A kulisszák mögött
|
|
|
|
|
|
|
A szereplõk és az alkotók részletes bemutatása
A szereplõk
Rob Schneider - Tommy Hendricks
Számos, a "Saturday Night Live"-ban föltûnt legendás elõdjéhez hasonlóan Rob Schneider (Tommy Hendricks) sikeresen használt föl jónéhány, a show-ban általa bemutatott emlékezetes figurát, amelyekre késõbb filmes és televíziós karrierjét építette.
A San Franciscó-i születésû ifjú színész már tizenöt évesen saját maga írta szerepeit és különféle kisebb mûsorokban lépett föl. Középiskolai tanulmányait követõen hat hónapot töltött Európában, majd visszatért San Franciscó-ba, ahol úgyszólván rögtön ezután elkezdõdött komikusi pályafutása. Nem sokkal késõbb már szerepelt a "The Late Night Show With David Letterman" címû mûsorban is, ahol azután még nagyon sokszor láthatta õt a közönség.
1988-ban Schneider áttette székhelyét Los Angelesbe, ahol poéngyárosként mûködött , és más jól ismert komikusok mûsorához írt szöveget.
Az áttörést pályfutásában 1990 hozta, amikor egy, a HBO által készített mûsorban fölfigyelt rá Lorne Michaels, a "Saturday Night Live" producere. A dolog úgy indult, hogy Schneider írja majd a poénok egy részét, de mivel Schneider szívesen szerepelt is, rögtön elõ is adta a megírt poénokat.
Az alatt a négy év alatt, amíg a "Saturday Night Live"-ban szerepelt, Schneider volt a nagy nevettetõ, az általa kitalált figurákat imádta a közönség, olyanokat, mint például az "Érzékeny Meztelen Férfi", és persze ismert személyiségek – többek közt Elvis Presley – paródiáit.
Késõbb Schneider mûvészi pályafutásában a film vette át a fõszerepet, ennek a korszaknak jelentõs állomása volt, amikor a Dredd bíró (Judge Dredd) címû filmben együtt játszhatott Sylvester Stallonéval.
Egyéb filmszerepei: A pusztító (Demolition Man), Beverly Hill-dili (The Beverly Hillbillies), Reszkessetek betörõk 2. – Elveszve New Yorkban (Home Alone II), Tûz a víz alá (Down Periscope), Pinokkió (Carlo Collodi's Pinocchio).
Paul Sorvino - Harry Johanson
Paul Sorvino a filmszakma nagy öregjének számít, eddigi pályafutása során igen sok filmben játszott. Ime néhány közülük: a Romeo és Júlia (Romeo & Juliet), a Nixon, az A Cég (The Firm), a Nagymenõk (Goodfellas), a Dick Tracy, a Vörösök (Reds), a "The Championships Season", a "Slow Dancing in the Big City", az "Oh God", és a "The Brinks Job". Legújabb filmjei között van például a Pénz beszél, a Különösen veszélyes (Most Wanted), – ez utóbbi fõszereplõi Keenan Ivory Wayans és Jon Voight –, valamint Warren Beatty legújabb munkája, a "Bulworth" címû szatíra.
Ami a televíziós munkákat illeti, egy idõben Sorvino rendszeresen föllépett a népszerû NBC-show-mûsorban, a "Law & Order"-ben, de szerepelt más tévésorozatokban is. Ilyen pl. a "The Oldest Rookie" vagy akár a "We'll Get By", de TV-filmekben is gyakran foglalkoztatják. Föllépett egy, a sikeres alakítások tiszteletére rendezett külön mûsorban is, a "Special Mile"-ban, továbbá a "The Art of the Cigar" címû dokumentumfilmben, amelynek témája a különlegesen finom szivarok elõállítása.
Színpadi szerepei közül mindenképpen meg kell említeni a "The Championship Season" és az "An American Millionaire" címû Broadwayn bemutatott produkciókat. Ami az off-Broadway-darabokat illeti, játszott a "Marlon Brando Sat Right Here", A pék felesége valamint a "The Glorious Ones" címû produkciókban.
Sorvino ezenkívül évekig foglalkozott operaénekléssel. Tenoristaként szerepelt a Seattle-i Operában, volt ezenkívül szólókoncertje Atlantic Cityben, énekesként ugyanakkor a televízióban is láthatta õt a közönség.
Lela Rochon - Karen Leigh
Az igazira várva (Waiting to Exhale) címû filmben nyújtott alakításával nyerte meg magának a közönséget. A szerepet a szakma 1996-ban ugyanakkor két különbözõ díjjal honorálta, sõt a People's Magazine a világ 50 legszebb embere közé is beválasztotta. Lela Rochon a mozivásznon elõször a Harlemi éjszakák (Harlem Nights) címû filmben szerepelt, azóta pedig játszott a Siralomház (The Chamber), a Bumeráng, a "Mr. and Mrs. Loving" és a Bûnös szándék (Criminal Intent) címû produkciókban.
Lela már egyetemista korában videoclipekben szerepelt. Színészi pályafutása a tévében kezdõdõtt az ABC tévétársaság "A Bunny Tale" címû produkciójával. Egyéb televíziós szerepei: A "The French Prince of Bel Air", a "Roc, a Hanging Mr. Cooper", a "Homefront", ezenkívül az HBO Mesék a kriptából (Tales from the Crypt) címû sorozata, illetve a "Cosby Show" egy Emmy-djjal jutalmazott epizódja, amelyben Rochon egy teherbeesett tinédzsert alakít.
Az alkotók
Nansun Shi - a film producere
Az 1951-es születésû hongkongi Nansun Shi statisztikát és számítástechnikát tanult a Politechnic of North Londonon. Amikor 1975-ben visszatért Hongkongba, egy PR tanácsadócéghez került, amely olyan nagynevû megbízóknak dolgozott, mint a Hong Kong and Shanghai Banking Corporation vagy akár a Hong Kong Telephone Company. Ekkor a helyi állami televíziónál szabadúszó mûsorvezetõként is dolgozott a Television Broadcasts Ltd. nagyobb varietémûsoraiban.
1978-ban Nansun értékesítésösztönzés területét felügyelõ szakemberként dolgozott az azóta megszûnt Commercial Television Ltd.-nél, és az összes fontosabb szerzõdéssel összefüggõ munkákban benne volt. A Commercial Television Ltd. megszûnését követõen Nansun a Rediffusion Television Ltd.-hez került. Munkaköre számos helyi produkcióhoz és ifjúsági programhoz kötötte, ezen kívül a külföldi kapcsolatokat is felügyelte.
1981 júniusában Nansun otthagyta a Rediffusion Television Ltd.-t és a Cinema City Company Ltd.-hez került felelõs beosztásba. A forgalmazás, az adminisztráció illetve a személyi ügyek tartoztak hozzá. Ezen felül társproducerként mûködött közre a Cinema City sikerprodukcióiban, így például az Õrült küldetés (Aces Go Places), a Kettõn áll a vásár (It Takes Two), illetve a "He Lives by Night"-ban.
Közben Nansun egyre feljebb került a ranglétrán. Elnök-vezérigazgatói státuszba került, és immár az õ nevéhez fûzõdik újabb szórakoztatóipari vállalatok beindítása, amilyen például a Cinema City Recording Studio Co. Ltd. (a Polygram Records-al együttmûködésben), a Cinepoly Records Co. Ltd., valamint a Cinema City Film Studio Ltd. Nansun ezután férjével, Tsui Hark-kal közösen alapította meg a Film Workshop Ltd. nevû független filmvállalatot.
1989 márciusában a Hong Kong Cable Communications Ltd.-nél programkonzultánsi kinevezést kapott.
Nansun 1991-ben igazgatói illetve vezérigazgatói státuszban került a CIM Group of Companies média részlegéhez. Innentõl kezdve Nansun számos új üzleti terület mûködéséért volt felelõs oly módon, hogy a hangsúly elsõsorban a kínai piacra tevõdött. Egyike a Nansun által beindított két figyelemre méltó médiaprojektnek egy olyan kábelkoncesszió, amely 4 év alatt 400 ezer elõfizetõt eredményezett, illetve egy zene- és videóprodukciós vállalat, a Zhonglu Intelligent Audio Visual Co. Ltd. létrehozása. Nansun mindkét cégnél elnökhelyettesi és vezérigazgatói beosztásban dolgozott.
1996-ban Nansun feladta a CIM Group-nál meglévõ állását abból a megfontolásból, hogy a jõvõben egyéb filmes tevékenységeire illetve saját vállalatára összpontosíthasson.
Richard G. Murphy - a film társproducere
Ami a szórakoztatóipart illeti, Richard G. Murphy szakmai múltjába a színészettõl kezdve a tévés producerkedésen keresztül a játékfilmek elõhívásáig szinte minden belefért.
Elõször a New York Universityre járt, késõbb a Circle In the Square Theater-ben tanult színészmesterséget, majd hamarosan a CBS "Love of Life" és "Search for Tomorrow" címû sorozatában, tûnt föl, emellett számtalan hirdetésben is szerephez jutott. Los Angelesbe kerülése után Murphy tevékenysége immár a kulisszák mögött zajlott, innentõl kezdve tévéproducerséggel és forgatókönyvek gondozásával foglalkozott.
Szakmai karrierjének egy késõbbi állomása volt, amikor ismét keletre költözött, és Stamfordban, a Veston Pictures-nél dramaturgként kezdett dolgozni. Amikor azonban lehetõsége volt a forgatókönyvírásra, valamint arra, hogy producerként dolgozhasson, Murphy mégiscsak visszatért a nyugati partra. A KTTV Fox Television-nál, ahol többek között társproducerként segített beindítani a "Comedy Express" címû késõ esti sorozatot.
Murphy örök szerelme, a színház, azért mégsem hagyta nyugodni. Ennek köszönhetõ a "The Lilac Tree" címû színpadi mû megírása, amelyet sokáig játszottak Los Angeles-ben a Group Repertory Theater-ben. Emellett társszerzõként vett részt az "And Now for My Next Life" címû egyszemélyes musical megírásában, amely a Melrose Avenue-i Zephyr Theatre-ben került bemutatásra.
A Van Damme Entertainment-hez kapcsolódó hivatalos beosztásából kifolyólag Murphy számos olyan film elõkészítésében illetve azok társproduceri munkálataiban vett részt, amelyekben Jean-Claude Van Damme szerepelt. Ilyen többek között az Idõzsaru (TimeCop), amelybõl hamarosan tévésorozat készül.
Peter Nelson - a film társproducere
Peter Nelson eredetileg politikatudományt tanult, a szórakoztatóiparba úgy került be, hogy egy független filmalkotás, a Bíborköd (Purple Haze) színészi meghallgatását követõen fõszerepet kapott. David Burton Murris "Purple Haze" címû filmje az 1982-es USA Film Festival-on megkapta a legjobb elsõ filmnek járó díjat. Maga a fesztivál azóta nagy változáson ment keresztül, és hihetetlen népszerûségének köszönhetõen komoly mûvészeti eseményként tartják számon. Ma már a Sundance Filmfesztivál néven ismerjük. Nelson pályafutásának ezt követõ tizenkét esztendeje során filmen és a televízióban egyaránt szerepelt.
A "The Harvest" címû független filmalkotás – amelyben Nelson egyebek között producerként is részt vett – egyúttal azt is jelentette, hogy átkerült a felvevõgép másik oldalára. Az elmúlt négy év során Nelson a Signature Entertainment Group-nál dolgozott olyan vezetõ beosztásban, amelynek kapcsán feladatköre a filmek elõkészítése, költségvetési és felügyeleti munkálatainak elvégzése, továbbá a forgatás során a forgatókönyvek esetleges módosítása volt.
Steven E. de Souza - a film forgatókönyvírója
Steven E. de Souza az elmúlt évtized legtermékenyebb forgatókönyvírói közé tartozik Hollywoodban. Felsorolásként csak néhány az egész világot lebilincselõ, eseményekben igencsak dúskáló filmekbõl, amelyek forgatókönyve az õ nevéhez fûzõdik: a 48 óra (48 HRS), a Kommandó (Commando), a Menekülõ ember (The Running Man), a Drágán add az életed és a Még drágább az életed (Die Hard 1-2), a Visszakézbõl (Ricochet) vagy akár a Flintstone család (The Flintstones).
De Souza elsõ saját sztoriját még középiskolás korában publikálták. Az írást a pennsylvaniai Állami Egyetem hallgatójaként is folytatta, késõbb pedig szülõvárosában, Philadelphiában dolgozott a televízióban mint rendezõ. Nem sokkal ezután Los Angelesbe költözött. Itt a Universal Studios-nál filmdramaturgként dolgozott és számos tévésorozat forgatókönyve füzõdött a nevéhez. Olyan sorozatok ezek, amelyekben az akció- és kalandfilm egyfajta sajátos humorral ötvözõdik.
Ezt követõen a Paramount Pictureshez került, ahol néhány figyelemreméltó tévés produkció elkészültében bábáskodott. Ekkor a stúdió olyan játékfilm-forgatókönyv megírásával bízta meg, amelyben megvan a kalandfilmnek és a humornak az elõbb említett egyvelege. Ennek eredménye lett azután a 48 óra (48 HRS), amely egyúttal az akkor 19 éves Eddie Murphy filmes karrierjét is elindította.
A forgatókönyvírás mellett de Souza rendezett a Mesék a kriptából (Tales from the Crypt) címû HBO sorozatban, írt ezen kívül több mint hatvan tévéfilmet, tévés produceri minõségében végzett egyéb munkái pedig 120 órányi anyagot tesznek ki. Õ a rendezõje a Jean-Claude Van Damme és az azóta elhunyt Raul Julia fõszereplésével készült Harc a végsõkig (Street Fighter) címû filmnek, emellett cikkei jelentek meg a New York Times, a Los Angeles Times és a Premiere magazin hasábjain egyaránt.
Tsui Hark - a film rendezõje
Tsui Hark Hongkong legelismertebb filmes szakembereinek egyike. Több mint ötven játékfilmmel dicsekedhet. Az amerikai közönség elõtt rendezõként a Jean-Claude Van Damme fõszereplésével készült Nyerõ páros (Double Team) címû filmmel mutatkozott be.
Az 1950-es születésõ Tsui tizenhárom évesen kezdett 8 mm-es kísérleti filmeket készíteni. 1977-ben került a Hong Kong Commercial Television Co. Ltd.-hez, ahol a klasszikusnak számító Gold Dagger Romance- sorozat rendezését bízták rá. A sorozat fölkeltette néhány filmproducer figyelmét, akik 1979-ben felkérték Tsuit a "Butterfly Murders" címû filmdráma megrendezésére, amely a rendezõ elsõ igazi kosztümös filmje volt. A filmet stílusát és technikáját tekintve újító szándékú alkotásként harangozták be. Történt mindez egy olyan idõszakban, amikor a piacot elárasztották az ötletszegény Kung-Fu filmek.
Tsui harmadik filmjét, a "Dangerous Encounter of the First Kind"- ot a helyi filmcenzorok betiltották, mivel annak tartalmát túlzottan átpolitizáltnak vélték. Tsui kénytelen volt átírni a filmet, így végül egy szolídabb változat került bemutatásra.
Tsui negyedik filmjét az "All the Wrong Clues...For the Right Solution"-t az 1981-es tajvani Arany Ló-díjak közül a legjobb rendezõnek járó díjjal jutalmazták. Következõ filmje – az "Aces Go Places" – 1984-ben került bemutatásra, és több mint 30 millió hongkongi dollár bevételt hozott, ami egyúttal hogkongi rekordot is döntött.
A Tsui Hark és felesége, Nansun Shi által 1984 áprilisában alapított filmgyártó cég elsõ filmje a "Shanghai Blues" címû alkotás volt, amely elnyerte az 1985-ös hongkongi filmfesztivál tíz legjobb kínai filmjének járó egyik díját, majd azt követõen eljutott húsznál is több nemzetközi filmfesztiválra is.
Színészként Tsui olyan filmekben szerepelt, mint amilyen a "Run Tiger Run", a "Working Class", az "In the Line of Duty", a "The Super Cops", vagy éppen a "The Final Victory". Ez utóbbiban nyújtott alakításáért nevezték a legjobb mellékszereplõnek kijáró 1988-as hogkongi filmfesztivál díjazottjai közé.
Az "A Better Tomorrow" címû film – amelynek Tsui Hark volt a producere – 1986-os hongkongi bemutatásakor ismét nézettségi rekordot döntött. Ezt követõen rendezte Tsui a Peking Opera Blues címû filmet, amelyrõl a kritikák világszerte dicshimnuszokat zengtek.
1987-ben Tsui az "A Chinese Ghost Story" címû alkotásával a hongkongi filmtörténet egy újabb mérföldkövéhez érkezett. A filmet az 1988-ban Portugáliában megrendezett portói filmfesztiválon a legjobb filmnek járó díjjal jutalmazták. Ugyanez a film az 1987-es tajpeji filmfesztiválon az egyik Arany Ló Díjjal jutalmazott alkotás volt, ezen kívül egyéb hongkongi szakmai díjakat is kapott, valamint a hongkongi filmes díjak közül is ennek a filmnek ítéltek hármat.
1988 októberében a Fantasztikus Filmek tokiói fesztiválján Tsui Hark néhány korábbi alkotását ismét bemutatták ("Shanghai Blues" , "A Chinese Ghost Story"). 1993 szeptemberében Tsui Hark-filmfesztivált rendeztek Japánban, 1993 októbere és decembere között pedig egy olyan bemutatóval turnéztak Tajvanban, ahol a Tsui Hark-filmek speciális effektusait mutatták be.
1989-ben Tsui Hark újabb sikert aratott az "A Better Tomorrow III"-mal, amelynek fõ helyszíne Vietnam volt. A "The Killer" címû film – amelynek Tsui volt a producere – a magasztaló kritikáknak köszönhetõen jutott el az észak-amerikai forgalmazásig.
1990-ben a 'Swordsman' és az "A Chinese Ghost Story III" megerõsítette Tsui Hark szakmai tekintélyét a harci filmek mûfajában, és az újabb fesztiváldíj sem maradt el. Emellet Tsui Hark nyerte el 1990 decemberében az Év Rendezõje Díjat is.
Az 1992-es díjazandó hongkongi filmek között a "Once Upon a Time In China II" címû film kapcsán Tsuit jelölték a legjobb rendezõnek járó díjra. Emellett a portói filmfesztiválon "A Chinese Ghost Story III" kapta a legjobb speciális effektusokért járó díjat.
1992-ben a "Swordsman II", a "Once Upon a Time In China II" és a "Dragon Inn" egyaránt kasszasikert könyvelhettek el az ázsiai piacon. A "The King of Chess", amelynek Tsui volt a producere és egyik rendezõje, Olaszországban egy nemzetközi fesztiválon Arany Flaiano Díj-at kapott.
1993-ban a "Swordsman III" és a "Once Upon a Time In China II" a 12-ik hongkongi fesztivál díjai közül elnyerte a legjobb jelmeztervezõnek illetve a harcmûvészeti szempontból legjobbnak ítélt filmnek járó díjat.
1994-ben Tsui producerként és rendezõként egyaránt részt vett a "The Lovers" címû romantikus-tragikus filmalkotás létrehozásában. A filmet egyébként gyakorta a 'kelet Rómeó és Júliá'-jaként tartják számon. Ezt követõen Tsui ismét a romantikus mûfajban jeleskedett, amikor leforgatta a "Love In The Time of Twilight" címû filmfantáziát. Ugyanabban az évben készült el a "Once Upon a Time In China V" is.
1996-ban ezen kívül Tsui Harkújabb három nagysikerû film producereként mûködött közre. Ezek a "Shanghai Grand", a "Once Upon A Time In China – In America".
James Leung - a film látványtervezõje
James Leung tanulmányit Hongkongban végezte a Politechnic University hallgatójaként. Számos Tsui Hark filmben dolgozott, többek közt a "The Chinese Ghost Story 3"-ban, a "Swordsman I és II"-ben, a "Once a Thief"-ben és a "Bullet In the Head"-ben.
Ben Luk - a film jelmeztervezõje
Ben Luk jelmeztervezõ ezt megelõzõen a "The Killer" címû filmben dolgozott együtt Tsui Harkkal, akkor díszlettervezõi minõségben. A filmszakmán belül elõször a reklámfilmek területén dolgozott, ezt követték a játékfilmek.
Luk az "Alan and Eric" címû független filmalkotás kapcsán forgatott az Egyesült Államokban is. A filmet egyébként a kritika igen jól fogadta.
William Fung - a film jelmeztervezõje
William Fung Hongkongban született és ott folytatta tanulmányait is. Divattervezõ-hallgatóként számos versenyt nyert. Négy évet töltött New Yorkban és Torontóban, majd a Lindsay Chan fõszereplésével készült 1997-es portugál filmfesztivál-nyertes "To Live" címû film jelmeztervezõjeként mûködött közre. Legutóbbi munkája a Kínában forgatott "Crossings" címû Eva Chan-film.
Arthur Wong - a film operatõre
Arthur Wong a Rajtaütés címû filmet megelõzõen már dolgozott Tsui Hrak rendezõvel: a "Once Upon a Time in China" címû produkciót fényképezte. Számos további produkció fotografálása fûzõdik a nevéhez, ezek közül néhány: "Somebody Up There Likes Me", "The Iron Monkey", "Love and the City".