Mese egy tükörről és cserepeiről
Hallgassátok csak! Már
kezdjük is a mesét. Mire a végére
érünk, többet tudunk majd, mint most,
az elején. Volt egyszer
egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt;
maga az ördög.
Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt
sikerült
csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé
vált
a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig
erősen
felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb
zöldellő
tájakat főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket
fertelmes
arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának;
az
arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem
ismerhetett;
akinek egy szeplőcske aranylott az arcán, az bizonyosan
ragyás
képűnek látta magát a tükörben. - Ugyan tréfás holmi!
-
dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor
gondolatokba
merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz
pofának
mutatta a tükör - örülhetett a gonosz ördög! Bűvészinasai
-
mert bűvésziskolája is volt az ördögnek! - csodát
emlegettek,
azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek
az
emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül
már
nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza
ne
verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni
a
tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükből, s
lezuhant
a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét.
Ebből
pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a
tükör
némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek
a
parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s
akinek
ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a
fonákját
látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan
gonosz
ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a
szívébe
fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a
legrettenetesebb,
mert a szív jéggé fagyott tőle. Voltak akkora
tükördarabok is,
hogy ablakrámába illeszthették, de ebből az ablakból
nem volt
tanácsos az arra haladó barátokat nézni; némelyik
darabból
szemüveget készítettek, s ugyancsak nehéz volt az
ilyen
szemüvegen keresztül helyesen és igazságosan ítélni meg
a
dolgokat. Az ördög úgy nevetett, hogy a hasa rengett
belé,
csiklandozta a pompás ötlet. A levegőben még szállingóztak
a
széttört tükör porszemnyi szilánkjai. No, majd mindjárt
többet
hallunk róla.