Miután elbúcsúztam Tomimtól, elindultunk a reptérre. Egy gyors búcsú anyáéktól, és már is a váróban találtam magam.Több, mint egy órát kellett várni, míg megkezdődhetett a beszállás a gépbe, de ezalatt legalább 3x ellenőrizték a személyiket, útleveleket. Maga a repülés jó volt nagyon, vagyis a le meg felszállás, meg a kilátás. A kivilágított városok… Csak a fülem ne dugult volna, meg a hely ne lett volna olyan kicsi…Itt minden nagyon szép, a tenger is25 perc sétányira van a háztól. Ha pedig elnézek a házak mellett, akkor a hegyeket látom. Miri is nagyon aranyos, próbálok vele minnél többet beszélgetni, de hát nem vagyokvalami nagy dumás magyarul sem a viszonylag idegenekkel. Na de majd ez is alakul még. Zara baba meg egyenesen tündéri, lassan kezd megszokni, én meg tanulgatom a napi rutinját.
Csak Totzok ne hiányozna ennyire…Bármilyen szép helyen is járok, vagy bármi jó is történikk velem, mindig az jár a fejemben, hogy bár csak itt lenne mellettem. Nem vagyok én ehhez hozzászokvan, hogy ne lássam minden nap. És még csak azt sem tudom, hogy pontosan mikor láthatom legközelebb…Remélem idővel azért könnyebb lesz picit, és hamar eljön június…:)
Most megyek, úgy hallom, Zara felébredt. Majd folyt.köv..
És nagyon szeretlek béjjbííí!!!!