"C and R" és természetvédelem, meg ilyenek
10 évvel ezelőtt, amikor még nem tölthettem túl sok időt a vízparton, és örültem, ha egy peca alkalmával sikerült fogni, egy épphogy méretes potyeszt, mindig arról álmodoztam, hogy fogok egy rekordlistás halat, amit hazaviszek hogy mindenki lássa, de az összes többi nagy halat vissza engedem éltető elemébe. Erre az eseményre nagyon sokat kellet várni, de eljött az az idő is. Most már elengedem az általam fogott halak nagy részét.
Több általam tisztelt szakíró foglalkozott már a témával: Elvigyük a halat vagy ne? Én az írásomban, kifejezetten a pontyokkal foglalkozom, mivel ők az én világom.
Manapság a horgászok nagy része intenzíven telepített vizeken tölti idejét, ahol a gazdák azért telepítik a halat, hogy azt valaki kifogja, és megegye. Ezzel nincs is semmi probléma, hisz a halhús egészséges szüksége van rá az emberi szervezetnek, és a halgazdaságok, ha nem a tavakba, akkor az áruházakba szállítanák őket, sőt azt hiszem a tóból kifogott halaknak sokkal jobb dolguk van, mint a boltok szűk akváriumaiban sínylődőknek. Nem is ítélem el azokat a sporttársakat, akik így tesznek, váljék egészségükre. Ezzel sok ember megélhetését is biztosítjuk a halgazdaságokban. /Sőt az az érzésem, hogy a boltban jóval kevesebben vennék halat, azok a horgászok, akik az általuk fogottat hazaviszik./
Egy problémával viszont szembe kell néznie a mai pontyhorgásznak. Rengetegen ostromoljuk manapság a vizeket, a halaknak esélyük sincs, hogy megérjék az aggastyán kort, így egyre minimálisabb az esélye, a fiatal /vagy nem annyira fiatal/ pecásoknak, hogy megfogják életük halát. Elgondolkodtam azon, hogy első rekordlistás halam elejtéséig /11kg-os amur/, hány gyönyörű 5..8 kg körüli halat fogtam, és raboltam el a tótól. /A félreértések elkerülése végett itt szeretném megjegyezni, hogy mindig betartottam a mért, és mennyiségi korlátozásokat./ Ezek mára 10 kg felettire nőhettek volna, milyen jó lenne most 40-50 db kapitális hallal több, lenne a kedvenc víztározóban, ha 50 spori tett volna így 200 nagy hallal, lennénk gazdagabbak elméletileg. /Ilyen is voltam, de ez már a múlt./ Gondoljuk végig, ha egy tóban, az elmúlt 4 évben a horgászok zöme elengedi ezeket a halakat ott már egy komoly nagyhalas víz lehetne.
Persze az ellenzéknek is megvannak a maga érvei, ezekből néhány kedvencem:
Ha, én elengedem más elviszi a nagy halat, a nagy halból lehet igazán jót enni, vagy a horgászat egy zsákmányszerző tevékenység, az ember ösztönösen teszi el a zsákmányt, sok a költség legalább így visszajön valami, az egyik legjobb kedvencem: a vadász sem éleszti újra a vadat.
Nem célom ezekkel, az érvekkel vitatkozni. Csak arra kérek mindenkit gondoljon a jövőre is. A célom, hogy megismerje mindenki a "C and R" horgászok elveit.
Teljesen lényegtelen, hogy ki és miért kezdte el terjeszteni a "Fogd meg és engedd vissza" elvet, nem is szeretnék az őskorba visszamenni. Foglalkozzunk a jelennel: az olyan vizeken, ahol intenzív telepítés folyik, a gazdáknak a jól meghatározott bevételekből kell megoldaniuk a hal vásárlását. Egyszerű gazdasági tény, nem is érdemes számolgatni hogy, ha minden méretű halat el lehet vinni a tóból, nem tudnak észrevehető mennyiségben nagyobb mérető halat telepíteni. Így az adott vízen, főleg ha sűrűn látogatott, néhány év alatt elveszik a horgászok saját maguktól a nagy fogás élményét, majd a nagy fogás reményét. Nem tudom van-e olyan ember, aki megelégszik a régi kapitális halak emlékével, és nincs szüksége a vízparton a reményre, hogy azért még bejöhet e nagy öreg? Ezek alapján szeretnék feltárni egy számomra érthetetlen paradoxont: ha egy horgász ragaszkodik hozzá, hogy a kifogott nagy halat elvigye, ezek szerint fontos neki a nagy hal megfogása, de ha így van akkor miért nem tesz azért valamit, hogy ez a jövőben is többször megtörténhessen. Azt szeretném bizonygatni az írásommal, hogy nem csak a tógazdákon, tulajdonosokon, egyesületi vezetőkön múlik, hogy lesz-e még óriás a merítőben, hanem rajtunk, egyszerű horgászokon, mindenkin egyenként, és együtt.
A fenti sorokban kivont karddal megvédtem a tó halait, de mi van a környezettel? Azokon a vizeken, ahol a gazdák nem tudják, vagy akarják megvalósítani a szigorú ellenőrzést a part állapot katasztrofális. Gondolok itt a szemétre, és a növényzet pusztítására. Ezzel legalább annyi kárt okoznak a nemtörődöm sporttársak magoknak, és a többi pecásnak, mint a halak pusztításával. Sajnos igaz, hogy a jóérzésű horgászok nem szívesen kerülnek konfliktusba a renitens emberekkel. A legtöbb ember azért jár a partra, hogy pihenjen kimeneküljön a stresszes konfliktusokkal teli életből, a csendbe, és nyugalomba. Ilyenkor inkább elnézi, elviseli a nem oda illő viselkedést /szemetelés, növényirtás, hangoskodás stb./, hogy a nyugi maradjon, és igaza van. Itt hívnám fel a gazdák figyelmét, hogy a vizek körüli rendet véleményem szerint a fizetett, ellenőröknek, őröknek kell fenntartani, aki munkájuk végeztével szintén kikapcsolódhatnak, ne várjuk, el az emberektől, hogy azt a kevés szabad idejüket is agyonüssék ilyen stresszes feladatokkal. Persze mindig vannak kivételek, akik mernek szólni, ezért én megsüvegelem őket. Mi békés emberek tegyünk annyit, hogy szedjük össze a szemetet, vigyázzunk a vízpartok épségére, egészségére.
Azt is remélem, hogy néhány sporttársnak felébresztettem a lelkiismeretét, és ez elég arra, hogy megvédje a halakat és a természetet, a nem is távoli utókornak.
Írjátok meg véleményeteket!
2009.01.24.
(YaxeYCarp)

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

---