Május   

Munka ünnepe: Most mondják meg őszintén, hogy a fenében hívhatnak valakit úgy, hogy Munka Ünnepe. Mert május 1-jén az ilyen nevet viselőket ünnepeljük. Emlékszem rá, kölyökkoromban a maitól sokkal nagyobb csinnadrattával ünnepelték ezt a névnapot, és már akkor sem értettem, ki a fene ez az ember, hogy ekkora tisztelet jár ki neki? Mostani fejemmel már tudom, hogy biztos valami régi pártvezér lehetett az illető, mivel feledésbe merült az ünneplése. Ha netán még valaki viselné ezt a nevet, annak gratulálunk, és sok boldog névnapot kívánunk.
 
 Zsigmond: Neves szónok a XI. század elejéről. Valójában az eredeti neve csak annyi volt, hogy: Zsig, de milyen a nép? Mindenhez hozzátesz valamit, vagy elvesz belőle - vagy hozzá sem nyúl. Ez a bizonyos Zsig nevezetű szónok minden reggel hét óra után elment kedvenc kocsmájába, ott lenyesett egy kis Jägermaister, ivott rá egy pohár sört, majd kiment a piactérre, felállt a nagyhordóra, és csak mondta, csak mondta, hogy estig be sem állt a szája. Eleinte az emberek még oda is figyeltek rá, de később már úgy mentek el mellette, mintha köztéri szobor volna. Visszatérve a névre: eleinte, amikor még körülállták a népek, az alábbi beszélgetés zajlott le a tömegben, ami aztán megbélyegezte a szónokot, pontosabban elkeresztelte. Íme a párbeszéd:
 - Nem tudja kedveském, mi van ott a tömeg közepén?
 - De tudom!
 - Netán valaki beszédet mond?
 - Igen!
 - És ki mond beszédet?
 - Zsig!
 - Tényleg? Zsigmond beszédet?
 Hát, ennyi! Aki nem hiszi, menjen el erre a bizonyos térre, és kérdezze meg!
 

prilis                                                                                                                                            únius