 |
||||
 |
Ez talán
kevésnek tűnik a versenyautók 700-800 LE-jével szemben, de ne
feledjük, hogy míg az autóknál komoly, váltós szerkezetű áttételen
megy a hajtás a kerekekre, és a kocsi tömegén, a légellenálláson
kívül rendkívül jelentős un. gördülési ellenállást kell leküzdenie
ezeknek a motoroknak, addig a repülőgépeknél a motor csak a
légcsavart forgatja. Itt légerőkön és a légcsavar tehetetlenségén
kívül más nem terheli le a motor főtengelyét. A műrepülőgépek
hasonló, vagy még jobb vízszintes repülésű gyorsulást tudnak
produkálni, mint a versenyautók, ez köszönhető a nagy átmérőjű, és
viszonylag nagy tömegű légcsavarjaiknak. Ez a két tulajdonság
határozza meg egy műrepülőgép dinamikusságát, és teszi alkalmassá
akár a légcsavaron való függeszkedést is (torque).
Természetesen ekkora erőknél, és légcsavaroknál már számolni kell
inerciákkal, azaz a másodrendű nyomatékokkal. Ez annyit jelent, hogy
pl. erőteljes gázadáskor a gép nem csak elkezd gyorsulni
vízszintesen, hanem a nyomatékrendszernek megfelelően ki akarja
téríteni felfelé és valamelyik oldalra (ez a légcsavar forgási
irányától függ). A mai műrepülőgépek ezeknek a feltételeknek mind
megfelelnek, precizitásukban, motorjuk kidolgozásában olyanok a
repülőgépek között, mint az autók között a Forma 1-es versenygépek. Azonban a repülőgépen kívül kell még valami: pilóta, aki megfelelő tapasztalattal és tudással rendelkezik. Ha megfigyeljük, a világ élvonalában nem huszonéves pilóták vannak, hanem több ezer órát repült 30-as, 40-es éveiket taposó tapasztalt rókák repülnek. Műrepülő pilóta azonban nem lehet bárkiből, mint ahogy profi zongorista sem. Kell hozzá megfelelő fizikum, józan és rendkívül gyors ítélőképesség, ehhez villámgyors reakciók, egyszerre több dologra való összehangolt figyelem, kiváló térérzék és térlátás - ami a tévhittel ellenben nem sok embernek van valójában. Elég, ha egy kockát rajzoltatunk le az illetővel, hogy ő miként látja térben. Ezután fotóval összevetve, vagy kiszerkesztve perspektivikusan azonnal nyilvánvalóvá válik, kinek merre torzul a rajza. A jó műrepülő pilótát jellemzi a józan gondolkodás. A forrófejűség, vakmerőség itt azonnali hibához vezet, és ugyebár köztudott, hogy repülésben csak egyszer lehet hibázni. Ez azt jelenti, hogy a pilóta odafigyel magára és a gépre is, de főleg magára, hogy mit és mennyit bír, meddig húzza azt a bizonyos botot. |
 |
||
 |
||||