Március

Sándor, József, Benedek: Ha minden igaz, akkor ezek is valamilyen zsidó királyok voltak csakúgy, mint Menyhárt, Boldizsár, meg az a harmadik, csak ezek a királyok lehet, hogy nem napkeletről, hanem napnyugatról mentek. Egy biztos, ezek is vittek ajándékot a kis Jézusnak, csak nem töményt, meg aranyat, hanem zsákban vitték a meleget, hogy a kisded meg ne fagyjon a jászolban. Azért is szokták emlegetni, hogy: Sándor, József, Benedek, zsákban viszik a meleget. Vagy hozzák?
 
 Nemzeti Ünnep: Érdekes, hogy ezt a napot minden évben március 15-én megünnepeljük, még fel is virágozzuk a városokat, meg ki is zászlózzuk, de én még életemben egy emberrel sem találkoztam, akit így hívtak volna. Lehet, ha indulna a televízióban egy nagyon szép brazil sorozat, és a főhőst, vagy főhősnőt úgy hívnák, hogy: Nemzeti Ünnep, akkor innentől kezdve ugrásszerűen megemelkedne az így hívottak száma. Ki kellene próbálni.
 
 Auguszta: Azt biztos kevesen tudják, hogy ez a név valamikor nem is név volt, hanem egy jelző. Nem vasúti, hanem a nyelvünkben használatos. A bécsi udvar kincstárnokának született egy kislánya, aki már a világrajövetelekor több volt, mint hat kiló, és olyan volt a feje, mint akit meggyötört egy úthenger. Ez a kislány, ahogy nőtt, úgy csúnyult, ráadásul állandóan csipás volt a szeme, és a taknyi centikkel lejjebb volt, mint az orra lyuka. Az alattvalók nem mertek semmi rosszat mondani még a gyermek távollétében sem - mert még a falnak is füle van alapon -, ezért egymás közt csak azt mondták róla, hogy: Nézd már, a gusztát! És így maradt... 
 

ebruár                                                                                                                              prilis