1174-ben született.
Apja, Béla király 1182-ben, nyolcéves korában megkoronáztatta.
1194-ben Imre 20 évesen átvette Dalmácia és Horvátország kormányzását. Apja 1196-ban bekövetkezett halála után trónigénnyel lépett fel András herceg, Imre öccse.
1197-ben III. Béla özvegye indult a keresztes háborúba, András pedig inkább bátyja ellen vonult. Az összecsapás Szlavóniában a herceg gyõzelmével ért véget; Imre átengedte öccsének a dalmát-horvát hercegséget, ahol András önálló fejedelemként uralkodhatott.
 

Lázadó öccse táborába Imre király - a krónika szerint - fegyvertelenül, kezében kormánypálcával ment. Than Mór így képzelte el.

1198-ban III. Ince pápa felszólította Andrást, hogy ne lépjen fel Imre király ellen, és vegyen részt a keresztes hadjáratban. Imre király kiváltságokat adott az esztergomi érseknek, és átadta neki az esztergomi várhegyet építményeivel együtt.
1199-ben Imre a Balaton közelében legyõzte Andrást, aki osztrák területre menekült.
1200-ban pápai közvetítéssel kibékült a király és a herceg.
   

Imre király 1202. évi pecsétjén tûnik fel elõször a mai magyar címer vízszintes sávozata.

1201-ben Imre kiváltságlevelet adott a sárospataki vallon hospeseknek.
1202-ben Imre hadjáratot vezetett a bolgár cár ellen. A velenceiek által megvesztegetett keresztesek elfoglalták Zárát. Imre felvette a Szerbia királya címet.
1203-ban András fellázadt a király ellen, Imre Varasd mellett foglyul ejtette és bebörtönözte. András feleségét Gertrudot hazaküldte apjához.
1204-ben hívei kiszabadították András herceget. a keresztesek elfoglalták Bizáncot, és megalapították a latin császárságot. Imre megkoronáztatta fiát, a gyermek Lászlót. Andrást megeskette, hogy Lászlót támogatni fogja, majd kormányzóvá teszi.
Imre 1204 novemberében halt meg, Egerben temették el.