Népesség
Afrika több mint 1 000 010 000 fős lakosságának 45%-a 15 éven aluli, a népszaporulat folyamatosan növekszik. Igen magas a gyermekhalandóság, ezer megszületett gyerekből 162 nem éri meg az ötödik életévét (Magyarországon 11 fő). Afrika népességének kb. 30%-a lakik városban, és ez az arány évente 3-4%-kal nő. A szegényebb részeken az emberek kevesebb mint napi 1 dollárból élnek. A legnépesebb város Egyiptom fővárosa, Kairó.(Lakói arabok, berberek, európaiak, szudániak, busmanok, pigmeusok.) Igen nagy az analfabéták száma – A 15 évesnél idősebb lakosság körében 60%.
Afrika őslakói a fekete bőrűek. Jellemző külső tulajdonságaik: előreugró állcsont, széles, lapos orr, duzzadt ajak, széles váll,sötét bőr, sötét, göndör haj. Egyik fő csoportjuk, a szudániak, az egyenlítőtől északra, míg a másik, a bantuk, e sávtól délre élnek. Észak-Afrikában élő arabok a fehér bőrű embercsoport tagjai. Kisebb népcsoportokat képeznek az apró termetű, őserdei élethez alkalmazkodott vadászó-gyűjtögető pigmeusok és Kalahári-vidékén élő busmanok (szanok). A legtöbb afrikai országban ma is az egykori gyarmatosítók nyelve a hivatalos nyelv. Afrikában a területéhez képest kevés ember él. Az átlagos népsűrűség alacsony, de vidékenként nagy eltérést mutat. A legsűrűbben lakott tája a Nílus völgye Egyiptomban (400 fő/km²). A tengerparti nagyvárosokban szintén sok ember él. Ugyanakkor a sivatagok, esőerdők, magashegységek szinte lakatlanok.
Őslakosok:
Bantuk
A ma elfogadott elméletek szerint a bantu őshaza valahol a mai Nigéria és Kamerun délnyugati határa körül lehetett 5000 évvel ezelőtt, és a bantu a niger-kongói nyelvcsalád egyik ága.
Az 1960-as években erről nagy viták folytak. Joseph Greenberg, összehasonlításokat végezve nem-bantu nyelvekkel, arra jutott, hogy a rekonstruálható proto-bantu nyelv sok hasonlóságot mutat a Nigéria délkeleti részében beszélt nyelvekkel. Ezt azzal magyarázta, hogy évszázadok alatt a proto-bantu kelet és dél felé terjedt és itt másodlagos központokból rajzott tovább.
Malcolm Guthrie ezzel szemben, a bantu nyelvek közti összehasonlításokra építve, úgy vélte, egyetlen közép-afrikai kirajzási pont létezett, amelyből a nyelv minden irányban nagyjából egyenletesen szétterjedt. A földművelés és az állattenyésztés jövevényszavainak vizsgálata a szélesebb niger-kongói nyelvcsalád nyelveiben azonban ezt az utóbbi elméletet kizárta. Az 1990-es években Jan Vansina állt elő egy áthidaló jellegű elmélettel, amely szerint léteztek másodlagos és harmadlagos központok.
A földművelő és állattenyésztő népek terjeszkedése előtt - amelyekhez a bantuk is tartoztak - az Egyenlítőtől délre eső Afrikát vadászó és gyűjtögető népek lakták.
Arabok
A VII. században az Arab-félszigetet nomád beduin törzsek lakták. A karavánutak kereszteződésében a VII. század elején létrejött több város, közülük a legjelentősebbek a Mekka és Jatrib volt. A beduin törzsek különféle vallásra tértek át. Mekában született Mohamed (570-632), az iszlám leendő profétája. A Quadris törzshöz tartozott, melynek feladata a Kába-kő kultikus helyének védelmezése volt. Hat éves korában Mohamed árvaságra jutott és nagybátyja nevelte fel. Huszonöt évesen elvette Khadidzsát, egy nála idősebb gazdag özvegyet és ettől kezdve felesége karavánjait kisérte. 610-ben Mohamedet Gabriel arhangyal Isten nevében felszólította, hogy Allah az Egyetlen Isten igéjének a hirdetője legyen. Mohamed tíz éven keresztül hirdette az igét Mekkában. Az új vallást ellenezte az Quatris törzs, és emiatt Mohamed és követői kénytelenek voltak 622-ben átmeni Mekkából Jatriba. A proféta távozását Jatriba, hidzsra, azaz menekülés néven ismert. Jatrib város nevét Medinára (a proféta városa) változtatta, és Mekkához hasonó szent város lett. 630-ig az összes törzsek átvették az iszlám vallást, ezáltal az arab törzsek egyesültek. Mohamed 632-ben meghalt, helyét a Abú bakr vette át, aki a kalifa címet vette fel ( a proféta követője). Abú bakr-val vette kezdetét az Omajjád-dinasztia. OMAJJÁD-DINASZTIA (661-750) Omajjáda-dinasztia megteremtette a katonai expanzió alapjait. Elfoglalták az antik világ jelentős részét, elpusztították a hatalmas Perzsa Birodalmat és kiűzték Sziriából és Egyiptomból a bizánciakat. Észak-Afrikából kiindulva, 711-ben átkeltek a Gibraltári-szoroson és elkezdték az Ibériai-félsziget elözönlését. Előretörésüket megállította 732-ben Poiters-nél a Martell Károly vezette frank sereg. Kelet felé is indítottak hódításokat és elértek egészen az Indus folyóig. Elfoglalták Sziciliát, Szardiniát és dél-Itáliát. 750-ben Mezopotámiában lázadásra került sor aminek a végeredménye az Oejjáda-dinasztia kiirtása volt. Új dinasztia jött létre, az Abbászida-dinasztia. ABBÁSZIDA-DINASZTIA (750-1258) Az új dinasztiát létrehozta Bagdad alapítója, és e várost választotta birodalom köszpontjának. Az Abbászida-dinasztija uralkoásanak idejét a Kalifátus széthullása jelemezte. Az Omajjád-dinasztia egyik életben maradt tagja, Abderramán elmenekült Spanyolországban, ahol 756-ban létrehozta a Córdobai Kalifátust. A Córdobai Kalifátus fennmaradt 1492-ig. Az Abbászida Kalifátust a törökök elfoglalták 1055-ben.
Koikoik,Szanok
Az európaiak megérkezésekor a déli területeket a pásztorkodó koikoik' (hottentották) és a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató szanok (busmanok) lakták. A bantu nyelveket beszélő népcsoportok ('soszák vagy koszák, zuluk, csvanák, szotók és vendák) feltehetőleg a Zambezin át a Niger és a Kongófolyó közötti területről vándoroltak be, s i.u. 300-ban már honosak voltak az egykori Transvaalban és Natalban. I.u. 700 körül pedig már a Transkei térségében is laktak.