Vampire Fantasy ~ Téma megtekintése

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín: Jonathan (az egyik Razz

) házánál
Időpont: Fél kettő körül

*Vancha még vár tíz másodpercet,majd elengedi a kutyát és azon nyomban fel is áll.
Szusszan egyet,mint aki jól végezte dolgát.A házörző többet nem fog zavarni,ám a nővel kell kezdeni valamit.
A harapásnyomból ütemesen csordogál a vár,majd végigfolyva Vancha kézfelyén a földre kezd csepegni,de a férfi nem törődik vele.
Kicsivel oözeleb sétál a njőhöz és közbe azon gondolkodik,hogy mit is mndjon.Végül is ha kiér John akkor már nem lesz gond.*
-Elnézést. Jonathan Strikert keresem.
*Mondta udvariasan,de nem kezdett el mosolyogni....még nem.Ha a hölgy látja,majd,hogy ismerik egymást akkor bizonyára lenyugszik.Talán elnézést is kér.Ki tudja.
Vancha csak állt egyenesen és várt.Kezei maga mellett voltak.Csak az volt a kettő között a különbség,hogy az egyik alatt kis vértócsa kezdett gyülekezni.*

Résztvevő(k): Vancha March
Helyszín: Jonathan Striker háza
Időpont: 1:30

Talán a férfi nygodtsága, abelőle áramló erő teszi, vagy a kutya morgása, vonyítása után beállt csönd, netán a férfi eztán felhangzó szavai? Ki tudja? Mindenesetre a nő sikolya halkul, s halk, ziháló nyögésekbe fúl. Ezzel együtt a szomszédok körében elnyert figyelem is lanyhul: a három felkapcsolt lámpa közül kettő elalszik, csak egy marad továbbra is égve, s az ablak négyszögéből kivánics pillantás méregeti a Striker-házat. ~Eleddig olyan rendesek voltak~ fut át a szomszéd fején, kit álmából ébresztett a vonyítás...
-Jo... Jonathan nincs itthon. Nem is vá... várom haza, majd csak reggel... -mondja a nő, s rájőve, hogy végülis nem férje ért haza, fázósan összekulcsolja kezeit maga előtt, elzárva a belátást a vámpír elől a kivillan fehér bőrre.
-Anaszteziológus-konferenciára utazott, Párizsba... -Ki tudja, miért e szószátyárság, a megeredt nyelv, mindenesetre még most sem hagyja abba a nő, árad belőle a szó rendesen - de már kérdés formájában.
-Csak nem valami baj van a kórházban? Ott is tudniuk kell, hogy csak holnapután lesz először ügyeletben... -Közben egy lépést hátrál, s félig a nyitott ajtó mögé húzódik. Egyik kezével (mely takarásban van) rá is kulcsol az ajtószárnyra, bizalmatlasága egyre inkább kiül arcára.
-Ki maga egyáltalán? -...mikor észreveszi a lassan keletkező vértócsát.- ..óóó... megsebesült. Várjon, hozok kötszert... -s elsiet; de előtte Vanchára csukja az ajtót.

Halandó

Helyszín: Olaf ideglenes lakása

Olaf csak néhány napra vette ki a szobát, miután a csőcselék nemrégibben felgyújtotta a házát, s most megmaradt tárgyait rendezgeti mikor megszólal a telefon.
"Mr. Olaf?"- szólal bele egy mély öblös hang.
"Igen, én volnék az."- válaszolta vissza az ismeretlennek.
"Volna itt egy kis probléma, egy újságírónő, névszerint Nofrit engedélyt kér a Lyonba való távozásra, s az újságírói kártyáját kéri."
"De hisz én is oda tartok, várjon, mindjárt oda megyek."- válaszolta, majd félrerakva a dobozt, taxit hívott, s elindult a Szerkesztőség felé.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín: Jonathan Sztriker háza,majd gyors távozás után az utcák.
Időpont: 1:30 - 2:00/2:15

*Vancha nem is remélte volna,hogy a hirtelen kialakult "nyüzsgés"+ ily hamar szertefoszlik.Mindössze egy szomszédos ház villanya marat feloltva.Bizonyára az egyik pletykásabb,kíváncsibbszomszéd.
A vámpír hallgatta a nő szavait és már az első mondatok után is apró fájdalmas felismerés kezdett bimbózni benne aztán amikor a hölgy tovább beszélt akkor ráébredt a tudatra,hogy nem ahhoz a Jonathan Strikerhez jött akihez kellett volna.
Nem szólalt meg és későn reagált a nő mondatára miszerint kell kötés a sebre ezért nem tudta elutasítani ám így maradt egy perce amiben elgondolkodhatott.
Emlékeiben kutatva próbálta felidézni azt az oldalt.Egy figyelmen kívül hagyott apró részlet után kutatott és megtalálta.Nem egy Jonathan Striker van a városban hanem több.
Alig ért a mondat végére amikor a "ház úrnője" kilépett egy gézszerű valamivel.
Vancha nem próbált ellenkezni csak odatartotta a bal (sérült) kezét és hagyta,hogy a hölgy rátekerje a gézt,majd megszólalt.*
-Köszönöm.
Elnézést kérek,de azt hiszem rossz helyre jöttem.Bocsánat a zavarásért.
*Mondta Vancha és megfordulva elment,majd fél perc múlva beleveszett a sötétségbe.
Nem telt sok idejébe mire talált egy telefonfülkét és ismét megkereste a Jonathan Striker nevet és a lapot kitépte a könyvből s zsebre tette.
Kilépett a fülkéből és útját a második Jonathan Striker felé vette.Mint kiderült három van a városba.
Út közben a vérs kötést letekerte a kezéről és kidoba egy szemetesbe,de se vérnek se sebnek nem volt már akkor semmi nyoma...*

III Inkvizítor Tartózkodási hely: Kanapé

Lia

*Hosszú pillanatok telnek el néma csendben. Csupán a vasútállomás éjszakai neszei, hangjai hallhatók a háttérben, meg talán a két zsoldos lépteinek puha zaja.
Aztán a rangidős vadász arcán az idegesség jelei mutatkoznak, amit Lia már látott pár esetben eddigi „pályafutása” során. Az idegesen vonagló száj látványára mosolya lehervad, s angyali arcán megjelennek az első aggódó szarkalábak… Aztán kirobban Sonnac úrból az elégedetlenség.
Gyakran előforduló esemény, és igazság szerint most is mint mindig most sem érti. Minek ezen ennyire felhúzni magát az embernek. A könyv is türelemre tanít…
Teljesen meglepődik, s hitetlenkedve pislog, ajkát keserűen összeszorítja. Ha ennyire nem bíznak benne, akkor mi a fenéért neki kell azon a vonaton ülnie? Ugyan, biztos becsempészhettek volna az okostojások valaki mást, ha más nem vonatkerékpumpálónak biztos még ahhoz is értenek.
Láthatóan zokon veszi az újabb kioktatást. Csalódottságában toppant a peronon, s csípőre teszi a kezét, hogy hasonlóképp válaszoljon a férfinek, mikor a gesztus őt is megállítja. Csak megcsóválja fejét, s megigazítja szemüvegét. Láthatóan közel jutott ahhoz, hogy megsértődjön a franciára.*
Bah… mire-mire. Micsoda felhajtás.” A netes sajtó és a tévé tele van vele.
Ennél nagyobb felhajtás akkor se lenne, ha karácsonyi égők fityegnének rajta és a Coca-Cola Mikulás énekelné a karácsonyi nótát a tetején.
*Szinte „letépi, s duzzogva dörgöli meg pólójában szemüvegét.*
Majd meglátják…

Halandó

*Morrisey egyik szemöldöke homloka közepéig szaladt. Nem eldönthető, hogy katonája félig kimondott véleményének szólt-e, vagy a helikopternek. Mindakettőtől elöntötte a harag. Az első igazságtartalma és a második érthetetlensége volt az ok.*

-Neonreklámokat nem akar...? - morogta maga elé ingerülten.

*Elgondolkozott néhány pillanatig, majd hirtelen felkapta a fejét, s szúrós tekintete szinte átfúrta a vagon oldalát. Szája mosolyra torzult... abból a fajtából, amivel patkányt lehet irtani.*

~Be van tojva~ gondolta ~nyakamba ültetnek egy félős kiscsajt. Mi a fenére készül, sivatagi viharra? Minek kell? ~

*Aztán újra és újra végiggondolja az egészet. Jelentéktelennek tűnő részleteken morfondírozik. Jelenetek peregnek előtte, minden, ami ezzel a melóval, és a hozzá tartozó személyekkel kapcsolatos. Az a balsejtelme támad, mintha egy színjátékot nézne, és nem lát a színfalak mögé, pedig szinte az egész darab ott zajlik, s a színpadon csak mosolyognak a színészek. Arra jut, hogy a lánynak jó oka lehet a félelemre. Komoly elhatározás születik benne. Sietősen felpattan, kihúzza magát, helyrerángatja egyenruhája derekát, majd az ajtó felé indul, csizmái alatt nagyokat döndül a padló.*

Résztvevő(k): Vancha March
Helyszín: Jonathan Striker háza
Időpont: 2:15

A nő beköztözi kezed, igaz, elég hevenyészetten, de a körülményekhez képest meglepően jól. Bentről még mindig hallatszik a kutya morgása, de elnyomja a nő folytonos beszéde.
-Elnézését kérem... nem is tudom, hogy mi ütött ebbe a kutyába... -majd befelé a nyitott ajtón keresztül, ingerülten szól befelé. - Ranger, nyughass!
-Nagyon sajnálom.. kihívnám az orvost is, annyira nem tudom, mi is van vele... De... mondja csak, miért keresi a férjem?
Kérdése már akkor hangzott el, mikor a kötés majd elkészül. Vancha szavaira elkerekednek a szemei...
-Hát.. de nem őt keresi? -Kérdi, de Vancha eddigre elfordul tőle. A nő furcsa pillantásokat mereget utána, rosszallóan néz, mivel nem kapott választ. Így aztán lemondó sóhajjal fordul vissza a ház belseje felé. Közben konstatálja, hogy az öreg Matthieau kérdéseire fel kell, hogy készüljön holnap... A nappalija ablakéban még mindig égett a lámpa, s mikor arra nézett, megrebbent a függöny is. A vén szipirtyó biztos most is leselkedett. Bár vinné már el az ördög!
Vancha közben megtalálja a legközelebbi telefonfülkét. Ki is szedi siekresen a lapot, és épp eldobta a kukába a kötést, mikor egy autó lassított mellette.
-Jó estét, segíthetünk valamiben? -Kérdezte a lehúzott ablakon kinéző rendőr, s láthatóan igencsak jól megnézte magának a férfit.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín:Utcák
Időpont:2:15 körül

*Vancha cipői csendben koppannak a betonon amint a kitépett lappal a kezébe elindul.
Hallja amint egy kocsi motorja elégedetten sóhajt fel mellette a megállást követően,de ekkor már tuidja,hogx bizony nem lesz jó vége ennek.Odafordítja tekintetét és tényleg jól gondolta.Egy rednőrkocsi áll mellette benne két egyenrúhás rendőrrel akik éjszakai műszakukat végzik.*
~Hát persze.A telefonfülkéből a lap.Bakker.~
*A vámpír odafordul.Arcára nem ül ki sem tetszelgős mosoly sem más.Komoly ábrázattal szól a rendőrökhöz.*
-Köszönöm biztos úr,de nincs szükségem segítségre.
*Mondja és végig a férfi szemébe néz.Koncentrál,hogy megtudja a pasasnak mi járhat a fejébe most.
Egyáltalán nem kellett volna neki ez,de ha már egyszer itt vannak akkor el kell intézni őket.
Egyenlőre még csak az elméjükben kutat amennyire tud és nem próbálja őket természetfölöttien meggyőzni.Persze ha tovább kérdezősködnek akkor nem lesz mit tenni.*

Résztvevő(k): Lia; Jack Morrisey
Helyszín: Lyon - állomás
Időpont: 23:15

Sonnac lassan higgad le, előbb még szinte pulykavörös arcából kifut a vér, bár láthatólag ismét zokon veszi Lia erélyességét: a toppantással egyidőben rángatózni kezd ismét szeme sarka. Társa eleddig is higgadt volt, most látszólag oda sem figyel a beszélgetésre, a környezetet figyeli. Mintha semmi nem kerülné el figyelmét. A vadász vezető pár mélyet lélegzik, mielőtt beszéldbe kezdene, társa Lis felé pillant.
-Amíg nem tudom, mit tervez, nem tudok semmivel segíteni. Nem kockázatotm feleslegesen az emebreim biztonságát, s különben is... egy helikopter igényét valahogy el kell intézni. A maga két szép szeméért nem fognak adni... -jegyzi meg gúnyosan, fölényesen. Sosem kedvelte az olyan egyéniségeket, mint Lia: kiszámíthatatlan, váratlan dolgokra képes, egyáltalán nem csapatjátékos. ~Talán épp ezért "száműzték" Perez mellé?~ fordul meg fejében, s áldja annak a fejesnek a döntését, aki meghozta. Kár, hogy a helyzst úgy alakult ahogy, és neki találkoznia keleltt az Inkvizítorral.
Mindeközben a vadász, ki Sonnac meleltt áll, egyre többet pillant Liára. Mintha megértő csillámok villanánk tekintetében; Sonnak utóbbi kijelentése után teátrálisan az égre emeli pillantását, majd bátorító mosolyt küld Lia felé.
Sonnac közben tovább szövi a szót, ellenséges pillantásokkal méregeti az előtte álló nőt.
-Semmiképp nem értek egyet egy ilyen akcióval. Ha eddig nem mozdultak meg az erők, feleslegesnek tartom. Az alapvető biztonsági intézkedéseket amúgy is meghozták a világi erők. -S bár szavából kiérezni a lenézést, int a hátsó vagonok felé.
Morrisey közben meghozza döntését. Épp akkor nyitja a vagon ajtaját, mikor hanson és Yossarian előtte lépdel el, járőrútjuk során. A beszélgető hármas jó messze van, de látszik, amint az egyik lyoni széles mozdulatokkal gesztikulál, s az egyik, peront megvilágító reflektor fénye megcsillan a Lia kezében tartott napszemüvegen. Hanson kissé behúzott nyakkal vezeti tovább lépteit, Yossarian arcáról letörölhetetlen a vigyor, amíg közelednek Morrisey-hez, egyszerre lendítik kezüket tisztelgésre (a megszokás nagy úr, ha akárcsak egy kósza pillantás is rájuk vetülhet, máris teljes a külsőségek betartása) de kissé mintha megszaporáznák lépteiket, hogy kikerüljenek az őrmester "hatósugarából".
Igaz, mindketten jól tudják: Ki kikerülhetik, de el nem. Ha valamit akar Morrisey, bármikor előveheti őket.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

Résztvevő(k): Nofrit
Helyszín: a szerkesztőség
Időpont: valamikor késő este

*Nofrit visszamegy a szerkesztőségbe, ahogy előző nap megbeszélte Benoit-val. Bent többen vannak, mint előző este, nem csak a szokásos ügyeletesek tartózkodnak bent, hanem az aktív újságírók többsége is.
Nofrit ugyan köszönget jobbra-balra, nem figyel oda az emberekre, azonnal Benoit asztalához megy. A férfi éppen nagyban telefonál, közben jegyzetel, s nem figyel fel a lányra. Nofrit nem szól semmit, csak megvárja, amíg a férfi leteszi a kagylót. Benoit mégis csak előbb észreveszi a lányt, minthogy befejezné a fontosnak mutatott, de csak a barátnővel való fecsegést. Gyorsan a vállához szorítja a telefonkagylót, majd elkiáltja magát.*
- Jilles! [ha tévedés is, de akkor már maradjon így - OOC]
*Nofrit megfordul, s látja, hogy a férfi közeledik feléje, nagy irathalommal a kezében. Valószínűleg siet valahová, sok a munkája. Nofrit mégis szó nélkül eléáll, s gyorsan a lényegre tér.*
- Jilles, megkapom akkor a kártyát a kiállításra?
*A férfi dühösen néz rá, mert megzavarta a fontos teendőiben, s mintha egy kicsit félre értette volna a dolgokat.*
- Természetesen, Olaf magával akar vinni Lyonba. Menj be hozzá, a kártyád már nála.
*Nofrit felhúzott szemöldökkel néz a távolodó Jilles-re, majd elindul Olaf irodája felé, ahol nagy valószínűséggel bent van a főszerkesztő.*
~Lyonba? Jobban alakult, mint gondoltam...~

Résztvevő(k): Vancha March
Helyszín: Jonathan Striker háza
Időpont: 3:00

A rendőr kissé zavarba jön Vancha pillantásától, de társa, a vezetőülésben kiesik a vámpír látószögéből. Idegesen böki oldalba társát, hiszen épp az imánt értettek egyet abban, hogy ez lehet az az alak, akit a vén Matthieau jelentett. Igazából mindenük tele van a zöreggel , nincs olyan nap, hogy ne jelentene valami "galádságot" az örsnek, jól ismerik, de azt is tudják, hogy valami kivételes módon a rendőrfőnök érzékeny az öreg bejelentéseire, s ha nem járnak utána, még a végén megütik bokájukat. Hát ezért böködi olyan serényen a sofőr a társát, kinek mindez át is fut fején.
-Kérem, az iratait, fiatalember! -Mondja aztán, mikor társa nagy gázzal Vancha elé fordul, és a kocsival elállja útját. Nem biztos azonban magában, tán lehet rá hatni jó szóval - vagy nem is érdemes ezzel vesződni? Végülis, ha Vancha iratai rendben vannak, semmi gond nem lehet... Igaz, az idő megy, node... a vonat is csak közel másfél hét mulva ér ide. Talán az is megfordulhat a vámpír fejében, hogy holnapra hagyja az egészet?

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín:Jonathan Striker háza/felé
Időpont:3:00

*Vancha kicsit meghökken amikor elé fordulnak a kocsival és kérik az iratait,de nem csinál belőle különösebb gondot.*
~Micsoda marhák! Elég ha csak követnek engem az út szélén és cs****getnek addig amíg nem dőlök be nekik.Na mindegy.~
*Vancha elkezd kotorászni az egyik belső zsebébe és kiemeli az iratait,majd odaadja a zsaruknak.*
-Remélem ennyi elég lesz ahhoz,hogy továbbengedjenek uraim!
*Mondja mostmár bevetve az erejét,mert nem akar tovább vacakolni itt...még ma éjszaka meg akarja tudni,hogy a második Jonathan Striker-e az aki neki kell.
Ismét a zzebébe nyúl és előhalászik egy szál cigarettát és egy gyújtót,majd meggyűjtja a szálat és szív egy slukkot belőle,majd úgy vár tovább.*

Halandó

*A Szerkesztőség épülete*

Olaf egy könnyed mozdulattal kiugrott a taxiból, majd gyorsan felsietett az épületbe. Éppen észrevette Nofritot, amint az irodája felé tart: "Halt!"- mondja egy kissé mosolyogva.
"Azt hiszem engem kerestek"- jegyzi meg, majd továbbfolytatja a gondolatát, miközben Nofritra tekint - "Szerencsére még időben itt vagyok. Azt hiszem indulhatunk Lyonba. A kártyád nálam van" - mondja miközben átnyújtja a nőnek - "Hmm.. sietnünk kéne a vonat 20 perc múlva indul. Hívtam taxit is."- monda majd Nofrittal együtt elindulnak a jármű felé, miközben rá tekintve az újságírói ösztöne nem hagyja pihenni: "S mi újság veled? Mostanában nem láttalak bent a szerkesztőségben..."-jegyzi meg Olaf, miközben a taxihoz érve kinyitja Nofritnak az ajtót.

V Ifjú vámpír Tartózkodási hely: Topolya

//Szerkesztőség//

*Még a főszerkesztő iroda ajtajához sem ér, amikor Olaf mellette terem. Kintről jött, nem az irodából, mintha éppen csak miatta teremne ott.*
- Szia! Beszélhetnék veled? - kérdezi, de már Olaf meg is válaszolja a fel nem tett kérdést. A kártyája nála van, szóval megkapja. Viszont Olaf azzal jön, hogy indulhatnak Lyonba.
~Lyonba? Én is?~
- Olaf, te el akarsz vinni magaddal Lyonba is? - kérdezi hitetlenkedve. *Majd követi a férfit kifelé, hátha ténylegesen felvilágosítaná. Mostanában tényleg ez volt az álma, hogy megkapja ezt a munkát, de ő csak itt gondolta Topolyán. Így minden más, így sokkal nagyobbnak tűnik a feladat, mint gondolta. Szinte sokként hallja, hogy ő is mehet a főszerkesztővel Lyonba. *
- Semmi különös... - vonja meg a vállát. - Gondolom, azért a cikkeimet mindig megkaptad...
*Odaérnek a taxiba, s ő is beül Olaf mellé. Most hagyja el először Topolyát azóta, hogy vámpír lett. Óvatosnak kell lennie, mert még nem döntötte el, hogy reggel hogyan is fog eltűnni a férfi szeme elől, s a nap elől...*

Halandó

*Morrisey bakancsa döngve csapódott az aszfaltnak, ahogy az utolsó lépcsőről leugrott. Szemében ádáz, kegyetlen tűz villant, testvérmása a kezében villanó vadászkés fogas pengéjén csillanó reflektorfénynek. Idősödő testében acélhuzalokként feszültek a sokat próbált izmok. Három lendületes ugrással elérte a beszélgető, hevesen gesztikuláló hármast. Csatornák alján meggyűlt, iszapból életrekelt sárgólem volt agyában az indulat ami irányította megvadult állati ösztöneit, a racionalitás megszűnt létezni, a cselekvés adta a biztonságot, a vezetőt a sodró gondolatok között.
Siklott a sima penge finoman, ideget, inat vágva, csontok között haladt akadálytalanul, másik oldala tépett, vágatai húsba martak, ereket szaggattak, beleket ontottak. Lassan alvadó vér szagába finoman vibráló adrenalin vegyült, arra érzékeny orrokat csiklandva, érzékekeket, izmokat ugrásra feszítve.*

*Morrisey bakancsa döngve csapódott az aszfaltnak, ahogy az utolsó lépcsőről leugrott. Hirtelen mintha megszédült volna, keze biztonságkeresően állapodott meg vadászkése nyelén. Szemei kikerekedtek, írisze körül messzire villant a véreres szemfehér.
Két pillanatra mintha kiszakadt volna a valóságból, s élet jelét csak az állkapcsán táncoló izmok és idegek adták. Amikor visszazökkent a valós időbe, arcára zavart csalódás ült, de csak egy pillantásra engedett betekintést a kőkemény homlokcsont mögé. Határozott, kimért lassúsággal indult a beszélgető, hevesen gesztikuláló hármas felé. Komor arccal állapodott meg Lia oldalán, mellőzve minden civilizált üdvözlési formát, csípőre tett kézzel kissé előre dőlt tartásban, barátságosnak szánt tekintetet vetett a vadászokra.*
-Valami gond van, hölgyeim...?

Résztvevő(k): Vancha March
Helyszín: Jonathan Striker háza
Időpont: 3:15

A rendőröknek egyre kevesebb akaratuk van feltartani Vanchát, illetve egyre kedvetlenebbül végzik munkájukat. A sofőr, kit talán eltakat a vámpír ereje elől a másik azonban elkezdi ellenőrizni a rendőrautó beépített számítógépén Vancha adatait.
A központ lassan válaszol - tán épp karbantartás lehet?
-Egy pillanat, uram, rögtön... Manapság sok a bejelentés, mindennek utána kell járnunk! -Mondja a férfi a sofőrülésből, míg a másik már lábát csapkodja kezével, hogy adja már vissza az iratokat.
A sofőr azonban töketlenkedik még egy sort, s mikor átadja az aonosítókártyát társának, az kiejti kezéből, az irat pedig az ülés alá hull...
-Bocsánat... -mondja a rendőr, aki már meglehetősen a vámpír akaratlagosbenyomása alatt van. Nyitja a kocsi ajtaját, kiszáll, majd visszafordulva négykézláb keresi az ülsé alatt az iratot.
Mikor megtalálja, feláll, s remegő kézzel Vancha felé nyújtja.
-Elnézést, hogy feltartottuk, uram... -Nyökögi, majd visszapattan a kocsiba...- Tovább! adja ki az utasítást, kicsit meglepett társának, de az engedelmesen teszi rükvercbe a kocsit, majd mikor kifarolt az útra, nagy gázzal elhajtanak. Vissza sem néznek.

IV Arcilla Tartózkodási hely: Kain kastély

Helyszín:Jonathan Striker háza
Időpont:3:25 - 3:30

*Vancha mosolyogva figyelte amint a rendőrök ügyetlenkednek.
Egyre jobban elárasztotta őket a vámpír ereje,de ők erről mit sem tudtak.Amikor már alig lehetett több égést elképzelni amit egy rendőr össze tud hozni,le is léptek.*
~Marhák.Na mind1.Milyen befolyáslható is az ember.Vajon ki lehet az aki miatt meggyanusítottak.Valami Matthieau.Ismerősnek tűnik a neve,de nem ugrik be...na mindegy.~
*A kerék csikorgott és el is tűntek pár másodperccel később a sötétben.
A férfi a mostmár szabaddá vált járdán ment tovább az úton.A rendőrök alig öttíz percre állították meg a telefonkönyvbe szereplő második Jonathan Strikertől így el is érte a házat,de nem állt meg.
Remélte,hogy most már jó helyre jött és ezzel a reménnyel eltöltve nyomta meg a csengőt...*