TÁRSADALMI RÉTEGZÕDÉS  SZENT LÁSZLÓ IDEJÉN

Vagyoni helyzet alapján a társadalom tagozódása:

1. A nemesek (nobiles, maiores), azaz a nagyok, elõkelõk.
    Tagjai az Árpádok és a többi õsi nemzetség leszármazottai, valamint az idegen, földhöz jutott lovagok.
    Ahogy a királyra is jellemzõ, a nemesség többi tagja is elmondhatta magáról, hogy besenyõ, görög, lengyel, bolgár, német õsei voltak.
    A nemesség legfontosabb feladata, a haza védelme. Aki nem tett eleget e kötelezettségének, elveszthette földjeit, a király, és a többi nemes bizalmát.

 

2. A középrétegek (kialakulófélben lévõ köznemesség). Nem tartoztak az õsi nemességhez, és a nagybirtokosok rétegéhez sem. Katonák, szabadok, bár uruktól függenek. A lovas kíséret tagjai. Õk a miles, azaz harcolók.

 

3. Függésben élõk (õk fogják a jobbágyságot alkotni). Függésük alapja a birtokviszony. Õk a 8 dénáros adózók, a várnépek, fuvarozók, közkatonák, földmûvesek, az egyházi birtokok mindenesei.

 

 

Egyosztatú ház	Csak jóval késõbb lehetett ilyen "luxuskonyha" a többosztatú házakban.

 

 

A parasztság alapvetõ megélhetését a földmûvelés jelentette. Ebben az idõben Magyarországon is elterjedt a nehézeke. Ezt akár 8-10 ökör is húzhatta. A fõ termény a búza és az árpa volt.
Elterjedt a szõlõmûvelés, fõként a szerzetesek jóvoltából. Egyre jobban elterjedt a bor elõállítása és szállítása, még külföldre is.
Jellemzõ állatok: ló, juh, szarvasmarha, és a tölgyesek környékén a félig vadon tartott sertés. A leggyakoribb háziállat a baromfiféle volt.
A mezõgazdasággal foglalkozó emberekre az önellátó gazdálkodás volt jellemzõ. Fontos szerepet töltött be a vadászathoz, halászathoz kapcsolódó tevékenység: solymászat, kutyatenyésztés, állatbõr kikészítés, fonás, szövés. Egyre több a fazekas, ács, kovács, vasas, pajzsgyártó, ötvös, lovas, szekeres.
A falvak lakói élték a maguk életét, egész életükben még falujuk határát sem lépték át.
 

Szekrény helyett mondent ládákban tároltak.

Városokból nagyon kevés volt még, lélekszámuk is nagyon alacsony. A népesség nagy része falvakban élt. 20-30 család, azaz kb. 100-300 ember lakott egy átlagos falut László korában.
Az ország területe 200 000 négyzetkilométer, a népsûrûséget ha 6 fõvel számoljuk négyzetkilométerenként, kb. 1 200 000 lehetett az ország összlakossága.
Ennek a lakosságnak a rétegzõdése:

szabadok (liber)

átmenetiek

szolgák (servus)

A jobbágyrendszer kialakulóban volt ebben az idõben.
Magyarországon számos külföldi talált menedéket. László idején befogadásuk hasonlóan mûködött, mint István korában. Ekkor következett be a zsidó népesség, és az izmaeliták (mohamedánok) nagyobb mértékû bevándorlása.
A külföldiek nyoma településneveinkben fennmaradt: Németi, Csehi, Toti, Lengyeli, Horváti stb.