Bizánc a XI. századtól még őrizte az élénk kereskedelmi életét, kultúrája még nagy hatással volt az egész térségre, de a hanyatlás megkezdődött. A keresztes hadjáratok idején alapjaiban rendült meg a bizánci császárok hatalma. Az egyre erősödő itáliai városok a kereskedelmemben utolérhetetlen konkurenciát jelentettek, s e miatt gazdasági veszteségek is érték Bizáncot. 1057-1081 között a belpolitikai válságot mutatja az is, hogy ez idő alatt a császári trónon öt császár váltotta egymást.
VIII. Konstantin (1025-1028) idején megjelentek a szeldzsuk törökök, majd 1048-tól a besenyők, a normannok támadásai nehezítették helyzetüket. A birodalomnak zsoldos seregre volt szüksége, melyet óriási adók árán sikerült fenntartani, ez pedig belső feszültségekhez vezetett. A XI. század végén trónviszályok, külső támadások, lázadások gyengítették tovább a birodalmat. 1054-ben bekövetkezett az egyházszakadás Rómával, ami szintén a hanyatlást erősítette.
Iréne bizánci császárné mozaikképe
A XII. század elején I. Mánuel császár idején átmenetileg megerősödött a birodalom, miután felváltotta a Velencével kötött szövetséget Genovával és Pisával. A magyar trónviszályokba beavatkozott.
A IV. keresztes hadjárat következtében létrejött latin császárság Konstantinápolyban, mely nem tudta az egész balkánt befolyása alá vonni az ott élő szláv és görög lakosság ellenállása miatt, így független utódállamokként maradtak meg az epiruszi, trapezunti és nikaai császárság. Folyamatos háborúk sora következett, majd 1261-ben VIII. Mihály visszafoglalta Konstantinápolyt, majd sikertelen kísérletet tett a pápa irányába, hogy újraegyesítsék a keleti és nyugati egyházakat. A pápa azonban Bizánc meghódítását tervezte Velencével közösen, erre viszont nem került sor, mert az oszmán törökök e század végére elözönlötték a bizánci császárságot.
Vlagyimiri Istenanya. XII. századi ikon. Bizánci kódex
