Növényevő Állatok (vissza)
Válassz állatott.
A Zebra
Előfordulás: Kelet-Afrikától Angoláig és Dél-AfrikáigTesttömeg: 175-385 kg
Marmagasság: 1,1-1,45 m
Tápláléka: növényevők, füvek, fiatal hajtások.
Szaporodás: 360-396 napi vemhesség után egy csikót ellik.
Élettartam: fogságban több, mint 40 év.
Az alföldi zebrák (Equus burcelli) az afrikai szavannák jellegzetes növényevői. A kelet-afrikai Grevy-zebrától szélesebb csíkjai különböztetik meg. Mind a nyílt, mind az erdős szavannákon megtalálhatóak csapatai, akár 4.400 méter magasra is felhatolnak. Elsősorban a víz közeli területeket részesítik előnyben.
További Leírás ...A táplálékának 90%-át legeléssel szerzi. Naponta átlagosan 13 km-t tesznek meg, míg a magasabban fekvő alvóhelyükről elindulva felkeresik a táplálkozóhelyeket, majd visszatérnek. Habár nagy létszámú hordákba is összeverődhetnek, a szociális szerveződés magját a kisebb létszámú, nem territóriális családok jelentik. A családokon belül stabil hierarchia viszonyok uralkodnak, amelynek élén a domináns hím áll, aki 1-6 felnőtt kancán gyakorolja hatalmát. A nőstények rendszerint életük végéig a családjukkal maradnak, míg a fiatal csődőrök elvándorolnak, majd csak hímekből álló, lazább szerkezetű csapatokba verődnek össze. A kancák szezonálisan poliösztruszosak, az ösztrusz 2-19 napig tart. 360-396 nap után ellik, a 32 kg körüli újszülött csíkó hamar talpra áll, sőt egy óra múlva már futkos. Bár egy hét múlva képesek füvet is enni, 7-11 hónapig szopnak. A hímek 1-3 éves korukban hagyják el a szülőcsoportjukat, 4 évesen már a nőstényekért küzdenek. Természetes ellenségeinek, az oroszlánoknak, hiénáknak és hiénakutyáknak komoly kihívást jelent elejtésük, nem egy elővigyázatlan oroszlánt tettek nyomorékká pontos és erőteljes rúgásaikkal. A lőfegyverek ellen azonban már nem hatékony ez a védekezési mód, főleg Dél-Afrikában írtották a farmerek, aminek következtében az alföldi zebrai több alfaja a quaggához hasonlóan kipusztult azokon a területeken.
A teve
Rendszertani hely: osztály: emlősök rend: párosujjú patások család: tevefélék
Leírás: A kétpúpú teve egészen közismert állat, még azok is jól ismerik, akiknek különben alig van némi fogalmuk az állatok világáról. A kétpúpú teve testhossza eléri a 3,5, vállmagassága pedig a 2,1 m-t, testtömege pedig akár 690 kg is lehet. Testét télen sűrű, tömött szőrzet borítja, amelynek nagy részét tavasszal levedli, s az nagy csomókban foszlik le róla. A szőrzet színe a háziasítás miatt sokféle lehet, léteznek világos-sárgás-homokszínű, de sötétbarna, csokoládébarna színű tevék. A hím állatok, amelyeket csődöröknek szokás nevezni, általában sötétebbek a tevekancáknál. Mint minden tevefélének, a kétpúpú tevének is párnás talpa van, amelynek különösen a süppedős homokban veszi hasznát.
További Leírás ...Elterjedés, élőhely: Vadon élő kétpúpú tevéből ma már alig találni 300-500 példányt. Ez a csekély populáció Kína és Mongólia határvidékén él. Sokkal több kétpúpú teve áll az ember szolgálatában, s mivel ezek az állatok már nemzedékek óta az embert szolgálják, domesztikálódtak, azaz ma már kissé különböznek vad őseiktől, még ha nem is olyan mértékben, mint például a szarvasmarha a már kihalt őstuloktól. Háziállatként jóformán egész Ázsiában tartanak kétpúpú tevéket, talán csak a kontinens déli, délkeleti vidékein nem találkozhatunk velük. Különösen a száraz kontinentális klímához alkalmazkodott, ezért főleg Ázsia belső területein veszi nagy hasznát az ember. Életmód, táplálkozás: Mindenekelőtt rendkívül igénytelen állat, messzemenően alkalmazkodott a mostoha körülményekhez. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy viszonylag silányabb táplálékkal is beéri (például sótűrő növényekkel), de legfőképpen abban, hogy hosszú ideig képes nélkülözni az ivóvizet. Szaporodás, egyedfejlődés: A tevékvemhességi ideje eléggé hosszú: 440 nap, ami jóval több, mint egy esztendő. Egyszerre általában csak egy tevecsikó születik, s hosszú időbe telik, mire teljesen kifejlődik. Csak ötéves korukra válnak teljesen kifejletté. Érdekességek: Még ma is elég sokan hiszik el azt a koholmányt, hogy a teve vizet tárol a púpjában, s ezért bírja oly sokáig ivóvíz nélkül. A valóságban a teve púpjában nem víz, hanem zsírszövet van, amelyet bőség idején elraktároz, ínséges időben pedig lebontja. A zsírok biológiai lebontásakor nemcsak energia keletkezik, hanem melléktermékként víz is, s ebből az állat tudja fedezni vízszükségletét. Sokkal hatékonyabb a raktározás, mint folyékony víz formájában, ráadásul a zsírral tömött púp hőszigetel is, ami nagy előny a kontinentális sivatagokban, ahol a felülről tűző nap heve elől nemigen van hova elrejtőzni.
Az antilop
Előfordulás: Nyugat-Szaharától Egyiptomig és Szudánig (míg ki nem pusztították)
Testtömeg: 100-210 kg
Marmagasság: 90-140 cm
Tápláléka: sivatagi, félsivatagi növények
Szaporodás: a tehén kilenc hónapig tartó vemhesség után egy borjat hoz világra.
Észak-Afrika északi felének félsivatagjait, sivatagos területeit lakta ez az impozáns antilopfaj. Az esőzéseket már messziről megérzi, mindig azokra a területekre vándorol - akár 100 kilométereket is -, ahol a legfrissebb hajtásokhoz tud jutni. Amikor csak teheti, felkeresi a vízforrásokat, de szüksége esetén szukkulens növények hajtásaiból hosszú ideig fedezni tudja a vízszükségletét.
További Leírás ...
Világos színe és jellegzetes szarva könnyen felismerhetővé teszi. Mindkét ivar szarvat visel, noha a bikáé jóval nagyobb és erősebb, mint a tehéné. Szarvaikat laz egymás közötti párviadalokban és a ragadozók elleni védekezéskor egyaránt használják.
A kardszarvú antilopok rendszerint 20-40 fős csoportokban élnek, de ideiglenesen akár 1000 egyedből álló hordákba is összeverődhetnek (pl. itatóhely környékén).
A fiatal bikák elhagyják szülőcsoportjukat, magányosan, vagy még gyakrabban más fiatal hímekkel együtt vándorolnak. A felnőtt bikák territóriumot foglalnak el, amelyet védenek és megpróbálják a nőstényeket is azon belül tartani. A bika agresszív fellépése sok gondot okoz a Veszprémi Állatkertben, külön kell tartani a párzási időszaktól eltekintve a teheneitől.
A Nemzetközi Vörös Könyv (2000) szerint élőhelyéről gyakorlatilag kipusztult, kósza híradások szólnak kisebb, négy-öt fős csapatokról a Niger folyó mentén. Az állatkertekben a helyzet valamivel jobb, a EAZA fajmegmentési programának (EEP) köszönhetően remény van arra, hogy a nem túl távoli jövőben állatkerti szaporulatból szárnazó egyedeket telepítsenek vissza Afrikába
Afrikai elefánt
A hatalmas termetû elefánt valamikor egész Afrikát benépesítette. A kifejlett hím testhossza nyolc méter. Ebbõl 2,7
méter az ormány, 1,3 méter a farok. Vállmagassága négy méter, testsúlya hat tonna. Az elefántot nagy termete miatt a
ragadozók nem vadásszák, egyedüli ellensége az ember, aki értékes agyaráért kíméletlenül irtotta. A gyakori vadászat miatt az
elefántok számamára erõsen megfogyatkozott. Manapság fõleg Közép-Afrika szavannáin, rezervátumokban találhatók.
További Leírás ...30-60 fõs közösségben élnek. A csorda vezetõje általában egy öreg tehén. A vadon élõ elefántok akár 150 évig is elélhetnek. Húsz éves koruktól szaporodásképesek, de teljes nagyságukat csak 35 évesen érik el. A tehenek vemhessége 22 hónapig tart. Ezután egy nagyon fejlett, játékos kiselefántot hoznak a világra, melynek súlya kb. 100 kg, magassága nem éri el az egy métert. Általában két éves korukig szopnak, s közben megtanulják használni az ormányukat, és megtanulnak füvet, alacsonyabb bokrokat rágcsálni. A csordához tartozó tehenek megosztják egymás között a feladatokat, pl. a borjak nevelését. A bikák 12-14 évesen elhagyják a csordát, rendszerint egyedül élnek. A tehenek általában együtt maradnak, de némelyik felnõtté válásakor elmegy új családot alapítani. A családtagokat erõs érzelmi kötelékek fûzik össze. Ha egy elefánt megsérül, a többiek segítenek neki. Ha a csorda valamelyik tagja meghal, a többiek nagyon levertek, és akár órákig a test mellett maradnak. Minden nap nagy távolságot tesznek meg élelmet, vizet és árnyas fákat keresve. Mivel nagy testûek, sok élelemre van szükségük. Ormányukkal elérik az olyan magas fákat is, mint a hosszú nyakú zsiráfok. Esõs évszakban az újonnan kihajtott füvet is megeszik. Evés közben képesek egy egész fát is kidönteni. Az elefánt ormánya egyben az orra is. Két orrlyuk található a végén. Az elefánt az ormányát nagyon sok mindenre használja: tárgyakat vesz fel, füvet tép vele, vizet szív ormányába, és azt testére vagy szájába fecskendezi. Az elefántok találkozáskor gyakran ormányukkal érintik meg egymást üdvözlésképpen, ill. az anyák ezzel simogatják borjaikat. Az elefánt agyarai hosszú metszõfogak. A bikáké általában 2-3 méter hosszú, súlyuk 40-140 kg között van. Kétéves koruk körül jelenik meg, és nõ az elefánt élete végéig. Az elefántok a fák kérgének ledörzsölésére és a gyökerek kiásására használják.
A strucc
Előfordulás:a Szahara déli szegélyén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban
Testtömeg: a hím 100-156 kg, nőstény 90-110 kg
Testmagasság: a hím 2,1-2,75 m, a nőstény 1,75-1,9 m
Tápláléka: elsősorban növényevő, de kisebb gerinceseket és ízeltlábúakat is elfogyaszt.
Szaporodás: a legmagasabb rangú nőstény rendszerint 5-11 tojást, az alacsonyabb rangúak 2-6 tojást raknak.
Leírás:A világ legnagyobb madara, akár 2,75 m magas is lehet. Kevésbé ismert, hogy néhány száz ével ezelőtt Madagaszkáron és Új-Zélandon még éltek a struccnál is nagyobb futómadarak, de a moát és az elefántlábú madarat a szigetet elfoglaló emberek kiírtották még az európaiak érkezése előtt.
Röpképtelen, viszont hatalmas, 4 méteres lépéseivel 64 km/h sebességre is fel tud gyorsulni. Az egyetlen madár, amelynek két ujja van. Nem tartozik az intelligensebb madarak közé.
Táplálékszegény területeken monogámok, míg máshol komplex szaporodási csoportokat alkotnak, ami egy hímből és több nőstényből áll. A legmagasabb rangú nőstény akár több évig is együtt marad a hímmel, és megosztják a költési feladatokat is, az alacsonyabb rangú nőstények viszont egyedül költenek. Hatalmas tojásuk a legnagyobb az állatvilágban, egyenként 1,5 kg-ot nyomnak.
A szabadon élő populációi a vadászat miatt erősen veszélyeztetettek. Az arábiai sivatagokban élt, szír struccnak nevezett alfaját ki is írtották, még az 1940-es években.
Dél-Afrikában régóta, Európában pár évtizede tenyésztik struccfarmon őket. A kakasok tartása nagyfokú agresszívitásuk miatt bonyodalmas.
A törpeviziló
Előfordulás: Nyugat-Afrikában (Libéria, Guinea, Elefántcsontpart, Sierra Leone) él
Testtömeg: 160-270 kg
Marmagasság: 75-100 cm
Tápláléka: növényevő, gyümölccsel, vízinövénnyel és fűvel táplálkozik.
Szaporodás: a nőstény 184-204 napi vemhesség után egy utódot hoz világra.
Élettartam: kb. 42 év.
A törpevíziló létezését a tudomány csak a XIX. század végére fogadta el, azelőtt mondai állatnak, kitalációnak tartották. Késői "felfedezésének" oka az, hogy Nyugat-Afrika egészségtelen, fehér ember által nem járt mocsaraiban, folyóiban él, másrészt a tudós európai koponyáknak sokáig hihetetlennek tűnt egy minivíziló léte. A törpevíziló kevésbé vízhez kötött életmódú, mint óriási rokona, veszély esetén nem a vízbe, hanem a sűrű bozótba menekül; közel ugyanannyi időt tölt szárazföldön, mint vízben. A trópusi esőerdők mocsaraiban, kisebb folyóiban él. Éjszakai életmódot folytat, a nap legnagyobb részét - késő délutánig - pihenéssel tölti. Magányosan él, a hím a nőstényeket csak a párzási időszakban keresi fel. A nőstények fogékonyságáról a hímek a szaglás útján szereznek tudomást. A kb. 200 nap múlva megszülető utódját az anya 6-8 hónap múlva választja le. A kis vízilót anyja gondosan neveli, védi a ragadozóktól és a kiszáradástól. A kölyök, bár tud járni, hosszabb távolságokat nem tud megtenni a szárazföldön a láb sérülésének veszélye nélkül. Az ivarérettségüket 4-5 éves korukban érik el
A zsiráf
Rendszertani hely: osztály: emlősök rend: párosujjú patások család: zsiráffélék
Leírás: Földünk legmagasabb jelenkori állata, fejbúbmagassága akár 5,4 m is lehet. Testtömege mintegy 1200 kg, de a nőstények ennél gyakorta könnyebbek, a nagytestű bikák viszont, szélsőséges esetben 1600 kg-nál is nehezebbek lehetnek. Szőrzetének alapszíne fehér vagy sárgás, foltjai pedig jobbára sárgásbarna, vörösesbarna, néhol egészen sötét feketésbarna színűek.
További Leírás ...Elterjedés, élőhely: A nyílt akácialigeteket, fás szavannákat kedveli. Elterjedési területe még ma is viszonylag nagy, a Szaharától délre eső övezetben éppúgy előfordul, mint Dél-Afrikában. Ez az elterjedési terület azonban csak Kelet-Afrikában összefüggő, más vidékeken csak szórványos, illetve szigetszerű. E nagy területen az egyes populációknak némileg eltérő környezeti viszonyokhoz kellett alkalmazkodniuk, ami számos alfaj kialakulását eredményezte. A természettudósok manapság nyolc, némelyek kilenc alfaját különböztetik meg. Életmód, táplálkozás: Változó létszámú csordákat alkot, ahová néha csak 3-4, máskor 30-40 egyed tartozik, de olyan csordát is megfigyeltek már, amelyben legalább 70 egyed élt együtt. A csordák jellemző egyedszámát általában az adott terület eltartó képessége határozza meg. Tápláléka főként az akáciák és más fák leveleiből áll, amelyeket hosszú nyelve segítségével nagy ügyességgel szakít le. Hosszú nyaka segítségével a fák koronáját is eléri, s emiatt nemigen kényszerül megosztani táplálékát a szavanna többi nagypatásával. Szaporodás, egyedfejlődés: Vemhességi ideje egy évnél is hosszabb, mintegy 450-460 nap. Az újszülött kiszsiráf a születését követő 30 percen belül már igyekszik lábra állni, s az esetleg többségében - még ha reszkető lábakkal is - sikerül neki. A kiszsiráf 10-13 hónapig anyatejen él, felcseperedve pedig a 25 éves kort is megérheti. Érdekességek: A zsiráf rendkívül hosszú nyakában csak hét nyakcsigolyát találunk, hasonlóan az emlősállatok többségéhez. Emiatt a zsiráf csak kis mértékben tudja nyakát görbíteni. Bár a hosszú nyak és lábak a táplálkozáskor nagy segítségére vannak, iváskor azonban problémát jelentenek. A legtöbb zsiráf ilyenkor azt a módszert követi, hogy mellső lábait szétterpeszti, nyakát pedig a víz fölé hajtja. Ebben a testhelyzetben a zsiráf nagyon sebezhető, mert nem tud rúgni, vagy gyorsan elszaladni, ha pedig megcsúszik, szinte biztosan nyakát szegi. A zsiráfbikák hosszú nyakukat védekezésre is használják, a nyak erőteljes lendítésével ugyanis nagyokat tudnak ütni. Így verekszenek meg egymással a zsiráfbikák is. Emellett veszedelmes rúgásokkal is védik magukat.
