V. Fejezet
Miben áll az
ereje?
- Tényleg
borzalmasan sajnálom, hogy ennyi galibát okoztam. (Alina)- a lány
reggel sikítva ébredt fel három napig tartó rémálmaiból és
az óta egyfolytában magyarázkodott.
- Alina!
Semmi baj, hányszor mondjuk még?! Már te is a csapathoz tartozol.
Nem hagyunk ott. Soha. (Yusuke)
- Köszönöm.
(Alina)
- De ez
változhat, ha meghallok még egy bocsánatkérést. (Yusuke)
- Értem.
És bocsánat. (Alina)
- Alina!
(Yusuke)
- Hoppá!
Bo…hehe. Most nem mondtam ki! (Alina)- a lány cinkosan rájuk
mosolygott. Yusuke már az idegösszeroppanás szélén állott a
többiek pedig jót nevettek a jeleneten. Most Genkai mester és
Kaitouék is jelen voltak és az utóbbi szinte megbabonázva meredt
Alinára.
- Egyébként
a nevem Alina és hatalmam a gondolat. (Alina)- A lány nyilván
félreértelmezte a Kaitou szemében ülő csodálatot.
- Én
Genkai mester vagyok. Ők pedig itt Kaitou és Janagisawa. (Genkai)
- Üdv.
(Janagisawa)
- He…
Hello! (Kaitou)
- Örvendek.
(Alina)
- Mondd
csak Alina kisasszony, hogy értetted azt, hogy „hatalmad a
gondolat”? (Kuwabara)
- Úgy,
ahogy mondtam. Hatalmam a gondolat. Az én hatalmam abból áll,
hogy amikor a spirituális erőmet használom, képes vagyok
fizikailag létezővé tenni mindent, amire csak gondolok. (Alina)
- Micsoda?
Ez nekem magas! (Kuwabara)
- Nekem
is. (Yusuke)
- Hülye
halandók. (Hiei)
- Ne
ingerelj, Kertitörpe! Vagy ha annyira tudod, akkor magyarázd el!
(Kuwabara)
- Ez
nagyon egyszerű. Tegyük fel, hogy egy kardra gondol, akkor az
rögtön megjelenik és meg tud ölni vele, anélkül, hogy
ténylegesen használt volna bármilyen fegyvert. (Kurama)
- Hát
akkor ez olyan, mint az én szellem kardom! (Kuwabara)
- Lényegileg
igen, de én nemcsak kardot tudok létrehozni. Bár az a kedvenceim,
közé tartozik. (Alina)- Kurama elgondolkozott egy kicsit, majd pár
pillanat múlva megszólalt:
- Alina,
mondd csak, ezek szerint te tudsz… (Kurama)
- Másolni?
Igen, tudok. (Alina)
- Másolni?
Úgy, mint én? (Janagisawa)
- Nem. Én
a külsőt nem tudom lemásolni, csak a technikákat. (Alina)
- A
technikákat? ( Kaitou)
- Igen.
Le tudom másolni mások technikáját, de, csak ha jól ismerem.
Ilyenkor egyszerűen vissza kell emlékeznem, hogy csinálta az
eredeti tulajdonos, és azok alapján az erőmmel valóra váltani
azt a hatást, amit az adott technika kivált. Ennyire egyszerű.
(Alina)
- Aha.
Biztos. (Kuwabara)
- Tényleg
egyszerű. Az a lényege…(Kurama)
- Ne
kezdd el magyarázni! Már így is fáj a fejem. (Yusuke)
- Ahogy
akarod. (Kurama)
- Valóra
váltja a gondolatot, másol… Már értem, miért mondta Koenma,
hogy erős. (Yusuke)
- Köszönöm.
Ezt bóknak veszem. (Alina)- Nevettek. Csak Kurama nem.
Tulajdonképpen ő oda sem figyelt, a lány arcát fürkészte.
„Olyan furcsa a szeme… De miért? Nem
tudok rájönni, hogy miért.”
- …ama?
- Mi?
Micsoda? Bocsáss meg, nem figyeltem. (Kurama)
- Azt
kérdeztem, hogy tulajdonképpen már hiányzott még egy valaki a
csapatba? (Botan)
- Ja…
persze, igen. (Kurama)
- Nem is
figyelsz, Kurama? Mi a baj? (Botan)
- Csak
elgondolkodtam. Mondd csak, Botan szerinted nem furcsa Alina szeme?
(Kurama)
- Furcsa?
Hát persze, hiszen vak. De lát, bár nem tudom, hogyan, és…(Botan)
- Nem úgy
értem. Láttam már valahol ezt a szempárt. Tudom, hogy láttam.
(Kurama)
- Talán
a Sötét Harcművészetek Viadalán? (Botan)
Folyt. Köv.
Előző
Vissza a főoldalra