Az állam mûködése:

A király legfontosabb segítõi az ispánok voltak.
Feladatuk a katonai vezetés, bíráskodás, adók beszedése, vámhelyek felállítása, vámok beszedése.
   
A beszedett összegek 2/3 része a királyé, 1/3 része az ispáné lett.
Az ispánok felügyelték, szervezték a vásárokat, melyeket eleinte vasárnap tartottak, de mivel a törvény tiltotta a vasárnapi munkát, át kellett tenni más napokra. Fokozatosan kialakult a heti vásár napja, mely a helynevekben fenn is maradt. (Szerdahely, Csütörtökhely, Szombathely.)
A királyi vármegyerendszer fokozatosan épült ki, István 45 vármegyét szervezett.
   

 Udvari szervezet:

A királyi udvarházak a vármegyéktõl függetlenül behálózták az országot. A királyi udvar mellett létrejöttek a királynéi, és hercegi udvarházak is.
A király az év nagy részében kíséretével járta az országot, az udvarházakban szállt meg, onnan végezte bírói, katonai, egyházi ügyeinek intézését. Ott helyben élték fel a király számára beszedett adót, majd továbbmentek.
A királyi székhely továbbra is Esztergom volt. Egy európai jelentõségû esemény, a jeruzsálemi zarándokút megnyitása, mely Magyarországon át vezetett, 1019 után új központot jelölt ki, Székesfehérvárt.
Ezután az országjárásokról a király már ide tért vissza, augusztus 20-án minden évben itt tartózkodott, ami István születésnapja, s egyben országos törvénynap is volt.
Székesfehérvár lett a fõváros, itt épült a koronázótemplom, és temetkezõhelyként is szolgált. Igaz, a székesfehérvári temetõben a fosztogatók, sírrablók teljesen feldúlták hajdani királyaink sírjait.
 

Az udvarházak mindegyikéhez tartozott egy kápolna is, mely közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve. Az itteni egyházfiak a király mellett jegyzõi feladatokat is elláttak.
A királyt segítette a királyi tanács, helyettesítésére a nádor volt hivatott. (Törvények.)