Április meséje az írógép meséje, melyet hóna alá fogott a nagy Lipemlopom Aurél.
Volt egy író, aki minden héten írt egy mesét. Írógéppel írt, mert azt
szerette volna, ha mindenki elolvassa, akinek kezébe kerül a meséje.
(Amúgy igen csúnya volt a kézírása, ezt elárulhatom. Az iskolában,
amikor még gyerek volt, többször is meg akarta buktatni a tanító
nénije szépírásból. Mindig ráírta a füzetére: Kedves Kisfiam,
legközelebb ne a macskával csináltasd meg a házi feladatodat.)
Szóval ez az író, akit Répási Ottónak hívtak megírta a meséjét,
aztán fogta a papírt, hajtott rajta egyet, hajtott rajta még egyet
és máris elkészült a papírrepülőgépe. Azzal szaladt az ablakhoz.
Az utcán villamosok és autóbuszok jártak. Répási Ottó fogta a
repülőt, berregett egyet, mintha a gép motorjai zúgnának és kidobta az
ablakon. Szállt a papírgép, körbe a városon, míg egyszerre csak lelökte
egy rendetlen szellő a földre. Ez egy igazán rendes város volt, ha
nem tudnátok, mert szemétnek itt nem volt helye csak úgy az utcán.
Mindig akadt valaki, aki észrevette, hogy ott virít valami a földön.
Lehajolt érte, felvette és elolvasta és bizonyára odaadta másoknak is,
mert sokan ismerték és szerették Répási Ottó meséit. Még a helyi újság
is közölte mindet a híres meserovatában.
Répási Ottó nem tudta, de nektek elárulom, a városban több iskolában
is alakultak Répási Ottó klubok. Kint díszelgett a nagy meseíró képe a
falon, körben meg a meséi, amiket összegyűjtöttek a diákok. Ezeknek a
kluboknak a tagjai ismerték egymást, ha valaki szerzett egy új mesét,
akkor megengedte a többieknek, hogy leírják és tovább adják. Így
terjedtek Répási történetei, s terjedt a hír is róla, hogy azért tud
ilyen szép meséket írni, mint a Búboskacsa vagy a Korpa és malacok,
mert egy ősrégi írógépen dolgozik, amiben egy valóságos békebeli tündér lakozik.
Mondtam már, hogy ez a város nagyon rendes városka volt, mindenki
szerette a nagy meseírót. Egyetlen ember kivéve, akit úgy hívtak,
hogy Lipemlopom Aurél. Becsületes foglalkozását tekintve tolvaj volt,
rabló és garázda. Egyszer talált egy mesét - Tyúkok a ketrecben - , ami nagyon tetszett neki.
- Ez az! - mondta. - Ez a nekem való élet. Mostantól fogva meséket fogok írni.
Le is húzta a lap tetejéről Répási Ottó nevét, és odaírta a sajátját, úgy ment el a helyi újsághoz.
- Mostantól jó útra tértem, meséket fogok írni! - mondta a meseoldal szerkesztőjének.
- Pompás! - mondta a meseoldal szerkesztője. - A legjobbkor érkezett.
A héten még nem jött Répási Ottótól mese. De ez nagyon tetszik. Holnaputánra kérem a következőt.
Lipemlopom Aurél magabiztosan csapta be az ajtót távozáskor. Otthon
rögtön törni kezdte a fejét, hogyan is kezdődjön a meséje. Annyit
mindenesetre felírt a lapra, hogy Mese. Írta Lipemlopom Aurél.
Teltek a percek, az órák, csak nem jutott semmi az eszébe. Biztosan
az a baj, gondolta, hogy nem olyan régi írógéppel írok, amiben még békebeli tündér lakozik.
Tudta, hogy Répási Ottó mindig otthon van, szinte ki sem teszi a lábát
a lakásából, ezért cselhez folyamodott.
- Jó napot kívánok, maga Répási úr? - csengetett be.
- Én vagyok - mondta a mesíró és megigazította a szemüvegét.
Nem emlékezett rá, hogy látta volna az ajtóban álló nem túl
bizalomgerjesztő külsejű alakot.
- Csomagja érkezett, lent van a ház előtt. - mondta Lipemlopom és
megragadta a mesíró karját. Tessék kérem igyekezni, drága az idő.
Répási Ottó semmit nem értett, csak elindult lefelé, még az ajtót
sem csukta be. Csomag, neki?
Lipemlopom Aurél ezalatt beszaladt a meseíró lakásába, hóna alá kapta
az írógépet és a másik folyosón menekült el. Otthon azonnal papírt
fűzött a gépbe, és rákoppantott az egyik billentyűre, hogy kipróbálja,
menni fog-e a meseírás. Ekkor azonban, mintha a föld alól termett
volna ott, megjelent egy tündér.
- Én vagyok az írógépben lakó Tündér Irmuska. Micsoda dolog ez,
más tulajdonát csak úgy ellopni?
Megragadta Lipemlopom Aurél fülét és elkezdte húzni. Addig húzta,
míg a kétszeresére nem nőtt.
- Így akarsz maradni, vagy visszaviszed az írógépet?
Lipemlopom belesandított a tükörbe. Bizony, majd elsírta magát.
- Viszem máris! - mondta és megint hóna alá kapta a gépet, úgy futott
Répási Ottó lakásához. Letette a küszöbre, becsengetett az ajtón
és uzsgyi, úgy eltűnt, mintha ott sem járt volna.
Répási Ottó meg kinyitotta az ajtót, bevitte az írógépet, megsimogatta
az oldalát és papírt vett elő. Azt írta a lap tetejére: Áprilisi mese.
Írta Répási Ottó.
