vasúttársaság, tudakozó, tessék! -Mondja, a megszokás még a telefonon keresztül is átjön.
-Jó estét kívánok, az Újságtól vagyok, s az érkező Perez-féle gyűjtemény...-Eddig jutsz el a kérdésben, a túloldalon levő belédfolytja a szót, s fásult hangon sorolja.
-Jövő hét végén érkezik a gyűjtemény, a bejárattól balra az első vágányra, egészen az elejére, Éjfélkor érkezik meg, de a tárlat csak napközben, reggel 8 és este 20 óra közt látogatható. A déi órákban 12 és 14 óra közt zárva tart. A belépődíj 10 euró, a kiállítás anyagáról szóló tájákoztató újabb 10 euró. Hogy Perez úr résztvesz-e a kiállításon, nem tudni, minden személyétől függ. Segíthetek még valamiben?
Amennyiben megtudtál mindent, nyilván elköszönsz, ha nem, akkor az ügyfélszolgálatos várja további kérdéseid..

Résztvevő(k): Vancha March; Karolina Mendez
Helyszín: Utcák, majd rendőrség
Időpont: Éjfél után

Sikerrel vetted az első akadályt, mi közéd és a legendás Köpönyeg közé áll. A kérdés igencsak foglalkoztat, bár tán magad sem hiszed, hogy sikerülhet megszerezni - elég csak arra gondolnod, hogy kik is állnak érte sorba előtted. Anon, Nofertari, Geru, hogy csak fajtársaid említsd, s minden bizonnyal a Vadászok, és a Falka sem örülne neki, ha egy vámpyr ilyen hatalom birtokába kerülne. Ezen morfondírozol, míg eléred - minden gond nélnkül - a rendőrséget, hol leülve türelmesen vársz. Hosszú még az éjszaka, és biztos vagy benne, hogy Karolina találni fog számodra pár percet.
Igazán nem is kell sokat várnod, nem telik el húsz perc, s máris megérzed, hogy közeledik. Jóval a folyosó kanyarulata mögött érzed már kisugárzását, tán még az is megfordul fejedben, hogy megvicceld - de mire végrehajtanád a tervet, már ő is meglát téged. Mosolyogva lépdel feléd...
Karolinának eszébe nem jut, hogy épp amiatt keresed fel, ami miatt már lassan fejfájást kap. Főnökei igen sokat szekálják az érkező szerelvény miatt, ám igazából nek sokat árultak el neked belőle, mi is van a szerelvényen belül - a biztonsági kiíráson, és azon kívül, hogy Pereznek haja szála sem görbülhet, míg Topolyán van. Ugyan a szerelvén yigen jelentős védelmet kapott, ha a férfi kimozdul a városba, itt már a helyi erők felelőssége lesz, hogy bántódása ne essék. A szerelvényról a következőket tudod:
Az első két vagon Perez, és társa tartózkodási színhelye, belépés tilos.
A második két vagon a kiállítást tartalmazza, igen bonyolult és rős elektronikus védelemmel van ellátva.
A harmadik két vagon közül az elsőben (tehát az elejétől kezdve az ötödikben) két szakasz válogatot ENSZ katona, s parancsnokuk "lakik", ők felelősek a kiállítás anyagának védelméért; a másodikban (hatodikban) egy szakasz, parancsnokostul Idegenlégiós, kik Perez, és hozzátartozói védelmére vannak a helyszinen.
A fogadóbizottság a város vezetőiből ál... de már annyira unod ezt a dolgot, hogy a hátad közepére nem kívánod.

Résztvevő(k): Strahd von Zarovich
Helyszín: von Zarovich kastély
Időpont: Éjfél után

Természetesen nem egy, nem két tétel is magra vonja figyelmed: például Krisztus töviskoronájának egy darabja, vagy Galileo Galilei elsó teleszkópja... Azonban az ezekhez fűződő legendákon csak mosolyogsz. Van jópár tárgy a felsorolásban, minek történetét nem tudod, ilyen például Benedek botja, vagy a del Pierre kézirat - halovány fogalmad sincs róla miért kerültek ezek Perez érdeklődésének középpontjába. Ahogy arról sincs fogalmad, mit takar a második oldal közepetájt levő sor.
Nosferatu köpenye.
ermészetesen Nosferatu történetét ismered... dehogy épp a köpenye? S mit akarnak ezzel? Nekiállsz feltúrni a könyvtáradat, hogy újabb informáviókat találj róla, de nem igazán jársz sikerrel, sehol máshol nem említik meg a tárgyat. Elgondolkodsz, vajon ez az nformáció ér-e annyit, hogy frissen nyakadba került Úrnődet informáld róla... Ki tudja, ő még talán rendelkezik is valami egyéb tudással a tárggyal kapcsolatban...
Azonban ahogy körülnézel, észreveszed, hogy jól eltelt az idő. Kint már lassan pirkad... jó négy órát elvett eddig halhatatlanságodból ez az ügy.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

Idő:Éjfél utánn ár percel.
- a részvevők anyagai meg minden? -csodálkozott el bár még csak most ucúdott fel a csok adrta fura mámortól.
- Rendben Vancha ha akarod máris utánna nézek. De ahhozz gyere velem az irodába. Ott biztonságosabb. - mondta majd elindúlt viosszafelé az irodájába.Már zsibogott a feje emiatt a bunkó kiállítás miatt. Mindíg ő mindíg neki kell intézkledni meg ijesmik. Ahogy haladtak visszafelé páran már elaludtak atz irodában az ügy miatt hisz túlórázni kel mostanság. Kar bírta eddig a legjobban a megprobáltatásokat. Beérkezve gyorsan kinyitotta az ajtót majd beengedve a férfit be is csukta. Az iroda kicsi de jó sötét volt ahhoz , hogy csak a lámpák fénye érvényesüljön. Az asztalon kát oldalt még mindíg sorakozott pár akta és adatt meg négy száz oldalas jelentés.Karolina leűlt a székébe és bekapcsólva a gépét még helyel kínálta Vancház majd felment a netre. Ujjai sebesen mozogtak a bilentyűzeten hisz vámpítként ez neki semmiség volt. Nemsokára már az adatok tömege jelent meg a kis plazma monitoron majd a nyomtató halk monoton zúgása hiozta a változatosságot.
Még pár dolgot megnézett Kar majd ahogy a nyomtató nomtatott Vancha felé fordúlt székével együtt.
- Vigyázz majd. Remélem nem akarsz nagy ostobaságot csinálni. De ha ez kiderűl és ha rjönnek , hogy én voltam a besugó lőttek az állásomnak és még pár előnyös cuccnak is. Nem is beszéle arról hogy lebukhatsz! - figyelmeztette Vanchát hisz féltette. Már régóta ismerte őt mégis ismeretlen zónák voltak még társa iránti ismeretében.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín:Rendőrfőkapitányság,Karolina irodája
Időpont:Éjfél után

*Vancha rábólintott az ötletre,hogy menjenek be a szobába.El is indultak és pár perccel később már bennt ültek az irodában és Karolina serényen gépelt.Aztán a nyomtatóban már írodtak is a nevek a szervezőkről.
Idő közben Vanchának eszébe jutott még valami.Karolina sokat tudhat erről.Többet,mint amennyit kért tőle a vámpír.Ezt a férfi szóvá is tette.*
-Kar, eszembe jutott mlg valami.Azt szeretném kérdezni,hogy mennyit tudsz erről az egészről?Illetve kérni is szeretném,hogy mindent amit tudsz,nyomtass ki nekem.
*Mondta nyugodt hangnemben,majd figyelte ahogy a nyomtató adja kifelé a papírokat,amin nevek és beosztások sokasága található.*
~Remélem találok valami értékelhetőt a nevek között.Abban biztos vagyok,hogy nem csalódok az információkban amit kértem tőle,de ha lenne valaki aki hasznomra lehet akkor összeilleszthetném teljesen a képet.Mindenképp meg kell néznem a kiállítást tüzetesen és nyugodt körülmények között.~
*Szótlanul ültek.Karolina bizonyára fáradt volt már a munkától és ideges is hisz ezt megszervezni nem kis dolog.
~Igaz,hgy ő csak a vedélemért felelős,de már az is jelentős.Illetve Tulajdon képpen az az egyik leg kulcsfontosságúbb.~

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

*Kar felvonta a szemöldökét ahogy a kérést meghalloatta majd ahogy Vancha szemébe nézett inkább megvonta a vállit mert uismervén Vancha makacs mint eg yöszvér és nem leht kihúzni belőlle semmi infót sem, hogy mire is készül. Elkezdett megint gépelni és a nyomtató megint elindúlt.
- Ne haragudj Vancha de ha megakardo nézni azt a kiállítást akkor jegyet kell venned mert gondolom az a száncékod csak nem tom mi miatt de nem is érdekel. Van elég dolgom. Szóval ott van a polcon két jegy. Kimaradtak vletlenűl szűval ha kell neked adom ha már nagyon érdeklődsz a kiállítás iránt akkor vidd el nyugodtan. - hadarta és egyik kezével a férfi mögötti szekrényre mutatott annak is a harmadik polcára felűről. Majd ahogy befejezte a gépelést beletúrt hajába és hátradúlt a szákében de a monitorra szegezte tekintetét.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

helyszín: még mindig a szerkesztőség

-Köszönöm! Visszonthallásra!
*Teszi le a telefont Nofrit.
~Szóval nem csak engem érdekel a kiállítás...~
Gondolja egy gunyoros vigyorral. Jó megfigyelőnek tartja magát, és nem kellett sok ész ahhoz, hogy rájöjjön, szegény telefonos már az őrület határán áll az állandó ismétlődő kérdésektől. Az, hogy azonnal kérdezés nélkül kielégítő választ adott, csak megkönnyítette Nofrit helyzetét, illetve nem rabolta el egyiküktől sem fölöslegesen az időt. Ez nagyon tetszik Nofritnak.
~Van még egy hét.~
Közben leült az asztalhoz, és most egy tollat pattogtat, amíg azon gondolkozik, hogyan is juthatna a legközelebb a műtárgyakhoz. Ha szimpla műkedvelő lenne, akkor egyszer végigfuthatná őket nyamvadt 10 euróért, és ennyivel le is lenne tudva, de ő nem elégszik meg ezzel. Sokkal több mindent megszeretne tudni a tárgyakról, és főleg M. Perezről. Kihagyhatatlannak tartja, ha lehetőséget kap, akkor azt muszáj kihasználnia. Gondolkozik, hogyan is tudna ő a legközelebb kerülni a dolgokhoz.
Eszébe jut Karolina, ő talán tudna segíteni, de nem akarja zaklatni. Karolinát csak a végső esetre szánja.
~Sajtókártya... Kell egy sajtókártya!~
Jut eszébe, és gyorsan felpattan a forgószékéből. Az a személy, aki éppen ezzel foglalkozik, most nincs bent, de egy közeli barátja nagyban gépel a számítógépe előtt. Nofrit gondolkodás nélkül odamegy hozzá.*
-Benoit, zavarhatlak egy picit?
*A férfi zavartan felnéz a fölötte álló lányra, de a keze nem hagyja abba a gépelést.*
- Persze, mondd.
*Mosolyog rá Nofritra.*
- Tudod, most lesz a Perez kiállítás, és be szeretnék jutni, mint egy sajtós. Szerinted Jilles tudna adni nekem hozzá egy sajtókártyát? Olyan kéne, amivel mindenhová bemehetnék, illetve még Perezzel is beszélhetnék, készíthetnék egy interjút is vele.
*Benoit keze megállt a billentyűzeten, és csak bámult a lányra.*
-Hűha, te aztán így hírtelen nagy fába vágtad a fejszéd! Olaf mit szól hozzá?
- Még nem beszéltem vele. Na, mit gondolsz? Megkérhetnélek, hogy beszélnél Jilles-lel, mert holnap szintúgy csak ilyenkor tudok majd bejönni. Tudod, az egyetem...
*Húzza el a száját, mintha olyan kimerítő lenne az iskola, és amivel hitelesen elhiteti, hogy semmi köze a sötétségnek a késői látogatásaihoz.*
-Persze, holnap szólok neki, ne izgulj, és estére szerintem már meg is lesz a kártyád!
*Szívből jövő mosollyal jutalmazza meg a lányt. Nofrit megköszöni, és lassan elhagyja a szerkesztőség épületét.*

Vendég

Helyszín: Topolya Szépművészeti Múzeum
Időpont: 22:10

A fekete nadrágkosztümös hölgy könnyed mozdulattal dőlt hátra antik karosszékében. Karcsú lábait keresztbe tette, majd hanyagul a kezében lévő apró ezüstkanállal kavargatni kezdte a porceláncsészében gőzölgő feketekávét. Mindeközben tekintetét le sem vette a hatvanas éveit taposó, köpcös múzeumigazgatóról, aki nem sokkal ezelőtt zavartan kapta el szemeit a feltűnő szépségű nő dekoltázsáról.
- Nos, kedves uram, mi hír mostanság a művészeti életben? Úgy hiszem, a jelenlegi időszakos kiállítás alkotásai lenyűgözőek. - szólalt meg bársonyos hangján, s közben az ezüstkanál halk csilingelése adta a 'zenei aláfestést' - Szeretem Monet-t, van a képeíben valamiféle különös báj, amely minden egyes alkalommal, ha szemeim elé kerülnek, magával ragad...
- Valóban, Madmoiselle Satine, nagy rá a kereslet, és igazán örvendetes, hogy a fiatalabb korosztály figyelmét is sikeresen felkeltette... - válaszolta kissé talán vontatottan az igazgató, miközben, bár tudtán kívül, de szokásos vérrel elegyített kávéjába kortyolt - Ám mostanság egy meglehetősen érdekes gyűjtemény is felkeltette a művészvilág figyelmét...
- Valóban, kedves Francois? Hallgatom...

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Kanapé

[Lyon és felé…]

*Lassan véget ér a szám, s a következő is… a vonat közben halkan tör a célja felé. Végigrobog a sínen keresztül a tájon az első város felé. Az első felé a sorban, ahol megtekinthető a kiállítás eddig nagyközönség elől elzárt gyűjtemény pár értékes darabja.
Bármikor levegőbe repülhet a szerelvény addig, sőt utána is, a szervezet akaratának engedve persze, vagy inkább egy kellemes detonációnak, amely talán megölné, hiszen az első vagonokban kapott helyet.
Ám nem megígérte Juan atya hogy imádkozik érte? Ó, ha az Úr azt szeretné, hogy így vesszen el, az ellen nem lehet semmi kifogása… bár titkon imádkozott érte ne szenvedjen sokat. Ám hiszi, hogy az igazi veszély az árnyakban osonó gonosz. Az ősi ellenség velejéig romlott gennyes lelkű pribékjei képében mutatkozik, s nyúl majd felé a halál ha arra kerül a sor...
~Merre járhat Alejandro?~ Két klikk, ismét kíváncsi milyen időt jósol az időjós. Igazán felhívhatta volna… Persze hajnal van, mindig elfeledkezik róla… de akkor is. Ritkán mulasztotta el felhívni, ennyi idő múltán csupán csak azért hogy a hangját hallja.
Ő nem fogja megtenni… csak azért sem. Lehet jobb is ha nem tudja…
~Különbenis, ha csak ennyire vagyok fontos…~ Pislant újra csalódottan a telefonja felé…
de az nem akar megszólalni.*
-Hajnal van.

*Sovány vigasz, de elcsendesíti a tiltakozó hangot. Aludnia kellene, a városban ki tudja mi vár rá. A vérszopók csak éjszaka mutatkoznak, de a testvéreik, azok már bejöhetnek körülnézni.
Ám nagy nyilvánosság előtt… csak nem. Különben meg ez az első város… A felmérés ideje. Ha szervezett akcióról van szó, akkor a felmérést ritkán követi azonnali támadás. Főleg mivel a nyitóünnepség sok mindenre nem elég. Alszik alatta… megnyugszanak a népek, s ha feltűnik valakinek, akkor indulhat a találgatás, hol is van, és mit csinál.
A vonat lassan megáll az állomáson, a nagy ceremóniát Lia átalussza békésen, kabinja biztonságában s magányában.
Nem alszik sokáig, de egy kellemes 4 órácskát biztosan. Elégnek nem elég, de legalább ingerült lesz tőle, mert felébresztette a halk pityegés.*

*Felkerül a napszemüveg is, jó ha néha nem látják szemét az ember leányának. Bizony olykor nem szerencsés ha valaki belebámul, közelről. Így szokássá nőheti ki magát az óvintézkedés. Nyáron amúgy is meleg van, s tűz a nap.
Hamarosan már az ő szandálja is puhán koppan a peron kövén. Kíváncsian kutat a felemás szempár a jótékony takarásban. Pár lépés, könnyed séta, ha figyeli valaki a szerelvényt, lám megmutatja magát. Félelmetes alak lehet bricseszben és lezser pólóban a peronon állva.*
Dominus vobiscum…
*Halovány mosolyra húzódnak ajkai…*

Halandó

~...ki is volt? Az a besz*ri Lindley volt ott... áhh.. nem tudom... nem, megvan, a ragyás képű volt az. nem jut eszembe a neve... de mindegy is így 20 év után... na az volt az igazi háború... a rohadékok lőttek mindenfelől... és mi voltunk a királyok. A legjobbak. Na igen. Akkor még minden más volt. Akkor kiröhögtük volna, ha egy lányt ültetnek a nyakunkba. De ez inkább sírnivaló. Idáig süllyedni. Lassan óvóbácsi részleg is lesz a légiónál. Na, de hogy is volt...? eszetlenül bombáztak, és akkor a ragyás... ~ eddig jutott gondolataiban amikor megzavarták. Magánya viszonylagos volt, a legfélreesőbb sarkot birtokolta a vagonban. Feszes tartásban ült, keki színű egyenruhája tiszta volt és jól vasalt, a nadrág élei mellé vonalzót tehetett volna igazítani. Elgondolkozott tekintete a padlót pásztázta, amikor a szűk látóterében egy bakancs állapodott meg. A szakaszvezető állt előtte feszes vigyázban.
-Mondja.- mordult Morrisey.
-Uram, negyed óra múlva Lyonba érünk.
-Rendben. Készülődjenek.
A szakaszvezető rövidet biccentett megértése jeléül (bevetéseken egyezményesen hanyagolták az amúgy kötelező tisztelgéseket) majd sarkon fordulva távozott. Nyomában a vagonban mozgolódás támadt. A 8 főt számláló csapat készülődni kezdett. A hangulat szinte tapinthatóan feszültebbé vált. Eddig mindenki igyekezett agyonütni az időt valami szórakozással. Titokban még a kártya is előkerült. A titok nyílt volt, az őrmester pontosan tudta mi folyik. Nem sok minden zajlott a bagázs életében amiről ne tudott volna. Hagyta ezt a kis lazaságot, valahol le kell ereszteni a gőzt. De a szakaszvezető jelentésével elvágták az osztálykirándulós hangulatot, s mindenki a feladat fontosságának teljes tudatában kezdett készüni.
Fejükre fekete maszk került, a különböző egyéniségek eltűntek a jótékony egyformaságban. Magabiztos, kemény fickók, összokott mozdulataik elárulták, nem egy sebtében összeválogatott csapat. Parancsszó csattant, s az őrmester elégedetten nézett végig rajtuk. Kiadta az utasításokat, bár már egyszer végighallgatták az egészet az első eligazításon.

A vonat befutott az állomásra. Az őrmester kiszállt. Emberei elfoglalták kijelölt helyüket. Ketten kiszálltak vele együtt, s kint maradtak. Minden olajozottan, a megbeszéltek szerint zajlott. Csak semmi gikszer, ahogyan kell.
A ceremónia iszonyú lassan, ólomlábakon vánszorgott. Legalábbis Morissynak űgy tünt. A kellemkedő kifejezéstől, amit nagy nehezen arcára pajszerolt, egy hétig izomláz lesz az álkapcsában. Nagynehezen elkotródott végre a szájtáti civil tömeg, előbb a gazdagabbja, aztán nagynehezen a csóróbbak is. A vonat zárva maradt, hamar elunta a plebs az ellaposodó ingyencirkuszt.

Morrisey őrmester visszaszált a vagonba. Mielőtt becsukódott volna mögötte a súlyos ajtó, még szeme sarkából látta a kiszálló Liát. Nem kellett hozzá pókerjátékosnak lenni, hogy arcán tisztán olvasható legyen az ellenszenv.

Résztvevő(k): Vancha March; Karolina Mendez
Helyszín: Rendőrség
Időpont: Éjfél után

Kis beszélgetéseteket nem zavarja meg semmi, a folyosó teljesen csendes, csak akkor hallatszik egy pár láb nesze, mikor Vancha a jegyekért nyúl... de aztán az is elhal a folyosón.
Vancha, számodra tánnem érthető Karilina ilyetén idegessége, ő azonban teljesen el van havazva a főnökei piszkálásától. Perez, mint ETA-támogató igen fontos személyiség, s nem is annyira fontossága, mint az a kulcspozíció, miben van, teszi idegessé Karolina főnökeit, kik persze a beosztottakon vezetik le azt. Napról napra mindig azzal nyúzzák a baosztottakat, hogy mindennek klappolnia kell, s mivel Karolina (érthetően) jobbára éjszakai műszakokat vállal, s a vonat éjszaka fog megérkezni, ő az első számú célpont.
Vancha, mikor kézbe fogod a jegyeket, rájössz, hogy igazából azok számodra semmit nem érnek: láthatod, hogy a megérkezés utáni napra szólnak, ellenben, mivel a kiállítás reggel 8 és este 20 óra közt van nyitva, valószínűsíthető, hogy nem akarod kis nyiltszini lángolással feldobni a programot. Persze... ettől függetlenül zsebrevághatod a jegyeket - ki tudja, mire lesznek még jók, talán valakinek, ki segítségedre lehet, még jól jöhet...

***

Kiegészítés:
A Vancha kezében levő papírok a teljes névsort tartalmazzák, akik ott lesznek a "fogadóbizottságban". A névsor jobbára a város vezetőiből áll, egykét nem-tanácstag, de tehetős pénzember, valamint a sajtó képviselői. Így aztán a névsorban szerepel a Polgármester mellett Shira Volden, Olaf Silberthron neve is, bár nem biztos, hogy ezek a nevek bármit is mondanak neked.

***
Újabb kiegészítés, elnézést, kissé szétszórt vagyok:
Vancha a második papírján megkapta, hogy milyen is a pontos elrendezése a vagonoknak.
Az első két vagon Perez és személyes társasága "utazókabinja", luxus felsőfokon, még jakuzzi is található a két pazarul berendezett kabinban. Saját, különálló riasztórendszerrel védett, s a leghátsó vagonban utazó Idegenlégiósok által felügyelt kocsik ezek.
A második két vagonban található a kiállítás. Természetesen ez is el van látva riasztórendszer(/ek)kel, de hogy pontosan milyennel, arra nem tér ki az információ. A riasztó mellett, mikor a vonat áll, az ötödik vagonban elszállásolt két szakasznyi ENSZ-katona is vigyázza álltában a tárlatot.
A fentiekből kitűnik, hogy igen erős fegyveres őrizet alatt állnak a vagonok, s a katonk az utolsó két kocsiban utaznak.
A helyi rendőrségektől nem kért semmiféle védelmet egyik városban sem a rendezőség: csak a rendezvény "külső körét" kell, hogy biztosítsák: a vVasútállomások területét, illetve az oda vezető utakat felügyelik kissé nagyobb létszámban.
Arra szintén nem tér ki a jelentés, hogy a vagonok őrzésére kirendelt egy illetve két szakasznyi katona pontosan mekkora militáris erőt is jelent, azonban Vancha tisztában lehet vele, hogy a úgy a Légió, mint az ENSZ kislétszámú (6-15 fő) szakaszokkal szokott operácóba bonyolódni.

Résztvevő(k): Nofrit; Olaf Silberthron (Nofrit, légyszi szólj Olafnak is! Az ő reagja is kell, hogy folytassuk!)
Helyszín: Szerkesztőség
Időpont: Éjfél után

Benoit visszamerül munkájába, mikor Nofrit magára hagyja. Egészen hajnalig dongozik, már a sokadik kávéján van túl, mikor leadja - épp a határidő lejárta előtt egy perccel - munkáját. Elégedetten dől hátra székében, mikor frissen, fitten besétál Jilles [akli tán Gilles akart lenni? OOC], rámosolyog a fiúra. Annak rögtön eszébe jut Nofrit kérdése, s elő is hozakodik vele.
-Jilles, de jó, hogy látlak! Nofrit nagy fába vágná a fejszéjét, ez a Perez-féle cuccos érdekelné, szeretné, ha ő kapná a melót. Persze... sajtó-kártya is kellene neki, mit szólsz hozzá?
Jilles elgondolkodik, majd mosolyogva válaszol a fiúnak.
-Azt hiszem, megoldható lehet, szólt már Olafnak? -kérdi, de aztán legyint.- Mindegy, ha szólt, ha nem, én is beszélek a főnökkel. Szerintem nem lesz belőle gond!
Hamarosan el is búcsúznak, Benoit hazafelé veszi az irányt, Jilles a munkájába temetkezik, s mikor Olaf megérkezik a munkába, a többi hírrel, kérdéssel együtt, ezt a dolgot is Olaf elé tárja.

Résztvevő(k): Nofertari Merenmut
Helyszín: Topolya Szépművészeti Múzeum
Időpont: 22:10

-Noss... -kezd bele a prof, miközben a vér lassan kifejtve hatását valami emberfeletti jóérzéssel tölti el, s olyan frissesség költözik elméjébe, mely érdekes mód mindig Madmoiselle Satine jelenlétében lepi meg. Egy pillanatra elgondolkodik ezen, de aztán hamar napirendre tér felette, valahogy mindig könnyebb a Madmoiselle kérdéseire koncentrálnia...
-Igen érdekes tárlat érkezik a városba. A gyűjtó, bár nem igazán művészlélek, gyűjteményét mégis jelentősnek ítélhetjük - ámbátor korántsem művészeti szempointból, sokkal inkább néprajzi, azon belül is a kabbalisztika kapcsán. Alejandro del Perez ugyanis ereklyéket gyűjt, méghozzá nem is akármilyeneket. -Kezében egy sárgás papírt fog a professzor, s Noferarty felé nyújtja azt.- Mint láthatja, a gyűjtemény többszáz tételre rúg, s igen külünüsek is vannak köztük. -Noferarty kezében szinte ugyanaz a lista van, amit Vancha is megtalált, egy kivétellel, hogy ez a lista erősen kommentározva van a professzor által.
-A jelentősebb tételekt ... hmm... apróbb megjegyzéssel láttam el, hogy jobban átlázhassa, Madmoiselle. -S valóban, a Vancha-fée lista körülbelül 4 oldalas lehet, ez azonban kissebb paksaméta, talán még 50 oldal is lehet, s kevés olyan tárgy van, melynek ne lenne a sorában megjegyzés. Ha Noferarty végiglapozza, úgy a 25-30. oldal táján rá is akadhat a köpeny részletes leírására.
-Nem tudni azonban, mely tárgyak fogják a tárlat részét képezni, azonban valószínüsíthető, hogy a legjelentősebb leletek, mint például Krisztus Töviskoronájának egy darabja, a vonaton lesz...
-Ohh... -nevet fel a professzor, miközben egy újabbat kortyol a kávéból. - Majd elfelejettem... A tárlat mozgó, s igen időszakos, vonaton érkezik Topolyára, s csak három nekig lesz városunkban.

Résztvevő(k): Lia; Jack Morrisey
Helyszín: Lyon - állomás
Időpont: 23:00

A két alak, ki Liával szemben áll, aprót mosolyog a nő régimódi köszönésén. Egyikük, miután viszonozta, már fordul is, és a bejáratot kémleli, másikuk pedig beszédbe elegyedik a nővel. Hangja halk, ellenben igen meggyőzőnek tűnik, olyan, akire az átlagember akaratlanul is hallgat. Liának tudomása van róla, ki is a beszélő: a lyoni vadászok vezérének jobbkeze, hírhedten ügyes választott hivatásában, s a nyelvek szerint igen vakmerő.
-Luz... -kezdi a beszélgetést megszólítással.- ...remélem, minden rendben volt az út eddigi részével. Ha esetleg nem kapta volna meg a jelentéseket, tájékoztatom, hogy semmi komolyabb aktivitást nem észleltünk Lyonban a kiállítással kapcsolatban - minden "jelentősebb erő" nyugalomban van.
Luz mégis észrevehet egy idegesen ránduló izomköteget a férfi szeme sarkában - nem is lenne az, aki, ha ezt nem venné észre...
Mindeközben Jack Morrisey foigyelemmel kísérhette a bezsélgetést, bár a távolság oly nagy volt közte, és a beszélgetők közt, hogy kizárta annak lehetőségét, hogy bármit is hallott volna. Felettesei utasítása szeritn járt el, azonban mivel a parancs igencsak szűkszavú volt, eleddig is fúrdalta a kiváncsiság, mire is ez a nagy felhajtás. Neki az első két kocsi, és a benne utazó KÉT személy biztonsága volt a feladata, ellenben eddig nem látott mást, csak a nőt. Furdalta hát a kiváncsiság rendesen.
Szeme sarkából látta, hogy a másik vagonból is előlép négy katona: fejülön kék rohamsisak, az ENSZ erőit jelentette, a kétszer két fegyveres hamar elfoglalta helyét a kiállítóvagonok két végén. Épp, mire ide értek, látta, hogy O'Rilley és Hanson kibukkan a szerelvény végénél - alig pár lépésnyire a beszélgető Inkvizítortól. Hirtelen lepte meg a kiváncsiság, s keze megmozdult a vállára szíjatozz rádió felé... azonban a kételyek még mindig benne voltak. Helyes lenne kémkedni a "megbízó", a "parancsnok" után?

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Kanapé

*Mosolya töretlen a válasz hallatán, még ha nem is szélesedik ki tündöklővé, nap gyanánt mely felvirradva reggelente beragyogja Leon vidékeit. Megmarad pirkadatnak, aranyosan, bíztatón, ám örök ígéret fájdalmában. Kissé csalódott, de mindig ez van, sose fogadják a formasággal, pedig ilyen dolgok igenis számítanak. Erőt, megbecsülést bizalmat szolgálnak, és hitet erősítenek… Lehet felírták ezt is a lányt övező furcsaságok közé. Biztosan, hisz ismerősnek tetszett a mozdulat, mintha tudnák mi következik. Tudták is, ezért is elkeserítő.
Luz, a nevén szólítva kicsit meglepődik… hivatalos alkalmakkor a Liát jobban szereti, mégsem javítja ki a férfit, hanem csak érdeklődve figyelmez a tapasztalt vadász szavaira, s boldog hogy a napszemüveg eltakarja tekintetét.*
Ó igen, megkaptam köszönöm. Bár igazat megvallva nem bízom annyira a technikában, jobb szeretem így élőszóban hallani. Rendes magától…
Az úton semmi… Szerencsére nem robbantott fel az Eta. Igencsak fájdalmas lenne, ha ennyi tanulás és remény után ennyivel érne véget.
*Megigazítja szemüvegét… ez a meleg. Ráadásul új ez is, nemrég kapta, és még nem szokhatta meg. „Nem hangolódott rá a lelkére”.
Persze sejti hogy a parancsnok kémkedni fog utána. Ő ezt tenné, s szíve mélyén végtelenül együtt érez a férfivel. Ő valahol ott kuksolna, a helyében s leselkedne, ugyanakkor végtelenül utálná, ha felé helyeznének olyan valakit mint ő, már képletes értelmében. De persze ezt nem fogja kimutatni. „Az együttérzés csak megvadítja a fajtáját.”*
Magam úgy tippeltem, hogy egy szervezett akció esetén is, Lyonban csak megnézik maguknak, ül e valaki a vonaton. Orleansban felmérik, s legkorábban s ideálisan Párizsban foglalkoznak az üggyel. De ezt kifejtettem már korábban is… Engedelmükkel, beiktattam egy óvintézkedést… *Pislog, bár a napszemüvegen át aligha látható…*
Helikoptert szeretnék.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín:Rendőrség,majd utcák, és Jonathan háza
Időpont:Fél egy fél kettő között

*Vancha elvette a jegyeket a polcról,de nem érezte túl nagy szükségét annak,hogy felhasználja őket.Ennek ellenére megtartotta őket ha szükség lenne rá.
Megkapta a papírokat és megnézte őket.Tulajdon képpen alig futotta át.Ránézett,sok nevet látott,de nem olvasta el mind.Ez ment több oldalon keresztül aztán információlk amiről úgy döntött inkább kinnt olvas.*
-Köszönöm szépen Karolina.Sok sikert a kiállításhoz és kitartást a jmunkához.
*Mondta és amikor felállt,arcon csókolta fáradt kedvesét,majd elindult kifelé,és öt perc múlva már az utca köveit rótta miközbe a papírokat olvasta.*
~Első két vagon,Perez és a privát társosága,aztán a következőkben a kiállítás majd a katonák,mind ez speckó vonaton jó biztonsági rendszerrel.Sejtettem,hogy ne lesz védtelen a vonat.No nézzük a neveket.~
*Majdnem két teljes oldalon keresztül üres nevek voltak amik nem mondtak semmi különöset Vanchának és mellettük különböző titulusok.
Ám a második oldal vége felé egy neven megakadt Vancha szeme.
~Jonathan Strike? Nyert ügyem van. Asszem meglátogatom őt még ma este.~
*Vancha megállt a legközelebbi telefonfülkénél és felvette a telefonkönvet,majd keresni kezdett benne.*
~J...Jonathan! Jonathan Strike.Itt van.Lakcím.Rendben.Irány Jonathan lakása.Úgy sem alszik a sok munkától.~
*A vámpír egyből elindult tovább és kevesebb,mint fél óra ütemes tempóba és meg is érkezett John lakásához.
Takaros kis kertesház volt.*
~Valyon még mindig egyedól él?~*Gondolkodott el rajta mielőtt odaért.*~Bingó.Ég a lámpa.Hajrá!~
*Gondolta és megnyomta a csengőt.*

Halandó

Erkölcsi aggájait gyorsan és könnyen hessegette el maga mellől. Megtanulta már a saját kárán, keserves tanulópénzeken, hogy nemtudni nagyon veszélyes az ő szakmájában. Egyébiránt megélhetési bűnözésnek tekintette ezt a melót. Különválasztotta magában a „megbízót” a „parancsnok” fogalmától. Megbízó az aki penget a szolgáltatásért. A parancsnok – jó esetben – egy olyan felettes, aki felelősséggel tartozik a katonáiért, elvárja és meg is tudja követelni magának a tiszteletet.

Morrisey 50-es évei közepére nem véletlenül nem jutott magasabb rangra az őrmesterinél. Vaskos akták porosodtak róla a hadsereg irattáraiban. Számolatlan olyan vétségről szóltak, ahol az őrmester felülbírált idióta parancsokat, ésszerűtlen szabályzatokat. A végeredmény általában kielégítő volt, mégis a hadsereg – érthető okokból – nem nézte jó szemmel az effajta kreativitást. Katonái viszont tűzbe mentek érte, mert számíthattak rá. Nem volt egy kellemes jelenség, legtöbbször riadt fejetlenség támadt amerre ment, hangja túlharsogott egy légvédelmi szirénát.

Habozása talán ha tized másodpercig tartott....
-Hanson- nyomta meg a gombot a rádió oldalán - ne csak a szemetek tartsátok nyitva. A nő...
- Értem - recsegett halkan a rádióból.

Behúzta maga után a vagon ajtaját, és várt.

Résztvevő(k): Vancha March
Helyszín: Rendőrség, majd Város
Időpont: Éjfél után

A Rendőrségen nem akadsz már semmiféel ellenállásba: elvégre éjfél múlt, aki szolgálatban van, az sem errefele dolgozik, csak a járőrök siszpécsere az, ki kifele mentedben egy pillantást vet rád.
Az utcán hamar a szemed elé kerül egy telefonfülke, s megtalálva a névhez tartozó címet, már neki is lódulsz - az első felé. Merthogy Jonathan Strike éppenséggel három lakik a városban, s neked lövésed nincs, hogy éppen melyik lehet a te ismerősödé. Örülsz neki, hogy az első nem is lakik olyan messze, épp a belváros peremén elterülő igencsak jómódú lakónegyed egyik kertesházához vezet utad, kimért környezet, szinte vonalzóval húzott sétányok a kertekben, itt-ott még az éjszakai öntözőberendezés is működik.
Amint megnyomod a csengőt, bentről kutyaugatás hallatszik, majd a négy láb kopogása, s rosszalló morgás az ajtón túlról. Nagytestű kutyát jelezhet a hangmagasság, s öblösség, tán farkaskutya lehet? Jobbra a bejárattól kigyullad egy nagy, töbszárnyas ablak mögött is egy lámpa - lábdobogás, és egy női hang csitítja a kutyát.
-Jon! Már megint elfelejtetted a kulcsod, mi? Ranger, nyughass! MIütött már beléd... -Kulcscsörgés, majd nyílik az ajtó.
Egyszerre több dolog is történik: a nő, ki előtted áll, igencsak kihívó öltözetben (egy szál babydoll, alatta egy tangaszerű valami sejlik át, mellbimbói majd átszúrják az anyagot) felsikít, a kutya pedig egy hatalmas lendülettel rádveti magát...

Résztvevő(k): Lia; Jack Morrisey
Helyszín: Lyon - állomás
Időpont: 23:00

Ahogy Lia szavai megrezegtetik a levegőt a három vadász közt, s értelmük értő táptalajra hull a két lyoniban, egyszerre néz össze három szempár. A két helyi vadászban meghül a vér, hisz hallottak épp eleget Marguesa Luz személyéről. Tán már nemis abban a pozícióban lenne, amiben van, ha nem annyira önfejű a szervezetben...
A helyi vezető szeme sarkában ismét elkezd rángatózni egy izom, s tán épp Lia szavai teszik lehetővé, hogy sem ő, sem társa nem figyel igazán a légiósra, ki mintha csak járőrét végezné, húzódik közelebb a hármashoz. A kér légiós (Hanson és Yossarian) elválik egymástól, s Hanson közelebb somfordál, igaz, a maszkon keresztül csak a parancsnokuk tudja tán megkülönböztetni őket. A tetőt kémleli, füle azonban a hármason, hát tisztán hallja, ahogy a lyoni vezér visszakérdez.
-Helikoptert??? És miféle... óvintézkedést? -Kérdi hitetlenkedve, társa eddigre észreveszi az akadékoskodó légióst, s kezét vezére karjára helyezi figyelmeztetésképp. AZ elhallgat, hosszú csend ereszkedik közéjük.
Hanson nem várakozhat sokáig, hát pár lépéssel visszatér Yossarian mellé, s kelletlenül folytatják útjukat, újabb lépések után jelentést téve Morrisey felé.
-Főnök, ezek készülnek valamire. Helikopterük is lesz, úgy néz ki, és ez a nőci úgy ugráltatja azt a kettőt, mint mag... mint valamai tejfölösszájút. -reccsen a rádióba, majd' elszólva magát.
Mindeközben a két helyi vadász, és Lia közt tovább folyik az "eszmecsere".
-Elment az esze? Arról volt szó, hogy "semmi felhajtás". Egy helikopter azt hiszem épp eléggé feltűnő, nem gondolja? A jelentések szerint sem Orleans-ban, sem Párizsban, és Topolyán nincs mozgolódás. Nem elég ennyi? Mire készül? -Sziszegi a parancsnok Lia képébe, idegesen próbál meg belátni a foncsorozott üveglencsék mögé...

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

*Vancha amíg csenget kis koncentrálással minden emberi reakciót (szívműködés,légzés,bőr melegsége) igyekszik olyanná tenni,mint minden átlagos emberé.Mert bizony néha megfeledkezik róluk és az itt elég nagy bajt jelenthetne.
Villanykapcsolódás,kutyaugatás,egy női hang.Ezek hallatszódnak mielőtt az ajtó kitárul és egy igen csinos nő lép ki rajta aki Vanchában akarva-akaratlanul is felkelti a férfiösztönöket,de a vámpír megállja,hogy ne tegyem olyan reakciót ami kínos helyzetbe hozná.*
~Talált társat.Méghozzá milyet?~
*Gondolja Vancha a sötétség jótékony takarásába szemügyre véve a nő domborulatait é lenge öltözetét.
Ekkor sikítás hallatszik és a legutóbb Rangernek nevezett kutya ront ki az ajtón és veti magát Vanchára.
A férfire nagy kihívás vár.Nem a kutya a gond hisz ennél erősebb ellenféllel is végzett volna és ez a kutya nem tud elég gyorsan nagy kárt tenni aférfiben hanem a maszkabál védelme.
Eléggé rég óta van a vámpírok között ahhoz,hogy egy ilyen dolog az elsők között forduljon meg a fejében és mivel a hölgytől néhány méterre vannak és várhatóan John is kijön hamar a sikításra,nem lesz túl könnyű feladat.
A kutya Vancha mellének ugorva leteríti a vámpírt a földre és ott keverednek közelharcba.
A vámpírnak szerencséje van,mert még halandóként megtanulta,hogyan kell egy nagyobb kutyát lefogni.Tinédzser korában sikerült is neki többször,szóval ha megkérdőjelezik a kutya tulajdonosai a házörző vereségét akkor van magyarázat...feltéve,hogy a kuya veszít.
A házörző Vancha mellén áll és éppen támadna ahol éri a férfit,főképp a torkát,de nem kap szabad kezet a dologban.Mindkét oldalról egy-egy erős kéz ragadja meg és tántortja meg kicsit,így a vámpír ki tud valahogy bújna a kutya alól ami hátrébb lépdel Vancha lábaihoz/ra,így a szőkeség fel tud ülni,de nem hagyja annyiba.
Folytatva a mozdulatot a lábait arrébb húzva már majdnem fel tu térdelni,de előbb satuba szorítja az ebet.Majd feltérdel,de ennek hatására gyengül a szorítás és az erős állat pillnatra meglazítja a vámpír szorítását és beléharap a kézfejébe,de ez nem tántoríthatja el Vanchát.Még jobban mgfogja a kutyát és nem mozdul.A házörző vergődik még kicsit,de aztán feladja.Rájön,hogy a szorításból nem szabadul ki,de a férfi nem engedi el addig amíg nem mondják neki,hogy biztonságos,vagy szólítják fel,hogy engedje el.Ne akar végezni az ebbel főleg,hogy valakié.*

Résztvevő(k): Vancha March
Helyszín: Város
Időpont: Éjfél után

A kutya úgy támad rád, mint egy fergeteg: állkapcsa épphogy nyakad előtt csattan össze, mely hang a nő sikolyával együtt meglepően velőtrázóan hangzik. Kezed követhetetlen gyorsasággal éri el a kutya pofáját, épp elkapva azt a pillanatot, mikor kinyitja, hogy újból harapjon - így aztán viszonylag kis erőt képes vele kifejteni: zárt állapotban minden további nélkül leharapná az ujjadat.
Pár szomszédos házban lámpák gyúlnak a "koncert" folyományaként, a kutya ugyanis üvölt, a nő nem hagyja abba a sipítást - már féltérden állsz, mikor valamelyest halkul a hangzavar, merthogy a kutya a vonyítást abbahagyja, s halk szűkölésbe megy át. Persze... a segítségedre nem indult senki, s bár kiváncsi pillantások méregetnek két szomszédos házból is, mozgást nemigen látsz. Ha elengeded a kutyát, az vert seregként visszaoldalog a házba, de hátán végig feláll a szőr, s felhúzott ínnyel vicsorog rád.
A fizikai csatát megnyerted... most azonban valahogy a nőt kell lecsendesítened...