Figyelem! előrebocsátom, hogy szakemberek, hozzáértők és egyáltalán senki ne vegye komolyan a továbbiakat, itt ugyanis nem azt közlöm, hogy miként kell elkészíteni eme hangszert, csupán azt, hogy én hogyan csináltam. Van különbség! Ez a hangszer a lányomnak, Darinkának készült a 2. azaz második születésnapjára, tehát nem a pontosság és a szépség volt a legfőbb szempont, hanem a strapabírás. Mert hát tudjuk, egy gyerkőc nem biztos, hogy egyből leül és kér egy "A"-t, sokkal inkább fenyeget az a veszély, hogy a család kutyáját próbálja jobb belátásra bírni új játékszerével, ne adj' isten megpróbál vele beverni egy szeget az üvegajtó közepébe. Hát, ebből indultam ki.
Szóval, ami pénzbe került, az a húrkészlet, szerszámokkal rendelkeztem, amivel meg nem, azt kölcsönkértem. Íme a hozzávalók:
- Egy darab bükkfa, mondjuk tetőlécből kb. 40x7x4-es
- Egy fenyő polclap
- Két maradék lambéria csík kb. 40 cm hosszú
- Húrkészlet
- Kulcsok 4 db
- Egy csík erősebb műanyag darab
- Néhány (12) gitárbund (lehet használt)
- És némi ragasztó, lakk, pác, csavarok.
Na persze nem úgy álltam neki, hogy kimegyek a sufniba és összedobok egy hangszert. A folyamatot gondos kutatómunka előzte meg az interneten, majd ezt követően jött a rajzlap és 3 hétig rajzoltam. A kivitelezés 4-5 hetet vett igénybe napi 1-3 óra elfoglaltsággal és néhány olyan nappal együtt, amikor nem dolgoztam a fadarabon.
Nézzük hát, hogy kezdődött. Ezen a rajzon dolgoztam három hetet, majdnem annyit, mint magával a hangszer elkészítésével. Hosszú internetes adatgyűjtés folyt mindeközben. Aztán kimentem a műhelybe, és kiválasztottam néhány szimpatikus fadarabot.
Test
Nyak, Fej
Káva
Nut
Felrajzoltam a test formáját a polclapra, majd a haveromtól kölcsönkapott dekopírral kivágtam az elő- és a hátlapot. A hátlapon kereszt-, az előlapon hosszanti irányúak a rostok. Sok választásom nem volt, mert az anyagban volt pár csavarhely, amit muszáj volt elközletnem. Még aznap összeragasztottam a nyaknak-valót egy kisebb "pöcökkel", amit a saját anyagából vágtam le. Ez lesz a nyak test felőli vége. Egyenesre csiszoltam később, hogy szépen felfeküdjön a testre. Ezután kicsit összecsiszoltam a test két főelemét.
A káva. Ezen sokat törtem a fejem. Áztatás, forró vason hajlítás, formába préselés. Így lenne sportszerű, "de mivel itthon vagyok, úgy csinálom, ahogy nekem tetszik" - gondoltam, és nekiláttam kicsit máshogy. A mellékelt képen látható ezen megoldás. Így talán tényleg elég merev lesz és jól veszi majd a felmerülő akadályokat. A test hátsó részén is hagytam egy kis átmenetet a fedlap és a hátlap között. Így jobban összefogja a két felét, sőt bele lehet fúrni a húrláb csavarjait. Erre azért van szükség, mert így bármekkora húrcibálást kibír a hangszer. A hanglyuk középpontját elintéztem egy fúróval, aztán jött a dekopír.
Ezen a ponton még nem ragasztottam össze az egész testet, csak a "kávát" a hátlaphoz. A fedlapot csak ráfogattam, hogy stabilabb legyen a szorítás, és hogy simább legyen a fedlap későbbi illesztése. Be is jött, keveset kellett gyalulni. Ezután következett a két lap bemarása. Kábé az anyag felét forgácsoltam le, laponként fél centit. Hogy mivel? Hát, megfelelő szerszám híján: Csavarhúzóval és kalapáccsal véstem, majd simítás gyanánt végigtoltam rajta egy hengeres csiszolókövet egy kisebb barkács géppel, de mivel a gép gyorsan melegedett, ez a folyamat napokig tartott. A kő meg égette a fát, ami füstölt, a feleségem pedig minden este zsörtölődött amiatt, hogy mennyire büdös tudok lenni ettől a melótól. Én viszont csak mosolyogtam, mert csak a CÉL lebegett a szemem előtt.
Na, végre összeragasszuk a fadarabokat, meglátjuk, milyen formát adnak együtt.
Fadarabokkal puhítottam a szorítást, ne hogy a testet megkarcolják a pofák.
Nos, amíg a ragasztó szárad, nekiláttam, hogy a nyaknak-valót nagyjából vízszintbe hozzam. Ehhez kellett egy egyenes felület, valamint durva csiszolóvászon. Meg némi karizom és sok türelem. Ezután a fej dőlésszögét is le kellett csiszolni az imént felsoroltak segítségével. Sajnos nem vittem magammal a fényképezőgépet, mikor a nyakat kifaragtam. Ehhez is segítségül hívtam a csavarhúzót, a kalapácsot és a csiszvásznat. Mikor kész lett a fej is, amit minden oldalról alaposan meg kellett munkálni, hiszen ez a hangszer "arca", - legalábbis szerintem -, akkor fúrtam rá 4 db 10mm-es lyukat. Ebbe jönnek majd a Strato-kulcsok. Kifúrtam még egy lyukat is a test felőli lábazaton, hogy a ragasztást majd egy csavar is erősítse. (Ez volt a szerencsém, mert a testet nem tudtam elég pontosra munkálni, és mint kiderült, a nyakat sem.) Mivel túl közel találtam dolgozni a vésővel a nyakon húzott vonalakhoz, több ízben is vonalon belülre hasítottam. Ez nem túl esztétikus, de nagyon jó lecke volt. Nem szabad így. Martam helyet a nyakmerevítő pálcának is. Nem menetes pálca, csak egy 5-6mm átmérőjű gömbvas (vagy hogyhíjják) lesz beszerelve. Ez volt otthon. :)
A nyak cicomázásának megunása után újra elővettem a testet, és pár napi ráspolyozással egy vonalba hoztam a kávát és a fedlapot a hátlappal. Tekintve a ragasztás elcsúszását, bőven akadt dolgom ezzel is. Amikor elkészült, mattra csisszantottam a testet és összeragasztottam (meg csavaroztam) a nyakkal. Azért most, mert így vízszintben tudtam tartani a fedlapot és a nyak vonalát, ahova majd a fogólap kerül (a kedvencem).
A fogólapot is bikkfábul reszeltem. Azért a kedvencem, mert olyan kis egyszerűnek tűnik, pedig itt került elő a tolómérő és más finomságok, hogy minden ponton 5mm vastag legyen. Se több, se kevesebb. A folyamat és a szerszámtár ismert: húzó, ütő, vászon.
