H U M O R


                                          Maksa Zoltán: A gépjárműoktató

A seregben töltött idő egy dolog miatt mindenképpen fontos volt. Rezsőkén
megtanult gépkocsit vezetni. Az első órát míg él nem felejti el a gépjárműoktató oldalán.

Na, szóval maga az? Hát, én mondjuk azért keskenyebbre számítottam. Ne, ne, nem probléma, beteszünk még egy ülést. Jól ül? Még meg se kérdeztem, hogy autóban ült-e már? Nagyszerű, az jó. Akkor ez meg fogja könnyíteni a dolgot.
Mert ez az autó annyiba különbözik attól, amelyikben maga már ült, hogy itt nem kell a kétforintost bedobni. Meg áramszedőnk sincs. Na, figyel? Ahol most vagyunk, az... az az autó belseje. Alattunk vannak az ülések. Na ebben a típusban elöl két fotel, hátul meg egy kanapé van. Szóval ülőhelyeink úgy előre néznek. A menetirány felé. Na, ezért kérem, hogy legközelebb már ön is így foglaljon helyet! Na, akkor most nézzük a kezelőszerveket. A legfontosabb kezelőszerv a rendőrkapitányság. Erre majd később maga is rájön. Látja, odalent van három pedál! A jobb szélső gyorsításkor kell, a középső lassításkor, a bal szélső pedig akkor, ha már nem tudja, hogy mit csináljon. Ez a kerek a kormány. Két irányba is forgatható, mert ez drágább típus. Szóval ha a kvarcóramutató járásával megegyező irányba forgatja, akkor az autó balra görbül, ha ellenkezőleg, akkor ki kell fizetni a kirakatüveget. Maga még kezdő, ugye? Akkor arra kérem válasszon nevet, melyik tetszik. Mazsola vagy Tádé? Mazsola? Jó, jó, jól van, jól van. Amíg le nem vizsgázik, akkor a neve Mazsola. Vagy ha becézem, Mazsantyú. Na, a kormány közepén találhatja a dudát. Eltérően az eddig útjába került dudáktól, ebből csak egy van, ez viszont szól. Természetesen műszerfalunk is van. A közepén két órát lát. Ez a nagyobb a kilométeróra, mellette van a tankóra. Miután angol kocsiba ülünk, óránként megköszöni a drága benzint. Azt mondja: Tank jú, tank jú... Na, Mazsikám, figyeljen! Figyeljen! Ez a kar a kézifék. Teljes nevén a Budapesti Műszaki Egyetem Megállástudomány Kara. Na, ebbe kell kapaszkodni, ha a lábfék nem működik. Húzza meg fölfelé! Így. Ĺj, ne, nem kell olyan erősen. Na, a kart azt adja vissza! Így. Köszönöm. Na, most pedig menjünk ki a forgalomba! Hadd szokja magát a kocsi. Na, üljön kényelmesen! Hát kapcsolja be az övet! Hát jó, nem bánom, felőlem oda is ülhet. Hát csak nem fogja elérni a pedálokat. Nézze, nem akarok beleszólni, de mégis ajánlanám, hogy hát jöjjön már előre! Tudom, hogy ott kényelmesebb, na de hát legalább amíg tanulunk
vezessen a kormány felőli oldalon... Indítson! Pici gázt kérem, picit. Ne!
Jaj, nem annyit! Ne, ja... Ajajaj. Tekerjük le az ablakokat, hadd menjen ki
a gázszag. A kéziféket most nem tudja kiengedni, mert be van zárva a csomagtartóba. Körülnézünk! Ajánlom figyelmébe a síktükrünket, Berzegi Sámuel kisiparos alkotását. Na, indulunk! Szépem, szé... nem kell sietni. Nem kell sietni! Váltson feljebb! Kettes, jó. Kikerüljük a kerékpárost... Szóval nem volt valami tökéletes... Megállunk, index, fölsegítjük a biciklistát! Na, én úgy látom, hogy ez inkább vegyes-páros, mint kerékpáros. Remélem, maga ezután tudni fogja, hogy a kikerülésnél a kormányt is el kell fordítani. Próbáljon már... már arra koncentrálni, hogy maga most nem gyalogos. Mondja, félhangosan mondhatja: nem vagyok gyalogos, nem vagyok gyalogos... Na jó.
Akkor esetleg lemehetnénk a járdáról... Figyeljen! Ott egy zebra, vigyázzon!
Vigyá... Most mondja meg őszintén, kell nekünk az a néni? Kérjen bocsánatot tőle! Húzza le a szoknyáját az arcáról! Jól van, mára ennyi elég lesz. Rosszból is megárt a sok. Álljunk oda a két kocsi közé! Hátramenetben! Majd én segítek. Nyugodtan, nyugodtan! Lassan jöjjön hátra! Még jöhet, még jöhet, jöjjön, jöjjön csak, jöjjön! Még, még egy kicsit! Jó, most szálljon ki és nézze meg, hogy mit csinált! Hála istennek, végeztünk mára. A jövő órán megtanuljuk, hol vannak a legfontosabb kórházak. Hát szóval nézze, hogy is mondjam... én nem akarom túldicsérni az első óra után. Lehet, hogy átmegy a gyakorlati vizsgán... de hogy nem kocsival, az biztos!