Hol lakunk?

2017-05-11 07:05:52

Első bővebb bejegyzésemként szeretném bemutatni az otthonunkat - egyelőre képek nélkül.

Mint az már a főoldalról is kiderült, Miskolc mellett lakunk, pontosabban Miskolc egyik legrosszabb hírű külterületén, Lyukóvölgyben. A Google a kifejezésre "Magyarország legnagyobb nyomortelepe" és hasonló találatokat ad, költözésem előtt én is úgy éreztem, hogy ez kicsit meredek.
Nem mondom, hogy nincs igazság a dologban, mert van, nem is kevés. Lent a tulajdonképpeni völgyben, az aszfaltút mellett biztos, hogy nem lehetne megmaradni. Putri putri hátán, egyik család zűrösebb, mint a másik. Rengeteg a betörés, lopás, sok az alkoholista és a drogos. Vannak szerencsétlen, ártatlan ott ragadt emberek, meg páran, akik "csak azért is" kitartanak, de nincsenek sokan. Mi szerencsére az egyik nagyobb domb tetején vagyunk, itt már azért sokkal barátságosabb a helyzet.

Elsősorban adott a területünk nagysága. Pontosan nem is tudom, mekkora, ki kéne számolni - ezek régi zártkertes nyaralótelkek voltak, a méretük valahol a 600 és a 2500 négyzetméter között ingadozik, de 1000 négyzetméter alatti azért ritka. Nekünk jelenleg 28 telek van a tulajdonunkban, és jó néhány továbbit használunk, vagy a tulajdonos engedélyével, vagy halott tulajdonosok esetén, örökösök híján, szimplán felhasználva a bozótost kecskelegelőnek. Szóval pontosan nem tudom, mekkora a területünk, de bőven három hektár fölött van.
Mivel ennek itt ülünk szinte a közepén, ráadásul egy domb tetején, szép nagy védősávunk van minden irányban. Mostanra minden oldalról elég jó lett a kerítés, és Zsuzsi évek óta kitartó harcának is meglett az eredménye: a környékbeliek tudják, hogy ha lopni akarnak, itt nem járnak jól. Volt korábban, aki bepróbálkozott, de ha az ember nem hagyja magát, szerencsére keresnek más vadászterületet. Azért észnél kell lenni, ha sokáig magára hagynánk a helyet, tuti bejönnének, és a kapukat, ajtókat is zárjuk - Pest megyében erre nem volt szükség, ezt pl nekem meg kellett szokni. Egy szó mint száz, nyugtunk van, csak kicsit észnél kell lenni.

Telkeink állapota... nos, változó. Az egyértelmű, hogy az eredeti tulajdonosok a szocializmus idején nagyon szerették ezeket a telkeket, az elmúlt harminc év viszont nem múlt el nyomtalanul. Közvetlen környezetünk elég jó állapotban van, főleg az eredeti mag, ami Zsuzsi családi öröksége, ez soha nem volt elhanyagolva. Máshol... más a helyzet. Rengeteg helyen laktak korábban cigányok, akik vagy elhagyták a környéket ilyen-olyan okokból (jellemzően lecsukták őket, vagy a ez elől menekültek), vagy Zsuzsi kivásárolta őket évekkel ezelőtt. Az ingatlanokkal együtt sajnos irtózatos mennyiségű szemét került a birtokunkba. Ezzel fogalmam sincs, mit kéne csinálni, az egészet konténerekkel kéne elhordani, de ez több százezres nagyságrendű összeg lenne, és eszméletlen sok munka, hiszen szét van szórva. Jelenleg apránként szedegetjük zsákokba, és hordjuk a rokonsághoz, akik hozzácsapják a saját háztartási szemetükhöz. Így évekig fog tartani a dolog, de jobb ötletem jelenleg nincs.

Ez így elsőre nem hangzik valami jól, tudom. Ami viszont lenyűgöző, az a területünk növényvilága, ez ugyanis a legtöbb helyen érintetlen maradt. Elvadult, de menthető gyümölcsfák és bokrok százairól van szó. Annyi alma-, körte-, birsalma- és diófánk, mogyoró- és ribizlibokrunk, szőlőtőkénk, málnánk van, amennyinek a termését még csak összeszedni se sikerült eddig soha. Gyűjtöttünk persze saját fogyasztásra meg a családnak néhány száz kilót, a tavalyi termés kis részéből már pálinkát is főzettünk, de az biztos, hogy évekre vagyunk a terület teljes kihasználásától.
Arról nem is beszélve, hogy (amint sikerül rendbe szedni) a hely egyszerűen gyönyörű. Az elvadult díszbokrokat, nemesrózsákat, vadvirágokat teljesen nem is akarjuk megszelídíteni, ez így szép ahogy van. Ligetes, zeg-zugos, bujkálós. Ahol az elmúlt időszak pusztítását sikerül helyrehozni, varázslatos tud lenni.

Általában véve a területünk nagy részét, egy domboldalt csak részben akarunk helyreállítani. Felbokrosodott, elvadult, szedres-kökényes-vadrózsás rész ez, alig néhány termő vagy egyszerűen csak szép fával. Jó meredek is, úgyhogy sokak számára értéktelennek tűnik. Ez a mi szerencsénk, ezért sikerülhetett egyben ekkora területet összeszedni viszonylag olcsón. Ideális kecskelegelő, az állatok ebben a percben is kint vannak, és lubickolnak a szabadságban. Ezt a sűrű bozótost még jobban is szeretik, mint a füves legelőt.

Ilyen-olyan épületekkel is tele vagyunk. Lakóházunkat tervezzük összekötni a szomszédos (szintén saját) telken levő, a minéktől mindössze 80 centire álló házzal. Így lakóterünk drasztikusan megnőne, akár 30 négyzetméterre is. Ennél több nem is kell. Raktárnak, műhelynek, garázsnak, kecskeólnak, vendégháznak mind-mind régi átalakított nyaralókat használunk. Nem dől össze, nem ázik be, és kulcsra lehet zárni. Ennyi szerintem elég ahhoz, hogy valahova berakjuk a biciklit meg a fűkaszát. Néhány épületünket persze szeretnénk felújítani, vendégházunk például jelenleg nem fűthető... de ez ráér. Fiatalok vagyunk, nem sietünk sehova.

Mit írhatnék még? Szeretjük az otthonunkat.

Hozzászólások (11)

Oldalunk elindult

2017-05-04 17:41:41

A mai nappal útnak indult Zsuzsival közös oldalunk. Sok minden még nincs rajta (konkrétan ezen a bejegyzésen kívül semmi), de bízom benne, hogy ez szépen alakulni fog idővel. Először is szeretnék üdvözölni mindenkit, a régieket is, ugyanis bízom benne, hogy a Paraszt Blues olvasói idetalálnak előbb-utóbb.

A közeljövőben kis tanyánkat fogom bemutatni, több bejegyzésre szedve. Lesznek itt mindenféle állatkák, gyümölcsfák, kert, meg ami még eszembe jut.

A Gyakran Ismételt Kérdésekben ugyan leírtam, de itt is érdemesnek érzem megemlíteni: a blogot írni és a terméklistát kezelni elsősorban én fogom, Balázs. Közvetlenül tehát nekem tudtok üzenni a kommentekkel, de mindkettőnk telefonszáma kint van, és valószínűleg Zsuzsi is olvasni fog mindent, de az érdekesebb dolgokat, meg a neki szánt üzeneteket biztosan.

Hozzászólások (2)

Archívum