III. Csermajori Országos Sajtverseny (2000)

     2000.október 19-én és 20-án immáron harmadszor rendezte meg iskolánk a sajtgyártó üzemek és vállalkozások rangos versenyét.
 

A versenyt megnyitója

Munka közben a bírálóbizottság

      "Ez a sajt nem sajt, semmi köze sincs a tejhez" - fortyant fel a sajt klasszikus ismérveihez ragaszkódó zsûritag, és vállán megigazította fehér köpenyét.

      "Lehet, hogy a szélsõséges vegetáriánusok éppen emiatt lelkesednek majd érte" - tört lándzsát a másság mellett a bírálóbizottság engedékenyebb képviselõje, miközben vékony szeletnek is alig beillõ falatot vágott a bírálat alatt álló termékbõl.

      Az élességét tekintve haragosnak egyátalán nem nevezhetõ véleménycsere már a sokadikféle sajt terítékre kerülésekor hangzott el a csermajori országos sajtversenyen.

      A bírálóbizottság nagy körültekintéssel, elmélyülten dolgozott. A szertartás állandó kellékei, az elsõségért, a vándorserlegért versengõ sajtfajták vágására alkalmas kések katonás rendben sorakoztak a fehér abrosszal leterített asztalon. A versenyt segítõ tanulók jó idõben felszeletelték, s kistányérra tették az almaszeleteket, a poharakba a pedig egy-egy korty vörösbor került.

      Iskolánk évtizedes hagyományt elevenített fel, amikor három évvel ezelõtt vállalkozott a rendszerváltás utáni elsõ országos sajtverseny megrendezésére.

      A két világháború között rendszeresek voltak a megmérettetések a sajtkészítõk között, a háború azonban közbeszólt. A 80-as években a tejipari vállalatok tröszti korszakában ismét felújították a tradíciót, amelytõl akkor - a hiánygazdálkodás idõszakában -a sajtok minõségének javítását várták. Aztán megszûnt a tröszt, s megszakadt a versenyek láncolata is.

      Elhatároztuk, hogy újra összehozzuk a piacon egymással konkuráló tejfeldolgozó cégek szakembereit, akik nem is olyan régen még együtt koptatták a csermajori iskola padjait. Bíztunk abban, hogy annyi ereje még van a közös "alomnak", hogy képes lesz egy asztalhoz ültetni az egymással versengõ tejfeldolgozó vállalkozások szakértõit.

      A tejipari ágazat beiskolázás tekintetében nincs a csúcson, a tejtermelés és a tejfeldolgozás csökkenése, a tej- és tejtermékfogyasztás visszaesése inkább szegi, mint kelti kedvét a pályaválasztó fiataloknak. Kifejezetten rossz reklám volt intézményünknek a MiZo-ügy, amelynek sok kárvallottja volt a Rábaköz vidékén, így Csermajor környékén is. Ebben a helyzetben a legjobbkor jött iskolánknak a verseny körüli hírverés. Olyan helyekrõl is felkeresik a tanulni vágyó fiatalok az iskolát, akik korábban nem is tudtak létezésérõl.

      A megmérettetést azért is nélkülözhetetlennek tartjuk, mert ha az ország bekerül az Európai Unióba, akkor a vitnyédi fogadónál jóval keményebb terepen kell majd helytállni.

      A harmadik országos sajtverseny zsûrije a fogadó különtermében tanyázott. A bírálók valamennyi érzékszervüket mozgósították a tárgyilagos minõsítés érdekében.

      Körültekinthetõen megvizsgálták a versenyzõ sajtok színét, formáját. Majd kést vettek kezükbe, nagy szakértelemmel szeleteket vágtak, s a metszés nyomát vették górcsõ alá. Azt is szigorúan megmustrálták, milyen sûrün követik egymást a lyukak a felületen, merthogy az sem mindegy, ritka-e vagy sûrû a lyukacsosság, sõt a lyukak mérete is perdöntõ lehet egy-egy verdikt kimondásakor. A nemespenészes sajtoknál a penész színét, eloszlását vették szemügyre, megtapintották a felületét, próbára tették rugalmasságát, vizsgálták az illatát, majd egy-egy falatot szájukba téve megízlelték a zamatát és fûrkészték állományát.

      Fáradó ízlelõbimbóikat egy-egy savanykás almával pihentették meg. Jótékony hatást gyakorolt az ízérzet felfrissítésére a vörösboros öblítés is, nem többel, mint egy korttyal.

      A zsûri elnöke dr.Schreiner Ernõ - nyugalmazott minisztériumi osztályvezetõ - volt, aki egykor maga is Csermajorban végezte középiskolai tanulmányait. Jóval késõbb tejgazdaságból doktorált és egy életre szólóan elkötelezte magát az iparág mellett.

      A bírálók a tejiparban hosszabb idõt eltöltött szakemberek, technikusok, élelmiszeripari mérnökök voltak.

      A zsûri tizennyolc gyártó hetvennél több termékét különbözõ kategória szerint értékelte. Külön kategóriában minõsítette a kemény, a félkemény, a lágy és az ömlesztett sajtokat, továbbá a speciális változatokat, úgymint a juh- és kecskesajtokat.

      Az ömlesztett sajtok közé sorolta a kevésbé ismert sajtkrémeket. A legjobbakat kategóriánként vándorserleggel jutalmazták.

      Iskolánk sajátos helyzetét mutatja, hogy nemcsak oktat, gyárt is. Tanüzemünkben a biológialilag érlelt, hagyományos technológiával elõállított sajtokat diákjaink készítik szakemberek irányításával. Az alapanyagot a helyi tangazdaság 120 tehene adja.

      Francia vendégeinknek a tanüzemben gyártott pálpusztai sajt a gyengéjük, pikáns íze és illata is hozzájárul kapcsolataink elmélyüléséhez. Csermajor ugyanis hat évvel ezelõtt keresett fel egy normandiai élelmiszeripari középiskolát szakmai tapasztalatcsere céljából. A gyakran feltett kérdésre, hogy "miért éppen velük tartjuk a kapcsolatot" egyértelmû magyarázatot ad az a tény, hogy Franciaország sajtnagyhatalom.

      A szakmai barátság nem merül ki a sajtkóstolásban, nemcsak a mi diákjaink tanulnak sajtgyártást a francia partneriskolától, hanem fordítva is igaz a dolog. A francia diákok magukkal vitték a csermajori gyakorlati oktatás fortélyait... és Csermajor nevét is, amely jó úton halad afelé, hogy a harmadik sajtverseny nyomán megismerje nevét az egész ország.

A program

A verseny elõkészítésében és lebonyolításában aktívan résztvevõ tanulók (marketing- és reklámügyintézõ osztály) névsora:
 

Bugár Anita (adatfeldolgozás) Gyõrvári Andrea (dekoráció) Horváth Melinda (dekoráció) Nagy Erika (sajteladó) Németh Eszter (sajteladó) Samu Regina (sajteladó) Horváth Imre (sajteladó) Kovács Tamás (sajteladó) Pavlóczki Béla (sajteladó)

     A versenysajtok elõkészítése, a bírálóbizottságok munkájának segítése a felsõfokú élelmiszermenedzser hallgatóink feladata volt. Lelkiismeretes munkájuk nagyban hozzájárult a sajtverseny zökkenõmentes lebonyolításához.