A társadalom
szélsőségekből áll.
Mindenki hazudik
mindenkinek.
A lovagkor, a nagy erények
ideje lejárt.
Már a gyerekek sem
hisznek a mesékben.
A jobb és a bal
felemészti a mát,
Szétzilálja a holnapok
füsttestű reménysugarát.
Nincsenek már emberek.
Csak futószalagról
legördült szürke, egyforma android egyedek.
„Az ember fáj a
Földnek.”
Megszűnnek a nagy
érzelmek.
Élni mindenáron! De
minek?
„Tanulni, tanulni,
munka, munka, pénz, pénz, pénz…”
Ez a motorja a világnak.
Már a gyermekek sem
örülnek egy szál virágnak.
S a rezervátumokban a
farkasok vonítása felsír az égre,
Mert még az ő ösztönök
írta törvényeik is kegyesebbek,
Mint a Teremtés
Koronájának, minden betetőzőjének és megrontójának;
Az Embernek számok
korlátai közé szorított világa.
2008. III. 01.