József Attila lakótelep - ahogy én látom

A honlap jelmondata: Rám vár a Föld minden tája

A honlap elsődleGes - titkos - Célját csak azok ismerik, akik nem véletlenül látogattak el ide.

A honlap elkészítésével volt egy másik célom is: Egyszerű. Szeretném bemutatni szűkebb környezetemet, a József Attila lakótelepet, annak is főként az első lépcsőben (1957-1961) elkészült részét. (Érdekességként megemlítem, hogy még a Mária Valéria telep megépülése előtt, amikor még katonai gyakorlótér állt itt, 1909. október 17-én innen szállt fel először Magyarországon repülőgép Louis Bleriot-val a fedélzetén. Emlékezzünk az első repülésre ) Itt nőttem fel, itt ismertem meg a feleségemet, itt neveltem fel a gyerekeimet és itt lakom most is. Szüleimmel 1961 februárjában költöztünk ide, természetesen akkor én még nagyon kicsi voltam. Tulajdonképpen gyerekként néztem végig, hogy épül fel a lakótelep. Most ennek az otthonos, emberi léptékű, barátságos lakótelepnek a történetét szeretném elmesélni. Azt, hogy ebből a rossz hírű nyomortelepből hogyan lett a József Attila lakótelep.

A hírhedt Mária-Valéria nyomortelep életéről érdekes szociográfiát írt 1960-ban Szamos Rudolf "Barakkváros" címmel. Ő az, aki a "Kántor nyomoz" és a "Kántor a nagyvárosban" című regényeket is írta, melyeknek egyes történetei szintén a Valériához kapcsolódnak.

Mi már az épülő József Attila lakótelepre költöztünk, és itt nőttünk fel. Szívünkhöz nőtt. Az a hír járta, hogy itt lakott Albert Flórián, Mádi Szabó Gábor, és még sok híres ember. Messziről talán láttam is őket. Mondhatjátok, hogy sok hasonló lakótelep épült Budapesten. Igaz, de ahogy én tudom, ez Budapest első rendezett lakótelepe. Ez mindenképpen kicsit kiemeli a többi közül. Meg az, hogy Budapest legzűrösebb nyomortelepének a helyére építették. Meg az, hogy az építés alatt a lakótelepen forgatták 1963-ban a Hattyúdal című filmet. A film tulajdonképpen az épülő lakótelepről szól, és arról, hogy hogy fogadták az építkezést az előtte itt lakók, és az ide költözők. Az, hogy itt forgatták, és hogy erről a lakótelepről szól, külön felértékeli számunkra ezt az amúgy is jó filmet. A főszereplők már akkor is, és azóta is közkedvelt, híres színészek voltak: Páger Antal, Bodrogi Gyula, Sztankay István, Várkonyi Zoltán, Pécsi Ildikó, Béres Ilona, stb. A honlap jelmondata is a film egyik legjobb betétdalának egy szövegrészlete: Rám vár a Föld minden tája, kék az ég, enyém a nyár, Nem gyűjtök családi házra, család rám sehol se vár... A másik, ugyanilyen ismert betétdal pedig a Villa negra! Biztosan sokan emlékeztek rá.

Ideköltözésünk után néhány évig a Dési Huber utca másik (páratlan számozású) oldalán, a házunkkal szemben még fabódék voltak - a Mária Valéria telep bontás alatt lévő maradványai. Volt, amelyikben még zöldséget árultak, de szerintem a bódék közé még a szüleim se nagyon mentek be. A házunk mögött toronyház épült, és amerre csak néztünk, mindenfelé toronydaruk ágaskodtak. Néhány év alatt a ma is megszokott házak vettek körül bennünket. Szinte egyik pillanatról a másikra, az utca túloldalán már nem a bódék álltak, hanem a mi házunkhoz hasonló négyemeletesek. Autók még alig jártak erre, a szódavizet szállító lovas kocsi után futkostunk néha. Külön hír volt, ha valaki motort vett, vagy autót nyert. Néhányszor még igazi taligás ószerest is láttunk, kerékpáros rendőrt, és a tereken (a homokozó körül) parkőrök jártak. Kicsit féltünk tőlük. Egyszer a homokozóba elásott labdánkat egyikük "segített" kiásni a botjával - kiszúrta. :( Sokan játszottunk együtt gyerekek. Szinte minden délután, és este lámpagyújtásig. A házak körül és az olajbokrok takarásában nagy brancsokban hunyót játszottunk, labdáztunk. Nyáron, amikor mindenfelé locsolták a parkokat, mi azon versenyeztünk, hogy ki mer átrohanni a vízsugáron. A nagyobbak megtanították nekünk, hogyan lehet felmászni a házak melletti porolókra, vagy a gázvezeték mérőházainak tetejére, és amikor mi is megnőttünk, együtt bicikliztünk a játszótereken, vagy az akkor még majdnem üres parkolókban. Ide jártunk bölcsödébe, óvodába és az iskola is a közelünkben volt. Ugráltunk a Pest-Buda mozi alapjának ásott mély gödörben, és örültünk, amikor elkészült az új nagyjátszótér a Dési Huber utca végén, ahol még az elemes motorcsónakokat is megúsztathattuk az erre kialakított tavacskában. Emlékszem, hogy a gőzmozdonyokból kialakított központi kazán, ahonnan a legkorszerűbb - összkomfortos - házak fűtését és meleg vizes hálózatát látták el, szintén erre volt, a mai pihenőpark és Madáretető-park helyén. Azt is tudom, hogy az újszülöttek Rózsaparkja melletti óvodának az udvarán van egy fókaszobor, ami mellett kell lennie egy kis halacskának is. Már vagy nincs ott, vagy betemették. Erre már a közelben lakók sem nagyon emlékezhetnek, és a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat dolgozói sem, akik ma az épületnek ezt a részét használják.

Érdemes egy rövid sétát tenni a lakótelepen. Főleg annak az első ütemben épült részén. Nézzétek meg a jellegzetes házakat, és a házak közötti parkokat, játszótereket, ahol az eurokonform játszótéri eszközök mellett itt-ott még a régi (60-as évekbeli) homokozók, hinták és mászókák maradványait is meg lehet találni. Régen mindenhova olajbokrokat ültettek, amiknek ma már sok helyen csak az elfűrészelt csonkjait lehet látni, de amit meghagytak, azok szép nagyra nőttek. Itt-ott a házak között még a porolók is megmaradtak. Szombatonként ezeken tisztították az asszonyok a szőnyegeket, ugyanis a porszívó és a mosógép luxuscikknek számított a hatvanas évek elején. Ha nézelődtök séta közben, akkor a Dési Huber utca és a Pöttyös utca találkozásánál a parkban felfedezhetitek a névadó József Attila emléktábláját is.

Manapság a sok szép park fái hatalmasra nőttek - sok helyen magasabbak, mint a három és négyemeletesek. Mókusok ugrálnak a fákon, és sünök rohangálnak a bokrok között. Sokan azt mondják, olyan, mintha az erdőben épült volna fel a telep, pedig az erdő nőtt a házak köré.