József Attila lakótelep - ahogy én látom

A honlap jelmondata: Rám vár a Föld minden tája

A honlap elsődleGes - titkos - Célját csak azok ismerik, akik nem véletlenül látogattak el ide.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy milyen sorrendben épülhettek fel ezek a házak. Nem nagyon emlékszem, mert akkoriban én még nagyon kicsi voltam és nem is érdekelt a dolog. Most viszont, hogy szeretném elmondani, megpróbáltam utánanézni. A mindenféle Internetes írások mellett láttam néhány dátummal ellátott tervrajzot, beszélgettem emberekkel, megfigyeltem a háztípusokat, és nem utolsósorban sokat segítettek a Galériában is látható fényképek. Ezek legnagyobb részét szintén az Interneten találtam, néhányat a családi albumból szkenneltem be, de azonosításul és összehasonlításul készítettem néhányat 2013 tavaszán is.

A lakótelep építését a hírhedt Mária Valéria nyomortelep helyén kezdték el 1957-ben. Négy ütemben épült. 1957-1961-ig, az első ütemben a Mária-Valéria legszegényebb részét számolták fel. Ez az Üllői út - Dési Huber utca - Egyetértés utca - Csárdás köz - Ifjúmunkás utca - Pöttyös utca - Üllői út által közrefogott terület. Óvodák, bölcsődék, korszerű közért, orvosi rendelő, és egy szép iskola is épült itt. Az Üllői út mentén, a Pöttyös utcától a Határ útig tartó szakaszt, a "kis házakat" sokáig meghagyták. Ott voltak a legkevésbé romos, téglából épült barakk házak. Ma az Aszódi út környékén lehet még hasonlókat látni - persze felújított, rendben tartott formában, kicsi előkertekkel, szűk, régen földes-sáros, manapság már többnyire aszfaltozott utcácskákkal.

A második ütem végére, 1966-ra, a belső részen szinte teljesen eltűnt a nyomortelep. Újabb iskolák épültek, könyvesbolt, húsbolt, gyógyszertárak, fodrász. Nyaranta valamelyik egyesület (talán a Fradi) kerékpár versenyei miatt zártak le néhány utcát, és az egész lakótelep folyamatosan tele volt gyerekekkel.

A harmadik ütem befejezésére, 1973-ban Pest és Buda egyesítésének centenáriumára elkészült Budapest akkori egyik legkorszerűbb mozija is, a Pest-Buda mozi. Bemutató mozinak szánták, de a lakótelepiek bánatára csak második vonalban hozták ide a filmeket. Viszont így is megindult az élet a szépen kialakított parkok környékén, az újonnan átadott játszótéren, és a sportpályán is. Sajnos a mozi épülete több mint tíz évig gazdátlanul állt. Mostanában a helyi Görög Önkormányzat kezdte birtokba venni. Bekerítették, őrzik, és talán valamikorra felújítják.

A negyedik ütemet 1980-ban új (70-es, 80-as évek stílusának megfelelő) panelházak építésével, és a 3-as Metró itteni szakaszának megépítésével együtt fejezték be. Ekkor, az Üllői út mentén lévő „kis-házak” bontásával szűnt meg végleg a Valéria.

Háztípusok

A hírhedt nyomortelepet tulajdonképpen már az első ütemben épült házak építésével megszűntették. Ezek a házak külsőre egységesek ugyan, mégis megfigyelhető rajtuk a kor építési technológiájának fejlődése. Alapvetően kétféle stílusú ház épült: Különféle három és négyemeletesek mellett megépültek azok a toronyházak is, melyek tervezéséért - a középületek tervezőivel együtt - Ybl-díjat adtak. A három és négyemeletes tömbházak mellett ezek a toronyházak adják meg a lakótelep egységességét, és a házak közötti tágas játszóterek, és sétányok pedig otthonosságát. A házak ugyan egységesek, azonban az apró részletek alapján meg lehet állapítani, hogy melyek épülhettek egy időben, és a kialakítások korszerűsége talán az építés sorrendjére is utal. Ha végig sétálunk a házak között, ma már elég nehéz behatárolni, hogy melyek az azonos típusúak, ugyanis a legtöbbjüket felújították, és átfestették. Régebben az azonos korú és típusú házak mind ugyanolyan színűek voltak.

Először 3-4 emeletes téglaházak épültek a Dési Huber és az Ifjúmunkás utcában, valamint megépült az első óvoda is. Ezek a legrégebbi három és négyemeletesek (egyik felük három, másik négy emeletes) szürkék, vagy sárgák, voltak. Ezeknek a házaknak csak az egyik felén van pince. Bejáratuk, és lépcsőházuk zártabb kialakítású, betonrácsos, és talán az ablakaik is kisebbek.

A téglaházak modernebb változatával, közösségi házzal, és néhány 7-8 emeletes „toronyházzal” folytatták az építkezést (egyik felén hét, a másikon nyolc emeletes). Ez a háromemeletes generáció bordó volt, vagy kék, a toronyházakat téglaszín-fehér, valamint szürke-sárga változatban adták át. Kicsit már tágasabb lépcsőházuk van, de még a bejárat a későbbiekhez képest zártabb. Végig van pincéjük, de néhányuknál a pince a ház oldalából nyílik, nem a lépcsőházból, és nincs minden lakásnak külön tárolója.

Téglából épült a lakótelep mai központjában egy furcsa alakú szalagház is, a földszintjén különféle üzletekkel, előtte presszóval. Az utcafronton erkélyes, de a játszótér felé függőfolyosós kialakítású. Négy különálló lépcsőházából kettő látja el a ház egyik felét, és kettőből csak a másik felébe lehet felmenni. Ma már a két házrésznek külön címe van. Egyik fele a Dési Huber utca 20. a másik pedig a Pöttyös utca 11. Ebből a házból csak ezt az egyet építették.

Később megjelent az új építőanyag, a kohóhabsalak beton. A téglával vegyesen alkalmazva egy korszerűbb építési technológiát is bevezettek: az előre megépített fürdőszobákat egyben daruzták be a felhúzott falak közé. Az első ütem végétől a harmadik ütem végéig főleg ezt az építőanyagot és technológiát alkalmazták.

A Dési Huber utca elején, a páros oldalon épült háromemeletesek kékek voltak, csak az ablak alatti részük volt bordó. Az említett új technológiával korszerűbb, komfortosabb házakat építettek. Ezek a házak lettek a későbbi, második és harmadik ütemben épült 4 emeletesek alaptípusai. Ezek a házak már világos, tágas lépcsőházat és bejáratot kaptak. A pincéjüket lakásonként téglafalakkal külön tárolókra osztották, és beton alapot kaptak. A lapostető kialakítása eltér az addigiaktól, - már nem külső ereszcsatornás - de a későbbi négyemeletesekét már ezekhez képest is egyszerűsítették. Ekkor kapott a lakótelep egy újabb óvodát, korszerű, emeletes iskolát, és egy közértet.

Akkori szóhasználattal a lakótelepi lakások "komfortos" és "összkomfortos" kivitelben készültek. Ez azt jelentette, hogy víz-, és villanyvezeték, fürdőszoba, WC mindenhol volt, de csak az összkomfortosokban volt távfűtés. A többiben vas-, vagy cserépkályhás, széntüzelésű volt. A távfűtésesek kazánja is a lakótelepen volt, a mai nagyjátszótér pihenőpark részében, ahol a Madáretető-park is van.

A második és harmadik ütemben nagyon sok négyemeletes házat építettek, és még az Ybl-díjas toronyházaknak is készültek modernebb technológiájú változatai. A négyemeleteseknek háromféle lakáselosztású változata is létezik, de alapvető kialakításuk hasonló. Újabb közértek, éttermek, iskolák épültek, megindult a lakótelepen a 81-es buszjárat is, és ekkor, 1973-ban adták át a Pest-Buda mozit. Azelőtt arra a térre cirkuszosok céllövöldések és vidámparkosok jártak évente.

A negyedik ütemben már a 70-es, 80-as évek panel stílusában épültek a házak. Ezek a mindenki által mumusként emlegetett igazi panelházak. A lakótelephez igazítva szerencsére elég nagy teret hagytak közöttük, így az Üllői úti szalagházaktól eltekintve nem tűnnek betonrengetegnek.

A képek között, a Galériában egy térképen bejelöltem két útvonalat, ahol az első ütem szerintem legjellegzetesebb épületei megfigyelhetők.