Hihetném

  Hihetném, hogy utamat én szabom,
S hogy véletlen nyílt ki e kis vadon,
Hisz nyugtalan volt szívem és fáradt,
Mikor hozzátok botorkáltam vasárnap.
A múlt szelencéit nyitottátok ki előttem,
Sátramból a kis görbe keresztre néztem,
Mely mellett ott lobog a nemzet selyme,
S e feszület őrt áll mellette,
Hogy tudassa örök hűségét,
Szíveinkbe lehelve csöndes békéjét,
Melyet megéreztem e néhány napon,
És most már tudom, hogy e csonka hon
Rejt még néhány igazgyöngyöt,
Bár kacag a világ, és ránk veti a rögöt.
Eltemeti nótáinkat, gúnyolja imáinkat,
És anyánktól örökölt, szép szavainkat,
De áldott a föld, hova elhantolták,
És kihajt akkor is, ha elátkozzák.
Ezt veletek hiszem, és vallom,
Nincs e nemzeten, csak egyetlen hatalom,
Ki lehet, olykor összetör és megsebez,
De be is kötöz, s ha vész jön, elfedez.
Őt hallom éneklő, magyar szátokon,
És szemetek mélyén, tiszta fényét láthatom.
Ezért szeretettel kérlek titeket,
Hogy szent nevét el ne vessétek,
S én innen eltávozván, majd azt szavalom:
"Magyarokat láttam, kiknek a Krisztus a vagyon."
És hirdetem, mindenki más halovány és szerény,
De ti fénylő csillagok lesztek Isten tenyerén.


Őrségnapló versek

  Lejárt az idő,
Megvoltak a körök.
Csajok, most ti jöttök,
Ti vagytok az őrök!
2012. aug. 4. /01: 55/

  S messze még az egy szent óra,
Mikor hold helyébe napkorong száll.
Pirkad majd a dicső reggel,
Fejünk felett madár száll.
2012. aug. 5. /02: 00-04: 00/

 

Feljött a Hold,
S véget ér a nappal,
Ebben az időben mi már nem találkozunk semmiféle pappal.
Imát mi tudunk intézni, nem pedig a szolga,
Kinek most a paplan fontosabb és nincs sok dolga.
Kinyitott szemmel, a tájat pásztázva,
Őrködik a cserkész, és vigyáz a sátrára.
Sötét Hold világos éjjelen,
Járunk mindig, ki fáradtan, ki délcegen.
A versszaknak vége, lámpám kioltom,
Holnap is van nap, én ezt így gondolom.

Fel kell kelni,
Nincs mit tenni.
Kinyitott mára a bál,
Árnyak járnak a világban fel, s alá.
Mégis itt a helyed,
S lát a szemed,
A holdvilágos éjszakában
Te vigyázol rám és másra!
Akkor, mikor áll a világ,
S leesik egy-két ág.
Akkor van ő talpon éjjel,
Hadakozik állattal és rémmel.
Ő, ki mindezt megcsinálja,
Éjjeliőr a szakmája.
2012. aug. 7. /00: 35/

  Jött egy csapat malac,
Nagy zajjal, egy kupac
Kis szemétkét elvittek az éjjel,
De ugye nem baj? Ki kéjjel-
Bájjal idesettenkedtek,
De aztán elsepertek.
Ma reggelre már hűlt helye,
Nem fő már az őrség feje.
A tűz mellett jó a meleg,
Megverlek te buta gyerek.
2012. aug. 9. /04: 00-06: 00/
Cserkuti Dóri, Ádám Zsófia, Földesi Zsóka

  Vöröslik az ég alja,
A fekete fák ormán.
Zúg a szél,
S vihar-zene kél
A Somlyó partján.
Fejünk felett a fák,
Mint fekete árnyak
Integetnek bután
A világnak.
Versemnek nincs vége,
Hisz messze még a hajnal.
Magdit nem keltjük fel
Semmiféle dallal!
Dolgozzatok, ti este pásztorai!
Hisz semmi okotok még pezsgőt bontani!
2012. aug. 11. /00: 20/

 

Csillog már az ég dicső hintaja.
Gondolkozom azon, mi lehet a baja?
Tán lukas a kereke?
Vagy rossz a fékrendszere?
Ráférne már lassan egy olajcsere!

Ragyogj, csak ragyogj,
Te furcsa égi csoda!
Holnap még találkozunk,
Ha nem, akkor soha.

Szerszámmal a kezünkben
Megyünk mi aludni,
Tragacsunk meggyógyult,
Nem kell már betolni!
2012. aug. 12. /23: 06/