1. Nemzeti dalok
Himnusz
Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! /Erkel Ferenc - Kölcsey Ferenc/ vissza
Szózat
Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar Bölcsod az s majdan sírod is, Melly ápol s eltakar. A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. /Egressy Béni - Vörösmarty Mihály/ vissza
Székely himnusz
Ki tudja, merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen. Segítsd még egyszer győzelemre néped, Csaba király a csillagösvényen. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcától zajló tengeren. Fejünk az ár is százszor elborítja; Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem. /Csanády György/
2. Cserkészdalok
Magyar cserkészinduló
Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng, Álljunk csatasorba vidáman, Ránk vár a világ, ez a harc a mienk, Katonái vagyunk valahányan. Jó fegyverünk izmos karunk, Égo szemünk, vidám dalunk. Amerre nézünk megterem A győzelem, a győzelem. Fiúk fel a fejjel, az óra közel, Kel a magyar éjben a hajnal, Most kell az eros kar, a férfiú-mell, Ezeréves acél-akarattal. Zúg, mint a harci trombita: A Lomnic és a Hargita, Értünk kiált, felénk süvölt Az ősi föld, a drága föld. Szabadba, fiúk! A nap arca nevet, Ott pezsdül a friss, tüzes élet. Járjuk be a mezot, meg a rengeteget, Szabad ott a szabadban a lélek! Ott szemben, szívben tiszta láng, S az Isten arca néz le ránk. Leheletén ott megterem Erő, szabadság, győzelem. /Turry Peregrin - Sík Sándor/ vissza
Leánycserkész induló
Liliomos cserkészzászlónk fenn lobog az égen, Jertek alá magyar lányok, jó munkára készen! Kéz a kézbe, egyet értve szívünk össze dobban, A jó Isten néz le reánk minden napsugárban. Nékünk dalol minden madár, miénk a természet, Sátraink közt pajkos szello magyar zászlót lenget. Vadvirágos erdő-mezo víg dalunktól zendül. Hegyek ormán, tenger partján magyar népdal csendül. Tiszta testben tiszta szív és áldozatos lélek, Előre hát, magyar lányok, ez a cserkészélet! Csillagokkal versenyt ragyog tábortüzünk lángja, A világot átöleli szeretetünk lánca. /Ádám Jenő/ vissza
A madár fütyüli már az ágon
A madár fütyüli már az ágon, Magyar cserkész a legelso a világon. Hogyha megy, hogyha indul táborába, A Jóisten mosolyogva néz le rája. Kipakol és felveri sátorfáját, Dalos kedvvel, vígan végzi munkáját, Ha dolgozik énekel, táborozik lélekkel, Akadályt Ő nem ismer a világon.
Az én zubbonyomra
Az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva. Tíz gomb van felvarrva az én zubbonyomra. Ha nincs rajta tíz gomb, nem az én zubbonyom, Mert az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva vissza
Búcsút int a tűz
Búcsút int a tűz, halkan jő az éj, Útnak indulunk, testvér, jöjj, ne félj! Új harc vár miránk, zengjen víg dalunk, Jézus van velünk, véle indulunk, Bármit sújt a sors, jöjjön bármi vész, Ajkunk csak dalol, szívünk tettre kész. Szálljon hő imánk, hozzád, Istenünk. Engedj háladalt néked zengenünk. Szívünk mint a tűz, izmunk friss acél, Égre néz szemünk, tudjuk ott a cél. Bármit sújt a sors, jöjjön bármi vész, Ajkunk csak dalol, szívünk tettre kész. /A. Dvorak - Siptár Ernő/ vissza
Csendes este tábortűznél
Csendes este tábortűznél, cserkész ajkról száll a dal. Ragyog a tűz lobog, lángol százados nagy fák alatt. Lassan elhervad a tűz is, felcsendül a ho ima. Miatyánk ki vagy a mennyekben, légy velünk az éjszaka. vissza
Daltól hangos
Daltól hangos erdő, mezo, berek, Ahol járunk mi cserkészek. Dalol a szív muzsikál a lélek, Vele dalol a természet Aki dalol, sose fárad el, Aki felnéz, sose csügged el. Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja, Ő ad erőt a nagy harcra. Dobog a föld lépéseink alatt, Visszhangoznak a kofalak. Öreg házak közt ifjú cserkészek Dacosan, keményen lépnek. Nyisd ki, anyám az ablakodat, Csókold meg a cserkész fiadat! Szép Magyarországnak kicsi katonája, Büszke szemmel nézhetsz rája. Irzik-porzik a koszegi utca, Mikor végigmegyek rajta. Nyílik, nyílik a babám ablaka, Mikor betekintek rajta. Nyisd ki, babám, az ablakodat, Nyújtsd ki rajta tejes fazekad. Szép koszegi lányok, tejfölös a szátok, (sajó le) Majd lenyalja a kutyátok. vissza
Esik eső, seje haj
Esik eső, seje haj, mezei virágra. Magyar cserkész, seje haj, bársony barna homlokára. Erdő mező ázik, szegény cserkész fázik. Húzd meg pajtás, seje haj, mert még elázunk hazáig.
Ég a város
Ég a város, ég a ház is, Nem is egy ház, hanem száz is, Tuz, tűz, tűz, tűz, Jaj, de messze a kanális. vissza
Fel, fel cserkészpajtás!
Fel, fel cserkészpajtás, fel, fel cserkészpajtás, Fel a magas hegyre! Szedjünk kék ibolyát, szedjünk kék ibolyát A zöld nyakkendore! Jó a cserkész dolga, Nincsen semmi gondja. Hogyha megéhezik, hogyha megszomjazik, Hátzsákját kibontja. Fel, fel cserkészpajtás, fel, fel cserkészpajtás, Fel a magas fára! Ott van egy nagy szúnyog, ott van egy nagy szúnyog, Jó lesz vacsorára. Szívét máját esszük, Csontját szopogassuk. Ami hátramarad, ami hátramarad, A lányoknak/fiúknak adjuk. vissza
Forrjon össze dalban ajkunk
Forrjon össz dalban ajkunk, úgy amint a szívünk is egy. Hogyha vígan összetartunk, munka, harc sikerre megy. Váll a vállhoz, kéz a kézbe, ez a cserkész jóba, vészbe! Váll a vállhoz, kéz a kézbe, ez a cserkész jóba, vészbe! Liliomnak hordjuk ékét tiszta, bátor szív felett. Mely legyozi szenvedélyét s segít, ahol lehet. Váll a vállhoz, kéz a kézbe, ez a cserkész jóba, vészbe! Váll a vállhoz, kéz a kézbe, ez a cserkész jóba, vészbe! vissza
Kész már a tábor
Kész már a tábor, csak a zászló nem, Most faragják a rudját, én is emelem, emelem. Mégsem bírjuk el oly nagyon nehéz, Hiába erolködik a sok cserkész. vissza
Megjött, megjött a szerkocsi
Megjött, megjött a szerkocsi jelentem alássan. Hoztunk krumplit a fazékban, s tejet meg a zsákban. Cukor mellett a petróleum, zöldség, szappan szóda. Játék, gyertya, egérfogó, mind össze van szórva. vissza
Megjött már a fecskemadár
Megjött már a fecskemadár, fészket rakott nálunk. Hívogat már a napsugár, nagytáborba vágyunk. Virág nyílik a hegyoldalon, nincs szebb annál semmi. Harsog a kürtszó, cserkészpajtás, táborba kell menni. vissza
Nagytáborba indulnék
Nagytáborba indulnék, nem bírja a hátam, Mindent összepakoltam, amit csak találtam. Hej, édes kedves zsákocskám, én csak attól félek, (mitol te?) Hogy, összenyomsz, és kiszáll belolem a lélek. vissza
Ne törj le, cserkészpajtás!
Refr: Rá se ránts, ne törj le cserkészpajtás, csak dalolva járj, Nevess, ha száz gond bánt. Félni mindig nem lehet, kívül hord a szívedet, Megér ennyit a világ. Ne terheld a háti zsákod, hagyd a holmit, légy szabad! Mezit láb is célba érhetsz, sose áruld önmagad! Ne izgasson, hogyha másnak négykerékkel több jutott; Talán épp a "Jaguárban" ülnek lelki koldusok. Nevess, hogyha aggályosan biztonságra intenek; Biztos kézben van a sorsod, bátran járd az életet. Ha majd egyszer mások járják utadat a Nap alatt, Ősz-szakállú nagyapóként fütyüld, mint a madarak. vissza
Nem vagyunk mi öregek
Nem vagyunk mi öregek, hanem cserkészek, Zöld erdőben táborozni, ez az élvezet. Mulatunk mi nagyokat, boldogok vagyunk. Tehetjük mi mind ezt, vidám cserkészek vagyunk. Pedig hát így ér ez az élet egy hajító fát. Városban az ember elunja magát. Rajta hát mulassunk, ez az élvezet Úszni, futni, csónakázni gyertek, gyerekek!
Nézem az eget
Nézem az eget, nézem az eget, ragyognak a csillagok, De ott köztük, de ott köztük, legjobban csak egy ragyog. Az a csillag a magyar cserkészcsapatoknak a csillaga; Azért csillog a legjobban a többi közt egymaga. vissza
Szellő zúg távol
Szellő zúg távol, alszik a tábor. Alszik a tábor, csak a tűz lángol. Rakd meg, rakd meg, cserkészpajtás azt a tüzet, Isten tudja, mikor látunk megint ilyet. Szellőzúgásnak fárad a hangja, Kis falucskának szól a harangja. Szól a harang, szól a harang, bim-bam, bim-bam. Lelkünk mélyén kél a visszhang, bim-bam, bim-bam. Mmm... vissza
Tábortűzi credo
Hiszek a kevesek egybetett kezében, Hiszek a Krisztus-test nagy közösségében, Hiszek, hiszek a megváltó Kereszt erejében, Hiszek a Szeretet végső győzelmében. Ámen. /Arató Miklós Orbán/ vissza
3. Magyar népdalok
Ablakomba besütött a holdvilág
Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág, Aki kettőt hármat szeret, nincsen arra jó világ. Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek. Ez az álnok béreslegény csalta meg a szívemet. Ha bemegyek, ha bemegyek a baracsi csárdába, cifranyelu kis bicskámat vágom a gerendába. Aki legény, az vegye ki, aki bátor, az teheti, Még az éjjel zsandárvérrel írom ki a nevemet. Szeged felől, Szeged felől jön egy fekete felhő, Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a nagy eső! Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon, Mert tudom már, miért sajog, elhagyott a galambom. vissza
A csitári hegyek alatt
A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, Azt hallottam, kis angyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? Így hát kedves kis angyalom, nem lehetek a tied. Amott látok az ég alatt egy madarat repülni. De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni! Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet. Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van! Kerek erdő közepében két rozmaring-bokor van. Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra, Így hát kedves kis angyalom enyém leszel valaha. vissza
A jó lovas katonának
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga: Eszik iszik a sátorba?, semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára, Megütközik, viaskodik, siet a prédára. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Fel van írva és rajzolva haragos kardjára: Ez az élet a becsület a király számára! Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Isten hozzád, apám, anyám és édes szerelmem, Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem! Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. vissza
Által mennék én a Tiszán
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon. Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom, Ott lakik a városban, a harmadik utcában, Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában. Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek. Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek. Lovam hátán, seje haj, félrefordul a nyereg; A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.
Béreslegény, jól megrakd a szekeret
Béreslegény, jól megrakd a szekeret, Sarjútüske böködi a tenyered! Mennél jobban böködi a tenyered, Annál jobban rakd meg a szekeredet. Béreslegény mezítláb ment szántani, A csizmáját otthon hagyta vasalni. Kilenc kovács sem merte elvállalni, Mert nem tudott rózsás patkót csinálni. vissza
Bonchidai menyecskék
Boncidai menyecskék, Ugrálnak, mint a kecskék,
Szeret?jük mindig más, Az uruk csak ráadás.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Boncidai híd alatt Lányok sütik a halat,
Papirosba takarják, A legénynek úgy adják.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Boncidai magas torony, Beleakadt az ostorom,
Gyere babám akaszd ki, A nyavaja törje ki.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Boncidai híd alatt, Leány a legény alatt,
Azért feküdt alája, Viszketett a bokája.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Ne nézz rám, ne, ne, ne, Nem vagyok én a fene,
Nem akarlak megenni, Csak a szemed kivenni.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Az én uram kászoni, Be kéne borítani,
Beborítom uramat, Várom a galambomat.
Haj, la-lalla, lalla-la?
A szépasszony Boncidán Vízért küldi az urát,
Míg az ura vízért jár, Szeret?je nála hál.
Haj, la-lalla, lalla-la?
De jó uram, de jó kend, De jó vizet hozott kend,
Hozzon vizet máskor is, Hozzon vizet többet is.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Szedik, szedik a szilvát,álogatják a javát,
Én is ettem bel?le, Szerelmes lettem t?le.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Leesett a pap az ágyról, Lejött a b?r a lábáról,
Úgy kell neki, miért pipázott, Miért nem inkább bibliázott.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Ha a leány gatyát mos, Akkor bizony nem álmos,
Csodálkozik fel?le, Hol az üt? bel?le.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Boncidai leányok, Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat, Árulják a gyapjukat.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Boncidai menyecskék, Ugrálnak, mint a kecskék,
Kúthoz járnak szívesen, Csókot adnak vizesen.
Haj, la-lalla, lalla-la?
Szép a tavasz, szép a nyár, Szép aki előttem jár,
Mert aki előttem jár, Még az éjjel vélem hál.
Haj, la-lalla, lalla-la?
vissza
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A szegény legénynek utat mutassatok. Mutassatok utat a szegény legénynek, Nem találja házát a szeretojének Liba, liba, liba, apró pici liba, Minek is mennék el már én a lagziba? Minek is énnekem olyan lakodalom, Akibe? a babám maga a menyasszony. vissza
Egyszer egy királyfi
Egyszer egy királyfi Mit gondolt magába, Hm, hm, hm, ha-ha-ha, mit gondolt magába. Felvette magára Kis kocsis gúnyáját. Hm... Elment megkérni a Gazdag bíró lányát. Hm... ?Jó estét, jó estét, Gazdag bíró lánya!" Hm... ?Jó estét, jó estét, Szegény kocsislegény!" Hm... ?Kerüljön belülre, Üljön a rengore!" Hm... ?De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek," Hm... ?Hanem azért jöttem: Jössz-e hozzám vagy se?" Hm... ?Nem megyek, nem megyek, Szegény kocsislegény." Hm... ?Van a szomszédunkban Kosárköto lányka." Hm... ?Jó estét, jó estét, Kosárköto lányka!" Hm... ?Jó estét, jó estét, Szegény kocsislegény!" Hm... ?Kerüljön belülre, Üljön le a székre!" Hm... ?De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek," Hm... ?Hanem azért jöttem: Jössz-e hozzám vagy se?" Hm... ?Nem megyek, nem megyek, Szegény kocsislegény." Hm... ?Van a szomszédunkban Szolgálóleányka." Hm... ?Jó estét, jó estét, Szolgálóleányka!" Hm... ?Jó estét, jó estét, Szegény kocsislegény!" Hm... ?Kerüljön belülre, Üljön a lócára!" Hm... ?De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek," Hm... ?Hanem azért jöttem: Jössz-e hozzám vagy se?" Hm... ?El megyek, el megyek, Szegény kocsislegény." Hm... vissza
Elmegyek, elmegyek
Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek, Hosszú út porából köpönyeget veszek. Búval és bánattal kizsinóroztatom, Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom. Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát, az én szívem búját. vissza
Erdő, erdő, de magos a teteje
Erdő, erdő, de magos a teteje, Jaj de régen lehullott a levele. Jaj de régen lehullott a levele, Árva madár párját keresi benne. Búza közé szállt a dalos pacsirta, Mert odafönt a szemeit kisírta. Búzavirág, búzakalász árnyába? Rágondol a régi elso párjára. vissza
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő, Madár lakik abban, madár lakik tizenketto. Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak, Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon. Búza, búza, búza de szép tábla búza, Annak közepébe kinyílott a rózsa. Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába. Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.
Erdő mellett estvéledtem
Erdő mellett estvéledtem, Subám fejem alá tettem, Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó Istenemet: Én Istenem, adjál szállást, Már meguntam a járkálást, A járkálást, a bujdosást, Az idegen földön lakást. Adjon Isten jó éjszakát, Küldje hozzám szent angyalát, Bátorítsa szívünk álmát, Adjon Isten jó éjszakát! vissza
Este van már, késő este
Este van már, késő este, Pásztortüzek égnek messze. Messze, messze, más határon, Az alföldi rónaságon. A faluban minden csendes, Még az éjmadár sem repdes, Nyugodalom lakik benne, Mintha temetokert lenne. vissza
Édesanyám, ki a legény
Édesanyám, ki a legény, ha én nem, Ki nyergeli föl a lovam, ha én nem? Fölnyergelem keselábú lovamat, Még az éjjel kimulatom magamat. Édesanyám, ki a kislány, ha én nem, Ki vasalja ki a szoknyát, ha én nem? Kimosom a fodros szoknyám fehérre, Rá se nézek akármilyen legényre. vissza
Én elmentem a vásárba
Én elmentem a vásárba félpénzzel, Tyúkot vettem a vásárba félpénzzel. Tyúkom mondja: kityrákotty! Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy félpénzem. Én elmentem a vásárba félpénzzel, Récét vettem a vásárba félpénzzel. Récém mondja: reperú! Tyúkom mondja: kityrákotty! Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy félpénzem. Én elmentem a vásárba félpénzzel, Ludat vettem a vásárba félpénzzel. Ludam mondja: gigágá! Récém mondja: reperú! Tyúkom mondja: kityrákotty! Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy félpénzem. Én elmentem a vásárba félpénzzel, Pulykát vettem a vásárba félpénzzel. Pulykám mondja: dandalú! Ludam mondja: gigágá! Récém mondja: reperú! Tyúkom mondja: kityrákotty! Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy félpénzem. vissza
Falu végin van egy ház
Falu végin van egy ház, Falu végin (Új idrom fidrom Gálica szikszom) van egy ház. Abba lakik ? egy asszony. Van annak egy ? szép lány. Julcsa annak ? a neve. Sütött Julcsa ? pogácsát. A Pistának ? od?atta. A Pista azt ? megette. A hideg is ? kilelte.
Fölszállott a páva
Röpülj páva, röpülj, Vármegye házára. A szegény raboknak Szabadulására. Fölszállott a páva Vármegye házára De nem ám a rabok Szabadulására. vissza
Gábor Áron rézágyúja
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva. Indulnak már a tüzérek messze a határba. Nehéz a rézágyú: fölszántja a hegyet, völgyet. Édes rózsám Isten véled, el kell válnom tőled. vissza
Ha felmegyek a budai nagy hegyre
Ha felmegyek a budai nagy hegyre, letekintek, letekintek a völgybe. Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat, Édesanyám szedi a virágokat. Addig megyek, míg a szememre látok, Míg egy sűrű erdőre nem találok. Suru erdő közepében van egy magas kaszárnya, Abba leszek háborúig bezárva. vissza
Házasodik a tücsök
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri, Csiszeg-csoszog a tetü, násznagy akar lenni. Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni, Mindenféle csúfbogár vendég akar lenni. Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás, Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás. Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát, Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját. Farkas volt a mészáros hat ökröt levágott, Amellé még malacot ötvenet megfojtott. Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst fozött, Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!
Házunk előtt, kedves édesanyám
Házunk előtt, kedves édesanyám, van egy magas eperfa. Alá állok, kedves édesanyám, hogy ne ázzak alatta. Csipkés annak a levele, sej, de jó szagú, Egy legényért, kedves édes anyám, sose leszek szomorú. Házunk előtt, kedves édesanyám, ragyognak a csillagok, Énhozzám is, kedves édesanyám, egy pár csillag beragyog. Énelőttem is irigyelik azt a csillagot, Amelyik a babám ablakába három éve beragyog. Házunk előtt, kedves édesanyám, folyik el a halastó, Azon úszik, kedves édesanyám egy fekete koporsó. Néha-néha kilátszik a csipkés szemfedél, Rá van írva, kedves édesanyám, de hiába neveltél! vissza
Hej, Jancsika, Jancsika
Hej, Jancsika, Jancsika, Mért nem nőttél nagyobbra? (Dunáról fúj a szél...) Nőttél volna nagyobbra, Lettél volna katona! (Dunáról fúj a szél...) Ha Dunáról fúj a szél, Szegény embert mindig ér, (Dunáról fúj a szél...) Ha Dunáról nem fújna, Olyan hideg sem volna. (Dunáról fúj a szél...) vissza
Hej, Vargáné
Hej, Vargáné káposztát főz, Kontya alá ütött a gőz. Hányja veti fakalánját, Kinek adja Zsuzsa lányát. Nem adja azt más egyébnek, Kara István okelmének. Még akkor neki ígérte, Mikor bölcsoben rengette. vissza
Hull a szilva a fáról
Hull a szilva a fáról, Most jövök a tanyáról, Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce. Egyik ága lehajlott, A szeretom elhagyott, Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce. Ha elhagyott egy hétre, Elhagyom én kettore, Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce. Ha Ő elhagy kettore, Elhagyom én örökre, Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce. Kis kalapom fekete, Páva tolla van benne, Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce. vissza
Két szál pünkösd rózsa
Két szál pünkösd rózsa Kihajlott az útra, El akar hervadni, Nincs ki leszakítsa. Nem ám az a rózsa, Ki a kertbe? nyílik, Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti. Nem szeretlek másért, Két piros orcádért, Szemed járásáért, Szád mosolygásáért. vissza
Kis kece lányom
Kis kece lányom fehérbe vagyon, Fehérbe rózsám, fehérbe vagyon. Mondom, mondom, fordulj hozzám, mátkám asszony, mondom, mondom, fordulj hozzám, mátkám asszony. Cidrusi menta, kajtai rózsa, Elmennék táncba, ha szép lány volna. Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony, mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony. vissza
Kossuth Lajos táborában
Kossuth Lajos táborába? Két szál majoránna, Egy szép barna magyar huszár Sej, lovát karélyozza. Ne karélyozz magyar huszár, Mert leesel róla, Nincsen itt a te édesanyád, Sej, aki megsíratna. Ne sírasson engem senki, Jól vagyok tanítva, Sem léptébe? de sem vágtába? Sej, le nem esek róla. Mert a huszár a nyeregbe Bele van teremtve, Mint a rozmaring a jó földbe, Sej, bele gyökerezve. vissza
Madárka, madárka
Madárka, madárka, Csácsogó madárka. Vidd el a levelem, vidd el a levelem, Szép magyar hazámba. Ha kérdik, ki küldte, Mondjad, hogy az küldte, Kinek bánatába?, szíve fájdalmába? Meghasad a szíve. vissza
Már minálunk babám
Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba: Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejébe, Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed rózsás kötényedbe. Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba: Nem táncol a legény, nem táncol a legény alacsony csárdába?. Alacsony a csárda mestergerendája, Letörik a legény, lehajlik a legény rózsás bokrétája.
Megismerni a kanászt
Megismerni a kanászt cifra járásáról,
Tűzött, fűzött bocskoráról, tarisznya szíjáról.
Hej! Élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek!
Búzába ment a disznó, kilenc malacával,
utánament a kanász cifra járásával
Hej! Élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek!
Hücs ki disznó a berekből, csak a füle látszik,
Kanászbojtár bokor alatt a botjával játszik.
Hej! Élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek!
Hej te drága disznószar, de megrepedeztél,
nem csoda, hisz egész nap a napon heverésztél!
Hej! Élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek!
Megrakják a tüzet
Megrakják a tüzet, Mégis elaluszik, Nincs az a szerelem, Ami el nem múlik. Rakd meg, babám, rakd meg. Lobogó tuzedet, Hadd melegítsem meg Gyönge kezeimet! Szól a kakukk madár, Talán megvirrad már. Isten veled, rózsám, Magad maradsz immár. Szerelem, szerelem, Átkozott gyötrelem. Mért nem virágoztál Minden fa tetejen. Minden fa tetején, Cédrus fa levelén, Hadd szakított volna, Minden szegény legény. Lám, én szakítottam, Meg is házasodtam. Szelid galamb helyett Vadgalambot fogtam. vissza
Megyen már a hajnalcsillag
Megyen már a hajnalcsillag lefelé, Az én kedves galambom most megyen hazafelé, Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma, Rásütött a hajnalcsillag sugára. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon. A zöld fu is előtted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen. vissza
Még azt mondják, nem illik
Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak. Nem, ha néki cipellőt, s bő nadrágot varrnak. De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Az én ingem lengyelgyolcs, csakhogy rojtja nincsen, Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen. Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne, Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne. Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt a lónál, Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál. Vardd meg varga a csizmám, megadom az árát, Ha nem adom, odadom a szúnyogom háját. vissza
Szánt a babám
Szánt a babám, csireg-csörög, sej haj, a járom,
Szánt a babám a benedeki határon,
Száraz a föld, a hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej haj, nincs párja.
Mondtam babám ne rakd meg a sej haj szekeret.
Feltöri a villanyél a kezdedet.
Fábul van a villa nyele nem másbúl,
Feltöri a tenyeredet, sej haj csunyául!
vissza
Százados úr, seje haj
Százados úr, seje haj, százados úr ha felül a lovára, Visszatekint, seje haj, visszatekint az elfáradt bakára. ?Úgye fiúk, szép élet a katonaélet?" Csak az a baj, seje haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet. Diófából, seje haj, diófából nem csinálnak koporsót. A bakának, seje haj, a bakának nem írnak búcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója, Barna kislány, seje haj, barna kislány az Ő megsiratója. Cserkészváltozat: Főszakács úr, seje haj, főszakács úr előveszi bicskáját. Kiszámítja, seje haj, kiszámítja szegény cserkész adagját. Nincsen olyan kis kenyér e széles világon, Bicskájával, seje haj, bicskájával mit kisebbre ne vágjon. vissza
Szélről legeljetek
Szélről legeljetek, fának ne menjetek. Mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek. Szilikút, szalikút, szentandrási sobrikút. vissza
Szép Zalában születtem
Szép Zalában születtem, A nagy erdő nevelt fel, Fenyőerdő a hazám, Minden leány/legény hű babám. Befogom a lovamat, Elkiáltom magamat, Reszket tőlem minden úr, Nem ám aki földet túr. vissza
Tavaszi szél vizet áraszt
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom. Te engemet s én tégedet, virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyu gúnya, virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom. De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom. Mert azt a bú nyomdogálja, virágom, virágom. vissza
Télen-nyáron
Télen-nyáron jókedvem van, az ördög fog búsulni. Nincs is jobb, mint tábortűznél a hajdú táncot járni. Leszakadt, haj, a csizmám szára, Jókedvem van az ördög bánja, Majd hoz újat a Mózsi. vissza
Virágéknál ég a világ
Virágéknál ég a világ, Sütik már a rántott békát. Zimmezum, zimmezum, Recefice bum-bum-bum. Bíró Marcsa odakapott, Békacombot ropogtatott. Zimmezum, zimmezum, Recefice bum-bum-bum. Puskás Gábor későn futott, Neki csak a füle jutott. Zimmezum, zimmezum, Recefice bum-bum-bum. vissza
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek, Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek. Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele. Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere. Van veres hagyma a tarisznyába keseru magában. Szolgalegénynek, sej, a szegénynek de kevés vacsora!
4. Vallási dalok
Reggeli himnusz
Már kél a fénynek csillaga, Esengve kérjük az Urat, Járjon ma mindenütt velünk, Ne rontsa ártás életünk. Nyelvünket fogja fékre ma, Ne szóljon rút perek szava. Szemünket védőn óvja meg, a hívságot ne lássa meg. Lakjék szívünkben tisztaság, Távozzék minden dőreség. A testnek dölyfét törje meg Étel- s italban hősi fék. Hogy majd a nap ha távozott, S az óra újra éjt hozott, Lemondásunk szent éneke Legyen az Úr dicsérete. Dicsérjük az örök Atyát, Dicsérjük egyszülött Fiát S a Lelket, a Vigasztalót, Most és örök idokön át. vissza
Reggeli ima
Hálát adok, hogy itt a reggel, hálát adok az új napon. Hálát adok, hogy minden percem néked adhatom. Hálát nem csak a jó testvérért, hálát mindenkiért adok. Hálát adok, hogy minden sértést megbocsáthatok. Hálát adok, hogy munkát küldesz, hálát adok, hogy fény ragyog. Hálát adok, hogy lelkem fényes és boldog vagyok. Hálát adok a vidám percért, hálát, ha szomorú leszek. Hálát adok, hogy adsz elém célt és kezed vezet. Hálát adok, hogy hallom hangod, hálát adok a jó hírért. Hálát adok, hogy Tested adtad minden emberért. Hálát adok az üdvösségért, hálát adok, hogy várni fogsz. Hálát adok, hogy ma reggel még hálát adhatok. vissza
Esti himnusz
A napvilág leáldozott, Teremtőnk, kérünk tégedet, Maradj velünk kegyelmesen Őrizzed óvjad népedet! A rossz álmok távozzanak, És minden éji képzelet. Ellenségünket uzzed el, Hogy testünket ne rontsa meg. Add meg kegyelmes jó Atyánk, És Egyszülötte, add nekünk, És Szentlélek, Vigasztalónk, Örök fölséges Istenünk.
Esti ima
Hálát adok az esti órán, hálát adok, hogy itt az éj. Hálát adok, hogy szívem mélyén hála dala kél. Hálát adok a csillagfényért, hálát a sűrű éjjelért. Hálát adok, hogy nem vagy messze, most is küldesz fényt. Hálát adok, hogy küldtél testvért társként, aki ma mellém állt. Hálát adok, hogy megengedted azt is, ami fájt. Hálát adok, hogy Tested táplált, hálát, hogy ma is szólt szavad. Hálát adok, hogy lelkem biztos cél felé halad. Hálát adok, hogy mellém álltál, hálát, hogy szép az otthonom. Hálát, hogy munkám elvégeztem, s békén alhatom. Hálát adok a sok-sok jóért, hálát adok, hogy megbocsátsz. Hálát adok, hogy el nem hagytál, s újabb útra vársz. Hálát adok, hogy szemed rajtam, hálát adok, hogy reményt adsz. Hálát adok, hogy biztos eljössz, mint a virradat!
Étkezés előtti imák
Az ételünket, italunkat áldd meg jó Atyánk! Jöjj el Jézus légy vendégünk! Áldd meg, amit adtál nékünk! Adjad Uram, hogy jól essék! Jézus neve dicsértessék. Az asztal terítve, immár minden kész. Gondosan terített az Atyai kéz. Jóságát lássátok és ízleljétek. Mit Ő adott hálás szívvel vegyétek. Te hívsz meg minket a lakomára, Az együttlétért Tied a hála. Mert úgy szerettél, emberré lettél, Kenyeret adtál, velünk is ettél vissza
Étkezés utáni imák
Az ételért, az italért légy áldott jó Atyánk! Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott! Mi jól laktunk, hála Isten, Annak is adj, kinek nincsen! Ételünket, italunkat köszönjük, Urunk! vissza
Összejövetel előtti ima
Mindenható Úristen! Alázatos szívvel fordulok Tehozzád munkám kezdetén. Nagyratörok céljaim, de gyarló az én erom. Kérlek ezért, minden ero forrása, támaszd meg gyengeségemet, és tedd eredményessé munkámat, hogy azzal, amit tanulok a Te dicsoségedet növeljem, hazámnak és embertársaimnak javára lehessek. Add, hogy megalkuvás nélkül törekedjem a jellemes életre (Add, hogy jellemem épületét minél magasabbra emeljem), s szent igazságodtól és a becsületto soha el ne tántorodjam. Ámen. vissza
Összejövetel utáni ima
Hálát adok, Uram, az imént vett jókért. Eros a szándékom, hogy igaz jótettek fakadjanak nyomukban. Add szándékomra áldásodat. Ámen. vissza
Add a kezed
Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak, zengjünk az Úrnak alleluját! Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak, zengjünk az Úrnak alleluját! Refr: : Alleluja, alleluja, alleluja, alleluja! : Kitárt karokkal mindenki áldja, mindenki áldja az élet Urát! Ujjongó szívvel zengjünk az Úrnak, zengjünk az Úrnak alleluját! vissza
Ahol szeretet
Ahol szeretet és jóság, Ahol szeretet, ott van Istenünk!
Alleluja (Zengd velünk)
Refr: : Alleluja, alleluja, alleluja! : Zengd velünk, örökké jó az Úr! Énekeld szeretetét! Izrael háza is mondja már, zengje hát nagy örömét! Az Úr velünk, ki lehet ellenünk. Rettegést nem ismerünk. Jobb az Úr ereje énnekem, jobb is, mint az emberé. Ő az én teremtő Istenem, Istenem, ki nem hagy el. Benne én ujjongva járhatok, élhetek a tenyerén.
Áldásoddal megyünk
Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. Néked énekelünk boldog éneket. Te vagy mindig velünk, ha útra kelünk. Őrizd életünk minden nap! Minden nap dicsérünk Téged, jó Uram. Néked énekelünk vígan, boldogan. Maradj mindig velünk, ha útra kelünk! Orizd életünk minden nap! Minden nap. vissza
Áldjad én lelkem az Urat!
Áldjad én lelkem az Urat! Áldjad én lelkem az Urat! Áldjad én lelkem, áldjad én lelkem! Áldjad én lelkem az Urat! Zengj halleluját az Úrnak! ... Dicsérjük együtt az Urat! ... Áldjad én bensom az Urat! ... vissza
Áldjon meg téged az Úr!
Áldjon meg téged az Úr! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg tégedet! Világosítsa meg az Úr, az Ő orcáját te rajtad, és könyörüljön terajtad! Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád! Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád, és adjon békét tenéked vissza
Bizakodjatok, jó az Úr!
Bizakodjatok, jó az Úr, jósága éltet! Bizakodjatok, jó az Úr! Alleluja! vissza
Énekelj az Úrnak
Refr: : Énekelj az Úrnak új éneket! Énekelj az Úrnak egész föld! : Énekelj az Úrnak, áldjad nagy Nevét! Hirdesd napról-napra az Ő dicsőségét! Ékesség és fenség van Őelőtte. Tisztesség és méltóság az Ő szent helyén. Ujjongjon az ég, és örvendjen a föld! Harsogjon a tenger és minden benne élő! vissza
Én Uram, én Istenem
Én Uram, én Istenem, vedd el tőlem mindenem, ami gátol Feléd! Én Uram, én Istenem, add meg nekem mindenem, ami segít Feléd! : Én Uram, én Istenem, fogadd el az életem, hadd legyek egészen a Tiéd! : vissza
Hallelu?, hallelu?
Hallelu', hallelu', hallelu', halleluja, áldott az Úr! Hallelu', hallelu', hallelu', halleluja, áldott az Úr! Áldott az Úr, halleluja! Áldott az Úr, halleluja! Áldott az Úr, halleluja! Áldott az Úr!
Itt vagyok végre jó Uram!
Itt vagyok végre jó Uram! Nehéz és hosszú volt utam. Szólnék Hozzád, nem tudok, szememben látod, mit akarok. Eljöttem Hozzád, itt vagyok, szomjas és éhes vándorod. Asztalodról adj ennem, s boldog lesz az életem! vissza
Jézus életem, erőm, békém
Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm. Benned bízom, Te vagy az Úr, már nincs mit félnem, mert bennem élsz, már nincs mit félnem, mert bennem élsz! vissza
Jézussal járok minden nap
Jézussal járok minden nap, zengd-dicsérd, zengd-dicsérd! Erős jobbjával támogat, zengd dicséretét! Refr: Ó, zengd, zengd, zengd, dicséretét, zengd, zengd, zengd, dicséretét! Zengd, zengd, zengd, dicséretét, Ó, milyen hatalmas név! Vére a bűntől megmosott ... Szentlelke megújult erőt adott ... Általa lett a föld s az ég ... Benne és Érte van a mindenség ... Dicsőség és áldás a Báránynak ... Hódolat és tisztesség a Királynak ... vissza
Mária, Mária, szép virágszál
Refr: Mária, Mária, szép virágszál, Mária, szikrázó nap. Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány. Könyörülj érettünk Anyánk! Mária, Mária, szép virágszál, Mária, szikrázó nap. Védelmezz magyarok Nagyasszonya! Imádkozz érettünk anyánk! Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár, a hűtlenség kígyója szívünkre vár. Erőtlen gyermeked Hozzád kiált, ne hagyj el, jöjj, segíts már! A szeretet hűsége szívedben ég, mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép. Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk, utunkon előttünk járj! vissza
Mert Te, Uram
Mert Te, Uram, fenséges vagy a földön, és felmagasztaltattál minden isten fölött! : Imádunk Téged, imádunk Téged, imádunk Téged, ó Urunk! : vissza
Minden, mi él
Minden, mi él csak Téged hirdet, minden dicsér, mert mind a muved. Azzal, hogy él ezt zengi Néked: ?Dicsérlek én, dicsérlek Téged!" Dicsér az ég, nap hold és csillagok, fény és sötét, nap, éj és hajnalok. Dicsér a szél, felhő és hóvihar, a víz, s a tűz megannyi tiszta dallal. Dicsér a föld, dicséri szent Neved, mint jó anyánk táplál, s ad eledelt. Virág, gyümölcs, zöld fű, fa, hegyvidék, tó és folyó, síkság és büszke bérc. A nagyvilág létével énekel, szavunkra vár, hogy hangja dal legyen. Zúgjunk tehát ég és föld énekét, Zengjük velük: Nagy Isten, áldott légy! vissza
Ne félj, ne aggódj!
: Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj, ha tiéd Isten tiéd már minden ! Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: elég Ő néked! :
Nézz testvér fel
Refr: Nézz testvér fel, az Úr van itt, lángoljon a szívünk! Közel van már üdvösségünk, jöjj el Jézusunk, jöjj el Jézusunk! Kerestem arcodat, Uram, lehajoltál énhozzám. Félelmek, bűnök téptek, de Te meggyógyítottál. Figyelme szeretőn kísér, meghallgatja az imánk. Gyötrelmeinkben vigaszt nyújt, ezért áldja Ot a szánk.