étfőő       

Mese egy tükörről és cserepeiről
 
 Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére
 érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer
 egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög.
 Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült
 csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált
 a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen
 felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb zöldellő
 tájakat főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes
 arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának; az
 arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem ismerhetett;
 akinek egy szeplőcske aranylott az arcán, az bizonyosan ragyás
 képűnek látta magát a tükörben. - Ugyan tréfás holmi! -
 dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor gondolatokba
 merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz pofának
 mutatta a tükör - örülhetett a gonosz ördög! Bűvészinasai -
 mert bűvésziskolája is volt az ördögnek! - csodát emlegettek,
 azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek az
 emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül már
 nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza ne
 verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni a
 tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükből, s lezuhant
 a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét. Ebből
 pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a tükör
 némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek a
 parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s akinek
 ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a fonákját
 látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan gonosz
 ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a szívébe
 fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a legrettenetesebb,
 mert a szív jéggé fagyott tőle. Voltak akkora tükördarabok is,
 hogy ablakrámába illeszthették, de ebből az ablakból nem volt
 tanácsos az arra haladó barátokat nézni; némelyik darabból
 szemüveget készítettek, s ugyancsak nehéz volt az ilyen
 szemüvegen keresztül helyesen és igazságosan ítélni meg a
 dolgokat. Az ördög úgy nevetett, hogy a hasa rengett belé,
 csiklandozta a pompás ötlet. A levegőben még szállingóztak a
 széttört tükör porszemnyi szilánkjai. No, majd mindjárt többet
 hallunk róla.