.A Britek voltak azok, akik megoldották a fedélzetre történő landolás problémáját, amit a Corsair hosszú orra jelentett. Nem a leszállófedélzet hossztengelyében siklottak be és érintették a fedélzetet, hanem a megközelítés utolsó fázisában egy ívet írtak le, ezzel végig látta a pilóta a leszállás irányító jelzéseit.

 Az olaj és hidraulika folyadék-szivárgás okozta problémát is ötletesen oldották meg: a szélvédő előtti legfelső hűtőzsalut egyszerűen ledrótozták, így az nem tudott kinyílni és átengedni mindenféle szennyeződést.

Számos más, egyszerű és ötletes változtatással sok egyéb mellett orvosolták az átesési problémákat, a fékezőhorog és a fékezőkábel okozta visszarántást és pattogást. Az időközben elvégzett kisebb–nagyobb módosításokat a gyártás során is alkalmazták.

1944–ben a Haditengerészet úgy döntött, hogy a fejlesztett Corsair–nek adnak még egy esélyt, hogy a repülőfedélzeten is bizonyítson. Ez a döntés – mint később kiderült – kifizetődött a Haditengerészetnek.

Ahogyan időközben a légi harcmodor jellege változott, a Corsair is igyekezett tartani a lépést a változásokkal. Összesen 7 változata volt, melyek közül az F4U–7–et a Francia Haditengerészeti Légierőnek gyártották és az F4U–6, melyből egyetlen darab sem készült. A Corsairt a Vought mellett a Goodyear Aircraft Company és kis számban a Brewster Aeronautical Corporation is gyártotta.

Vissza

Bezár

Tovább