HARMADIK FEJEZET: SZERELEMBE ESVE

"Mivel a szobatársam fizeti a lakbér egyharmadát és Richard fizeti egy másik harmadát gyermekei ott-alvásáért, csak minden második nap dolgozom. " Ez volt Ted válasza Barbara Gravisa kérdésére, hogy hogyan áll módjában minden másnap úttörőzni velük.
"Velük"-ön Mike Cranstont, Eric Pottert, Phyllis Dorseyt és önmagát értette. Ők erőfeszítést tettek, hogy közel 100 órát töltsenek a szántóföldi szolgálatban havonta ("úttörőzés"). Rendszerint reggelente találkoztak a teremnél. Tednek nem lévén autója, őt Phyllis vitte magával.

Visszaemlékezett, hogy épp azon a reggelen mély érzéseket és jelelentőségteljes pillantásokat osztottak meg egymással. "Tartok tőle, hogy én csak "ötödik kerék" vagyok, már megbocsáss a kifejezésért." mondta a lánynak, próbálván komolynak és szellemesnek tűnni egyszerre anélkül, hogy beismerné a kettő kölcsönös összeférhetetlenségét, "most valakinek egyedül kell munkálkodnia egész idő alatt, pedig előtte a négy úttörő párokban munkálkodhatott."

"Nem kell, hogy így érezz, Ted. Néha kellemes dolog egyedül munkálkodni. Ezenkívül Vonnie Johnson is szokott velünk úttörőzni, tudod. Úgyhogy tulajdonképpen csak átvetted a helyét," felelte Phyllis.

"Ó, nem gondolnám,hogy valaha is átvehetném a helyét. Annyira profi az ajtóknál."

"Igazán te is annyira jó vagy az ajtóknál. Azt hiszem, többet helyezel el, mint én. És te még új vagy az Igazságban."

"Munkálkodjunk együtt ma reggel végig," kérlelte Ted, "Senki más ne munkálkodjon veled, mi egy jó csapat lennénk."

A lány ránézett és kuncogott, "Elég vicces lenne, testvér. Rossz ötletnek tartanák."

"Ami engem illet, jó ötletnek tartom" mondta a műszerfal szélét ütögetve jobb kezével és nyilvánvaló erőfeszítéssel préselve ki a szavakat szívéből.

Egy örökkévalóság telt el, mire a lány válaszolt, miként minden nő teszi, "Meglátjuk...". Az út hátralevő részén a lány végig mosolygott, de nem mondott semmi mást.

"Ted? Juhuú! Evanston testvér!" Barbara Garvias kiáltása riasztotta fel álmodozásából Tedet.

"Igen, testvérnő? Megbocsáss, elgondolkodtam egy bevezetőn. Még ideges vagyok az ajtóknál, tudod. Mit szeretnél mondani?" Ez a hazugság a nap hátralévő részében végig kísértette. De bevallani, hogy álmodozott, különösen hogy testi vonzalommal kapcsolatban, az szégyenteljes túl szégyenteljes lett volna. Ösztönösen azt választotta, amit "óembere" kevésbé bűnösnek tartott és inkább hazudott, mint hogy zavarba hozza magát.

"Én is ideges vagyok az ajtóknál, Ted, ne gondold, hogy csak te."Ez a kis buzdítás Mike Cranstontól jött, aki a kormányhoz ülve elvitte mindannyiukat a területre.

Phyllis is hozzátett egy tanácsot, "Én mindig imádkozom miközben a választ várom az ajtónál. Ez mindig segít, úgy néz ki."

"Köszönöm, meg fogom próbálni."

Amikor mindenki elmondta a magáét, Barbara ismét olyasmit kérdezett, amit nem akartak meghallani: "Azon tűnődtem, mennyi idős is lehetsz, Ted és nem volna e lehetőség egy jobb munkát találnod."

"Ami azt illeti, ma vagyok 17. Ez az első születésnapom, amit nem ünneplek." Folytatta volna tovább, hogy elmagyarázza, hogy a jobb munka megakadályozná az úttörőzésben, de valaki félbeszakította, hogy gratuláljon döntéséhez, hogy nem tartja meg a születésnap megünneplésének pogány szokását.

"Ez nagyszerű, Ted," dícsérte Mike, "Elhárítod ezeket a kis akadályokat, amiket Sátán tesz az utadba, és ezáltal könnyebben fogod venni a nagy akadályokat."

"Tudod, volt egy hölgy valamelyik nap az ajtónál, aki megkérdezte, miért nem ünnepeljük a születésnapot," kapcsolódott be Eric, "és a legviccesebb, hogy ekkor már elfogadta, hogy a Karácsony ünneplése helytelen. Tudta, hogy teljesen elüzletiesedett, és hogy a karácsonyfa és az ajándékozás és minden más pogány eredetű. Ő mondta ezeket, hogy olvasta egy újságban valahol - igaz, nem az Őrtoronyban. Úgyhogy ezt mondtam neki: "nézze, ha nem ünnepeljük Isten Fiának a születésnapját, bizonyára a sajátunkat se fogjuk!"

A csodálat sóhajai törtek fel mindannyiukból ettől az éleselméjűségtől, és Eric folytatta, "Habár én is úgy vélem, hogy ragyogó érv volt, a nő azt mondta, hogy nem látja az összefüggést, mert mi tudjuk a saját születésnapunkat és nem pogány fákkal meg ilyesmivel ünnepeljük. Úgyhogy visszatértem egy régi érvelésre, hogy az kizárólagos hely a Bibliában ahol születésnap van említve az, amikor a Fáraó felakasztja a sütőmesterét és amikor Herodes lefejezi Bemerítő Jánost. Úgyhogy ez azt mutatja, hogy csak a pogányok ünnepelték a születésnapjukat, és mindkét alkalommal gyilkosság történt,

"És mit mondott erre?" kérdezte Phyllis.

"Nos, azt mondta, hogy talán mások is ünnepelték a születésnapjukat csak a Biblia nem jegyezte fel, mert semmi különös nem történt, és hogy amíg nem ölünk meg valakit, addig rendben van a dolog."

"Nehéz esetnek tűnik," érzett együtt Mike, "de Heródes nem zsidó volt? Aligha helyes pogánynak nevezni őt."

Erre a kérdésre referencia-könyveket kezdtek keresgélni a könyves táskákban. Barbara fellapozta a Make Sure of All Things, Hold Fast to What is Fine [Minden dolgot megvizsgáljatok, ami jó megtartsátok] c. könyvét, Eric pedig az Aid to Bible Understanding [Segítség a Biblia megértéséhez] címűt.

Eric találta meg elsőként az információt "Oké, itt a Herodes címszó alatt azt írja 'névlegesen zsidó volt, állítólag a törvény alatt lévő.' Ezért feddte meg Alámerítő János, elítélve a Mózesi törvénybe ütköző cselekedeteit."

"De várj csak egy percet," ellenkezett Barbara, "itt a Holidays [ünnepek] címszó alatt a Birthday [születésnap] alcímnél azt írja 'Az Írások csak a pogányok általi megtartását említik.' és itt idézi az Írást Heródes születésnapjáról. Úgyhogy e szerint pogány volt."

Egy pillanatnyi kínos csend volt, melyet Mike tört meg, "Új világosság jön ebben a témában, úgy vélem. Csak várjunk rá."

"De addig, " bátorkodott kérdezni Ted, "mit gondoljunk, hogy Heródes pogány volt, vagy zsidó? Vagy ne gondoljunk rá egyáltalán?"

"Pogány zsidó volt," javasolta Eric, és mindenki csöndben maradt, amíg a területre értek.

Mike Cranston kisegítő szolga volt felelős azért, hogyan munkálják be a területeket. Felajánlotta, hogy ő megy egymaga az utca egyik oldalán, a többiek pedig menjenek házról - házra. "Na, ki kivel szeretne munkálkodni?"

Rendszerint egy kellemetlen pillanat következett ekkor, mert senki sem akarta kimutatni, kit kedvel. De Ted nem vesztegette az időt: "Szeretnék Phyllissel munkálkodni."

Az első háznál behívta Tedet és Phyllist egy öreg férfi, akinek petyhüdt arca sehogy sem illett vékony testalkatához. Leültette őket, ő állva maradt. Ahogy Ted elkezdte magyarázni az Új Világ csodáit, a férfi az asztali lámpa mögül elővett egy vastag fekete Bibliát.

"Ó, örömmel látom, hogy van Bibliája. Talán szeretne velünk együtt megnézni néhány írásszöveget," jegyezte meg Ted.

A megjegyzést figyelmen kívül hagyva a férfi a magasra emelte jobb kezével a Bibliát, bal kezét pedig a fejük fölé nyújtotta szélesre tárt tenyérrel és láthatóan remegő kézzel. Tedet Frankeinstein szörnyére emlékeztette: teljesen kinyújtott kézzel kap áldozatai után, de elhibázza.

"Mindenható Úr Jézus Krisztus," kezdte még a kezénél is jobban remegő hangon, "kérlek Téged a Te megváltó véred nevében, hogy nyisd fel a szemüket hogy a keresztedhez jöhessenek és Beléd helyezzék hitüket. Nyisd meg a szívüket, hogy befogadjanak Téged---" Ekkor Ted és Phyllis sietősen visszavonultak a "fanatikus" házából.

"Csak azt nem bírom," mondta Ted kissé remegve a tapasztalattól, "amikor nem ülnek le veled érvelni."

"Annyira megvakította őket a vallásuk, hogy nem tudnak semmit meghallgatni az Igazságról." -értett egyet vele a lány - "úgyhogy anélkül utasítják el, hogy tudnák, mit vesztenek."

A következő ajtónál egy nagyon fiatal hölgy végighallgatta Phyllis teljes felkínálását és elfogadta az Ébredjetek! folyóiratot. Amikor megkérdezték, hogy visszajöhetnének -e, azt felelte: "Nem, ez minden. Mért nem hagyják abba és inkább élvezik ezt a szép időt? Ilyen szép napon legjobb a tengerparton. Az ilyen fiataloknak, mint önök, ki kéne használni az alkalmat és élni az életüket, amíg egészségesek."

"Nos, a Biblia azt az utasítást adja nekünk, hogy menjünk és képezzünk tanítványokat Isten Királyságáról," tájékoztatta Ted.

"Igen, és csak az Úr parancsolatát követik, tudom. De valahol meg kéne húzni a határt, önök annyira sokat tesznek. Miért nem fejezik be ezt a tömböt és aztán lazítanak. De a maguk dolga, mit tesznek."

"Köszönöm. El fogunk gondolkodni rajta." mondta Phyllis. Aztán elköszöntek és a következő ajtóhoz mentek.

"Nem akarják megérteni az üzenetünk sürgősségét." jegyezte meg Phyllis.

"Szerintem se. De engem elgondolkodtatott."

"Miről?"

"Vajon hogy néznél ki bikiniben?"

"Jaj, ne!" pirult el és kezét arca elé kapva szinte összecsuklott a nevetéstől. Elkapta a fiú kezét, hogy állva maradjon, ekkor észrevettek egy közel ötven éves férfit, aki gereblyével a kezében közeledett.

"Jó reggelt, uram. Látom, szorgalmasan dolgozik ma reggel." köszöntötte Ted.

"Igen. Kitaláltam, hogy jó nap lesz ez a kert rendbetételére."

Az udvariaskodás után Ted bemutatta magát és Phyllist és elmondta felkínálását. De amint világossá vált, hogy a vallás a téma, a férfi kimentette magát:"Ez szép dolog. Igazán hasznos maguknak, fiataloknak. De én már öreg ürge vagyok ehhez."

"De bizonyára érdekli egy békés és vidám új világ?"

"Igen, ez szép. De már öreg ürge vagyok. Ez maguknak, fiataloknak való, hogy előre nézzenek. Menjenek, és a többi fiatalnak beszéljenek erről. "

Eric és Barbara voltak a sarokháznál, úgyhogy Ted és Phyllis átmentek az úttesten és elkezdték a következő tömböt. Amikor elég messzire jutottak az utolsó házigazdától, nevetésben törtek ki "Soha nem hallottam még ilyet, hogy valaki 'öreg ürgének' nevezze magát."

A következő háznál senki nem volt otthon, úgyhogy kinevethették magukat a folytatás előtt.

"Mit szólnak az emberek, ha látják hogy itt állunk és röhögünk mint két bolond?" tűnődött Phyllis.

"Látják majd, hogy milyen vidám népek Jehova Tanúi."

A saroktól harmadik házhoz mentek, ahol szintén nem voltak otthon. "Legjobb lesz, ha lemegyünk a tengerpartra, testvérnő, hogy legyen valami jó is a mai napban. Még mindig azt mondom, hogy szeretném látni."

"Ó, állj." feddte meg a lány szeretetreméltóan, " a Társulat az mondja, hogy nem volna helyes bikinit viselnünk. Azt javasolja, hogy egyrészes szerény fürdőruhát viseljünk. Amúgy is viccesen néznék ki bikiniben, nincs jó alakom."

"Ezt még soha nem hallottam," mondta a fiú csalódottan, "mit gondolnak, hogy barnulsz le így? Amúgy szerintem gyönyörű lennél bikiniben."

"Túl dagadt vagyok," mondta és egyenesen maga elé nézett, nem akarva, hogy találkozzon tekintetük amikor ilyen személyes témáról beszélgetnek, "aligha férnék bele egybe is. Túl sok minden kilátszana, hogy mutogathatnám." Ekkor ravaszul elmosolyodott, mintha titokban büszke lenne telt kebleivel kapcsolatos nehézségeire, melyek megkülönböztetik a legtöbb lánytól.

Ted úgy gondolta, hogy a beszélgetés túl messzire ment. Remélte, hogy valami véget vet neki anélkül, hogy ne maradva nyitva egy későbbi folytatás lehetősége. Teljesült ez a vágya, mivel a következő házigazdát otthon találták. Magas fiatal hölgy volt, akivel Phyllis beszélt.

"Igen, a koleszban a szobatársam Jehova Tanúja volt és beszélt nekem erről. De azért köszönöm, hogy benéztek."

Ted nem akarta, hogy ilyen könnyen vége legyen. "Elmondaná, hogy mit gondolt arról, amit szobatársa mondott az új világról?"

"Nos, én nem hiszek benne, oké?"

"Igen, joga van a saját hitéhez, de nem mutatta meg a Bibliából, hogy mit hisz ő?"

"Megmutatta."

"És ön nem hisz a Bibliában?"

"Pontosan."

"Akkor milyen alapon nem hiszi el, amit ő mondott?"

A lány az ég felé nézett és megrázta a fejét "Soha ne vitatkozz Jehova Tanúival." Aztán hívta az édesanyját, aki helyet cserélt vele.

"Mi Biblia hívő keresztények vagyunk!" mondta felemelt ökleivel nyomatékosítva álláspontjukat.

Tedet ez egyáltalán nem hatotta meg és még a visszájára is fordította:" Ez jó, a mi üzenetünk pont a keresztényeknek szól, akik már hisznek a Bibliában. Másképp előbb a Biblia megbízhatóságáról kellene meggyőznünk az embereket. Mosolygott, amíg szünetet tartott, lehetőséget adva a válaszra az asszonyságnak. Tudta, hogy a válasz valószínűleg kedvezőtlen lesz, de úgy gondolta, még ez is jobb, mint az érzelmei szótlan kimutatása, mondjuk az ajtó becsapása.

"A mi egyházunk elmond nekünk mindent, amit tudnunk kell. Miért nem mennek a nem keresztény emberekhez, akiknek szükségük van rá, hogy az Igét elvigyék hozzájuk? Csak vesztegetik velünk az idejüket."

"Mi több mint kétszáz országban tevékenykedünk", szakította félbe Phyllis, " az egész lakott földön testvéreink és testvérnőink elviszik Isten Királyságának jó hírét. Úgy véljük, hogy az otthonukban kell felkeresnünk az olyan személyeket, mint ön, mivel az egyházak nem nagyon prédikálnak Isten Királyságáról. Szoktak az önök gyülekezetében a Királyságról beszélni?"

"Ó persze. A pásztorunk nem mulasztana ekkorát."

Phyllis folytatta:"Úgy találtuk, hogy habár sok ember imádkozik az ő királyságáért a Miatyánkban, amikor azt mondják 'Jöjjön el a te királyságod miként a mennyben úgy a földön is.' nem igazán értik, hogy Isten Királysága, amiért imádkoznak (és már uralkodik a mennyben) kiterjeszti uralmát az egész földre és a béke és öröm helyévé teszi azt, mint a mennyet is. És az egyházak legtöbbje hamis mennyei reménységet nyújt a tagjainak, holott az emberek többsége a tökéletes földön fog élni. Szeretnénk egész nap erről beszélni önnek, de bizonyára elfoglalt. Úgyhogy inkább itthagynánk ezt a könyvet önnek, a címe Az igazság, mely örök élethez vezet. Ez elmagyarázza azokat a próféciákat, melyek erre a csodálatos, hamarosan eljövő királyságra mutatnak előre."

"Mennyibe kerül?"

"Negyed dollár, a nyomtatás költségeinek fedezésére."

Elvette a könyvet, kifizette a negyed dollárt, de elutasította az újralátogatást, ahogy arra számítottak is.

A délelőtt eltelt, 11:30 körül találkoztak az autónál.

Amikor beszálltak és Mike vezetett, megkérdezte elhelyezett-e valaki valamit.

"Mi elhelyeztünk egy könyvet és egy folyóiratot," büszkélkedett Ted.

"Én elhelyeztem két könyvet," jelentette be gőgösen Eric "és Gravias testvérnő négy pár folyóiratot."

"Nos, eredményes délelőttnek tűnik," mondta Mike, "jómagam semmit nem helyeztem el, de azt hiszem bevezettem egy Biblia tanulmányozást egy fiatal férfival. Úgy tűnt, érdekli, hogy nem hiszünk a pokolban."

"Igen, ez általában megfogja őket." vélekedett Eric.

"Belőlünk majdnem ördögöt űztek," kottyantotta ki Ted erőfeszítésében, hogy megelőzze mindannyiukat (látva hogy büszkén bejelentett elhelyezéseiket teljesen elhomályosították.) Phyllis szívből nevetett ahogy emlékezetébe idézte az esetet.

"Majdnem mit csináltak?" kérdezte Barbara meglepődve.

"Egy öreg férfi, szerintem legalább hatvan volt, minden esetre egy fanatikus , fölénk állt a Bibliájával és imádkozott - nem Istenhez, hanem Jézushoz - hogy nyissa meg szemeinket és adjuk meg magunkat Jézusnak és ilyesmik. Olyan ósdi módon, tudjátok."

"Ó, csak azt nem bírom," nevetett Barbara, "mikor azt hiszik, hogy ha nem régies nyelven beszélnek Istenhez, akkor nem fogja megérteni."

"Mintha Jehova úgy beszélne, mint a King James Biblia," mondta gúnyosan Eric.

Amikor a többiek is elmondták tapasztalataikat és megelégedett csönd telepedett rájuk, Eric elkezdte szokásos szórakozását: "És azt ismeritek," kezdte mint az anekdotákat vagy furcsa tényeket szokták, " hogy a Biblia beszél a sziesztáról.?"

"Nem, erre még soha nem gondoltam, "kuncogott Mike.

"Pedig így van, nézd meg a kettő Sámuel negyedik fejezetében, az ötös verstől kezdve : "Elmenének azért a Beerótbeli Rimmonnak fiai, Rékáb és Bahana, és bemenének Isbósetnek házába, mikor a nap legmelegebb vala és ő déli álmát aluszsza vala (az UVF-ban: sziesztázott) ."
Szünetet tartott a drámai hatás kedvéért. "Bemenvén azért ezek a ház belsejébe, gabonát vive, általüték őt az ötödik oldalborda alatt; s Rékáb és az ő atyjafia, Bahana, elszaladának. Mikor azért ezek a házba bementek, és ő hálószobájában az ágyán feküvék, megsebesítvén megölték őt, s fejét levágva, felvették az ő fejét, és egész éjjel mennek vala a sík mezőn."

"Ez tényleg érdekes," mondta Barbara, "a sziesztát általában Mexikóvalhozzák összefüggésbe. De nyilvánvalóan Izraelben is szokás volt."Ted elől ült és odafordult Mikehoz, mintha egy határozott helyeslést várna akövetkező kijelentésére: "Szóval a Biblia a szieszta ellen van."

Mike rápillantott és nevetett. Akkor is folytatta a nevetést, amikor ismétaz útra figyelt. Aztán ismét ránézett és látta, hogy Ted nem osztozikvidámságában. "Olyan, mint az apám - a lehető legnagyobb komolysággal mondviccet és nem nevet rajta." Azt várta, hogy ezután Ted is felhagy akomolysággal és jót nevet a saját viccén. Nem ez történt.Ez túl friss volt Ted elméjének - a születésnapjával kezdődött - aznapkorábban elítélték a születésnap ünneplését, mert mind a két helyen aholemlíti a Biblia, gyilkosság történt. És most találtak egy hasonló esetet a sziesztával, és természetesen úgy érezte, hogy hasonló szabály az érvényes. nem értette, miért nem érti Mike az ő komolyan gondolt következtetését.

"Vicceltél, nem?" kérdezte Mike zavarodott pillantással. Rájött, miként a többiek is, hogy a legjobb út az irritáló érvek elintézésére, ha viccet csinálnak belőle.

Végül Ted megértette, hogy mi jár az eszében és erőt véve magán mosolyogva mondta "Ja, csak vicc volt."

Visszatértek a teremhez és a saját autóikba ültek át.

Eljött az alkalom, amire Ted vár, hogy ismét kettesben legyen Phylissel amikor haza vitte őt. Annyira várta ezt és hogy kiönthesse neki a szívét, hogy az úton végig csöndben volt, míg megálltak a házuk előtt.

"Hát, itt vagyunk," mosolygott és nézett rá várakozva a lány.

Haja aranylóan ragyogott a napban, szinte dicsfény szerűen. A fák árnyat vetettem mindenhova, csak rá nem. "Jehova ráirányítja reflektorát," gondolta Ted "mintha megmutatná nekem: ő a te végzeted, a boldog jövőd."

"Igazán jó volt veled munkálkodni," mondta a lány "mész ma délután is?"

"Nem, az előadásomra készülök. Ez lesz az első, tudod."

"Ó, arra figyelni kell. Ideges vagy?"

"Rettenetesen. Tulajdonképpen arra gondoltam -ööö- hogy segítene, ha valaki meghallgatná és elmondaná a véleményét."

"Én meghallgatnálak," egyezett bele készségesen.

"Te? Nagyszerű! Gyere fel. Megmutatom a lakrészem. Nem láttad még, ugye?"

"De, láttam mikor Richard és Vonnie összeházasodtak."

"Azt hittem, leköltöztek amint megházasodtak."

"Nem, pár hétig az emeleten laktak, a hónap végéig."

"Ó, ez nem oszt, nem szoroz - ahogy Richard szokta mondani. Feljössz meghallgatni az előadásom?"

"Nem mondanád el az autóban? Nem volna helyes egyedül felmennem a lakrészedbe."

"Nem leszel egyedül, én is ott leszek."

"Erről beszélek."

"Ne butáskodj. Voltam Vonnival is kettesben a házukban. Elmondhatja, hogy minden rendben volt."

"Voltál?" kérdezte kis aggodalommal.

Most elvesztette a türelmét. A lány tudja, milyen nehéz neki hogy meghívja magához, és tudja, hogy nincsenek rejtett szándékai - legalábbis nem most rögtön. És erre meghosszabbítja szenvedését és még gyanakszik is egy korábbi cselekedete miatt Vonnieval! A következő kijelentést fogalmazta meg elméjében és annak a határán volt, hogy kimondja: "Jó, várj addig, míg Johnsonéknál lesz a szántóföldi összejövetel. Akkor mindenki a földszinten lesz és meghallják a sikolyodat, ha rád mászok." De túlságosan rajongott érte, úgyhogy nem szerette volna ilyen gúnyosan elvágni a témát - és ezzel kapcsolatukat is.
Majd amikor kapcsolatuk acélkábel erősségű lesz, és ellenáll, sőt erősödik a nézeteltérésektől. Az a kötél gyorsan meg kell erősödjön, nehogy az ember megőrüljön, úgyhogy mindent egy lapra tett fel: "Jó, akkor talán majd máskor. Viszlát." mondta egy nagyon jelentéktelen puszit adva mellé, ajkaival megérintve hófehér arcát. Nem lévén bátor, hogy szembenézzen a következményekkel vagy nyugodt, hogy kivárja a lány reakcióját, kiugrott az autóból és felment a lakrészébe.

"Hé, ember, mi van?" kérdezte álmos szemmel Paul, aki még csíkos pizsamájában volt.

"Bocs, felébresztettelek?"

"Nem, épp felkeltem hogy kimenjek. De most már azt hiszem, fenn maradok. Mi van veled? Nem látlak többet, mint mikor nem laktunk együtt."

"Annyira elütő a napirendünk és az életstílusunk. Kaptál már fizetés?"

"'El-ü-tő'! Hol szedsz fel ilyen szavakat? Mért nem mondod, mint a többiek: 'más'."

"Pusztán azért, mert mindenkinek akit ismersz, korlátozott a szókincse, nem kell azt hinned, hogy az egész világnak az." felelte Ted.
"Ne térj el a témától. Mondtam neked, mielőtt beköltöztél, hogy a bért a hónap elseje előtt kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy majdnem két hét késésben vagy. Kifizetem a részedet és szeretném, ha majd megadnád nekem. Csak 50$. Elő tudod teremteni, nemde?"

"Hé, ember, ne izgulj má! Pénteken biztos meg fogom adni. Ha nem, eladom neked valamimet, a fényképezőgépem vagy a TV-met.

"Nem tudsz előbb fizetni? Nézd, inkább előbb kéne aggódnod a következő havi lakbéren mint utóbb."

"Ne aggódj ezen, ember. De mit keresel itthon máris? Nem egész nap a szolgálatban szoktál lenni?"

"Igen, de ma itthon maradok, mert a beszédemen dolgozok, amit holnap este a teremben tartok."

"Előadást tartassz a jehováknak? Nem semmi!"

"El akarsz jönni megnézni? Örömmel látunk, tudod."

"Megtenném. Miről fogsz beszélni nekik?"

"Nos, szeretnéd meghallgatni, amit eddig összehoztam? Csak hat perc, és igazán szeretném, ha valaki meghallgatná mielőtt előadom."

"Nyomjad."

"Rendben. Tégy úgy, mintha Tanúként hallgatnád, egy olyan személyként aki egyetért a szellemi dolgokkal."

"Ó ember!" kiáltott fel a sértett és türelmetlen hangon.

"Oké. Az 'Élet vízének folyója' és az 'Élet könyve' témáról fogok beszélni. Hallottad már, hogy Istennek állítólag van egy könyve, amibe feljegyzi minden bűnödet meg ilyesmit?

"Ez már a beszéded, vagy tőlem kérdezed?"

"Tőled kérdeztem - de ne törődj vele." Összehúzta magát és próbált tokásnak és testesnek látszani, de Ted csak nagyon gyenge utánzatát nyújtotta Dale Graviasnak, "És most Evanston testvért fogjuk meghallgatni, akinek témája: "Részesedés az Élet Vizéből" - Evanston testvér."

Visszaváltozva önmagává, Ted a jegyzeteit zizegtette és egy Paulra vetett gyors pillantás után, hogy figyel e rá, elkezdte. "Halott ----" hosszú szünet. "Ez írja le egy Közép keleti tenger állapotát, mely tele van sókkal és semmi nem él meg benne: a Holt Tengerét." Ez a bevezetés bizonyára figyelemfelkeltő, gondolta.

Ted folytatta: "Milyen furcsa hát meglátni, hogy ez a tenger egyszer csak élettől nyüzsög és halászfalvak épülnek a partján. Mégis, pontosan ez az, amit Ezékiel próféta látott látásban amit könyvének 47. fejezetében jegyzett fel. Hogyan történik ez a csodálatos átalakulás? Egy folyó által, amit a tengerbe folyik és 'meggyógyítja' azt. Nem a Jordán, hanem az élet vízének folyója. Követve ezt az életadó folyót a forrásáig, Jehova templomához jutunk. Innen ered, mint erecske és árad szét, nem közvetlen a 'Szentek Szentje'-től, hanem az áldozati oltártól, aztán az Arabah-on át a Sós Tengerbe. Ezalatt az erecske fenséges özönné válik. De miféle hasznot meríthetünk ebből a látomásból napjainkban?"

"Ja, miiit..." kérdezte unottan Paul.

"Nos, bizonyára mindannyian élvezzük az életet és szeretnénk életben maradni. Látva, hogy Jehova ezen élet vizének forrása, bölcsen tesszük, ha Hozzá megyünk örök élet iránti kérésünkkel. Épp úgy, ahogy a Jeremiás 2. fejezet 13. verse mondja: Jehova élő víznek forrása. És ez nem közvetlenül Jehovától jön, hanem, mint Ezékiel látomásában, a Közbenjárón, az 'áldozati bárányon', Jézus Krisztuson át.

"Mindannyian tudjuk, hogy a víz nélkülözhetetlen az élethez, még ha meg is kell halnunk. Jézus rámutatott erre János evangéliuma negyedik részében, amit kérek, legyetek szívesek fellapozni. János 4. fejezet, 13. és 14. versek." Szünetet tartott, hogy időt adjon képzeletbeli hallgatóságának, hogy kikeressék az írásszöveget Bibliájukban. " Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok majd neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért buzog fel, hogy örök életet adjon." (KGI)

"Ha most a Jelenések 22. fejezetéhez lapozunk és az első verstől elolvassuk,akkor János apostol leírását olvassuk erről a vízről, ami örök életet ad: "És megmutatta nekem az élet vizének folyóját: tiszta, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjától folyik alá a város széles útjának közepén. A folyó innenső és túlsó oldalán pedig az élet fái voltak, melyek tizenkétszer hoztak termést; minden hónapban megtermik gyümölcsüket. És a fák levelei a nemzetek gyógyítására valók voltak." (KGI)

"A 21. fejezet 4. versétől láthatjuk ennek a folyónak az áldásait:"És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak."

"Hasonlóan Ezékiel látomásához, ez az életadó víz csak bokáig ér az elején,összhangban a viszonylag kevés Armageddon túlélővel. De aztán az elsőfeltámadásokkor már térdig érő. Végül egy fenséges áradattá válik, mikormind feltámadnak."

"Hogyan élhetjük túl Armageddont és ihatunk ebből a csodálatos vízből? Nos,véve az igazság vizéből most," és itt felemelte a Bibliáját ," és meghívvamásokat, hogy tegyenek így, ahogy az Jelenések könyve 22. fejezet 17fejezetben olvassuk. Ez a Bibliátok utolsó lapja, az indexek előtt. "A szellem és a menyasszony pedig szüntelenül ezt mondja: 'Jöjj!' És aki szomjazik, jöjjön, aki akarja, vegye az élet vízét ingyen." (KGI)

"Ezt téve és engedelmeskedve Isten parancsolatának, beíratjuk nevünket azélet könyvébe vagy könyvtekercsébe, ami biztosítja számunkra a kiváltságot,hogy igyunk az élet vízéből. Ez megkívánja, hogy a Királyság - érdekekettegyük első helyre életünkben, és Jehovában bízzunk, ne emberekben vagypolitikai szervezetekben. Ahogy a Jelenések 13. rész 8. versében olvassuk:
"És imádni fogják mindazok, akik a földön laknak; egyikük neve sincs beírva az élet tekercsébe, mely a levágott Bárányé, a világ megalapításától fogva." (KGI)"
Ez nem jelent predesztinációt Isten részéről, a Jelenések 3. fejezet 5versében Jézus beszél nevek kitörléséről az élet könyvéből. És Mózes isbeszélt a könyvből való kitörlésről. De 'a világ megalapítása' ótaeldöntötte Jehova, hogy a Fenevad imádóinak neve nem lesz beírva az Életkönyvébe.

"A Bárány könyvtekercsére való utalás mutathatja, hogy két különböző tekercsvan. Jehova Élet-könyvébe mindenki be van írva, aki örök életet kap. Jézuskönyvtekercsébe csak 144000 név van felsorolva. Ezek azoknak a nevei, akikmennyei életre kenettek fel, Krisztus örököstársaként.

"Úgy látszik, hogy csak amikor egy személy Jehova szolgája lesz, íratik be a neve a könyvbe és csak ha megmarad a hithű szolgálatban, marad beírva neve.

"Az eljövendő ezer éves ítéletnap alatt akik lojálisak maradtak Jehovához Sátán próbái ellenére, örök életet kapnak. Ők továbbra is ihatnak a jelképes életvíz-folyóból, és nevük kitörölhetetlenül be lesz írva az élet könyvébe. De, miként azt a Jelenések 20 fejezet 15. versében olvassuk "Továbbá akit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt is a tűz tavába vetették."

"Meg kell hát kérdezzük magunkat, 'Benne vagyok e már a könyvben, és ha igen: benne maradok e?' A válasz Igen, ha továbbra is engedelmeskedek a meghívásnak és terjesztem azt:
"És aki szomjazik, jöjjön, aki akarja, vegye az élet vízét ingyen."

Végtelenül elégedetten magával és hibátlan előadásával, Ted letette jegyzeteit és Paulra nézett - aki csendesen szunyókált.

A következő perceket Ted az előadás részeinek memorizálásával töltötte, lassan rakosgatva a papírokat, hogy ne ébressze fel Pault. (Habár úgy tűnt, hogy prédikálása nem kavarta fel, megtehette ezt egy csekély zaj.)

Ezt a csendet törte meg, amikor Bobby rohant fel a lépcsőn egy Tednek szóló levéllel. Ezekben a napokban minden lehetséges okot megragadott, hogy feljöhessen és a lehető legtovább maradjon.

"Tessék..., felhoztama... levele..det," lihegte. "Oh, hello Paul, már felkeltél?"

Szendergéséből felriadva, szemét dörzsölve morgolódott Paul: "Hogy aludhatnék, amikor minden reggel lenn rohangáltok, kölykök? Mit keresel itt?"

"Ted levele. Te nem kaphatod meg."

"Első levelem erre a címre, " kommentálta Ted szárazon de rejtett megelégedéssel.

"Nyisd hát ki, ember. Lássuk, mi az."

"Tudom, mi ez, születésnapi képeslap anyámtól." Feltépte, és várakozásának megfelelően egy színes kártya hullott ki, rajta az alábbi szavak:
"Születésnapi üdvözlet" Átugorva az érzelgős verset elolvasta, amit belülre írtak:

"Teddy, reméljük, hogy minden rendben van veled. Sütöttem neked születésnapi tortát, hátha váratlanul hazajössz. A gyerekek ettek belőle, habár te nem voltál itt. Félretettem a részed. Miért nem jössz át ezen a héten? Apád nem lesz itthon. Ha van szennyesed, hozd át. Pault üdvözlöm. Szeretettel: Mama."

"Ostoba asszony," mondta és széles mozdulattal rázta a fejét. "üdvözlőlapot küld, pedig tudja, hogy nem ünneplem többé a születésnapomat."

"Ma van a szülinapod?" kérdezték egyszerre Bobby és Paul.

"Igen, de felejtsétek el. Mi van még nálad, Bobby?"

"Büntetés," felelte szomorúan, felemelve a nagy köteg vonalas papírt amin ugyanaz a szó volt felírva újra és újra.

"Le kell írnom 500 szót szerda estére, mire papa hazajön."

"Mit csináltál?" kérdezte Paul.

"Megütöttem Joey-t a teremben vasárnap. De ő meg rosszalkodott Jeanni-vel."

"És mit kell most csinálnod?" kérdezte Ted.

"Nézd meg", letett pár lapot az asztalra és húszasával számolta "20, 40, 60, 80, 86. Még 414 maradt."

"Hé, várj csak egy percet, ember! Csak egy perc.... Igen! Emlékszem már. Állati!" motyogta összefüggéstelenül Paul.

"Mi van?" kérdezte Ted kissé idegesen.

"Volt egy igazán fura álmom, ember. Már emlékszem rá. Akkor volt, mikor a beszédedet olvastad."

"Mondd el! Lécci mondd el!" kiabált Bobby "Szeretem az ijesztő álmokat."

"Nem ember, ez nem volt ijesztő. Legalábbis nem az egész. Volt egy völgy, mint ez, de minden kis golyókból volt - és különféle színűek. Aztán volt egy ember, aki mezítláb járkált ott és bokáig süllyedt a golyókban.

"Aztán én lettem az az ember és elkezdtem keményen rugdosni a lábammal és a golyók elkezdtek repülni és egy görgeteg ment le a lent lévő városba. Ott mindenki meghalt a jehovák kivételével. És egy lány volt ott, akivel egyszer kint voltunk, tudod, ..."

"Phyllis?" segített Ted.

"Igen, az volt. És azt mondta nekem: '144 közülünk túlélte. Megnézed a nevüket?' És aztán behozott ide, ahol egy nagy könyv volt egy oltáron mint a templomban. És egy öreg pap nagy fehér szakállal lapozgatta a könyvet és láttam a neveket és kerestem, tudod, a magamét és nem láttam és majd' beleőrültem a nevem keresésébe. És míg ezt csináltam, a férfi elment és kinyitotta ezt az ajtót az oltár mögött és itt tűz volt mint a pokolban lehet vagy olyasmi, aztán kezdett felém jönni, hogy ide hozzon, de kerestem a nevem a könyvben. De ő csak mondta: 'Gyere! Gyere! Gyere!'. Ekkor feltűntél mögöttem te, ember."

"Én?" Ted csodálkozott, mit keres egy ilyen álomban.

"Ja, és mosolyogva azt mondtad nekem:'Mért vagy ilyen 'el-ü-tő'? Itt van a neved.' És a könyvre mutattál, de én nem láttam jól és még mindig nem láttam meg és akartam mondani, de te egy pislogásoddal elhallgattattál. Aztán a következő dolog, hogy megyünk le valami hegyről, csak ott nincsenek golyók, mindenütt fű és fa és az emberek nevetnek és szaladgálnak. Aztán az a szép lány lakomát tálalt egy kempingasztalon és ránk nézve azt mondta:'gyertek' és akkor ez a kissrác felébresztett."

Bobby nevetett gyönyörűségében, hogy szerepelt az álom végén.

Ted teljesen belefeledkezett az álomba. Sóhajtott és sokáig csendben maradt, mielőtt megszólalt:" Szerintem el kellene kezdened járni az összejövetelekre a terembe. Nem tudlak elvinni abba a völgybe, ha nem vagy benne a könyvben."

Paul rájuk tekintet halálos komolysággal és valódi félelemmel és folytatta:"Igen, azt hiszem el fog jönni egyszer, hogy valami hasonlót lássak."

Bobby Teddel ült a díványon miközben Paul összeszedte magát a fürdőszobában. A kisfiú keze gondosan formálta a szavakat: " Nem fogom megverni Joeyt vagy elmászkálni a teremben" egész addig, míg megfájdult a keze.

Ekkor az ablakhoz ment és figyelte a szomszéd kertben játszó gyerekeket. Tednek nagyobb sikere volt az összpontosításban? sorról sorra megtanulta előadását. Ez volt egész addig, míg meg nem hallotta az úttörők gyülekezését a földszinten a szolgálati összejövetelre.

Erősen figyelt, hogy meghallja Phyllis hangját. Ekkor csak erre összpontosított. Maga elé idézte vonásait tetőtől talpig: arany haj, magas homlok, középen elválasztott haj, lágy szemöldök, örökké mosolygó szemek, kis orr és halovány ajkak (mindkettőt a szépség csúcsának tekintette), a fehér, kenceficétől mentes arc. És aztán ott volt a terjedelmes test, mely oly nagy szívet foglalhatott magába.

Elképzelte testének többi részét is akkora vagy nagyobb részletességgel, mint az arcát, habár teljesen a képzeletére kellett támaszkodnia. A nap és az éjszaka hátralévő részét ily módon rá gondolva töltötte, és más módon is, míg azon az éjszakán tudta, hogy feleségül fogja venni őt, és soká gondolt rá oly módon, ahogy csak házas embernek helyénvaló gondolnia a feleségére. Szinte az egész éjszakát ébren töltötte, azon gondolkozva, milyen lesz a házasságuk. Látni a mosolyát reggelenként maga mellett a bamba gyerekarcok helyett, erőt ad neki hogy mosolyogjon majd reggelenként.

Ilyen jelentéktelen dolgokon gondolkodott mérhetetlen örömmel, hogy mögéáll amint a lány főz és átöleli, kezét a vállán hagyva - ahogy apjától látta. Vagy a teremben ülnek egymás kezét fogva ahogy néha a testvéreket látta feleségükkel. Százszámra képzelte el a házasélet részleteit, csak a jó oldalt nézve azzal az aranyozott glóriás örvendező angyali mosolyú Phyllissel aki a mennyországot hozta az ő életébe.

A másnap reggel hat óra ilyen kimerült extázisban találta és komoly kétségei voltak, hogy kell e munkába mennie. De összeszedett valamennyi erőt és kirángatta magát az ágyból.

Egy hosszú délelőttön át pakolt halomba 50 kilós liszteszsákokat, amik ledőltek, felrakta újra és felfedeztek egy lyukat az egyik alján, ami öt centi széles sávoz szórt a raktár teljes hosszában; lehordták a veszteségért, elvesztegetett 15 percet a seprű keresgélésével hogy feltakarítsa, amikor a főnök jött és kérdőre vonta, miért dolgozik, úgyhogy Ted nagyon várta az ebédszünetet.

Gyorsan megette a szendvicsét (szenvedett is miatta délután) és elhozta a 'Szent Szellem' könyvét a ruhatárból, ahol anorákját tartotta.

"Hé, mi az nálad? Aha! Holy Spirit, the Force Behind the Coming New Order [Szent szellem - az eljövendő világrend mögötti erő]. A ronda, izzadt, szőrös orrú kis ember lassan elolvasta a címet, láthatóan értetlenül adta vissza Tednek.

"Ez az igazság," mondta Ted hangosan, mintha mind az egy tucat embernek beszélne, akik a pihenőszoba körül voltak. "gondoltál valaha a szent szellemre mint erőre?"

A férfi körbenézett támogatásért munkatársaira, "Soha nem gondoltam a Szent Szellemre azelőtt, egyáltalán." A többiek nevetéssel fogadták ezt.

De egy jóval intelligensebb kinézetű ember, aki egy rossz italautomatának támaszkodott, nem nevetett. "Én néha így gondoltam rá," mondta anélkül, hogy körülnézett volna, "de ne próbálj meg prédikálni Jacknek, hajlamos rá hogy felfogjon valamit, és ez túl nagy sokk lenne neki."

"Ez igaz, ez igaz," röhögött Jack a többiekkel együtt vadul rázva a fejét és kimutatva dohányszínezte fogsorát.

A férfi, aki szó nélkül otthagyta az automatát és elhagyta a helyiséget, elbűvölte Tedet. "Ki ez?" kérdezte Jacket.

"Bill Jackson. Az egyik fejes."

"Nem, nem az," mondta egy kövér férfi az asztal felett érezhető undorral, "csak az irodában dolgozik -- könyvelő vagy ilyesmi, ennyi."

"Mész te a pokolba," vágott vissza egy udvariatlan beintéssel Jack.

"Rendben, itt az ideje visszamenni," egyezett bele a kövér, ahogy a csengő jelezte az ebédidő végét. A két férfi vidáman kacagott nyomorult életükön, a legjobb barátok voltak.

A délután gyorsan elsuhant, és Ted a buszon találta magát, aminek a légkondicionálója tönkrement, éppen aznapra, a nyár első napján. Ahogy ott állt, próbálta felfedezni magában az este tartandó előadás várakozását. Tudta, hogy a rettenetes félelem a szívében alszik és most, a munkától fáradtan lehetőséget adhat neki, hogy kitörjön és leuralja őt. Ez a lehetőség megóvta, hogy legyőzze őt a mellette ülő férfi rossz lehelete, akit magában csak "szén - tüdejűnek" nevezett. Elment az irodára az aznapi 9$-ért és hazagyalogolt, imádkozva Jehovához hogy csütörtökig ne hajtsa magát igába.

Legnagyobb meglepetésére Paul a nappaliban ült és olvasott. Ez önmagában csodálkozásra adott okot, mivel Paul soha nem vesztegette a csajozás mellett megmaradó kis idejét másra, mint a fürdőszoba tükör előtti szépítkezésre. De amitől igazán lepadlózott Ted, az olvasott könyv címe volt: Az igazság, mely örök életre vezet! És már a felén is túl járt!

"Hé ember, hogy s mint?" köszöntötte Paul és azonnal visszatért az olvasáshoz. Ted bámulta egy pillanatig, próbálta eldönteni, mit tegyen. Első ötlete az volt, hogy odarohan és átöleli. De gyorsan elvetette az ilyen féle akciót. Próbált kitalálni valami okosat amit mondhatna vagy egy egyszerű kérdést, mint "Mit gondolsz a könyvről?" De az elemzés végre úgy érezte, legjobb ha nem zavarja jobban, mint már megtette.

A fonál, amivel most a könyvhöz kötődött, olyan vékony volt, hogy szinte nem is létezett. Nem most volt az ideje, hogy elválassza tőle, kockáztatva a fonál elszakadását, teljesen mindegy, milyen mély kifejezésekkel tudna beszélni. Úgyhogy Ted csendben bement a hálószobájába, ahol egy talán még meglepőbb látvány fogadta, habár csak átmenetileg volt az: Joey volt elrejtőzve az ágya alatt. Ted úgy tett, mintha nem vette volna észre, nem akarván zavarba hozni vagy megzavarni és ezzel megtörni a misztikus koncentrációt, mellyel Paul az Igazság könyvbe mélyedt.

Jó 15 perc telt el, mikor Ted kitörölhetetlen tintával elméjébe írta előadása utolsó sorát és ugyanekkor egy kis fej bukkant fel az ágy túlsó végén és megszólalt: "Helló, Ted!". A fejen túl sok haj volt ahhoz, hogy Joeyé legyen. Ahogy a test többi része is előbújt, kiderült, hogy Jeannie az.

"Jeannie! Mit csinálsz itt?" kérdezte szigorúan. De a mosoly nem tűnt el arcáról.

"Csak bújócskázunk Joey-val"

Ekkor már Joey is előbújt, bűntudattal az arcán.

"Joey, tudod, hogy csak alvásidőben szabad feljönnöd. És Jeanniet egyáltalán nem hozhatnád fel ide."

"Bobby is feljött," válaszolt.

"Ő nem lopakodott ide és bújt el," szigorkodott Ted, próbálva dühös atyaként viselkedni és észrevette, hogy ez egyáltalán nem illik hozzá. Érezte, hogy bármelyik percben nevetésben törhet ki, vagy ami még rosszabb: bemászik melléjük az ágy alá. "Jobb lesz, ha most lementek, a mamátok már lehet hogy keres titeket."

"Ó, ő az alagsorban mossa a ruhákat." tájékoztatta Jeannie, miközben elindultak Joey-val. Ezek egyike sem zavarta meg Pault, aki szoborként ült az Igazság könyvet olvasva. Ted kiment a konyhába, kinyitott egy vagdalthús konzervet és kisütötte kettőjük számára.

"Hmmmm, ember, micsoda illatok," szólalt meg végül Paul, behajtva a 141. oldal sarkát letette a könyvet az előtte lévő asztalkára.

"Már kész is van, üljünk az asztalhoz és együnk."

A mosogatótól visszatérve, ahol csak elöblítette a serpenyőt miután feltálalta az ételt, Ted meglepődve látta, hogy Paul csak nézi az ételt, ahelyett hogy enné.

"Mi baj van?" kérdezte.

"Á, semmi," vonta meg a vállát Paul és felvette a villát.

"Várj", mondta Ted egy gyengéd mozdulattal kísérve, "azt szeretnéd, hogy imádkozzak előbb?"

"Hát, igen -- ha akarod -- azt hiszem, jó lenne."

Ted nagynehezen elmosolyodott, de érezte, elsírja magát.

Amikor Paul beszállt Johnsonék autójába Teddel, aki enyhénszólva is meglepett volt, Vonnie és Richard egyszerűen köszöntötték Pault mintha rendszeresen vitték volna őt a Terembe. De Sherry nem tudott ilyen finoman viselkedni: "Ted szobatársa velünk jön?" kérdezte hitetlenkedve, ügyetlenül hangsúlyozva a 'szobatársa' és a 'velünk' szavakat, mintha áthidalhatatlan szakadék lenne a két dolog közt.

"Igen, Sherri," felelte Vonnie élesen, "és ne halljam a hangodat többet ma este."

"Ó, Istenem!" kiáltott fel Sherri félig panaszosan, félig utálkozva.

Richard, aki még nem indította el az autót, hátra nyúlt és elkapta a vállát. A lány egy rántással kiszabadította magát, úgyhogy a haját kapta el. Erősen megrántotta, amitől könny szökött szemébe és sírni kezdett.

"Mit mondtam, gyerek, Isten nevének hiába való használásáról? He?" Még egyszer erősen megrántotta a haját, hogy szóra bírja: "Auu! Azt, hogy ne tegyük."
"És most induljunk!"

Sebességbe tette az autót, és úgy nézett körül, mint aki a helyesebb viselkedés érdekében fegyelmezte gyerekeit, amikor eszébe jutott, hogy Paul is ott van.

"Kissé szűkösen vagyunk itt, Paul. De jó, hogy velünk vagy, mennél többen vagyunk, annál vidámabbak vagyunk. Mi egy nagy vidám család vagyunk Jehova Szervezetében."

Ted észrevette, hogy ez rossz lépés volt. Richard helyesen tette, mikor úgy viselkedett, mintha Paul jelenléte teljesen megszokott lenne. De most teljesen elrontotta a hatást azzal, hogy felhívta a figyelmét a túltömött autóra. (Ők elöl ültek, középen Joey és Jennie, hátul meg Bobby, Sherry, Ted és Paul.) Ez a gondolata igazolódott Paul ironikus válaszában:"Igen, veszem észre."

"Ne legyél felháborodva azon, hogy neveljük a gyerekeinket," felelte Paul pontosan kikövetkeztetve Paul gondolatait, "ez az egyetlen út, mely a jóra vezeti őket. A Biblia buzdít a fegyelmező verésre - ők hálásak lesznek érte nekünk egész életükben."

Volt valami abban, amit Richard mondott, ami annyira rosszul hangzott, hogy Ted úgy érezte, egy kis magyarázatot kell hozzáfűznie. "Emlékszem, amikor elkezdtem járni a Terembe, nem tudtam nevessek vagy sírjak, amikor egy testvérnő elverte a kislányát. Az még csak két - három éves lehetett, és elkezdett magában dúdolgatni az előadás alatt, mire az anyja jól elnadrágolta. Akkor ez még nem tűnt helyesnek számomra, de már látom, hogy ez az, amit a Biblia megkíván a szülőktől."

Mivel Johnsonék már elegen voltak ahhoz, hogy egy egész széksort megtöltsenek, ha egymás mellé ülnek, (ahogy azt szokták is), Ted és Paul elmentek helyet keresni maguknak. Éppen ezt akarta Ted: egy lehetőség, hogy észrevétlenül Phillys közelébe üljön. Várt, amíg csak kb. két perc volt hátra az összejövetel kezdetéig, és ekkor bevezette Pault a helyükre, otthagyva a testvéreket akikkel találkozott, oda, ahol Phyllis és mamája ültek.

"Hello Phyllis, Dorsey testvérnő", köszöntötte őket Ted.

"Szia Ted, hogy s mint ma este?" felelte Phyllis.

"Kösz, jól. Phyllis, emlékszel a Bibliatanulmányozómra, Paul Hubermanra?"

"Ó igen. Mama, ő Ted tanulmányozója, aki kint volt velünk a szolgálatban és elhelyezett egy könyvet. Emlékszel, hogy beszéltem róla neked?"

"Igen," mosolyodott el Marta Dorsey. Mosolya, habár olyan széles volt mint lányáé, nem rejtette el szemeit, melyet néhányan ragadozó - tekintetűnek láttak. "Milyen csodálatos, hogy az Igazságba jöttél. Milyen érdekfeszítő! Hogy örvendeznek az angyalok, hogy egy újabb testvér jött a nyájba! Mindannyian örülünk, ha itt látunk az összejöveteleken, Paul. Soha ne add fel, nem számít milyen erősen próbál meg téged Sátán. Jehova szelleme erősebb. "

"Hát igen ...." - Paul zavarban volt, hogy ilyen nagy érdeklődés és lelkesedés középpontjában van mint amit az első 15 a Teremben töltött percében kapott, "nem vagyok még annyira benne, mint Ted. Csak most kezdtem. Még nem vagyok egészen biztos, sok mindent meg kell vizsgáljak, tudod."

"Jól van, " vigasztalta Marta miközben megfogta mindkét kezét (ami mindkettőjüktől megkívánta a határok kiterjesztését, mivel Paul állt és Phyllis közöttük ült).

"Úgy van, ahogy Olson testvér szokta mondani, 'A fák sem egyszerre virágoznak.' Jehova akkor hív, amikor készen állsz, nem előbb." Egy pillanatra megszorította a kezét és azt mondta :" Tudom, hogy megtalálod itt a helyed."

"Jó estét, testvérek és testvérnők," hallották Dale Gravias hangját ami az összejövetel kezdetét jelezte.

"Szól, hogy keressük meg a helyünket," jegyezte meg Ted idegesen, "de nekünk már van." Remélte, hogy Dorsey meghívja Pault és őt, hogy üljenek melléjük, de mert ez nem történt meg, ő kérdezett rá, hogy szabad e a hely. Azt felelték, hogy igen, úgyhogy odaültek, ő Phyllis mellé: küldetés teljesítve.

Az első előadás alatt az kötötte le a figyelmét, hogy a lába elé letett táskája összeért a lányéval. Lassan és óvatosan úgy helyezkedett, hogy utánozza táskáikat. Először a jobb lábát mozdította meg annyira, hogy a nadrágjának és a lány ruhájának anyaga összeérjen. Ez felbátorította, hogy jobb kezét a fém szék karfája mellé ejtse. Mire a második előadás a véghez közeledett elérte, hogy keze hidat képezzen a két karfa közt. Ekkorra már nehezen lélegzett.

Köszönjük, Fleming testvér. Értékeljük, hogy ilyen előadással szolgáltál nekünk. " mondta Dale, aki visszafoglalta a színpadot. Azzal folytatta, hogy kiemelte, hogyan használta Andy a gesztusokat az előadás során és úgy vélte, hogy 'megfelelt' jelzést érdemel. " Most azt kell mondjam, hogy a hármas számú előadás később lesz, Úgyhogy azok a testvérnők következnek, akik a négyes számúra készültek. Vonni Johnson testvérnő, témája az "Időbeosztás". Segítője Elvira Nelson testvérnő. Testvérnők, legyetek szívesek feljönni.

Pánik töltötte el Ted elméjét, ahogy Dale elhagyta a színpadot és a gyülekezet a két testvérnőre figyelt, akik felmentek oda. Ha a hármas előadás nem készül el, mire ők végeznek, akkor ő fog következni! Abbahagyta a Phyllissel való kapcsolódást és gyorsan összefonta karjait és összezárta lábait, így már elméje nem menekülhetett. Pár perc múlva kint fog állni az egész gyülekezet előtt! Őt fogják figyelni, a szavait hallgatni, és tüzetesen megvizsgálni minden mozdulatát! Mi lesz, ha elkezd folyni az orra? Vagy ha gáztámadás éri, vagy ami még rosszabb: elfelejti az egész szövegét?

Miközben Ted ebben a rettenetes állapotban volt, Bob Morrow, aki az utolsó sorban ült, észrevétlenül felállt és tekintetével végigpásztázta az előtte lévő fejeket. Nem sokkal ezelőtt kiváltsággal bírt a gyülekezetben, és gyakran ő számolta meg a jelenlévőket. Úgyhogy gyorsan ellenőrizte, amit gyanított:
David Nelson vén és Julia Salvayez nem voltak ott. Az utóbbi, úgy vélte,volt a segítő a hármas előadásban, és ezáltal a késés okozója. Csendbena terem hátuljába ment és a ruhatáron át ki a félhomályba.

Szokásos gyakorlat, tudta, hogy a vén négyszemközt tanácsot ad Jim Stoke zárt teherautójában. Ez azért volt, mert nem volt elkülönített szoba vagy magányos sarok a teremben az ilyesmihez, és így állandóan félbeszakítanák.

Úgyhogy Jim Stoke autója annak jelképe lett, hogy valaki bajban van. Ez az autó volt az, ahol Bob maga is tudomásul vette, hogy nyilvánosan meg lesz feddve.

Már félhomály volt és Bob nehéznek találta, hogy belásson az autóba, de várt. Pár perc múlva egy autó állt be a Terem parkolójába. Fényszórói épp a megfelelő szögben világítottak, hogy lássa Davidot és Juliát az autóban - összeölelkezve!

Ted próbált koncentrálni Vonnie előadására hogy enyhítsen feszültségén, de nem mulasztotta el jellemezni őket. "A két testvérnő", gondolta magában, "olyan mint az első kettő. Mindketten kifinomultak és olyan kedvesen beszélnek. De egy nagy különbség van köztük. Vonnie jóval földhözragadtabb, míg Elvira valahogy mesterkéltnek tűnik. Elvira úgy viselkedett, mintha soha nem ült volna a WC-n életében, vagy volnának testi(es) nyílásai, melyekhez ilyesmire lenne szükség." Vigyorgott a gondolaton.

Az előadásától elválasztó idő gyorsan elillant; Dale végzett Vonnie-ék beszédének bírálatával és körülnézett, hogy vajon a hármas előadásra készen állnak e. Ted szerette volna ha van lelki ereje megfogni Phyllis kezét hogy megerősítse magát. De inkább széke karfáját markolta meg. Aztán haladékot kapott, mert Julia Salvayez sétált be a terembe.

"Úgy látom, a testvérnők készen állnak hogy megtartsák a hármas számú előadást. Lorna Gleanson tartja, segítői Julia és Rita Salvayez. Témájuk: "Segítsd Bibliatanulmányozódat, hogy megszabaduljon a régi világtól."

Nevetés hulláma futott végig a termen, mikor a testvérnők felmentek a színpadra. Ez a gondos kivitelezés miatt volt. Rita ruházata a világot jelképezte, ilyen feliratok voltak körbe-körbe rátűzve, mint "anyagi dolgok", "szabad szerelem", "tedd azt amit szeretnél", és mások. Valamint csuklójától egy rózsaszín papírkarikákból készített lánc vezetett Juliáéhoz.

Julia játszotta Lorna Bibliatanulmányozóját, aki próbálta megszabadítani magát a régi világtól, kevés sikerrel. Lorna mutatott neki sok írásszöveget és végül, a csúcsponton Lorna kijelentette: "A régi világ azért tűnik jónak, mert csak az egyik oldalát nézed. De nézd meg a másik oldalt is." Erre Rita megfordult és a másik oldalán a világ ilyen szavakkal volt jellemezve: "önzés", "erkölcstelenség", "nemi betegségek", "bűnözés".

"Most már látom, mennyire bűnös a régi világ", mondta Julia, "de hol találom a belőle való szabadulást?"

"Itt," felelte Lorna felemelve a Bibliát, "az Igazság szabaddá tesz." Julia elvette a Bibliát és a láncra ejtette, mely elszakadt ettől. A gyülekezet önkéntelenül is megtapsolta ezt az ügyes "előadást". (Ez szokatlan volt, mert csak a vasárnapi Nyilvános Előadás után volt szabad tapsolni.) Dale visszament a színpadra és elismerését fejezte ki Lorna előadásának újszerűségéért, és ekkor eljött Ted beszédének bejelentése.

Ted felállt és megállapította, hogy nagyon távolinak látszik a színpad. Úgy érezte, órákig tart odaérnie. Megfordult, hogy bátorítást merítsen Phyllis mosolyából, de ő keresgélt valamit a táskájában. Szerette volna megszorítani a kezét amikor felállt, de már késő. Minden szem rátekint, ahogy végigszenvedi a láthatóan végtelen utat. De végül valahogy leküzdötte a távolságot és végül ott állt a mikrofon előtt a pódiumon a többiek előtt.

"Halott" mondta és hosszú szünetet tartott, ahogy tervezte. Ez a hosszú szünet egy ilyen megdöbbentő szó után kedvező volt, ez volt az egyetlen dolog, ami odairányította figyelmüket az utolsó előadás után, melyet nehéz volt követni. Abbahagyták a nyüzsgést és mint egyetlen nagy szem rá figyeltek. Ahelyett, hogy megzavarta volna, ez a nyüzsgő tömeg inkább bátorságot adott neki. Remegése abbamaradt amint elkezdett beszélni és a szavak úgy áradtak belőle, mint az élet folyama, melyről beszélt. Minden szónak jelentősége volt és közelebb vitte őt a végkövetkeztetéshez. Észre se vette és vége volt.

Miután elhagyta a színpadot, észrevette hogy David Nelson és Bob Morrow jönnek be a terembe együtt. Ahogy Ted kezet rázott Nelson testvérrel, aki leguggolt a széksorok közt, hogy Jerry Lindquisttel suttogjon, meghallotta, amint ezt mondja: "Lényeges, hogy felhívd őt."

"Köszönjük, Evanston testvér, igazán nagyra értékeljük ezt a szép előadást. Senki nem mondaná, hogy ez volt az első programod." Miközben Dale dicsérte őt, Paul odafordult a már ülő Tedhez és mosolyogva mondta: "Igazán jól csináltad, ember."

"Észrevettétek, milyen jó bevezetést használt?" kérdezte Dale. "Igazán megragadta figyelmünket. De sajnos Evanston testvér nem a 'bevezető' szemponton dolgozott. Az 'tájékoztató anyag, tiszta érthető előadása' szempontja volt, és azt hiszem ennek is jól megfelelt".

Tedé volt az utolsó előadás, egy ének eléneklése után a Szolgálati Összejövetel következett. Az egyeten feltűnő dolog az volt az összejövetelen, hogy Bob Morrow jelentkezett és azonnal fel is szólították. A gyülekezet örült, hogy ismét teljes elfogadottságú lett. Arra is megkérték, hogy a gyülekezet előtt imádkozzon az összejövetel végén. Ekkor felment a színpadra és a mikrofonnál imádkozott, ahogy szokás volt. De az imája legalább tíz percig tartott, ha nem tovább. Számos alkalommal úgy gondolta Ted, hogy elveszti egyensúlyát, ahogy ott áll lehajtott fejjel és csukott szemmel. Az ima olyan hosszú lett, hogy már komikus volt. Ted vette a bátorságot és felnézett, hogy ellenőrizze a helyzet valós voltát. Ahogy sorról-sorra végignézte, az emberek hasonló testhelyzetben álltak, a világ felé csukott szemekkel, és közösen kommunikáltak Teremtőjükkel, Ted úgy érezte magát, mint egy éjszaka ólálkodó személy, az ártatlanul aluvók hálószobáiban. Gyorsan visszatért a tiszteletteljes testhelyzetbe az ima végéig.

Az imával az összejövetel véget ért. Miután elhárította a sok dicséretet az előadásáért, üdvözölte Butler testvért és bemutatta Pault mindenkinek, akinek az összejövetel előtt nem, Ted visszatért Phyllishez aki a saját és anyja táskáját fogta.

"Igazán jó előadás volt, Ted. Egyáltalán nem látszottál idegesnek."

"Pedig az voltam. Beszélhetnék veled egy percet? Leülnél?"

"Persze" mosolygott figyelmesen.

"Tudod, be fogok merítkezni júliusban és akkor teljes értékű testvér leszek. És egy teljes értékű testvér összeházasodhat egy teljes értékű testvérnővel, ugye? Nos, szóval az gondolom, hogy azonnal szeretnék megházasodni." Ezalatt végig az előtte lévő szék támláját bámulta. Az idegesség, amit előadása előtt tapasztalt, nem volt ehhez mérhető.

"Gondolsz valakire?" érdezte teljes és őszinte ártatlansággal.

"Hadd kérdezzelek meg, Phyllis - gondoltál valaha a házasságra?" A lány belekezdett a válaszba, de ő folytatta: " Úgy értem, ha szeretnél megházasodni és én is szeretnék, két legyet üthetnénk egy csapásra, ha érted mire gondolok - szóval hogy szeretnélek feleségül venni."

"Nem, testvér", válaszolta azonnal, "úttörő szeretnék maradni. Szeretnék annyi embernek segíteni bejutni az Új Rendbe amennyinek csak tudok. És amikor az Új Rendben leszünk, összeházasodhatunk azzal, akivel akarunk."

"Jössz már, Phyllis?" szólította anyja. Minden további szó nélkül felállt és odament anyjához a terem végébe.

Ted két nap múlva "tért magához". Ezalatt gépiesen tevékenykedett a munkában és a szolgálatban. Végigülte Johnsonék szerda esti családi bibliatanulmányozásának megpróbáltatását, amikor Richard összetépte Bobby 312 sorát, mivel rövidebb volt az előírt 500-nál. Üresen és érzéketlenül figyelte a vasárnapi összejövetelig leírandó ezer mondatról szóló ítéletet.

De csütörtök este visszatért belé az élet arra a kilátásra, hogy ismét láthatja Phyllist a földszinti összejövetelen. Még inkább felragyogott arra, hogy Paulra gondolt és megkérdezte őt, mik a benyomásai az összejövetelekről amiken részt vett.

"Olyan volt, mint -- nem tudom, ember. Olyan volt, amilyennek mindig mondod, hogy ott sok szeretet van meg minden, tudod. De valahogy furcsa volt. Verik a gyerekeiket közben meg nagyon udvariasnak próbálnak mutatkozni meg minden. Nem tudom. Nem tudom megfogalmazni, de valami rossznak tűnik ott."

Ted szörnyen sértetten és megbotránkozva nézett rá, úgyhogy Paul próbálta eloszlatni aggodalmát: "De tetszik, amit a könyvedben olvasok. Úgyhogy elmegyek ismét. Érdekes volt."

"De nem járhatsz pusztán azért az összejövetelekre, mert az hiszed, hogy nem élnéd túl Armageddont, ha nem teszed," figyelmeztette Ted. "Jehova nem olyan népet akar, aki csak féli őt, olyanokat akar, akik szeretetből szolgálják."

"Iiigen" felelte Paul "nos pont az összejövetel után mondta nekem egy fickó, hogy ő pont azért jár, mert így van ezzel. Azt mondta, hogy egész éjjel a diszkóban lenne, ha nem hinné, hogy az összejövetelekre eljárva mehet át élve az Új Rendbe."

Ted úgy érezte magát, mint az az orvos, akit pár hónappal azelőtt látott egy TV show-ban, akit úgy mutattak be, mint a közönséges nátha ellenszerének felfedezőjét, de amikor bejött, nem tudta elmagyarázni, mert elkezdett tüsszögni. (Ted nem járt utána, hogy ez csupán egy szokásos komédiás trükk volt.) Ted számára a Terem az Isten iránti szeretet és önzetlen odaadás központja volt. De hogyan ültethetné ezt bele Paul fejébe? Ez olyasmi volt, amit önmaga számára fedezett fel. Nem mondhatta azt, hogy "Nézd! Itt van a szeretet!", ha mint látta, ő csak az önzést és a veréseket látta.

"Lesz ma este egy összejövetel a földszinten, lejössz?"

"Nem, ma nem, ember. Majd vasárnap megyek."

Tedet a második csalódás aznap este az összejövetelen érte: Phyllis nem volt ott. Ő és anyja "egy másik gyülekezetbe látogattak" ismét. Szomorú óra volt. Haragudott Dorseyék gyülekezet-nézegetéséért, nagynehezen válaszolt két kérdésre aznap. Jeannie kivételével Richard gyerekei csendben voltak az állandó noszogatás ellenére. Mindenki meglepetésére Bob Morrow volt a leghangosabb. És még nagyobb meglepetésükre apja, Jack is megérkezett az utolsó percekben.

Ahogy utána az asztalnál üldögéltek, David Nelson jött és leült Ted mellé a díványra, majd fojtott hangon azt mondta (miközben mindenki hegyezte a fülét, hogy a többi beszélgetés mellett ezt is hallja): "Testvér. valami zavaró dologról hallottam felőled az utóbbi időben." "Ó, tényleg?" nyelt egyet Ted?

"Igen, tényleg, "csattant fel David, mintha Ted megkérdőjelezné kijelentése igazságát. "Ellenezzük, hogy egy testvér olyan testvérnő mellé üljön, aki nem rokona. Nem vezet jóra. Mit gondolnának a kívülállók, ha látnák? Nem, mi határozottan ellenezzük az ilyesmit, hacsak - mint mondtam - nem vagy rokona a testvérnőnek vagy nem terveztek házasságot. Szóval ne tedd ezt többé. Mindannyian meglepődtünk, hogy egyáltalán ilyesmit tettél miközben a keresztelkedésre próbálsz alkalmassá válni. Nos, ez volt az első dolog.

"Van más is?"

"Természetesen van. Gondolod, hogy mi egyedülálló testvérek körbepuszilgatjuk az egyedülálló testvérnőket mielőtt komoly kapcsolatban lennénk? Úgy vélem, jobb lenne lépést tartanod Jehova Szervezetével, barátom. Azon az úton amelyen jársz, előbb kint leszel, hogy sem bent lennél! Uralkodj magadon mostantól. Ne puszilj meg senkit, és ne legyél kettesben egy testvérnővel zárt ajtók mögött, akár házas akár nem. Ez igazán botrányos, és tájékoztattam Johnson testvért is, természetesen. Elővigyázatlan volt, hogy kettesben voltál a feleségével. És beszéltem Johnson testvérnővel is. De te, mint a vétkező testvér, nagyobb felelősséget viselsz. Úgy döntöttünk," (meg volt az a bosszantó szokása, hogy mint az írók vagy a pápa többes számban beszélt magáról,) "hogy ezúttal megúszod ezzel a kis személyes tanáccsal. De vigyázz magadra - így akarom!"

Az összejövetel után Ted nagyon depressziósan érezte magát. Ez szokatlan volt számára. De amint hallotta Richard földszinti ordítozását a gyerekekkel, mert nem szóltak hozzá és Vonnieval, mert nem készítette fel őket rendesen, úgy érezte, még mélyebb búskomorságba süllyed. Elvesztette Phyllist és a gyülekezeti jó hírnevét is? Elvesztette egy csapásra Richard barátságát és bizalmát is? Nemsoká feljött Bobby és Joey is nyafogva a lépcsőn. Bobnak egy hasadás volt a szeme fölött, amit Ted látott el.

"Mi történt?"

"Tudod, hogy mi."

"Igen, azt hiszem." Ted összeszorította ajkait és úgy préselte ki a következő kérdést: "Megérdemelted?"

"Szerinte meg. Nem szóltam hozzá az összejövetelen."

"Hé, Joey, te jól vagy?" kérdezte Ted.

Joey már felvette a pizsamáját és a fürdőszoba ajtajában állva figyelte őket. "Ez a kezem kék meg zöld lesz, tudom."

"Nos, jobb lesz most lefeküdnötök." Szeretett volna kérdezni Sherriről, de rájött, eleget hallott erre az éjszakára. Nem akarta megtudni, érezheti e rosszabbul magát, mint most érzi.

Péntek reggel is a rettenetes éjszaka körül járt az esze. Eldöntötte, hogy nem megy dolgozni; időre volt szüksége hogy elgondolkozzon. A reggel nagy részét azzal töltötte, hogy fel - alá járkált a nappali és a hálószoba közt, haragudva magára, és megpróbálva következtetéssé alakítani dühét.

A nők - tudta - soha nem mondanak igent elsőre. Azt akarják, hogy ismét kérd őket, hogy meggyőződhessenek őszinteségedről. Mért kéne így letörnie egy elutasító választól? És hát itt volt az, amit magának köszönhetett, hogy a lány fecsegett róla hogy megpuszilta, és az ártatlan közjáték Vonnieval. Mindezeket félretette hibáival és hiányosságaival együtt, és elhatározta, hogy szerelmes levelet ír neki. Ebben sok bolond dolgot mondott. Kiemelte, hogy a lány úttörő maradhat a házasság után, és Vonniet hozta fel példának. Ismerve a Tanúkra nehezedő tilalmakat, a következőket a szabályokkal szoros összhangban fogalmazta meg (habár egy kívülálló számára humoros lenne):

"Szeretnélek feleségül venni. Ez maga után vonja azt, hogy ezt mások tudomására hozzuk, úgyhogy azt a javaslatot teszem, hogy jelentsük be eljegyzésünket."

Ez a látszólag fordított folyamat - a házasságnak a bejelentés előtt említése - azzal a szabállyal volt igazolható, hogy a bejelentés csak a házasságot tervezőknek lehetséges.

Késő délután lett, mire befejezte érzelmei írásba foglalását. A postaládától jött visszafelé amikor meglátta, hogy Sandy Wilsont jön ki a házból.

"Ó, itt vagy!" mondta a lány. "Épp most kopogtam be hozzád."

"Szia, testvérnő. Miben segíthetek?"

"Semmiben, csak azért jöttem, hogy meghívjalak Shirley Garvias ma esti partijára. Azt hitte, mindenkit meghívott, aztán eszébe jutottál. Azt mondja, elnézésed kéri, hogy elfelejtett meghívni és megkért, hogy ugorjak be és szóljak neked. Ma este nyolckor lesz a Crescent Ridge-i Lakókocsi Parkban. Tudod, hol van?"

"Nem igazán, de nem számít - nem tudnék odamenni."

"Óh, Istenem!" mondta elkeseredetten, "majd keresek valakit, aki elvisz téged."

"Muszáj ott lennem?"

"Nos, igen! Figyelmeztettek, hogy félénk vagy és úgy teszel majd, mintha nem akarnál eljönni, mint valami ünneprontó. De mi tudjuk, hogy mélyen belül szeretnél együtt lenni a bandával. Mind fiatalok a környező gyülekezetekből. Persze gardedám is lesz. Egyfajta első-bál lesz - azt hiszem megérted - Shirleynek. Vidám lesz. Játékokat és szórakozást terveztek. Szóval, ott leszel?"

"Azt hiszem. Elhozhatom a bibliatanulmányozómat?" Paulra mondta ezt, gondolkodás nélkül.

"Hány éves?"

"Tizenhat."

"Persze, hozd magaddal őt is. Viszlát!" Ezzel beugrott a kocsijába és elszáguldott.

Így hát vacsora után Paul és Ted kiültek a bejárati lépcsőre és vártak, nem is tudták mire is pontosan, csak hogy egy autó kell legyen. Sherri megneszelte az esemény hírét és bezárták a szobájába, mert a tűréshatáron túl piszkálta apját és mostohaanyját. Bosszúból teljes hangerőre tekerte rádióját.

A befutó autó egy fényes piros sportkocsi volt. Ted és Paul meglepődtek ezen a formabontáson, de még jobban azon, hogy Phyllis Dorsey ült a vezető melletti ülésen.

"Nem vártam, hogy itt talállak," próbálta túlkiabálni Ted Sherri rádióját "azt hittem, megint egy másik gyülekezetet látogattok meg."

"Nos," kiáltotta vissza a lány Paulnak és Tednek miközben beültek a hátsó ülésre, "ő itt Terry Barton az Emerald Lake gyülekezetből."

"Örvendek a szerencsének," kiáltotta Ted ahogy kezet rázott az idegennel.

Ez a Terry egy nagyon jóképű fiatalember volt átlagos, de izmos testtel, szőke hajjal és kék szemekkel. Öltönyt viselt, mely meghaladta volna Ted anyagi lehetőségeit.

"Valaki nagyon hangosan hallgatja a rádiót," jegyezte meg Phyllis miközben elhajtottak. A félórás utazás azzal telt, hogy Terry hatalmas világszerte tett utazásairól beszélt. Úgy tűnt, minden érdekes Tanúval találkozott Európában. Járt ajtóról - ajtóra Londonban, Párizsban, Athénban és sok más olyan helyen, amiről Ted még nem is hallott. Amikor elmesélt egy történetet, Phyllis kérlelte, hogy "mondd el nekik azt is hogy..." meg "mesélj arról is, hogy...".

Mielőtt ez a fél óra eltelt, Ted biztos volt benne, hogy gyűlöli Terry Bartont. Persze nem vallhatta be magának ebben a formában. Terry egy testvér volt, és a testvéreknek szeretniük kell egymást. Bizonyossá vált számára, hogy Phyllis Terryt szereti, ezért keltek ellentétes érzelmek Tedben. Összeadta őket és Terryt látta annak okának, hogy a lány olyan gyakran látogat az Emerald Lake gyülekezetbe.

"Én is mesélhetnék érdekes részleteket az életemből." mondta Ted rejtett gúnnyal, "de azt hiszem, Phyllis mindent elmondott neked rólam."

"Ööö - igen" hebegett Terry, "azt hiszem, említett téged. Mi is a neved, testvér?" Megmondta a nevét és elismerte, hogy nem emlékszik, hogy valaha is hallotta volna.

Ted megfigyelte, hogy egy kézzel vezet és úgy vélte, a másikkal Phyllis kezét fogja. "Nem volna jobb, ha két kézzel vezetnél?" követelődzött Ted.

"Ó, általában így szoktam vezetni," mondta miközben rámosolygott Phyllisre.

Amint beléptek a parti-terembe, Ted elszakadt tőlük. Hirtelen erős vágyat érzett, hogy beálljon a tapéta virágai közé. .... egy testvérnő kérte, hogy menjen vele. Szívesen tette. A diszkótánc éppen véget ért amint az utolsó kislemez lejárt a zenegépben. ....

Ted kinézett magának egy valamelyest csendes sarkot, ahol elmerenghet, amikor Shirley Garvias bejelentette a következő elfoglaltságot. "Rendben, fiúk! Akarom mondani testvérek és testvérnők" - mindenki jót nevetett ezen, annyira nem ideillő volt emlékeztetni őket vallási helyzetükre, amikor éppen próbáltak úgy gondolni egymásra, ahogy fiatalok szoktak,
"Egy kis játékotrendeztünk, amit "Add tovább az életet"-nek neveztünk el. Úgyhogy sorakozzatok fel kétsorba, egy fiú - egy lány." Ezt igen gyorsan megtették, gyülekezetitapasztalataikból nagy gyakorlatuk volt abban, hogy kell "beállni a sorba". Aztán fogpiszkálókat osztottak ki, amit a szájukba vettek.

A feladat az volt, hogy az "Életmentő" cukrot kellett átadni a másiknak a fogpiszkálóval. Amelyik párnak elsőként sikerült, az nyert. Természetesen a valódi célja az volt a játéknak, hogy a testvérek és testvérnők szája olyan közel kerüljön egymáshoz, amennyire lehetséges a Tanúk csókra vonatkozó szabályának megszegése nélkül. Amikor Ted ezt látta, úgy tett, mint József, amikor Potifár felesége rámászott: elfutott. Kifutott a házból, mikor a nagydarab testvérnő, aki történetesen vele szemben állt és a ki történetesen fekete volt, megragadta erős karjával és visszahúzta az ajtón.

"Gyere tesó, nem menekülsz ilyen könnyen!"

De Ted eldöntötte, hogy nem fog vétkezni lelkiismerete ellen. Nem Nelson vén figylemeztette, hogy ne pusziljon meg egy testvérnőt sem, és volt-e ez a dolog épp ugyanolyan? Végülis ez jóval több volt, mint csupán leülni egy testvérnő mellé a Teremben, ahol szellemi dolgokról volt szó. Úgyhogy betámasztotta magát az ajtóba és nem engedte, hogy megmozdítsák. A testvérnő erősítést hívott és Ted legnagyobb meglepetésére és megkönnyebbülésére maga Nelson vént jött, aki gardedámként volt ott és jött megmentésére - legalábbis így hitte.

"Gyerünk testvér, ne legyél ünneprontó. Csatlakozz a testvérekhez és testvérnőkhöz." Ezt mondva megragadta Ted vállát és egy rántással kiszabadította. Engedelmesen visszament vele és visszaállt a sorba, remegve zavarában.

A játékot újrakezdték. Kapott pár percet, mire a nagy koncentrálást igénylő feladat elért hozzá. Phyllis és Terry a másik sorban álltak. Észrevéve Ted rendkívüli feszélyezettségét amiatt a kilátás miatt, hogy ilyen intim közelségbe kerüljön egy idegennel, Phyllis odasúgta Terrynek, hogy cseréljenek helyet a Ted előtt álló párossal.

"Hé ti ott ketten" kérlelte őket Terry, "szeretnénk helyet cserélni veletek." A megkért páros láthatta, hogy Terry és Phyllis sora előbbre van a játékban, úgyhogy örömmel álltak át a győztes oldalra. Így Phyllis közvetlenül Ted elé került, ami azért történt, hogy még jobban zavarba hozzák. Egy testvérnő nagyon gyorsan átadta a cukorkát Terry fogpiszkálójára. Terry egy hosszas manőverrel adta át Phyllisnek, melynek során egészen behúzta nyelvével fogpiszkálóját, hogy a lehető leg közelebb kerüljön arcuk az átadáskor.

Ekkor Phyllis Ted felé fordult. Egy pillanatra messze elnézett mellette, mintha a távoli színpadon állna, mint amikor első beszédét tartotta. Aztán abban a pillanatban, amikor pár centire volt azoktól a zöld szemektől, fogpiszkálóját a lány alsóajkához szúrta, és érezte, hogy azé meg az ő felsőajkát támadja. Szándékosan okoztak egymásnak fájdalmat, de rosszul sült el, mert alsóajka vérezni kezdett. Azért tovább folytatta a szurkálást, de valami visszafogta, hogy a lány bőrébe szúrjon. Szerencsére a másik sor épp akkor kiáltott fel győzelmét jelezve. Ted és Phyllis abbahagyták titkos harcukat, és mindkét sor feloszlott.

Kicsivel később Terry odament Tedhez és ezt mondta: "Hé, vérzik a szád. Páran a srácokkal elmegyünk autózni, és Phyllis felvetette, hogy talán te is szeretnél velünk jönni." Ted éppen azon volt, hogy visszautasítsa a meghívást, amikor észrevette, hogy Julia Salvayez megy a zenegéphez egy rakás lemezzel. Tudta, hogy nagyon zaklatott most a tánchoz, úgyhogy elfogadta a meghívást (és remélte, hogy kiszomorkodhatja magát a hátsó ülésen.)

Paul, Eric Potter, Andy Flemming és két másik Tanú, akiket soha nem látott korábban ültek be Terry autójába. Hamarosan az autópályán száguldottak és rossz poénokat eregettek a testvérnőkről.

Terry felhajtott a "Crazy Charli" bárhoz, mintha ez lenne az előre megbeszélt cél. Ted elszánta magát ekkorra, hogy velük megy bármiféle további csapást is hoz még ez az éjszaka, úgyhogy a többiek mellett beballagott.

Egy nagy kerek asztal köré ültek és italokat rendeltek. Mindannyian sört, kivéve Terry, aki vodkát.

A pincér látni akarta Ted és Andy személyijét (Paul idősebbnek látszott koránál.)

Erre Andy elkezdett vidáman beszélni Tedhez, aki kissé zavartan nézett rá. "Que sa passa? Du est benca, hombres." Eric a pincérre mosolygott és elmagyarázta: "Spanyolországból jöttek. Csak átugrottak és nem hozták az irataikat, de én kezeskedem értük. Minden rendben. És csak egy sör az egész."

Erre a pincérnő csettintett egyet a nyelvével és elpályázott. Mindannyian, de főleg Ted és Paul hangosan felnevettek (ezzel ütve el a csalást, amiről soha nem gondolták, hogy bejön.) Paul elfordította a fejét és egy hatalmasat tüsszentett (ami eszébe juttatta Tednek a tüsszentős doktoron való nevetést.)

"Volt egy pár szemrevaló szépség a ma esti partin," jegyezte meg az egyik testvér, amit Ted nem kommentált.

"Bizony," értett egyet a másik, "nem láttad, hogy kiöltözött Gloria Stern? Hűűű!"

"Úgy érted, hogy milyen jól nem öltözött fel!" pontosította az első.

"Hagyjátok ezt, srácok," javasolta Terry "nehogy a jó kinézet megbolondítson titeket. Nem a szépség az, amit egy nőben kéne keresnetek."

"Lökött vagy!"

"Igen, már testvérnők, " mondta Eric, "mi több kell még? Csak szedd fel a legjobban kinézőt. Én kinéztem magamnak Sandy Wilsont. Csak idő kérdése."

"Tudjátok," mondta Andy immár újra anyanyelvén, "a csajozás az fő ok, amiért az Igazságban vagyok. Úgy értem fiúk, hogy azt mondták, hogy jöjjek a vallásba, hogy felszedhetem azt aki szeretnék, mióta abbahagytam a drogozást. Úgyhogy kinézem a legszebbet bigét és a legbarátságosabbat -- és azok itt vannak. És hülyék vagytok, ha nem ragadjátok meg az alkalmat. Több testvérnő mint testvér van az igazságban, úgyhogy kissé kétségbeesettek és könnyen felszedhetők, azt hiszem."

Nem adva időt Tednek, hogy kiigazítsa ezt az utolsó kijelentést, vagy Paulnak hogy az orra alá dörgölje, Terry egyenesen kimodta, amit akart.

"Fiúk, egyáltalán nem helyesen gondolkodtok. Tudjátok, mi lesz az Új Rendben?" Több válaszlehetőség volt erre a kérdésre, úgyhogy mind csendben maradtak, várva mi lesz ebből. Folytatta, miután lenyelte vodkáját, "Az Új Rendben, kedves barátaim, minden gyönyörű lesz. Te, én -- habár én már most is -- de mindenki, a testvérnőket is beleértve. Mind gyönyörűek lesznek, tökéletes testben. Szóval mi különbség lesz Sandy Wilson és mondjuk Phyllis Dorsey közt?" Szünetet tartott, hátha valaki válaszolni mer. Mivel senki nem állt elő válasszal, maga válaszolt magának: " A jellem! Bolondnak tartotok, hogy nekem Phyllis kell, pedig bármelyiket megkaphatnám, Phyllis kövér, ugyebár. Nem egy világszépe. De nagyszerű jelleme van. Igazán alázatos, miközben Sandy Wilson egy kis ribi --"

"Ez igaz," röhögött Eric.

"Úgyhogy nézzétek a személyiséget is a testben, ami csak tűrhető is, úgy értem amivel most élhettek, és Jehovának gondja lesz rá, hogy tökéletessé tegye az Új Rendben. Másrészt ha olyan valakid lesz, aki nem egy nagy szépség, nem kell aggódnod, hogy másnak is kellhet. Mindenetek lesz -- könnyen megszerezhető, könnyen megtartható.

Ahogy ott ültek körben, elismerték ezt a józan bölcsességet és sörüket kortyolgatták, Ted azt szerette volna mondani: "Nekem tetszik. Szerintem most is gyönyörű, és remélem, soha nem változik meg." Ehelyett, más taktikát választott, ami garantálja hogy megtöri őket. "Azt hallottam, hogy az Új Rendben hamarosan eléri a népesség a lehetséges maximumot, a feltámadottakkal együtt és senki nem hal meg --" az ital a fejébe szállt az este többi eseményével együtt, úgyhogy kissé zavaros volt, de elmondta, mit gondol: "úgyhogy nem lesz többé szexre szükség. Nem lesz több kisbaba. És Jehova elveszi tőlünk a szexet. Akkor aztán nem lesz különbség egy Sandy Wilson ... és egy szépséges ... Phyllis közt, vagy egy bámulatos Terry ... ööö Barton között.

Ekkor csak Paul nevetett, és az, hogy ő volt az egyetlen a ledöbbent arcok közt, nem fékezte hahótázását.

Visszatértek a partiba, leittasodás nélkül. Julia Salvayez megragadta Tedet és vad táncba kényszerítette egész éjjel.

>> Tovább >>