Nagy Bandó András meséi

Mai mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szegény ember...
De ma már van több is! 

Hihetetlen mese

Kecskemama az erdőbe ment, s meghagyta a kisgidáknak, hogy senkinek ne nyissanak ajtót.
Ők azonban mégis kimerészkedtek a ház elé, és épp akkor sompolygott arrafelé farkas koma...
Így mormogott magában:
Milyen kár, hogy vegetáriánus lettem!

Mese a három kismalacról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kismalac Vígan éltek, mert nem engedték, hogy levágják őket, ugyanis akkor éppen 1954-et írtak. 
Aztán telt-múlt az idő, eltelt vagy két szűk esztendő, s már csak az érzékenyebb lelkű disznók fakadtak sírva, amikor a kiáltás felhangzott: Forró vizet a kopaszra!

Répamese

Élt valaha egy nyugdíjas téesztag, akinek volt egy nyugdíjas felesége. Arról voltak híresek, hogy mindig ők szedték föl a téesz répáját.
Egyszer aztán sok-sok hatalmas répa termett a téesz földjén. Csak nőtt, nőtt, nőtt a gond! 
Mikor aztán megállt a fejlődésben  a téesz! A nagyapó megpróbálta kihúzni a répákat, de nem sikerült...
Hiába segített nagyanyó, az unokák, a kutya, a macska, no meg az egérke, nem lettek készen vele...
Na, ekkor döntöttek úgy, hogy kivonul a honvédség! 

Mese a telhetetlen méhecskéről

Az egyik fejlődő kaptárban született egy kis méhecske.
Már kiskorában rájött, hogy jobb a méz, mint a mézesmadzag, s nyakra főre falta a kész mézet 
Mivel a mézet gyűjtögető szorgalmas méhek dolgozók voltak, a mi kis méhecskénk nem lehetett más, csak here 
Ebben a kis kaptárban minden dolgozóra két here jutott 
A mesemondó viszont tudja, hogy a herékről ilyen mesét nem szabad írni, ezért csak mondja: ha a mi kis méhecskénk dolgozó lett volna, az én mesém is tovább tartott volna! 

Mese a Postáról

Hol nem volt, hol nem volt, hol nem volt.

Nem volt telefonja az egyszeri embernek 

És nem is lett! 

Mese Pinokkióról

Élt valaha egy asztalosmester, akinek nem volt gyereke.
Már hogyan is lett volna?  Öreg is volt, egyedül is élt, ráadásul impotens is volt 
Dzsepettónak hívták 
Mit volt mit tenni, fogta a szerszámját, s faragott magának egy fabábut, akitől csupán azt kérte, mindig azt tegye, amit ő parancsol neki.
Pinokkió egy ideig tűrte, ameddig tűrhette, követte az utasításokat, mindent az előírásoknak megfelelően csinált, egy idő után azonban görcs állt a kezébe és a fejébe, s attól kezdve csak azt tette, amit a lelkiismerete diktált 
Az öreg ezt megelégelte, s tűzrevalót csinált belőle 
Ha Pinokkió továbbra is jó bábu maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna 

Az öreg halász és a tenger (mese)

A hosszú és fáradságos küzdelem végén az öreg halász partra vonszolta a nagy hal csontvázát, véres kezét az ingébe törölte, vállára vette tarisznyáját, s elindult a falu irányába  Meg sem állt a Halászati Tsz központjáig!  Ott aztán az elnök elé állt:
Elnök elvtárs!  Döntöttem  Mégiscsak belépek!

A róka és a holló

Az élet fáján üldögélt a holló, csőrében egy darab trappista sajtot szorongatott, s várta a rókát, ahogy az meg van írva...
Elhatározta, bármit mondjon is a ravaszdi, nem fogja elejteni a sajtot!...
Jött a róka, s fölszólt a fára:
"Holló koma!... Holnaptól fölemelik a sajt árát!..."
Mire a holló csak ennyit mondott:
"A jó édes anyjukat!..."

Mese a parizerről

Volt egyszer egy kereskedő, akihez benyitott egy vevő.
A vevő többé nem kívánkozott vissza a boltba, tehát egyszeri vevő volt...
A vevő tíz deka parizert kért.
A kereskedő sebtiben becsomagolta, s átnyújtotta neki: "Itt a vége!... Fuss el véle!..."

Mese a rókáról és a gólyáról

A róka egy alkalommal ebédre hívta meg a gólyát, s egy lapostányérba tette eléje a finom falatokat. A gólya éhes volt, de hosszú csőre miatt nem tudott egy falatot sem enni...
Másnap visszahívta ebédre a rókát, de a róka is pórul járt!... Ugyanis a gólyának aznap még nem sikerült beváltani a jegyeket...

Mese az ifjúságról

Egyszer egy szegény legény, kezében a jelentkezési lappal, belépett egy irodába, ahol egy kopasz, idősödő férfit talált.
Mindjárt oda is köszönt neki:
"Jó napot, öregapám!..."
A férfi visszaköszönt:
"Isten hozott!... Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál!... Itt ugyanis én vagyok a KISZ-titkár..."

Mese a három lehetőségről

Volt egyszer egy közepesen fejlődő ország. Mindenük megvolt már, amire egy ilyen országnak szüksége van...
Volt egy szamaruk, melynek csak ennyit kellett mondani:
"Adj aranyat, csacsikám!..."  És máris kaptak!...
Volt egy nagy, befoltozott zsákuk, benne egy bot, s ha valami nem jól ment, csak ennyit kellett mondaniuk, hogy "Ki a zsákból, botocskám!..." És máris még rosszabbul ment minden!...
Csak egyvalami hiányzott ebből az országból: a terülj, terülj, asztalkám...

Mese a hangyáról és a tücsökről

Mit csinált a tücsök nyáron?...
Csak muzsikált hét határon...
Szomszédjában élt a hangya,
Egész évben dolgozgatva...
Mikor eljött a tél, a hangya éhezett, s bekopogott a tücsökhöz, egy kis elemózsiát kunyerálva...
A tücsök azonban kiebrudalta:
"A debla vigyen el!... Elég nekem a magam nyolc rajkója, nehogy még neked is adjak!... Te dolgoztál egész nyáron, hát akkor élj meg belőle!..."
A hangya így felelt:
"Hát igen, én dolgoztam, de te egész nyáron muzsikáltál!..."
A tücsök visszaszólt:
"Igen... De tudod, mekkora ráfizetéssel jöttünk haza Ausztráliából?!..."

Mese a palackba zárt szellemről

Volt egyszer egy favágó, annak pedig egy szegény fia.
Egyszer, mikor éppen fát vágtak az erdőben, a fiú talált az apja táskájában egy üdítőitallal teli literes palackot...
A palackból egy szellem kiabált ki a fiúnak:
"Engedj ki!... Engedj ki!..."
A fiú azonban csak ennyit mondott:
"Ostoba szellem!... Ott fogsz megfulladni a narancslében!... Ezt a palackot ugyanis a magyar ipar látta el csavaros kupakkal!..."

Embermese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gazdag, becsületes, tisztességes, szeretetre méltó kedves ember...
Na, ez az ember már nem él...

Logikus mese (A farkas és a kecskegida)

A kecskemama a rétre ment, s kisgidája lelkére emigyen beszéle: "Ajtót ne nyiss senkinek, csak ha engem hallasz!..."
A kisgida megfogadta anyja intelmét.
Farkas koma azonban kihallgatta beszédüket, s mivel tudta, hogy a kisgida úgysem fogja beengedni, megette a kecskemamát!...