Árnyékok
(Capo 4)

F
Hát elszöktem az aszfaltromok alól
Am
Mert hallottam az erdő zúgását
C
Te úgy jöttél, mint víz elé sziklafal
G
Az örvénylő idő kővé vált
F
Csend nőtte be azóta a mohát
Am
Nincs többé napfényből függőágy
C
Nincs illat már, nincs szín a fák ágain
G
Egy megsárgult fényképről nézek rád

Refrén:

F             Am         G  G
Úgy volt, hogy egyszer majd látom
F         Am   G  G
Az árnyékom úgy lép elém
F        Am    G  G
Hogy ott áll színes ruhában
F        Am    G  G
Hogy én ő vagyok ő meg én

F
Folyt lüktetve a medrében a patak
Am
Szél fésült, meg is karcolt minden ág
C
Egy ösztön láng azt mondta: nincs már tovább
G
Csak felgyulladt, és rögtön elfújták
F
Nézd, hogy issza a gyökér be az esőt
Am
Mint ottfelejtett ócska fürdőkád
C
Emlékezz égjen beléd jól a kép
G
Kövessen, mint est az árnyékát

Refrén 4x