Mérget vehet rá
Avagy az el nem olvasott betegtájékoztató
A
herceg gondterhelten ácsorgott a mocskos kis sikátorban.
Igazán
egy szava sem lehetett. Haja dús volt és szőke, szeme égszínkék,
vállai férfiasan szélesek, testalkata magas és izmos. Ráadásul
a pénznek és a jó modornak sem volt híján. Minden királylány
álma volt. Csak hát csúfosan kifogott rajta a sors. Nem, nem az
esküvő volt a gond. Mindenben a kedvére tettek, semmit sem tudott
kifogásolni. Még csak nem is a lánnyal volt baja. Gyönyörű
volt, jó lelkű és művelt. Mondhatjuk, a herceg belé szeretett.
Épp ez volt a gond. Mivel minden ennyire tökéletes volt, nem
hagyhatta, hogy a lány csalódjon. Meg egyébként is, a
büszkeségéről volt szó. Ezért volt most itt, ebben a koszos és
büdös sikátorban. Mégis habozott benyitni a Méregkeverők
Céhébe. Valami ösztönös balsejtelem kerítette a hatalmába. Nem
mintha a Céh illegális lett volna. Épp ellenkezőleg. A királyi
kincstárnak jelentős jövedelme származott a különböző Céhez
évenkénti iktatási díjaiból. De belépni a Méregkeverők
Céhébe! A herceg számára ez olyan volt, mintha egy hatalmas
céltáblával a hátán sétálgatna IDE LŐJJ! felirattal. De nem
volt választása. Most egyedül ez a kétes hírű társaság és a
még kétesebb szereik segíthettek rajta. Mély levegőt vett hát
és benyitott. Odabent sejtelmes, a sarkokat elrejtő félhomály és
torok ingerlő bűz fogadta. Nem is volt bűz igazán, hanem a
különféle szerek kipárolgása, ami külön- külön talán
kellemes lett volna, de így együtt, összeérve, köhögésre
ösztökélően kellemetlen volt. A herceg nem bírt megállni egy
kisebb fajta köhögő rohamot. Valahonnan a homályból karcos hang
érkezett válaszul. Richárd csak később jött rá, hogy
valószínűleg kinevették. Akkor és ott örült, hogy a pultig el
tudott találni.
- Nocsak.
Ritka az ekkora úr errefelé. Általában szolgákat küldenek. De
ezek szerint biztosra akar menni a herceg úr. Mit adhatok?- a
herceg megerőltette a szemét, de még így is csak egy formátlan,
sötét valamit tudott kivenni a pult túloldalán uralkodó
általános sötétségben. Összeszedte magát és próbált
méltóságteljesen kinézni.
- Nos,
személyes ügy… nem szeretném, ha kitudódna.- ismét ugyanaz a
karcos hang.
- Nem
kell félnie. Csak mi ketten vagyunk. Itt nagyobb biztonságban
vannak a titkai, mint a saját lelkében.- a herceg alig
észrevehetően nyelt egyet. Csak ketten… ez egyrészt biztonságot
jelentett az üggyel kapcsolatban, másrészt nem lenne tanú egy
esetleges gyilkosságra. De kockáztatnia kell. Inkább vágják itt
el a torkát, mint a botrány. Sóhajtott egyet, és megpróbált
bizalmasan közelebb hajolni.
- Khm…
nos rendben. Mint tudja, hamarosan megnősülök és az az igazság,
hogy…
- Értem.
Szóval a hölgynek kellene valami. Lássuk csak…
- Nem,
nem! Isten ments, dehogy! Őőő… nem a menyasszonyomnak kellene,
hanem… nekem.- egy pillanatra úgy tűnt, mintha a méregkeverő a
pult túloldalán megdöbbent volna.
- Nézze,
uram- kezdte óvatosan-, ilyen esetekben nem önmagát kell megölni…
- Nem!-
vágott közbe Richárd- Nem megölésről van szó! Adjon nekem egy
olyan szert…- egész suttogássá halkította a hangját és
áthajolt a pulton, hogy a másik meghallja, amit mond. Kérését
döbbent csönd követte. A herceg biztosra vette, hogy ha nem lenne
ilyen sötét, most egy egyre szélesedő kaján vigyort látna a
méregkeverő arcán.
- Nos…-
halk motoszkálás hallatszott a pult túloldaláról, majd egy
átlagos erszény méretű bőrzsák huppant a pultra.
- Ezt
tudom adni. Oldjon fel három kanálnyit egy pohár vízben a dolog
előtt és igya meg. A betegtájékoztató a belsejében van. Húsz
arany lesz.
- Mi?
Húsz? Ez kész rablás!
- Ritka
ám az ilyen szer, hercegem. Kell, vagy sem?
- Kell.-
morogta Richárd és zekéje belső zsebéből előszámolta a kért
összeget. Magában még örült is. Több száz, esetleg ezer
aranyra számított. Gyorsan elrejtette a pulton pihenő csodaszert
és távozott.
Pár
nap múlva megtartották az esküvőt. Két hét múlva Richárd
herceg zilált külsővel, dühösen rontott be a Méregkeverők
Céhébe.
- Mégis
mit adott el nekem maga?- néma csend volt a válasz. Majd valaki
halkan megszólalt.
- Talán
valami probléma van?
- Probléma?!
Nézzen rám és meglátja mi a probléma! Két hete így nézek ki!
Bármit csinálok vele, nem lankad! Mi volt abban a zsákban?- ismét
felhangzott az a karcos nevetés.
- Mész.
- Hogy
mi?
- Azt
mondta, olyat akar, ami tartós. A mész, mint tapasztalta, tartós.
- Na
de…
- Felteszem,
nem olvasta el a betegtájékoztatót a csomagban.- a herceg tétován
nem-et intett.
- Sejtettem.
Sajnálom, uram. Pénztártól, illetőleg az élők sorából való
eltávozás után reklamációt nem fogadunk el. Viszont látásra.