A krisztogram

A krisztogram a pécsi világörökség választott jelképe. A kereszténység első hivatalos szimbóluma a Péter-Pál sírkamrában is jelen van. Az V. számú sírkamra 2000. évi feltárása során bronz templomi függőmécses töredékeként találtak ilyen - bizánci formának, illetve eredetnek feltételezett - régészeti emléket.
A 312. október 28-i Milvius-hídi csata előtt Constantinus császár látomásában e jel jelent meg a következő szavak kíséretében: "E jelben győzz!"
Krisztus nevének görög kezdőbetűihez (X=khi, P=rho) a pécsi példányon a másik két betű (A=alfa, w=ómega) is közvetlenül Krisztusra utal.
"Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég..." (Jelenések könyve 21.6.)

Pécs - Sopianae

Sopiane (a térkép kinagyításához kattintson a képre)

Pécs, a "magyar mediterráneum" legdélibb városa, 2000 éves történelemmel büszkélkedhet. A város területe a római kor óta folyamatosan lakott. A korábban itt élő népek, az egymást követő, vagy éppen egymás mellett élő kultúrák kiemelkedő jelentőségű emlékanyagot hagyományoztak ránk.
Különös helyet foglal el ezek között - egyetemes jelentőségénél fogva - az ókeresztény, Kr. u. IV. századi emlékanyag, amely a mai belváros északnyugati részén, a bazilika környékén maradt fenn, átvészelve a népvándorláskor és a középkor viharait.
Sopianae története a Kr. u. II. századig nyúlik vissza, amikor a Mecsek déli lábánál az itt haladó észak-déli irányú kereskedelmi utak találkozásánál egy kedvező fekvésű és éghajlati adottságú, de nem túl városias település alakult ki.
A korai kis település a Kr. u. III. század végén már városiasabb külsőt öltött és időközben városi rangra is emelkedett. A III. század legvégén már a négy részre osztott provincia Valeria nevű tartományának központja, közigazgatási székhelye, ahonnan a helytartó, a praese irányította a provincia ügyeit.

A kereszténység a Római Birodalomban
A kereszténység közel-keleti bölcsőjéből kiindulva a római korban terjedt el Európában. Legkorábban Itáliában jelentek meg a keresztények a Kr. u. I. században. Nagyobb tömegben később, a Kr. u. II-III. század folyamán elsősorban a keleti tartományokból érkeztek kerezstények az európai provinciákba, így Pannoniába is. Ennek kiváltó oka és később fenntartója is a keleti tartományokkal folytatott kereskedelem és az ott vívott háborúk voltak. Az új vallás széleskörű elterjedéséhez természetesen olyan ideológiai, gondolkodásbeli változásokra is szükség volt, amelyek következtében a lakosság egy része a korábban teljesen ismeretlen vallás híve és egyben terjesztője lett. A Kr. u. IV. század végére Jézus tanait már széles körben ismerték, a keresztény hit nagyszámú gyülekezetet tudhatott maga mögött.
A kereszténység történetének korai időszaka (Kr. u. II-III. század) az üldözések kora volt. A változást a Kr. u. 313-ban kiadott milánói (mediolanumi) türelmi rendelet jelentette. Constantinus császár, aki maga is keresztény hitre tért, híres rendeletével feloldozta a keresztényeket, lehetővé téve a vallás gyakorlását. Ez a keresztény gyülekezetek megerősödéséhez is hozzájárult és ettől kezdve a közösségek életét már régészeti hagyatékuk alapján is ismerjük. E régészeti hagyaték elsősorban a temetkezéssel kapcsolatos építészeti emlék, amelyek Magyarországon legnagyobb számban éppen Pécsett, a Szent István téren és környékén elterülő római temető területén maradtak fenn.
A római kori Pécs (Sopianae) temetője Sopianae városának Kr. u. IV. századi ókeresztény közössége jelentős számú sírépítményt (kápolnát, sírkamrát, épített sírokat) emelt egykori temetőjében. Az ókeresztény temetői emlékegyüttes nagysága és gazdagsága a legjelentősebb az Olaszországon kívüli nekropoliszok emlékanyagában. A város és a temető területén is 200 éve folynak régészeti kutatások. A város nagy kiterjedésű temetője a Mecsek déli lejtőin helyezkedik el, a római kori lakott településtől északra. A IV. századra jellemző, hogy a temetők gyakran a településeken kívül, de azokhoz nagyon közel alakultak ki.
Az első sírkamrát a XVIII. század elején a mai Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma udvarán találták, erről azonban csak feljegyzések tudósítanak. 1782-ben bukkant elő az első olyan ókeresztény emlék, a Péter-Pál sírkamra, amely mind a mai napig fennmaradt. 2000-ben kezdődött el a legújabb lelet, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása. A közben eltelt 218 év alatt 16 sírkamrát, több száz sírt és az azokban eltemetett több ezer későrómai tárgyat hozott felszínre a régész ásója. A sírkamrák közül három (a Korsós sírkamra, az ókeresztény mauzóleum és az Apáca utcai ókeresztény sírkápolna) jelenleg is nyitva áll, a Péter-Pál sírkamra várhatóan a jövő évben nyílik meg újból a közönség előtt, hét a védelem és állagmegóvás érdekében ideiglenesen zárva tart. A festett sírkamrák száma öt, az V. számú, nyolcszög alaprajzú épület feltárása most folyik.
A sírkamrák figurális és ornamentális falfestése csak Róma város katakombafestészetéhez hasonlítható. A sírkamrák falain az ókeresztény szimbólumok (Krisztus-monogram, galamb, a korsó és a pohár) mellett található bibliai jelenetek (Péter és Pál apostolok, Ádám és Éva, Dániel próféta az oroszlánok barlangjában, Háromkirályok, Jónás jelenete, Mária és a gyermek Jézus) közeli analógiái Róma város katakombáiból ismertek. A kancsó és a pohár a halotti tor vagy az eucharisztia (oltáriszentség) szimbóluma lehet, a több helyen is feltűnő Krisztus-monogram Krisztus személyes jelenlétére utal és gyakran a sírokból előkerült ékszereken, gyűrűkön, fülbevalókon is megjelenik.
A pécsi ókeresztény építmények éppen méretükből adódóan bensőséges, antik miliőt képesek árasztani még napjainkban is. A pécsi emlékek építészetileg abban térnek el a Balkánon és más európai provinciákban talált hasonló épületektől, hogy a sopianae-i temetőépületek között kétszinteseket is találunk, amelyeket kettős feladat ellátására emeltek: egyszerre voltak temetkezési helyek és szertartások céljára szolgáló kápolnák. A sopianae-i temető területén eddig feltárt sírkamrák, kápolnák, mauzóleum olyan együttest alkotnak tehát, amelynek egyedi építészeti megjelenése és ugyancsak egyedi, bibliai gyökerekből táplálkozó falfestészete egy napjainkra is kiható kultúráról és civilizációról tanúskodik.
A világörökségi listára nevezett emlékanyag olyan eszmékhez kötődik, amelyek történelmi jelentősége kiemelkedően fontos. A viszonylag kis területen feltárt, dokumentált és nagyrészt a mai napig megtekinthető építmények műemlékegyüttese a késő római temető hangulatát idézi az épületekbe belépő látogató számára. A falképeken keresztül közel kerülhet a késő antik ember lelkivilágához, és megbizonyosodhat arról, hogy a kereszténység elterjedésével, általánossá válásával ez az új vallás milyen páratlan művészeti alkotásokat eredményezett. Az ókeresztény emlékcsoport különleges, egyedi bizonyítékát jelenti egy sajátos történelmi kontinuitásnak, amely átível a Kr. u. IV. századtól a népvándorláskor mozgalmas évszázadain egészen a magyar honfoglalásig. Pécs mint folyamatos keresztény kegyhely - és mint ez a püspökség megalapításában is kifejeződik - szorosan kapcsolódik a keresztény gondolatisághoz és az államalapításhoz.
A pécsi ókeresztény emlékek egyetemes és helyi, de mindenképpen kiemelkedő értékű tanúi az első évezred keresztény halotti kultuszának, egy új vallás ébredésének és a változó körülmények közötti utóéletének. Ilyen nagyszámú és változatos arculatú ókeresztény emlék - amelynek nagyobb része ma is látogatható - az európai provinciákban máshol nem került elő. A bibliai és más vallási tárgyú jelenetekkel, ókeresztény szimbólumokkal ékes falfestmények a késő római ókeresztény művészet kiemelkedő alkotásai.

Péter-Pál sírkamra - Szent István tér

Az 1782-ben megtalált I. számú, vagy ismertebb nevén Péter-Pál sírkamra talán a legismertebb pannoniai ókeresztény építmény. A Kr. u. IV. század végén épült kétszintes épület épen megmaradt sírkamrájának egész falfelületét falfestmények díszítik. A bejárattal szembeni főfalon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét szimbolizáló Krisztus-monogramra. Az oldalfalakon, mint a sírkamrafestészetben gyakran lenni szokott, bibliai jelenetek sorakoznak: Ádám és Éva, Noé, a Háromkirályok, Jónás, Mária és a gyermek Jézus. A gazdag növényi és állati ornamentikával díszített boltozaton négy kör keretbe foglalt portrét is láthatunk. A már több mint 200 éve napvilágra került freskók restaurálása és az egész sírkamra rekonstrukciója várhatóan a közeljövőben befejeződik, és ez a páratlan látnivaló újból nyitva lesz a nagyközönség számára.
Az I. sírkamra közelében található a kisebb méretű, ugyancsak épen fennmaradt IV. számú sírépítmény, amelynek falait nem díszítették falfestményekkel.

Korsós sírkamra - Szent István tér

XVIII. század óta tudunk a sírkamra létezéséről, de feltárására csak a XX. században került sor. Az észak-déli tájolású épület két részből áll: a föld alatti festett falú sírkamra felett kápolna helyezkedik el. A sírkamra temetkezési hely volt, a kápolna szertartások tartására is szolgált, vagy itt emlékeztek meg az elhúnytról halála évfordulóján. A kisméretű kápolna nagyobb létszámú gyászoló befogadását nem tette lehetővé, de a család, vagy a gyülekezet pár tagja összegyűlhetett benne. A külső támpillérekkel megerősített apszis nélküli épület sírkamrájában kettős fenékborítású sír került elő a feltáráskor. Az oldalfalakat geometrikus és növényi ornamentikából álló díszítés borítja, szimbolizálva a paradicsomkertet. Az északi falon kis falba mélyített fülkében az eucharisztia (oltáriszentség) vagy a refrigérium (felfrissülés) megjelenítéseként értelmezhető kancsó és pohár látható. A sírkamrát a IV. század végén építették.

Ókeresztény mauzóleum - Szent István tér

A mauzóleum 1975-ben a volt vízlépcső helyén került elő, amikor a pécsiek által kedvelt, de műszakilag elavult nevezetességet elbontották. Szerencsére az előkerült ókeresztény sírkápolna kárpótolta a vízlépcső szerelmeseit. Az 1975-76-ban történt feltárást rekonstrukció és a falfestmények restaurálása követte, amelynek eredményeként ma látogatható ez a Kr. u. IV. század végén épült egyszerű, egyhajós, keletre tájolt kis ókeresztény épület. A templomként funkcionáló felépítmény alatt sírkamrát rejt a föld, amelynek keleti és északi falaikat díszítette falfestményekkel a korabeli festő. Az oroszlánok vermébe vetett Dániel próféta, Ádám és Éva paradicsomkerti jelenete elevenednek meg a falakon. A déli oldalon nincsenek festmények, mert ott a faragott, III. századi fehér márvány szarkofág uralja a teret. Az épületet már a római korban átépítették, bővítették, alkalmassá téve újabb temetkezések befogadására. A feltárás során előkerült leletanyag arra is következtetni enged, hogy a mauzóleum a népvándorlás korában is használatban volt.

Ókeresztény sírkápolna - Apáca u. 14.

A Kr. u. IV. században épült kápolna alatt nem volt sírkamra szint. Eredetileg az egész építmény sírkamraként funkcionált, de Kr. u. 390 körül átépítették, apszisában, azaz szentélyében kőből készült oltárt emeltek, s ezt a részt egy kis kerítéssel el is rekesztették a gyülekezeti tértől. Ettől kezdve kizárólag kápolna volt az épület, a falakon belül már nem alakítottak ki újabb temetkezési helyeket. A temetkezések ezután az épületen kívülre kerültek, ahol egyszerű, legtöbbször téglából és kőből épített sírokba temették el halottaikat Sopianae akkor élt polgárai.
Ez a nagyobb, központi épületek körüli sírcsoportokban való temetkezés egyébként is jellemző Sopianae-ra. A feltáráson előkerült több mint 100 sír közül néhány "in situ" (azaz eredeti helyén) látható téglasír. A falakon lévő fotókiállítás az ásatás folyamatával és az előkerült tárgyakkal ismerteti meg a látogatót. A sírkápolna előzetes bejelentés alapján a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Kiállításának nyitvatartási idejében látogatható. (Tel.: 72/312-719)

vissza a főlapra

Polgármesteri   köszöntő

Mediterrán  hangulatok

Világörökség

Ókeresztény temető

Unesco

Pécs környéki kirándulás