 |
||||
 |
„N” jelzéssel készült éjszakai vadász és „P” jelzéssel fotófelderítő változata is. A gyártás során nem kevesebb, mint 950 kisebb–nagyobb változtatást hajtottak végre a típuson, melyekből egy sem érintette alapvetően a jellegzetes Corsair–arculatot. Attól függően, hogy a Corsair melyik századnál állt szolgálatban sokféle szellemes gúnynévvel illették: pl. „csőorrú”, „hajlott szárnyú madár”, „púpos”, stb. Megfelelő környezeti viszonyok mellett a szárny belépő élébe elhelyezett hűtő beömlők jellegzetes suttogó hangot hallattak, és a japán katonák ezért nevezték „suttogó halálnak”. A fejlesztés során próbálkoztak azzal, hogy a Pratt-Whitney R-2800 motor teljesítményét víz–metanol befecskendezéssel rövid időre (War emergency power) ugrásszerűen megnöveljék. Az ezzel a rendszerrel szerelt példányokat „W” típusjellel jelölték. A koreai háború során készítettek olyan változatot is, amely a szélsőségesen hideg időjárási viszonyoknak jobban megfelelt, ezt „L” (Low temperature) jelzéssel látták el. Az első XF4U–1 prototípus még „üvegház” jellegű kabintetővel és Pratt-Whitney R-2800-4 motorral volt ellátva, ami 1850 lóerőt (1380.6 kW) szolgáltatott tengerszinten és 1460 lóerőt 6553 méteres magasságon. 2 db orrba szerelt és 2–2 db szárnyban elhelyezett 0,50 cal. (12.7 mm) Browning típusú géppuskával volt felszerelve. Végsebessége elérte a 651,77 km/h–t. Maximális felszálló tömege 4569,4 kg volt és 1722 km–es hatótávolsággal büszkélkedhetett. |
 |
||
 |
||||